Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-05 / 103. szám

z iiÜ.tiuGi'CIláZAG Vasárnap, luü.'. ir.ijas Május i. után se hagyjuk kialudni a lelkesedés lángjait! Folyjon tovább a munkaverseny üzemeinkben A ki végignézte Kaposváron a május 1-i felvonulást, láthatta: itt -í*- nemcsak egyszerű seregszemléről, nemcsak május 1 szimbólu­mának nyújtott tiszteletadásról van szó! Demonstráció, hitvallás volt ez a javából. Hitvallás a párt, a mun­káshatalom mellett. Hirdetése annak az akaratnak, hogy Magyarorszá­gon szocializmus épüljön. Szoeíahzmus, mert csak így tud fejlődni, előbbre jutni a nemzet, jobblétet teremtve dolgozói számára. Sok ember szájából elhangzott az ünneplő tömeg látásakor a megállapítás' — Ilyen felvonulás, ennyi részvevővel még nem volt megyénkben. És ez való igaz. Színpompás, szép, szemet-lelket gyönyörködtető meg­mozdulás volt a május 1-i seregszemle. De talán minden más érzés fölött legmegkapóbb a részvevők lel­kesedése volt. A lelkesedés május 1-én felcsapott lángjait azonban nem szabad kihúnyni engedni, hanem erősíteni kell, minden módon. Jönnek a dolgos, egyszerű hétköznapok. Azok a hétköznapok, me­lyek kenyeret adnak az ország népének, melyeken szorgos munkás­kezek építik a holnapot. Megyénk üzemeiben május 1-e tiszteletére spontán munkaverseny kezdődött. Olyan munka verseny, mely összes jó, hasznos oldalát átvette a régi lek, de feltétlenül őszintébb, ösz­tönzőbb, igazabb lett. Ilyen versenyt indítottak például a kaposvá­ri Vaskombinát dolgozói. Az üzem alkalmazottainak javaslatára a vál­lalat vezetősége, pártszervezete és szakszervezete vállalta a verseny szervezését, értékelését. Versenyre léptek az öntöde, a forgácsoló műhely és a lakatos műhely munkásai. Lényeges javulásról számolnak be a verseny új szempontjai. Szere­pel benne a forintterv teljesítése, illetve túlteljesítése, ugyanakkor a selejt csökkentése, valamint kétszeresen aláhúzva a minőség javítása. S nem maradt ki a verseny feltételei közül az önköltség csökkenté­se sem. A verseny jutalomtárgyait közszemlére tették ki és el­mondhatjuk, hogy a győztesek számára kitűzött tárgyak színesebbek, változatosabbak, ösztönzőbbek a régieknél. Láthatunk itt rádiót, fényképezőgépet, órát és sok más jutalmat. Most a Vaskombinát munkásai azt várják, hogy tovább folytatódik a május 1-i verseny és ígérik, hogy nem szalmaláng volt a május 1-re tett vállalás. A Cukorgyárban indított munkaversenynek is érdekes jellemzői voltak. A jelenleg fennálló darabbérrendszer mellett a május 1-i munkaverseny során el akarták ér li az október előtti tervteljesítés színvonalát, de a termelés emelk désével sem csökkentették a minő­séget, sőt elhatározták, hogy a n gyobb termelés mellett is emelik. A Textilműveknél május 1-től két hónapra tűzték ki a munkaver­senyt. A győztesek részére szánt utalmak egyenként elérik a tízezer forintot is. A Bánya- és Építőanya'gipari Egyesülés dolgozói hosszan­tartó- munkaversenyt indítottak b . A verseny fő célja: a termelé­kenység növelése. Nagv mértékb n akarják csökkenteni a másod-, harmad- és negyedrendű tégla me inviségét és gondot fordítanak a tégla formájára, szépségére. Csökh'nteni akarják a szénfelhasználást, mely erősen befolyásolja az önkö tség alakulását. Jó eredményekről adhatnak számot a vidéki üzemek is, mert leg­többjükben újra felélesztették má us 1. tiszteletére a munkaversenyt. Az ünnep lezárult, jönnek a munkás hétköznapok. A május 1. tiszteletére indított munkaverseny jó kezdeményezés volt, eredményei iparunk stabilizációjának, a múlt vi termelési eredmények eléré­sét szolgálták. De vigyázni kell a tovább folytatásnál. Az elmúlt évek versenyeinek épnen az volt a legfőbb hibája, hogy a nagy ünnepek után afféle »üresjárat« következett, elhalt a verseny, s ennek következtében bizonyos vi ;szaesés következett a termelésben. TV/f őst, az újonnan megszervezett 'munkaversenynél ügyelni kell az állandósításra, a versenyszellem élesztésére. A második ne­gyedév közepén tartunk. Ipari üzemeink a nyereségért, a rentábilis gazdálkodás eléréséért harcolnak. A jól beindított, ügyesen irányított és szervezett, a munkások lelkesedésétől áthatott munkaverseny ko­moly előrevivője lehet e célok elérésének. Harcoljanak az üzemek pártalapszervezetei, szakszervezetei az új munkaverseny reális ala­pokon nyugvó továbbviteléért, újabb munkasikerek eléréséért. Elért eredményeik a munkások összességének jobblétét, az ország felemel­kedését szolgálja. Kényelmesebbé, szebbé teszik a siófoki bányászüdülőt A siófoki bányászüdülő méltó ah­hoz a gondoskodáshoz és szeretethez, amivel pártunk és kormányzatunk a legnehezebb munkát véezók, a széncsaták hősei iránt viseltetik. Talán nem a legnagyobb üdülője a balatonpartnak, de a legszebbek közé tartozik. Három év óta minden szezon után alakítják, renoválják, szépítik és csinosítják. Az idén is nagy gondot fordítot­tak ezekre a munkákra. Bővítették a szobákat, a több férőhelyes szobá­kat két-három ágyassá alakították át, lehetővé téve ezáltal a házaspárok zavartalan nyaralását. Üjdonság az épületben elhelye­zett büfé, eszpresszó is. A bárszek­rény szép barna fából faragott, tü­körbetéttel. A mennyezetről ková­csolt vas csillárok lógnak, a termet világoszöld színű fotelokkal teszik barátságossá. Az üdülő jól felszerelt konyhájában a teljes higiénia ural­kodik, sok munkafolyamatot gép­pel végeznek. A parkosítás is folyik, és h téglajtörmelék, földhányások helyén virágok nyílnak, mire az üdü­lő kitárja kapuit a bányászcsaládok előtt. Legszebb része az épületnek a kultúrterem, melynek végén na­gyobb színpad áll. A színpad félkör alakú, hátulján óriási üvegablakok néznek a Balatonra. At lehet látni innen a túlsó partra, zavartalanul lehet élvezni a gyönyörű kilátást. A falon reflektor függ, ami a színház­zal teszi hasonlatossá a helyiséget, a világítást iparművész alkotásához méltó, rézveretes bányászfejvédők alatti égők szolgáltatják. Az egész épülettömbben serény munka folyik, készülnek a vendégek fogadására. Ilus néni, az üdülő fá­radhatatlan felügyelője, már a pap­­lahhuzstokat varrja. — A legszebb, legotthonosabb üdü­lővé akarjuk tenni a siófoki bányász­nyaralóhelyet — mondja — és min­dent megteszünk annak érdekében, hogy a nyaralók jól érezzék magu­kat, kipihenjék fáradalmaikat. Reméljük így is lesz. Áss állatok védelmében Kilépek a kapun. A reggeli utca nyüzsgő, rohanó képe tárul elénk. Most van a nyolc óra előtti hajrá. A Kossuth téri cukrászda előtt szokatlan csoportosulás vonja ma­gára a figyelmemet. Ne ... ! te dög...! Gyí...! Hallom a kegyetlen ordítást már messziről. Ostor suttyan a levegő­ben, a kis emelkedőn két gumi­­rádlis spediter-kocsi igyekszik fel­kapaszkodni. A fogat azonban az emelkedő felénél megáll. Tovább egy tapodtat sem! Pedig erősek, izmosak a lovak — no, de a kocsi kőkeményre pumpált kerekei is szinte az abroncsig rogynak a vas­betongerenda rakománytól. ■ Ne! gyerünk...! az anyád . A verejtéktől gyöngyöző két sze­rencsétlen pára nekirugaszkodik, az istráng pattanásig feszül, a ko­csi centimétemyit mozdul előre, aztán teljes súlyával visszarántja a két hatalmas testű állatot... . Ne, te...! Már vagy százan figyelik ezt az állatkínzást. — Kj az az őrült, aki így meg­pakolta? — hangzik valahonnét felháborodottan. Ot kellene befog­ni! — Allatsanyargatás! Kegyetlen­ség! .— röpködnek a szavak. — Ne ...! — Suttyog, szakad a korbács. Az állatok azonban már mozdulatlanul tűrik a csapást, úgy látszik, ez még elviselhetőbb, mint a kegyetlen erőlködés. — Hová viszik? — kérdem a verésben kifáradt kocsistól. — A BELSPED fuvarosai va­gyunk, kérem... Építkezéshez szállítunk. Miért nem rak kevesebbet? — Az előírás az, bogy harminc mázsánál kevesebbet nem rakha­tunk ... Az állat mélyet fúj, megrázza sörényét, aztán hátra tántorodik. Negyedórás tanácskozás után ki­fogják a második kocsi lovait, rá­fogják az elsőre és így teszik meg az emelkedőt. Gyorsan számolni kezdek. Időveszteség: egy óra, a munka többszörösére nőtt, az álla­tokat túlerőltették és semmivel sem kerül több betongerenda ren­deltetési helyére, mintha csak fe­lét raknák, és kétszer fordulnának. Most már csak az a kérdés, meddig akarja a BELSPED még fenntartani ezt a kegyetlen elő­írást. Az a javaslatunk, ne várja­nak vele soká. Ne várjanak ad­dig, míg minden istráng végképp elszakad. Ne szaporítsák feleslege­sen a mérget, a szitkot. És ne kí­nozzák tervszerűen hűséges, dol­gos állataikat. Nemcsak azért, mert ez nem gazdaságos, hanem, mert embertelenség. szegedi — Az anyákat köszöntik TEXTILMŰVEK: A Kaposvári Textilművek szak­­szervezete gondos, körültekintő elő­készülettel előzte meg anyák nap­ját. A gyönyörű, modern napközi otthonban és bölcsődében számos anya gyermeke nyer elhelyezést és gondozást. Ezen a napon közösen látogatnak ide a Textilművek anyái. A kép, amely itt fogadja őket, egy­szerű, de minden bizonnyal felejt­hetetlen. A nyolcvan csöppnyi kéz nefelejcs-csokrokat nyújt át a fiatal édesanyáknak, a köszönet szép sza­vaival. Az apró kis ajkak hálaköszöntése ezúttal a modern, a komoly felada­tokkal megbízott dolgozó anyákat illeti. MÉSZÖV: A Földművesszövetkezetek So­mogy megyei Központjában évről­­évre visszatérő kedves emlékekkel teli nap az anyák napja. Ebben az esztendőben sem felejtkeznek el ró­la. Egy-egy cserép szép virág, benne a köszöntő cédulával lesz az emlé­keztető az 1957-es anyák napjára. VASKOMBINÁT: Míg másutt a csend és a virág, a Vaskombinátban a zene hangjai szólalnak meg az anyák tiszteletére. Ezen a délelőttön huszonegy gyönyö­rű lemez pereg le a lemezjátszón a huszonegy anya köszöntésére. Sze­mély szerint, névreszólóan szól a dal, a kiválasztott legkedvesebb le­mezekből. Persze a Vaskombinátban is gondoskodtak szép és sok virág­ról. így a sok szín, a kedves hang, a virágillat teszi felejthetetlenné ezt a napot. RUHAÜZEM: Szombaton két órakor a napközi színpadán felgördült a függöny. Sze­replők a csöppnyi lurkók, nézők a boldog anyák voltak. Tánc, szavalat, ének, minden terítékre került itt, amivel csak örömöt lehet szerezni, amit a kis koponyák csak tudnak. Végignézni őket, igaz anyai öröm. Itt nincs halvány alakítás. Itt min­denki csak a legszebbet nyújthatja. A rend nevében...] Néhány hónappal ezelőtt új szín­folttal gazdagodott Tab: cukrászda nyílott. Lapunk egyik korábbi szá­ma nem fukarkodott a szép szavak­kal. amikor a cukrászdáról írtunk, örömünket fejeztük ki afölött, hogy a cukrászda modern, higiénikus, bő választékú, kellemesen cs Ízlésesen berendezett és akár a fővárosi cuk­rászdához szokott látogatók is jól érezhetik magukat benne, ha felke­resik. A földmüvesszövetkezet busás összeget fizetett ki azért, hogy a cukrászda valóban a modern köve­telményeknek megfelelő legyen. Nemrégen ismét Tabon töltöttünk néhány órát. Engedve a cégtábla csábításának, benyitottunk a cuk­rászdába. Hatalmas porfelhő gomoly­­gott a krémesek és sütemények kö­rül. és a feketekávé gőze csak alig alig tudott áttörni rajta. A cukrászda egyik női dolgozója ekkor végezte napi takarítását. Délelőtt 10 órai Rendületlenül söpörte bele a leve­gőbe az elhanyagolt, tán több hónap­ja nem mosott padlóról a rászánadt sárt és mocskot. A söprés azonban úgy látszik nem általános itt, mert csak az említett dobogót tüntették ki ezzel — a cukrászda kövezete maradt a régiben: piszoktól szennyesen. Nem kellett különösebb körültekin­tés észrevenni, hogy a csöppnyi cuk­rászdái asztalka üveglapja alatt a terítő vastagon poros, régi szeiny­­csikokkal tarkított. Azt már távozó­ban figyeltük meg. hogy a székek és asztalok lába hónapokkal ezelőtt, (vagy még régebben?) látott súroló­­kefét Felháborító! És nem közömbös az. hogy vajon meddig megy ez így? Vajon a keres­kedelem bitorlói még meddig tevé­kenykednek a tabi cukrászdában? Miért és kinek a kedvéért áldozta a földmüvesszövetkezet a tízezer fo­rintokat ha nem a vendégek kedvé­ért, a korszerűségért, a tisztaságért. Találhattak volna Tabon olyan cuk­rászokat is, akik méltóak ehhez a környezethez. Megbecsülik és a lá­togatók tiszteletét élvezik. Tiltakozunk a kétségbeeltő állapot ellen, tiltako­zunk a vendégek és a rend nevébenl 3ól működik a nagyatádi fmsz. 1. sz. textil szaküzlete A nagyatádi fmsz textilszaküzlete az elmúlt években nem tartozott a legjobbak közé. A boltban dolgozó személyek között nem volt jó a kol­lektív szellem, a vevőközönség részé­ről is sok volt a jogos panasz az udvariatlan kiszolgálás miatt, az árukészlet sem felelt meg a köve­telményeknek, rendszertelenek vol­tak a bevásárlások, a rend, fegye­lem, tisztaság terén komoly hiányos­ságok voltak sz üzletben. Két év óta sokat fejlődött az üzlet, melyet konkrét eredmények is bizonyítanak. A régebbi havi háromszáz—öt­százezer forintos havi forgalmat az első évben hétszázezer forin­dttnik&n „szét értea&k“ az emhezekkd ! Könnyű elmondani a Balatoni Hajózási Válla­latról, hogy bevételi ter­vüket 453 százalékra tel­jesítették. Még azt is, horty 22,3 százalékos ön­költségcsökkentést értek el, ami rendkívül szép eredmény. Vagy azt, hogy tervét túlteljesítet­te, mert a javítóműhely első negyedévben 102,5 százalékot vatlhat ma­gáénak. Ehhez nem kell irtás, amikor már megvalósult' csak hogy a főkönyvelő előszedjen kis kockád papírokat, pár számot jegyezzen a rovatok szé­lére, aztán mosolygós, megelégedett arccal be­jelentse: — Ennyi, meg ennyi, ilyen volt a múlt évben, most pedig sok­kal jobb az eredmény. De miért jobb? Miért több, minek köszönhe­tők ezek a számok, me­lyek híven tükrözik a hajózás munkásainak, szakvezetőinek, lakato­sainak és matrózainak jó munkáját? A munkások csak úgy mondják: — Megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy el­kerüljük a tavalyi ter­melési szintet. Amoncsics Antal, aki­rendeltség vezetője is elgondolkodik a kérdé­sen. Hogyan is volt? Két-három hónapot ugrik vissza emlékeze­tében, összeszedi a té­nyezőket. A legfontosab­bat, a legsegítőbbet ve­szi a sor elejére. — Szót értettünk az emberekkel, a dolgozók­kal — mondja. — Köszö­­netünket nyilvánítjuk ezért Juhász elvtársnak, a siófoki járási MSZMP intézőbizottság elnöké­nek. Juhász elvtárs két ízben tartott nálunk munkásgyűlést. Az el­sőn még nem vett min­denki részt, de a máso­dikon már teljességgel megmui$k?zott’ meny­nyi eredmí4^, *s ,van egy ilyen gyuiesnf^' Amoncsics ctitars ,еЭУ pillanatra elhalla kékes-zöld Bat.atonra néz. A kikötőbe4 -az utolsó simításokat ve.H zik a szép, fehér ha10' kon. Juhász elvtárs so’ mindent megmagyará­zott nekünk. Beszélt ok­tóberről, a munka szük­ségességéről, az ország ialpraállításáról, s arról, mennyire függ ez min­den dolgozótól, mennyi­vel gyorsabban történ­het meg, ha mindenki szívét-lelkét beleadja a termelés emelésébe. Nem, nem előadást tar­tott, nem hivatalos ki­­nyilatlcpztatásokkal, ha­nem csak felkelt ültéből és beszélt, magyarázott, vitatkozott, őszintén megfelelt a kérdésekre. Megemlítette a hibákat, megdicsérte az eredmé­nyeket. Talán csak úgy mondhatnánk: a legba­rátságosabb hangon be­szélgetett el a munká­sokkal. Amoncsics Antal ki­­rendeltségvezetö kimuta­tást vesz elő és így foly­tatja: — A hajósok az utób­bi években elszoktak at­tól, hogy a javításban részt vegyenek. Viszont ezt nálunk nem lehet megcsinálni. A dunai hajók alkalmazottai, akik egy hónapot pihen­nek, ez alatt az idő alatt veszik ki szabadságukat. De a Balatonon más a helyzet. Itt le kell állni a nagy forgalomnak ok­tóberben és májusig alig megy hajó a vízen. Most a hajósok besegí­tettek a termelésbe és ez nagyot billentett a serpenyőn. Lelkiismere­­■ es munkájuk nyomán f ikerült a tervet tűit cl­­s 'síteni. És ezt annak Iе iszönhetjük, hogy egy­­kr re több emberben gyűl világosság, egyre többen értik meg a saját sor­suk, jövőjük és a népha­talom erősödése közötti összefüggést. Mert vég­eredményben minden az embereken múlik. S ha az embereket füti az akarat és a lelkesedés, nagyszerű eredményeket tudnak elérni. Az embe­reket kell tehát nevelni, ösztönözni, becsülni el­sősorban. Amoncsics elvtársnak igaza van. Bizony a Ba­latoni Hajózási Vállalat munkásain függ minden, ami az üzemben törté­nik. Különösen sok függ a már 34 tagot számlá­ló MSZMP-alapszerve­­zeten, melynek elsősor­ban hivatása lelkesíteni a dolgozókat, jobb munká­ra ösztönzi őket. A vál­lalat szép eredmények­kel büszkélkedhet. Jú­niusban megindul a tel­jes hajójárat. Vidám, szórakozni vágyó közön­ség nyaralását, dolgozó­társaik pihenését teszik kényelmessé a hajózás kifogástalan biztosításá­val. Sok ezer dolgozó lesz ezért hálás és mond köszönetét a Balatoni Hajózási Vállalat mun­kásainak és vezetőinek. — szüts — <3 tos forgalommá tudták fejlesz­teni. 1956-ban még nagyobb eredményt értünk el. 1956. április 4-re a MÉ­SZÖV által indított szocialista mun­kaversenyben üzletünk Somogy me­gye összes boltegységei között az el­ső díjat nyerte el. a velejáró 1500 fo­rintos jutalommal és vándorzászló­val együtt. Többször kapott üzletünk elismerést jó munkájáért. Az ellen­forradalom idején üzletünk dolgozói becsülettel megálltak helyüket. Ezt bizonyítja az is, hogy üzletünk egyet­len napra nem volt lezárva és no­vember hónapban kétmillió feletti forgalmat értünk el, ami nagy mun­kát követelt meg a bolt minden dol­gozójától. A jó eredményt elsősorban a boltá fegyelem betartása és a jó kollektív munka eredményezte. A boltban dolgozó összes eladók tudják, hogy fegyelem nélkül nem lehet jó mun­kát végezni egyetlen üzletben sem. Minden dolgozó megbecsüli kartár­sát és segíti a munka elvégzésében, ha a másik osztályon dolgozik is. Nem kevesebb szerepe van az ered­mény elérésében a vevőközönséggel való jó kapcsolatnak és az udvarias kiszolgálásnak is. A nagyatádi járás dolgozói sze­retik üzletünket, szívesen jön­nek hozzánk vásárolni, néha még más járásból is. Mi mindig azon vagyunk, hogy a vevőközönséget udvariasan, ponto­san & jól szolgáljuk ki. Üzletünk rendben és tisztán tar­tása jó propaganda. Tiszta, rendes üzletbe szívesen megy a vevő vásá­rolni és szívesen dolgozik az eladó is. Naponta elvégezzük a szükséges takarítást, hetenként boltot ren­dezünk. Kirakatainkat igyek­szünk mindig ízlésesen, megfe­lelő szép áruval ellátni. Természetes, hogy üzletünkben az eredmények mellett kisebb-nagyobb hibák és hiányosságok is előfordul­nak és néha a vevők részéről is fel­vetődnek jogos panaszok. Mi azon­ban igyekszünk ezéket kijavítani, igyekszünk több megbecsülést sze­­rezni az elkövetkezendő időben is, szocialista kereskedelmünknek. Ilics József, a Nagyatádi Ftaasz. 1. sz. bolt vezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom