Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-25 / 146. szám
I LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Г Ц Ш Ш Я ZASZLÓAVATAS Somom Néplop = mgmßm йт Ws Ш л dolgozok panaszainak Ш^И11Ш1 виивя^^^^^—м|и||и INTÉZÉSÉRŐL AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA -----------, . „, ... PACSÉRNAK mégis XIV. évfolyam, 146. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1957. jumns 25. FEL VIRRADT... ? Tegyük példamutatóvá, vonzóvá termelőszövetkezeteinket Sási János elvtárs beszámolója a megyei termelőszövetkezeti tanácskozáson A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Intéző Bizottsága és a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1957. június 23-án, vasárnap, termelőszövetkezeti tanácskozást tartott Kaposvárott. A termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről és a termelőszövetkezetek előtt álló feladatokról Sási János elvtárs, a Megyei Tanács' Mezőgazdasági Igazgatóságának vezetője számolt be. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a beszámolót. Azért hívtuk össze erre a tanácskozásra a tsz-ek vezetőit, egyes tagjait, több egyénileg dolgozó parasztot, volt tsz-elnököket, a gépállomások igazgatóit, a községi tanácsok elnökeinek és gazdasági felügyelőinek egy részét, az alsóbb párt- és állami szervek vezetőit, hogy megvitassuk megyénk termelőszövetkezeteinek helyzetét és azokat a feladatokat, amelyek a tsz-ek megszilárdítása és fejlesztése terén előttünk állnak. Meg kell szabnunk: mit kell tenni az elkövetkező időben azért, hogy megyénk szövetkezetei politikailag és gazdaságilag példamutató, szocialista nagyüzemeikké váljanak és vonzást gyakoroljanak az egyénileg dolgozó parasztokra, hogy az egyéniek közül egyre többen, minél előbb megtalálják a szövetkezetihez vezető utat. Ezen a tanácskozásunkon újból kinyilatkoztatjuk azt a szilárd meggyőződésünket, hogy a mezőgazdaság felvirágoztatását, a dolgozó parasztság életkörülményednek megjavítását csakis a fejlett szocialista nagyüzem, a termelőszövetkezet biztosíthatja. A somogyi tus-mozgalom fejlődésének története Megyénkben 1949-ben alakulták meg az első ternnelőszövetkezetek, főleg nincstelen agrárprolefórok, szegényparasztok, volt cselédek részvételével. A tsz-ek száma, területe és taglétszáma — kivéve az 1953-as visszaesést — 1956-ig állandóan növekedett. 1949-ben 17 szövetkezet 520 taggal, 3379 bh. területen jött; létre. 1950-ben a szövetkezetek száma 127 volt, 1952-ben 289 és 1956.. szeptember 30-án pedig 327 termelőszövetkezetben 14 852 család és 22 680 tag gazdálkodott 145 430 Maösszterületen. Ebben az időben a szövetkezeti tagságnak több mint 40 százaléka hét holdon felüli közép paraszt volt, akik kétségtelenül narvobb szaktudást vittek magukkal a szövetkezetbe és kezdett kialakulni a céltudatos. szocialista jellegű termelőszövetkezeti gazdálkodás. A számszerű növekedéssel egyidejűleg állandó javulást mutat a szövetkezetek gazdálkodása is. 1948-ben a szövetkezeti alap mindössze 81 000 forint volt, amely 1955-ig 67 millió forintra emelkedett. 1953-ban a szövetkezeti alapiból egy kínra 308 forint jutott, 1955-ben pedig már 939 forint. 1952—55 között a szövetkezetekben négy éves átlagban a búza, rozs, zab, kukorica, burgonya és cukorrépa terméseredményei meghaladták az egyénileg dolgozó parasztokét. Ha nem is kielégítően, mégis jelentősen fejlődött a szövetkezetek állattenyésztése. Amíg 1952-ben a bevételek zöme főleg a növénytermelésből származott, 1955-lben már a szövetkezetek bevételének 48 százalékát adta az állattenyésztés. Az elmondottakból következően a munkaegységekre jutó részesedés is fokozatosan emelkedett. 1949-ben 18, 1950-ben 19,50, . 1951-ben 26,80, az aszályos 1952-es évben 11,15, 1953- ban 24,14, 1954-ben 27,05, 1955-ben 37,61 forintot ért az egy-egy munkaegységre jutó osztalék. A szövetkezetekben becsületesen dolgozó tagságnak a közösből és a háztáji gazdaságból eredő jövedelem révén lényegesen magasabb volt az életszínvonala, mint például 1955-ben a megye ipari munkásainak. Ezek a tények minden egyéib nézet és híresztelés ellenére is azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti gazdálkodás helyes és a termelőszövetkezetek fejlődése á kezdettől fogva általában jónak mondható. Biztos, hogy előbbre és többre jutottunk volna — folytatta —, ha egyes termelőszövetkezetek szervezésénél sem sértettük volna meg a lenini önkéntesség elvét, ha esetenként nem estünk volna abba a hibába, hogy a szövetkezeteik eredményeit’a tényleges gazdasági eredményék helyett számszerű növekedésük alapján értékeljük. Bizonyos mértékig hátráltatta a mozgalom további fejlődését az is — habár államunk nagymérvű segítséget nyújtott szövetkezeteinknek —, hogy nem minden esetiben állt kielégítő mennyiségben rendelkezésünkre mindaz az anyagi eszköz, amelyre a nagyüzemi gazdálkodás alapjainak megteremtése érdekében szükségük volt a szövetkezeteknek. Hiba voltfc az is, hogy a termelőszövetkezetek irányításába esetenként aprólékosan is beleszóltunk, s előírtuk részletes terveiket. Ám ezeket a hibákat ki tudtuk volna javítani, s ehhez már 1956-foan hozzá is fogtunk. A „Somogyi összegezés44 vitája megindította a tsz-ellenes támadást A mi termelőszövetkezeti mozgalmunkban is súlyos károkat okozott az ellenforradalom. A termelőszövetkezeteik 88 százaléka feloszlott, s a megmaradt tsz-ekből is sokan kiléptek. így a termelőszövetkezeti tagság létszáma és földterülete több mint 90 százalékkal csökkent. Ennek oka az is, hogy az ellenforradalom előkészítői éppen a mi megyénket szemelték ki arra, hogy a szövetkezeti gazdálkodás életképtelenségét bizonygassák. Tavaly Márkus István és társai néhány somogyi termelőszövetkezetben időztek, majd az ott — a megye jellegét egyáltalán ki nem fejező helyeken — szerzett tapasztalatainak alapján írták meg a tsz-ek szétbomlasztásának előkészítését célzó »Somogy összegezés« című tanulmányukat. 1956. október 19-én volt e cikk nyilvános vitája Kaposvárott, annak ellenére, hogy az illetékesek közül többen ellenezték a vita megrendezését ebben az időpontban. Helytelen volt az is, hogy ezen a rendezvényen deklasszált egyének és olyan emberek is részt vettek, akiknek semmi közük sem volt a termelőszövetkezeti mozgalomhoz, a dolgozó parasztsághoz. Márkus és társai a somogyi tszmozgalomra nem jellemző, hanem az itt-ott előforduló hibákat ragadták csak ki és az eredmények elhallgatásával támadást indítottak termelőszövetkezeteink ellen, amelyek hatása már október 23-a előtt is megmutatkozott a megyében. Szájjártó Lajos, a böhönyei volt Búzakalász Tsz elnöke több község küldöttednek részvételével nagygyűlést tartott és ott ismertette a »Somogyi összegezés« vitájának anyagát. Ma már világosan áll előttünk, (hogy a »Somogyi összegezés« megírása, annak megrendezett több vitája a tsz-ek szétbomlasztására irá”—’ ’ ellenforradalmi támadás előkészítése volt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a kaposvári vitán például Kunszabó Ferenc, aki az ellenforradalom vezéralakja volt, olyan kérdésekről .beszélt felszólalásában, amelyek egyáltalán nem tartoztak a mi szövetkezeti mozgalmunk ügyeihez. Az ellenforradalmáirok tevékenységéről a továbbiakban a következőket mondotta Sási elvtárs: Egyik fő céljuk volt a mezőgazdaság szocialista szektorának, a szövetkezeteiknek, az állami gazdaságoknak és a gépállomásoknak szétverése. Az október 23 a után létrejött különféle, maguk; >t forradalminak és nemzetinek nevező bizottságok — amelyekben nagy számban vettek részt kulákok, volt csendőrök és egyéb osztályidegen elemek — első teendőjüknek a szövetkezetek erőszakos felszámolását tartották. Megfenyegették a szövetkezeti tagokat és vezetőket. Ebben az időben számos termelőszövetkezeti tag könynyes szemmel hagyta el a szövetkezetét, de mégis elhagyta, mivel állandóan üldözték. Nem titkoljuk azt sem — folytatta —, hogy többen voltak olyan tagok, akik azért szorgalmazták a szövetkezet felszámolását, hogy annak vagyon^^j. jelentős egyéni haszonra tegyenek szert. Honnan indultunk el az ellenforradalom után ? 1956. december 31-én a megyében 30 termelőszövetkezet volt 868 családdal, 1190 taggal és 8200 kh. szántóterülettel. A földművelésügyi miniszter idevonatkozó rendelete értelmében felülvizsgáltuk a felbomlott termelőszövetkezeteket, és ahol a tagság, vagy annak egy része kérte, ott — összesen 17 helyen — eredeti jogaiba állítottuk vissza a termelőszövetkezeteket, mivel a feloszlást kényszerítő körülmények hatására mondták ki. Ezen túlmenően ebben az évben 43 termelőszövetkezet alakult Jelenleg tehát megyénkben 90 mezőgazdasági termelőszövetkezet működik 1659 családdal, 2583 taggal, 23 040 kh. összterületen, amelyből 17 544 kh. szántó. Van megyénkben kilenc termelőszövetkezeti csoport is 79 családdal, 154 taggal, 788 hold szántófölddel. Nyugodtan elmondhatjuk — hangsúlyozta a továbbiakban —, hogy a meglévő szövetkezetekben azok a dolgozó parasztok, nincstelenek, vagy egykori agrárproletároik vannak, akik a legszilárdabb hívei a szövetkezeti gazdálkodásnak, akiket semmiféle erő nem tudna erről az útról, a Közös gazdálkodás útjáról letéríteni. Miért van ez így? Azért, mert a dolgozó parasztság szövetkezetben lévő része szilárd abban a hitében, hogy számára a boldogulást csakis a szocialista szövetkezeti gazdálkodásban tudja biztosítani. Elismeréssel tartozunk azoknak a szövetkezeti tagoknak és vezetőknek, akik életük veszélyeztetése mellett az üldözések és fenyegetések .közepette is szövetkezeti tagoknak vallották magukat s nem engedték szövetkezetüket fellbomlasztani, vagyonát szétihurcolni, vagy a felbomlás után hamarosan új tsz-t alakítottak. Az ő bátor kiállásuk is azt bizonyítja, hogy helyes a Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával építeni a szocializmust a magyar mezőgazdaságban. Ezután a szövetkezetek eredményeiről szólva többek között megállapította, hogy növekedett a tagság termelési kedve s szorgalmasan végzik a mezőgazdasági munkákat. Türelmes, meggyőző munkával kell megszüntetni a gazdálkodás hibáit A továbbiakban megemlítette Sási elvtárs, hogy ez év tavaszán felülvizsgálták a termelőszövetkezetek működését. Utalt a; rá, hogy. csak azok a tsz-ek kaphatnak működési engedélyt, amelyekben érvényesülnek a mintaalapszabályban lefektetett elvek. Melyek ezek a főbb ismérvek, amelyeknek betartása szövetkezeti mozgalmunk szocialista fejlődése szempontjából elengedhetetlenül szükséges? A, tagok főbb termelőeszközeiket, amelyek a háztáji gazdaság megszabott határát meghaladják, a szövetkezetekbe viszik; a termelés minden agában közös gazdálkodást folytatnak, a munkát közösen végzik; a szövetkezet működését éves terrneiési terv alapján szervezik meg; termékeiket közösen értékesítik; a közös jövedelmet döntő részben a végzett munka alapján osztják el; a teljesítményt munkaegységgel mérik; szövetkezeti alapot létesítenek, melyet állandóan növelnek; szociális és kulturális alapot képeznek a közös jövedelemből; a gazdálkodásról folyamatosan pontos könyvelést vezetnek; költségvetést és zárszámadást készítenek és gondoskodnak a tagok szocialista szellemű neveléséről. Amelyik szövetkezetünkben ezektől az elvektől eltértek, ott türelmes, meggyőző munkával el kell érnünk, hogy minél előbb, de legkésőbb a következő gazdasági év kezdetétől fogva az alapszabály előírásai szerint dolgozzanak. Ellenkező esetben megvonjuk működési engedélyüket. Hol vannak hibák? A végzett munkát a 90 termelőszövetkezet közül 74-ben munkaegységgel mérik, ugyanitt a jövedelmet is szocialista módon, a munkaegységek arányában osztják el. Egyes helyeken azonban, mint a tabi Kossuth Tsz-ben, órabért fizetnek. A kisasszondi Csokonai Tsz-ben pedig 35 százalékos részesművelésre adták ki a kapásokat a tagoknak. A felsőmocsoládi Petőfi Tsz-ben egy napi .kaszálásra 1,6, egy CSEPELI TANULSÁG napi kapálásra pedig egy munkaegységet írnak jóvá a tagoknak, a teljesítménytől függetlenül. A kadarkúti Szabadság Tsz a jóváhagyott munkaegységen kívül 20 százalékos természetbeni részt is a kapásnövények terméséből a tagoknak. A másik dolog, amit helytelenítünk, a háztáji terület túlméretezése. Ez 18 tsz-ben tapasztalható — mondotta. — Például a somogyibüikkösdi Szabad Föld, az ecsenyi Előre-, a törökkoppányi Rákóczi, a kaposfüredi December 21, a somogygeszti Uj Barázda, a berzencei Búzakalász, a torvaji Táncsics a megengedettnél nagyobb háztáji földet mért -ki a családoknak. A nágocsd Uj Hajnal és a barcsi Harcos Tsz viszont nem adott háztájit tagjainak.1 Az a javaslatunk — folytatta —, hogy a szövetkezet közgyűlése vitássá meg e hibákat, s határozzon az<j)k megszüntetéséről. Legkésőbb a jövő gazdasági év kezdetétől minden termelőszövetkezetünk a mintaalapszabály szerint működjék, s annak megfelelően állapítsa meg a háztáji földterületet és a háztáji állatállomány létszámát ás. Az állattenyésztés helyzetéről A továbbiakban Sási elvtórs a tszek állattenyésztésének helyzetét elemezte. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években is azok a szövetkezetek tudtak tagjaiknak magasabb jövedelmet biztosítani, amelyek fejlett állattenyésztéssel rendelkeztek. így például a barcsi Vörös Csillag, a ráksi Uj Élet, a samogyszili Kossuth, a sávolyi Szabadság, a volt somogymeggyesi Előre és még több -termelőszövetkezet pénzbevételének nagy részét az állattenyésztésből nyerte. Az előadó számadatokkal érzékeltette, hogy a 100 kát. hold szántóra jutó szarvasmarhák (ezen belül a tehenek) száma, valamint a sertésállomány is a tavalyihoz viszonyítva csökkent. Azt is figyelembe kell venni — folytatta —, hogy ez év május 1-ig 33 termelőszövetkezetben nem volt közös szarvasmarha-állomány, 40 tsz-ben pedig sertésállomány. Tudomásunk van arról, hogy több termelőszövetkezet azóta már hozzáfogott a közös állomány megteremtéséhez. Az idei szálas- és abraktakarmány-termésből biztosítható az állatállomány fejlődéséhez szükséges takarmányalap. Ehhez az kell, hogy termelőszövetkezeteink csak a közös állomány évi takarmányszükségletének fedezése után megmaradó takarmányt osszák ki munkaegységekre Az állattenyésztés jelenlegi helyzete kihatással van tsz-eink bevételeinek alakulására is. Az idei tervek szerint a szövetkezetek bevételének mindössze 37 százaléka származik az állattenyésztésből. Vannak olyan tsz-eink is, mint például a gálosfai Zöldmező, a somogyaszalói Vörös Csillag, a gamási Kossuth Tsz, ahöl nincs közös állatállomány. Ez a jelenség kezdetleges gazdálkodásra mutat, s félő, ho?v a tagság a jövőben is arra törekszik, hogy a megtermelt takarmányt munkaegységre osszák szét és ebben a£ esetben le» mondanak a közös állattenyésztés jövedelméről. Vannak azokban e téren követendő, jó példák is. A ráksi Uj Életben a bevétel 69' százaléka, a répáspusztai Első Ötéves Tervben pedig a bevétel 46 százaléka ered az állattenyésztésből. Termelőszövetkezeteinkben elsőrendű feladat, hogy állattenyésztésük jelenlegi helyzetét megváltoztassák., megjavítsák. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében foganatosítandó intézkedések között megemlítette: a megyében mintegy 25 millió forint értékű állat van kint a volt szövetkezeti tagoknál — hitelben. Ezekből az állatokból ki kell választani, melyekre van szükségük a szövetkezeteknek. Gyorsan fel kell mérni, hogy melyik szövetkezet mikor és mennyi állatot tud beállítani, s a párt- és tanácsszervek nyújtsanak segítséget ezeknek az állatoknak az összeszedéséhez. Nyomatékosan ki kell jelentenünk, hogy itt szó sincs helytelen módszer alkalmazásáról, hiszen ezek az állatok az állam tulajdonát képezik, s ezeket jogtalanul tartják ',jgi ál a kilépők, mivel az eiienérték. nem térítették- meg. A megmara az eredeti jogaikba visszahelyezi vagy újjáalakult !-»-ek tagjainál is vannak szövetkezetből kivitt állatok, s e« két is a közös állományba ke bevinnij Ha pedig már értékesítették ‘ rL akkor az árukat kötelesek befizetni, amely összeget elsősorban állatok vásárlására használja fel a szövetkezet. Ha az említett lehetőségek felhasználásával nem sikerül a közös állatállományt létrehozni, akkor vegyék igénybe termelőszövetkezeteink a rendelkezésre álló állami hitelt. Egyre több és olcsóbb mezőgazdasági termékre van szükségünk 1956. októberéig termelőszövetkezeteink növénytermelése előrehaladást, fejlődést mutat. Mindenki előtt világos, hogy az újonnan alakult tízeknek a tagosítás után is szükségük van néhány évre ahhoz, hogy a megfelelő vetésforgó, a kapások és kalászosok helyes aránya kialakuljon. s a talajerő utánpótlást meg tudják szervezni. A továbbiakban ismertette, hogyan alakultak a vetésterületi arányok ebben a gazdasági évben. Helyeslőén említette meg, hogy a kenyérgabona vetésterületének csökkenésével egyidejűleg a takarmánygabona vetésterülete növekedett. Hibáztatta azonban, hogy az előző évhez viszonyítva termelőszövetkezeteink 1,5 százalékkal kisebb területen termesztenek kukoricát, s a cukorrépa vetésterülete pedig 0,8 százalékkal csökkent. Az időszerű mezőgazdasági munkákról szólva megállapította: nagy gonddal kell felkészülni az aratág^cséplésre. Javasolta, vizsgálják felül tsz-eink, milyen mértékű gépi segítségre van szükségük a gabona betakarításához, s ha ezt elmulasztották volna, minél előbb kössenek szerződést a gépállomásokkal gépi aratásra. A szabadfelvásárlással kapcsolatban utalt arra, hogy a termelőszövetkezetek mázsánként húsz (Folytatás a következő oldalon.)
