Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-10 / 107. szám
__ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ЬймшМб AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 107. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1957. május 10. KAPOSŰJLAK HÉTFŐN REGGEL Csak össze kell fogni A fonyódi járásból jelentjük lését. MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŰJ ÜLÉSSZAKA Az országgyűlés új ülésszaka csütörtökön délelőtt megkezdte ülése-Néhány perccel tíz óra után a képviselők tapsai közben lépett az ülésterembe Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, s a kormány tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, dr. Dolesehall Frigyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Kállai Gyula, Kossá István, Marosán György, dr. Mün*ich Ferenc, Ré\ész Géza. A diplomáciai páholyokban helyet ÜMtlaH a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A karzatokat zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Az ülést Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke nvitotta meg. Rónai Sándor elvtárs megnyitó beszéde Azokban a novemtoereleji napokban, amikor úgy látszott, hogy minden elvesztett, s a sötétség éjszakája borul a magyar népre, felragyogott az örömhír, hogy Kádár János elvtárs vezetésével megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány, melynek kérésére a Szovjetunió testvéri segítséget nyújtott a magyar népnek, a munkás-paraszt állam, a nemzeti függetlenség, az elért szocialista vívmányok megvédése érdekében. (Hosszantartó nagy taps.) Ebben á harcban a nemzetközi proletórforradalam, s a nemzetközi reakciós erők ütköztek meg egymással, vereséget szenvedett a reakció, győzött 'a proletár internacionalizmus hatalmas ereje. (Nagy taps.) Köszönet és hála a szovjet nép hős fiainak, köszönet a szovjet nép vezetőinek, a mi drága, igazi barátainknak. Köszönet a testvéri népi demokratikus országoknak, a világ kommunista pártjainak, a nemzetközi munkásmozgalomnak a felbecsülhetetlen segítségért. Rónai Sándor elvtárs javaslatára ezután az Országgyűlés elhatározta, hogy üdvözlő táviratot küld a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége jelenleg ülésező Legfelsőbb Tanácsának. Ezután Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke emelkedett szólásra. Á forradalmi munkás-paraszt kormány fellépésével új lapot nyitottunk Magyarország történetében A Népköztársaság alkotmányának rendelkezései értelmében jelentést kell tennem az Elnöki Tanácsnak az országgyűlés 1956. évi augusztus 3- án beretoesztett ülésszaka óta kifejteti működéséről — kezdte beszédét, majd arról szólt, hogy az ellenforradalom alatt is sikerült fenntartani а Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés szünetelése idején működő legmagasabb államhatalmi szervünknek a működését, a jogfolytonosságot. Hangsúlyozta, hogy ami ebben az országban október 23 óta történt, olyan események sorozata, amelyekről — ha hűséges munkásai és harcosai vagyunk a szocializmus új világának —, minél többet kell beszélgetnünk, tanácskoznunk, vitatkoznunk, hogy okuljunk a tapasztalatokból. — Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vehetőiben megvan a tisztánlátás és az elhatározottság, hogy a múlt évek sikereinek és tévedéseinek tanulságait levonják és kialakítják azt a politikát, amely hazánkban a szocializmus egéssséges ütemű építésének politikája lesz. Meggyőződésemben azokra a tapasztalatokra támaszkodom, amelyeket november 4 óta a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőivel való együttmunkálkodás során szereztem. A Magyar Dolgozók Pártjában már 1956 októbere előtt jelentős lépések történtek a korábbi hibák jóvátétele, a szocialista demokratizálódás meggyorsítása érdekében. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés augusztusi ülésszaka után a pártból indult egészséges kezdeményezések értelmében végezte munkáját. A tanácsüléseken mind gyakrabban hangzottak el értékes, alkotó célú javaslatok. Október 29-re összehívtuk az országgyűlést. Erre az ülésre azonban az ellenforradalmi események következtében már nem kerülhetett sor. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa alkotmány jogkörében eljárva választotta meg október 24-én Nagy Imrét miniszterelnökké. Október 25- én megválasztotta a 24 tagú minisztertanácsot, egy miniszterelnökkel, három elnökhelyettessel és egy állarrmürúsztorrel. Később még két államminisztert választottunk meg. Már akkor látni lehetett, hogy a kormány vezetői szűkebb körben szeretnék intézni az országos ügyeket, arra törekedtek, hogy a határozathozatalokban megkerüljék a tényleges kormányt. Amikor Nagy Imre átvette a miniszterelnökséget, ennek az országnak hadserege, rendőrsége és államvédelme volt — mondotta többek között. — Nagy Imre minden módon kifejezésre juttatta, hogy semmi közösséget nem vállal az államvédelem katonáival, akikről pedig jól tudta, hogy munkás- és parasztfiúik, sorozott katonák. Intézkedéseivel szétverte a hadsereget és a rendőrséget. Először maga is kérte a szovjet csapatok segítségét, ezután kérte a csapatok visszavonását Budapest területéről. A tűzszüneti paranccsal pedig megpróbálta lefegyverezni azokat, akik a népi államért harcoltak az elienforradalmárok ellen, valójában kiszolgáltatta ezeket az embereket a lázadók gyilkos bosszújának. Nagy Imre nem a hadsereget akarta talpraállítani, hanem az ellenforradalmároknál keresett' maga mögé fegyveres érőt. Itt a parlamentben Dudás Józseffé! tanácskozott az ország jövőjéről, az ellenforradalmi bandák vezetői között keresett és talált honvédelmi minisztert. Hogy Malétemek nem a népi hatalom fennmaradásáért dobogott a szíve, hanem valami egészen másért, abban Nagy Imrének és barátainak nem igen lehetett kétségük. De ha mégis lett volna, minden kételyüket eloszlathatta, amikor Maiéter Pál az egyik minisztertanácsi ülésen megkérdezte: Nincs-e kifogás ellene, ha ő a szovjet csapatok mozdulatairól és elhelyezéséről szerzett értesüléseit átadja az angol katonai attasénak. Megmondtam akkor Maiéternek, ha 6 ezt kérdezi, akkor már át is adta az értesüléseit a nyugatiaknak. Erre a megjegyzésre ő nem felelt. A szovjet csapatok akkor zárták körül Budapestet, amikor Nagy Irnréók az utcán kibontakozott fehér-terror ellen Kádár János ismételten hangoztatott kérésére egyetlen szót sem szóltak, egyetlen intézkedést nem tettek. És idebent a parlamentben már csak a vak nem láthatta, hogy a kormány jobbfelé rohan és a vezetők egymást próbálják túllicitálni a reakciónak adott engedményekben. A szovjet csapatok szerencsénkre itt voltak Budapest környékén, s az országban. És amikor Kádár János látta, hogy a Nagy Imre-kormánytól semmit sem lehet remélni az ellenforradalom, a gyilkos fehér-terror letörésére, néhány hűséges politikai barátjával át tudott jutni a szovjet csapatokhoz, segítségüket kérte nem magának, hanem a magyar népi demokráciának, a magyar népnek. Ezért van most Magyarországon népi hatalom, s az is marad. (Hosszantartó lelkes taps.) Dobi István ezután a többpártrendszer kérdésével foglalkozott. Szocializmust többpártrendszerben is lehet építeni, erre van példa. De ея csak ott lehetséges, ahol a többpártrendszert — ha megvan — a szocializmus építésének szándékával tartják fenn, vagy — ha nincs meg — ezzel a szándékkal fognak hozzá a pártok szervezéséhez. Nagy Imréék esetében sem az egyikről, sem a másikról nem volt szó, de nem is kerestek ilyen biztosítékokat. Egy este határozatot hoztak, hogy visszatérnék a többpártrendszerhez, olyképpen, hogy kisgazdapártiak, kommunisták, szociáldemokraták és parasztpártiak vegyenek részt a kormányban. Arra senki sem fordított figyelmet, hogy a pártok felélesztéséből zűrzavar támad és nem gondoskodtak garanciáról, hogy a koalíciós kormány ne kapitalista, hanem szocialista politikát folytasson. Amikor láttam, hogy különböző hivatalos iratokból, amelyekben a »•Népköztársaság-« meghatározás előfordul, az államminiszterek szorgalmasan kihuzogatják a »nép-« szót és marad egyszerűen a »köztársaság« — világos volt előttem, hogy amelyik kormány ilyen egyszerűen elintézni véli Magyarország államformáját, annak nem igen fájhat a feje a szocializmus miatt. Ezután arról szólott, hogy mi történt a pártokban és hogy számuk hogyan szaporodott két nap alatt két tucatra. Sok volt a karrierista, s a szervezkedők között nem tudom hányán gondoltak a szocializmusra, voltak-e egyáltalán ilyenek közöttük. Á húszféle új pártról nem sokat tudok — mondotta. — A szociáldemokratákról van valami mondanivalóm, helyesebben nem is az enyém, hanem Kéthly Annáé. (Derültség.) Mielőtt külföldre utazott volna, egyik barátommal hosszasan elbeszélgetett itt, az Orszápházban. Megdöbbentően beszélt a városban tomboló fehérterrorról és a fékevesztett embervadászatról. Kéthly Annának a szavait idézem. Szemétdombnak nevezte újjáalakult pártját és élete szerencsétlenségének mondotta, hogy erre a szemétdombra kell felülnie elnöknek. (Derültség.) Ezután beszélt a Nagy Imre-kormány jobbratolódásáról. Nagy Imre körül kialakult egy szűkebb kör, amely akkor, innen a parlamentből, igen nagy szolgálatot tett az ellenforradalomnak. Ez a Nagy Imre-féle kör a minisztertanácsban fokról fokra haladt a szovjetellenességben. Jelentkezett a jobbratolódás a katonák dolgában. Az ellenforradalmi vezető katonák nyugati kapcsolatai világosan felismerhetők voltak és később érezni lehetett valami katonai diktatúra előj készítését, amelynek alighanem Maiéter lett volna a vezetője. Azonban ] november 4-e megakadályozta a ka■ tonai diktatúrát. Jelentkezett a jobbratolódás abban, ahogyan a kormány kezelte a pártokat. A legképtelenebb pártalakulások bejelentését elfogadták, tudomásul vették. De különös figyelmet szenteltek a Mindszenty körüli mozgolódásoknak. Mindszenty a budai várban levő prímási palotából tisztelgő látogatásra készült ide, az Országháziba. Csak amikor üzentek neki, hogy ne jöjjön, mert a kormány emberei hozzá mennek tisztelgő látogatásra, akkor egyszerre kezdte megint magát első zászlósúrnak érezni és ettől kezdve úgy is viselkedett. Három napig nagy püspökjárás volt itt az Országházban és végül a prímás rádióbeszédében már annak a nagyúrnák a gőgjével beszélt, aki elevenek és holtak felett ítélkezik, s a földet mindenesetre visszakövetelte az uraknak. Arról sem érdektelen megemlékezni, hogy a november 4-re virradó éjszaka Nagy Imre áthositta Mindszentyt Budáról a Parlamentbe és ha a prímás emlékiratainak hinni lehet, ő ajánlotta neki, hogy menjen az amerikai követségre. A Szovjetuniótól és többi szocialista barátunktól való eltávolodás politikájának fontos lépése volt Magyarország semlegességének kinyilatkoztatása. A következő, döntően fontos szdvjetellenes lépés az a javaslat volt, hegy Magyarország az ENSZ-től kérje semlegessége biztosítását és lépjen ki a varsói egyezményből. Jelen voltam a kabinet ülésén és megpróbáltam kifejteni, hogy nekünk semmi szükségünk nincs ENSZ biztosítékokra. Mi szövetségesei vagyunk а Szovjetuniónak, tagjai vagyunk a varsói egyezménynek, amely többoldalú védelmi szerződés. I Többé nem hívtak és nem vettem részt a kabinet megbeszélésein. Az Országház tele volt ismeretlen emberekkel, civilekkel és katonákkal. Ismételten hallottam hírét, hogy valakinek az volt a véleménye, engem félre kell állítani, meg kell tőlem szabadulni. A november 4-re virradó éjszaka belépett hozzám egy őrnagy, »régi horthysta őrnagy volt, az ellenforradalmi napokban többedmagával ott teljesített szolgálatot a maga régi egyenruhájában-«. — Maga jöjjön velünk — mondta és én velük mentem. Rónai Sándor éppen nálam volt. Őt is mellém szólították és lekísértek minket az északi szárny egyik alagsori szobájába. Mielőtt kiderülhetett volna, hogy tulajdonképpen miért kísértek le oda, megjelentek a szovjet csapatok. Nagy Imre már elment a jugoszláv követségre barátaival együtt. Az Országházban véget ért az ellenforradalom. (Nagy taps.) Miután nyilvánvalóvá vált, hegy Nagy Imre és kormányának működése veszélyeztette a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjét, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa november 4-én Nagy Imre kormányától megvonta bizalmát & felmentette a kormányt. Ezt követően alkotmányos jogkörében, eljárva, miniszterelnökké választotta Kádár Jánost (hosszantartó taps). Elnökhelyettessé dr. Münnich Ferencet, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjaivá Marosán Györgyöt, Horváth Imrét, Kossá Istvánt, Apró Antalt, Dögéi Imrét és Rónai Sándort. (Тара,) A forradalmi munkás-paraszt kormány fellépésével és alkotmányos úton történt kinevezésével, bátran elmondhatjuk, új lapot nyitottunk Magyarország történetében. Kádár Jánosnak volt bátorsága, elszántsága és tisztánlátása a cselekvéshez. Szovjet csapatok segítségével először megfékezte, letörte az ellenforradalmat, azután a Szovjetunió és a baráti országok segítségével megmentette a nyomortól, az éhségtől az országot. Ezután Dobi István ismer,tette a kormányban februárban bekövetkezett változásokat, a hozott törvényerejű rendeleteket, majd hangsúlyozta, hogy az Elnöki Tanács működését az ellenforradalom alatt és november 4. után mindvégig az alkotmányban meghatározott keretek között látta el. Kérte az országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács munkájáról szóló beszámolóját vegye tudomásul. Az országgvülés ezután egyhangúlag jóváhagyólag tudomásul vette az Elnöki Tanács beszámolójában, s a beterjesztett jelentésében foglaltakat, egyben megerősítette Kádár Jánosnak a Minisztertanács elnökévé, Münnich Ferencnek a Minisztertanács első elnökhelyettesévé, Marosán Györgynek államminiszterré, Apró Antalnak iparügyi miniszterré, Horváth Imrének külügyminiszterré, Riszku Bélának belügyminiszterré. Révész Gézának honvédelmi miniszterré, Kossá Istvánnak pénzügyminiszterré, Dögéi Imrének földművelésügyi miniszterré, dr. Dolesehall Frigyesnek egészségügyi miniszterré, valamint dr. Szénási Gézának legtöbb ügyésszé választását az Elnöki Tanács által. Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 23. paragrafusának (2) bekezdése alapján javaslatot terjesztett az országgyűlés elé a Minisztertanács kiegészítésére. Az Elnöki Tanács javaslatára az országgyűlés Apró Antalt iparügyi miniszteri, Kossá István pénzügyminiszteri tiszte alól ielrröntette, egyben Apró Antalt a Minisztertanács elnökhelyettesévé, Kossá Istvánt közlekedés- és postaügyi miniszterré választotta meg. Javaslatára Antos Istvánt pénzügyminiszterré, Nezvál Ferencet igazságügyminiszterré, Csergő Jánost kohó- és gépipari miniszterré, Czottner Sándort nehézipari miniszterré, Nagy Józsefnét könnyűipari miniszterré, Incze Jenőt külkereskedelmi miniszterré, Tausz Jánost belkereskedelmi miniszterré, Kovács Imrét élelmezésügyi miniszterré, Trautman Rezsőt építésügyi miniszterré, Kisházi Ödönt munkaügyi miniszterré, Kiss Árpádot az Országos Tervhivatal elnökévé az országgyűlés megválasztotta. Szünet után Rónai Sándor megemlékezett az országgyűlés hét halott járói, Szentiványi Lajos és Guba Mihály képviselőkről. Az elnök ezután bejelentette az országgyűlésnek, hogy képviselői mandátumukról a következő képviselőik mondtak le: Andics Erzsébet, Acs Lajos, Bata István, Bozsik József, Dénes István, Erdey-Grúz Tibor, Gerő Ernő Hegedűs András, Hidas István, Horváth Márton, Kovács István, Kónya Lajos, Környei József, Lukács György, Madarász Ferenc, Piros László, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Vajdai Lajosné és Vass Zoltán. Vannak továbbá olyan lemondott képviselők — folytatta Rónai Sándor —, akik az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban olyan politikai és erkölcsi magatartást tanúsítottak, hegy ÜP’tokben az összeférhetetlenségi bizottságnak kellett volna vizsgálatot folytatnia és az országgyűlés elé javaslatot terjesztenie. Ok azonban maguk is érezték, hogy cselekményük és magatartásuk következtében méltatlanok voltaik a nép bizalmára, ezért lemondtak képviselői mandátumukról. Ezek a következők: Kiss Imre, Kopácsy Sándor, Inklovics Mária, Elek Jánes, Földvári Rudolf, Márton András, Süveges Dániel és Szigeti Attila. A megüresedett képviselői helyekre a következő pótképviselőket hívtam be: a Baranya megyei választókerületből Sziveri Kálmánt, a Borsod megyei választókerületből Csörgő Jánost, a Báes-Kiskún megyei választókerületből Orosz Józsefnét, Szeleczkl Imrét, a Fejér megyei választókerületből Kovács Gy. Pálnét, a Győr megyei választókerületből Kalmár Pálnét, Varga Jelűmét. Zierhut Antalt, Ökrös Illést, a Hajdú megyei választókerületből Kiss Jánost, Nagy Istvánt, a Heves megyei választókerületből Mucsi Sándort, a Komárom megyei választókerületből Musiíz Józsefet, a Pest megyei választókerületből Becseics Lyubomirt, a Somogy megyei választókerületből Füstös Jánost, a Szabolcs megyei választókerületbői Kovács Sándort, a Szolnok megyei választókerületből Szabári Istvánt, Győri Gyulát, a Vas megyei választókerületből G;czi Ferencet, a Veszprém megyei választókerületből Bakos Istvánt, Hegyi Jánosnét, a budapesti választókerületből Horváth Károlyt, Varga Istvánt, Schumeth Jánost, Petrovies Jánosnét, Balogh Lajost, Dóra Jánost, Vankó Gyulát, Vári Mártonnét. A mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság javaslata alapján az országgyűlés egyhangúlag megállapította Miklós Árpád képviselő összeférhetetlenségét és országgyűlési képviselői megbízatásától megfosztotta. Azután az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy az igazságügyminiszter az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa pedig a Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslatot nyújtotta be. Rónai Sándor ezuíátt a következő napirendi javaslatot tette: 1. A Minisztertanács elnökének beszámolója és annak megvitatása. 2. Az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. 3. A Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalás^. 4. A Népköztársaság; Elnöki Tanácsában és az országgyűlés bizottságaiban megüresedett tagsági helyek betöltése. A Népköztársaság Elnöki Tanácsában a képviselői lemondások folytán öt tagsági hely megüresedett. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége a megüresedett tagsági helyele betöltésére javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. A javaslatot Pest- László Olvasta fel: »A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége javasolja a tisztelt országgyűlésnek, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsában megüresedett tagsági helyekre Kiss Károly, Olt ítároly, Péter János, Reszegi Ferenc' és Szobek András országgyűlési j képviselőket válassza meg. Budapest, 1957. május 6-án.« Az országgyűlés Kiss Károly, Ott Károly, Péter Japos, Részéül Ferenc és Szobek András képviselőket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjává í választotta meg.
