Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-26 / 147. szám

КЛАС PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ^_________________________ IL , Я^Щ ШЯВшВв árHH В Jr В ШшШ шВИ В Я^Ш gro.miko nyilatkozata Ш В ШГШГ Ш Ш Ш Ш Ш шШ Ш ШшШ IШшЯ Ш В Ш Ш Ш В В ' sajtó képviselői szamara JUtlíUUw I IIGUIUU — ........ TM »adunk az Államnak, . , , hogy az Állam is adhasson AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L A P 3 A___________ XIV, évfolyam, 147. szám. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1957. június 26. A PARTÉRTEKEZLET előtt Pártunk életében mindenkor nagyjelentőségű legfelső szervünk­nek, a kongresszusnak, vagy az országos pártértekezletnek, az ország minden részéből összegyűlő kommunistáknak tanácskozása. Különö­sen nagyjelentőségű ez az MSZMP történetében, amely az ellenfor­radalom leverése után bontotta ki zászlaját, s melynek ez az első országos jellegű tanácskozása. Az országos pártértekezlet tanácsko­zása elé nagy érdeklődéssel tekintenek mind a kommunisták, mind a becsületes, pártonkívüli dolgozók. Ennek a tanácskozásnak a je­lentősége túlterjed országunk határain. A testvérpártok, a béke és haladás hívei világszerte örömmel szemlélik fejlődésünket, örömmel szemlélik eredményeinket, amelyeket az ellenforradalom leverése óta elértünk. Nagy utat tett meg pártunk az ellenforradalom leverése óta, s az a harc, amelyet megvívtunk, nem volt könnyű. Hiszen az ellen­­forradalom maradványainak leverése mellett harcolni kellett a rend, a nyugalom megteremtéséért, harcolni kellett minden egyes kommunista megnyeréséért. S hogy ez a harc eredményesen folyt, hogy ma pártunknak 350 000 tagja van, az köszönhető azoknak a kommunistáknak, akik az ellenforradalom alatt sem hátráltak meg, az ellenforradalom leverése után pedig fáradságot nem kímélve küz­döttek a megtévesztett kommunisták felvilágosításáért. E harc nyo­mán egyre újabb és újabb elvtársak léptek pártunk soraiba, folytat­ták a párt erősítéséért folyó harcot. Népünk hatalmának erősödése, az MSZMP tagjai számának növe­kedése láttán a proletárdiktatúra ellen törő ellenség csatát vesztet­ten visszavonult. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy az ellenség most már tétlenül szemléli eredményeinket, s nem próbálja meg, hogy ártson ügyünknek, ahol csak lehet. Az elmúlt évek, s különösen 1956 októberének, de az ellenforradalom leverése utáni eseményeknek ta­nulságai is arra kell hogy figyelmeztessenek bennünket, soha nem szabad megfeledkezni a belső és a külső ellenségről. Ez kötelez ben­nünket a fokozott éberségre, kötelez bennünket arra, hogy soha ne feledkezzünk el az ellenség támadásának lehetőségéről, s hogy ébe­ren őrködjünk a proletárdiktatúra, a 12 esztendő alatt elért eredmé­nyeink felett. Eredményesen munkálkodtunk az eltelt hét hónap alatt a párt­egység megteremtésén, de súlyos hiba lenne, ha nem figyelnénk fel az e téren meglévő veszélyekre. Sok helyen — mint például Fonyó­don, s nemrégen még a Kutasi Állami Gazdaságban is tapasztaltuk az intrika akadályozta a pártszervezet, a kommunisták egységes munkáját. Itt a kommunisták a meglévő fő feladatok helyett szemé­lyeskedéssel, torzsalkodással foglalkoztak, ez kötötte le figyelmüket. De az intrika mellett^ még egyéb más hibákkal is találkozhatunk. A répáspusztai Első Ötéves Terv Tsz-ben a kommunisták még mindig az októberi események hatása alatt állanak, s nem mernek kiállni, nem merik hallatni szavukat. Pártunk erősítése, az ellenség elleni harc közben jelentős ered­ményeket értünk el gazdasági téren is. Lassan eltűnnek az ellenfor­radalom okozta pusztítások nyomai, s némelyik üzemben, mint pél­dául a Somogy megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál elér­ték, sőt túlteljesítették az ellenforradalom előtti termelési színvona­lat. Az ellenforradalom hatása azonban sok helyen, különösen a munkafegyelem terén, még erősen érezhető. Sok még a késés, nem használják ki kellően a munkaidőt, túllépik a béralapot, hamis ada­tokkal igyekeznek »eredményeket elérni«. Kommunistáinkra, párt­szervezeteinkre vár az a feladat, hogy az eredményes mu irkát gátló hibákat megszüntessék. Igen sok üzemünkben — Textilművek, Csurgói Faipari Válla­lat, Somogy megvei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Áramszol­gáltató Vállalat stb. — kommunistáink kezdeményezésére új mun­kaverseny bontakozik ki. Persze az már súlyos hiba, hogy az Áram­­szolgáltató Vállalatnál — felsőbb szerveik utasítására — egy hét alatt kellett elkészíteni a munkaverseny pontjait, s a dolgozóknak csak kis része szerzett tudomást a munkaversenyről. Az ilyen mun­kaversenynek bizony nem sok értelme van. Az Áramszolgáltató Vállalat kommunistái akkor cselekedtek volna helyesen, ha felsőbb szervüket értesítik, hogy csak akkor közük a munkaverseny pont­jait, ha már valamennyi dolgozójuk tudomást szerzett arról. Nagy érdeklődés előzi meg az országos pártértekezletet. Az or­szágos pártértekezlet küldöttei már hetek óta készülődnek, hogy el­mondják választóik javaslatait, kéréseit, s hogy elmondják tapaszta­lataikat. Kommunistáink sokat várnak ettől a tanácskozástól. Útmu­tatást a falusi tömegmunkához, a termelőszövetkezetekkel, a dolgo­zó parasztokkal való foglalkozáshoz. Útmutatást a KISZ, a tanácsok, a Hazafias Népfront, a nőtanácsok, a szakszervezetek, a Magyar— Szovjet Baráti Társaságok munkájának segítéséhez. Útmutatást, elvi segítséget várnak kommunistáink az országos pártértekezlettől az ideológiai harchoz. Pártunk valamennyi tagja olyan útmutatást, olyan határozatokat vár a pártértekezlettől, amelyek kizárják a régi hibák megismétlő­dését. Azt várják kommunistáink, hogy a pártértekezlet megváltoz­tassa pártunk jelenlegi nevét, hogy pártunk neve ezentúl Magyar Kommunista Párt legyen. Pártértekezletünk feladata lesz megerő­síteni az eddig ideiglenesen működő Központi Intéző Bizottságot, s feladata lesz elfogadni a Szervezeti Szabályzatot. Pártunk eddigi határozatai, intézkedései, a Központi Intéző Bi­zottság eddigi tevékenysége, a küldöttek lelkes készülődése biztosí­ték arra, hogy pártértekezletünk minden kommunista további mun­kájához igen nagy segítséget fog nyújtani, s olyan feladatokat fog megjelölni, amelyek végrehajtása tovább erősíti pártunkat, tovább szilárdítja országunkat. Nagy készülődés, lelkesedés előzi meg a pártértekezletet. Ez a lelkesedés a pártértekezlet után majd a hatá­rozatok, a feladatok végrehajtásában nyilvánuljon meg. Kommunis­táink azonban munkájukhoz ne várjanak felülről minden segítséget. Amikor majd a pártértekezlet által Ir ••zeit feladatok végrehajtásán fáradoznak, kezdeményezzenek bátran, önállóan pártunk erősítése, a proletárdik+atúra további erősödése érdekében. Kísérleteket folytatnak Mezőhegyesen a juh gyapjútermelésének fokozására A Mezőhegyesi Állami Gazdaság­ban érdekes kísérleteket folytattak a juh gyapjútermelésének fokozására. Abból a régi tapasztalatból indultak ki, hogy kismennyiségű kén hatására fokozódik az állatok szőrének, tollai­nak növekedése, sűrűsége. Ezért a kísérletbe állított 200 anyajuh takar­mányába kismennyiségű kénvirágot kevertek. Az egy évi kísérletek tanú­sága szerint az így takarmányozott juhokról két és fél százalékkal több gyapjút nyírtak mint a rendesen ta­­karmányozottakról. A kísérleteket nagyobb állománnyal ebben az esz­tendőben folytatják. Aratnak a megyében Rendre dől az őszi árpa Haté határában A sárgás-szökés, lefelé csüngő ka­lászé ősziárpa-vetéseken a kaszáké lett a szó Batéban is. Hétfőn reggel a harmat elülte után Bernát Sándor is kaszát vett a vállára, s az őszi ár­pa aratására tért az egész család. Morva Sándor és Morva Ferenc is az elsők között kezdték meg az aratást. Estére kelve kepében állt az őszi ka­lászos Kovács G. József, Törzsök György tarlóján. Kiváló termés mu­tatkozik az egész határban. Ahogyan a gabonaérés állapota mutatkozik, egy-két napon belül kepébe kerül a 38 holdnyi őszi árpa utolsó kévéje. A jövő héten már zsákban lesz a ter­més is — jelentette telefonon Illés László vb-elnök. Kombájnok, aratógépek üzemelnek a barcsi Vörös Csillagban A megye legnagyobb szövetkezeté­ben, a barcsi Vörös Csillagban is aratásra érett az őszi árpa. Immár nyolcadszor is közös erővel, közös raktárba takarítják be mindannyiuk vagyonát, a közös gabonatermést Úgy látszik, a gépállomás sem aka1 szégyenben maradni, s a Vörös Csil lag-beliek sem szeretnék, ha az" mondanák róluk: nem szeretik a gé­pet. 160 holdas ősziárpa-táblájukba három kombájn, négy kévekötő ara­tógép állt be hétfőn, s ha minden jól sikerül, két-három nap múlva túl lesznek az őszi árpa aratásán. A TEXTILMÜVEK NEKÜNK« KISZ-FIATALJAIROL TÜZOLTÓVERSENY BALATONBERÉNYBEN BÚCSŰ ÉS KÖSZÖNET Meleg ünneplésben részesítették vasárnap Cuni József kadarkúti pedagógust tanítványai és pedagógustársai. Részt vettek ezen az ünnepségen azok a fia­talok, akiknek Cuni József utoljára osztá­lyozott az évvégi bizo­nyítványba, de eljöttek szüleik is, akiket az öreg tanár nevelt em­berségre és világszem­léletre. Cuni József tanár hosszú évtizedek óta dolgozott ezen a pá­lyán. Becsületben, sok tervvel, lelkes elkép­zeléssel tette rá kezét 33 évvel ezelőtt a ka­darkúti iskola kilincsé­re. Nemcsak tanár volt, de nevelő is. A falu nevelője. Sok kul­­túrverseny, sok-sok forró siker hangulata jön most emlékként vissza egy-egy pilla­natra, amelyek mind a közös munka közös gyümölcse volt. Cuni József kiváló muzsikus is, ezért fáradhatatla­nul igyekezett azon, hogy falujában zenei életet teremtsen. Ének­kart szervezett, zene­kart dirigált, oktatott, versenyekre készült ta­nítványaival, akik kö­zött akadtak fiatalok, öregek egyaránt. És most, amikor utolszor teszi be az is­kola ajtaját, úgy érzi. hogy a tervek, elkép­zelések megvalósultak A katedrát és karmes­teri pálcái átadja más­nak. Ezt a tanárt és bará­tot búcsúztatták a falu lakói ezen a júniusvégi vasárnapon. Búcsújuk­ban benne volt a kö­szönet. A BARCSIAK Mennyi idő alatt keletkezik egy könnycsepp a szemek sarkában? Mi kell ahhoz, hogy úgy érezzük: torkunkban dobog a szívünk és ne­hezen ejtve a szavakat, láthatatlan, de eltépheteilen szálakkal kötjük magunkat valamihez? Ezen a ragyogó, napsütéses va­sárnap délelőttön nem kellett ezek­hez az érzésekhez más, csak nézni a barcsi járás munkásőrségének zászlóátadási ünnepségét, kicsit be­legondolni a dolog jelentőségébe, meghallgatni az őszinte beszédeket Mi kellett még hozzá? ... Emlé­kezni, nem is oly messzire hátra, és előre nézni hosszan az időbe. A cse­lédéletre, a múlt keserves gondjai­ra, visszagondolni az üldöztetés napjaira, arra a tébolyult időre, amikor üres kezekkel, lefegyverez­ve vártuk a néphatalomra és a kommunisták életére törő ellenség csapásait. »Nem, ez az idő még egy­szer nem jöhet vissza« — mondja Szeifert István pártonkívüli éjjeliőr, a -nézők között. Kommunista szövetségbeli ifjak, úttörők, határőrök között állt vas­szürke egyenruhában a század és hallgatta a beszédeket, melyek mind erősítették bennük ezeket az érzé­seket. Szikrázva sütött a nap, a fű mint zöld bársony csillogott, körös­­körül kitartóan állta a napot a né­zősereg: barcsiak, vízváriak, ladiak, csokonyaiak, asszonyok, gyerekek, felnőttek, tsz-tagok és munkások, párttagok és pártonkívüliek. Állt a század és hallotta Mandik Béla, a járási pártvezető szavait: »Tanulságok levonása után állunk itt valamennyien. Az események meg­mutatták, ha éberségünk csökken, az ellenség — amely nem mond le a hatalom visszaszerzésének gondo­latáról — megtámadja a munkás­­hatalmat. Mostani törekvéseik csak rövid ideig tartottak, ment a nép nem támogatta őket. Mikor a Szov­jetunió másodszor nyújtott segítsé­get leverésükhöz, a néphez hű mun­kások és parasztok azonnal fegyvert ragadtak, hogy megsemmisítsék a burzsoázia és az imperializmus ele­meit és barátait és ezentúl soha ki ne adják kezükből a fegyvereket«. »Jogosan bírálják elvtársaink az országos és megyei .pártszerveket, hogy (miért nem előbb fegyverezték fel a kommunistákat« — fejtette ki Hevesi János elvtárs, a megyei MSZMP intéző bizottság képviselő­je. — »Igaz az is, hogy ha ez meg­történik, nincs október 23. Most azonban kezünkben a fegyver, őriz­zük, védjük vele a proletárok dik­tatúráját.« A 19-es harcosok üdvözletét tol­mácsolta meghatott szavakkal dr. Fuchs Jenő: »Kérlek benneteket, akik a legjobbak közül is ki lettetek választva, lobogtassátok magasan a zászlót, hozzatok reá dicsőséget. Ne legyetek elbizakodottak, az ellensé­get, az odújukból előbújt patkányo­kat ne a megbocsátás szellemében üldözzétek, hanem oda juttassátok, ahova valók«. Nagyon megfogta őket Oravecz Ferenc százados, a megyei munkás­őrségek parancsnokának szava is: »»Szóval, hűséggel, tettekkel kell a zászló alatt kiállnátok és üldözni az ellenséget, ha olajos ruhában jelent­keznek is azok. A zászló alatt ne­héz, de szép 'hivatást teljesítetek: a dolgozó nép békés munkájának védelmét«. És amikor a zászlóra már felke­rültek a pártbizottság, a Vörös Csillag Tsz, a Fűrészüzem, a járási tanács, a rendőrség, a vasút, a Cso­­konyavisontai Gépállomás, a So­­mogytarnócai Állami Gazdaság, a homokszentgyörgyi KISZ-ezervezet dolgozói által küldött szalagok, amikor Száraz Pál alezredes elvtárs, a kaposvári honvédség együttérzé­séről biztosítja a munkásszázadot, felhangzik Zsák főhadnagy, a szá­zad parancsnokának hangja: »Eskü­höz! Sapkát le!« Állsz néző, látod a felemelkedő kezeket, hallod a parancsnok sza­vait ismétlő egyakaratú zúgást, fel­támadt szellőt, amely adott esetben, a rohamnál majd dörgéssé válik. Esküszik a század, esküszik mun­kás és paraszt testvéred, a férjed, gyermeked apja, nagyobbik__»yád, hű harcostársad! Hallod?... »Pár­tomat, hazámat és népemet... a nemzetközi munkásmozgalom vív­mányait ... ha kell. az életem felál­dozásával is megvédem ...« Hiszel nekik? Nézz végig soraikon, kiket látsz ott? Akikre azelőtt is számíthattál, akikről tudtad, hogy nemcsak sza­valnak, nemcsak érdekeik vezérlik őket, akiket gyűlöltek azért, mert az új világ harcosai voltak, akik nem inogtak meg, ha csodálkoztak is néha. Emberek ők. Kisebb-na­­gyobb hibákkal, nem tévedhetetle­nek, kévésüknek van felsőbb bizo­nyítványa. De kijárták már a régi élet keserves iskoláját és egyben soha nem tévednek, egyben megin­­gathatatlanok: többet harcolnak ér­ted, értem, mindannyiunkért, az új világért. / Lásd, minden faluból itt vannak a sorban. Elöl a két hatalmas szál komiósdi, az öreg Scheffer, meg a fia. ott legelöl Szili Pista bátyánk, a Vörös Csillag Tsz kanásza, lám. itt van két darányi asszony is, egyikük a tsz párttitkárának leá­nya — amott Szabó János gyárigaz­gató, mellette a gvár 19-es munká­sa. Kapocsi György, mellette a má­sik 19-es, Gyimesi Ferenc. A sor­ban látod a két gépállomás igazga­tóját, de traktorosait is, ott vannak a régi, hú párttitkárok, a szuloki Bódis László, a bolhói Mihályi Gé­za, Bencze János, Tóth Gábor, Győri János, Vukmann József, emitt a tarnócaiak, tsz-tagok és ál­lami gazdaságiak együtt, Horváth Gyurka, Bitó János, Gondos igazga­tó, Zanati József, Csokonyavisontá­rói a tanácselnök Hegedűs Ferenc, Füzesi István, a szövetkezet igazga­tója, Kálecz Feri egyéni paraszt, a járás északi sarkából is itt vannak: Simon Ferenc, Hornicz József Bos­­nyák József, Virovecz Ferenc, Vin­­cze Árpád és ki győzné még a töb­bit felsorolni, a dombói Rúzsa Im­rét, a megbántott, de hűséges Ried­­ler Ádámot, Raczkó Lajost, Fodor Imrét, a két pártbizottsági elvtár­sat: Süveges Sándort és Pandurics Istvánt. Állsz néző és látod őket. Emlé­kezel, hány harcot vívtál végig ve­lük 45 óta, hányszor gyalogoltatok esőben, sárban, hány éjszakát töl­töttetek nagy vitával, miközben ta­lán megalázásban, megnemértésben is részetek volt. De mentünk, de mentetek. S most nézz végig rajtuk. Esküsz­nek. Melegük van, csapzott hajukon fénvlik a fehér nap. Most köszöntsd őket, s engedd; hogy gyenge legyél egy pillanatra, amíg szemed sarkában harmatként gyűlik valami... És emlékezz erre a pillanatra, mint ahogy ők is ezt tették és ne felejtsd el a hétköznapokban sem. A zöldben már az örömé a szó. Együtt a nagy család, a hosszú asz­taloknak alig látni a végét. Azért az ismerősök megtalálják egymást, folyik az ismerkedési játék, tánc, nevetést A beszélgetés azonban vissza­visszatér a múltra és az avatásra. »»Hej, de szép volt! Ha a jobbkezem nem béna, én is ott vagyok« — mondja András József, dombói ta­nácstitkár —, de szíwel-lélekkel. ha kell, majd én is ott leszek.« — »Én meg a gyerekemet szerettem volna itt látni — ezt Szigeti József veti közbe, akinek gyereke rendőri tisz­ti iskolán van —, de remélem, ott az iskolán olyan nevelést kap, hogy jobb kommunista lesz, mint az ap­ja.« A két Seheffer egymás mellett ül. Az idősebb viszi a szót. »Mi öten vagyunk munkásórök a faluból De ez elég. Még máshová is adunk se­gítséget, csak szóljanak. Kulákok nálunk még egyszer nem pakolják utcára a szövetkezet tagjait, az bi­zonyos.« A többiek helyeselnek. A ió ebéd és vacsora után lassan leszáll az est. A park még jobban megtelik emberekkel. Jönnek a bar­csiak, táncolni, szórakozni, ünnepel­ni a munkásőrség zászlajának fel­avatását. Á jelképet, amely alatt egy szá­zadnyi kommunista elszántan védi a munkások és parasztok hatalmát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom