Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-19 / 115. szám

® S®MOfiYORSZÁCi Vмагма#, 1*57. májas 10. EGYÜTT A CSALÁD Mi kell a boldogsághoz? Sok pénz? Hírnév? Zsarnoki ha­talom? Félvilág? Úgy tudjuk, hogy akiknek mind­ez együtt megvolt, nem voltak bol­dogok. Mi kell hát a boldogsághoz? Igen, a boldogsághoz nem ezek kel­lenek. Az igazi boldogság az vala­mi egészen más ... Friss kenyér illata száll. A Cseri úti péküzemben még melegek a ke­­menceajtók. Szwath Ferenc pék­mester egyedül van már az üzem­ben és a kovászt mosogatja a kezé­ről. Kissé elfáradt, de harminc má­zsa kenyér áll a polcokon. Míg a vödörbe locsog a víz, gondolatai messze járnak... ... Több mint tíz éve, hogy ki­tántorgott a péktulajdonos műhe­lyéből és valami nagyon szorongat­ta a torkát. Úgy hitte akkor, hogy elbocsátó levelével számára örökre befellegzett a pékszakmának. Beteg volt, pénz nélkül. Mit eszik a csa­lád ? ... De miért is töri most ezen a fejét? Különös, hogy a mai estén ennyire megrohanják az emlékek. Bezárja az üzem nagy kapuját. A zár csikordulása rossz emlékeket idéz. Hirtelen megelevenednek azok a pesti éjszakák, amikor állás nél­kül kóborolt végig a fővároson, oldalán a feleségével, hátán gyere­kével, betevő falat nélkül. Gyorsan letolja a motort az út­­szélre. Még nem is igen ismerik egymást, mert nemrég vette. Cse­pel. És ahogy a kormányra teszi a kezét, szinte hihetetlennek tűnik, hogy ő motorral jár munkába. A város, mint ezerszínű csillár, ragyog az éjszakában, valahol messze kial­szik egy hunyorgó fény. ... De nehéz volt akkar, húsz év­vel ezelőtt, de nehéz. Szinte tisz­tán hallja még felesége szavát, amit egy elfáradt, céltalan nap után mondott: — Fektessük le a gyereket az árokba... Aludjon legalább ő ... Berúgja a motort. Felpattan, mene­külni akar ezektől a gondolatoktól. Hej, öreg Szwath, nehéz a rossz emlékek elől futni, visszajárnak azok, mint az éjjeli kísérlet. A motor gyújt, haza ... haza .. . Ahogy a városra pillant, ismét csak a múlt, csak a múlt... Visszatért Pestről és volt mestere egyetlen ro­zoga ágyára hajtotta halálosan fá­radt fejét és szívét. Tengődtek, hársfavirággyűjtésből, egyik napról a másikra. A gyerek teknőben aludt, mint a dologkerülő cigányo­ké. Pedig, de dolgozott volna ... Csak hát hiába akart, egy egész tár­sadalom dacolt vele, hiába aka.rt.. . Meghaltak akkor benne a vágyak. Hová, kihez fordult volna igazság­­tételért, proletárbélyeggel a homlo­kán? Aztán vihar jött, tisztító vihar. Az igazság ökle keményen lesúj­tott: 1945. A vasúti átjárónál hirtelen le­szalad a sorompó. Egy tapodtat se tovább! A nagy fekete vonat elro­bog, a motor újra gyújt, előre, most már szabad az út... — Elnézést a késői kóborlásért — mondtam, amikor szinte egyszerre léptem Szwath bácsival lakására, a Berzsenyi utca 30-ban. Az egyik ház nyitott ajtaján fény szűrődik ki és egy dudorászott dal: »Kishú­­gom, bátyuskám... nézz le rám, drága napsugár ... Kishug...« — Papa! Ott állunk az ajtóban a vasaló megáll, s miközben Szwath néni férje nyakába ugrik, Tigris, a szép nagy farkaskutya a váltamra ter­peszkedik. Mi járatban vagyok? .. — Tigris, te buta!... Nyugalom ám — csitítja Szwath néni, a töré­keny alakú, kissé már őszbehajló, csillogó fogú asszony. Valahonnan előkerülnek a gyerekek. Mintha messziről jött volna Szwath papa madárlátta kenyérrel, úgy megro­hanják, úgy várták. Állok és nézem ezt a gyönyörű színjátékot, amely sohsem szürkülhet el, hiszen ez a nap legszebb élménye: együtt a csa­lád. — ... Vacsora, gyerekek!... — A szépen kövezett, kellemes tisztaságú konyhában duruzsol a tűz. Asztal­hoz ülnek. Ínycsiklandó illatával már ott gőzöl a gombáspörkölt. Szwath bácsi megfogja a kenye­ret. Vág. Szakasztott úgy fogja, mintha kemencébe akarná sütésre berakni. Régi ismerőse a kenyér. Hatvan mázsa naponta. Tíz éve ve­zeti már ezt az üzemet, úgy, hogy maga is dolgozik, napestig, kovászo­sán. És rajong ezért a szakmáért. Rajong ezért az új világért, amely biztosítja neki a munkát, lehetővé teszi, hogy egészen neki és család­jának éljen. Alkalmat ad ahhoz, hogy dolgozótársaival együtt küzd­jön mindazért, ami a szocializmus fogalmában benne foglaltatik. 1600 forintot hoz haza havonként. Amel­lett szakértő, jó horgász — de egy kicsit rossz motoros... Nem...? — ...Hahaha... Nem-e?... — Szwath néni nevetése tisztán bugy­borékol, mint a tavaszi forrás. — Tudja, az én férjem él-hal ezért a motorért, hát mondom: no egy­szer én is kockára teszem az élete­met, menjünk együtt. Felültem utá­na. És képzelje, megkiabáltak ben­nünket, hogy hát az a kipufogó igen rosszul szól... És a férjem folyton hátranézeget. A szívem a halántékomban vert... Majd én né­zek, te csak vezess... — mondtam. Hát nem történt baj. — Második útam volt... — veti közbe a »gyakorlott« motoros. — Hú, azóta úgy megtanult ám a papa motorozni — kiált a díványról Attila. — És a horgászás... ! Leg­utóbb olyan harcsa került a horog­ra, hogy még Tigris is visszahökölt. A papa arcán megérdemelt büsz­keség csillan át. Papa a horgásza motoros, az igazi, munkáját szerető pékmester, Jóska és Attila példa­képe. A mama hűséges élettársa. Irányítsuk a reflektort a mamára. Ő arról ismeretes, hogy mididig elsírja magát, ha a húsz évvel ez­előtti időkre gondol vissza. De an­nál sűrűbben csal mosolyt ajkára a jelen. Ezek a mosolyok mindig a jelent tükrözik. Az egykor koldus­szegény proli-asszony gyönyörű la­kás úrnője, férjének és két gyerme­kének munkája révén biztos segí­tője. Az üzemben is megállja a he­lyét. Igen, Szwath néni tíz év alatt újra megtanult mosolyogni. Kint nesztelenül lopózik a csend. — Apa, foci! — kiáltja Atti és valahonnan az asztal mögül bújik elő. Csodálatos dolog ez. A gombfoci­­csapat már a kis asztalon vár a sípszóra. A gyerek nagyon kipirult, minden bizonnyal ádáz küzdelem várható. Erre még a nagymama is becsoszog. Nem közömbös az, hogy az unoka, vagy a fia lesz-e a győz­tes ... Persze, egy kicsit nehéz vá­lasztani. Szwath papa kapható a já­tékra. Hajrá! Már csattognak az igazi futballista erényekkel feléke­sített, annyit dédelgetett naqykabát­­gombok. Röpül, száll a kis inggomb, mint a futball. Egyik kaputól a má­sikba. Papa hibáz. Szabálysértés. — .. .Nem volt szabálytalanság, hát hogy lett volna, amikor... — Nagymama, döntse el, szabály­talanság volt-e, vagy nem volt sza­bálytalanság — kiáltja Atti. Nagymama már sokszor döntött életében, de ilyen nehéz helyzet­ben Hát szabálytalanság volt mondja, de látszik az ajkán, hogy csak nehezen bírja a nevetést.. Nini, »Czibor« balszélső már neki is fut a labdának. Lövés. Mint a villám, úgy zúg a léc alá a kis ing­gomb. Hurrá! Nagymamával is ölel­getik egymást. Hajaj! Szwath papa, nehéz lesz itt már megfordítani a mérkőzés sorsát. És Szwath papa gombfocizik rendületlenül a fiával. Hát miért ne tenne kedvére? Fel­üdül ö maga is. Nincsenek különös gondjai. Az üzemben megy szépen a munka, rendes minden. Megelé­gedett. Vajon ki ne gombfocizna ilyenkor? Most hirtelen felzúg a vekker. Mi történt? Áhá, a mama műve. Igen, dönteni kell a ma esti további és a holnapi programról. A gyerekek nagymamával moziba mennek. Édesapa és édesanya pe­dig vasárnap motorra ül, irány Ba­­latonfenyves. Horgászni. Repülnek, száguldanak a május kék ege alatt, a szabadság igazi érzésével. Egy kis szobában megelégedetten csendülnek össze a szívek. Ez a boldogság. SZEGEDI NÁNDOR Kultúráiét az Iparosszékházban VAROSUNK VALAMENNYI IPAROSA nagy örömmel és megelége­déssel vette tudomásul, hogy visszakapták régi, sok viharról és emlé­kezetes eseményről tanúskodó épületüket. Az utóbbi időben szárnyra­­kélt hírek is valótlannak bizonyultak, mely szerint újra költözésre szá­míthatnak az iparosok. Ma már szinte köztudomású, hogy az Iparosszék­ház az iparosoké, s helyet kapott ott a megyei KISZ ifjúsága is. A régi otthon visszanyerése kedvet öntött az emberekbe, s e nagy fel­buzdulás nyomán született meg hetekkel ezelőtt a KIOSZ és a KlSZÖV közös kulturális bizottsága is. Ez a szerv hivatott gondoskodni az iparo­sok szórakoztatásáról, művelődési lehetőségéről és kellemes otthont, ké­nyelmes pihenést nyújtani a napi munka után. E szép törekvések lát­tán csak örömmel tudjuk üdvözölni a bizottság létrejöttét. Az indulás, mint mindenütt, itt is nehéz volt. Két, három megbeszélés zajlott le, anélkül, hogy előbbreiutottak volna. A legutóbbi ülés azonban már reménytkeltő, még akkor is, ha csaknem kimondottan az avató ün­nepség részlegeit vitatták meg. Figyelemreméltó törekvés — és ez ragadta meg leginkább figyel­münket —, logy a kulturális bizottság el akarja törölni azt a válasz­falat, amely iparos és iparos között húzódott. Azt akarják, hogy a ma­gán kisiparosok éppen úgy, mint a szövetkezeti dolgozók, vagy a me­gyei, állami vállalatok iparosai egyaránt jól érezzék magukat a szék­házban és családtagjaikkal együtt vegyenek részt a kulturális ren­dezvényeken. E gondolat szellemében készítették elő a június 8-ra ter­vezett székházavató ünnepséget is. Ez alkalommal még nem -rukkolhatnak ki« nagyszabású műsorral, hisz az idő is rövid, de a meglévő régi csoportok is szétziláltak. A mű­sor mégis Ízelítőt ad majd, s minden bizonnyal kielégíti az igényeket; A későbbiek folyamán rendszeres programot kívánnak kidolgozni; Természetesen ehhez megfelelő erőre van szükség; Újjászervezik az ipa­ros kórust, a szövetkezeti dolgozók tánccsoportját, s olyan színjátszó­csoportot kivannak létrehozni, amely minden tekintetben képes lesz a növekvő igények kielégítésére. A kulturális bizottság terve nyomán széppé, otthonossá teszik a szék­házat és rendszeres klubéletet akarnak teremteni. Programot állítanak össze az iparosok műveltségi színvonalának emelésére is. Többek között irodalmi és zenei estek, tudományos ismeretterjesztő előadások szerepel­nek a tervezetben. A KULTURÁLIS BIZOTTSÁG minden tagja szívesen vállalta a munkát, ambícióban, kedvben és hozzáértésben sincs hiány, s minden biztosíték megvan, hogy az Iparosszékház rövidesen városunk iparo­sainak élményt nyújtó, kulturális centrumává lesz. Cikkünk nyomán A BELSPED válasza —Ti. Lapunk május 5-i számában -Az állatok védelmében« című cikkünk­ben bíráltuk a BELSPED szállító ko­csiján történt túlterhelést, szót emeltünk az állatok kínzása ellen. A BELSPED Vállalat cikkünkre a következőket válaszolta:-Helyes, hogy a cikkíró felemelte szavát az állatkínzás ellen és a lovat népgazdasági vagyon megkímélése érdekében védelmébe vette. Ez a szándéka, tiszteletreméltó és nevelő hatású. Mi örömmel vesszük, ha á lovak bántalmazása miatt szót emel­nek. Az írás célját tehát kifogásol­ni nem lehet. A cikk hiányát abban látjuk, hop' vállalatunkat bírálta meg. Vizsgál­nia kellett volna ugyanis, hogy vál­lalatunk olyan feladatok elvégzésére hivatott, amely bizonyos napi tonna­mozgatási kötelezettségeket ró ránk; Országos járműveink 50 mázsa te­­herbírásűak, terhelésük előírásszerű; Ehhez igazodik díjszabásunk. Nor­matételeinket is ennek megfelelően készítjük el. Éppen ezért az előírt terheléstől nem térhetünk el. Kü­lönben tervteljesítési kötelezettsé­günknek nem tehetünk eleget. Vállalatunk nappali és éjjeli lo­vakkal bonyolítja a forgalmat. És a lóerő kihasználása végett az orszá­gos normaadatot felemelte. A jövőben is elfogadunk bármi­lyen észrevételt, bejelentést. A kon­krét eseteket kivizsgáljuk és intéz­kedünk.« A példamutatás erejével Az ellenforradalom leverése után igen jelentős gazdasági eredménye­ket értünk el, s ez kommunistáink lelkes munkáját bizonyítja. Az or­szággyűlés után most üj feladatok várnak kommunistáinkra. Többet, jobbat, olcsóbban termelni, csökken­teni a költségeket, takarékoskodni az állam, a népgazdaság minden fil­lérével. Ezért érthető, hogy ha vala­ha figyelemmel kísérték a kommu­nisták munkáját a pártonkívüli tö­megek, ma különösen azt teszik. Egyrészt azért, hogy lássák: úgy cselekszenek-e a párt tagjai, ahogy azt mondják, másrészt pedig azért, hogy meggyőződjenek arról, valóban képesek-e a kommunisták az elmúlt évek hibáinak kijavítására, s hogy milyen tetteket hajtanak most vég­re az országgyűlés befejezése után. Nem lehet tehát közömbös egyet­len kommunista számára sem, hogy a pártonkívüliek milyen véleményt alakítanak ki a pártszervezet tag­jairól. A párt vezetőszereoének biz­tosítósa csak akkor lehetséges, hogyha minden téren — így a ter­melő munkában tanúsított példamu­tatással is — megnyerik a párton kívüliek bizalmát. Ezért látogattunk el a napokban a Textilművekbe, hogy meggyőződjünk arról, hogyan dolgoznak az üzem kommunistái, mit tesznek a párt vezető szerepé­nek biztosításáért. JAVULT A MUNKAFEGYELEM Az ellenforradalom alatt megla­zult az üzemben a munkafegyelem és hosszú ideig igen rossz volt. Mun­ka közben beszélgető csoportok ala­kultak ki, s ezek akadályozták, ne­hezítették a termelést. Elősegítette a fegyelem lazulását a munkástanács is, amely olyan intézkedést hozott és terjesztett a dolgozók körében, hogy »csak olyan gazdasági vezetőre« van szükség, akit a dolgozók maguk vá­lasztanak meg.« • Természetes, hogy a művezetők és más felelős vezetők nem mertek a fegyelmezeilenkedők ellen határo­zottan fellépni, mert féltek az eset­leges választásoktól. A kommunis­táknak szívós1 harcot kellett folytat ni, amíg ezt a helytelen hangulatot leszerelték és elérték, hogy a felelős vezetők mindenfajta fegyelmezetlen­ség ellen fellépjenek. Először el kellett távolítani a munkástanácsból és az üzemből is a hangoskcdókat, ami meg is tör­tént. A munkástanács is változtatott azóta véleményén, s ma már a fe­gyelmet megkövetelő vezetőknek nem kell félteniük népszerűségüket. Harcolni kellett és még kell is az üzemben a rémhírek ellen. 91 dol­gozót elbocsájtanák az üzemtől — terjesztették el nemrégen. Sok dol­gozó megijedt, szaladt a pártszerve­zethez, hogy megtudja mi az igaz­ság. A kommunisták megnyugtatták őket, hogy csupán rémhírről van szó. Ilyen nyílt beszéddel, az embe­reket foglalkoztató kérdések megvá laszolásával érték el azt, hogy a pártonkívüli dolgozók bizalommal fogadják el a kommunisták vélemé­nyét. MUNKA VERSENY, PÉLDAMUTATÁS Május 1. tiszteletére az üzemben a második negyedév két utolsó hónap­jára munkaversenyt kezdeményez­tek a kommunisták. Az a tervük, hogy a versenyt a második negyed­év lezárásával sem szüntetik meg, hanem továbbra is folytatják. A Textilművek kommunistái azt tartják, hogy a többtermelésre, a jobb munkára való agitáció legjobb módszere a példamutatás. Ezért minden kommunista a maga terüle­tén igyekszik a legjobb eredménye­ket elérni. Néhány elvtárs a legjobb munkát végző kommunisták közül: Kotlóczi Margit, gyűrűsfonó, május első dekádjában 486 kg-ot termelt. Papp Mária vezetőségi tag, gyűrűs­fonó 481 kg-ot, Kovács Katalin, a szakma és a könnyűipar kiváló dol­gozója, bár május első dekádjában négy napig szabadságon volt, mégis 386,7 kg. termelést ért el. Sütő Ist­vánná pártvezetőségi tag pedig 539,9 kg-ot termelt. Jó munkát végez Kovács Mária párt- és KISZ-vezetőségi tag a fiatal tanulók oktatásában. Horváth Ist­ván, mint művezető érdemel dicsére­tet. Jó munkájáért nemrég főműve­zetővé léptették elő. A példamutató kommunistákat megtalálni az üzemben minden munkaterületen. Szűcs Mária gyű­rűs-élőm unkásként, Kovács József technológusként, Németh Lajosné pedig a laboratóriumban végez lel­­kiismertes munkát. Sági Éva fiatal kommunistát jó munkájáért nem­rég pedagógiai főiskolára javasolták. ták az üzemben folytattak az ellen­ség ellen, a munkafegyelem meg­szilárdításáért, a többtermelésért, növelte a pártszervezet, a kommu­nisták tekintélyét. Ezt bizonyítja az is, hogy a május 1-i felvonuláson tervezett 800 dolgozó helyett közel 1500-an vonultak fel. Nincs olyan nap, hogy ne keresnék fel a pártvezetőségi tagokat az üzem dolgozói gondjaikkal, bajaik­kal. V. Gyulánénak azt intézte el a pártszervezet, hogy férje fizetését ő vehesse fel, mivel férje részeges, keresetét több ízben elitta. Németh Lajosné лак beteg gyermeke elhelye­zésében segítettek a Bókai-gyermek­­klinikán. Egyik többgyermekes dol­gozónak a feleségét munkához jut­tatták. Megkezdődött az üzemben a vályogtéglák vetése, égetése annak a házépítési akciónak a kere­tében, amelyet a párt- és a szak­­szervezet, valamint az üzem vezetői kezdeményeztek. Segített a kommu­nisták tekintélyének növelésében az, hogy a városi és megyei pártszervek vezetői valahányszor ellátogattak az üzembe, munka helyeiken felkeres­ték a dolgozókat és elbeszélgettek velük problémáikról. ERŐSÖDÖTT A PÁRTSZERVEZET, SEGÍTSENEK NYERESÉGESSÉ NÖVEKEDETT A KOMMUNIS- TENNI AZ ÜZEMET ТАК TEKINTÉLYE Háromszáz tagja volt az MDP- nek a Textilművekben. A pártszer­vezet az ellenforradalom támadásá­nak következtében sz üzemben is szétesett. Az MSZMP megteremtése igen nehéz veit. Minden embert kü­lön meg kellett nyerni. A párt erősí­tése, a pártépítés eredményesen folyt. Ma már 170 tagja van az üzemi pártszervezetnek. S amire büszkék a Textilművek kommunis­tái, hogy legnagyobbrészt olyan elv­társak vannak soraikban, akikre bátran lehet a legnehezebb körülmé­nyek között is számítani. Az a harc, amelyet a kommunis­Beszélgettünk Hóna Tmre elvtárs­sal, az üzem igazgatójával is, aki 1951 óta van az üzem élén. Elmon­dotta, hogy ha számban na.gyobb is volt az MDP tagsága, az MSZMP tagjainak példamutatása sokkal ha­tározottabban és eredményesebben mutatkozik meg. Megtudtuk azt is, hogy az üzem az első negyedévben ráfizetéssel dolgozott. Amíg az előirányzott ter­melési tervet csak 99,4 százalékra teljesítették, addig a költségek mintegy 6 százalékkal túlhaladták az engedélyezett keretet. Némi ja­vulás az azóta eltelt idő alatt már mutatkozott. Az üzem áprilisi tervét 100,2 százalékra, a május havi első dekád-tervét pedig 101,1 százalékra teljesítette. — Azt kérem a kommunistáktól — mondotta Róna elvtárs — segítsenek nyereségessé tenni a vállalatot. Ezt úgy érhetjük el, ha a munkafegye­lem továbbra is szilárd marad és tovább folyik az üzemben a munka­verseny. Keressenek fel az üzemben a kommunisták minden dolgozót, kérjék Sri véleményüket, javaslatai­kat, de mondják el azt is, csak ak­kor számíthatnak nyereségrészese­désre, ha többet, jobban olcsóbban termelünk, ha az üzem nem ráfize­téssel, hanem nyereséggel fog dol­gozni — fejezte be Róna elvtárs. ÖSSZEFOGNI A PÁRTONKÍVÜLI DOLGOZÓKKAL Nem lesz könnyű ezt a feladatot végrehajtani, de a példamutatás ere­jével sok feladatot meg lehet ol­dani. A kommunisták fogjanak ösz­­sze az üzem \ alamennyi dolgozójá­val, s úgy harcoljanak e cél eléré­séért. Sok terve van a pártszerve­zetnek — megkezdem a műhely el­számolást, hogy minden művezető a saját maga területén lássa a felada­tot. Politikailag nevelni a dolgozó­kat, hogy ezáltal is jobban meglás­sák teendőiket. Dolgozik az üzemben egy bizottság a pártszervezet, a szákszervezet, a munkástanács, az üzem műszaki vezetőinek bevonásá­val, hogy feltárják és kijavítsák a termelést gátló hibákat. A Textilművek az elmúlt évek alatt több esetben elnyerte az él­üzem címet. S ha a kommunisták lelkiismeretes munkája nyomán az üzem dolgozói megértik, hogy mi­lyen nagy szüksége van népgazdasá­gunknak arra, hogy minden üzem a legtöbbet és legjobbat adja, akkor a Textilművekről is rövid idő múl­va azt jelenthetjük: nem ráfizetéssel, hanem nyereséggel dolgozik Szalai László.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom