Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-11 / 134. szám

Kedd, 1957. június 11. BOMOGYOKSZAG ______ 3

Irodalmi és igenei est

Ha valaki szombaton este a Zeneiskola felé sétált, többször észrevehette a nagyterem nyitott ablakain kiözönlő tapsot. A pódiumon, ahol eddig leginkább a hangszerek ejtették rabul a közönséget, most új hang jelent meg: költők megelevenedett, nagyszerű szava. Ma már nem lehet azon vitatkozni, hogy csupán könyvlapokra korlátozódjék-e a költészet. A budapesti tapasztalatok, a nagy siker megmutatta, hogy érdemes az előadóművészetnek ezt a formáját is rendszeressé tenni. Ezért csak üdvözölni lehet a szombat esti kezdeményezést. Hogy igényelné a közönség, az biztosra vehető, mert csak körül kellett nézni a túlnyomó többségben diákokból álló hallgatóság között és lemérhette az ember egy-egy jólsikerült interpretálás hatását. Tagadhatatlan, hogy volt a nagy ovációban valami, mely a szereplő iskolatársnak szólt, de egy Ady-, vagy egy Tóth Árpád-vers után feltörő taps mégis csak a »költészetet« köszöntötte, mely élő szó útján talált utat a szívekbe.

A nézőt két gondolat uralta: mennyi szépséget rejt egy-egy vers,

és az, hogy hány tehetséges szavaiét, vagy előadót ismerhetnénk meg hasonló esteken.

Bár a műsor irodalmi és zenei öszszeállítású volt, elsősorban annak irodalmi részével kapcsolatban jegyeznénk meg néhány észrevételt. Annál is inkább, mert a zene- és énekszámok közül a legtöbbet már a növendékhangversenyen élvezhettük. Ettől függetlenül újólag igen tetszett Haydn Falusi jókedve Tátrai Irma előadásában és a Lövey Judit által előadott Susan, Susan című Delibesdal.

Talán a tapasztalatlanság okozta a versek előadásánál — kivéve Szűcs G. Borbálát —, hogy a túlzott tompítottság, szinte a melankólia érzése hatott minden szavalóból. S ez helyenként nemcsak a mű légkörét változtatta meg, hanem befolyásolta a vers élvezését is. Voltak ugyanis olyan sorok, amelyeket az utolsó padokban egyáltalán népi lehetett hallani, s éz igen zavart. Lehetséges, hogy kisebb teremben nagyszerűen érvényesült volna ez a hang, de a Zeneiskola nagytermében elhalt a suttogás. Vagy pedig mikrofon kellett volna. Talán az előadók maguk is tapasztalták, hogy mennyire zavart a kiejtésben is (különösen a sorvégeken), amikor a tompítottságot már nem lehetett tovább fokozni, még ha szükség is lett volna rá. Ez jellemezte Korbai Éva szavalását is, aki egyébként igen tehetséges szavaiénak látszik. De nincsenek nagy eltérések a többiek között sem, valamennyien szépen szavaltak. Buzsáki Ilona majdnem hibátlanul, Kiss Ildikó és Vörös Márta pedig több élettel többet tudott volna kihozni a versekből. Szűcs G. Borbála igen jó előadókészséggel szavalta Tóth Árpád Márciusát.

Mindemellett az irodalmi és zenei est megrendezése igen jó gondolat volt, s ezért dicséret illeti a Munkácsy Mihály Leánygimnáziumot és a Liszt Ferenc Zeneiskolát. Szeretnénk hinni, hogy gondolkoznak a további folytatásokon is — ha előbb nem, a jövő tanévtől kezdődően —, hiszen a középiskolákban és a Zeneiskolában van annyi tehetséges előadó, akik mondjuk havonta egyszer tudnának rendszeres irodalmi és zenei esten szerepelni.

— U —

ADÓSAK MARADTAK.

HA EGY SZINHÄZ, megtörve az elkezdett »Nyári szünet« csendjét, világosságot gyújt a sötétben pihenő széksorok fölé és kis időre megszakítja a jövő színházi •évre szóló álmok szövögetését, nem teszi akármiért, akárki kedvéért.

Vasárnap délután vendégművészeket, a Néphadsereg Művészegyüttesének színész-csoportját látta vendégül a kaposvári színház, abban a reményben, hogy ■telt ház, a siker tapsokban kirobbanó boldog zaja kárpótolja majd a »Nyári szünet« nyugalmának megzavarásáért. Sajnos, a vendégszereplő együttes, a különben jól összeválogatott három egyfelvonásos vígjáték előadói, adósak maradtak nemcsak a színháznak, a kevésszámú, de színházszerető közönségnek is.

Meg kell jegyeznünk, sejtjük, miért ásított alig negyedház a színpadra. Az az általános tapasztalatunk: városunk lakói szeretik a színházat. Hogy a Néphadsereg Művészegyüttesét mégsem fogadta a szokott, a színházi előadásokat megelőző és kísérő érdeklődéssel, köszönhető a laza közönségszervezés mellett a köztudatban élő »Nyári szünet« felírásoknak.

Mindjárt az elején, az előadás kezdése körül adódott »neheztelésre« alapot szolgáltató ok. A vendégművészek bő félórai késéssel léptek színpadra. Eddig várták a nehezen, vagy egyáltalán meg sem érkező közönséget

Ez a baljós jel, a látszólagos érdektelenség azután rányomta bélyegét az egész előadás hangulatára. Hiábavalónak bizonyult a gondos műsorkiválasztás, a nevettetve tanítás programja, a három, egymásutánban jól pergetett vígjáték. A közönséget a színészek fanyalgó, kényszerű játéka nem tudta magával ragadni. És

a kitűnő hírű művészegyüttes színészcsoportja — jóllehet valamennyien hivatásos színészek — kevés kivételével nem tudtak feljebb lendülni egy jobb képességű öntevékeny színjátszó csoport művészi szintjénél.

Nem lennénk hűek a valósághoz, ha meg nem mondanánk: tudjuk, mit jelent a színésznek ürességet, érdektelenséget ásító üres széksorok előtt képessége legjavát adni. De mivel a színművész név kötelez, elvártuk volna, hogy a vendégek a színészet elsőrangú feladatának teljesítésével — az emberábrázolással ne maradjanak adósak! Adósak maradtak, iha nem is teljes mértékben. A táj- és »maszek«-előadások legfőbb jellemzőjében, üres komédiázásban viszont volt részünk vasárnap délután.

Pedig a közönség, ha kevésszámú volt is, többet érdemelt volna budapesti művészektől. Ha valakiktől nem, úgy a Néphadsereg Művészegyüttesétől nem vártuk a gyenge szereplést.

öreg és bölcs közmond'ás, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Vasárnapi tanulságként azt vontuk le, hogy öt fecske sem. Illetve öt színész igyekezete sem tud megmenteni maradandó élménynek egy produkciót, ha a színpadi munkából hiányzik az, ami a színészcsoport nevében megvan: művészegyüttes.

Győri Ernő, Gönczöl Anikó, Bakos Magda, Köves Ernő és Nyíri Pál minden igyekezete — átéltségre, szép és pontos szövegmondásra, színészetre, (tehát ^mberábrázolásra) igényttartó játéka sem tudta a vendégszereplést a közepesnél jobb szintre emelni.

SAJNÁLJUK a vasárnapi színházi közönség nevében.

L. I.

— Az átlándi traktorosképző szakiskolán június 12-én és 13-án tartják meg az évzáró vizsgákat.

— Eljárást indított a rendőrség G. László 16 éves segédmunkás, kaposvári lakos ellen. G. László június 3-án a Kisfaludy utcai földművesszövetkezeti boltban Kovács Sándomé kosarából ellopta annak pénztárcáját. A tolvajt a vásárlók leplezték le.

— Tass János, üdülőtelepi gondnok Balatonföldváron a Belkereskedelmi Minisztérium üdülőjéből kétezer forint értékű fenyődeszkát lopott el. A deszkatolvaj ellen megindult az eljárás.

— Nyers Györgyné kisberényi lakos házába surrant be V. Rózsa 16

éves nemesdédi lány. Az őrizetlenül hagyott lákásból ruhaneműeket lopott el. Miután megtalálták nála a bűnjeleket, letartóztatták.

— Rácz György baiatonkiliti lakos ellen a Budapesti Közlekedési Bíróság körözési rendelkezést adott ki. Június 8-án a Tahi Rendőrkapitányság Rácz Györgyöt őrizetbe vette.

— Házkutatást tartott Molnár János gyékényesi gazdánál a rendőrség. A házkutatás során pajtája eresze alatt két pisztolyt és 24 darab töltényt találtak. Molnár Jánost, fegyver- és lőszerrejtegetés miatt őrizetbe vették.

— Ismeretlen tettesek álkulccsal törtek be június 7-én Takács Pál ráksi lakos házába. A betörők egy Csepel férfikerékpárt, két férfiöltönyt, egy nadrágot és két férfiinget vittek el. A kár ötezer forint. A nyomozás az álkulcsos betörők kézrekerítésére megindult.

— A Somogy Megyei Tanács június 12-én délelőtt 9 qrai kezdettel tanácsülést tart a Megyei Tanácsháza nagytermében. A tanácsülés napirendi ponjai: 1. A közrend és biztonság helyzete Somogy megyében; 2. Tanácsrendelet tervezet a Balaton Somogy megyei partján lévő gyógy- és üdülőhelyek rendjéről; 3. Megyei Bírósághoz népi ülnökök választása.

— VIT-műszakot szerveznek a Daránypusztai Állami Gazdaság KISZ- fiataljai. A termelési vetélkedésben két brigád indul. Hasonlóan VIT- műszakot indítanak a Tabi Gépállomáson és a Varjaspusztai Állami Gazdaságban is.

— Villamosítják Mesztegnyőt. A

közeljövőben 9 km hosszú vezeték épül a faluban, s a villamosítás anyagi feltételeit a lakók biztosítják. 335 ezer forintot, 200 oszlopot és fuvart ad a lakosság, hogy szeptember végére kigyulladjon a villany községükben.

— Névadó- és zászlóavató ünnepséget rendez június 16-án délelőtt 11 órakor a kaposvári járási és városi Latinka Sándor munkásőr zászlóalj a Dózsa-sportpályán.

— KISZ ifjúsági találkozó lesz június 16-án Nagyberek-Pálmajorban. A fiatalok komszomplistákat hívtak meg a találkozóra.

— Szabados József ordacsehi lakos nevére kiállított D. j 765749 és D. 765750 sorszámú járlatleveleket érvénytelenítem. Mezőgazdasági Osztály, Fonyód.

ű*j t

LÜfSifSitiáí!; 1

Vörös Csillag: Boszorkány. 5, 7 es 9 órakor.

Szabad Ifjúság: Papa, mama, a meg én. 5, 7 és 9 órakor.

Megyei Könyvtár: Könyvkolcsönzés és olvasótermi szolgálat 9—11 óráig. ..

Ifjúsági Könyvtár: Könyvkolcsonzés 9—11 óráig.

Rippl-Rónai Múzeum: Fotó- es fényképkiállítás. Nyitva 15—19 óráig. Ma 18 órakor diafihn vetítés.

Skita—Veres—Vadas: Hol a hiba? Amatőrfogások. (Fotósorozat). Műszaki. Kb. 90 oldal, fűzve 8 Ft.

A népszerű sorozatnak ez Э2 Щ kötete arra tanítja meg az amatőrfényképészeket, miként előzhetik meg, miként kerülhetik el az egyébként gyakran előforduló hibákat.

Illusztráció a „Hol a hiba" című fotokönyvből.

ÉLMÉNYT NYC/JTÓ KÉPSOROZAT

Vasárnapi számunkban utaltunk arra, hogy részletesebb értékelést adunk megyénk első, nagyobb szabású fotókiállításáról. Ezútal mindenekelőtt szükséges megjegyezni, hogy a zsűri (Kálmán Kata budapesti fotóművész és Soós István festőművész) nem valamiféle sorrendet kívánt megállapítani a szerzők között (mint azt az utóbbi időben — sajnálatosan — irodalmi vitáinkon tették). A képek elbírálásánál az volt a fő cél, hogy lemérjék megyénk fotósainak képességeit; a kiállítás tanulságul szolgáljon amatőröknek, hivatásosaknak egyaránt, s az értékelés a további munka alapját képezze.

S hogy a díjazott,' vagy oklevéllel kitüntetett képek közül több azonos szerző műve (ezt már néhányan kifogásolták a kiállítás megnyitása óta), nem részrehajlást, ellenkezőleg, a bíráló bizottság tárgyilagosságát igazolja. A kiállítás, melyre a zsűri a beküldött képek 54,4 százalékát fogadta el, rendkívül ízléses és egyszerűségében is gyönyörű. Rendezéstechnikáját Soós István oldotta meg elismerést érdemlően.

A pályázaton részvevők munkájáról, a képek tematikai, művészi és technikai értékéről a díjazás mond őszinte, elfogadható véleményt.

A fekete-fehér képek

csoportjában első díjat nyert K. Völgyi Gizellának a vasárnapi számunkban már bemutatott »Július« című képe. Az egyszerűségében és egyéni tolmácsolásban elénk tárt mákvirág kielégíti a szemlélő szépérzékét, s a kép tónusgazdagsága, a fényhatások, s a finom vonalvezetés elhomályosítja kompozíciós hibáit is. Úgy érezzük, ez a szép kép joggal vitte el a pálmát.

Mindennapi életünk, a dolgos hétköznapok egy jellegzetes mozzanatát örökítette meg Kárpáti Kálmán »Hétköznap« című, .rendkívül érdekes, technikailag is tökéletes, második díjat nyert képe. Nincs benne

Kárpáti Kálmán »Hétköznap« cí mű második díjat nyert képe.

semmi mesterkéltség. A szenet lapátoló munkások mozdulatainak természetes visszaadása, a szénporon is áttörő és jól elkapott fény hatásos volta a legfőbb értéke e megkapó, hangulatot sugárzó képnek.

Ugyancsak második díjat nyert Körösztös István »Segítség« című képe. Kedves témát ragad meg a szerző: egy kisfiú bárányt visz át а vízen. Kitűnően komponált képet láthat az érdeklődő, jó technikai kivitelezésben. A legfőbb erénye talán a köveken áttörő és fodrozó víz művészi visszaadása.«

Két harmadik díjat nyert Puskás Andor »Csendes Duna és »Kirándulás a Bazilikában« című képével. Éz utóbbi ritka témaválasztásról, művészi gondról tanúskodik, melyet meglehetősen nehéz körülmények között technikailag is jól oldott meg. »Csendes Duna« című képét viszont — ellentétben a zsűrivel — nem találtuk díjazásra méltónak. Ugyancsak harmadik díjat nyert Kárpáti Kálmán »Vitorlás halak« című hangulatos, szép akvárium-fotójával.

A színes képek

kategóriájában kidolgozástechnika és kompozíció szempontjából is igen nagy a bizonytalanság. A zsűri ezért első díjat nem is adott ki. Második díjat Péter János nyert, hangulatos, kedves témájú »Reggel a parkban« című képévei és harmadik díjat Varró Ferenc azonos című, de színvisszaadásában sokkal tökéletesebb fotójával.

A színes diafilmek sokkalta jobban sikerültek. Az első díjat Kárpáti Kálmán »Kora tavasz«, a másodikat Naszlady Sándor »Virágszálak a homokban«, a harmadikat ugyancsak Kárpáti Kálmán »Vihar után« című képe nyerte. Körösztös István kollekcióját a gondos kompozícióért és technikai kivitelezésért dicséretben részesítette a bíráló bizottság.

Több értékes fekete-fehér képet oklevéllel jutalmazott a zsűri. Ruisz György »Füleki várrom«, Körösztös István »Tanulmány«, »Szélcsend« és »Kapu«, Rátkai Józsefné »Több levegőt« és Gáspár András »Reggeli járat« című képe, mely kitűnő távlatérzékeltetéssel, hűen örökíti meg a kora reggeli hangulatot, megérdemelten kapott oklevelet.

A diákfotók csoportjában Leute Gábor »Évzáró« című képe bizonyult a legjobbnak. A szerző táncoló lányokat fotografált jól elkapott pillanatban, s a kép legfőbb értéke kompozíciójában, a ritmikus mozgás élethű visszaadásában található.

(Kár, hogy többi képe — különösen a »Jó egészség« és a »Fehér vitorla« címűre gondolunk — gjiccses, s éppen az hiányzik belőle,, ami művészivé tenné képeit.) Dicséretet érdemelt Pittner Angyal »Pitypang«, Staffier Imre »Friss hírek« és; a Mezőgazdasági Technikum diák fotókörének »Erdőszélen« című képe.

Néhány kép a jobbak közül

A díjazott képeken kívül is sok szép értékes fotót láthatunk a kiállításon. Helyhiányban nem tudunk valamennyiről értékelést adni. Mégis a jobbak közül kiemelnénk Naszlady Sándor »Narkózis« című képét, mely bár kissé filmszerű, mégis úgy érezzük, bekerülhetett volna a díjazottak közé. A paraszti élet egy kedves mozzanatát állítja elénk Péter János »Búzamezőn« című képével. Csupán1 kompozíciós hibájára hívnánk fel a figyelmet, s a kévekötő asszony öltözékének valószerűtlenségére. Megható témát dolgozott fel Csima Károly »Már megettem a kenyerem javq,t« című képével, s természetes mozgást örökített meg Naszlady Sándor »Svung« című képével is.

Csak egy elrettentői példát említünk a kiállításra nem került »giccs a javából« képek közül Diseri József »Szemembe nézz« című képének

egyetlen tanulsága van: így nem szabad fényképezni.

A kiállítás, a sok jó képből font koszorú gyönyörűséggél tölti el a szemlélőt. Szép, élményt, nyújtó sorozatot láthat az érdeklődő, s valóban lemérheti fotósaink képességeit, felkészültségét. A kiállítás azonban kötelez is. Kötelezi a rendező szerveket — amelyek ezúttal nehézségeik közepette is oly ügybuzgón, lelkiismeretesen munkálkodtak —, hogy ez ösztönző lehetőséget máskor is, rendszeresen teremtsék nieg megyénk amatőr- és hivatásos fotósai számára.

— ri —