Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-07 / 104. szám

с----------- •» v,lag proletarjai' EGYESÜLJf^ÄI AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 104. szám. ÄRA 50 FILLÉR Kedd, 1957. május 7. A Népi Iparművészeti Tanács és a HISZŐV pályázatai a népi iparművészet továbbfejlesztéséért A Népi Iparművészeti Tanács, va­lamint a Háziipari és Népi Iparmű­vészeti Szövetkezetek Országos Szö­vetsége (HISZÖV) nyilvános pályá­zatot hirdet a hímző, a szövő, a fa­ragó és a fazekas népi iparművészet továbbfejlesztésére,, a népművészeti alkotómunka szélesítésére. A pályá­zók használják fel a legjobb művé­szeti hagyományokat, s így olyan tárgyakat készítsenek, amely mind művészi és technikai, mind formai és használati szempontból kielégítik a mai igényeket, előállítási költsé­gük pedig lehetővé teszi bel- és kül­kereskedelmi forgalomba hozatalu­kat. A nyertesek között 99 díjat osz­tanak ki, összesen negyvenezer fo­rint értékben. Több községben burgonyabogarat találtak A múlt héten hírül adtuk, hogy a marcali járásban, a libickozmai határban burgonyabogár lárvát ta­láltak, legújabban pedig a csurgói járás területéről jelentették, hogy Somogyudvarhely, Inke és Berzence községek határában találtak burgo­nyabogarat. A fenti községek taná­csai megtették az óvintézkedéseket a burgonyabogár elterjedésének megakadályozására, IFJAK KÖSZÖNTÖTTÉK az édeiaay.ákat Az asztalokon fehér-lila orgona­csokrok, s mellettük egy fehér kár­tyalap, »Anyák napja emlékére. Szeretettel a KISZ« — felírással. A területi KISZ-szervezet újdon­sült fiai és leányai sürögnek, fo­rognak, teát főznek, süteményt szolgálnak, raknak az asztalokra. Az édesanyákat, a legdrágábbat köszöntik. Érettük, tiszteletükért készültek szavalatokkal, énekszá­mokkal. Az orgonacsokrokkal, sza­vukkal, szívüket és szeretetüket szeretnék odatenni minden édes­anya elé. Karcsúderekú, feketeru­hás nagylány — Lukics Irma KISZ-titkár — libben a függöny elé, s köszöntő szavakat mond az anyáknak: »Édesanyák, köszöntsön benneteket itt a szó is. Köszönt­sön benneteket, akik nehéz mun­kában töltött esztendők alatt, nem egyszer éjszakákon át virrasztva a beteg gyerekágy fölött, kínnal, ke­servvel, nehezen, de becsületre, igaz életre nevelitek gyermekeite­ket«. Nagyon szép, mélyérteknű szavakkal szólt az anyák hivatásá­ról, nehéz életéről, a fiúk és lá­nyok kötelességéről Szabó Arpád­­né pedagógus. Az ember szívét valamilyen fenkölt érzés szoron­gatta, szeméből könny tört elő, amint a kifogyhatatlan anyai sze­­retetről példálózott. Egy legendát is elmondott, amely szerint az üde, szép leányzó a bűvöletétől hatal­mába kerített legénynek olyan ki­kötést tett, csak úgy lesz az övé, ha elhozza neki a fiú saját anyja szívét. S a szerelemtől, szépségtől, kacérkodástól elvakított legény ha­zament, megölte anyját, kivette szívét, s tenyerén vitte a kedves­hez. Útközben azonban megbotlott, elesett, s a földre hullt anyai szív megszólalt: Nem ütötted meg ma­gad, édes fiam? Megfontolandók szívbőljövő okos tanácsai: fiák, ne vegyetek felesé­gül olyan lányt, aki durván beszél édesanyjával, nem hallgat reá, nem fogadja meg tanácsát, s lá­nyok, ne menjetek feleségül olyan férfihez, aki nem becsüli meg szü­leit. Fiúk, lányok akárhol vagytok, akármilyen fényes rendezvényen is, ha meglátjátok szüléiteket, legye­nek bár kérgeskezűek, menjetek oda hozzájuk, rajongva szeressé­tek, emeljétek magasba őket.« Ezután a fiatalok folytatták mű­sorukat. Tóth József elszavalta József Attila: »Mama«, Csuka Magda szintén a József AttUlától származó »Anyám« c. verset. Веке István Petőfi: »Füstbe ment terv«­­ét adta elő. Szente Gyula Heine Petőfi fordítású »Anyámnak« című versét szavalta. Tóth József tangó­­harmonika kísérettel Petőfi »Tá­volból« című megzenésített versét énekelte. Fényes Zsuzsa, Lakatos Dezső, Веке István és Szente Gyu­la szólóban az »Oly távol, mejsze van hazám« kezdetű honvágydalt adták elő, s nagy taps volt a ju­talmuk. A csurgói anyák napja ün­nepség végig változatos, magas­színvonalú és lelkes volt, a kisze­­sek, dicséretükre legyen mondva, kitettek magukért. A HŐSÖK KEGYELETÉHEZ MÉLTÓAN Hat hónappal ezelőtt földjüket és kiváltságukat vesztett kulák­­fiak, levitézlett csendőrök és papi talárba bújt ludovikás tiszt urak »forradalmat« játszottak Csurgón. Nem kegyelmeztek embereknek, börtönbe zártak kommunistákat, szabad kezet adtak a részeg, gyü­­levész hadnak a kommunisták el­leni terrorcselekményekre, laká­sok ablakainak beverésére, csalá­dok megverésére, tiszta, becsületes életű kommunista vezető halálba kergetésére. S miközben írták a kivégzőlistákat, arra is volt gond­juk, hogy fasiszta módon lerom­bolják a népünk szabadságáért, a mi földünkön életüket áldozó bol­gár hazafiaknak állított hősi em­lékművet. A porladó holtak emlé­két is meggyalázta az ellenforra­dalmi csőcselék. A Szabad Európa által »szabadságharcosoknak« kiki­áltott ellenforradalmárok valójában a nép aljai, olyanok, mint a bör­töntöltelék Kaposi István, a dolog­­talan Czifra József és még mások, kalapáccsal rohantak a hősök szobrára, ledöntötték, s összetör­delték. Valószínű, így akarták ki­érdemelni a Kovács kulák, Vályi pap, Pákozdi csendőr urak és má­sok tiszteletét, elismerését. A szabadságunkért életüket adó hetvenhat bolgár hős emlékműve, bár októberben a fasiszták marta­lékává lett, ma újra áll, hirdeti, hogy a hősi halottak mégsem hul­latták hiába vérüket. A magyar nép, a Szovjetunió proletár in­ternacionalista segítségével ismét másodszor is felszabadult. Orszá­gunk mégsem lett fasiszta állam, a hatalom mégsem lehetett azoké, akik azt a nép kezéből ki akarták csavarni. Legyen örök figyelmezte­tő ez az emlékmű. Emeljük meg előtte kalapunkat. — Megtalálták Kőszegen Gott­fried Lehmann kapitány sírját. Dr. Horváth Boldizsár gimnáziumi ta­nár hosszas kutató munka után megtalálta a kőszegi temetőben Lehmann Gottfried ezred-kapitány sírját. II. Rákóczi Ferenc 1701-ben Lehmann segítségével szökött meg a wienerstadti börtönből. A kapitányt ezért az osztrák hadvezetőség fel­négyeltette, testének egy részét Kő­szegen szögezték ki, majd ott hán­tolták el. A Történelmi Társulat Vas megyei csoportja emléktáblával akarja megjelölni a sírt. ?/ге '/f.. Hatalmas, hódító illa­tú virágcsokor volt az egész terem. Orgona, tu­lipán, gyöngyvirág, lab­darózsa színes kötege mögül kandikáltak elő a tisztafényű gyermeksze­mek, s virágcsokorként nyújtották át magukat is szerető édesanyjuknak. Áldozatos szívű asszo­nyok, az édesanyák nap­ját ünnepelték tegnap­előtt a szabadságparki iskola elsősei. A legdrá­gábbakat, a legkedveseb­beket, akiknek mindent köszönhetnek: az életet, a meleg ágyacskát, a sok-sok szeretetet, gon­doskodást, a tízórai va­jaskenyeret, s a féltő, vigyázó szót, mellyel az élet útjára indítják csöppségeiket. Ünnepeltek a gyerme­kek, s az édesanyák meghatott csendben, könnytől, az öröm köny­­nyétől fátyolos szemek­kel fogadták a köszön­tést ... Matrózruhás kisfiú szaval. Csak egy szó hangzik el, aztán zavar­tan néz hátra a függöny mögé. Első próbálkozás ez, de nem is a közön­ség, a sorok között ülő édesanya kedves arca forrasztja egy kicsi to­rok mélyére a szót. De édesanya bólint, lám, bátorítás tüze fénylik szeméből, s a fiúcska mosolyra húzza száját. És mondja, mondja a kedves verset,- bizsergő érzést fakasztva a na­gyok szíve tájékán... Feketeruhás asszony lép a színpadra, Kiss Istvánné tanárnő. Ö is köszönti az anyákat, El­­csukló, fojtogató érzés szorítja torkát, elérzéke­­nyül, s szinte nem is ér­teni szavát. Asszony ő is, őt is ünnepük e kis ap­róságok, s szívét-lelkét adta e délutáni műsor előkészületeibe. Dolgo­zott, hogy e nagy napon a gyermeki lelkek szere­­tetének egy kis részét csokorba kötve nyújt­hassák át az édesanyák­­na.k. És a szeretetnek, ra­jongásnak mennyi apró jele, mennyi bátortalan, bájos ügyetlenség csalt mosolyt az arcokra, mennyi kedves meghaj­lás, izgatott szempár, s felszabadultan mosolygó gyermekarc duzzasztotta e pillanatokban az anyai szívet! Lányok és fiúk egyedül és csoportban zengtek verset az anyai szív szeretetének nagy­ságáról, s kedvesen csi­cseregve köszönték az áldozatos gondoskodást. Mert áldozatot hoztak az édesanyák e kis ün­nepségért is. Oly szép, oly csillogóan tündöklő ruhácskákba öltöztették apróságaikat, hogy a kö­zönség szinte csodálattal nézte őket. Édesek, aranyosak vol­tak mindannyian. Har­sányt Zsuzsi és Viola Panni a »Kismamá«-ban, a gombák és tündérkék bájos táncukkal az erdei jelenetben. Mosolyt, tap­sot és elismerést fakasz­tottak az »Édesanyám« szereplői: Daca Anikó, Fábián Lacika, Horsai Évi, a kis boszorkány, a tündérkirálynő jelmezé­be bújtatott Kiss Anikó, Czink Laci, a főtörpe és a többiek mind. A sza­­valók kezéből nem hi­ányzott a virágcsokor, melyet oly kedvesen, oly hízelgő szeretettel nyúj­tottak át a nézőtéren ülő édesanyáknak. Megkapó, kedves jele­­netek sorozata gyönyör­ködtetett e délutánon, s ha szemerkélt is az eső, az anyai szíveket nap­sugár aranyozta be. Anyák napja volt. S a gyermeki ajakról fel­hangzó szó ott száll, per­zsel a levegőben, féltőn vigyázva gyermekeink szívének tisztaságát: »Édesanyám két karjá­nál nincsen jobb hely a világon. — rí — ö A Szovjetunió bonni nagykövetének levele Adenauer szövetségi kancellárhoz Szombat az ünnepnapja REKVIRÄLAS 18-BAN Kétszáz parasztesalád útja Tizenegy Is* gazdálkodik a siófoki járásban Az ellenforradalmárok a siófoki járásban is üldözték a termelőszövet­kezeti parasztokat, minden _ erővel igyekeztek kiirtani a termelőszövet­kezeteknek még a legkisebb gyöke­­; rét is. Ez utóbbi természetesen nem : sikerült nekik, de sok kárt okoztak a : szövetkezeti mozgalomnak. Az ellenforradalom következté­ben a járás huszonöt termelőszö­vetkezetéből mindössze öt ma­radt meg, a többi feloszlott. ■ A járás vezetői, amikor minderről : tudomást szereztek, nem hitték el. •Még el sem ült egészen a vihar, ki­­: mentek a falvakba, hogy tulajdon [szemükkel győződjenek meg a szo­­jmorú hír valódiságáról. Szívből saj­• nálták még azokat a termelőszövet­­» kezeteket is, amiért feloszlottak, • amelyek még gyenge lábon álltak, ; s nem valami példásan agitáltak ! eredményeikkel működésük alatt a • nagyüzemi társasgazdálkodás előnyei • mellett. Hisz majd lábrakaptak vol­­: na ezek is. Mert segítették volna tőket, csakúgy, mint az elindulásnál. • És nem hittek el, hogy azok a pa­• rasztemberek, akik eddig a szövet­­tkezés bátor zászlóvivői voltak, máról • holnapra megfutamodtak volna. Tud­ják, hogy sok olyan parasztcsalád •van a járásban a feloszlott tsz-ek • tagjai között, akik már több éven ját a közösben látták boldogulásukat, ide azt is tudták, hogy ezekef általá­éban úgy zavarták el a szövetkezet­­! bői. Amint járták a falvakat, sok helyen találkoztak olyan pa­rasztokkal, akik szívből sajnál­ták közös gazdaságuk felbomlá­sát s örömmel értesültek róla a járás vezetőitől, módjuk van ar­ra, hogy újjáalakítsák volt ter­melőszövetkezetüket. Ekkor már kezdett a nyugalom úrrá lenni az embereken, s a falusi kom­munisták is munkához kezdtek Rövid idő alatt a feloszlott ter­melőszövetkezetekből hat újjá­alakult, S a megmaradt termelőszövetkeze­tekbe is ’egyre többen tértek vissza azok közül, akik az ellenforradalmá­rok által’megfélemlítve hagyták ott a közöst. Persze, szép számmal akad­tak, akik számításból léptek ki a za­varos napokban, gondolván, hogy a tsz vagyonából megszedik magukat, hisz azért sohasem számoltatják el őket. De a kormány intézkedése nyo­mán ezek keserűen csalódtak. S bi­zony az ilyenek közül keveset vettek vissza maguk közé a szövetkezetek tagjai. Megkezdték a járásban a termelő­­szövetkezetek helyzetének felmérését, s a kilépett parasztokkal, illetve a feloszlott szövetkezetekkel való el­számolást. Még ez a munka be sem fejeződött, már hordták vissza a pa­rasztok a tsz-ekból jogtalanul eltu­lajdonított vagyontárgyakat. Ez nem ment legsimábban mindenütt, de az akaratoskodóknak végül is be kellett látniuk, hogy makacsságuk miatt a törvénnyel találják szembe magukat. így aztán a járásban jelenleg tizenegy ter­melőszövetkezetben mintegy két­száz dolgozó parasztcsalád gaz­dálkodik alapjában véve a régi mintaalapszabályzat szerint, ösz­­szesen 2589 kataszteri hold föl­dön. E járás termelőszövetkezeti paraszt­jainak összetétele is igazolja azt a lenini tanítást, hogy a munkásosz­tály legszilárdabb támasza a szp*­gényparasztság. Mert túlnyomó több­ségükben a szegényparasztok álltak ki híven a szocialista nagyüzemi gazdálkodás eszméje mellett. A járás tsz-ei előre elkészített ter­melési és pénzügyi terv alapján gaz­dálkodnak, s mindegyikben kialakí­tották a brigádszervezetet. A kapás­területeket egy-feét tsz kivételével le­bontották tagokra. S minden jel ar­ra vall, hogy a járás termelőezövetkezeteibeu ma nagyobb a munkafegyelem, lelkesebben halad a munka, mint bármikor azelőtt. Közös állatállományuk fejlesztést érdekében az idén már nagyobb gon­dot fordítanak az abrak- és pillan­gós takarmány termelésre. Az őszi- és tavasziárpa-termés területét há­rom, a pillangósokét pedig négy szá­zalékkal növelték a múlt évihez vi­szonyítva. De nagyobb arányban foglalkoznak kertészkedéssel és szer­ződéses növények termelésével is Műtrágyából átlagosan ötven kilót használnak fel kát. holdanként. A terv szerint a járás termelőszö­vetkezeteiben cgy-egy munkaegység értéke ez évben 46,60 forint lesz a múlt­­évi 36,30 forinttal szemben Érdemes itt megjegyezni, hogy még ezelőtt három évvel ezekben a fel nem oszlott termelőszövetkezetek­ben átlagosan csak 24,40 forint ér­tékben számoltak el egy-egy munka­egységet. Ezekből az adatokból lát­ható, hogy évről évre és főleg ez év­ben jelentősen nő a szövetkezeti pa­rasztok jövedelme, jóléte a siófoki járásban is. S amellett, hogy ebben az évben mintegy tíz forinttal na­gyobb jövedelmet fizetnek ki átlago­san munkaegységenként. jelentős beruházásokat is eszkö­zölnek. A tizenegy tsz közül (négyben nincs közös állatállomány, de a nyáron már beállítanak közös állatállo­mányt. Már ez is nagy befektetést jelent. Építkezésre 171 600 forintot, gépre, felszerelésre, s egyéb beren­dezésekre pedig 295 000 forintot for­dítanak, s ennek jelentős részét sa­ját erőből fedezik. Tehát nagymérvű javulás várható ez évben a szövet­kezetek gazdálkodási feltételeiben. Sokszor elmondtuk már, hogy1 a jó közös gazdálkodás, s az igazságos jö­vedelemelosztás egyik fontos pillére a szakszerű, pontos könyvelés. Saj­nos, ezzel gyengécskén állnak a sió­foki járás tsz-ei. A tizenegy közül nyolc tsz-ben vezetnek megfelelő, rovatos könyvelést, mintegy hat ter­melőszövetkezetben naprakész mind a nyilvántartás, mind a könyvelés. A legnagyobb hiba, hogy a járástól sem tudnak megfelelő segítséget nyújtani a tsz-ek könyvelőinek, mert nincs ember, aki a járási me­zőgazdasági osztályon a tsz-ek köny­velésével foglalkozna. S nem tud megfelelő segítséget adni e munká­ban a tsz-eknek az MNB járási fiók­ja sem. A nem szakszerű és rend­­szertelen könyvelés miatt viszont probléma adódik a termelőszövetke­zetekben. Helyes lenne, ha az illeté­kes felsőbb szervek sürgősen segít­séget nyújtanának ё probléma meg­oldásához a járásoknak, illetve a termelőszövetkezeteknek. Bizonyára ez is hozzájárulna, hogy a siófoki já­rás termelőszövetkezetei már'ez idén olyan eredményesen gazdálkodhassa­nak, hogy az egyéni parasztok szí­vesen álljanak a közösbe. SZŰCS FERENC A Barcsi Községi Tanács intézkedését várják Az utóbbi időben országszerte nagy változások történtek különböző területen. Változás Barcson is tör­tént, de egy fontos — évek óta ége­tő — kérdésben még most sem. Ez pedig mi lehet más, mint a lakás­kérdés. Már pár hónapja, hogy majdnem 50 százalékkal csökkent az állami gazdasági alkalmazottak és a függetlenített pártfunkcionáriusok száma, ami nagyon helyes lépés volt, de a felszabadult helyiségek sorsa még mindig függőben van. Vagyis nem tudják még mindig a közérdeket a jogos magánérdekkel összhangba hozni. Az illetékes szer­vek csak labdáznak a lakáskérdés­sel, amely sok családnak égető prob­lémája. Legyen már vége a huza­vonának. Itt az ideje, hogy a barcsi tanács cselekedjen a lakások célsze­rű felhasználását illetően.

Next

/
Oldalképek
Tartalom