Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-14 / 137. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! tM0 6¥0BSZA6 AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 137. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1957. június 14. Miért halad rosszul az adófizetés Belegen t A belegi adófőkönyv a megmondhatója: milyen az állampolgári fe­gyelem a faluban. És most különösen fontos erre hallgatni, hiszen az ellenforradalom súlyos károkat okozott az országnak, tehát sokkal na­gyobb szüksége van minden forintra, mint ezelőtt. A beadást eltörölte a kormány, a parasztságnak nagyobb a termelési kedve, biztonsága, jobb az értékesítési lehetősége, több a pénze. Tóth Ferenc, a tanács pénzügyi állandó-bizottságának elnöke tudja ezt a legjobban. Bezzeg nem is kérlelteti magát a tanács adóügyeseivel, egyösszegben kereken tízezer forintot fizetett a banktartozásba — ugyanis ő is kilépett a tsz-ből az ősszel és sok adósságot hozott magával. Már csak 200 forinttal tartozik. Ács Józsi bácsi meg sokakon túltett. Nemcsak a banktartozást, hanem az egész évre szóló adót is kifizette az utolsó fillérig. Boldog is, büszke is most. Büszke, mert a legjobbak sorá­ban is az elsők között emlegetik a nevét, másodszor meg, mert nem vész el a 400 forintos növendékmarhára kapott adókedvezménye. Varga Lajos, az egykori cseléd is rég elfelejtette már a tartozását. Ha egy hatalmas mérleget csináltatnának Belegen, s annak egyik serpenyőjébe a jók, a másikba a hátralékosok állnának, bizony nem játszana szabályosan a mérleg nyelve. Sok a hátralékos a faluban. A bolt forgalma ugyan napról napra emelkedik, az adótartozás viszont nem csökken. Pedig úgy kellene. Széli József, a községi ellenforradalmi szervezkedés egyik hangadója 5874 forintnyi banktartozásból egy fil­lért sem fizetett. Gelencsér József számláján 7376 forint a1 tartozás, Or­bán Ferenc több mint háromezerrel adós. Vackó Gáspár bognár is a kötelességmulasztók közé sorolható, hat és félezer forintnyi adóssága ka­matozik — az államnak. A mérleg egyik serpenyője tehát erősen leesik. A belegi hátralékosok tudnak csak változtatni ezen. Adjanak már ők is az államnak cserébe a jóért. Elemi kötelesség írja ezt elő. Nemes Mihály adóügyi előadó Szombaton ülést tart az MSZT országos vezetősége Az ellenforradalom egyik támadá­sát a magyar—szovjet barátság ellen intézte. Hatása több hónapra meg­bénította az MSZT munkáját. A barátság mélységét bizonyítja azon­ban, hogy vidéken és a fővárosban az elmúlt hónapokban egymás után jöttek össze a magyar—szovjet barát­ság hívei és folytatták az abbaha­gyott munkát. Ma már minden me­gyében — így nálunk, Somogybán, elsősorban Kaposvárott is — és az ország falvainak és üzemeinek szá­zaiban rendszeresen találkoznak, jólsikerült előadásokat, kiállításokat rendeznek. Június 15-én a Magyar—Szovjet Társaság országos vezetősége is ösz­­szeül. Az ülésen Otta István főtit­kár beszámolója alapján megvitat­ják az MSZT eddigi munkáját és megbeszélik a jövőben követendő irányvonalat. Az elgondolások szerint az MSZT széles társadalmi alapokon, szoros szervezeti formák nélkül működik majd. Megszűnik a tagsági könyv és nem lesznek függetlenített funkcio­náriusok, csupán a központban dol­gozik majd egy szűkebb titkárság. ŰJ ÜZLETHÁZ ŐRTILOSON Nagy ünnepe volt Örtilos község­nek június 9-én. Már reggel korán nemcsak a faluból, de környékéből is sokan ott tolongtak a teljesen új földművesszövetkezeti üzletház kö­rül, melyei a Zákányt Földműves­­szövetkezethez tartozó őrtilosi tag­szövetkezet kapott. Az üzletház bolt­­helyiségből, raktárból és kéttermes italboltból áll. Az anyaszövetkezet az elmúlt évek jó munkája nyomán el­ért nyereségéből készíttette el a minden szempontból modern, kor­szerű, új berendezéssel ellátott üz­letházat. Nemcsak az őrtilosiak, hanem a környező települések dolgozói is megelégedettek az új üzlettel és ital­bolttal, s magukénak, vallják, mivel mind a környék, mind Örtilos köz­ség lakosságának nagy többsége földművesszövetkezeti tag. Nem fe­lejtik el a környék lakói azt sem, hogy nem is olyan régen még két kis szatócsbolt látta el őket, nagyon hiányosan, áruval és ezért, he.t erre gondolnak, még jobban megelége­dettek. Az üzlet és italbolt nyitása való­ságos ünneppé vált a környéken. A több száz főnyi vásárló és szórakozó vendég között megtaláltuk a helyi pártszervezetet, a tanács és a: nép­front-bizottság vezetőit is. A bolt és italbolt ünnepélyes megnyitása dél­előtt 10 órakor történt, amikoris Kubu Géza, a Zákányt Földműves­­szövetkezet elnöke átadta az üzlet­házat rendeltetésének. A tagság, va­lamint a vásárlóközönség nevében a Hazafias Népfront helyi elnöke vet­te át az új létesítményt. Az új bolt­ban 250 ezer forint értékű árut tá­roltak, amelyből már a megnyitás első napján 50 ezer forint értékű el­kelt. A parasztság különösen mező­­gazdasági termelést elősegítő cikke­ket, valamint könnyű nyári ruházati árut vásárolt. Az italbolt is rekord forgalmat ért el ezen a napon. Mindenfajta italáruból bőven volt. A megnyitó ünnepséget a vásár befejezése után reggelig tartó táncmulatság követ­te. A jelenlévőknek felejthetetlen napot szerzett, s a vásárlóközönség­nek pedig régi vágyát teljesítette a Zákányi Földművesszövetkezet. Is­mét egy község megyénkben, ahova bevonult a korszerű, kultúrált föld­művesszövetkezeti kereskedelem és vendéglátóipar. D. Z. „Művészek“ Marcaliban OTTHONUNK Segítse a lakosság is a tanács munkáját A megyei fényképkiállíhás képeiből Puskás Ander »Kirándulás a Bazilikában« című, harmadik díjat nyert képe. Kárpáti Kálmán »Vitorláshalak« című, harmadik díjat nyert felvétele. Az egyik legszebben fejlődő válla­lataink közé tartozik a Somogy me­gyei Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat. Az egyre terebélyesedő hajtá­sok új színeket, új irányt, profilbőví­téseket követelnek meg. Néhány éve még az alig négy-öt millió forintos tervvel dolgozó vállalat kapacitását kezel sem használták ki. A kevés létszám, a gazdasági tapogatózás, a kezdeményezés hiánya vergődést, bi­zonytalanságot teremtett és a válla­lat nemigen tudott arra a termelési szintre emelkedni, amelyet adottsá­gai révén elérhetett volna. Az egyre jobban emelkedő munkásszakképzés azonban rövid időn belül meg­kétszerezte a közelmúltban a Gépja­vító Vállalat dolgozóinak létszámát. Ez természetesen lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági gépek pótalkatré­szeinek gyártásán és javításán kívül komoly és munkaigényes csőbútor gyártására is vállalkozzék az Orszá­gos Vendéglátó Központ részére. Az utóbbit már sikerült úgy megoldaná, hogy többnyire selejtanyagból az üzem maga gyártja a 'bútorhoz szük­séges fémcsövet. Ez a profilbővítés nagyban leszorítja az önköltséget és növeli a vállalati nyereséget. A leg­utóbbi év tervszáma már 4 millióról 12—14 millió forintra emelkedett. A jövőre nézve nagyméretű terveik vannak, amelyeket az üzem bővíté­se és a meglévő géppark növelése nélkül is meg tudnak valósítani. A Somogy megyei Mezőgazdasági Gépjavító gazdasági fejlődése ré­vén az egyik legjobb átlagmunka­bért fizető vállalatunk. Az üzemben zömmel fiatal munkások dolgoznak. Az ellenforradalom után az elsők között voltak, akik felismerték a normarendszer előnyét és szükséges­ségét. Nem is tétováztak sokáig, ki­alakították a helyes, a múlt hibáitól mentes teljesítménybérezést. Nos, ez az egyik, mondhatnánk, alapvető lé­pés volt részükről a teljesen szocia­lista alapokon nyugvó, helyes terme­lési forma felé. Mindenki érezte azonban, hogy ezzel még nem feje-HELYES MUNKAVERSENY BONTAKOZIK KI a Somogy megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál ződött be a tét. Valami hiányzik még a termelés teljességéből. Szeret­ték volna kimondani, megvalósítani, de egyelőre nem mertek a dologhoz nyúlni. Egyrészt érthető volt a pasz­­szivitás, hisz a munkaversenyről a múlt években sok, sajnos, helytelen emlék és tapasztalat maradt meg. Hagyták hát, egy ideig hadd hiá­nyozzék, hadd fonjon a dolog. Tud­ták, hogy el kell jönnie annak az időszaknak, amikor támad jó, elfo­gadható ötlet és felelevenedik ismét az új, a fogyatékosságoktól mentes, eredményes munkaverseny. Mert hogy kell, szükség van rá. az senki előtt sem volt kétséges. És a Gép­javító Vállalat dolgozói, a norma­­rendszer bevezetésének úttörői szá­mára ez szinte törvényszerű követ­kezmény volt: érezték, hogy a mun­kapadnál kell összemérni képessé­geiket. Kezdeményez a szakszervezet A vállalat szakszervezeti bizottsá­ga hivatása magaslatán állt, amikor kötelességének érezte, hogy hangot adjon a dolgozók kívánságának és egy helyes munkaverseny kialakítá­sának szóvivője legyen. Igaz, hogy néhány héttel ezelőtt a vállalat dol­gozói követendő példaként láthatták a Csongrád megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat verseny szervezé­sét. De ez nem ronthatja le semmi­képpen sem a kezdeményezés érté­két. Ma már ott tart a munkaver­seny szervezése, hogy néhány nap múlva nyilvánosságra hozzák a be­indítandó munkaverseny részleteit és feltételeit. A gépjavítók munkaversenyének a gazdaságosság és az igazság alapján kell állni. Fő cél: minőségi munkát végezni a selejt minimálisra csök­kentésével és az önköltség lehető legalacsonyabhra szorításával. A munka minőségét a tötbtermelés el­lenére is állandóan javítani kell. (A harmadik negyedévben a tervteljesí­tésben az október előtti szintet mint­egy két százalékkal túl is akarják tel­jesíteni.) A verseny lebonyolításának módja A Gépjavító műszaki gárdája még nem fejezte be egészen a verseny műszaki részleteinek kidolgozását, de már most is vannak konkrét cd­­gondolásaik a verseny lebonyolítá­­sára. 1. Az üzemet három részre oszt­ják. 2. Minden gyártmány gyártási folyamatának megkezdése előtt kü­lön felállítják a lakatos-, a hegesz­tő- és a forgácsoló-üzem részére a megfelelő anyagnormákat, azaz- pon­tosan kimutatják, melyik anyagból mennyi használható fel a szóbanfor­­gó gyártmány elkészítésére. 3. Meg­állapítják, az egyes munkafolyama­toknál mennyi lehet a maximális se­lejtszázalék. 4. A verseny beindulá­sához -meghatározzák a tárgyhónap­ra vonatkozó részlegterveket is. 5. Ugyancsak üzemrészenként kidolgoz­zák az önköltségi mutatókat. 6. A versenyt a dolgozókból és a műszaki szakemberekből álló versenybizottság értékeli. A vállalat vezetősége elveti a munkaverseny fejűiről irányítását és mellőzni igyekszik minden bürokra­tikus vonást. Azt tartja: vitatkozza­nak a versenyről maguk a dolgozók, és ha szükséges, egy idő után vál­toztassanak, alakítsanak rajta. A jutalomról, a zászlóról, meg a versenytábláról Még ma is vannak ferde nézetek. Ezek szerint minden rossz és feltét­lenül elvetendő, ami a régi és való­ban sokszor hibás alapokon álló munkaverseny összetevője volt. E téves nézetek vallói szerint nem kell jutalom, mert az »érdek-munkaver­­seny« kialakulásához vezet. Nem kell versenyzászló, mert kérkedést és el­bizakodottságot szülhet. Fölösleges a versenytábla, mert semmi eredmé­nye sincs. Mit vallanak minderről a Gép­javító Vállalatnál? Azt, hogy mind­három tényező kell a helyes munka­versenyhez, hiszen miattuk semmi­képpen sem csűszhatik ferde vonalra a munkaverseny-mozgalom. A válla­lat dolgozói cáfolják a verseny dotá­lása ellenségeinek állítását. Mint mondják, valóban nem lehet csupán a »mindent jutalomért tevés« a cél­juk, de feltétlen ösztönző hatású a jutalom kitűzése. Az az óhajuk, hogy a Megyei és Városi Pártbizottság ismét bocsássa útjára a versenyzászlót. Olyan emlé­kek fűzik őket ehhez a zászlóhoz, amelyet szívesen elevenítenek fel is­mét. Miért kellene eltitkolni az ered­ményt? — ezt kérdezik, amikor a versenyértékelő-táblák felállításáról esik szó. És valóban, miért ne tud­nák naponként az üzem dolgozói, hogy ki ért el kiváló! eredményekéi. Hisz a verseny nagy, közös ügy, an­nak állásáról állandóan kell tájéko­zódni. I Versenytársakat keresnek A műszaki szakemberek vélemé­nye szerint a gépjavítónál olyan munverseny"(feltételieket állapítanak meg; amelyben mindenki az emberi teljesítőképesség megerőltetése nél­kül részt vehet. De amely módot ad a jobb, nagyobb tejes'ítményekre ké­pes dolgozóknak eredményeik növe­lésére. Ezt senki nem kifogásolhat­ja. Nincs tehát igaza annak a né­hány bér-demagógnak (akiket az el­lenforradalom idején is a közélet porondján láttunk), akik a vállalat­nál magas bérezésük! ellenére is lá­­zító, elégedetlenséget keltő hangot igyekeznek megütni, 'hogy megaka­dályozzák a helyes munkaverseny kialakítását. Ezek mát most szembe­találják magukat a \jállalat becsüle­tes szakmunkásainak akaratával. A Gépjavító dolgozói szeretnék, ha kezdeményezésük a megyében élénk visszhangra találna. Él bennük a vetélkedő szellem. Versenytársa­kat keresnek hát. Azt szeretnék, ha minél hamarabb kialakulhatna szé­leskörű munkaverseny. A feltételek ehhez a legtöbb helyen megvannak már. Jóindulat, törelívés kell hozzá és még valami: az egyes szakszerve­zetek karolják fel a dolgozók kezde­ményezéseit és ne legyen számukra a munkaverseny harmadrendű kér­dés — mostohagyerek. Sz. N.

Next

/
Oldalképek
Tartalom