Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-04 / 102. szám
Szombat, 1957. május 4. SOMOGYORSZÄG ___ A MUNKÁSTANÁCSOK FÓRUMA Ellaposodhat-e a munkástanácsok tevékenysége? Néhány üzemben az utóbbi hónap folyamán a munkástanácsok tevékenységének elíaposodásáról hallottunk. Úgy tűnik néha, mintha nem is léteznének. Szürkék és jelentéktelenebb színben tűnnek fel, mint kéthárom hónappal ezelőtt. Mi tagadás, a Finommechanikai Vállalat munkástanácsát is fenyegette az elmúlt hetekben ez a veszély. Mi az oka ennek? Amikor a munkástanácsok megalakultak, azt a célt tűzték maguk elé, hogy tevékenyen részt vegyenek a vállalat gazdasági irányításában, javaslataikkal rendszeres és hathatós támogatást nyújtanak a vállalat vezetésében. A felmerülő nehézségek közepette közösen keresik a legcélravezetőbb megoldást. Rendelkezések születtek a munkaterület, a jogviszony meghatározására. Ahhoz, hogy a munkástanácsok tartós és rendszeres munkát tudjanak kifejteni, az kell, hogy mélyen és szakértelemmel nyúljanak bele a vállalat gazdasági kérdéseibe. Ehhez természetesen szaktudásra, sokszor számviteli tudásra van szükség. A magyar munkástanácsoknak éppen gyors megalakulásuk révén a szakképzettség elsajátítására nem volt kellő idejük. A hiba egyik gyökere a szakképzetlenség. Á munkástanácsok maguk isi hiányát érzik a szakmai tájékozódotíságnak. Ezt az elmúlt hónapok folyamán számtalanszor szóvá is tették. Tanfolyamok beindítását kérték, ahol legalább a legfontosabb tudnivalókat elsajátíthatják. Szavuk azonban süket fülekre talált. Indult ugyan Kaposvárott is egy tanfolyam, de nem tudta hathatósan lekötni a munkástanácstagok érdeklődését és később elnéptelenedett. Általános és népszerű munkástanács-tanfol ya mok beindításáért senki sem szállt síkra. A másik leggyakrabban előforduló hiba szinte már az előbbiből következik. Sok vállalatvezető, igazgató (nem mindig rosszindulatból) mellőzte a munkástanácstagokat. mondván, hogy szakképzetlenségük miatt úgysem tudnának mélyrehatóbban hozzászólni a kérdésekhez. Hadd említsünk egyetlen példát a Finommechanikai Vállalat életéből: Mit mondanak ezzel kapcsolatban a Finommechanikai Vállalat munkástanácsának tagjai? Április elején érkezett felsőbb rendelkezésre a vállalatnál maradéktalanul hozzá kellett látni a műszakiak bérezésének rendezéséhez. Az előkészítő vitaértekezletet április 9-én meg is tartották, de legnagyobb meglepetésükre a munkástanács meghívása nélkül. Amikor az eset oka felől érdeklődtünk, a vállalat igazgatója megmutatta azt a papírt, amely úgy rendelkezik, hogy ezt a műszaki bérkérdést a vállalat vezetője és az üb tárgyalja meg. A munkástanácsokról a rendelkezés hallgat. A hasonló esetek elkedvetlenítik a munkástanácstagokat, szükségtelennek, feleslegesnek érzik magukat és munkájukat. A harmadik hibaforrás a tájékozatlansá" A munkástanácsok megalakulásának idején adtak ki ugyan rendelkezéséket, amelyek meghatározták a jogviszonyt, a feladatkört, törvényesítették a működési területet. De azóta ezen a téren senki nem tett semmit. Pedig minden bizonnyal történitek változások, amelyek kisebb-nagyobb közbeeső rendelkezések kiadását tettek volna szükségessé. A hiányosságok ellenére sem adja fel a harcot a Finommechanikai Vállalat munkástanácsa. Legfőbb fel-A SZEUKESZTŐSÉG pofijából Nemcsak igével él az ember A Csorna és Környéke Földművesszövetkezet boltjaiból eltűnt a kenyér. Már több mint egy hete találgatjuk, lesz kenyér, nem lesz kenyér? Maholnap könnyebb a totón egy 12 találatot elérni, mint eltalálni, hogy mikor van kenyér. Tudtommal a földművesszövetkezet egy maszek péktől szerezné be a kenyeret. De ez a pék, úgy látszik, hangulatemoer. Ha jó hangulatban van, ad a boltnak, ha nem, hát nem ad. így a környék dolgozói legtöbbször nem esznek kenyeret, vagy rászánnak fél napot és tíz-húsz forintot, és beutaznak Kaposvárra vagy Dombóvárra. Nem ecseteljük a találgatást, mert arra van totó és lottó. Meg kellene érteni az illetékeseknek, hogy nemcsak igével, hanem néha kenyérrel is él az ember JÁNOSI TIBOR, Szabadi MEGSZAKÍTOM A LÁNCOT MARADOK A LOTTÓNÁL Talán a kedves olvasók között is akad esetleg nem is egy, akit — hasonlóan szerkesztőségünk valamennyi dolgozójához — levéllel "örvendeztetett« meg a napokban a kaposvári postaszolgálat. A levélben isteni szózatot, üzenetet közöl velem a titokzatos, ismeretlen levélíró. Arra szólít fel, hogy az általa küldött Szent Antal láncot másoljam le, küldjem tovább 13 napon keresztül, mellékelve minden egyes levélhez negyven forintot. Viszonzásul különböző kilátásokkal — váratlan pénznyeréssel, előléptetéssel — kecsegtet. De ha nem tenném meg, akkor pedig szörnyű . fenyegetéseket ígérget magam és családom számára. A kedves levélíró nem valami következetes. A borítékot elvtársnak címezte, de belül már testvérének szólít. Ez lenne ugyan még csak a kisebbik baj, mert ezt szó nélkül eltűrném. Van ennél sokkal nagyobb is. Talán ezzel akarja elbeszélni, hogy megfeledkezett valamiről. A láncot elküldte ugyan, de a pénzt kifelejtette a borítékból. Hogyan várhatja ezután azt, hoty Szent Antal megsegíti. Ez nem becsületes dolog tőle. Azt hitte, hogy nekem csupán lelkiekben van szükségem segítségre, anyagiakban pedig nem. Ezúttal közlöm vele, hogy a lelkiekkel csak meg volnék valahogy, de az anyagi, az inkább jöhetne. No, de lehet, hogy fáradozását mégis szerencse kíséri. Kérem, közölje velünk, hogy ezt a szerencsés embert majd be tudjuk mutatni lapunk olvasóinak, mint ahogy nemrég megtettük a lottó egyik nyertesével. Azt írja a kedves ismeretlen, hogy ezt a láncot Amerikában találták ki, ott indította el egy ismeretlen páter. El is hiszem. Azt is hallottam, hogy Amerikában valamelyik város lakóinak egy napon levelet kézbesített a posta a következő szöveggel: "Küldjön egy dollárt, megmondom, hogyan gazdagodhat meg.« Aki elküldte az egy dollárt, annak rövidesen vitte a posta a válaszlevelet, amely mindössze enynyiből állt: «-így.« Hát közlöm a kedves levélíróval — Gavallér Csillával, vagy Smucig Csabával —, hogy én így nem akarok meggazdagodni. De közlöm azt is, hogy az én pénzemen így senki nem fog meggazdagodni. Éppen ezért megszakítom a láncot, nem írok egy sort sem, nem küldök egy vasat sem. Totóztam eddig, lottóztam, sőt egypárszor ultiztam is, és mindezen játékokat becsületesebbnek tartom és ezeket folytatom. A következményekért pedig vállalom a felelősséget. Azért bízom benne, hogy a szerencse istenasszonya a jövőben reám is tekint és a titokzatos levélíró többé nem zaklat. De ha mégis úgy érzi, hogy szükségem van segítségre, és futja az idejéből, hót csak küldje a leveleket. Elfér ez is a papírkosárban, a többi ilyen mellett. Arra azonban már most figyelmeztetem, hogy a negyven forintról ne felejtkezzen meg. De ha erről megfeledkezne, legalább a levélre ne felejtsen el bélyeget ragasztani, mert a jövőben nem vagyok hajlandó az ilyen levelekért a portóköltséget kifizetni. Úgy érzem, nem kívánok sokat. Negyven forint, meg a levélbélyeg. Ennyit igazán áldozhat a kedves levélíró, hiszen — jó tett helyébe jót várj — és jótettéért bizonyára úgyis rövidesen nagyobb pénzösszeg, vagy valami más fogja markát ütni. A lánc megszakítója: SZALAI LÁSZLÓ adatának a mennyiségben mutatkozó tervteljesítési lemaradás behozását tekinti. Erre mozgósítja az üzem dolgozóit. Segít az ipari tanulók és uz újonnan felveti mintegy ötven szakképzetlen munkás szakképzésének biztosításában. Hisz éppen a szakképzetlen munkaerő miatt történt a lemaradás. A munkástanácsok bebizonyították, hogy szükség van rájuk, hogy képesek a feladatok megoldására. A Finommechanikai Vállalat munkástanácsának is van múltja. Állnak mögötte eredmények. Van tapasztalata. Ha az illetékesek kijavítják a fent említett hibákat, eredményesebb lesz működése, mint eddig. A mi munkástanácsaink tevékenysége — éppen azért, mert szükség van rá, mert a munkástanács tud segíteni sz üzem gazdasági életében, mert bíznak benne a dolgozók — soha nem laposodhat el. Madrai Lajos és Falusi János Igazságosabban osszák el az anód- és fűtőtelepeket Miklósi község dolgozói tudták és megértették, hogy az októberi események sok kárt okoztak az országnak, s ebből eredt az egyes árucikkek hiánya. De most már helyreállt a rend, folyik a termelés, tehát árucikk is van, éppen ezért emelik fel szavukat, ezúttal a rossz elosztás miatt. Hiánycikk volt, és Miklósiban most is az az anód- és a fűtőtelep. A mi községünk sötét, még nem gyúltak ki a villanyok, de elnémultak a telepes rádiók is a telepek és fűtők kimerültsége miatt. Tudjuk, hogy az elosztásban van a hiba. Olyan községek is kaptak anédot, ahol villany van, mint például Nágocs, Zics és Szorosad. Pedig itt nem lenne rá szükség, hisz villanyhálózatba kapcsolhatják a dolgozók rádióikat. Községünk boltvezetője mindent megpróbált már. A postától és tanácstól is vitt igazolást, hogy ha nem hinnének szavának, beszéljen helyette a papír. Mindeddig hiába volt minden. Most a Somogyországhoz fordulunk segítségért. Közel ötven telepes rádió van Miklósiban, s ezek tulajdonosai közül csak néhán^an hallgathatnak rádiót. Úgy érezzük, az igazság megköveteli, hogy elsősorban azokat a községeket lássák el anódtelepekkel és fűtőkkel, ahol nincs villany! Kérjük a Somogyországot, segítsen bajunk orvoslásában. A miklósi rádióhallgatók nevében: Holcbauer Bernadett KISZ vez. tag Érdemes ezen gondolkodni. A Somogyország április 26-i számában ezt olvastam: "Mi lenne, ha ifjúsági szervezet alakulna Kuntelepen, s a fiatalok igényelnék a pedagógusok segítségét?« Úgy éreztem, éppen ideje volt ezt megjegyezni újságunknak, s érdemes rajta gondolkodni. Én arról szeretnék írni, ami e néhány sor mögött van. Nem rajtam áll az ifjúsági szervezet alakulása, mégis megjegyezném: a legfőbb hiba, hogy a fiatalok nem tudják értékelni a pedagógusok segítségét. Erről számtalanszor meggyőződhettem. A legutóbbi eset 1955. őszén történt. A DISZ megkérte Ludán taré és Ludán Imréné pedagógusokat, hogy segítsenek egy műsor összeállításában és betanításában. A nevezettek örömmel fogadták a megbízatást és azonnal munkához láttak. A fiatalok azonban már az első próbák után unni kezdték a dolgot, de szerencsére az előadás még sikerült. A második alkalommal a Sári bíró bemutatásán törték a fejüket a fiatalok. Ismét felkérték a két tanítót, de nem becsülték meg magukat. S az ifjúság lejáratta magát a falu, a pedagógusok előtt is. Rendetlenek, szófogadatlanok, nemtörődömek voltak, s érthető, hogy a tanítók elveszítették türelmüket. Kuntelep fiataljai most már meggondolhatnák, mennyivel jobb, célravezetőbb lenne pedagógusaink szíves segítségét igénybe venni, művelődési, szórakozási lehetőséget teremteni Kuntelepen Fehér István Fával üzérkedett Bánitaes János mesztegnyői lakos, aki folyamatosan vásárolt fel tűzifát 800 forintos köbméterenkénti áron, s azt 1300 forintért adta tovább. Mivel iparengedélye nem volt, eljárást indítottak ellene. A népművelési feladatokról Az általános konszolidáció bekövetkezésével az élet szükségszerűen követeli, hogy a kulturális nevelő munka sokkal erőteljesebben meginduljon, mint ahogy az ellenforradalom után napjainkig folyt. Teljes ütemben termelnek a gyárak, a földeken lázas munka folyik, rend, nyugalom honol az országban. Itt az ideje, hogy az iskolánkívffli népművelés is jobban folyjon. A jelen és a következő időszak sajátosságainak megfelelően tehát meg kell szervezni a kulturális munkát. Mik a soronlévő legfontosabb feladatok? Mindenekelőtt meg kell erősíteni a községek kulturális vezetését és irányítását. Ennek érdekében a korábban kiadott »Működési Szabályzat« alapján alakítsák újjá a művelődési otthonok vezetőségeit és tegyék őket aktívvá, életképessé. Ahol nincs művelődési otthon, ott népművelési bizottságokat alakítsanak és ezek kollektív munkájával biztosítsák a termékenyebb népművelési munkát. Az említett vezetőségek készítsék el munkaterveiket a község adottságainak és arculatának megfelelően. A munkaterveket bontsák fel és készítsenek napi- és órarendet. A napi- és órarendet függesszék ki a művelődési otthon, vagy a kulturális tevékenységre használt más épületben. A falvak kulturális életének központja a művelődési otthon legyen. Itt művelődjék, itt szórakozzon minden dolgozó, de elsősorban az ifjúság. Nem jelenti ez azonban, hogy az ifjúság kizárólagosan birtokolja a művelődési otthonokat, mert azok állami intézmények, amelyeknek gazdái a községi tanácsok. Ebből következik, hogy a községi tanácsok irányítják és működtetik a falusi művelődési otthonokat. Ök számoltatják be a művelődési otthon igazgatóit és népművelési ügyvezetőit, akik egyszemélyi felelősei a népművelési munkának. Természetesen szükséges, hogy ezt az egy személyt a fent említett vezetőségek aktívan támogassák, mert egy fecske még a legkisebb községben sem csinál nyarat. A művelődési otthon igazgatók és népművelési ügyvezetők helyetteseiként a KISZ vagy az EPOSZ titkárait javasoljuk. A tervezésnél világosan meg kell határozni a programot, amelynek alapja: a szocialista kultúra terjesztése, összekötve a haladó hagyományok ápolásával. Ezért rendkívül fontos a helyes műsorpoütika kialakítása. Állami kulturális intézmény nem lehet semmiféle nacionalista, soviniszta vagy más burzsoá ideológiának terjesztője, szócsöve. Községi tanácsaink éberen őrködjenek ennek betartása felett. A művelődési otthonokban rendezzenek klub-délutánokat és klub-estéket az ifjúság aktív közbenjárásával. Bővítsék a meglévő irodalmi, színjátszó, műszaki, mezőgazdasági stb. szakköröket, és alakítsanak újakat ezek mellé. Ahol élő népművészet van, ott hívják újból létre a népművészeti szakköröket. Az ifjúság rendezzen műsorral egybekötött majálisokat, juniálisokat, szervezzen tanulmányi kirándulásokat Pécsre, a Balaton mellé és hazánk más történelmi nevezetességű helyeire, vagy szép tájaira. A járási székhelyeken kívánatos lenne ifjúsági, találkozókat rendezni, kulturális- és sportbemutatók keretében. Hasznos lenne feleleveníteni a hagyományos, községek közötti nyári kulturális- és sportvetélkedést. Ehhez kapcsolódva üdvös lenne felújítani a'csereműsorakciót is. Ez ne versenyszerűen, hanem a barátkoz ás, a vendégszereplés jegyében folyjék. Kitűnően alkalmas erre a korábban bemutatott haladó szellemű egyfelvonásosok vagy háromfelvonásos színdarabok műsorra tűzése. Meg kell azonban mondani, hogy giccsekkel, polgári fércművekkel "tájolni« sem szabad. Községeink tervszerűen készüljenek fel olyan nagy ünnepek méltó megtartására, mint augusztus 20-a, november 7-e. Ugyanígy gondoskodjanak az Anyák napja, a Pedagógus nap, a Traktoros nap méltó megünnepléséről. Készüljenek fel színjátszóink, népi táncosaink, kórusaink és népi együtteseink az aratási és cséplési ünnepségek megrendezésére. Népi együtteseink — mind a magyar, mind a nemzetiségi népi együttesek — vegyék tervbe szerepléseiket a nyári Balatoni Ünnepi Hetek keretében. Módot kell találni a nyár folyamán az ismeretterjesztő munkára is. Elsősorban vasár- és ünnepnapokon tartsanak ismeretterjesztő előadásokat az irodalom, művészet, az egészségügy és a mezőgazdaság köréből. Alkalmanként össze lehet kötni ezeket az előadásokat egy-egy történelmi nevezetességű hely, pl. várrom, múzeum, régi csatahely, stb. meglátogatásával. A Balaton mellett pl. feltétlenül kívánatos, hajókirándulások keretében a Balaton földrajzáról, keletkezéséről, történetéről, állatvilágáról, stb. előadásokat tartani. Kisebb községekben, ahol nincs mozi, vezessék be a szombat esti utcai dia-filmvetítéseket. A községi népkönyvtárakban tartsanak könyvankétokat, s ezekre hívjanak meg neves írókat. Ünnepségek alkalmával mindig legyen könyvkiállítás és többször könyvvásár. A községi tanácsok fordítsanak nagy gondot a falusi népkönyvtárak könyvállományának gyarapítására. Az előadói munkaközösségek a TTIT-vel közösen emlékezzenek meg előadás keretében a fontos évfordulókról. A falusi kulturális munkát úgy kell megszervezni, hogy az ősz ne érje váratlanul községeinket. Arra kell törekedni, hogy a nyár folyamán elért eredmények továbbfolytatásaként ősszel magasabb színvonalon lehessen elindulni. A csereműsorokkal, ifjúsági találkozókkal, aratási és cséplési ünnepségekkel életben tartott művészeti együtteseket és népi együtteseket elő kell készíteni az őszi-téli kulturális seregszemlére. A seregszemle lebonyolítása után 1958 tavaszán megtartjuk az Ezeréves Somogy című ünnepséget Kaposvárott és 1958 nyarán megrendezzük s megalapítjuk a Somogyi Ünnepi Játékokat. Ezeken a megye valóban legjobb népi együttesei és művészeti csoportjai szerepelhetnek. Az átszervezés után fokozottabb felelősség hárul és jóval nagyobb szerep jut a kulturális munka szakmai irányításában a járási művelődési házakra. Ezek legyenek gyűjtőhelyei a járás kulturális gyöngyszemeinek. A népi együttesek, művészeti csoportok, szakkörök és képzőművésze ti, valamint népművészeti körök termékeiből rendezzenek rendszeres bemutató kiállításokat. Biztosítsák a falusi művészeti vezetők szjaikmai továbbképzését, rendszeresítsék a szakmai konferenciákat. Kaposvár város kulturális problémái különösen nagy figyelmet érdemelnek. Mivel városi művelődési otthon nincs, ezért az üzemi kultúr - felelősökre nagy felelősség hárul. Várjuk, hogy a Textilművekiben, a Cukorgyárban, a Vasipari Kombinátban, a Kefeüzemben és más üzemiben a művészeti együttesek nagyobb aktivitást mutassanak és meginduljon az általános kulturális munka. Erőfeszítések folynak annak érdekében, hogy a Somogyi Tücsök Bábszínház állandó helyiséget kapjon Kaposvárott, s ezzel egyesítve gyermekmozi is nyíljon. így majd biztosítani lehet közel 4000 kaposvári gyermek hathatósabb művészeti nevelését. Képzőművészeinktől! azt kérjük, hogy örökítsék meg szocialista vívmányainkat, művészetükben tükrözzék a jelen élet nagyszerűségeit és ezzel is segítsék dolgozó népűnket még nagyobb sikereit elérésére. Az elkészült művekből rendezzenek őszi tárlatot a Rippl-Rónai Múzeumban. A színháztól jó, szocialista-realista magyar, szovjet és népi demokratikus darabok bemutatását is várjuk a jövő évadban. Helyes lenne újból bevezetni filmszínházainkban — elsősorban Kaposvárott és járási székhelyeken — a filmankétokat. Ezek a feladatok, amelyeket szükségesnek tart a népművelési csoport a jövőben megoldani. Az öntevékeny falusi kulturális munka aktívabbá tételével kapcsolatban elsősorban pedagógusainkra számítunk és azt kérjük tőlük, ne válasszák mereven külön az iskolai tanítást az iskolán kívüli népműveléstől, hanem tekintsék szerves egésznek a kettőt, amely egységesen teszi ki: a nép művelését. Kérjük továbbá a tömegszervezetek segítségét is és végül, de вега utolsósorban a pártszervezeteket, hogy legyenek eszmei irányítói a falusi művelődési politikának. Ha a párt vezetésével az említett szervek összefognak, akkor a népművelési munka gyorsan kilábol a jelenlegi kátyúból. Honfi István, a műi oszt. népim, csoportvezetője.
