Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-04 / 128. szám

^LAC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 128. szám. ÄRA 50 FILLÉR Kedd, 1957. június 4. Megkezdődött az országgyűlés ■íj ülésszaka Az országgyűlés, amelyet a Népköztársaság В!nej­ei Tanácsa új ülésszakra összehívott, hétfőn délelőtt megkezdte tanácskozásait. Tíz óra után néhány perccel a képviselők tapsa közben lépett az ülésterembe Dobi István, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Antos István, Biszku Béla, Csergő János, Czotí­­ner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nez­­vál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, г kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. • A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a buda­pesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az egyik földszinti páholyban ott voltak a Francia Kommunista Párt küldöttségének tagjai, élükön Raymond Guyot-tal, a Francia Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagjával. A Francia Kommunista Párt küldöttségét az ülés megkezdése előtt a páholy­ban felkereste és üdvözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke és Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, államminiszter. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés tagjai határozatképes számban vannak jelen, majd kö­zölte, hogy a legutóbbi ülésszakra bejelentett lemon­dás folytán megüresedett képviselői helyre a buda­pesti választókerületből Horváth Richárd pőtképvi­­selőt hívta be. Az ügyrend 23. paragrafusa (2) bekezdésének meg­felelően a pénzügyminiszter az 1957. évi állami költ­ségvetést és költségvetési törvényjavaslatot, az igazság­ügyminiszter az államigazgatási eljárás általános sza­bályairól, az állampolgárságról, továbbá a magyar ál­lampolgárnak külföldi állampolgárral való házasság­­kötéséről, valamint külföldi állampolgárok örökbefoga­dásáról szóló törvényjavaslatokat nyújtotta be az or­szággyűlés elnökének. Az országgyűlés a bejelentéseket tudomásul vette, majd az elnök bejelentette, hogy öt képviselő hat interpellációt jegyzett be. Ezután az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el a mostani ülésszakra: 1. Az 1957. évi népgazdasági terv ismertetése és megvitatása. 2. Az 1957. évi állami költségvetés és költségvetési törvényjavaslat tárgyalása. 3. i Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényjavaslat tárgyalása. 4. Az állampolgárságról szóló törvényjavaslat ^tár­gyalása. 5. A magyar állampolgárnak külföldi állampolgár­ral való házasságkötéséről, valamint külföldi állampol­gárok örökbefogadásáról szóló törvényjavaslat tárgya­lása. 6. Az ügyrend 15. paragrafusa kiegészítésének tár­gyalása, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ja­vaslata alapján. 7. Az interpellációk előterjesztése. Ezután az országgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy a költségvetés általános és részletes vitáját együt­tesen folytassa le és vele együtt tárgyalja a költség­­vetési törvényjavaslatot, valamint az 1957. évi nép­­gazdasági tervet. Az 1957. évi népgazdasági terv ismertetése Ezután a napirend szerint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnö­ke ismertette az 1957. évi népgazda­sági tervet. Bevezetőben ismertette azokat a tényezőket, amelyek a terv kidolgo­zását erősen nehezítették. Az előadó rámutatott arra, hogy a kialakult helyzet és népgazdaságunk erőforrásainak mérlegelése alapján a kormány a tervezés számára a kö­vetkező feladatokat tűzte ki: 1957-ben biztosítani kell az ellen­­forradalom által szétzilált gazdaság rendbehozását. A rendelkezésre álló energia- és nyersanyagbázis alapján olyan ter­melési és elosztási arányokat kell kialakítani, amelyek egyrészt lehe­tővé teszik a munkaerő foglalkoztatás legnagyobb mértékét, másrészt biz­tosítják a kormány intézkedései alap­ján megemelt életszínvonal megszi­lárdításához szükséges árualapokat. E feladatok megoldása az 1957. ele­jén kialakult körülmények folytán még a baráti országok hiteleinek felhasználásával is igen nehéz fel­adatot jelent és olyan arányok ki­alakítását követeli meg, amelyek a népgazdaság további fejlődése szem­pontjából nem teljesen kielégítőét, de amelyeket 1957-ben nem lehet el­kerülni. Továbbiakban ismertette a nép­gazdaság 1957. évi tervét. A terv elő­irányzata szerint a nemzeti jövede­lem mintegy kilenc százalékkal, 9 milliárd forinttal lesz kisebb, mint amennyit az 1956. évi terv irányzott elő és csak mintegy 2 milliárd fo­rinttal lesz több, mint amennyit 1956-ban ténylegesen elértünk. Az a célkitűzés, hogy 1957-ben biztosítsuk a kormány intézke­dései alapján jelentősen meg­emelt életszínvonal anyagi meg­alapozását, lényegében meghatá­rozza a nemzeti jövedelem fel­osztásának arányait. Amíg a nemzeti jövedelem 1956-hoz képest csupán 2 százalékkal na­gyobb, a lakosság fogyasztása több mint 6 százalékkal emelkedik. Ezt az ellentmondást áthidalni, a lakosság fogyasztási alapjának terve­zett színvonalát fenntartani a bará­ti hitelek igénybevétele mellett is csak a felhalmozás, különösen pedig a beruházások erőteljes csökkentésé­vel lehetséges. A nemzeti jövedelem létrehozásá­ban nagy szerepet játszó ipari ter­melés mintegy 68,7 milliárd forint­ban irányozható elő, ami 2,4 száza­lékkal magasabb ugyan, mint ami 1956-ban megvalósult, de közel 7 szá­zalékkal alacsonyabb, mint amennyi az 1955. évi volt. Az átlagot meghaladó mértékben, 9 százalékkal magasabbra irányoz­tuk elő a könnyű- és élelmiszeripar termelését, ennek megfelelően meg­változott a nehézipari és a könnyű-és élelmiszeripari termelés aránya. A nehézipar aránya az 1956. évi 56 százalékról 53 százalékra csökken, a könnyű- és élelmiszeripar részesedé­se pedig 44 százalékról 47 százalékra emelkedik. A nehézipar termelésének belső arányait is meg kellett változ­tatni, ami abban jut kifejezésre, hogy az átlagosnál jobban csökken a nagyon energiaigényes és a beruhá­zási javakat gyártó iparágak terme­lése. Ezek a tendenciák még világo­sabban láthatók a legfontosabb termékek előirányzatai alapján. Az 1957. évi terv a parnutszövet-ter­­melést 14 millió négyzetméterrel, a gyapjúszövet-termelést közel 4 millió négyzetméterrel, a kötöttáru-terme­lést 1170 tonnával, a cipőtermelést 3 millió párral, a szappantermelést 5600 tonnával, a sörtermelést 100 000 hektoliterrel magasabban irányozza elő, mint 1956-ban megvalósult. A gépiparban termelt fontosabb, fo­gyasztási cikkek közül zománc­edényből 10 százalékkal, alumínium­edényből 43 százalékkal, csőbútorból 24 százalékkal, rádióból 20 százalék­kal, mosógépből közel háromszor lesz nagyobb a termelés, mint 1956-ban volt. Ezzel szemben a beruházási ja­vak termelése lényegesen az 1956. évi alatt marad. De nem haladja meg az 1956. évi szintet a szén-, a villamos­energia-, a hengereltaeél-termelés előirányzata sem, a kőolaj-, a ce­ment, timföld- és alumíniumterme­lés előirányzata pedig ennél is ala­csonyabb. Csak a termelékenység emelésével lehet biztosítani a reálbérek jelenlegi színvonalát Ezután az előadó részletezte az ipari termelés várható alakulását. A termelékenységről szólva bejelentet­te: — Azt irányoztuk elő, hogy az iparban már a harmadik negyedév­ben elérjük az 1956. október előtti szint 92,2 százalékát, a negyedik ne­gyedévben pedig 99,1 százalékát. A termelékenység tervezett szín­vonalának biztosítása annál in­kább szükséges, mert a kormány jelentős mértékben felemelte a munkabéreket és csupán ebben az évben 5,1 milliárd forintot fordít bérpolitikai intézkedések végrehajtására. Az év utolsó negyedére — a terme­lékenység tervezett emelkedésének biztosítását feltételezve — a száz Eo­­rint termelésre eső munkabér még mindig 22,3 forint lesz, az önköltség pedig az ipar egészében 7,9 száza­lékkal magasabb, mint az elmúlt év harmadik negyedében. Ez a néhány adat önmagában is igazolhatja, hogy a reálbérek jelenle­gi színvonalát csak a termelékenység emelésével lehet biztosítani. Ezért minden erővel el kell érni, hogy az ipar teljesítse a termelékenységi tervet. Kiss Árpád a továbbiakban hang­súlyozta, hogy az ellenforradalmi események nagymértékben hátráltat­ták a mezőgazdaság idei termelésé­nek előkészítését is. A termelőszövet­kezetekben különösen súlyos károkat okoztak az ellenforradalmi erők. Ezek a károk nem csupán a szövet­kezeti gazdálkodást, hanem az egész mezőgazdaságot érintik. A forradalmi munkás-paraszt kormány nagyjelentőségű intéz­kedései kedvezően befolyásolták idei mezőgazdasági termelésünk kilátásait. Ezek az intézkedések általában el­tüntették azokat az akadályokat, amelyek az anyagi érdekeltség érvé­nyesítésének útjába állottak és meg­adták a lehetőségét a kívánatos termelés-szerkezeti változásoknak és a mezőgazdasági termelés fokozatos növelésének. A terv szerint 1957-ben — 1956. évihez képest — több mint három százalékkal emelkedik a mezőgaz­daság termelése. Ezen belül a nö­vénytermelés mintegy hét százalék­kal növekszik, az állattenyésztés vi­szont a tavalyi szint alatt marad., A növénytermelésen belül alapvető vál­tozást jelent a kenyérgabona vetés­­területének csökkenése mintegy 480 000 holddal, ugyanakkor a takar­mányféleség termelésének előrelát­ható nagyarányú fejlődése. Ez a szerkezeti változás kétségtelenül egészséges a mezőgazdasági terme­lés, de az egész népgazdaság szem­pontjából is, bár az 1957—58-as gaz­dasági évre jelentős problémát okoz. mert — ha csak egészen kiváló ter­méseredmények nem lesznek — je­lentős kenyérgabona-importra lesz szükség. Rámutatott az előadó a ki­alakult vetésszerkezet negatív voná­sára: A tipikusan intenzív gazdálko­dást jelentő cukorrépa termesz­tésünk 1957-ben jelentősen, mint­egy 55 000 holddal csökkent a ta­valyihoz képest. Ezen változtat­ni kell. A szelő- és gyümölcstermesztésben joggal várhatunk kedvező eredmé­nyeket. Fejlődés tapasztalható a gyü­mölcs- és szőlőtelepítésnél is. Nö­vénytermesztési terveink megvalósu­lását segíti a mezőgazdaság javuló műtrágya-ell átása. Az állatállomány összetétele és nagysága 1957-ben előreláthatóan nem változik lényegesen. Kisebb fejlődéssel számolhatunk a szarvas­­marha, ezen belül a tehén- és a juh-Az ország ünnepelte a pedagógusokat Megnyílt az új OFOTÉRT üzlet Ítélet a Kunszabó—Petőcz-perben állománynál. Az idei sertés vágóállat termelés viszont elég jelentősen, mintegy 14 százalékkal csökken. A mezőgazdaság ezévi feladatát is­mertetve, beszélt az előadó termelő­­szövetkezeteink gazdasági megerősí­tésének fontosságáról és a beruházá­sok kérdéséről. A beruházási és költségvetési kereteik elosztásánál a szűk lehetőségek ellenére jelentős összeget, mintegy 260 millió forintot fordítunk vízügyi beruházásokra Ezekből a beruházásokból mintegy 206 milliót az árvíz-, illetve a belvíz­­veszély elhárítására és vízrendezésre fordíthatunk, ami negyrószben ugyancsak mezőgazdasági célokat szolgál. Ezután Kiss Árpád arról beszélt, hogy a kormány által elhatározott bér­ügyi intézkedések, amelyeknek összege meghaladja az ötmilliárd forintot, valamint a kötelező be­adás rendszerének megszüntetése igen jelentősen — közel 14 szá­zalékkal — emeli a lakosság vá­sárlóerejét. A terv biztosítja a megnövekedett vásárlóerő lekötéséhez szükséges áru­alapokat s ezenkívül mintegy négy­­milliárd forint összegben előirányoz­za a kereskedelmi készletek feltölté­sét is. Az életszínvonal előirányzott emelkedése következtében az ipar­cikk kereslet nagyobb mértékben nö. mint az élelmiszereké. A kiskeres­kedelmi élelmiszerforgalom kismérvű növekedése mellett is biztosított a lakosság jó élelmiszer ellátása. A tervek szerint javulás várható a lakosság gyarmatáru ellátásában is. Az iparcikk-csoporton belül a ruhá­zati kiskereskedelmi áruforgalom 1955. évhez képest a tervek szerint 23,5 százalékkal, a múlt évi szokat­lan magas forgalomhoz viszonyítva körülbelül 2 százalékkal emelkedik; Vas- és műszaki cikkekből a belke­reskedelem beszerzése a terv szerint a múlt évhez képest mintegy 38 szá­zalékkal, 1955-höz képest pedig 57 százalékkal emelkedik, réiszben a l|t­­ráti államokból való behozatal segít­ségével. A terv szerint a kereskedelem 35 százalékkal több építőanyagot hoz forgalomba, mint 1956-ban. Nőtt a fogyasztási alap, csökken a jelhalmozás A megnövekedett életszínvonal anyagi megalapozása azzal a köve­telménnyel jár, hogy a lakosság fo­gyasztási alapja 1957-ben a nemzeti jövedelem szokatlanul nagy hánya­dát veszi igénybe, ezért felhalmozás­ra csak igen kis összegek jutnak. Az elmúlt évek átlagánál mintegy 30 százalékkal alacsonyabb felhalmozási alapból beruházási célokra a terv ke­reken 8,2 milliárd forintot irányoz elő. Ebből az összegből mintegy 3,3 milliárd forintot, 40 százalékot tesz ki a lakás, kommunális, szociális és kulturális beruházás. Állami eszközökből a terv sze­rint 24 000 lakást kell 1957-ben átadni, többet, mint 1953-ban és 1954-ben együttvéve. Ezenkívül mintegy 20 000 lakás fel­építéséhez az állam hosszúlejáratú kölcsönt és építőanyag ellátást bizto­sít. A lakásépítések magas előirányza­ta sokat vesz el az amúgyis ala­csony beruházási összegből. így mindössze 4 milliárd 880 millió fo­rint jut az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem fej­lesztésére. Ebből 3,2 milliárd forintot az ipar és mintegy 1,7 milliárd forin­tot a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem számára irányoztunk elő. Minthogy beruházási lehetőségeink igen korlátozottak és mivel állóesz­közeink eléggé leromlottak, a felújí­tások, a meglévő állóeszközök pótlá­sa, a korszerűsítés fokozott biztosí­tása érdekében az 1957. évi terv a 8,2 milliárd forint összegű beruhá­záson felül 4,6 milliárd forintot szán felújításokra. A fogyasztási alap magas aránya miatt csak lényegesen alacsonyabb­ra irányozhattuk elő a könnyűipari és a mezőgazdasági exportot, mint az elmúlt években. Ugyanakkor az ipar működtetéséhez szükséges anyagimport színvonalát fenn kellett tartani, sőt jelentősen emelni kellett. Emelni kelleit a mezőgazdasági és a fogyasztási cikkek behozata­lát is. Az 1957. évi külkereskedelmi tervről szólva meg kell még mondani, hogy az előző évekhez képest bizonyos po­zitív vonást is tartalmaz. A csök­kentett kiviteli előirányzatoknál már arra is törekedhettünk, hogy a nép­gazdaság számára előnyösebb áru­­szerkezetet alakítsunk ki, a forga­lomból kizárjuk a. kevéssé gazdasá­gos cikkeket, ezáltal kevesebb anya­gi ráfordítással valósítsuk meg fel­adatainkat. A külkereskedelmi áruforgalom eddigi tényszámai azt mutatják, hogy a kiviteli előirányzatokat túl lehet teljesíteni. Ezek az 1957. évi terv előirányza­tai és problémái. Az 1957. évi terv csak reálisan megvalósítható célokat tűz ki, szá­mol a népgazdaság valóságos lehető­ségeivel és kedvező körülmények kö­zött lehetővé teszi a túlteljesítést is. Az ipari termelés előirányzatának alapja a feltétlenül biztosítható ener­gia- és nyersanyagforrás. Minden okunk megvan annak fel­­tételezésére, hogy a mezőgazdaság a tervet túlteljesíti. Az 1957-ben 'kialakult életszínvonal stabilizálása nehéz feladatok elé ál­lít bennünket a következő években. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy nem rendezkedhetünk be tar­tósan a baráti országok anyagi tá­mogatására, hanem mindent el kell követnünk, hogy mielőbb saját lábunkra álljunk és ne kényszerüljünk további áruhitelek felvételére. Ez azt jelenti, hogy a következő években növekvő termelésünknek az ideinél nagyobb részét kell expor­tálni. Hároméves tervünk fő feladata előreláthatóan az lesz, hogy a) lehető leggyorsabb mértékben csökkentse a fizetési mérleg hiányait és növelje a népgazdaság további fejlődését, va­lamint á lakosság szociális és kultu­rális színvonalának emelését szolgáló beruházásokat. Minden ténykedésünknek arra kell irányulni, hogy az 1957. évi terv tel­jesítésével, az erőforrások ésszerűbb felhasználásával tartalékokat gyűjt­­sünk a következő és a későbbi évek gazdasági egyensúlyának megterem­téséhez. ezért igen fontos feladat szigorúan ta­karékoskodni a nyersanyagokkal és biztosítani, hogy a rendelke­zésre álló nyersanyagokból vál­lalataink csak a tényleges szük­ségletre termeljenek. Az ipar egyes ágaiban a felesle­gessé váló munkaerőt át kell csopor­tosítani részint a mezőgazdaságba, részint a helyi iparba. Fontos feladat a szűkre korlátozott beruházási keretek helyes felhaszná­lásának megszervezése. Az egyensúly megteremtésében döntő jelentősége van a külkereske­delemnek. Ezért már 1957-ben is ar­ra kell törekednünk, hogy a kivitel és a behozatal közötti egészségtelen arányt megjavítsuk és hogy ezt fő­ként a kiviteli terv túlteljesítésével érjük el. A gazdaságpolitika korábbi hibái­ból létrejött nehézségek és az ellen­­forradalom által okozott rendkívül súlyos károk ellenére — a Szovjet­unió és a többi baráti állam segítsé­gével — lehetővé vált olyan terv ki­alakítása, amely ebben az évben biz­tosítja népgazdaságunk egyensúlyát. Az 1957. évi terv reális, megala­pozott, éppen ezért módot ad a kitűzöttnél jobb eredmények el­érésére. Ezt a lehetőséget a jövő érdekében úgy kell kihasználnunk, hogy a terv megvalósítása közben feltáruló tar­talékokkal az idén létrejött egyen­súlyt fenntartsuk és megszilárdítsuk 1958-ban és az azt követő években is. Ilyen módon kell biztosítani, hogy az 1957. évi terv sikeres végrehajtá­sával szilárd alapot teremtsünk ké­szülő hároméves tervünk, jövő fej­lődésünk számára — fejezte be Kiss Árpád előterjesztését. (Folytatás a következő oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom