Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-05 / 103. szám

Vasárnap, 1957. május 5. SOMOGYORSZAG 5 Termelőszövetkezeteink életéből Hogyan vetik a kukoricát a nágocsi határban? A nágocsi Szabadság a múlt év­ben négyzetesen vetette kukoricá­ja nagy részét. Próbálkoztak . a Kolbai-félé ikersoros kukorica mű­veléssel is. Az ellenforradalom megesappantotta a szövetkezet föld­területét, s az újjáalakult szövet­kezet az Uj Hajnal nevet válasz­totta. Úgy döntött a tagság, hogy az idén 35 holdon termel tenge­rit. »-Négyzetes« géppel vetik el mindannyit. — Miért így? — kérdeztük Torma István tsz-elnöktől a minap, amint szemléltük a veíegető tsz-tagok munkáját. Táblánk sajnos, nem olyan sima mint az asztallap. Ezért keresztbe­­hosszába nem művelhetnénk a ku­korica földjét. Mégsem sorosan ve­tünk. Egyirányban bár, de a négy­zetbevető géppel dolgozunk. Több­féle előnye van ennek a vetési módnak. Egyenletesen szórja, szin­te nyílegyenes sorokban a magot. Jó szélesre ki lehet engedni a gépi kapát, amely — mivel egyenesek a sorok — a kukorica tövek vona­lában alig hagy munkát a kézi ka­pásoknak. A tenvészterületet is gazdaságosan ki tudjuk használni e vetési módszer alkalmazása ré­vén. A sorosan vető gép után ugyanis hol csalamáöé sűrűségű, hnl pedig kedvezőtlenül nagy tő­távolságú lesz a kukorica. Hiszen nincs mindenkinek olyan jó szem­mértéke, hogy egymástól pontosan hetven centiméternyire hagyja meg a kukorica növénykéket. Tehát a tőtávolság soros vetés esetén nagy­ban függ attól, hogy kinek milyen a szeme és a szíve. Előfordulhat, hogy valamelyik kapás asszony több kukoricát kisuhínt akár azért, mert eltéveszti a távolságot, akár azért, hogy így ne kelljen annyit bajlódnia a kevesebb ku­koricatő kigyomlálásával. A négy­zetesen vető gép használata ele­jét veszi minden hasonló bajnak. A tőtávolság nem a jó, vagy rossz szemmérték függvénye. Attól sem kell tartani, hogy az egymástól het­ven centiméterre lévő kukorica nö­vénykéket megritkítják a kapások. Hiszen egyetlen közbeeső tő kivá­gása miatt nagyon messze kerülne egymástól a két kukoricatő. így a kukorica-szomszédok nem hallanák meg egymás suttogását, hanem kia­bálniuk kellene. A csaknem másfél méteres tőtávolságra lévő kukori­ca a kapát fogó tsz-tag lelkiisme­retlen munkáját is elkiabálná. Ez a hanyagság nemcsak a munkaegy­ség levonást vonná maga után, ha­nem a hozam, az osztalék is csök­kenne. Ne sértődjenek meg a szövetke­zet szorgos dolgozói eme nem ép­pen hízelgő feltételezés miatt. Bün­tetésre, a kukorica terméseredmé­nyének romlására gondatlanság miatt úgy sem kerülhet sor, hiszen ennek megelőzését is szolgálja az a vetési mód, amely Torma elvtárs szerint őszre kelve megérleli gyü­mölcsét. Nem torpant meg a gyugyi Uj Elet — Azzal, hogy négy család itt ha­gyott bennünket, egyáltalán nem in­gott meg termelőszövetkezetünk. Mi, akik azelőtt is láttuk, hogy csakis így, összefogva boldogulhatunk job­ban, kitartottunk a közös mellett. — Ezt válaszolta első kérdésünkre Tancsik Imre, a termelőszövetkezet új elnöke. Azért mondjuk, hogy új elnöke, mert ő csak az ősz óta ve­zeti a szövetkezetét, azelőtt agronó­­mus volt itt. De mint szakembert, megbecsüli a tagság és bízik benne, hogy irányításával gazdaságossá válik a termelőszövetkezet. Erre van példa is szép számmal. Már ez évben olyan növényféleségeket termel az Uj Élet, amelyek a legjövedelmezőb­bek és biztosítják az állattenyésztés alapjainak a lerakását is. így példá­ul négy holdon mákot, két holdon vöröshagymát, hat holdon étkezési borsót, 37 holdon pedig pillangós takarmányt termelnek. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a régi pillangós ta­karmány mellé 35 holdra új pillan­gós felülvetést is biztosítottak. Jelenleg nem nagy az állományuk, de fejleszteni akarják. Ezért gondos­kodnak már jó előre takarmányról. Most akarnak] venni tíz koca süldőt, húsz hízónak való sertést és két te­henet. valamint 150 napospulykát. Pulykával még csak először foglal­koznak, de mivel adottságaik jónak mutatkoznak a pulykatenyésztéshez, bátran vágtak a dologba. Hasonlóan bátran fognak a méhészethez is. Még most, az akácvirágzás előtt vesznek hatvan család méhet. Minden jel arra mutat, hogy a Kőröshegy melletti Gyugy-pusztán lakó parasztemberek szövetkezete, az Uj Élet nagyon ésszerűen és kivá­lóan tervezett erre a gazdasági év­re. Szerényen számítva is egy-egy munkaegységükre több mint hatvan­két forint értéket tudnak osztani az idén, a múlt évi negyvenhét forintos részesedéssel szemben. Ez pedig azt jelenti, hogy a szorgalmas munkával átlagosan naponta hatvankét forin­tot megkeres egy-egy tag. Ez az eredmény jóval felülmúlja a járási átlagot. Ki kapjon először épületanyagot? Nem könnyű a dolga a TÜZÉP- telep vezetőjének, ha igazságosan akarja kielégíteni az igénylőket. Már azért is nehezen boldogul, mert a központi ellátás, főleg épületanyag­ból hiányos. Jól meg kell tehát néz­nie, hogy kinek ad először épület­anyagot. Szűcs György, a tahi TÜZÉP-íelep vezetője már a múlt évben azt csinálta, hogy a községi tanácsokkal megbeszélte: milyen sorrendben, kinek, illetve kiknek adjon ki épületanyagot. így aztán a tanács javaslatára, akinek dűlőiéi­ben volt a háza, vagy a kútja, első­ként utalta ki a TÜZÉP a téglát, vagy a cementet, illetve a fát és cserepet. Ez az elosztási mód meg­nyugtatásként szolgált az egész já­rásban. S ma is az kapja meg leg­először az épületanyagot, akinek arra a legnagyobb szüksége van. A törökkoppányi Rákóczi Termelőszö­vetkezet 15 ezer darab téglára adott be igénylést, s a telep vezetője mindent elkövet, hogy a tsz igényét teljesítse. Ma sokkal nagyobb a ke­reslet a tabi TüZÉP-r.él is, mint ta­valy. Hogy ezeket az igényeket tel­jesíteni tudja, ahhoz jobb központi ellátásra van szükség. Megkezdődő« a ssiventáeravó kiosztása Az egy-két doboznyi hernyóra le­szerződött termelők ez évben szép mellékkeresetre számíthatnak, an­nál is inkább, mert most minden megkötöttség nélkül áttérhetnek a jö­vedelmezőbb, korszerű selyemhernyó­tenyésztésre, a vesszős, lombos te­nyésztésre. Ennél a tenyésztési eljá­rásnál, a termelők negyedik vedlés után a közterületi eperfákról vesz­­szőket és kisebb gallyakat metsző­ollóval szedhetnek és azokat mág­­lyaszerűen rakhatják táplálékul a hernyók fölé. Ez évben nemcsak május első felé­ben, hanem később is osztanak ki újabb keltetésű hernyókat. Erre az un. folyamatos tenyésztésre újabb termelők is vállalkozhatnak május 15-ig, de a már szerződött termelők is növelhetik keresetüket, ha ebből a hernyóból is visznek, aminek kiosz­tására május 20—25-e között kerül sor. Minden szerződött termelő a hernyók kiadásakor, május 20-ig egy doboz után 100 forint, két doboz után 200 forint termelési előleget kaphat. Jelentkezés május 15-ig a községi selyemtenyésztési megbízott­nál, a földművesszövetkezetnél, vagy a kaposvári, illetőleg a nagy­atádi selyemtermelési felügyelőség­nél. f & fi ® oalaéí — Üdvözöljük, Laci, reméljük ma csak jó hírei lesznek. — Tudják, szerkesztő sporttársak, én a jó1 hírt szívesebben hordom, de hát a rosszat sem szabad elhallgat­ni. Meg kell mondanom azonban, hogy maguk a jót hébe-hóba elhall gatják. — Ne mondja, Laci, hol követ­tük el ezt a mulasztást? — Elárulom. Egy szóval nem em­lékeztek meg a K. Dózsa ée Petőfi impozáns május elsejei felvonulásá­ról, pedig annál inkább dicséret il­leti a két sportkört, mert egyedül az ő versenyzőik fejezték ki azt, hogy a sportolók együtt ünnepelnek a dolgozókkal a munka ünnepén. — Igaza van, Laci, mi vagyunk a hibásak. Helyettünk azonban most már maga megdicsérte a Dózsa—Petőfi birkózóit, vívóit, sportolóit. Valóban, a hibát mi követtük el, Lacikám. — No, azért nincs baj, szerkesztő sporttárs. Csakhát, ha valaki hibá­zik, akkor igyekezzék azt kijavítani, így van ez az MLSZ esetében is. Elárulom, hogy Pesten jártamban­­keltemben olyan dolgot hallottam, hogy bizony igen sokfelé csodálkozni fognak, ha.... — Ne tegyen kíváncsivá ben­nünket, Laci, mesélje el gyor­san, miről is van szó tulajdon­képpen? — Elárulhatom. Azt hiszem nem tévedek, ha elmondom, hogy esetleg korai volt a maguk és a KMTE öröme az NB И-t illetően. A leg­utóbbi MLSZ-ülésen ugyanis többen és elég éles hangon kifogásolták a januári országos labdarúgóértekez­let határozatát. Úgy mondották, hogy ezen a tanácskozáson sok volt az illetéktelen. Való igaz, hogy a nem kellőképp megszervezett érte­kezletre az ment be, aki akart, s esetleg illetéktelenül is hallatta hangját. Aztán az is bebizonyosodott már azóta, hogy annakidején jóné­­hány személy hirtelen befurakodott az MLSZ-be, akik azt hitték, hogy ott folytathatják, ahol a felszabadu­lás előtti időkben abbahagyták. Ahogyan azonban helyreállt a rend, hamarosan kitűnt, hogy a labda­rúgószövetség, de az egész magyar sport nem hajlandó bizonyos egyéni érdekeket szolgálni és nekik anyagi pénzforrást biztosítani. Ezek a sze­mélyek fokozatosan eltűnőben van­nak, s most, amikor már teljesen tiszta a kép, sokan úgy látják jó-Május elseje a munkának, a munkásság nemzetközi összefogá­sának az ünnepe. Ez a nap egy­szersmind a két baráti osztály — a munkásság és a dolgozó paraszt­ság — szövetsége, a főváros és a vidék kapcsolata erősítésére is szol­gált. Ezért hívott meg az ország­ból mintegy kétszáz embert a bu­dapesti ünnepségekre pártunk fa­lusi osztálya — munkásokat, pa­rasztokat és a közülük kinevelő­dött vezetőket. Kötött programot nem állítottak össze részükre, nem szerveztek hivatalos találkozókat sem a fővárosi és vidéki dolgozók között. A vendégekre bízták, hogy a Hősök terén tartott ünnepség után mit tegyenek. Ez a kétnapos fővárosi kirándulás mégis jól si­került, hasznára vált minden részvevőnek. Örökítsük meg írás­ban ennek a két napnak néhány mozzanatát. A Római part festői szépségű helyén, üdén zöldellő szomorúfű­zek övezte modern épület előtt, a Fórum szálloda bejáratánál áll­nak m°g a »Különjárat« jelzésű farmotoros Ikarusz buszok. Bizto­san sok részvevő felejthetetlen élményei közé sorolja ezt az uta­zást. Különösen azok, akik eddig egyáltalán nem, vagy csak képek­ről ismerték ezt a kényelmes és pompás járművet. A szálláshelyre is nyilván sokáig visszaemlékeznek a vidékiek. Nem is kell kérdezni, anélkül is kibuggyan az összeha­sonlítás az öreg Kézi András aj­kán. A bőséges vacsora elköltése után ő tartja szóval asztaltársasá­gát. — Hallják kérem, én nem mertem volna gondolni, hbgy va­laha is eljuthatok ilyen szép hely­re — mondja. — Gyönyörű ez o, lak­osztály, nem olyan, mint az a cselédház, ahol a világra jöttem. Szegény apám mindig attól tar­tott, hogy a patkányok éjjel le­­ráaják a fülünket... Ízesen, zamatosán, jellegzetes dialektusban beszél Kézi bácsi, a nyirmadai egyéni paraszt. — Kiej­Vidékiek a fővárosban tése után ítélve Szabolcs megyei­nek gondolom — szól Pittner Gé­za, a Kaposvári Cukorgyár Cél­gazdaság munkásból lett igazga­tója. — Jól esik hallanom ezt a szabolcsi beszédet, fiatal koromat juttatja eszembe —, folytatja Pitt­ner elvtárs. — Mert jóval negyvenöt előtt sokat barangoltam a Tiszán­túlon, mint afféle gépészember. Emlékszem, nagyon szegény volt akkor a szabolcsi nép. Most is olyan szűkös körülmények kö­zölt élnek? Dicsekvésre, elbizakodottságra ugyan nincs okunk, de azért na­gyot fordult nálunk is előre a sors kereke — veszi át a szót Endrédi Endre elvtárs, az MSZMP Szabolcs megyei Bizottságának osztályveze­tője. Aztán magyarázatképpen hoz­záteszi: A gyümölcs, a dohány, meg a burgonya hatásos ellensze­re a szegénységnek, ötvenhárom­ban csak öt, öt és fél ezer hold gyümölcsös volt a megyében. Há­rom év múlva pedig kétszer akko­ra területen terem gyümölcs ná­lunk. Nagy a telepítési kedv a gaz­dákban. Ezt bizonygatja Kézi András is. — Ezen a tavaszon én is ültettem öt holdra Jonathán csemetét. Az is igaz, hogy a burgonya szép jöve­delmet ad. Talán el sem hiszik, hogy tavaly húszezer forint ára Merkúrt vettem le egy holdról. — Elhiszem én ezt, mert mi meg harmincezret is kaptunk már egy hold burgonya terméséért — kont­ráz rá Walter Imre elvtárs, a rák­­si Uj Élet elnöke. — Amint hallom, maga szövet­kezeti ember —, sodorja tovább medrében a beszédet Kézi gaz­da. — Akkor talán van Zetorjuk is, mert sok csoportban felkapták ezt a traktort. — Van bizony. Nagyon örülünk neki, mert fürge kis gép és sokat segít az emberen — felel Walter elvtárs. Most megint a szabolcsi paraszt teszi le a garast: — Nekem is kedvemre való a Zetor. Bizony nem szántok én fogattál, hanem elhívom a gép­állomásiákat segíteni. — Nem az eke elé való ez a kis traktor — szólal meg a gépet féltő szakember hangján Szontágh Ferenc elvtárs, a Cukorgyári Cél­gazdaság Gázló-pusztai brigádveze­tője. A Hoffhereket csinálták szán­tásra. — Erős gépek azok — mondja látszólag egyetértőén Kézi And­rás. Aéüán tovább ellenkezik. •— Az emberek között is vannak lus­ták is, ügyesek is. Úgyszintén a traktorok között is. A Hoffher lus­ta, a Zetor meg ügyes... Lassan elnéptelenedik az ebéd­lőnek, kinevezett hiyitott terrasz, nyugovóra térnek a fáradt ven­dégek. Úgy éjféltájban, távozófél­ben odaállít a szabolcsiakhoz egy Szolnok megyei tsz-elnök kérde­zősködni. Megtudjuk főle, hogy valamikor ö is Szabolcsban ,élt, ám mióta elkerült onnan, azóta rit­kán megy el látogatóba. — Legutóbb öt éve jártam. Ti­­szálökön — mondja. — Van ott egy ismerősöm, a falu végén la­kik. Ha ott lakott is, ma már nem ott lakik — veszi át a szót Endrédi elvtárs. — Hiszen azóta legkevesebb 130 új ház épült a faluszéltől ki­felé. Ilyen és hasonló beszélgetések­nek lehettünk fültanúi a két nap alatt. Láttuk a megelégedést a vidékiek arcán, amint szemlélték az erőt sugárzó, erőt adó májusi, budapesti munkástüntetést. Együtt néztünk le délután a veszprémiek­kel, borsodiakkal, hevesiekkel a Gellérthegyről a vén Dunára. Vé­gig járattuk tekintetünket a Sza- J badság-szobor feliratának újjá-J varázsolt aranyló betűin, amelyekj népünknek a felszabadító Szovjet- i unió iránti háláját hirdetik. Cső- J portosan ellátogattunk a Mátyás- j templomhoz, ahol Kézi András] bácsi alig győzött betelni a többi évszázados műemlék látványával.] Tüzetesen vizsgálgatta a tornyot, ] az ablakokat, meg az »ügyesenS cifrázott« falakat. j Ne haragudjanak meg a somogyi\ küldöttek, hogy épben az írás-] ban több szó esik a nyirmadai Ké-j zi Andrásról, mint róluk. Hiszen mindenüvé együtt mentünk vele,] s mi somogyiak nagyon megfi- < gyéltük őt. Osztoztunk örömében,] amint a Halász-bástyán állva j megpillantotta az Országházat. Is- ] meri ennek az épületnek a környé-i két, mert tizenegy évvel ezelőtt j járt a Földművelésügyi Miniszté-; riumban, faluja parasztküldöttsé- j gével. Érdeklődéssel hallgattuk,! amint mesélte, hogyan tárgyaltaki ők, egykori cselédek a miniszterrel, < abban a teremben, ahová négy-] venöt előtt leginkább a grófok, bá- j rák, hercegek és kulákok voltak i bejáratosak... < A külön autóbusz végigrobogott', velünk a Nagykörúton. Kézi bácsi; rosszallóan csóválta a fejét az] őszi harcok okozta épületkárok] láttán... Mostyák Andrástól, a i Nyírteleki Gépállomás traktorosá-] tói megtudtuk: az ellenforradal-] misták náluk is leverték, sárba ta-< posták a munkások vörös csilla-] gait és a tüzszínü zászlókat. Kézi] bácsi meg, látva előbb Szent 1st-', ván lovasszobrát a Mátyás-temp-', lom mögött, így szólt: »-Nézzék] csak, ott van a kezében az apostoli] kettős kereszt. Hát nem bántották: azt a kommunisták? Pedig de] sokszor mondták róluk, hogy így, meg úgy üldözik a vallást...« Lám, a saját szem egyetlen pillantása milyen gyorsan elűzi az embertől a balhiedelmeket... KUTAS JÓZSffF пак. hogy revízió alá veszik a zűr­zavaros időben hozott határozatolt némelyikét. így került sor a három­­csoportos NB II. ügyének megvizs­gálására is. Amit én az MLSZ-ben erről hallottam, aligha tölti el öröm­mel a megyei bajnokok vezetőinek szívét. Az MLSZ jelenlegi álláspont­ja ugyanis az, hogy a nagyarányú higulás, amit a 26 új NB. Il-es csa­pat jelentene, 'semmiképp nem szol­gálná a fejlődést. Áz bizonyos, hogy igen sok híve van ma már a tizen­­négyes NB I-nek és az eredeti, azaz a jelenlegi helyzetnek megfelelő kétcsoportos, 16-os NB IT-пек is. — Hát ez valóban meglepetés, Laci. Na és mondja, mérget merne venni, hogy megbukik a Lakat-terv? — Hát mérget nem, mert végső fokon majd a kb. két hét múlva összeülő újabb országos értekezlet fog dönteni. Itt azonban valóban csak az illetékeseik lefeznek majd je­len. Aztán itt dől el íjn&jd valójában az NB III. sorsa is.- Hogyan, hát ez sem biztos? — Mit mondjak, szerkesztő sport­társ? Jelenleg még nem. Azt mond­ják az MLSZ házatáján, hogy nem volt rossz a megyei bajnokság rend­szere. Most amikor különösen so-k sportkör küszködik anyagiakkal, nem látszik időszerűnek a sportkörök to­vábbi olyan megterhelése, mint amit az NB III is jelentene. Mert való igaz, hogy a sportkörök költ­ségvetésében még valahogy beférne az NB III — papíron, de a vége az lenne, hogy a többi szakosztályok tényleg csak papíron kapnának élet­­lehetőséget, a valóságban nem. — Hát, Laci, ez elszomorító. Az NB ТП-ért véleményünk szerint is jogos harc folyt hosszú éve­ken át. Itt csak áz OTSB labda­rúgó osztályának makacs állás­pontja miatt bukott meg a ko­rábbi hasonló terv. Most ismét megbuknánk az NB III-al kap­csolatban? — Csitt, szerkesztő sporttárs! Ne mondják meg senkinek. Az NB in­nak azért nincs annyi ellensége, mint a háromcsoportos NB II-nek, Lehet, hogy a nagyatádiak nem küz­denek hiába. Igaz, hogy ha a KMTE is csoportelső lenne, akkor talán az 6 helyzete sem volna reménytelen, így azonban még valószínűleg lesz. néhány álmatlan éjszakájuk a KMTE vezetőinek, amíg végleges határozat születik. — Úgy véljük mi is, Laci, nem lesz könnyű itt kibogozni a* igazságot. — Pontosan így Van, szerkesztő sporttárs. De azért bízzunk abban, hogy az igazság és nem a szenve­dély fog majd dönteni ebben a nagy­­fontosságú kérdésben. — No és van-e más, ennél vala­mivel hangulatosabb híre a tar­solyában, Lacikám? — Az egyik nem hangulatos, a másik azonban igen. Szomorú az, hogy a K. Dózsa első hazai NB Il-es röplabdamérkőzése elmaradt, mert a szombathelyiek lemondták a talál­kozót. örvendetes viszont az, hogy az 503. Iparitanuló-iskola tanulói megverték a tanárukat. Ne beszéljen badarságot, La­ci, maga ennek örül? — Igen. Hja, ugyan elfelejtettem. : mondani, hogy egy atlétikai viadal­­: ról van szó. Az 1000 méteren sikert I arató Szabó és még két társa maga :mögé utasította az igen lelkes test­inevelőt is, aki hogy kedvet csinál­­: jón fiainaik az atlétikára, maga is : beszállt. Persze a verseny végén és ; napjainkban aligha van boldogabb ; sportember és testnevelő tanár Ka­• posvárott, mint az ipari tanulók : sportvezetője, akinek a kezenvomán •máról-holnapra virágzó sportélet m­• dult az 503-asoknál. — Köszönjük, Laci, elég volt mára. — Nagyon szíveden, de egy hét múlva visszajövök:. Akkor talán már többet tudok az NB Il-ről és az NB Ш-ról is... — Utonállókat vett őrizetbe a rendőrség. Szilágyi Sándor és test­vére, nagyszakácsi j lakosok május 28-án este 10 és 11 óra között meg­támadták Benkő Imre nagyszakácsi fényképészt, ütlegelték, majd egyi­kük egy nagyobb késsel a lapockája alá szúrt.;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom