Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-05 / 129. szám

»aerda, 1957. június 5. BOMOGYOKSZAG g Ahol a félfillérekből százezreket varázsolnak Látogatás a Háziipari Termelőszövetkezet házatáján ÜGYESEN JAKJA a körtáncot ke­zében a zöldes, vastaghúsú üvegkor­só, fokozatosan emelkedik körösikö­rül a vesszőből font védőöltözék. — Apja fia ez a Pista gyerek, senki sem mondaná meg, hogy csak alig négy hónapja avattuk be a szakmá­ba, tanulni. Lám sok, régóta a szak­mában dolgozó ember sem- ad ki szebb, formásabb terméket a keze közül — így mutatják be Erős Pis­tát tanítómesterei. Pedig csak a ne­ve erős, amúgy afféle vékonydongá­­jú, tizenhatéves legényke. Sebaj, Pista kitesz magáért, vékából tizen­hatot is megfon naponta. Most pe­dig, hogy igényesebb, aprólékosabb munkán dolgozik, három veder-ko­sár kerül ki a kezei közül minden­nap. No, persze szép eredmény ám ez, többet kívánni sem lehetne. El­készítése 20 forintba kerül darabon­ként, a háromért napi hatvan forint üti a Pista gyerek markát. Arcára boldog, büszke, felnőttes mosoly ül, amikor havi keresete felől érdeklő­dünk. Úgy bizony, most ne tessék csodálkozni, Erős Pista, a négyhóna­pos tanulógyerek 1300 forintot vitt haza édesanyjának április hónapi ke­resete gyanánt. Ugyanabban a lim-lommal tele raktárhelyiségben hárman dolgoz­nak. Mindannyian újdonsült kosár­fonók a szakmában. Zámbó István féllábbal jött ide a hónap elején. Má­sik lábát a háborúban hagyta még jó tizenvalahár.y éve, Portás volt az egyik kaposvári vállalatnál, de ott­hagyta. Azt mondja: negyvenkét éves létére nem bírta azt az unal­mas foglalkozást. Tanulni akar, azért jött ide a Háziipari Termelő­­szövetkezetbe. Az 6 kezei, igaz, már nem olyan fürgék, mozgékonyak, mint Pistáé, de kedvet érez ehhez a szakmához, biztos benne, hogy meg­tanulja. Asztagban fekszik az ötvagonnyi fűzvessző az udvaron. Vékák készül­nek a sárgás-barnáshéjú vesszőkből. De gyártanak itt más, szemnek, száj­nak tetszetős, kényesebb holmikat is. Például a kifőzött és azután héjától megfosztott, kettéhasított vessző-sze­­letkékből korsókat fonnak be, virág­kosarakat, papírkosarakat, kerti bú­torokat, vajszállító kosarakat és ki tudná még felsorolni, mi mindent nem készítenek. Néhány esztendeje még csak négy főből állt a kosárfonó részleg — ma harminc embernek ad kenyeret, megélhetést a fűzrészleg. Nemrég tértek át a fehéráru ter­mékek gyártására. Filléreket érő anyagból drága értékeiket állítanak elő. S megélhetéshez juttat ez a munka olyanokat is, akik testi hibá­juk, rokkantságuk miatt egyébként nem, vagy csak üggyel-bajjal tudná­nak megélni. így a munka emberré, a társadalom hasznos, megbecsült tanaivá teszi о'кей Lám, mire ké­pes a szövetkezés. Embereket kap­csol egybe és emel fel... A FÜZRÉSZLEG '.azonban csak az egyik ága a háziipari szövetkezetnek. A varroda, a kötöde, a kézimunka részleg ugyancsak szép összeghez jut­tatja a vele foglalatoskodókat. Ami itt készül, az ámulatba ejti a látoga­tót. Az emberi szorgalmat, kézügyes­séget, leleményességet, hozzáértést sok-sok értékes, tarka-barka cikk tük­rözi. Filléres értékű, vagy különben veszendőbe menő anyagokból ezre­ket érő árukat varázsolnak elő. Ügyes kezek kötött holmikat készí­tenek a fonalhulladékokból. A tex­tilmaradékot papuccsá formálják. Az ország minden részébe tőlük szál­lítják a különféle, tarka-barka ruha­darabokból készült székpárnákat. A rongyból szőnyeget szőnek, babákat gyártanak. Itt készülnek a gyönyö­rű, hímzett baba-, bébiruhák, kötött anyagok, olcsó, szép, sokszínű női kardigánok. Exportra készítenek csi­nos norvég kesztyűket (Kaposvárott is árultak belőlük). Csinálnak bala­toni kagylókat, emlékeket, egyszóval ezermesterek dolgoznak itt. Kötött­áruikat a fővárosban értékesítik. Bi­zony olyan minőségű, hírneves, ke­resett, versenyképes árukat kell ter­melniük, amit a gyárak nem tudnak nagy tömegben ontani. Széles, egész országot átfogó üzleti-piaci hálózat­tal rendelkeznek, az itt előállított mintegy százféle háziipari cikk sok helyre eljut. Havonta átlagosan 350 —400 ezer forint értékű terméket ké­szít a szövetkezetben dolgozó csak­nem másfélszáz tag, s a megrende­léseket így sem győzik teljesíteni. Egy módon tudnának ezen segíte­ni, ha új tagokat vehetnének fel a szövetkezetbe. Jelentkező minden­nap van, de nincs helyiség, ahol dol­goztatni tudnák az embereket. Ápri­lisban ugyan kiutalt á Városi Tanács VB számukra az Ady Endre u. 22. szám alatt üresen, kihasználatlanul álló több raktárhelyiséget, az Orszá­gos Raktárgazdálkodási Hivatal is lemondott róla — ám a 3. sz. Mély­építő Vállalat, a helyiségek korábbi használója, már elköltözött Pécsre, nem hajlandó átadni ezeket a rak­tárakat. Ezrekkel, százezrekkel több terméket tudnának a népgazdaság­nak adni úgyszólván a semmiből és még több ember jutna kenyérhez, ha a szövetkezet elfoglalnatná a számá­ra létfontosságú helyiségeket. Ehhez nem is kell nagy bizonygatás. Jó len­ne, ha az érintett felelősök magukba­­szállnának. EGY MÄSIK aggasztó dolog is bántja a jó viszonyt, az egészséges levegőt: a szövetkezeten belüli tor­zsalkodás. Az utóbbi hetekben kiéle­ződött, úgyszólván késhegyig menő «rakodássá fajult a kosarasok és varrodások közti viszony. A varrodá­­sok — így mondják a kosarasok — nem köszönnek, elzárkóznak tőlük, lenézik őket. A varrodások viszont ez ellen erősen tiltakoznak. Rontja a helyzetet, hogy míg a tíz fős varro­da részlegtől négy, addig a harminc főt számláló kosaras részlegtől csak egyetlen ember foglal helyet a veze­tőségben. Azt is kérdezgetik, mit ke­res a szövetkezet vezetőségében egy morcos, durva, gőgös főjegyzőné »nagyságos asszony«. A kosarasok eresen sürgetik egy közgyűlés össze­hívását. És igazuk van. Ugyanannyi joguk van a szövetkezetben, mint a varrodásoknak. Arra azonban vi­gyázzanak: úgy cselekedjenek, ahogy azt a szövetkezet érdeke megkívánja tőlük Varga József TISZTÁBB LESZ A VÁROS Két utcaseprőgép érkezik rövidesen Kaposvárra Szépek, gondozottak a parkok, óv­ják, csinosítgatják a járdákat sze­gélyező gyepszőnyeget a Köztiszta­sági Vállalat dolgozói. A Kossuth La­jos, Bajcsy-Zsilinszky utcában és másutt is az elmúlt napokban ásók­kal. gereblyékikel felszerelt emberek jelentek meg: a járdaszegély közepét virággal ültetik be. Mindig találnak maguknak valami munkát, amivel szebbé, egészségesebbé tehetik a vá­rost. De a nagyforgalmú útvonalakon még nincs minden rendben. Sok még a por. Ezt tudják a vállalatnál is, s igyekeznek a bajon segíteni. A Má­jus 1 utcában és a környező útvona­lakon néhány nap óta egy új, telje­sen zárt szemeteskocsi jár. Rövide­sen még egy ugyanilyen gyűjtőkocsit kapnak, s ezzel megoldódik a belvá­rosban a háziszemét pormentes ösz­­szegyűjtésének problémája. Ennél nagyobb gond az úttestek pormentesítése. Eddig az volt a gya­korlat, hogy a locsoló autók csak ké­sőn indulhattak munkába, mert sep­rés előtt nem lehet locsolni. Ez volt az oka annak, hogy mire a nagy for­galom megindult, addig még nem tudták mindenütt végigjárni az ut­cákat a locsoló autók. A vállalat végre ennek' a bajnak is megtalálta gyógyszerét. Két gép­­kocsivontatású utcaseprőgépet vásá­roltak s ezek segítségével jobban tisztántarthatják a várost. A gépek néhány nap múlva érkeznék meg s a terv szerint éjszaka fognak dol­gozni velük. Minden utat lesepernek, úgyhogy az utcaseprők könnyen fel­szedhessék a járda mellé gyűjtött szemetet. így korábban járhatnak a locsoló autók is, mert az úttest lo­csolásával már nem akadályozzák a járda mellett dolgozó utcaseprők munkáját. PIHENÉS, KELLEMES HANQULAT, JÓ SZÓRAKOZÁS A SIÓFOKI FOQASBAN ötvenezer forint értékű átalakítás — Uj tej-eszpresszó — Magyar nóták, san­zonok fővárosi műveszek előadásában — »Halat nemcsak étlapon, de tányéron is kapni« — Lesz elegendő sör. Háromezer üdülőről tudnak június 3-án a balatoni vendéglátók. Persze, ez a szám a megkésett nyár je­lentkezésével most rohamosan növekszik és egyesek szerint a délutáni órákban már a négyezret is fedői­mül la. Statisztika ide, statisztika oda — egy bizonyos: a pihenni vágyók kedvet kaptak az utóbbi nyárias na­pokban és egyre sokasodnak a Balaton körül. Ha üdül az ember, megszállja a szórakozás ördöge olyannyira, hogy egy egész évre valót kíván és sze­retne két-három hétmyi idő alatt szórakozni. Nappal a csónakok és a hegyek ölén, éjszaka a bárokban, mulatóhelyeken, táneteraszokon, vidám, gondtalan tár­saságban érzi jól magát. Ez már szokás és üdülőtör­vény. Az előbbiről gondoskodik a természet nyári pompája. És vajon az utóbbiról, az esti és az éjszakai szórakozásról ki gondoskodik? — Újabban az Üdülő-Vendéglátó Vállalat (az Üdü­lőellátó Vállalat és a Vendéglátóipari Vállalat egye­sítéséből létrehozott szerv). Siófokon, a Balaton fővárosában a tavalyi üdülési évad folyamán akadt bizony számos kifogásolnivaló. Nagy idegenforgalmához mérten nem állt olyan szín­vonalon a vendéglátás, hogy az az igényeket megnyug­tatóan elégítette volna ki. Az idei új és célszerű »ba­latoni politika« átformáló keze nyoma számos balaton­­memti üdülőhelyen már érezhető. Siófok vendéglátó központján, a Fogas-vendéglőn, számottevő átalakításokat, új építkezéseket végeztek el ebben az éviben. Különös színfoltja a Fogas-vendég­látónak a háromszázezer forintos befektetéssel meg­épített csinos, ragyogó tej-eszpresszó. A Német Demok­ratikus Köztársaságból behozott, ízléses kivitelű búto­rok még csak növelik a tej-eszpresszó értékét. Persze, a legtöbb gondot a főszórakozóhelyre, a Fogas bárra és kerthelyiségére fordította a vendéglátó vezetősége. Mintegy háromszázezer forintos költséggel megépítet­ték a betonfödémes kerti tánchelyiséget. A különös, hangulatos megvilágítású táncteret a betonfödém biz­tosan megvédi a beázástól. Az ünnepélyes megnyitásra június 15-én kerül sor. Ezzel az ünnepséggel egyidejűleg bekapcsolódnak a nagy nyári szórakoztatási munkába a többi — az üdü­lővendéglátó által szerződtetett fővárosi művészek is. Tehát 15-e után nemcsak a kerthelyiségben, hanem a belső bárhelyiségben is megszólal a dizőz éneke és munkába lépnek a zongoristák és kiváló zenekarok. Az Üdülő-Vendéglátó Vállalat a műsor változatossága kedvéért úgynevezett »váltott műsor« szerint — tehát két csoportban szerződtette a művészeket. A két szer­ződtetett csoport meghatározott időközönként, körútja alkalmával váltja egymást. A művészek között szere­lőéinek Balázs Ferenc, Nyiri Erzsi és sokan mások a nevesebbek közül. Rajtuk kívül időnként a Fogas ve­zetősége külön is meghív művészeket hosszabb, rövi­­debb szereplésre. — Nem lesznek ritkán látott kedves vendégek Siófokon a kaposvári színház művészei sem — mondotta Matyó János, a Fogas vendéglátó vezetője. Szeretettel emlékezett meg Rohonczy Máriáról és Sió­fokon járt csoportjáról, akik egy alkalommal készsége­sen segítették ki a Fogas vendéglátót szereplésükkel, és kellemes szórakozást biztosítottak a vendégek szá­mára. A Halászkert az idén méltó lesz nevéhez. — Min­den híresztelés ellenére is »nemcsak az étlapom, hanem a tányéron is kapható lesz hálféle« — mondotta a Fo­gas vezetője. Halászlé, süllő, fogas, rántott bal szere­pelnek az étrenden. A hailkelendőséget még az is nö­veli, hogy Hodrog néni személyében országosan is elis­mert és párját ritkító halszakácsnő készítményei kerül­nek a vendégek tányérjára. A vendéglátó konyhájá­ban Szakács Imre vezetésével jóképesiségű magyaros ételkészítők dolgoznak. Zádori Józsefné pl. a töpörtős­­túróscsusza hírneves készítője. örvendetes, hogy a kanizsai sörgyár az idén már benevezett az országos söredlátásba. A nagy kapacitás­sal dolgozó modem sörgyár garantálja az ízletes fala­tok mellé a megfelelő mennyiségű sört. A napi 50 hektó siófoki szükséglet már biztosított mennyiség. De sör és a balatoni borok mellett megtalálhatók a palac­kozott és az olcsóbb, pl. a 13,50 forintos egri folyó­borok is. A jelentősebb, nagyobb befektetéssel készült léte­sítmények mellett több kisebb színfolttal is gazdago­dott a siófoki vendéglátás. így a Sorompó fagylaltozó­­val, a külön lángos- és keszegsütővel és a budapesti »Mézes mackó«-hoz hasonló aszpikos hideg ételfélesé­geket árusító bolttal, stb. Mindent egybevetve, rövid idő alatt sokat fejlődött a siófoki vendéglátóipar. Sió­fok a »Hangulat« cukrászdával, a »Tündével«, a Mat­róz csárdával együtt olyan színvonalú vendéglátóipar­ral állhat ország-világ szeme elé, amely miatt nem kell szégyenkeznie. — di. N. Sz. Hruscsov beszélgetése amerikai rádió—televíziós társaság munkatársaival Moszkva (TASZSZ). N. Sz. Hrus­csov, az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára május 28-án a Kremlben fogadta Schorr, Novins és Cutler urakat, a »Columbia Broadcasting System« amerikai rá­dió és televíziós társaság képviselőit és válaszolt kérdéseikre. A beszélgetést filmre és hangsza­lagra vették és június 2-án közvetí­tette az amerikai televízió. A hangfelvétel alapján alábbiak­ban közöljük a beszélgetést. NOVINS: Hruscsov úr, nagyon hálásak vagyunk önnek azért, hogy engedélyezte idejövetelünket. Sok kérdésünk van, amelyeket az ön tol­mácsán keresztül szeretnék feltenni és bizonyos vagyok abban, hogy önnek szükségképpen sok válasza van kérdéseinkre, olyan válaszok, amelyek rendkívül érdekesek az amerikaiak milliói számára. Sir, ha tehát ön kész, kezdjük az első kérdéssel, amelyet Schorr úr tesz fel. SCHORR: Hruscsov úr, engedje meg, hogy azzal a témával kezd­jem, amely érzésem szerint közel áll szívünkhöz: a mezőgazdasággal, ön nemrégiben azt mondotta, hogy a Szovjetunió remélhetőleg a legkö­zelebbi néhány évben utoléri az Egyesült Államokat a tej-, vaj- és hústermelésben. Az amerikai szak­értők azt mondják, hogy ez nem reális célkitűzés különösen az állat­­tenyésztés vonatkozásában, vagyis nem reális célkitűzés az, hogy az állatállományt több mint háromszo­rosára növeljék. Hogyan tervezi ön ennek az elérését? HRUSCSOV: Sajnos, amikor Oroszország munkásosztálya, cíjén Lenin vezette pártjával kezébe vet­te a hatalmat és annak támogatásá­ra szólította fel a dolgozó parasztsá­got, nemcsak sok amerikai, hanem más országokban is sokan még ma­gukat tudósoknak nevező emberek is kétségbe vonták, hogy a szovjet hatalom túlél akár egy hónapot. Azt gondolták, hogy hamarosan megbu­kik. Csupán egyetlen honfitársuk­ban. John Read-ban, aki a »Tíz nap, amely megrázta a világot« cí­mű könyvet írta, volt jövőbe látás és látta meg, hogy új korszak kezdődik. Ezt arra vonatkozólag mondom, hogyan fogadták az októ­beri forradalmat Amerikában és Nyugaton. Amikor kezdtük végrehajtani öt­éves terveinket, Nyugaton majdnem senki sem hitt intúzkedéheinkben, fantasztáknak tartottak bennünket. De elmúlt negyven esztendő és mi harmincszorosára növeltük iparunk termelését. Magunk mögött hagri.uk Angliát, Franciaországot, Németor­szágot és most a második helyre ke­rültünk a legnagyobb kapitalista or­szág, az Amerikai Egyesült Államok után. Most pedig közvetlenül meg­közelítjük alapfeladatunk megoldá­sát — a leghaladottabb kapitalista országok utolérését az egy főre "eső termelésben. Mindenekelőtt az a véleményünk, hogy megérlelődtek a feltételek a következő feladat konkrét megoldá­sához — utol kell érni az Egyesült Államokat a tej- és hústermékek termelésében. Az egy főre eső tej és teavaj ter­melésében már az 1958-as esztendő­ben utolérjük az Egyesült Államo­kat. Az idén szemlátomást egy szín­vonalon leszünk az Egyesült Álla­­miniiiiiiiiiiiiiiiinii!iiiniiiiiiiniiiiiiiiii:i!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiilil!illl mokkái a tej és teavaj termelése tekintetében, vagyis ^annyit terme­lünk, amennyit az Egyesült Államok termel. Minthogy azokban a mi la­kosságunk száma nagyobb, mint az Egyesült Államoké, még egy eszten­dőre van szükségünk, hogy az egy főre jutó termelés tekintetében el­érjük az Egyesült Államokat. Ezért veszem ezt az esztendőt, az 1958-as évet. Igaz, a hús tekintetében bonyolul­tabb a helyzet. Ezért a húst illetően az 1960—1961-es esztendőket vesszük. E pillanatban ezt nem mondhatom meg pontosabban, mert ezt az ország, a nép dönti majd el. A Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány kitűzte a feladatot, de az ország, vagyis a kolhoztagok, a munkások, a munkásnők, a mérnö­kök, állattenyésztők és agronómusok hajtják végre, s meggyőződésünk, hogy ez hozzávetőleg 1960—61-ben meg is történik. Az önök. szakembe­rei, akik azt mondják, hogy ez lehe­tetlen, részben ugyanazt mondják, mint egyes szovjet közgazdászaink. A mi közgazdászaink is azt mondot­ták nekem, hogy ez a feladat osak 1975-re oldható meg. Mi csak mosolygunk a mi prófé­táinkon, meg az Önökéin egyaránt, ám a feladatot mindenképpen meg­oldjuk. CUTLER: Hruscsov úr, a hús en­gem is érdekel. Úgy hallottam, hogy a szakemberek szerint még a világ egyetlen országában sem sikerült négy esztendő alatt három és félsze­resére emelni a hústermelést. Talán önöknél, kommunistáknál van vala­mi olyan módszer, amely biztosítja, hogy minden tehén ikerborjakat ell­jen? \ HRUSCSOV: Ez is lehetséges a természetben. (Élénkség, nevetés.) A természetben megtörténik, hogy a te­henek nemcsak két, hanem három borjút is ellenek, de persze, mi nem erre számítunk. A mi számításunk a következő: E feladat megoldásában a fő helyet húsgazdálkodásunkban a sertés foglalja majd el. mert a ser­tés szapora állat és itt a hústermelés megnövelésének lehetőségei korlát­lanok. Igen nagy lesz a jelentősége a baromfinak is, mert itt szintén na­gyok a lehetőségek. Úgy hiszem, hogy a marhahús termelése tekinte­tében mostani ötéves tervünk alatt még lesznek bizonyos hiányosságok, s éppen ezért arra törekszünk, hogy ne annyira zsírsertést, hanem in­kább bacon-sertést tenyésszünk. Hi­szen az angolok élnek, és nem rosz­­szul élnek a húsos szalonnán. Akkor hát az oroszok, az ukránok és a Szovjetunió más népei miért ne tud­nák megemészteni a húsos szalon­nát? Szerintem ez is nagyon jó és ízletes táplálék. Ha Önnek van vala­mi kapcsolata a mezőgazdasággal, akkor tekintetbe kell vennie a kö­vetkezőt is: eddig nálunk a szarvas­­marhát főként egyéves korában vág­ták le, vagyis voltaképpen a borjúi ölték le. Most egy kicsit késleltetni akarjuk a borjak levágását, hogy két-hároméves korában öljük le a marhát. Ebben az esetben készlete’' ink két-háromszorosára nőhetnek, hiszen ezeknek növekedése attól függ, hogy a borjút egyhónapos, egyéves, vagy két-, hároméves korá­ban vágják-e le. Márpedig nekünk pontosan 3,15-szeresére kell növel­nünk élelmiszertermelésünket, hogy utolérjük az Egyesülj Államokat. Hogyan látják ая Egyesült Államokban Hruscsov televíziós nyilatkozatát ? New York (TASZSZ). Vasárnap New York-i időszámítás szerint 15 óra 30 perckor sok százezer ameri­kai család nézte és hallgatta végig az Egyesült Államokban Hruscsov moszkvai beszélgetését az amerikai rádió televíziós társaság megbízottai­­val. Hruscsov interjúja óriási érdeklő­dést keltett az Egyesült Államokban. Sok televízió-tulajdonos az adás után néhány perccel már közölte be­nyomásait a rádió televíziós társa­sággal. A társaság megbízottai ér­tesítették a New York-i kirendeltsé­get, hogy a legtöbb kommentár ked­vező volt. Az amerikai tájékoztató hírügynökségek szétjcüldték az in­terjú részletes kivonatát. Az összes amerikai lap foglalkozik az interjúval. УёкАд bülfolctf hweb LAKEPLACID (AFP) Dr. Alfred Strauss chicagói sebészfőorvos a sebészek nemzetközi kollégiumának New York-i tagozata előtt beszámolt arról, hogy új mód­szert kísérletezett ki, amely az álla­tokat immunizálja a rák ellen és reméli, hogy ezt az eljárást alkalmaz­ni lehet az emberi megbetegedések­nél is. Mint kifejtette, a kísérletek­ből megállapította, hogy a rákos da­ganat bőr alá való befecskendezése után a rák előbb kifejlődik, majd gyorsan visszafejlődik, végül teljesen felszívódik és az állatot egészen im­munissá teszi a test J bármely részé-^ ben való későbbi sjzövetátültetéssei szemben. BECS (MTI) Közzétették az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottsá­gának határozatát, amely élesen til­takozik az osztrák kbrmánynak ama terve ellen, hogy az osztrák állam­­szerződés rendelkezéseinek félrema­gyarázásával és megszegésével kö­rülbelül kétmilliárd schilling érték­ben üzemeket és más vagyontárgya­kat adjanak vissza nyugatnémet tó­késeknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom