Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-25 / 146. szám

• SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1957. június 25. FURCSA RENDELŐINTÉZET A RIPPL-RONAI UTCA egyik kertes háza, mely külsőleg nem különbözik a körülötte sorakozó lakóházaktól, igen fontos munkák színtere. Itt dolgozik, él, szinte szégyenlős észrevétlenségben az Országos Mezőgazdasági Intézet Kaposvári Osztályá­nak Talaj'kutató Laboratóriuma. A felületes szemlélő, aki okot semmiben sem ke­res, igen elcsodálkozna az ideérkező küldeményeken. Itt van például mindjárt a bejáratnál egy jód megtö­mött zsák, a pontos címzés, a feladó neve fölött ez van feltüntetve tartalomként: »-föld«. Az érdeklődők ked­véért elkísérjük a zsák »tartalmát-«. Mire kall az itt? S ha (kell, mit csinálnak vele, miért. Vér Ferenc vezető főmérnök, aki jó házigazdakélnt hamar észreveszi a betévedt idegent, siet elénk és felel erre a kérdésre. Tőle tudjuk meg, hogy a laborató­rium apparátusa 14 főből áll, akik részben mérnökök, vegyészek, gazdák, illetve agronómusok és techniku­sok. Ök végzik Baranya, Tolna és Somogy megye egész területén a talajkutatás, az elemzés munkáját. Nem is enged üjaibb kérdést. Szavaiból azonnal kiviláglik az intézet munkájának négy főiránya. így a talajjavításra szoruló földek vizsgálata, ami különösen itt Somogybán ad sok munkát, mivel kb. 20 ezer kát. holdra terjed ki a savanyú íöld területe, ami talajjavításra vár. A má­sodik feladat, melyet ez év tavaszán kezdtek meg, or­szágos talajszenkezeti térkép készítése. Ezt a munkát Zala megyében indították el, s eddig mintegy 33 ezer kai. hold területét térképezték fel. Ehhez a munkafel­adatihoz kapcsolódnak a tangazdaságok részére készí­tendő térképezések, melyek a föld tulajdonságainak ismeretében lehetővé teszi a jobb gazdálkodásit. Ne­gyedik feladatunk a talajvédelem és vízrendezés. Ezen belül vizsgálat alá kell vennünk a Kapós-völgyének területét az eredettől Tolnanémediig. Egyúttal szakvé­leményeiket is adva, hogy milyen terményekkel lehet­ne legcélszerűbben kihasználni ezt a 78 ezer kát. hold völgyta-lajit. E legutóbbi kutató munka téma is. Lőke László főagronómus foglalkozik e .kérdéssel. Az öntés­talajok genetikáját kutatja. A következőkben megtudjuk, hogy a talajlaborató­rium díjmentesen végzi el a szükséges vizsgálatokat, majd az állam ingyen végezteti a talajjavító munká­latokat a kutatóik javaslatai alapján a Talajjavító Vál­lalattal. Sőt ingyen bocsátja rendelkezésre a műtrá­gyaféleségeket is egyéni parasztok parcelláin csakúgy, mint a tsz-ek földjein. Mi haszna a talajkutatásnak a mezőigazdaságiban? Álljon itt erre a sok száz közül csak egy-két példa. A madocsaiak panaszolták, hogy évről évre szépen ered­nek a vetéseik bizonyos földterületeken, aztán a nö­vények úgy május vége felé megállnak a fejlődésben. Jelentették gondjukat az intézetnek'. Rövid helyszíni vizsgálat után kiderült, hogy a termőtalaj alatt, alig ötven centiméterre kavics-padka képződött, mivel pe­dig a növény, bármiféle is, a talajban él, a gyökérzet nem tudott fejlődni tovább, amikor elérte a kavicsré­teget. Azóta megszűnt a panasz is. A Nágydorog mel­letti állami gazdaságban ugyancsak ehhez hasonló volt a gond. A vizsgálatok során kiderült, hogy a hatvan centis feltalaj alatt mészpadka rakódott le, ami meg­gátolta a talaj vízfelvevő képességét, s amíg tartott a feltalaj vízkészlete, fejlődött a növény, azután vissza­esett: A gazdaság agronómusa régen is ismerte már ezt a földet, de örök gondja volt, miért satnyáinak a nö­vények május vége felé. Az intézet laboratóriuma négy helyiségből áll. Az elsőben a beérkező talajmintákat ledarálják és innen különféle színeikkel (számokkal) jelzett katalogizálás után a laboratórium előszobájába kerülnek. Innen a jólfelszerelt laborba. Nézve a vegyszeres üvegek, lom­bikok sarait, finom mérőműszereiket, a munkájuk fődé hajló fehérköpenyes dolgozókat, az embernek valahogy az orvosi rendelő jut eszébe. Ez is orvosi rendelő. A gazdák, a tsz-ek, állami gazdaságok pedig a féltő, gon­dos szülők, akik elhozzák ide a földnek egy darabját, ha betegnek vélik. És itt nem marad rejtve semmi baj. Sőt, .sokszor kimennek a munkatársak és napokat töl­tenek a vizsgálandó földeken. A gyakorlati munkán kívül természetesen folyik tudományos kutató munka is. Vér Ferenc osztályveze­tő főmérnök, aki harmincnégy éve dolgozik e munka­körben, most készült el egy találmányával, melynek tervezéséhez 1954^ben kezdett és ami — világviszony­latban először — lehetővé teszi a talaj szerkezetének és vízgazdálkodásának szabadföldi és laboratóriumi vizsgálatát, eredeti talajszerkezet mellett. Külön érté­ke, hogy egy csomó laboratóriumi vizsgálatot lehet majd lefolytatni a szerkezetben. Szabó Zoltán főmérnök a talajszerkezeiten alapuló tápanyag vizsgálattal foglalkozik. Ezeken kívül még előadások tartására is futja az időből. Mint a vizsgálatra beküldött talajminták bizo­nyítják, nem is eredménytelenül. Ma már nem ritka­ság, hogy szőlő és gyümölcsös telepítése, halastavak, öntözőtelepék létesítése előtt szakvéleményeket kérnek az intézettől. TV/Г A PÉLDÁUL MINDÖSSZE hárman vannak a laboratóriumban. A többi munkatárs kül­területen dolgozik, helyszínen végezve el a talajvizsgá­latokat. — Sok és nagy a munka — mondja Vér Ferenc főmérnök —, ezért, nem udvariatlanságból, de nem na­gyon szeretjük a látogatókat. Pedig jut naponta min­dig egy-ikét latolgató is. Valóban sok a dolog. Megint érkezett egy zsák ta­lajminta. Míg folyik az átvétele, búcsúzunk: — további hasznos munkát! Pályázati felhívás A Szakszervezetek Egressy Gábor Művészeti Klubja (Bp., VII., Dohány u. 32.) irodalmi pályázatot hix'det kö­tetlen témakörből, a lírai és epikai műfajcsoportba tartozó pályaművek­re (vers, ballada, novella, irodalmi mese, riport, szatíra). Beküldhető minden olyan pályamű, amely nyom­tatásban eddig nem jelent meg. A pályázat jeligés. Nevezési díj műfa­jonként 20 forint. A pályaművek dí­jazásban részesülnek és az arra al­kalmasakat az Egressy Művészeti Klub művészeti csoportja előadja, a legkiválóbb műveket esetleg az Iro­dalmi Színpadon bemutatja. Bekül­dési határidő: 1957. szeptember 1-ig. A pályázaton hivatásos írók nem vehetnek részt. Li. Hírek a megyéből — Megalakult Barcson a járási népfrontbizottság. A 27 tagú bizott­ság elnökévé Pandúr István iskola­­igazgatót választotta meg. — Helyreállították Nagybajomban az ellenforradalom alatt megrongált szovjet hősi emlékművet. Az emlék­művet június 23-án, mintegy 500 ember részvételével, ünnepélyes ke­retek között megkoszorúzták. Megnyílt a Somogy megyei JNépbolt minden igényt kielégítő siófoki csemegeboltja Hány meg hány vitának volt elin­dítója az a kérdés, hogy a kis­kereskedelemben a tanácsi vállala­tok meg tudjäk-е oldani azokat a feladatokat, amelyeket ezideig töb­­bé-kevésbé kisajátítottak maguknak az úgynevezett tárcaközvetlen vál­lalatok. A tanácsiak természetesen a maguk igazát védték. A másik oldal úgyszintén. Ez utóbbiak azzal érvel­tek, hogy a tanácsi vállalatoknál nincs elég és megfelelően képzett szakember és hiányoznak az egyéb adottságok is. A vita, úgy véljük, az elmúlt szombaton eldőlt. Eldőlt akkor — és szögezzük le elöljárójában a taná­csiak javára —, amikor délelőtt 11 órakor Siófokon a Somogy megyei Népbolt megnyitotta új csemege­­szaküzletét. Néhány szót talán ennek az üzlet­nek a létrejöttéről. Fél évvel ezelőtt született meg az elhatározás, hogy a Balaton központjában, Siófokon a Népbolt egy reprezentatív üzletet lé­tesít. Talán épp az elöljáróban em­lített vita volt a gondolat elindítója. Egy bizonyos, hogy a Népbolt veze­tői: Kádas Pál igazgató, Nyíri Fe­renc áruforgalmi osztályvezető nem sokat gondolkodtak, hanem cseleked­tek. Nem is titkolták a célt, megmu­tatni azt, hogy mit tud a sokak ál­tal még mindig elparentált tanácsi kereskedelem. — Olyan üzletházat akarunk léte­síteni Siófokon, amely nemcsak a megye hasonló üzleteivel veszi fel a versenyt, hanem amelyet bátran megtekinthetnek az idegenforgalom során Siófokra érkező külföldiek is — mondották. Úgy mondják, hogy valamit meg­valósítani manapság rendszerint csak pénz kérdése. Téved, aki azt hiszi, ha meglátja a Népbőlt siófoki, csodálatosan szép, valóban luxus kivitelű csemegeüzletét, hogy ennek a boltnak a megteremtésénél a Nép­bolt kétmarokkal szórta a pénzt. — Talán nagyon is fukarok voltunk — mondotta Kádas Pál igazgató, ami­kor az iránt érdeklődtünk, hogy mennyibe került maga a bolt. Kitű­nik azonban, hogy jó kereskedőhöz illően, ott, ahol arra szükség van, a Népbolt sem fukarkodott. Ezt árulja el az üzlet igen tetszetős külseje épp úgy, mint belül a berendezése, az üzlet díszítése. Hogy a bolt megte­remtésének költségei mégsem tesz­nek ki csillagászati számot, az an­nak tudható be, hogy a vállalat sa­ját rezsiben készítette el az üzletbe­rendezést. Jóformán csak a hatal­mas, modern, három hőfokra beál­lítható villamos hűtőszekrény a ki­vétel. Az új siófoki csemegeüzletről egy­szóval csak azt lehetne mondani: csodálatos. Van ott minden, ami szem-száj ingere. A delicates áruk dominálnak. Csalogatóan kelleti ma­gát a szép piros paradicsom (kilón­ként 36 forint még). A hidegkonyha gyöngyszeme a három és fél kilós balatoni fogas — melyet az ügyes kereskedők úgy állítottak a pultra, hogy az ember szájában önkéntele­nül is összefut a nyál. Kakaó, ká­vé, csokoládé, vagy amit a vevő csak megkíván. Hogy a kereskedelem kitűnőre vizsgázhatott, abban persze oroszlán­­része van az iparnak is, nevezetesen ebben az üzletben a cukrásziparnak, amely a cukrászsütemények széles skáláján keresztül az apró, ízléses és olcsó cukrászkészítmények egész so­rát adta az új csemegeboltnak. Az ételek mellett az italokból is szinte minden megtalálható. Olyan exportra előkészített boros- és likő­­rösüvegek is sorakoznak magukat kínálva a boltban, amelyek sehol máshol a megyében nem kaphatók. A megnyitás után ugyancsak akadt dolga Csányi István boltvezetőnek és az üzlet hat kiszolgálójának. A sió­fokiak, valamint a Siófokon üdülők megrohamozták az üzletet. Az új bolt azonban állta a rohamot, mint ahogy állja a jövőben is, mert a Népbolt vezetői nem egyszeri kira­katnak szánták csupán a boltot, ha­nem biztosították annak folyamatos áruellátását. Úgy véljük, hogy ezzel az új kereskedelmi szaküzlettel úi színt kapott megyénkben a szocialis­ta kereskedelem. A bevezetőben el­mondott kérdésre is megszületett a válasz. Tanácsi vállalataink ma már méltó versenytársai a szocialista ke­reskedelem legjobbjainak is. Ha va­laki kíváncsi arra, hogy ez így van-e, akkor Siófokon jártában tekintse meg ezt a ragyogó új üzletet, s ak­kor nekünk ad majd igazat. — Kovács — — Két kerékpártolvajt fogott el a rendőrség. Az egyik Tóth József se­­gesdi lakos, aki Bata Péter új kerék­párját lopta el, a másik Kovács László budapesti lakos, aki szabadsá­gát töltötte Siófokon, s kirándulá­saihoz tolvajlással akart kerékpárt »szerezni«. A rendőrség a bejelenté­sek után gyo'rsan intézkedett, s el­fogta a tolvajokat. A kerékpárokat visszaadták gazdájuknak, Tóth és Kovács ellen pedig megindították az eljárást. A szocializmust építő magyar dol­gozó nép érdeke megköveteli a tör­vények, rendeletek betartásiát, a nép vagyonával való takarékos gazdálko­dást, a bürokráciamentes, lelkiisme­retes ügyintézést, az állami és gazda­sági szervek munkájának állandó ja­vítását és a dolgozóik anyagi és kul­turális szükségleteinek fokozott ki­elégítését. Az 1954. évi I. törvény a lakosság bejelentéseinek intézéséiről kimond­ja: »Minden állampolgár panaszt emelhet az őt ért sérelmek ellen«. A dolgozók élnek is e törvényadta lehetőséggel és bejelentéseikkel, pa­naszaikkal felkeresik különböző szervek vezetőit és kérik azoknak orvoslását. Milyen jellegű kérelmek, pana­szok érkeznek a tanácsi szer­vekhez. A beérkezett panaszok sokoldalú­ak, hiszen a tanácsok tevékenysége igen sokirányú. Foglalkoznak poli­tikai, gazdasági és kulturális kérdé­sekkel. A lakosság adómérséklési, földrendezési, állattenyésztési és nö­vénytermesztési, lakás, elhelyezési, oktatási és művelődésügyi, egész­ségügyi, stb. kérelmekkel, panaszok­kal keresi fel a tanácsok, szakigaz­gatások ágait. Vannak rehabilitálási kérelmek is. Ez utóbbi összefügg a múltban a kádermunkában elköve­tett hibákkal. Mi lesz a tanácsokhoz beérkezett bejelentések, kérelmek, pana­szok sorsa? A megyei és járási tanácsok szak­­igazgatási ágai, a helyi tanácsok, a törvények és rendeleteken belül ér­demben intézkednek és orvosolják a jogos sérelmeket, panaszokat. Vá­laszt adnak a dolgozók kérelmeire. Rövidebb lett a kérelmek elintézésé­nek ideje. Az osztályvezetők, elő­adók elég gyorsan reagálnak a beje­lentésekre. Az esetek többségiében néhány napon belül intézkednek. így van ez a Megyei Tanács munkaerő­­gazdálkodási osztályán, a művelődési osztályon és jónéhány más osztályon is. A tanácsok vezetői munkájukban hasznosítják a kérelmek, panaszok intézése közben szerzett tapasztala­Ä dolgozók ршшзгшзшк intézéséről tokát. A tanácsoknak ezirányú tevé­kenysége is elősegítette a tanácsok tömegkapcsolatainak erősítését. Hiba volna azonban, ha csak az eredményeket látnánk, mert a lakost­­ság bejelentéseinek intézésében fo­gyatékosságok is vannak. Még min­dig előfordul, hogy a megyei és járá­si tanácsok szakigazgatási ágai, a helyi tanácsok vezetői nem intéz­kednek -érdemben egy-egy ügyben. Bár javult, de nem elég gyorsan tör­ténik intézkedés a jogos sérelmek orvoslásánál. A Megyei Tanács ipari osztályához 1957. február 16-án ér­kezett Sjpámtler József kérelme és az ipari osztály csak május 9-én küldte el a nevezett kérelmét az elsőfokú hatóságnak intézkedés végett. De a Megyei Tanács mezőgazd. igazgatósá­gán Czeglédi, Farkas és Molnár elv­társaknál február havi elintézetlen levelek is vannak és a bejelentők várják az ügy elintézését és közben szidják a tanácsot a késedelmes in­tézkedés miatt. Sajnos az is előfordul, hogy egyes tanácsi vezetők a több­szöri sürgetés ellenére sem in­tézkednek. Ezzel kapcsolatban két példát emlí­tünk. Borbás József istvándi lakos magasnak tartotta a .múlt évi adóját. Panaszát a múlt év márciusában kö­zölte a tanács illetékes vezetőivel. A panaszt válaszra sem méltatták. így nevezett 1956. szeptemberében a Ludas Matyihez fordult panaszává^. A Ludas Matyi szerkesztősége leve­lére a Megyei Tanács pénzügyi osz­tálya megvizsgálta a nevezett kérel­mét és utasította a Barcsi Járási Ta­nács pénzügyi osztályát, hogy a pa­naszos adóját 430 forinttal csökkent­se. A járási tanács pénzügyi osztálya ezt az utasítást végre is hajtotta. Ámde Borbás József nem elégedett meg a fenti intézkedéssel. Ezárt 1957. február 28-án ismét a Ludas Matyi­hez fordult. (Uigy látszik a Ludas Matyi is egy kicsit elaludt, mert ne­vezett lakos panaszát csak március 28-án küldte meg a Megyei Tanács pénzügyi osztályának, intézkedés' vé­gett.) A Megyei Tanács pénzügyi osztálya a következő nap, március 29- án azonnali határidővel illetékes­ségből továbbította a Barcsi Járási Tanács pénzügyi osztályának a ne­vezett panaszát. A barcsiak azonban nem intézkedtek. Erre a Megyei Ta­nács pénzügyi osztálya ezideig há­rom esetben: május 2-án, május 17- ón, és június 3-án sürgette a Barcsi Járási Tanácsot Borbás József pana­szának elintézésére. Böndi Béla, a pénzügyi osztály vezetője még nem értesítette a megyei osztályt az in­tézkedésről. A másik példa: Dr. Pilisy Ernő házadó panaszával a Pénzügyminisz­tériumhoz fordult. A Pénzügyminisz­térium a nevezett panaszát megküld­te a Megyei Tanács pénzügyi osztá­lyának. A pénzügyi osztály március 30- áin nevezett panaszát illetékes­ségből megküldte a Siófoki Járási Tanács pénzügyi osztályának. De a pénzügyi osztály vezetője, Horváth József nem intézkedett a panasz or­voslása érdekében. A Megyei Tanács május 2-án és május 14-én sürgette az ügy elintézését. A járási tanács még csak válaszra sem méltatta _ a Megyei Tanács pénzügyi osztályát. Ismét közbeszólt a Pénzügyminiszté­rium: »dörgedelmes« hangú levélben felszólította a Megyei Tanács pénz­ügyi osztályát, hogy haladéktalanul intézkedjék a panaszos ügyében. A minisztériumi levél prémiummegvo­nást helyez kilátásba. Ezután a Me­gyei Tanács pénzügyi osztálya most már kénytelen, volt a harmadik sür­gető levelét megírni a siófoki elv­­társaknak, de most már nem a járási tanács pénzügyi osztályvezetőjének,, hanem egyenesen a járási tanács el­nökének, Nagy Lajos elvtársnak. A Megyei Tanács pénzügyi osztályának levele is a prémium megvonást he­lyezi kilátásba és azonnali intézke­dést kér. S mi történt ezután? Nagy Lajos elvtárs, június 15-i keltezéssel értesíti a Megyei Tanács pénzügyi osztályát, hogy a panaszos levelét nem tudják kivizsgálni és határidő­­hosszabbítást kér. Mennyi akta, mennyi várakozás, mennyi gond, amíg egy ügy elinté­zést nyer- Most már az a kérdés ve­tődött fel bennünk, hogy mit csiniál­­nak a barcsi és a siófoki tanács pénzügyi osztályán, ahol ilyen lélek­­telenül foglalkoznak a dogozók prob­lémáival. A tanácsi vezetők, a szakigazgatási ágak dolgozói üzenjenek hadat a hi­báknak, könyörtelenül számoljanak fel minden hibát, amely a dolgozóik panaszainak intézése során előfor­dul. Az eddiginél gyorsabban és kö­rültekintőbben vizsgálják meg a la­kosság részéről tett bejelentéseket, panaszokat s késedelem nélkül te­gyék meg a szükséges intézkedéseket és ellenőrizzék azok végrehajtását. Egy bejelentés se maradjon elin­tézetlenül. Minden bejelentőnek választ kell kapnia lehetőleg egy hónapon belül. Helyeselnénk, ha a szákigazgatási ágak a bejelentéseket, a vizsgálatok eredményét sokkal nagyobb mérték­ben hasznosítanák a munka tökélete­sítésére, mint eddig tették. A taná­csok és szakigazgatási ágak vezetői ellenőrizzék, hogy az általuk veze­tett, valamint a felügyeletük alá rendelt szervek hogyan foglalkoznak a bejelentések és panaszok elintézé­sével. Az ellenőrzés egyik feltétele a jó nyilvántartás. A nyilvántartás je­lenleg nem kielégítő. Amióta meg­szűnt a Megyei Tanácsnál a panasz­iroda, azóta az osztályokon a beérke­ző összes leveleket egy iktató könyv­be vezetik. Véleményünk szerint helyes lenne, ha a tanácsok osz­tályain a gyors és pontos nyil­vántartás, áttekinthetőség, ellen­őrzés könnyebbsége végett külön iktatnák a bejelentéseket, pana­szokat. Az előző években a tanácsok végre­hajtó bizottságai szinte negyedéven­ként megtárgyalták a panaszok elin­tézésének módját és helyzetét. Az el­múlt félévben ezt nem igen tették. A marcali és a nagyatádi járási ta­nácsok munkatervei szerint a vég­rehajtó bizottsági ülésen az első ne­gyedévben meg kellett volna tárgyal­ni a bejelentések intézését. A terv azonban csak terv maradt. A dolgozók panaszainak gyors és hatékony intézése megköveteli, hogy a tanácsok osztályai az olyan levele­ket, amelyek intézése nem tartozik hatáskörükbe, a lehető leggyorsab­ban — lehetőleg 3 nap alatt — to­vábbítsák az illetékes hatóságoknak. S erről értesítsék is a bejelentőt. A tamácsok munkájuk során harcolja­nak azért, hogy a bejelentést, pa­naszt előidéző okokat megszüntes­sék. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a tanácsok tevékenységük so­rán jól hajtsák végre a törvényeket, rendelteteket. Ha így dolgoznak, megelőzik a bajt, s jóval kevesebb lesz a bejelentés. Helyes lenne, ha a tanácsok különböző értekezleteken, összejöveteleken nemcsak a felada­tokat ismertetnék a lakossággal, hanem sokkal nagyobb mértékben ismertetnék a törvényeket és a ren­deleteket, ezzel kapcsolatiban felhív­hatnák a lakosság figyelmét, hogy sérelmeikkel hova fordulhatnak. Er­re annál is inkább szükség van, mert jelenleg nagyon sokat vándorol egy-egy akta, amíg elintézést nyer. Ezzel kapcsolatban csak egy példát említünk. A múltban a panaszos pl. bejelentést tett a Rádióhoz. A Rá­dió a panaszos levelét megküldte a Földművelésügyi Minisztériumnak. Az továbbította a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságához. A levelet innét a járási tanács mező­­gazdasági osztályának küldték el. Csodák csodájára a mezőgazdasági osztály a panaszos ügyét orvosolta. Ha a panaszos azonnal a járási ta­nács mezőgazdasági osztályához for­dult volna, ügye sokkal gyorsabb elintézést nyert volna. De annak, hogy a dolgozók közvetlenül az il­letékes szervhez forduljanak pana­szukkal, véleményünk szerint két fontos feltétele van.. Az egyik: a dol­gozók ismerjék a törvényeket, rende­leteket, jogszabályokat, tudják, hogy sérelmeik elintézése melyik hatóság­hoz tartozik. A másik feltétel pedig az — és ez igen döntő —, hogy az illetékes tanácsi szervek úgy dolgozzanak, hogy a lakosság panaszaival bizalommal fordul­jon a tanács illetékes szerveihez. Ennek oedig minden előfeltétele és lehetősége adva van. Suri Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom