Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-31 / 125. szám
Péntek, 1957. májas 31, SÍWOOYOKSZAG 3 Somogyudvarhely homokra épült. Ezen a borongás, esős tavaszon is besüppednek a lábak a finomszemcséjű, aranysárga talajba, amíg Berzencéről elérik a falu szélét, ahol az őrs található. Körül a tavasz a zöld színorgiáját üli, belepi, beárnyékolja a laktanya sötétszürke falait. A négyzetalakú nagy drótkerítés mögött lelátni a hajlatba, a Dráva régi medréhez, ahol a fák zöld ezredei eltakarják a határt, melyet az őrs legénysége őriz becsülettel. Októberben nemcsak ezt a láthatatlan vonalat, hanem az őrsöt, esküjüket, a hazát, saját becsületüket, sőt életüket is védeniök kellett. Az egész csapat becsülettel tett eleget ezeknek a súlyos kötelezettségeiknek. Nem akadt közülük egyetlen áruló sem!... Épülhettek a falak a nyugtalan homokra, az őns kőszikla volt, nem árthatott neki a múló vihar ... Szembeszegültek vele ... Hisz mi volt az a hazaszeretet, a szocializmus iránti hűség érzéseihez képest, amely bennük tombolt és kiolthatatlan lángokkal táplálta szívük haragját... Pergessük most vissza egy kissé az idő fonalát... Ismerjük meg a drámát és szereplőit, melynek az a jellegzetessége, hogy mindenkinek — mégha oly kicsi is volt — rész jutott belőle. És mindenki becsülettel elvégezte abból, ami reá hárult. A szereplők Két kommunista tiszt: Nagy janos lonacmagy, 34 éves, 45-os íviKD-iag, voii Ucui^asz, apja kőműves, Hargitai jarios naonagy, poauKai tiszt, 2i eves, 45-ös MKP- tag, vou villanyszerem. Egy aoiuiuuiiisia uszuielyeües: Deres öaiiüor törzsőrmester, 31 éves, ao-os ívus.P-iag, vou loictmúves, apja vou gazua^agi csered. Az cycai ois lebenysege: Par nagok, űiszistaa, akiknek szülei egyem parasztok, isz-tagüK, gyári munkások es maguk is apjuKnoz nasoiuoak. Azóta tooDen leszereltek közműik, natan meg itt marautak. euokusuk meg nenányuk nevet, a oatrak közül a oatraooaket; vad unre, Eperjesi JO- zser szakaszvezetok, razekas János, Dimsz istvan, Daiiia István, Rigó Jozsei orvezetok, kocsis ívaunan, Kooeia János, ivaczki István, rsaoa iVunaiy, nataroroket. b most gördüljön morenoDen ez a hősi, igazi történet. 1956. október 27 A falu eddig várakozott. Izgatottan tigyeit. Udvarneiyen az eddig megoujt reakciósok között eikezdouott a suttogás, majd a nangoskodas az utcán, az tan ez nyíri ízgatasoa ment at. Poska Vendel, bakonyi Vendel és masok tie törtek bencsik József volt begyűjtési megbízotthoz, vadászfegyverei kérték, majd megvertek ot. Ledöntöttek a Doigar nősök emlékművet. Belekötöttek Nagy és Hargitai határorusztekDe. ügyelőre meg köveikezmenyek neikul. A laktanya őrseget megerősítettek. Leieioit a két lovász, Dinisz és Koheia, fegyveresen kenyérért indultak Berzencere. VágiaDan érkeztek vissza. Dimsz jelent: — Fonaonagy eivtárs, jelentem, a tanácsnaza előtt egy parszázaa tömeg tartózkodik. A tanácselnököt követeim, meg a kommunisták fejét... Bennünket is le akartak ■tartoztatni, de mi a lovak közé vágtunk és a tömeg kénytelen volt félreállni... A felettes parancsnokságtól délután utasítás érkezett: «Ot fó menjen át, teremtsen renaet... « Maga Nagy főhadnagy indult. A lovaskocsi későn érkezett. A részeg nangauók tomboltak, betörtek Arpási határorhadnagy iakásába és fenyegették, a héttagú családot. Az emlékmű ledöntése után úgy gondolták, nincs hatalom, amely szembeszállhatna velük ... Pedig volt. Éppen visszafelé térőben voltak a tanácsházához, amikor a határőrök odaértek. A főhadnagy felállt: — Kérem Önöket, a parancsnokság nevében, oszoljanak széjjel... Nincs szükség további... Az emberesoport egy pillanatra megállt. Ekkor érkezett a válasz. Egy lövést adott le valaki a tömegből. A fonadnagy fölött süvített el a golyó. Az elsápadt. — Mégegyszer felszólítok mindenkit, oszoljanak ... Ellenkező esetben fegyvereinket használjuk... A határőrök lövésre készen álltak. Kis csettenések hallatszottak. Az egyik főhangadó, Loncsár Vendel elkiabálta magát: — Mi, megijedtek ezektől a ... ? Fegyverezzük le őket! Ide a fegyverekkel! Utánam... Megindult. Sokan követték. Már csak 30 méter, már csak 20, aztán 'közvetlenül ott vannak a lovak előtt.., cAz uAü-ojAAjlj^I &(<£. kß-Szikia, Rövid tűzparancs ... A négy főhangadó elesik. Mindenki elszalad, Berzencén elaludt a reakció lángja. 1956. október 30, délután 2 óra Ezután Udvarhelyen is csend volt. Legalább is két napig. Azaz volt valami, de az majdnem, hogy titokban történt. Előző este megalakult a »nemzeti« bizottság, melynek Balogh Bálint, egy volt Barankovics-párti képviselő öccse lett az elnöke, aki Sztálmvárosból jött haza, ahol segédmunkásként dolgozott. Ez a Balogh Bálint a tanácsházhoz hivatja le Hargitai hadnagyot és Béres törzsőrmestert. A tanácselnököt ezidőben már elküldték, a »nemzeti bizottság« határozatával. Balogh felsóbbséggel fogadja, le sem ülteti őket. — A »nemzeti bizottság« nevében felszólítom Önöket, az őrsöt adják át nekünk, illetőleg a »nemzetőrségnek!« ... Béres majclhogy elneveti magát. Dehát komoly a helyzet. Ő válaszol, nagyon határozottan. — Nekünk van felsőbb parancsnokságunk, akinek engedelmeskedni tartozunk. Mi katonai esküt tettünk, hogy a dolgozó nép országhatárait megvédjük. Mi ehhez tartjuk magunkat... Balogh látja, hogy hiábavaló kísérletet tett. A két ember nagyon határozott. Szét kellene őket választani. — A törzsőrmester úrral nincs semmi bajunk, hisz innen a faluból nősült — szólt kedvesen, majd Hargitaihoz fordult: — Ön pedig este 9-kor jelenjen meg újra itt, egy kilenctagú bizottság tárgyalja ügyét... Hargitai elképed, de türtőzteti magát: Én ennek az őrsnek a politikai tisztje vagyok, megbízatásomat a dolgozó néptől kaptam, ettől senki, legfeljebb parancsnokságom foszthat meg engem... Az őrsöt pedig — kihúzza magát, szembenéz Baloghgal — az őrsöt senki nem lépi át, ha kell, fegyverrel a kézben is megvédjük ... Megértette?... És együtt, kemény összetartással távoznak. Este 9 óra A kilenctagú bizottság előtt ül Hargitai János. Egyedül. Kívül azért elrejtőztek a határőrök. Ha netán mégis történne valami... Balogh közli a szentenciát: — Úgy határoztunk, hogy egyelőre ott maradhat még az őrsön. Egy feltétellel... Meg kell mondania, kik voltak a faluban a beépített embereik Ha ezt megteszi, elmehet... A tiszt végignéz a bizottságon. Szeme csupa vigyorgó, vagy vak dühvei teli tekintettel találkozik. »Kik ezek, honnan veszik a bátorságot?« — gondolja. Szavai még határozottabbak. — Önöknek egyet kell tudomásul venni és megjegyezni. Nekünk mindenki barátunk, minden becsületes, igaz magyar ember... Mi gazemberekkel nem tárgyalunk ... Most pedig elmegyek. És ment. Dörgő léptei alatt csikorogtak a terem korhadó padlói... Október 31-én, déli 12 óra Az őrs ellenállásának híre megy, megjárja a különböző »nemzeti« és »katonai« fórumokat. A fiúk addigra még jobban összekovácsolódnak. Értesülnek a kommunisták elleni akciókról, az akasztásokról és egyebekről. »Ha a kommunistákat üldözik és öldösik, ez csak ellenforradalom lehet« — mondogatják. Mikor az ÁVH feloszlatását és az »ávósok elleni akciókat« is megtudták, keményen kifakadnak és eltökélik magukat a végsőkig való kitartásra. Délben Nagykanizsáról megérkezik Üveges őrnagy, az ottani honvédhelyőrsé'g parancsnoka. Nagy, magas, kövérkés ember. Markáns arca van. Kemény, pattogó, agresszív hangon ad parancsot Béres törzsőrmesternek: — Az ügyeletes azonnal hivassa be a parancsnokokat eligazításra. Béres nem tudja mire vélni a dolgot, bár sejt valamit. Az őrnagy addig ásítozik és a két civil »nemzetőrrel« beszélget, akikkel érkezett. A tisztek megjöttek. Üveges, kézfogás nélkül a tárgyra tér: — Bajtársak! Felteszem a kérdést: Hajlandók-e Önök a déldunántúli hadsereghez csatlakozni? — A hatást meg sem várja, úgy folytatja: — Különben is önökről sokat hallottam már. Ez itt egy tűzfészek ... Most is látom, valami nem tetszik Önöknek ... Nos, jó! ... Figyelmeztetem, ha bántalmazni mernek, vagy katonáiknál mozgást észlelek, egy órán belül porrálövetem az őrsüket... Ha nem tudnák, egy 'századom Berzencén állomásozik ... Nos? Még mindig nem beszélnek? ... Béres töri meg a percnyi csendet: ; j Őrnagy bajtárs, mi kanizsai parancsnokunktól kapjuk az utasításokat, most is onnan várjuk... Minket az itteni határ őrizetére állítottak ide, nem másra. Az őrnagy türelmetlen. »Ilyen kis őrsre ennyi időt vesztegetni.« — gondolja. — Hívják össze az őrsgyűlést, a katonáikat. Majd azok eldöntik, hova állnak és ki legyen a parancsnokuk. Maguk addig itt maradnak. Az őrsgyülés rövid ideig tartott. A fiúk megtartották régi parancsnokaikat. Azt mondták, az ő parancsaikat követik... Közben egy másik autó érkezik, egy századossal, a berzencei és az udvarhelyi »nemzeti« bizottságok elnökeivel. — Ezeknek pedig fegyvert kiadni. Amennyi kell nekik — szólt oda még menetközben Üveges. Sietett. »Ez a kis vacak őrs most nem számít.« Beszéljen, őrnagy úr, a kani-KISÜTÖTT A NAP BÖHÖNYÉN »Mintha ismeretlen szigetvilágba csöppenne hirtelen az ember, olyan kihaltnak tűnik az egész böhönyei határ« — ezt írtuk, mert ez volt a valóság március közepén Böhönyén. Tétovázás, lassúság, egyhelyben topogás a földrendezésnél — ez uralta akkor nemcsak a mezőket, hanem a falu, az emberek gondolatvilágát is. Sajgó szívvel jártam akkor a mezőt, mert láttam, éreztem, hogy az emberek a szántatlan földek miatti aggódástól, az idő rohanása miatt idegesek, roppantul felfűtött volt akkor a falu levegője, hangulata. S ott kísértett az »ősi földhöz« mindenáron való ragaszkodás téves nézete. Ha valahol igen, akkor itt az ellenforradalmárok október előtti és utáni törvényszegő cselekedetei, beválthatatlan ígéretei nagy kárt okoztak a falunak — a törvények ellen hangolták a falu lakosságát. káról áttértek a földrendezés törvényben szabályozott végrehajtására. Ezt igazságosnak tartják ma már a parasztok. Ezt mutatja egyébként az is, hogy senki sem óhajtja csereberélni a földeket. Egyetértéssel osztozködnak az őszi vetéseken is a volt tsz-tagok. Az igazság győzött Böhönyén. S ez minden sikerük nyitja. Érthető, hogy miért volt most nagy pz öröm két hónappal kora tavaszi látogatásom után. Már nem az ideget, reményt ölő némaság honol a 3700 holdnyi bönöny.ei mezőkön. A nagy kedvvel, szorgalommal dolgozó emberek uralják a határt, s nyomukban ott a reményt keltő biztosíték: a jó termés a gazdag jövedelemre: gondosan elmunkáltak, tiszták a földek. Az egész búzamező egy hatalmas zöld szőnyeg. Virágzó kalászú gabonák ringatóznak a tavaszi szélben. A volt Búzakalász Termelőszövetkezet vetette 20 holdas rozstábla, a búza és az őszi árpa is jó terméssel bíztat. A különbség abban látszik meg, melyik gabonának milyen volt az előveteménye, talaja. Egyetértés uralkodik a tanács vezetői és a falu lakói között. Van már tekintélye a községi tanácsnak a falu előtt. S ezt annak köszönhetik, hogy a falu vezetői nem engedik el fülük mellett a lakosság ötleteit. Valóra kívánják váltani a régi vezetők régi ígéreteit is. Nagyszabású határozat érlelődik a faluban. Még az idén hozzá akarnak fogni a falu határán hat-hét kilométeres szakaszon áthaladó Rinya-folyó szabályozásához. A költséget, mintegy 140 ezer forintot a községfejlesztésre begyűlt forintokból és az állami hozzájárulásból fedezik. A Vízügyi Igazgatóság most végzi a műszaki felméréseket. A tanácstagok örömmel üdvözlik és támogatják a javaslatot. Szemere József azt is javasolta, hogy a községfejlesztésen kívül vessenek ki hozzájárulási költséget a Rinya mentén húzódó földek gazdáira is. Nos, ő is köztük van. : Szántatlan földek csak a víznyomásos mesztegnyói ■határrészen találhatók. Ha mégannyi lett volna az ; ores, föld, azt is bevetették volna a gazdák. Bezzeg : tavaly ilyenkor több száz holdnyi parlag csúfította a : mezőt. Rengeteg burgonyát, kukoricát és a vetőmagiélhasználásrói ítélve, mintegy 350 holdnyi pillangós virágú takarmányt vetettek a gazdák. Tavaly egész esz; tendőben ötven holddal sem Dovitetten a takarmáay: bázist. Uborkatermelésre szerződtek sokan. Böhönyén Tesz a savanyítás, tartósítás is. A legjava, a legaprólékosabban elmunkált földekbe ültetik a dohányt. Cukorrépából egyetlen holddal sem vetettek a tavalyinál kevesebbet. A portákról kifogyott a télen és korábban összegyűlt istállótrágya. Műtrágyából is a tavalyinak két-naromszorosát szórták ki a földekre. Az idea elfogyott a íöldművesszövetkezet boltjából a gyomirtó .■egyszer, az egyéni gazdak vásároltak fel. A szövetkezet permetező brigádot szervezett a gazdák segítségére. A tavalyi százezer forintnyi községfejlesztésből a falu villamoshálózatának bővítését tervezik. Bekapcsolják a hálózatba Dávod-puszta, a vasúti rész, és a tsz új utcasorának több mint száz lakását. Jövőre kerül sor Balogd-puszta villamosítására. A községfejlesztési tervből élet lesz Böhönyén. Ez is egyik magyarázata: miéit olyan tekintélyes a tanács a falu népe előtt. A volt kastélyépületet a tanács vezetőinek közbenjárására a Földművelésügyi Minisztérium átadta a falúnak iskola céljára. (Eddig a Böhönyei Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat székelt benne.) A kastély négy tantermében tanulnak már ősztől a felsőtagozatú általános iskolások. Megszűnik a zsúfoltság. A tanács kezdeményezésére társadalmi munkában javítják meg a községi és dűlőutakat. A tavaszon ötezer eper-, szil- és: nyárfát ültettek el Böhönyén. Biztató a kilátás az őszibarack-, aimatermésre is. Szerencsére a jég, a fagy nern okozott kárt a szőlőben, a fagytól leperzselt burgonyalevelek kiheverték sérülésüket. A hullott gyümölcs szesznek való kifőzésére nagyteljesítményű főzdét helyez üzembe a MEZŐÉRT S még mire ki nem terjed a tanácselnök figyelme. Vékonydongájú, huszonötévesnek látszó fiatalember lép be az irodába. Egyenesen az elnökhöz megy. — Hallottam, hívattál, Józsikám. — És a népszerű, fiatal tanácselnök megbeszéli Ignácz Józseffel, szeretné, ha benevezne a június 2-án rendezendő járási szpartakiádba. Mert Ignácz futásban már eddig is sok babért aratott. Hogyne venne részt most is. Csak egy a kikötése: ne kelljen naponta bejárni edzésre a pusztáról. A tanács elnökkel, aki mellesleg az atlétikai szakosztály vezetője is, meg lehet egyezni... > Honnan ez az igyekezet, s a gazdák gondjaiért való ■mély felelősségérzet, gondoskodás? Egyszerű a válasz. ÍHatvani Barnabás gazdasági felügyelő erre így válaszol: »A gazdák kilencvenöt százaléka megelégedett a ! földrendezéssel, nagy a termelési kedv.« S emögött ott [van az is, hogy a taldozgatás-foldozgatásszerű politi-Lám, Zóka József tanácselnöknek erre is jut idejéből, pedig szent igaz, hogy a nagy népességű Böhönye ad éppen elegendő munkát a tanácselnöknek. Büszke is falujára, az utolsó három évben mindig elnyerték az elsőséget futásban, női és férfi röplabdában, súlyjökésben, magas- és távolugrásban. Se szeri, se száma a többi helyezésnek, Ezért szervezi olyan szívesen az idei szpartakiádot is. A község becsületéért, jó hírnevéért VARGA JÓZSEF zsai parancsnokkal, ha az beleegyezik, akkor igen ... mondja Hargitai. A két autó elszáguldott. »Fegyvert? Majd, ha fagy« — gondolták mindnyájan. Nem is adtak ki senkinek ... November 1-én,‘ délután 4 óra Falugyűlés van, éppen Balogh Bálint szónokol, mikor az őrs kilenctagú fegyvertelen csoportja megérkezik. Egy hang félbeszakítja a szónokot. Fegyvert adjanak nekünk! Fegyvert kérünk... A szónok még mindig hallgat. Nyilván a választ várja. Hargitai János megszólal. — Fegyvert mi senkinek nem adunk. Ezt vegyék egyszer és mindenkorra tudomásul. Arról lehet szó, hogy a rend fenntartása végett egy határőr egy polgárral járőrözhet Néhányan helyeseltek. Már napirendre is tértek volna a dologban, amikor Balogh hangja felcsattan... — Én ezzel a véreskezű határőrséggel nem vállalok szolidaritást. Azt mondom, mielőbb hagyják el a termet, de még az őrsöt is ... Az őrsön riadót rendeltek el. Be rendezkednek laktanyavédelemre Jókor, mert megérkezik két gépkocsi. Üveges őrnagy keze dolgozik. A letenyei őrsöt fel akarja cseréltetni az udvarhelyivel. — Mi nem hagyjuk el az őrsöt senki parancsára, menjetek vissza a helyetekre!... Semmi ok nincs a csereberére... A letenyeiek látják a helyzetet. Maguk sem szívesen jöttek. Fordulnak vissza. Az udvarnelyi falugyűlés éppen ekkor ért oda Balogh Bálinttal az élen. Üdvözölni akarta a letenyeieket. Szép fogadtatásban volt része. Az őrs kapuját bezárják. A gépfegyver felkerül a magasfigyelooe. Golyószórók ütik ki az ablakokat. Felharsan Hargitai hadnagy hangja: — Ha 10 percen belül valakit az őrs előtt találunk, megszólalnak a fegyverek... Nem kukoricázunk többé... Ha láttak valaha futást, akkor ez az volt... Verseny a javából. Hazáig meg sem álltak... 1956. november 5 E zalánfutás óta csend lett a faluban. A határőrök veitek át a falu őrizetét. Negyes portyák jártak az utcán. Az orsón ott volt a tanácselnök, Peti Gyula italooitvezeto. A termelőszövetkezet tagsaga is éoren vigyázott. Tartották a Kapcsolatot ... Már tudomásuk volt a szovjet csapatok segítségéről, túl voltak az első orvenaezesen, mikor este egy asszony szolt nekiK, nogy eilemorradaimi csoport narom gépkocsival ideérkezik a iaiu aia a temetonöz: Barcsiak. Vezetőjük Vida Árpád százados, a volt orsparancsnok. Az orsot akarják megtámadni. Egyelőre ennivalóra vadásznak. Béres azonnal bement Csurgóra. Egy kepkocsit kapóit. Keso délután visszaért veie. Az őrsön Háromperces riadót rendeltek el. lnduias a neiyszinre. Ese pergett az eső, sötétedett. A csoport nem vette eszre okét. Erősen rajuk világították. Beres kiugrott a kocsiool. — Fel a kezekkel! —■ kiáltott be a ponyva ata. A tizenegy ember azonnal megadta magat. Vioa Árpád nem volt koztuk, ivreg Kanrtan romnál, regi cmiuorajanal vacsoráit. De nemsokára neszét veuek a dolognak es Vízvárnak varian, toronyиши ide viszont eieg volt egy telefon az őrsre. Vioaek itt is natarorók kar jaioa rónán iák... Egy este rr óra relé Tóth József állom as iveZeru luiotu ne Hozzájuk. Négy киоте terror nozta a nirt, nogy »sós« jeizeseket rat a vízvári ailonias xeioi. Deres oeiuent az elfogottakhoz. Itt tudta meg, nogy a viszontvársz cL DciTCöA, LHJaAae/J. fcío ct Vi^VcUl Alettái'“ or&egtíK egyuues megiamaaasab jelentette voma... Az őrs ablakai még őrzik a nyonmai. IX llci&y UVcbtaUidK AUiEpó- oen ituicuaitu Lüiebcü vaTiíiciK.. лахо1 hirtelen ктутьак a ic&yvereK. csövei. Vannak még itt a régiek közül is, akik elmesélik az utánuk jövőknek, hogy mi történt az őrsön és azok buszkék lesznek majd rá, hogy itt szoigainatnak, itt őriznénk a határt. Őrizzétek is fiúk, az emléket, őrizzétek az országot... Akkor boldog az ember, ha tudja, mit miért csinál. Csákvári János
