Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-11 / 108. szám

«с. ---------... Jfc VILÁG PROLETÁRJAI,ETEK! SfaoetoRSZicí AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA U. évfolyam, 108. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szombat, 1951. május 11. A szövetkezeti önállóság, meg a szabadgazdálkodás TÍZ PERC MŰTEREMLÁTOGATÁS Népművelési értekezlet Nagyatádon Pénteken tovább folytatta munkáját az országgyűlés Kádár János elvtárs beszámolója Tisztelt országgyűlés, kedves elv­társak! Röviden szeretnék szólni kulturá­lis életünk néhány problémájáról is és azokról a célkitűzésekről, amelyek megoldásán a kormány jelenleg dol­gozik. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy már az ellenforradalom tudatos előkészítésének idején is, de különö­sen az október 23-át követő idősza­kokban az ellenség milyen hatalmas erőket mozgósított a kulturális élet legkülönbözőbb területein azért, hogy ifjúságunk és dolgozóink szem­léletét megzavarja. Az általános iskoláktól az egye­temekig folytatott lélekmérge­­zéssel olyan helyzetet teremtett, amely sok fiatal életébe került, másokat szüleiktől elszakított, hontalanná tett, a nyugati tőke karmaiba lökött. Ezzel párhuzamosan a kulturális élet egész területén olyan zűrzavart és lelki kútmérgezést hajtott végre, amely még napjainkban is igen erő­sen érezteti hatását. Nem tűrjük sem a dogmatizmust, sem az ellene való harc leple alatt folytatott revizionista mételyezést Nyilvánvaló, hogy a kormány ezen a téren is erélyes kézzel rendet‘kí­ván és fog is teremteni. Munkánkban üldözni fogjuk a dogmatizmus min­den megnyilvánulásának formáját, az élet bonyolult jelenségeit leegyszerű­sítő sematizmust, a lehetőségek ha­tárain belül igyekszünk elkerülni minden fölösleges és káros admi­nisztratív beavatkozást. Ugyanakkor természetesen azt sem tűrhetjük, hogy a dogmatizmus úgynevezett ■►bírálatának« leple mögött revizi­onista, burzsoá mételyezést folytat­hassanak, hogy a sematizmus ellem harc ürügyén jobboldali támadást intézzenek kulturális életünk igazi érdekei ellen. A fölösleges adminisztratív be­avatkozások elkerülése sohasem je­lenthet elvtelen politikát a kultúra területén sem. Ezt azért tartom szükségesnek itt is aláhúzni, mert hasonló tünetekkel mind a mai na­pig találkozhatunk. Csupán példa­ként említem meg a Horthy-korszak népszerű toliforgatóinak — Herczeg Ferencnek, Molnár Ferencnek, Va­­szary Gábornak és másoknak — könyvkiadásunkban, de különösen s. -nházi életünkben szinte eluralkodó másodvirágzását. Enyhén szólva el­gondolkoztató, hogy annak a Molnár Ferencnek, akinek a Horthy-kor­­szakban évente átlagosan egy szín­darabja került bemutatásra, most, 1957 áprilisában, röviddel az ellen­­forradalom • fegyveres erejének szét­zúzása után, hat darabját tűzték műsorra színházaink. Nem kevésbé nyugtalanító tünet, hogy a nehezen megszerezhető, va­lutáért biztosított szűkös papírkere­tünkből illetékes kiadó szerveink «-il­domosnak« tartják kiadni az ellen­­forradalmi uszításért bírósági eljá­rás alá vont Eörsi István Üsd az ör­dögöt című verseskötetét. S a példá­kat, sajnos, még sorolhatnám, de úgy gondolom, hogy ez még nem vinné előbbre az ügyet. Inkább a meglevő hibák és hiányosságok fel­számolásának és kiküszöbölésének néhány gyakorlati feladatára szeret­nék itt rámutatni. A párt eszmei irányító és vezető szerepének a közoktatás és a kultu­rális élet egész területén történő biztosítását a kormány elsőrendű feladatának tekinti az állami fegye­lem széleskörű érvényesítésével is. Látjuk az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásunkban jelenleg is meglévő tartalmi és szervezeti fogyatékossá­gokat. Ezért fokoznunk kell a marxista—le­ninista felvilágosító munkát pe­dagógusaink között, tanítanunk kell a marxizmus—leninizmust tanuló ifjúságunknak és egész népünknek, és harcolnunk kell a lenini tanításoknak megfelelő­en keményen az ifjúságunk, ér­telmiségünk és egyéb rétegek­ben még erősen ható antimarxis­­ta, nacionalista, revizionista né­zetek ellen. Komolyan kell foglalkoznunk köz­oktatásunk anyagi jellegű problémái­nak megoldásával. Keressük annak a lehetőségeit is, hogy csökkenthes­sük tantermeink zsúfoltságát, gátat vethessünk tantermi ellátottságunk további romlásának, javíthassuk tanintézeteink felszereltségét szín­vonalát. Mindezeknek a feladatok­nak a rendezésénél természetesen figyelembe kell vennünk népgazdasá­gunk adottságait, amelyek jelenleg nem teszik lehetővé az itt szükséges gyökeres javításokat. A kormány bízik becsületes peda­gógusainkban, akiknek a szülőkkel és a Kommunista Ifjúsági Szövet­séggel karöltve végzett lelkes mun­kájára messzemenően támaszkodni kíván, s erről a helyről is felhívja őket, hogy neveljék ifjúságunkat a család és a munka megbecsülésére, a dolgozók tiszteletére, általában a szocialista humanizmus és hazafiság tartalmi jegyeinek szellemében, fo­kozottabban szem el ;tt tartva fiatal koruk természetéből adódó lélektani sajátosságaikat. Helyet biztosítunk minden haladó művészi törekvésnek Az előbb említetteken túlmenően a kormány minden lehetőt meg­tesz annak érdekében, hogy szo­cialista kultúránk továbbfejlesz­tésével biztosítsa dolgozóink kulturális igényeinek fokozott kielégítését. Ápolva nemzeti hagyományainkat, építve azokra az óriási eredmények­re és vívmányokra, amelyeket a ma­gyar nép felszabadulása óta elért, arra törekszünk, hogy irodalmi és művészeti életünk középpontjába szocializmust építő dolgozó néptms mai problémái kerüljenek. Helyet biztosítunk minden hala­dó művészi törekvésnek, amely nemzeti kultúránk fejlődését se­gíti, de gátat szabunk minden olyan szándék elé, amely a szo­cializmus, a szocialista kultúra ellensége és idegen a dolgozók nemzetközi szolidaritásának esz­méitől. Művészeinktől és íróinktól azt var­juk, hogy a művészet sajátos eszkö­zeivel magas színvonalú akotások­­kal és alakításokkal szolgálják né­pünket, neveljék dolgozóinkat a haladás, az erkölcsi tisztaság, a szo­cialista haza szereteténefc szellemé­ben. Ehhez a munkához az állam — szakítva a múltban gyakori bürokratikus, aprólékos, esetenként kellő szakértelem nél­küli beavatkozások gyakorlatá­val és fokozva az elvi vezetést, a minőség védelmét, az ellenséges törekvések elleni harcot, támasz­kodva mindenben az egyes szak­területek legkiválóbb képviselői­re — minden tőle telhető támo­gatást megad. Az írók, művészek, tudósok megíté­lésében _ a képességek, a szaktudás elismerése mellett az a döntő, hogy milyen mértékben járulnak hozzá alkotó munkájukkal kulturális és anyagi érdekeink növeléséhez, ha­zánk, dolgozó népünk felemelkedé­séhez és a szocialista társadalom építéséhez. Tisztelt országgyűlés! Kedves elv­társak! Az előbb említett pár gondolatból is látszik, milyen nagy feladatokat kell megoldanunk a kulturális élet területein. Pedig ez a felsorolás távol­ról sem teljes és csak töredékét je­lenti az előttünk álló nagy munká­nak. Éppen azért fokozottan szüksé­gesnek tartom aláhúzni, hogy fejlő­désünk jelenlegi szakaszában milyen sok múlik a kulturális élet területei­nek munkásain, csakúgy, mint hét­köznapjaink névtelen dolgozóm. Az elmúlt évtized alatt népünk megmutatta, hogy mennyire szom­jazza az igazi kultúrát. Művészem«:, tudósaink és kulturális életünk más munkásai bizonyítsák be, hogy ké­pesek kielégíteni népünk egészséges kulturális igényeit. A kormány meg­győződése, hogy közművelődésünk, művészeti életünk és eredményekben gazdag sportunk egészséges tartalmi és szervezeti továbbfejlődésének le­hetőségei adva vannak, és eltökélt szándéka, hogy az ellenforradalom maradványainak felszámolásával, kulturális forradalmunk további el­mélyítésével és kiszélesítésével dia­dalra vigye dolgozó népünk szo­cialista nevelésének ügyét. Külpolitikánk célja hazánk függetlenségének, népünk békéjének és szocialista építésének védelme Tisztelt országgyűlés! Kedves elv­­társak! Szólni kívánok röviden a kormány külpolitikájáról. A magyar külpoli­tika alapvető célja az ország füg­getlenségének, népünk békéjének és szocialista építésének védelme. A magyarországi ellenforradalom és az Egyiptom elleni imperialista agresszió minden világosan gondol­kodó ember előtt nyilvánvalóvá tet­te, hogy a béke, a haladás, a népek függetlensége, a szocializmus ellensé­gei nem nyugszanak. Az imperialis­ta agresszorok folytatják aknamun­kájukat a Szovjetunió, a népi de­mokráciák, ezeken belül a Magyar Népköztársaság ellen. Tovább foly­tatják a háborús kalandorpolitikát, fejlesztik a német militarizmust, atomfegyverekkel látják el a NATO haderőit és ezek vezetésében jelen­tős szerepet szánnak még a Hitler­­fasizmus olyan figurájának is, mint Speidel. Mindez, de különösen az októberi magyar ellenforradalom tapasztala­tai ékesszólóan bizonyítják, hogy hazánk függetlenségének és szu­verenitásának, népünk békéjé­nek akkor teremtjük meg a leg­biztosabb zálogát, ha a proletár nemzetköziség szellemében még szorosabbra fűzzük kapcsolatain­kat a szocializmus országaival, erősítjük a testveri közösség szálait a szocializmust építő or­szágok népeivel, kormányaival, mindenekelőtt a szocializmus híveinek legerősebb bástyájával, a szocialista tábor vezető erejé­vel, a Szovjetunióval. Ezek a tapasztalatok megerősítet­tek bennünket abban, hogy híven kitartsunk a szocialista tábor közös védelmét biztosító varsói szerződés mellett, amelyre véleményünk szerint mindaddig szükség lesz, amíg a támadó jel­legű Atlanti Szövetség él, és abban az elhatározásban, hogy a szovjet csapatok maradjanak magyar területen mindaddig, amíg egy imperialista -kaland veszélye fennáll. (Nagy taps.) Néhány szót nemzetközi tapaszta­latainkról és kapcsolatainkról. Az október-novemberi, de még a decemberi hetekben is nyugatról folytatták a népköztársaságunk elle­ni uszító hadjáratot és folytatják ma is. Ugyanakkor messzemenő se­gítséget kaptunk a szocialista tábor országaitól társadalmi rendünk, a munkáshatalom védelméhez. Ezek­ben a hetekben és hónapokban érez­tük csak igazán, hogy egy nagy csa­ládhoz, a szocialista nemzetek kö­zösségéhez tartozunk. Ezekben az időkben tapasztaltuk, hogy a szo­cialista tábor egysége a legnehezebb próbát is kiállta, érezitük — és ez nagy erőt adott nekünk —, hogy nem vagyunk egyedül, hanem 900 millió­nyi testvérünkkel egyetemben szoros egységben építjük és ha kell, védjük azt a társadalmi rendet, amely ma a leghaladóbb a világon. A magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai útjának eredményei A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány természetesen hi­vatalba lépésének napjától kezdve támaszkodott erre a nemzetközi proletár erőre és a maga részéről is azon fáradozott, hogy erősítse ha­zánknak a Szovjetunióhoz, a szocia­lista tábor vezetőjéhez fűződő bará­ti kapcsolatait és fejlessze a testvéri kapcsolatokat a szocialista tábor töb­bi országával. Amint önök tudják, párt- és kor­mánydelegáció utazott a baráti szov­jet kormány meghívására a Szovjet­unióba. A Szovjetunióban folytatott tárgyalások az összes megbeszélt kérdésekben közös egyetértésen ala­puló eredménnyel zárultak. A szovjet kormány i küldöttsé­günk kérésére olyan nagyaránya gazdasági segítséget is biztosí­tott számunkra, amely megte­remtette az alapjait annak, hogy saját erőforrásainkat is maxi­málisan kihasználva, súlyosabb megrázkódtatások nélkül kihe­verjük az ellenforradalom okoz­ta pusztításokat és megteremtsük az egészséges gazdasági fejlődés alapjait. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a: szovjet kormánnyal folytatott tár­gyalásaink jelentősége* túl a két or­szág kapcsolatainak megszilárdítá­sán, általában is megerősítette ha­zánk nemzetközi helyzetét. Ezúton is köszöneté^; mondunk a Szovjetunió népeinek és kormányá­nak a sokoldalú testvéri segítségért, azért, hogy az igazi internacionaliz­mus szellemében megosztják velünk javaikat, segítő kezet nyújtottak és nyújtanak a magyar dolgozó Tlép­nek. (Nagy taps.) Köszönet csehszlovák és román szomszédainknak Éreztük és élveztük többi baráta­ink, a nagy Kína és a szocialista tá­bor többi országának testvéri segít­ségét is. A szomszédos Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztár­saság kormányküldöttségei már az első napokban felkerestek bennün­ket, hogy biztosítsanak legteljesebb szolidaritásukról és megbeszéljék velünk, hogyan enyhíthetnek nehéz­ségeinken. A cseh és román testvér­népek legkülönbözőbb formák között megnyilvánuló áldozatos és azonna­li segítsége igen nagy jelentőségű volt számunkra. A Román Népköz­­társaság és a Csehszlovák Köztársa­ság népeit és kormányát ezért a se­gítségért tisztelet és elismerés ille­ti. (Taps.) A múltban a magyar, a román, a cseh, a szlovák népeket az uralkodó körök egymás ellen uszították. Az október-novemberi hetekben a ma­gyar népnek is alkalma volt felis­merni a népeink közötti új, szocia­lista viszony mindannyiunk számára áldásos jellegét és az önzetlen se­gítségnyújtás a magyar tömegekben forró testvéri érzéseket váltott ki a szomszéd népek iránt. Indokoltnak tartjuk külön szólni a lengyel és a magyar népköztársasá­gok között fennálló baráti viszony­ról. Ebben a viszonylatban is érvé­nyesülnek falóban kölcsönhatások. A lengyel kommunisták most, miköz­ben kemény harcot folytatnak a múlt hibáinak felszámolásáért, erő­sítik a szocializmus pozícióit, növelik a párt vezető szerepé^ Üdvözöljük ezt a fejlődést, és sok sikert kívánunk a lengyel népnek, a Lengyel Egyesült Mun­káspártnak és szerencsének tart­juk, hogy harcukat olyan kipró­bált kommunista vezeti, mint Gomulka elvtárs. (Nagy taps.) Szívélyes baráti viszonyt akarunk Jugoszláviával A szocialista táborhoz tartozó or­szágok után elsőnek Jugoszláviáról kell beszélnem, mert Jugoszlávia né­pei is a szocializmus felépítésén fá­radoznak. A magyar dolgozók ehhez az építő munkához szívből sikert kí­vánnak. A mi népünkben, a magyar kommunistákban élénken élnek azoknak a hősi harcoknak emlékei, amalyeket Jugoszlávia népei vívtak közös ellenségeink, a Hitler-íasizmus és ennek Horthy-fasiszta csatlósai ellen. Mindezek ellenére nem volna he­lyes, ha elhallgatnánk, hogy. van­nak ellentétek is közöttünk. Vannak bizonyos jugoszláv állásfoglalások, amelyekkel nem tudunk egyetérte­ni. Ilyen az az állásfoglalás, amely a szocialista tábort katonai blok­ként kezeli. Mi, magyarok, ha soha, most október-novemberben a magunK tapasztalatain lemérhettük a szo­cialista tábor egységének jelen­tőségét, ezért talán mi, magya­rok, tudjuk a legjobban, hogy a szocialista tábor nemcsak és nem is elsősorban katonai védel­mi közösség, hanem a proletár internacionalizmus szellemétől áthatott új világ, amelynek £í»­­pen egységében, összeforottságá­­ban, a közös gondok és örömök megosztásában, az egymás iránti testvéri szolidaritásban van le­­bírhatatian ereje. Nem tudjuk elfogadni a jugoszláv elvtársaknak az októberi ellenforra­dalom, majd a megalakult munkás­­tanácsok kérdésében velünk ellenté­tes értékelését sem. Nem érint bennünket kellemesen az az egyoldalú gyakorlat, amelyet a jugoszláv sajtó alkalmaz velünk szemben. A jugoszláv sajtóban napi­renden vannak az olyan cikkek, amelyek magyarázni kívánják ne­künk, hogy mit teszünk jól, mit rosz­­szul. mit és hogyan kellene csinál­nunk. A mi sajtónkban viszont 1953 óta egyetlen olyan cikk sem jelent meg, amely a jugoszláv párt vala­melyik határozatát, vagy. Jugoszlávia kormányának valamely* intézkedésé* bírálta volna. Ezeknek az ellentéteknek a nyílt feltárása mellett a magyar kormány tudatában van annak, hogy sokoldalú ál­lamközi kapcsolataink tovább­fejlesztése Jugoszlávia szocializ­must építő népeivel és kormá­nyával a magyar nép érdekeit is szolgálja. A német militarizmusj növekvő ve­szélye csak megerősít bennünket ab­ban az elhatározásunkban, hogy elvi engedményeken kívül mindent meg­tegyünk annak érdekében, hogy vi­szonyunk Jugoszláviához ne csak a békés egymás mellett élés elveinek feleljen meg, hanem szívélyes és ba­ráti legyen. (Folytatás a következő oldalon.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom