Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

Vasárnap, 1957. május 12. SOMOGYORSZÄG 3

Smlnihuies oűlt lapunk imcLalmi páhpízala

A »Somogyország« 1957. május 1-i irodalmi pályázatán a következő

írásművek nyertek díjat:

Egy í. díj (1000 Ft) Csorna Marianna: Intra muros ... (Novella.]

Két II. díj. (500—500 Ft) Adós József: Salakon (regényrészlet).

»-Egy 45-ös párttag«: Gondolatok egy párínapon (vers).

Három III. díj. (300—300 Ft) Lázár Ervin: Kóborvér (elbeszélés). Balogh Gyula: Hadd mondjam el—

(vers). E.-né, Dékány Anna: Aszszonyszív.

A Pályázaton kívül 150 Ft jutalomban részesítjük »Egy nyolcadikos kislány« Hálavirág című írását.

Elismerő oklevéllel tünteti ki a szerkesztőség a következő pályaműveket. Próza : Gara Dénes esete Alispán űr, Egy őszi napon történt, Vigyázz, mit cselekszel, Válaszú ion, A nagy felelősség, Békeakarás, Viharzó májusok, Sorsom — sorsunk, Vihar.

Versek: Hajnali vallomás, Л Gellérthegyen, Vágyódás, Békét akarunk, Levél idegenbe, Rólad van szó, A megmentett falu, Este, reggel, Honhagyókhoz, Esti liget, Bányásztemetés, A szabadság fája, Megbocsátás.

Díj- és oklevélkiosztás: 1957. május hó 19-én, vasárnap délelőtt 9 órakor a Somogyország szerkesztőségében.

Kérjük mindazokat a pályázókat, akik díjban, illetve elismerő oklevélben részesülnek, hogy nevüket és pontos lakcíműket a legrövidebb időn belül juttassák el szerkesztőségünknek. Meghívót csak a címek beérkezése után tudunk küldeni pályázóinknak.

A megjelent pályaművek honoráriumát postán utaljuk át íróik címére.

Szerkesztőségünk szabad téma- és műfajválasztással hirdetett irodalmi pályázatot május 1-re. Az eddig még soha nem tapasztalt érdeklődés arra utal, hogy megyénkben — mind versben, mind prózában — sokan szeretik papírra vetni gondolataikat. A pályázat, úgy érezzük segítséget, buzdítást adott az első szárnybontogatásokhoz. Elsőkről beszélünk, hisz pályázóink többsége — írásaik alapján ítélve— nem rendelkezik még nagy múlttal, irodalmi tapasztalatokkal, nem nyert még kellő betekintést az írás művészetének műhelytitkaiba.

Ha a beérkezett művek nagy számát tekintjük, megállapítható, hogy pályázatunk sikerrel végződött. Csak az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy 82 pályázó összesen 98 prózai művel jelentkezett, s a verselek száma ezt is túlhaladta. 97 vers író 331 verse került elbírálás alá, s ilyen nagymérvű érdeklődés eddig páratlan a megyei lapunk irodalmi pályázatainak sorozatában. (Hozzátesszük, hogy az ország különböző részéből — Miskolc, Agárd, Szolnok, stb. — érkezett írásokat nem vettük figyelembe.)

A prózai írásművek rendkívül változatos témakört ölelnek fel. Az úri zsarnokság, kegyetlenkedés ellen felemelt szó, a múlt szegény embere szeretettnek, megbecsülésének tükröződése, a humanista’ mélyen emberi érzések és gondolatok kicsengése mind mind az írni szerető és tudó emberek hitvallása volt, bátor kiállás a nép hatalma mellett. Egyszerű emberi, mindennapi problémákkal foglalkozó, s a politikai események értékelését is magába foglaló írások születtek május 1-re. A témaválasztás tehát úgyszólván kifogástalan; hazánk, népünk küzdelmeit, hétköznapjait, s a múlt átkát tükrözi. Ez a legfőbb értéke pályázatunknak, hisz sok-sok embert késztetett szólásra, határozott állásfoglalásra.

A témaválasztás természetesen nem jöhetett számításba értékmérőként, hisz ezt teljesen pályázóinkra bíztuk. Nagyon sok kívánnivalót hagy maga után azonban a feldolgozás módja, a cselekmény gördülékenysége, a szemléletesség és általában az irodalmi igényesség. És ez irodalmi pályázatunk árnyoldala, mely károsan befolyásolja a mennyiségi siker értékét is.

A 98 prózai mű között alig találtunk öt—ihat írást, mely többet nyújt az átlagnál, kiemelkedik és megyei szinten irodalmi igényesség szempontjából is említésre méltó.

Többnyire inkább próbálkozásokról beszélhetünk csak, olyan kísérletekről, melyből jó, de rakoncátlanul csapongó, fékevesztett gondolatok törnek elő, sokszor rendszerezés, alaposabb meggondolás, átélés, több átdolgozás és igényesség nélkül. Sok írásműben vontatott a cselekmény kibontása, másutt, mint például a »Szaladj, kincsem, szaladj!« című, egyébként kitűnő témájú elbeszélésben már a második oldalon tudja az olvasó, mi következik. Pedig ez nagyon könnyen elkerülhető lett volna, de ezzel a megoldással nincs mód a drámai fokozásra.

Nem egy olyan írást találtunk, amiben a jól kiválasztott témával egyszerűen nem tudott mit kezdeni írója. Nem gondolta át eléggé, nem formálta, alakította egységes egésszé, s nem találta meg a legjobban megfelelő felépítési módot. Pedig az esemény, a mondanivaló, a feltörő érzések sokkalta nagyobb lehetőséget nyújtottak volna az író számára. Ez épp úgy vonatkozik a »Vissza ... rossza...« című elbeszélésre, mint a »Békeakarás«-ra és még számos műre.

Sok pályázót ragadott meg a felszabadulás előtti időszak emléke, s a munkások, parasztok keserves életét karcolta papírra. Egyik pályázónk például a sumrnások sanyarú sorsáról írt elbeszélést »Kisbarátnőm« címmel. írásán érződik a személyes élmény, mert oly meggyőző szavakkal ír, hogy az olvasó szinte ott él a lerongyolódott, mestört arcú emberek, között. Egy fiatal lányt állít története középpontjába, aki felvilágosítja az embereket, s szinte forradalmi légkört teremt maga körül. Kár, hogy olyan tulajdonságokkal ruházza fel ezt a lányt, s olyan szavakat rág a szájába, amely abban a korban és környezetben elképzelhetetlen, hihetetlen. S e példát azért mondtuk el, mert sokszor a hitelesség ellen vétettek pályázóink.

A prózai írásművek között akadt olyan is, melyben — a lehetőség ellenére — végig maga beszélt az író, holott a szereplők egyénítése fordulatosabbá, élvezhetőbbé tette volna pályamunkáját. Másutt, mint például a »Ferenc« című elbeszélésben a történés kevésbé fontos részeit emelte ki az író. Elfelejtette papírra vetni: máként tört ki a többre vágyó cselédgyerek az átkozott nagybirtok lealázó kötelékéből. Csak gyerekkoráról ír, vágyairól, gondolatairól, s aztán egy hatalmas ugrással már ott látjuk a főhőst a nemzetközi teniszversenyen, hol Magyarország színeit képviseli. A lényeg tehát kimaradt.

Bátortalanul és igen kevés hozzáértéssel bánták pályázóink a jelzők, hasonlatok alkalmazásával, s ez szürkévé, kevésbé élvezhetővé tette írásaikat. És néjány kivételtől eltekintve nem találtuk meg a drámai feszültség fokozását, a szenvedélyek lángoló fellobbanását a művekben. Tudjuk, nem léphetünk fel túlzott igényekkel, nem is ez vezérelt bennünket, de a felkorbácsolt emberi érzések növekvő fokozódása, a cselekmény felfelé ívelése az, ami fokozza az érdeklődést az olvasóban. Csak így élhet a műben együtt a szereplőkkel, s az író csak így tudja átvinni gondolatait, érzéseit. Irodalmi szempontból tehát nem érte el célját a május 1-i pályázat, a prózai művek többsége alacsony színvonalú, megírási módja kezdetleges. De úgy érezzük, mégis segítettünk, hisz ez a pályázat buzdító tanulság volt megyénk írást kedvelő — és igen nagyszámú — lakóinak.

A versírás művelőinek még nagyobb számával találkoztunk a pályázaton. Ha azonban az eredményt nézzük: nem kielégítő a kép, szinte meddő volt a nagyvállalkozás. A beérkezett művek nagy része csak kísérlet, amelyben nem a tartalommal, inkább a formával, tehát magával a verssel van baj.

A beérkezett munkák témáját nézve vannak politikai, szerelmi, leíró tartalmúak, vagy az egyéni élet problémáival, hangulatával foglalkozók. Néhány epikus mű is akad, elsősorban mese. Mind olyan téma, amely versbe való, amelyet eddig is megénekeltek már, s ezután is megpróbálják újrafogalmazni. Nagyon sokan aktuális politikai kérdéseket vetnek fel szenvedélyes hangon, döntenek a munkáshatalom mellett, megfigyeléseiket, elképzeléseiket közlik, kifejezik a hazához való ragaszkodásukat és hűségüket. Ebből a szempontból nagyon eredményes volt a pályázat, mert — csakúgy, mint a prózánál — sok igaz, becsületes, pozitív kiállás született.

Sokkal gyengébbek a szerelmi érzéseket kifejező versek. Ezek jellemzői egyfelől a múlt század második felének úgynevezett népies, nemzeti stílusa, másfelől pedig kibuggyanó áradozások a megénekelt kedves bájairól, mindéül '■í-tülönösebb költői szépség nélkül. Az egyéb témájú versekben a ma élő ember vívódásai kapnak hangot egy-egy hangulat, vagy történés keretében. A témák megválasztása ellen nem lehet semmi kifogást emelni.

A pályázók azonban nem vették figyelembe, hogy verssel és nem prózával pályáznak. A versek nagy részéből hiányzik a verset verssé tevő ritmus. Csak a szemnek írtak a szerzők, a fület figyelmen kívül hagyták. Arany azt mondja erről:

A ritmus oly láthatatlan valami,

Mit inkább érezni, mint hallani,

Mit észrevenni (mint a jó egészség Szelíd hatású titkos működését)

Könnyebb, mikor nincs, mint akkor, ha van, Mi nélkül mérték, rim haszontalan S akánmint gúzsbakötjük: a darab Kötetlen, boglyos, próza, vers marad.

A ritmus hiánya eredményezte azt, hogy meglehetősen elhanyagolták a hangsúlyos versekben a sorok szótagszámát. A sorok szabálytalan váltakozása megölte a verseket. Az időmértékes vershibáknál is sok volt a következetlenség: a jam-bus, trocheus keverése, vagy a daktilus, anapesztus cserélgetése. így vagy ereszkedő vagy emelkedő ritmussal kellett szembenézni. Sokan nem vették figyelembe a magyar költészetnek azt az Íratlan törvényét, hogy egy vagy két sor tartalmaz egy gondolatot, vagy gondolat-egységet. A gyakorlatlan verselést mutatja az a szózuihatag, amely egyik-másik versben jelentkezik. Az írás művészetéhez hozzátartozik, hogy kevés szóval kell nagyon sokat elmondani. Kosztolányi ezt írj'a: »Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlen egy dolgot, melyet fontosnak tartunk«.

A sűrítés, a tömörítés hiányzik legtöbb versiből, pedig csak a mélyről jövő szavaknak van mélysége!

A rim tekintetében változatos a kép. Általában mindenki ragaszkodott hozzá, sőt egyesek túlságosan is, s még a gondolatot is feláldozták a rim kedvéért. Azt gondolták — tévesen —, hogy a rim a legfontosabb kelléke a versnek. Jó rimet találni nagyon nehéz. Igét igével, ragot raggal rimeltetni annyi, mintha nem is rímelne a két sor.

Természetesen mindezek csak külső, formai dolgok. S ha a vers a forma követelményednek megfelel maradéktalanul, még nem egyéb, mint színes szappanbuborék, amely a legkisebb fuvallatra szétpukkan. A súlyos, nyugtalanító gondolatokat szokták a költők a vers külső ruháiba felöltöztetni. Mégpedig mindeniket a neki megfelelőbe. Nem lehet azt tenni, mint egyik pályázó, hogy a szerelmi dalt négyütemű 12-es formába öntötte, mint ahogy nem lehet szélesen hömpölygő történetet elmondani harmadfeles jambusokkal. Nagyon ajánljuk a versíróknak, hogy tanulmányozzák át Arany János Vojtina Ars poétikája és Vojtina levelei öceséhez című verseket. Igen nagy haszonnal forgatható Majakovszkij: Hogyan kell verset írni című könyve. Sokat lehet tanulni maguktól a költőktől: Petőfitől, Aranytól, Ady tói, József Attilától és a népköltészettől, amely mindig az irodalom megifjító forrása volt, különösen dúsgazdag képanyagával. Másoktól tanulni nem szégyen! Petőfi is tanult a szalonköltészettel, Ady korai versein érződik Reviczky, Szabolcska, Ábrányi Emil hatása. S hol vannak már a szalonköltők vagy. Ábrányi Emilek? Petőfi és Ady 'pedig uralkodnak örökkön örökké a magyar költészetben.

pályázatot végül is pozitívan kell értékelnünk, mert reméljük, hogy az indulókat további munkára, a botladozókat a hibák kijavítására serkentettük, a beérkezettekben pedig megerősítettük az írói, a költői öntudatot.

Szerkesztőség.

Magda néni harcba induí

Vannak ilyen véletlen dolgok. Egy embert váratlan megrázkódtatás ér. Valamilyen rendkívüli helyzetbe kerül. Ekkor derül ki róla olyan dolog, amelyen mások elcsodálkoznak. Ekkor bontakoznak ki olyan tulajdonságai, amelyről talán maga sem tudott. Az asszonyok ismerik leginkább ezt az érzést. A gyermekért, az emberért, az életért vívott harc során mutatják meg igazi, új vonásaikon. Oroszlánokká tudnak válni miatta.

így történt ez Magda nénivel, azaz Makai Lajosnéval, a Barcsi Fűrészüzem művezetőjének feleségével is.

Magda néni eddig háziasszony volt. Csak az, de annak is kiváló. Lakásuk olyan volt mindig, mint a patika. A Lajos bácsit úgy járatta, mintha skatulyából húzták volna ki. Vasárnaponként pénzt adott neki, menjen szórakozni a társaival. Ö maga ilyenkor kint ült a ház előtt. Vagy a telepen, a szomszédasszonyok között. Élte a munkásasszonyok egyszerű életét. Mosott, varrt, főzött, mint a többiek. Nem volt a párt tagja. Hagyta, hogy a férje csinálja ezt helyette. Úgy, mint más asszonyok. Gondolta., ez férfidolog. Azért kommunista érzelmű volt, s ezt nem is tagadta. De ha vitáztak, nem túlságosan erőlködött. Maga is sok hibát látott. Szerinte a panaszok elintézésében nem álltak mindig a munkás jogos követelései mellé. Meg egyéb mást is látott. De gondolta, majd rendbejönnek ezek a dolgok az idővel. S ezt mondta a szomszédasszonyoknak is.

De jött október.

Ettől az időponttól kezdve mintha kicserélték volna őt. Nem mintha elhanyagolta vobia a munkáját. Az ugyanúgy ment, mint eddig. Magda néni politikussá változott. Nem akármilyenné. Ugyanolyan szenvedéllyel csinálta ezt is, mint a házimunkát. A nagyon tiszta életű emberek tulajdonsága ez.

Az események ott sem haladtak el nyom nélkül. Keresték a férjét, Lajos bácsit. Az éppen nem volt otthon. Azt mondta nekik: — »-Aki az én uramat bántani meri, vagy eljön érte, megölöm. Nem bánót , akármi lesz velem.« A kisbalta november negyedikéig ott volt az éléskamrában, az ajtó mellett. A Lajos bácsi pedig otthon maradt.

Nemcsak ez volt a ténykedése. Az ő élete ettől kezdve nem maradt meg a konyhánál. És nem húzódik többé oda vissza. A szomszédok egyszer csak meglepetten hallották a hangját. Főleg azok, akiket megzavartak az események, az »Európa Hangja«. Mert a régi telepházakban világvevő rádiók szóltak már akkor.

Magda néni jobban emlékezett, mint a többiek. Többet tudott,, mint a fiatalok. Amikor a párt-, tagokat megfélemlítették, akkor emelte fel ő a szavát. »Ha a nér metek győznek, ma mi mezőgazdasági gyarmat vagyunk. A Szovjetuniónak is módjában lett volna letaposni bennünket. Nem tette, Van iparunk és nincsenek uraink. És nincsenek cselédek, mégis van mezőgazdaságunk. A Szovjetunió nélkül lehetséges lett volna ez?«:.:

Azokban a napokban sokszor kétségbeesett, találkozott árulókkal is. De beszélt, felvilágosított, hark, colt. A legrosszabbul a fiatalok magatartása esett néki. Meg látta, hogy az üzem akadozik.

— Sokszor szerettem volna a szí« vemet odaadni, kiteríteni előttük

— mondta. — Mert én tudom, mi volt a múlt. Magam végigszolgáltam majd az egész úri Barcsot. Láttam, a mi fiataljaink apját a rinyahídi köpködőnél. Munka nélkül. Láttam az asszonyok nehézségeit. A gyerekeket cipő nélkül, pendelyben. Mondtam is nekik,' most már felnőtteknek: «Ti a múltban születtetek, de nem éltetek abban. Azt akarjátok tán visszahozni? Apátok örült volna, ha munkához jut, ti meg a niunkát tagadjátok meg? Volt nektek valamikor olyan ruházatotok, cipőitek, mint a gyerekeiteknek? Bizony sok ismerősömre megharagudtam, de próbáltam, legyűrni magamban ezt az érzést. Nehezén, de ment. Ott volt például egy óvónő. Férje munkásból lett tisztviselő. A népi demokrácia nélkül sohase lehetett volna egyikük sem az, ami. Október előtt vettek konyhabútort, a nő egy 3500 forintos irhabundát. Az asszonynak mégsem tetszett ez a rendszer. Hát mit akar még? Talán a régi nnccscgak szerepében játszani? Na de annak ,a znlágnak befellegzett. Arra hiába várt.«

Férje nem is tudta, hogy belépett az új pártba. Az asszonyok sem a szomszédban. Csak Szabóné, akivel együtt tették meg ezt a lépést. Együtt ébredtek rá, hogy ott a helyük. A legöntudatosabb harcosok sorában. »Ezek után remélem, hogy jobb lesz — mondja.

— A hibákat kijavítjuk, együttesen. Én nem akarok senkit ok nélkül állásából kitúrni. Sem bántani. Azt akarom, hogy a demokráciában mindenkinek jó légyen. De becsülje meg mindenki a kormányt. A mi kormányunkat.«

Kommunisták, Barcson, a járásban és a megyében! Van a sebesvizű Dráva-part mellett egy aszszony, aki ha későn is, de jókor, a legnehezebb időben talált meg benneteket. Gondoljatok vele. Íme, számíthattok rá!

CSÁKVÁRl JÁNOS

IDŐJÁRÁSJELENTÉS

További felmelegedés. Várható időjárás vasárnap estig: változó felhőzet, a délutáni órákban több helyen záporeső, esetleg zivatar. Mérsékelt, időnként megélénkülő déli, délnyugati szél. A hőmérséklet emelkedik.

Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 19—21 fok között.

— Magyar robogó kísérleti példánya készül el a Székesfehérvári Vadásztölténygyárban. A 125 köbcentiméteres, teljesen burkolt Csepel motorral hajtott, kétszemélyes robogó óránkénti sebessége 50—60 km. A rugózás elöl és hátul lengővillás. A tetszetős kivitelben készült robogót beépített kilométerórával, villamosdudával és akkumulátorral szerelték fel. Az ülés alatt helyezték el a benzintankot, amely szintén burkolt. A sebességváltás kétkarú pedállal végezhető.

— Sikkasztás vagy betörés? Folyik a rendőrségi nyomozás Varga Sándorné volt somogyudvarhelyi szövetkezeti boltvezető ügyében, aki a márciusi leltározáskor 6212 forintról nem tudott leszámolni. Vargáné március 20-án bejelentette, hogy az üzletbe betörtek. Az eddigi eredmények alapján inkább a sikkasztás a valószínűbb.

— Kaposvári és gyó'ri művészek vendégszereplése Zalában. A Kaposvári Csiky Gergely Színház művészei a Győri Kisfaludy Színház tagjaival együtt májusban többhetes vendégszereplésre Zala megyébe utaznak. A vendégművészek több előadást tartanak a megye községeiben.

— Az üdülési idényt vasárnap nyitjáik meg ünnepélyesen Siófokon. A szabadtéri színpadon a; Somogy megyei Népi Együttes lép fel. Utána vitorlásversenyt, majd labdarúgó mérkőzést rendeznek. Este a Fogas-étterem nagytermében műsoros est szórakoztatja a vendégeket, utána zenés, táncos, lampionos sétahajózás lesz a Balatonon. Este 10 órakor tűzijáték zárja be az ünnepet. Balatonföldváron a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészei lépnek fel az ünnepi megnyitó alkalmával.

HELYREIGAZÍTÁS

Lapunk tegnapi számában közöltük Antos István elvtárs, pénzügyminiszter, országgyűlési felszólalását, amelybe hiba csúszott. |A helyes szöveg az árkorrekciókról! szólva így hangzik: »Különösen ne érintsék az átlagbérek színvonalát [meg nem haladó jövedelemmel rendelkező dolgozók szokásos beszerzéseit«.

Csiky Gergely Színház: Маиса grófnő. Este 7 órakor.

Vörös Csillag; Ganga. 3, 5, 7, 9 órakor.

Szabad Ifjúság: Emberek fehérben. 3, 5, 7, 9 órakor.

KIOSZ Béke-mozi május 12-én - 4. 6, 8 órakor: Kőszlv.

Rippl-Rónai Múzeurji:: Gosztonyi Mária festőművész, keramikus. gyűjteményes kiállítása. Nyitva ,10—14 óráig.

Helyőrségi Tiszti Klub: Forradalom

vagy ellenforradalom. Dokumentációs kiállítás. Nyitva 10—21 óráig.