Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-14 / 110. szám
8______________________________________________________________________________________SOMOGYORSZÄG Kedd, 1957. május 14. KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS (Folytatás az előző oldalról.) Miféle eszmékkel? Itt felnőtt emberek ülnek, ismerik azokat az eszméket. Hát normális ez? Lehet azt tűrni, megengedni, hogy az emberölés, a népnyúzás, a nemzeti függetlenség elrablásán^ az eszméje zászlaja alá tudjon vonni akárcsak öt magyar munkás- vagy parasztgyermeket is? Nem normális. Itt még egy kérdés van: ideológiai természetű, amivel szintén foglalkozni kell. Parnagi képviselőtársunk a következő igényt sorolta fel: a kormány részéről mutatkozzék meg türelem, emberiesség és mutassak meg, hogy nincs lezárt sorompó sem bent, sem a határon azoknak, akik vissza akarnak térni. Ez én szerintem helyes igény, jó igény, de bizonyos kiegészítésre szorul. Véleményem szerint minderre szükség van a vétkesekkel szemben is. És mi itt messze elmentünk. Még külön meg kell említeni, hogy mi, amikor a hibák ellen harcolunk, a hibák ellen és ne az emberek ellen harcoljunk. Harcoljunk a hibák ellen, pardon nélkül. Nagyon keményen ütjük a hibát, a hibával együtt ütjük az embert is, aki hordozza, de ha megválik hibájától, akkor megtalálhatja a maga helyes útját. (Taps.) Ezt a türelmességet és emberiességet, sajnos, ki kell egészíteni a szigorúsággal a bűnösökkel szemben. S megmondom őszintén, ha belegondolunk, nem igaz, hogy a 170 000, vagy hány, aki első bolondulásában kivándorolt innen, ellensége a magyar népnek. Ez nem igaz, mint ahogy vissza is tért belőlük nem kevés. De hogy ez áldozat a nemzet részéről, az feltétlenül igaz. A népellenes bűnöket a legsúlyosabban meg kell torolni A megholtakkal is így van. Én sajnálom azokat, akik a front túlsó ■oldalán haltak meg, beugratás következtében. Ezért a bűnösökkel szemben szigorúnak kell lennünk, mert a nép életénél drágább dolog nincs a mi számunkra! (Felkiáltások: Úgy van! Taps!) Ezzel kapcsolatban vannak aggodalmak. Itt is ülnek elvtánsa'k, akikkel én a közelmúltban beszélgettem, akiknek olyan gondjaik vannak, hogy a törvényességgel hogy lesz, mert folyton mondjuk, hogy »proletárdiktatúra«, »megbüntetni« és így tovább, nem lesz-e itt megint baj a törvényességgel? Én azt gondolom, hogy nem. Miért? A következő miatt: először is, ha a múltban volt olyan eset, és sajnos, volt, hogy egy emberre rámutattak, hogy ez bűnös, akkor afeladat abban állt, hogy bebizonyítsák, hogy ez bűnös ember. Ez rossz kiindulási pont volt, s bizony még az is előfordult, hogy kitaláltak valami bűnt, amit el sem követett. Most mi a helyzet? Szükség van ilyesmire? Körül kell nekünk most néznünk, hogy »hű, már három hete nem láttam egy ellenséget!« (Derültség.) Nem vagyunk mi e tekintetben ilyen szegényes helyzetben! (Derültség.) Van itt éppen elég reális, valóságos népellenes bűncselekmény, amit feltétlenül ki kell vizsgálni, s bizony a legsúlyosabban meg kell büntetni. Hogy ne legyen belőle hiba, ahhoz két dolog kell. Először is a tényeket vegyük elő, azokat vizsgáljuk, s akkor ott van az ember, aki azt csinálta. Másodszor pedig azt mondom: a bűnt kell büntetni és nem az embert. Ez együtt jár gyakran, de azt is meg kell mondani, hogy aki nem főbenjáró bűnt követett el, annak meg kell találnia valamikor az utat vissza az életbe. A bűnt szigorúan meg kell torolni, s ha főbenjáró bűne volt, akkor azt kell kapnia, ami főbenjáró bűnért jár. Miért kell a bűnt üldözni? Hogy visszatartsunk másokat, akik még nem bűnöztek a nép ellen. S így, azt hiszem, lehet érvényesíteni a türelmet is és az emberiességet is, s azt is, ami a nép életének kötelező védelmét jelenti, mert erről nem lehet lemondani. Milyen munkamegosztást képzelnek egyesek ? A gazdasági dolgokról. Nem tudtunk részletekbe belemenni. Dolgozni máris kell, az országgyűlésnek pedig majd meg kell vitatnia az éves tervet, mert az irányelv lesz a későbbi munkához is. Helyes, hogy az ipar mellett a mezőgazdasággal és mással is foglalkozunk. Itt azonban szeretném a következőt megemlíteni : Most olyan intézkedésekre kényszerültünk, amely nem kellemes; bizonyos cikkek árát kénytelenek voltak a hatósági szervek felemelni. Most a dolog a következőképpen áll: eljutottunk egy bizonyos helyzetbe. De arról is kell beszélni, hogyan jutottunk ide. Itt olyan rendelkezésekről van szó, amelyekkel részben törvényesítettünk egy elért életszínvonalat, s részben mi határoztuk el. Ezt is pontosan tudni kell. Voltak munkástanácsok, meg nem tudom én miféle szervezetek, akkor, amikor nem volt központi irányítás. Azok vették a csekket, elmentek a Nemzeti Bankba, felvették a pénzt, s fizettek, ami eszükbe jutott. Nos, ennek egy bizonyos részét törvényesíteni (tellett, más választásunk nem volt és talán nem is lett volna helyes. A kormány is elhatározott béremeléseket. a beszolgáltatás megszüntetését és ebből kijött az a bizonyos életszínvonal-emelkedés. Most persze savanyú az árak emelése, s bizony a bort is megsavanyítja az, ha az árát felemelik. Annak idején, amikor jöttek hozzánk emberek azzal, hogy ilyen bért, olyan bért adjunk, s megmondom, az először magukhoz térő szakszervezetekben is volt egypár ember, aki olyan béremeléseket javasolt, s már az újságban is megírta, még mielőtt tárgyaltuk volna, hogy mindenkinek a haja szála az égnek állt, aki ért valamit a pénzügyekhez, mi ezekkel az emberekkel vitatkoztunk. Mindenki jó fiú akart lenni. Vitatkoztam az elvtársakkal, s mondtam, hogy nem jó munkamegosztás ez. Beszéltem a szakszervezetekkel, amelyek bérjavaslatokkal jöttek. Ők a jó emberek, mi kormány a rossz emberek, akik azt mondjuk javaslataikra, hogy nem. Beszéltem az újságírókkal. Azok vitatkoztak, hogy több szabadságot, meg, hogy bírálni lehessen. Mondtam nekik: nem jó munkamegosztás ez. Micsoda dolog az, hogy a kormánynak csak az a feladata hogy hibákat kövessen el, s az újságírónak az a feladata, hogy ezt megírja? (Derültség.) Én erre nem akarok életfogytiglan berendezkedni. (Derültség.) Fel kell tételezni, hogy a kormány is tehet valami jót és az újságíró és követhet el valami hibát — úgyhogy egyenlő munkamegosztással dolgozzunk, mert különben én rögtön átváltok, s elmegyek a szakszervezethez. Tudok én olyan követeléseket összeállítani, hogy nincs semmiféle miniszterelnök, aki azt mondja, hogy rendben van. (Derültség.) Vagy ha újságíró: én is ki tudok pécézni olyan hibákat, hogy azokat nehéz lenne kimagyarázni. Úgy, hogy ez nem munkamegosztás. Az összkomfortos sztrájk böjtje Nos, miről van szó? Mondtuk az embereknek, figyeljetek ide, ez az összkomfortos sztrájk olyan farsang, amelynek lesz böjtje. Jöttek azzal, hogy »nem dolgozunk«, nem az igazi munkások képviselői, hanem olyanok, akik akkor olyan helyzetben voltak, hogy így tudtak fellépni, »nem dolgozunk, amíg ezt nerp teljesítik, azt, nem teljesítik.« — Mondtuk nekik: Emberek, nem vagyunk mi bányarészvényesek, gyárosok. Ha rendes munkások nevében beszéltek, akkor a saját ügyetekről van szó, nem rajtunk álltok bosszút, saját magatokon bosszuljátok meg, ha nem dolgoztok két-három hétig. Ez nehéz idő volt, ennek vannak következményei. Most mérleget kellett csinálni. Ebből az jött ki, hogy választanunk kellett. Vegyük-e vissza a béreket? Nem helyes bérből élő emberek életszínvonalát levenni. Valamit tenni kell. Kötelességünk a bér, a jövedelem és az árualap között egyensúlyt teremteni? Okvetlenül kötelességünk. Viszont kötelesek vagyunk-e mi az iparcikket és néha a bort is a köz rovására olyan áron adni, hogy minden liternél öt forintot nemzeti ajándékként adnak annak, aki megissza? (Derültség.) Vagy lehet-e azt csinálni, hogy valamilyen cikknél a vásárló leteszi a pénzt az asztalra, de az egyértelmű azzal, mintha még a kasszából 180 forintot odaadnának neki azért, mert szíveskedett megvenni? Nem lehet ezt csinálni! Biztosítani kell a nemzetgazdaság egyensúlyát Meg kell azt is mondani, hogy az áremelés nekünk nem gazdaságpolitikai irányunk, de most rendet kellett csinálni, s itt ugyanolyan rendszabályról van szó a gazdasági életben, mint amilyet a politikai életben voltunk kénytelenek bevezetni. S a gazdasági élet is rendbe fog jönni! Ezt a kérdést így kell nézni. Én tudom, hogy nagyobb éljenzést váltana ki az, hogy »na még 20 százalékkal itt, vagy .ott emeljük a béreket«, vagy az, ha leszállítanánk 30 százalékkal valamilyen cikknek az átá.t. De nekünk. az a kötelességünk, hogy a nemzetgazdaság szilárdságát és egyensúlyát biztosítsuk és ezen keresztül védjük meg az életszínvonalat. Ezért voltunk kénytelenek ilyen lépést tenni. Befejezésül: úgy látom, hogy van bizalom a kormány iránt és megmondom őszintén, ez a bizalom nagyon jólesik és kell. Azt is szeretném megmondani, hogyan vagyunk mi a saját megbízatásunkkal, legalábbis én a magam részéről szeretném megmondani. Azt hiszem, a többiek, is így vannak. A kormány tagjait a kötelesség állította posztjaikra Mi, elvtársak, mielőtt ennek ^kormánynak tagjai lettünk volna, éltünk és, legalábbis azt hiszem, minden társam úgy van vele, ■ az élettel szemben nekünk személyileg az az igényünk, hogy tisztességes kommunista és ember módjára éljünk. Más különleges ambícióink nincsenek, legalábbis, ami engem illet. Bizonyos években volt úgy, hogy nekem már elegem volt a dicsőségből is és lemondtam nem kis posztokról annak idején, mert arra a meggyőződésre jutottam, hogy arra nekem nincs szükségem. De most úgy érezzük, hogy a kötelesség állított ide. Megmondom, talán ilyen nagy dologgal nem jó viccelődni, de én úgy képzelem el valahogy, hogy itt november elseje táján a miniszterelnöki posztra lehetett volna hatmillió magyar felnőtt ember jogos igénylő. Mert arról volt szó, hogy oda kell állni: és kézbe kell venni a dolgokat és megmondom őszintén, azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy a helyzet, amelyben kormányt kellett szervezni és elkezdeni a munkát, az minden volt, csak irigylésreméltó nem. És megmondom, valami óriási tülekedést, abban az időben nem figyelhettem meg a miniszteri tárcák iránt sem. (Nagy derültség.) Még most is vannak nagyon derék, jóindulatú barátaink és támogatóink, akik úgy félig rézsűt állnak felénk. Helyeslik, amit csinálunk, de még várnak egy kicsit, amíg még tisztábbra mossuk a szennyest és majd meg fognak jelenni a harc porondján, amikor az örök béke napja beköszönt. Vannak ilyenek. Mi ezekre az emberekre nem haragszunk. Meg vagyunk győződve, hogy segíteni fognak, ha lelkiismeretük és a nép iránti hűségük megmaradt. Nem sürgetjük őket, mert örömmel tapasztaljuk, hogy mióta a kormány fennáll, harcol és dolgozik, mindennap többen és többen támogatják, aktívan. (Taps.) Ennél nagyobb jutalom a számunkra a munkáért nincsen, és mi. azt szeretnők, hogy ennek a bizalomnak becsülettel meg tudjunk felelni. Mert a bizalom olyan, elvtársak, hogy néha megijed az ember tőle. A szeretet is ilyen, annak, akinek van lelkiismerete. Mert a szeretet és lehet mondani, a hála és bizalom olyan felelősséget ró az emberre, amit ha az ember komolyan vesz. annak teljes mértékben becsülettel eleget tenni nem jelent csekélységet és különösen nem olyan nehéz körülmények között, amilyen körülmények között mi dolgozunk. Megköszönöm tehát a kifejezésre jutott bizalmat. Kérem, fogadják el jelentésemet és támogassák kormányunkat a harcban és a munkában — fejezte be beszédét hosszantartó taps közepette Kádár elvtárs. HANOI (T a oe о I I oo I a os I I о I / ; догма Ьш|о1ш mmb (MTI) Mint a TASZSZ közli, Szuvanuvong herceg, a patetlaoi harci egységek vezetője tiltakozott az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország jegyzékei ellen, amelyekben kísérleteket tesznek a laoszi feszültség fokozására és az ország egyesítésének meghiúsítására. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország e fellépése — jelentette ki Szuvanuvong herceg — durva beavatkozás Laosz belügyeibe és megsértése szuverénitásának. MOSZKVA (MTI) A TASZSZ közli, hogy K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Но Si Minh elnöktől korábban kapott meghívásának megfelelően a legközelebbi jövőben ellátogat a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. BELGRAD (TANJUG) N. Firjubin belgrádi szovjet nagykövet közölte a Jugoszláv Könyvkiadó Vállalatok Egyesületével, hogy a szovjet könyvkiállítás szervezői a belgrádi szovjet kultúrotthonban kiállított könyveket a jugoszláv kiadóvállalatoknak ajándékozzák. A könyvkiállítás több mint 2000 könyvből áll. TOKIO (MTI) A Japánban lévő Kocsi városból jelenti a Reuter, hogy a városkában működő és a kísérleti bombarobbantások ellen harcoló bizottság bejelentette: a tervezett angol hidrogénbombarobbantási kísérletek idejére egy 200 tonnás halászhajót küld a Karácsony-szigetek közelébe, amelynek az lesz a feladata, hogy végighaladjon az úgynevezett »veszélyzónán« és felvételeket készítsen a kísérleti robbantásról. A tervek szerint a hajó május 20-a körül indul útnak az egyik Tokio közelében fekvő kikötőből, fedélzetén nyolc főből álló legénységgel. LONDON (Reuter) Az Angol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága Londonban tartott értekezletén ismét John Gollant választotta meg a párt főtitkárává. A főtitkár helyettese továbbra is George Matthews, míg William Gallacher lett az elnök, Harry Pollit pedig az alelnök. PÁRIZS (TASZSZ) Bourges-Maunoury francia hadügyminiszter egy sajtóértekezleten nyilatkozatot tett »Franciaország új katonai politikájának elveiről és céljairól«. Az algériai gyarmati háborúról szólva Bourges-Maunoury kijelentette, hogy annak befejezése után a francia hadsereg egy része állandóan Algériában fog tartózkodni, az anyaországba csupán azok az egységek térnek vissza, amelyek a NATO-parancsnokság alá tartoznak. Az anyaország »területi védelmének« problémájára áttérve a francia hadügyminiszter közölte, hogy különleges egységeket szerveznek »a belső biztonság« biztosítására és a »partizánok elleni harcra«. Más szóval arról van szó, hogy a francia hadseregre rendőri feladatokat ruháznak az országon belül. LONDON (MTI) A Reuter jelenti, hogy vasárnap London központjában több száz asszony vonult fel tüntetve a küszöbönálló angol hidrogénbombakísérletek ellen. A felvonuló asszonyok közül sokan gyermekkocsiban magukkal hozták kisgyermeküket is. Sheila Jones asszony, a felvonulást szervező csoport tagja kijelentette: »Azokat is gyászoljuk, akik az eddigi nukleáris kísérletek következtében esetleg halálra vannak ítélve, vagy akik az ezután következő kísérletek áldozatai lehetnek.« LENINGRAD (MTI) A Mongol Népköztársaság kormányküldöttsége — mint a TASZSZ közli — J. Cedenbalnak. a minisztertanács elnökének vezetésével vasárnap Leningrádba érkezett. N. I. Szmirnov, a Leningrads Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke Lenin városának lakosai nevében szívélyesen üdvözölte a kedves vendégeket. BUKAREST (AGERPRES) A Romániában tartózkodó jugoszláv parlamenti küldöttség Blazso Jovanovicsnak, a montenegrói nemzetgyűlés elnökének vezetésével vasárnap látogatást tett a Román Nagy Nemzetgyűlés elnökségénél. скк&мфХ, , tfVRCSASACÖK Egy kellemes végrendelet A nyugat-németországi Rheda városában a kora délutáni óráktól a késő hajnali órákig száz személy nagy vacsorán vett részt, hogy megünnepelje a 30 esztendővel ezelőtt elhunyt Paul Fritzer halálának évfordulóját — az elhunyt végakarata szerint. Kegyetlen büntetés A 41 esztendős Neai Keaseyt, akit az Egyesült Államokban fekvő Des Moinesben ittas állapotban letartóztattak, csak akkor engedik ismét szabadon, ha 7600-szor leírta a következő mondatot: »Olyan ember vagyok, akinek naponta legfeljebb egy pohár alkoholt szabad innia.« — Indigót nem használhat. Hörbiger Attila balesete Filmoperatőr és rendező nem volt a közelben, amikor Hörbiger Attila ismert bécsi filmszínész improvizált egy »nagy jelenetet«. A kuchelaui kikötőből motorcsónakjával akart a Nagy-Dunára fordulni. A motorcsónak hirtelen felborult és rögtön elsüllyedt. Hörbiger Attila teljesen felöltözve úszott ki a partra. A tűzoltók vették gondozásukba a csuromvizes embert. Hír szerint gondozásukért autogrammoí kaptak. Ehető ajakrúzs Szellemi lopás »Mint ahogy Goethe sem távozott soha Schillertől, így Schiller sem ment el soha Goethe házából anélkül, hogy valami értékeset magával ne vitt volna.« A „Mayflower IS“ útban Amerika felé A »Mayflower II« — amely tökéletes mása az 1620-ban az angol »zarándokokat« Amerikába vitt »Mayflower« vitorláshajónak — duzzadó vitorlákkal, négy csomó sebességgel, út- Angliában 3—6 éves kan van Amerika felé. агЖ-ЙЙК* vltorUrtinló valaajakrúzst, melyet hasz- mennyi utasa és tengenálat után meg lehet része XVII. századbeli enni. Azóta — különö- öltözékben teszi meg az sen a sokgyermekes ufat A hajót körülbelül csaladokban — a szap- , ,, , pan és mosópor ío- eS>' honaP mulva valMak gyasztása nagy mér- az amerikai Plymouth lékben megnövekedett kikötőjébe. Mennyi vízre van szüksége testünknek? Az ember szomja nem felel meg mindig a test tényleges vízszükségletének — mint ezt már az iszákos emberek példája is mutatja.. — A tapasztalt vándor sokfajta szert ismer a szomjúság csökkentésére. A felnőtt ember normális vízszükségletét napi másfél-két és. fél literre becsülik. Forró, száraz levegőben a vízszükséglet ennek négyszeresére is fokozódik. Ugyanez figyelhető meg a magas hegységek hideg, tiszta levegőjében, ahol a vízveszteség igen magas anélkül is. hogy a test izzadna. Színdarab — egy szereplővel Lengyelországban a Nyugati Színművek Fesztiválja keretében — amely különösen Anouilh és Agatha Christie munkásságának megismertetését tűzte ki célul — bemutatták Pedro Bloch: »Euridike kezei« című kétfelvonósos színművét. A darab érdekessége, hogy úgynevezett monodráma: egyetlen szereplője van. A férfi-szereplő végig önmagával beszélget, időnként a közönség felé fordul, kérdéseket tesz fel, amelyek olykor dialógus benyomását keltik. A darab pesszimista kicsengésű, de nagyon szellemes és szórakoztató.
