Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-19 / 115. szám
I шшшШШШшшШшКШШШШШВШВШШШЯШШШШВШШШШВЯШШ ^ÚLeiLLZÓLS... VIF ÁGGAL, ünneplő arcokkal van tele az iskola. Ünnep ez a nap az érettségiző fiúknak, a volt iskolatársaknak. Ünnep ez a könnytől ázott arcú édesanyáknak, édesapáknak: ifjú lesz a gyermekből, felnőtt. Édesanya és az édesapa szorosan a korlát mellett állva figyelik nagy fiúkat, aki sötét ruhában, kissé borús arccal járja végig az osztálytermeket, búcsút intve a szép diákemlékeknek, az összefirkált és tetovált padoknak, mindennek, ami négy esztendőn át ide kötötte. A szülők tekintetéből — mint az éltető májusi napból — sugárzik a melegség, simogatják, becézgetik az érettségi küszöbéig jutott gyermeküket. Most éppen a lépcső felé kanyarodnak a ballagok. Édesanya gyorsan letörli könnyeit, nehogy észrevegye a fia az ő szomorú arcát. Édesapa viszont kihúzza magát, hadd lássa őt boldognak gyermeke. Az anya le sem veszi tekintetét a nyúlánk, csinos, barna fiáról. — Milyen jól áll rajta az új, sötétkék ruha. — Az anya büszke és boldog, milyen szép a szeme, értelmes, magas a homloka, milyen sok virágja van, szép még az az égőpiros pünkösdirózsa-csokor is, amelyiket a fiú melléhez szorít. Pillantásuk találkozik, a fiú hálás tekintete belekapcsolódik any- i jáéba. Ö a boldogságtól és büszkeségtől sírni és nevetni szeretne ^ egyszerre. Az éneklő kis csapat tovább ballag, szülők tekintete kíséri őket lépésről lépésre. A lépcső fordulójánál, szorosan a falhoz simulva karcsú, szőke lány áll, izgatottan, kipirultan. Az anya tekintete egy pillanatra sem reppen el a fiáról. Amikor a fiú a lány elé ér, lehajtja fejét, nagyot szippant a piros pünkösdirózsa édes illatából, majd a lányra tekint, arca felderül, szeme boldogan nevet. Az anyaszív, amely még az előbb a boldogságtól nagyra daggadt._ most hirtelen kicsire, nagyon kicsire összehúzódik. Kínzó gondolatok kavarognak a fejében... a virág... a leány... a fia... Az apa is látott mindent, szeretettel a felesége karjába fűzi karját, halkan, szinte súgva mondja: »Mi is voltunk fiatalok« és biztatóan megszorítja asszonya kezét. AZ ÉDESANYA áll a meglopott boldogságával, nem haragszik sem a lányra, sem virágjára, a fiára pedig... még a gondolat is messze jár. De neheztel az időre, a száguldó évekre, amelyek elhozták neki azt a napot, amikor osztozni kell a legdrágább kincsen, a .”! fia szívén... Rohamosan közeledik a nyár, de mielőtt beköszönt, csináltathatunk magunknak szövet ruhát. — íme, két csinos modell hozzá — még jól ki tudjuk az idén is használni. A KÜLFÖLD HUMORA Virágtörténet Egy férfi balép a virágkereskédésbe. — Kérek hat szép cserepes muskátlit. — Muskátli jelenleg nincsen, de nagy választékunk van más virágokból. Például gyönyörű krizantémmal szolgálhatunk, cserépben. A férfi szomorúan válaszol: — Más virágot nem használhatok. A feleségem három hét előtt üdülésre utazott és én megígértem neki, hogy távollétében a muskátlikat öntözni fogom. Az új frizura A nagyon modern és aránylag még fiatal nagymama csikófrizurát csináltatott magának. — Nagymami — mondja unokája, a kis Panni — most már nem nézel ki öregasszonynak. ■ Igazán? — örvendezik a nagymami —, hát hogy nézek ki? — Öreg férfinek, nagymami! Igeragozás Tanítónő: Ha azt mondom: én szép vagyok. Ez milyen igeidő? Péterke: Ez múlt idő, tanítónéni. Modem szerelem Egy eszpresszóban ismerkedtek meg egymással. — Édesem, holnap este megint találkozhatnánk itt? — kérdezi a férfi szerelmesen. — Sajnos, holnap este nem lehet csak holnapután este. — Miért nem lehet holnap? — Mert holnap lesz az esküvőm. RECEPTEK jl Mostanában elég gyakran csupán ^marhahúst kapunk az üzletekben. KBizony azt változatosan elkészíteni, jjjhogy a család meg ne unja, elég ney.héz. Néhány receptet közlünk a mar- Khahús elkészítéséhez, talán fel tudjftják használni á háziasszonyok. '(Erdélyi borsostokány Щ Hozzávalók: 60 dkg marhalapocka, 6 tydkg zsír, 1 nagyobb fej hagyma, bors, VÁkávéskanál liszt, 1 d! tejföl, só. Sí* A hús vékony csíkokra vágjuk a Vinagymát forró zsírba tesszük és vele tyegyütt a húst is odakészítjük, megsóz- TÜzuk. borsozzu.k ás víz hozzáadásával Noíedő alatt puhára pároljuk. Mikor zsírójára lesül, liszttel behintjük, kissé meqtypirítjuk, mártás sűrűségűre felengedjük, JÜesetleq még utána ízesítjük, egyszer jól Noelfczzük és közvetlen a tálalás előtt 1 jjidl tejfölt adunk hozzá. Szokták még ’ívpár csepp ecettel és csipetnyi cukorral Mis »fűszerezni«. Tört burgonyával, galuskával tálaljuk. Ó A tokánynak igen sok változata van. ^Gombával vagy majoránnával fűszerezik. Vegyesen készítik sertés- és mar- M'hahússai, vesét is adva hozzá. ^Hagymás rostélyosszeleí К Hozzávalók: 4 szelet rostélyos, 5 íjjdkg zsír, 1 jó fej hagyma, pirospap- Sjrika. A szép szelet rostélyosokat ^megsózzuk és forró zsírban mindkét [^oldalát pirosra sütjük. A hagymát ^szeletekre vágva a hús zsírjában Kmegfonnyaszijuk, adunk hozzá kevés Ш pirospaprikát, vízzel felöntjük és fe' ,’dő alatt puhára pároljuk. Ha a zsírja •Kiesült, tálaljuk. Ш Úgy is készíthetjük, hogy a hagyjfmát akkor adjuk a húshoz, ha már *í puhára pároltuk és rózsaszínűre süsítöUük. Ilyenkor a hagyma a pecsenye tevétől nem pirul meg. Negyedekbe vágott és sós vízben főtt burgonyát adunk hozzá. Hátszínszelet Hozzávalók: 8? dkg hátszínszelet, 8 dkg zsír, só és bors. Ehhez a készítményhez csak fiatal, hízott marhahús alkalmas. A kicsontozott hátszínt hártyáitól jól megtisztítjuk, széleit bevagdossuk, de nem verjük ki vékonyra. Sózzuk, borsozzuk és nagyon forró zsírban, nyílt lángon mindkét oldalát pirosra sütjük. A sütés ideje csak pár perc. Tálalásnál a fölösleges zsírt leöntjük róla. Ha a hús öregebb marhából való, átsütés után kevés vizet öntünk alája, abban puhítjuk, végül zsírjára sütjük. Burgonyával, főzelék körítéssel tálaljuk. NEVELÉSI TANÁCSADÓ Mit tegyünk, ha hazudik a gyermek? Az igazságnak hódol szinte mindenki, s mégis müyen kevesen maradnák hozzá hűek minden körülmények között. A közmondás szerint: a bolond és a gyermek mindig megmondja az igazat. Ezt különösen a kis gyermekekre vonatkoztatják, akiknél csak a képzelődés vethet felszínre szinte lehetetlen dolgokat. Hallottam egy öt esztendős kisfiút, aki őszinteséggel mesélte, hogy az ő fa-thintalova müyen szépen tud nyeríteni s ha idegen nyúl hozzá, azt meg is rúgja. Egy hat éves kislány azt mesélte kis társainak, hogy ha a hajasbabája meglátja, sírni kezd és az ölébe kéredzkedik. A kis hencegőktől persze távol állott a megtévesztés szándéka, a nagyot-mondásuknak indító okát csupán a képzelet túlzott szárnyalalában szabad keresnünk. Egész más lapra tartozik a tudatos nagyot-mondás. A gyermek kigondol történeteket, vagy a vele megesett dolgokat színezi, csak azért, hogy ezzel és így mulattasson másokat és az érdeklődést személyére vonja. Ne gondoljunk másra, csak a vadászkalandokra és az ehhez hasonló, más történetekre, ezeknek mindig akad hallgató közönségük. A hazudozáshoz soroljuk a kérkedést és a szájhősködést is, bár ezek nem állnak szoros kapcsolatban a hazudozással. Ez a tulajdonság a fiúknál az önérzet bizonyos fokú fejlődésével jelentkezik. Szinte minden gyermek kivétel nélkül túloz, amikor panaszkodik, különösen ha iskolai dorgálásról esik szó. A túlzás annál nagyobb, minél kevésbé van a gyermek meggyőződve saját igazáról. A gyermek vélt sérelmét csak addig tartja nagynak, amíg a dologra gondol és azzal foglalkozik. Ha a gyermek félelmében, vagy valamely kellemetlenség elkerülése végett hazudik, ez a cselekedete már az önzés útja felé mutat. Még egy lépés innét, s a hazudós már csalássá válik. A vázolt gyermekhibáknak az a közös vonásuk, hogy egy eredetileg jó természet mellett, javíthatók. A gyermek legtöbbször azért esik tele ezekbe a hibákba, mert önérzete gyenge. Vannak azonban a hazudozásnak olyan megnyüvánulásai is, amelyek az elhibázott nevelésből erednek. Engedékenységgel és kedvezgetésekkel nemcsak hogy életre hívhatjuk ezeket a hibákat, hanem tartósságukat és megmaradásukat is elősegítjük. Gondos neveléssel kiküszöbölhetjük ezeket a fogyatékosságokat. Szoktassuk a gyermeket őszinteségre. és óviuk attól, hogy valaha is valamit eltitkoljon, s a képzeletét se hagyjuk csapongani. Mindig igazmondást követeljünk tőlük és magunktól is, mert a gyermek előbb-utóbb rájön, ha valamiben félrevezettük. A túlzott szigort is mellőzzük, mert a büntetéstől való félelmében is hazudhat a gyermek. A feltétlen igazmondást azonban bele Kell kényszerítenünk a kisgyermekbe,. mert csak így és ezzel vethetjük meg annak az alapját, hogy maga a gyermek forduljon el attól, aki nem mond igazat. Természetesen nagy türelemre és. jóindulatra van szükség a gyermekkel szemben, hogy a szóvátett hibákat lenyesegethessük. A türelem és a jóindulat pedig egy szülőiből és nevelőből sem hiányozhat. K. J-né. Hogyan használhatjuk fel a maradék ételeket ? Száraz zsemlét vagy kiflit felrissíthetünk, ha hideg vízbe mártjuk és forró sütőben pár percig sütjük. A megmaradt le vés húsból húspástétomot készíthetünk. A maradék leveszöldséget franciasaláta készítésére használhatjuk fel. Megszáradt kalácsból, kiflikből felfújtat készíthetünk. A maradék szárazfőzeléket felhígítva levesnek készíthetjük el. A maradék tojásfehérjének igen sok felhasználási lehetősége van, pl. habcsókot, gyümölcshabot, felfújtat készíthetünk belőle. Maradék sült- és főtthúsokat rakott- és töltőit főzelékek, tészták, hússalátáfc készítésére használjunk. A maradék felhaszná1 ágával óvatosan járjunk el, nehogy a megromlott' éteB mérgezést okozzon. Ha valami gyanú ált fenn n maradék frissesége ellen, inkább öntsük ki. Általában nem használhatunk fel megmaradt gombás ételeket,, olyan főtt 'tésztákat, amelyek nyersanyagokkal, túróval, mákkal vannak megszórva, mert ezekben ételmérgek keletkezhetnek. A maradék ételeket hideg helyen tartjuk és felhasználásukkor I újra forraljuk fel, vagy süssük át. Még egyszer a 3:2.-ről (Tragikomédia két felvonásban, négy képben. Szereplők: labdarúgóknak álcázott újságírók, nyomdászok és színészek. Történi: 1957. május 13-án, Kaposvárott, a Dózsa-pályán.) Prolog A nagy mérkőzésre úgy készültek a csapatok, mint annak idején legjobb labdarúgóink a világbajnoki döntőre. Már napok óta szóbeszéd tárgya volt a nagy találkozó a színházi próbák szünetében éppúgy, mint a szerkesztőségi szobák' és szedőtermek mélyén. A rangadó részvevői mind sportszerűen éltek, ügy beszélne, hogy az egyik játékos a napi sok liter helyett eggyel kevesebbet ivott. Sőt az égetett szesz fogyasztása is ötven százalékkal csökkent. Amikor csodálkozásunkat fejeztük ki efelett, a sportszerű életmódra, s a hétfői mérkőzésre hivatkozott. Igaz, akadtak, akik a szesz ábrának emelkedésével magyarázták az esetet. Persze, ez utóbbiak rosszindulatú rágalmazók. No, de mi csak maradjunk a mérkőzésnek annál a jeleneténél, amikor Dobszay Dezső játékvezető pályára hívta a csapatokat. Első felvonás A csapatokat üdvözlő taps érthetően Thália papjait köszöntötte. Aki látta a kivonulást, tudja miért. Ugyanis istenuccse, ha a gyengébb nemhez tartoznék (márpedig á szurkolók fele nő volt), én is inkább ai lenge öltözetű Füzessynek tapsolnék, mint a sajtósok mázsás kapusának. Hamarosan kitűnt, hogy az újságírók nagyon szeretnek kezdeni. Ugyanis alig telt el 15 perc, máris kétszer újra kezdtek. A színészek és a játékvezető szerint azért, mert előbb Dani, majd Pusztay gólt rúgott. A sajtó persze másként magyarázta ezt az esetet és az egyik riporter úgy mondta, hogy náluk szokás a gyakori kezdés. Ugyanis rendszerint a zord főszerkesztő viszszaadja a kéziratot s ilyenkor lehet újra kezdeni az egészet. Az első felvonásban más érdemleges esemény nem is történt. Csurka a középhátvéd levonuláskor hálásan fogadta a tapsot, éppúgy, mint a vasfüggöny előtt. Mi megfigyeltük: Glgyay tapsolt legkevésbé. Egy, a színházi dalkarból való kislány annál hevesebben. Egy kívülálló, lófarok frizurát viselő szende hajadon még hevesebben, kitartóan és szerelmesen ... Tíz perc szünet A szünetben a holtfáradt labdarúgóimitátorok szünet nélkül szidták azt, aki •feltalálta a focit. Legjobban a második félidőre beállt sportújságíró izgult. Félt, hogy a nézőtéren helyet foglaló KRAC- és KMTE-játékosok leleplezik, hogy valójában nem is ért a labdarúgáshoz. Pap Gyuszi, a KMTE csatára meg is jegyezte, hogy e mérkőzés tudósítását majd ő fogja megírni. Mások azzal biztatták az új kapust, hogy hízzon még egy kicsit, s akkor ember legyen a talpán, aki közte és a kapufa között a hálóba talál. Második felvonás Megváltozott a játék képe. Támadtak az újságírók (persze, ez nem újság — szólt félhangosan az egyik vállalatvezető). Csurka azt hitte, hogy a világot jelentő deszkán áll. Csinált egy sasszét, s mellette a kis nyomdász Laky-gyerek szépített. — Nem baj. Hadd örüljenek az újságírók — jegyezte meg Füzessy a pályán. A nézőtéren Rassy és Miszlay rcsszmájúskodtak, amikor egy ízben a színész-védelem futni hagyta Jávorit, mondván: azért teszik, hogy legközelebb jobb legyen a róluk írt színikritika. Kiderült azonban, hogy amit Jávori csinál — mármint a labdával — az kritikán aluli. Kihagyta ugyanis az ordító gólhelyzetet. Igaz, a főszerkesztő lesről megjegyezte: biztos azért, hogy a színészek legalább a pályám ne szidják. Az óra mutatójánál csak Juhász Pali vánszorgott lassabban. Még a labdát kivágni sem volt ereje, nemhogy egy áriára futotta volna. Csoda-e, ha ezek után Nagy Laci, a szedő bebotladozott az egyenlítő, majd a győztes góllal a kapuba. Ekkor tudtam meg, hogy milyen gazdag kincsestára van a színészi nyelvnek. Pusztay valami »dicsérőátjelzőket küldött a védelem felé. Hogy valójában mit mondott, azt nem tudom. Bár Kovács, a sportrovatos azonnyomban megesküdött, hogy Mózsi aranyszájú fiit a Péterhez képest... A mérkőzés utolsó izgalmas jelenete az újságírók kapuja előtt játszódott le. Amolyan tömegjelenetszerű valami volt, melynek végén három színész feljajdúlt. Azt hitték. a borongás fellegekből a mennykőcsapott közéjük, pedig csak az újságírók kapusa vetődött, s döntötte fel a sorokat. Aztán legördült a függönny... Azaz jó lett volna, ha legördült volna. Mert amit még ezután látni és hallani lehetett, az már nem a közönség elé való volt. A bonviván a statisztát szidta, az viszont a hősszerelmest okolta a vereségért. Az egyik néző meg is mondta: most már érti, hogy a színészek miért KRAC-drukkerok. Hja igen, a rokonlélkek megtalálják egymást. Finálé No, de ha a vége jó, minden jó — tartja a közmondás is. És nem alap nélkül. Az öltözőben ugyanis már szent volt a béke és a mérkőzés részvevői nagy haliotázás közepette, elevenítették fel a meccs egy-egy érdekesebb jelenetét. Ilyen pedig bőven akadt. Még csak annyit, hogy az ilyen mérkőzések velejárója, a közös sörözés — elmaradt. Hogy miért? Könynyü kitalálni. Mert nem volt, aki fizessen. Vagy hallottak már olyat, hogy valakinek egy újságíró, vagy egy színész fizet? Ugye, nem. No, akkor most már érthető... (Függöny.) —ács
