Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-09 / 133. szám

_____ ЧлроЗ^ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1ШШШЯМ AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 133. szám. ÄRA 50 FILLÉR Vasárnap, 1957. június 9. A TANÁCSOS ÚR SZERELMEI A csodálatra méltó traktoros Árva művészjelöltek Т)ткЫшшк kvÁSzűfiíéSe. A gépállomások és termelőszövetkezetek 1953. decemberi or­­*-*• szágos tanácskozásának javaslatára iktatta törvénybe kor­mányunk, hogy minden év június második vasárnapja legyen a trak­torosoké. Idén negyedszer ünnepeljük a béketankok vezetőinek nap­ját, a traktoros napot. Ha röviden számbavesszük a Somogy megyei gépállomások trakioristáinak eddigi tevékenységét, határozottan meg­mondhatjuk, hogy nehéz, szívós, de jó munkát végeztek. Ök azok, akik dacolnak az időjárással, tűrik az arcukba csapódó esőt, a csí­pős őszi szelet. Ujjúikat tél elején a hideg dermeszti. Nagyon ke­mény, állhatatos emberek a mi traktorosaink. Talán ők végzik a legáldozatosabb munkát a mezőgazdaságban. Ha szorosabban mar­kolják a volánt, viselik a nehézségeket, tudják, rajtuk keresztül, a gépek munkájával jut el a munkásosztály küldeménye a falura, s nyomukban több kenyér fakad a magyar földből, ők könnyítik meg a dolgozó parasztok nehéz mezőgazdasági munkáját, s a fejlett tech­nika révén nyugodtabb, gondtalanabb életmód költözik a termelőszö­vetkezeti tagok, dolgozó parasztok házaiba, a somogyi falvakba. A párt által kitűzött célodnak, feladatoknak megfeleltek a somo­­gyi gépállomások traktoristái. Derekasan helytálltak az októberi el­lenforradalmi események idején is. Védelmezték a nép vagyonát. Nem engedték elrabolni kezükből a gépeket, eszközöket, amelyekkel ma­guk, valamint dolgozó parasztságunk és az egész dolgozó nép életét szebbé, jobbá tudják varázsolni. Amíg a falvakban egyesek hőzöng­­tek, addig a mi derék traktorvezetőink helytálltak a munka frontján, szántottak a somogyi lankás-dombos mezőkön, hogy biztosítsák a dolgozó nép egész évi kenyerét. Megyénk gépállomásai az ellenforra­dalmi támadás ellenére is 100,S százalékra teljesítették 1956. évi ter­vüket. Előfordult, hogy ellenforradalmi banditák gépeket akartak ki­venni a traktoros kezéből. Fegyverrel, gránáttal támadtak Kollár Istvánra és Sándor Lajosra, a Lengyeltóti Gépállomás traktoristáira, akik vasvillával és villáskulccsal védték meg a gépeket, s nem en­gedték, hogy az ellenség birtokába kerüljenek. Tudunk olyan trakto­ristáról — a karádi Horváth Jánosról —, akinek lakásán zörögtek éj­jel a kulákok és megfenyegették, hogyan merészel szántani a szö­vetkezet tábláján. A traktoristák látják, hogy a szocializmust építő államunk meg­becsüli őket, elismeri nehéz munkájukat. Megyénkben 21 kormány­kitüntetéses gépállomási dolgozó van. Rajtuk kívül 43-an részesül­tek jó munkájuk révén miniszteri kitüntetésben az elmúlt években. M. Horváth János nagyatádi és Vodenyák József darányi traktorosok például a Szocialista Munkáért Érdemérem büszke tulajdonosai. A megbecsülés bizonyítéka a tisztességes kereseti lehetőségek biztosítása is. Traktoristáink évi átlagos munkabére a múlt évben 20—22 ezer forint volt. Az élenjáró, kiemelkedő traktorosok keresete elérte az évi 30—35 ezer forintot is. Büszkén elmondhatjuk, hogy ezek a zömében szegényparaszti sorból kiemelkedett traktoro­sok jól elsa játították a szakmát, a gépi technika kiváló alkalmazóivá váltak, s ma viár rendelkezünk képzett traktorosgárdával, Ezek az emberek tudják a legjobban, hogy in éltek szüleik a múltban, meny­nyivel jobban élnek most, s azt is tudják, mi várna rájuk, ha nem élhetnének szabadságban, ha nem lennének gépállomások. A gépállomási kislakásépítő akció keretében megyénkben évente 15—20 traktoristának biztosítunk kétszobás, összkomfortos lakást, ami természetesen a traktorista. tyJajdonába kerül. Sok traktoristának van saját motorkerékpárja. Számosán a gépállomáson végezték el az ál­talános iskola nyolc osztályát, sokan technikumi és akadémiai vég­zettséget szereztek. Traktoristáinknak természetesen megváltozott politikai szemlé­letük és állásfoglalásuk, bátran állíthatjuk, hogy traktoristáink fa­lun a politikailag legképzettebb dolgozók közé tartoznak. Ezért lát­tak közülük sokan tisztábban október végén, november elején. Lát­ták azt is, ha az ellenforradalom felülkerekedik, a gépállomásokat feloszlatják, a gépek a földbirtokosok és kulákok kezébe kerülnek, akkor ők létbizonytalanságba kerülnek. Traktor istáink ez évi tavaszi tervüket — amelynek határideje június 30 — már a traktoros napig túlteljesítették. Nem volt köny­­nyü feladat ez, hiszen 140 ezer normálholdon kellett a talajmunkát elvégezni. Sokat javult a munkák minősége. Idén kezdtünk hozzá a gépállomásokon az önálló, vállalati gazdálkodáshoz. A nagyobb fele­lősségből sokat vállaltak saját rá lukra a traktoristák. Azt hiszem, nem lesz ünneprontás, ha néhány sorba,n szóvá tesszük a jövőbeni feladataikat is. Fejezzük be minél előbb, jó mi­nőségben a gépek javítását, hogy a tavaszi tervhez hasonlóan a nyá­ri munkákat is sikerrel tudjuk elvégezni. Végezzék el a gépállomá­sok időben a tsz-ekben a növényápolást, s gondoskodjanak a szálas­takarmányok betakarításáról. Minden erővel segítsék és támogas­sák a termelőszövetkezetek és dolgozó parasztok aratási munkáját, a szemveszteség nélküli cséplést. Sohase felejtsék el, hogv a trakto­rista a becsületet, az elismerést mindennap a mezőn szerzi meg. Fűzzük még szorosabbra kapcsolatunkat a termelőszövetkezetekkel és megyénk egyéni parasztságával. JMöszöntjük a kérgeskezű, olajoskezű traktoros elvtársakat, s azt kívánjuk. éljenek, munkálkodjanak erőben, jó egész-NAGY ÁRPÁD, a gépállomások megyei igazgatója ségben! Fogadás a traktoros nap alkalmából Országszerte ma, június 9-én ün­nepli dolgozó népünk a negyedik Traktoros-napot. Ez alkalomból a Megyei Tanács szombaton bensősé­ges ünnepséget rendezett, melyen megyénk legjobb gépállomási dolgo­zói, negyvenhat traktorista vett részit. Nagy Árpád elvtáns, az MSZMP Megyei Intéző Bizottsága, Kaszás József elvtárs, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, Fekécs La­jos elvtárs pedig a MEDOSZ nevé­ben köszöntötte az ünnepeiteket. Üdvözlő beszédeikben kiemelték a somogyi traktoristák eddig végzett munkájának eredményeit. Valahá­­nyan egyetértettek abban, hogy me­zőgazdaságunk fejlesztése területén eddig kifejtett tevékenységük a jövőben is kommunista helytállásra kötelezi őket, megyénk traktoristáit. Fekécs elvtárs, a MEDOSZ elnöke beszédében külön kihangsúlyozta: a dolgozó nép állama, mely a mai napon országszerte ünnepli a trak­torosokat, nemcsak kiváló munkát, hanem népnevelő, felvilágosító sza­vaikat is vár falvainkban a trakto­ristáktól. A köszöntők elhangzása után a Megyei Tanács megvendégelte a fogadás részvevőit, majd a Tabi Gépállomás zenekarával az élen, az ünneplők és ünnepelték felvonultak a Szabadság-parki szovjet emlékmű­höz, amelyet megkoszorúztak. Ma megyeszerte jutalomkiosztáso­kat, egésznapos kultúr- és sport­műsorokat rendeznek tiszteletükre. TSZ-EINK ÉLETÉBŐL Megalakult a megye sxáxadik termelőssövetkexete Azok a termelőszövetkezeti tagok, akiket az ellenforradalmi események megzavartak és letérítettek a közös gazdálkodás útjáról, nap mint nap élénkebben foglalkoznak a szövetke­zés gondolatával. Somogybabodon a Kossuth és Ha­ladás Termelőszövetkezet szintén szétoszlott az októberi viharos na­pokban. A szövetkezés gondolata, a közös gazdálkodás megkedvelése azonban mély gyökeret vert a falu­ban, s esténként a szóbeszéd tárgya csak a termelőszövetkezet volt. Rá­ébredtek a gazdák, hogy mit veszí­tettek a kisparcellához való vissza­téréssel, mennyivel jobb és könnyebb volt közösen a munka és több volt a jövedelem is. Ennek nyomán ala­kult meg Somogybabodon a gyü­mölcstermelő szakcsoport tíz katasz­teri holdon, s június 6-án még trF ivább mentek a gazdák: Petőfi néven megalakították a megye századik termelőszövetkezetét. Mégcsak alig tizenöt család csoportosult, de a volt Kossuth és Haladás tagjai is egymás­után jelentkeznek a nagy családba. Az új szövetkezetbe két olyan család is belépett, akik azelőtt soha nem voltak tagok: Horvá.th István és Bog­dán László. A megyében ezzel már száz ter­melőszövetkezet működik, 23 ezer kataszteri holdon szorgoskodik több mint 1600 család. Uj előkészítő bi­zottságok is működnek már Lengyel­tóti, Csököly és Szenyér községben és remélhetőleg rövid időn belül ezekben a falukban is újra munká­hoz látnak a volt szövetkezeti tagok, visszatérnek a megszokott és boldo­gabb életet nyújtó közös gazdálko­dáshoz. Ax idén átlagosan 45 forint 33 fillér lesx egy munkaegység értéke a megye szövetkezeteiben A termelőszövetkezetek elkészítet­ték az idei gazdasági esztendőre szó­ló munkaegység felhasználási terve­zetüket. Legnagyobb körültekintés­sel végezték ezt az igen fontos mun­kát és mindenütt azt tartották szem előtt, hogy a jó munka mellett a közös vagyon is megfelelően gyara­podjék, ugyanakkor a munkaegység értéke se csökkenjen. Ehhez pedig az volt szükséges, hogy az egyes munkákra fordítandó munkaegységet a leggondosabban határozták meg. Ebben a gazdasági évben a terme­lőszövetkezetekben több mint 637 ezer munkaegységet használnak fel, amelyből a legtöbbet a növényter­mesztésre és az állattenyésztésre irányoztak elő. Több mint 370 ezer munkaegységet fordítanak például a növénytermesztésre, 116 ezer mun­kaegység pedig az állattenyésztés te­endőinek ellátására van beállítva. Beruházások megvalósításánál fel­merülő munkákra 17 ezer egységet terveztek. A jövedelem és a munka­­ráfordítás figyelembevétele mellett a megye termelőszövetkezeteiben az idei .gazdasági év végén egy-egy munkaegység megyei átlagértéke • 45 forint 33 fillér lesz. »FAVLOVICI—198« A Zemledelske Noviny című cseh­szlovák lap közölte, hogy L. Prucek növénynemesitő, a ceicei kísérleti nö­vénynemesítő állomás dolgozója egy évtizedes munka eredményeként lét­rehozta a »Pavloviéi—198« nevű új, nagy terméshozamú, őszi búzafajtá­ját. A mezei kísérletek azt mutatták, hogy ennek a gabonának a termés­hozama hektáronként körülbelül 50 mázsa. Az új búzafajta nem dől meg, nem hajlamos a gombás megbetege­désekre. Cucorkajárás Fonóban Somogybán is sok kedves népszo­kásnak örvend a falvak apraja­­nagyja az év valamelyik jelesebb ünnepén. A húsvéti locsolás után pünkösdre is készülnek a leányok és szebbnél szebb népszokásoknak hódolnak ezen a napon is. Majdnem az összes községben fel­elevenítik azt az évszázados szokást, hogy pünkösd vasárnapján délben, a lányok legszebb ruhájukba öltöznek, s valamennyien összefogózva, éne­kelve járják be a falu utcáit. Fonó­ban most is honos pünkösdkor a cucorkajárás. Négy-ötéves kislányo­kat ez alkalommal szépen felkoszo­­rvznak és ezeket két nagyobb lány kézenfogva vezeti. Házról házra jár­nak és éneklik »A püfikösdnek jeles napján« kezdetű éneket, majd a kis koszorúslányt felemelik s ezt kiált­ják: »Akkora kenderük legyen, mint a mi cucorkánk/« A házbeliek ezután tojást, pénzt, kalácsot] adnak nekik, amit aztán egymás között testvérie­sen megosztanak. Ma, pünkösd vasárnapján a kihaló­­félben lévő régi népszokásokat újból felelevenítik megyénk falvaiban. MAGYAR VENDÉGEK — BUDAPESTEN A Magyarok Világszövetségének meghívására szombaton reggel 250 Ausztriában élő magyar érkezett Budapestre. A háromnapos túra­­kirándulás programjában rokoni lá­togatás, a rég látott főváros megte­kintése és egy balatoni kirándulás szerepel. FESZTIVÄLI POSTABÉLYEGEK A Szovjetunió postaügyi miniszté­riuma a moszkvai Világ Ifjúsági Ta­lálkozóval kapcsolatban bélyegsoro­zatot adott ki. Az egyik bélyeg a VIT jelvényét ábrázolja, háttérben a moszkvai egyetem épületével. A másikon békegalamb és VIT-jelvény látható. Vannak bélyegek, amelyek a különböző országok fiataljainak karneváljait, táncoló fiatalokat stb. ábrázolnak. ESTI PILLANATKÉP BUDAPESTRŐL Az a színes, forgatagos mozgal­masság, amely a verőfényes nap­közben jellemzi a vásárt, az alkony közeledtével egyre alább hagy. Nyolckor záróra. És mire ez az idő­pont elérkezik, a kiállítókon kívül egyetlen lélek sem tartózkodhatni a pavilon-utcákban. Már a koraesti óráikban kivilágítják a vásárteret. Tompa fény szűrődik ki a pavilo­nokból s olyan mindegyik, mintegy kedves, bájos kirakat. Minden olyan értéket, amelynek megárthatna az éjszaka hűvöse, gondos kezek cso­magolnak el, hogy másnap reggel ismét kibonthassák épen, szépen, mindenki örömére. ' Nyolc óra előtt pár perccel a vá­sár mikrofonjaiban a Rákóczi-in­­duló fergeteges ritmusát hallani. A ligeti fák alatt megjelenik az első lovasrendőr. A kapukon széles ár­ban hömpölyög kifelé a tömeg. Ki­felé még igen, de ilyenkor már be­menni lehetetlen. Karszalagos, civil vásárőrök tartóztatják fel a besur­ranni igyékezőket. Nem engednek a huszonegyből. A vásár kapuján kívül most kezdődik el igazán az élet, a korcsolyacsarnok bejáratánál hosszan állnak sorba jegyekért. A tó közepén messze világít fehérsé­gével a kinemaszkóp széles vászna. Újdonság a kinemaszkóp filmvetítés és már napokkal ezelőtt nagy ha­sábon hirdették a fővárosi lapok. A tó fölé nyúló szabad ég alatti né­zőtéren egyik percről a másikra megtelnek a széksorok. Izgalmas francia filmet mutatnak be. A vásárról hömpölygő sorok más és más irányba folynak széjjel. Vannak, akik az autóbuszofchoz ro­hannak, mások a tómozi felé fordul­nak el. Sokan egy magas, sötétru­hás, kanászkalapos férfialak előtt állnak meg, aki kezében tárogató­jával valami mélabús nótát kese­reg. A tárogató éneke belefolyik a Rákóczi-indulóba és a hang meg­törik Vajdahunyad várán. A Városliget bejáratánál egyre erősödik a forgalom. Az ide befutó Las és 65-ös autóbuszok, a trollik öntik az embereket. A szomszédos bárhelyiségekben már rikolt a ze­nekar. Ébred az éjjeli Budapest. •Egyre több lesz a táncoló pár. De beljebb a ligeti sétányon bújik a csend és szent a magány. Süldőlány lépeget egyedül, vállára dobott ka­báttal, nem néz sem jobbra, sem balra, elmerül gondolataiban. Mint­ha valakit várna. Nézi a tó vizét. Elnézést kérek, megszólítom. Érde­kel furcsa magánya. — Vár valakit? — kérdem. Rám néz, nem tud hová termi. — Nem — mondja csendesen. Most már senkit... Mikor várt? — 1956 nyarán, meg őszén... - Valami a vízbe pottyant, a csöppnyi hullámokban megremegnek a csilla­gok. Itt esett el egy hideg, esős na­pon. Azt kérte csak, ha nem térne vissza, egyszer majd, ha már szép idő lesz este, sétáljak erre, mert ő mindig itt lesz... Hogy kikkel har­colt októberben, kik ellen, nem tu­dom ... Elfelejtettem megkérdezni a barátjától... Kommunista volt. Talán ezért is kellett meghalnia, így esténként beszélgetek vele, nem tudom, hallja-e, én mindig hallom, amit mond. Ezért is jövök el, mert csak itt tudunk zavartalanul beszél­getni ... Döbbenten állunk. Hallgatunk. Mint ahogy hallgatnak már a gép­fegyverek, amelyek néhány hónap­pal ezelőtt megveszekedett tűzzel árasztották el Vajdahunyad várá­nak tornyát. Egy másodpercig kép­zeletünk mélyén robbannak az ak­nák. Bűnözők álnok csatakiáltásá­tól visszhangzik a Hősök tere. Itt vitték vásárra a békét. Eladni. Meg­tartottuk, de ez a kislány már hiá­ba vár... A kinemaszkóp filmvetítőgép su­gara megkeresi a vásznat. A zene erősödik, külföldi csoport távozik a vásárból. Dalolva, é|modozva an­­dalog a sétányokon az ifjúság. A vásárból időnként még egy-egy meg­késett vacsora illatát hozza a szellő. Igen, egyik szemünk sír, amellyel az elmúlt hónapokra nézünk, a má­sik már kacag, mert a jelent szem­léli s a jövőbe tekint. Lassan feled­jük a szomorú napdkat, megmaradt a békénk, és ezen az ösvényen biz­tosan járhatunk. Még akadnak ilyen kislányok, mint ez is itt, akik mind­két szemükkel sírnak, de egyre ke­vesebben, egyre ritkábban. Nagyobb már azoknak a száma, akik kacag­va barangolják be az estéket, gond­talanul szórakozzék át az éjszakát. Az imént még ő is azt mondta ne­kem, hogy tegnap naigyoin jól érezte magát a vásárban. Élvezettel nézte a temérdek kiállított tárgyat, vásá­rolt is és az élet visszahozta a ked­vét. A látogatás után úgy ment ha­za, hogy nagy-nagy nyugalom száll­ta meg. Elhiszem neki. Erőnkről, haladásunkról beszélhetett minden pavilon. És ha most nyitott szem­mel járja az estét, csak erről be­szélhet neki a szórakozó ifjúság, a diadalmas, örökifjú Budapest is. Azt hitték sokan, meghaltunk. De nem. Másról beszél a napok munka­­ritmusa, az élet szeretető. Szeretném megkérdezni vala­mennyi mellettem sétálgatót, mit gondol, mit mond erről. De nem te­szem. Fölösleges fáradság. A választ anélkül is tudom: a magyar nép a vihar után is megmutatja a világ­nak, hogy él és dolgozik tovább. A munka után joggal pihen. Joga van az örömhöz, a színes vásárhoz, a zenés bárhoz, a modern filmhez. Eh­hez a csodálatos, ezerszínű estéhez. Kacagjon hát olyan életkedvvel, hogy hangjától megremegjen a tó vize. És Vajdahunyad sok vihart átélt kettős tornyának tükörképét simogassák meg a pajkos hullámok. Szegedi Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom