Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-30 / 124. szám

vlLÁG PR0LLTAR]1 EGYESÜLJETEKl • _____ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA H. évfolyam, 124. szám. ÄRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1957. május 30. ' /-'x EZ ŐSZINTE BÄKÄTSÄG JEGYÉBEN Alakuló gyűlést tartott kedden este a Helyőrségi Tiszti Klubban a Magyar—Szovjet Társaság A z alakulás végbement, de ennél mégis több c* történt. Az alakulás mellett baráti találko­zás is lezajlott, az egymástól ugyan távol élő, de mégis szorosan összetartozó magyar és szovjet nép küldöttei között. Zsúfolásig megtelt a klub nagyterme. Munká­sok, párt- és tömegszervezeti vezetők, magyar és szov­jet katonák, értelmiségiek, öregek és fiatalok bizonyí­tották lelkesedésükkel, hogy népünk őszintén törekszik pótolni azt a kárt, amit az ellenforradalom a magyar— szovjet barátságnak okozott. Szirmai Jenő elvtársnak, az MSZMP Megyei In­téző Bizottsága elnökének megnyitó szavai után Mi­­kecz János elvtárs, a Városi Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Szavai a történelembe nyúltak vissza. Elmondotta, milyen nagy hatással volt az orosz nép harca a magyar nép életére, fejlődésére. A magyar és a szovjet nép között kialakult barátságnak történelmi gyökerei vannak. 1905-től kezdve ez a barátság az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságon keresztül erősö­dött és fejlődött. Az elnyomás éveiben is a szovjet nép adta a hitet, az erőt a magyar népnek. 1945. április 4-én felszabadított bennünket a szovjet hadsereg, majd utá­na testvérként, őszinte, igaz barátként állt mellettünk, segített új életünkben. Ez az őszinte barátság a bajban mutatkozott meg igazán. Akikor, amikor veszélyben volt a magyar nép hatalma, a magyar proletariátus diktatúrája. A szovjet nép nem késlekedett, a varsói szerződésből fakadó kö­telességét híven teljesítve, a proletár internacionaliz­mus szellemében segített nekünk az ellenforradalom leveréséiben, másodszor is felszabadította a magyar né­pet. Másodszor is szovjet katonák áldozták életüket a magyar népért, a szovjet katonák vére pecsételte meg a két nép barátságát. S az ellenforradalom leverése után ismét gazdaságilag is támogatott bennünket, hogy megindulhasson hazánkban az élet. Igaz, őszinte bará­tunk a szovjet nép. S erre a barátságra, szocialista építésünk zálogára úgy kell vigyáznunk, mint a sze­münk fényére — fejezte be szavait Mikecz elvtárs. A szovjet parancsnokság egyik képviselője állt ez­után fel. Szívből jövő, meleg szavakkal emlékezett meg a magyar nép harcáról, s figyelmeztette népün­ket az 1956-cs október tanulságaira. IVÍajd befejezésül sok sikert kívánt népünknek a szocializmus építéséhez. A tömegszervezetek, üzemek küldöttei virágokkal kö­szöntötték ezután a szovjet elvtársakat. A nőtanács, a Kommunista Ifjúsági Szövetség városi szervezete, a Hazafias Népfront adott át virágot, a Textilművek egyik fiatal dolgozója, Sági Éva pedig oroszul köszönte meg a szovjet elvtársak segítségét és nyújtott át virág­csokrot. Virágcsokrot adtak át még a Vízművek, a Ren­­deltszabóság, a Finommechanika, a Nyomdaipari Vál­lalat, a Cukorgyár küldöttei pedig ajándékokkal ked­veskedtek a vendégeknek. S ki tudta volna lelkesedés, taps nélkül nézni, ami­kor az egyik szovjet tiszt elvtárs, a virágot, az ajándé­kot átadó dolgozókat, mint testvérét ölelte magához és csókolta meg. így csak igaz barátok tudnak örülni, s örömet szerezni egymásnak. Az alakuló gyűlés első része Szirmai elvtárs zárószavaival véget ért. Kultúr­műsor következett ezután. Sokszor csattant fel a lelkes taps, sokszor kellett a szereplőknek megismételni műsorszámaikat. Felejt­hetetlen percek következtéit. Köszönet érte a szovjet komszomolistáknak, az énekkarnak, a tánczenekamak, a szólóénekeseknek, a táncosoknak, akik közül nem egynek a játékát virággal köszönte meg a közönség. Különösen nagy szeretettel fogadták annak a szovjet őrvezető elvtársnak énekét, aki Kozma József világhírű dalát, a Hulló leveleket oroszul, a Bolyongok a város peremén kezdetű táncdalt pedig magyarul énekelte. Köszönet a lelkes játékért a Szakszervezet Somogy me­gyei Tanácsa népi zenekarának, valamint a Csiky Ger­gely Színház művészeinek, Rohonczy Máriának, Vesze­­ley Máriának, Mészáros Jolinak, Körösztög Istvánnak és a Textilművek népi táncosainak. fP elejthetetlen találkozás volt a városi Magyar —Szovjet Társaság alakuló gyűlése, amely az őszinte barátság jegyében zajlott le. Hisszük — mert hiszen az ott tapasztalt lelkesedés biztosíték erre —, hogy a magyar és a szovjet nép barátsága tovább fej­lődik, tovább erősödik és még közelebb hozza egymás­hoz népeinket Milyen gyümölcstermés várható? A Földművelésügyi Minisztérium Növénytermelési Főigazgatósága a legutóbb érkezett hivatalos becslések alapján közli, hogy kajszibarackból és az őszibarackból országszerte bő termés várható. Az alma igen jó, he­lyenként rekordtermést, a körte, a cseresznye és a meggy közepes ter­mést ígér. A szilva a szokásosnál gyengébben kötött, ami azonban a múlt évi rekordtermés után termé­szetes. A gyümölcskezdemények ter­mészetes ritkulása a barackoknál be­fejeződött, az egyéb gyümölcsnemek legtöbbjénél még tart. 70 éves az eszperaníé isyeSv Az Országos Eszperantó Tanács ebből az alkalomból Budapesten június 3-án kiállítást rendez és a posta emlékbélyeg­­sorozatot bocsát ki. A sorozat két bé­lyegből — 60 filléres és 1 forintos cím­letből — áll. A 60 filléres bélyeg föld­­gömböt ábrázol, amelyen a hetvenes óvszám és eszperantó felirat lesz. Az 1 forintos bélyeget Zamenhofnak, a nemzetközi nyelv megalapítójának arc­képe díszíti. Az új béJyegek árusítását június 8-án kezdi meg a posta. Rövid séta a ENSZ székházában Különlegességek a Budapesti ipari Vásáron Nagy feladatok várnak as AKÖV kommunistáira és dolgosóira Á moszkvai VIT előkészületeiről Az öt világrész ifjúságának moszk­vai találkozója az előjelek szerint méreteiben messze felülmúl minden eddigi fesztivált. A szovjet főváros­ban két hétig száz ország fiatalságát látják vendégül. A két hét gazdag programjára jellemző, hogy naponta átlag négyszáz különböző találkozó — szakmai szeminárium, baráti ösz­­szejövetel, sportverseny stb. — lesz. Kiszámították, hogy ha valaki min­den eseményen részt akarna venni, száz évre lenne szüksége. Az érdeklődés már ezekben a he­tekben is világszerte igen nagy. A külföldi lapok, rádiótársaságok, hír­ügynökségek és folyóiratok előrelát­hatólag 350 tudósítót küldenek a VIT-re. A rendezők mindent meg­tesznek a riporterek rendkívül ne­héz munkájának könnyítésére. Min­den külföldi újságíró személyre szóló igazolványt és jelvényt kap, amely szabad belépést biztosít a különböző eseményekre. A hangversenyekre, sporttalálkozókra külön belépőt kap­nak. A tudósítások gyors lebonyolításá­ra állandóan rendelkezésükre áll majd városi és interurbán telefon, sőt képtávíró is. A sajtóközpontot a hires Moszkva Szállóban helyezik el, itt kapnak szállást az újságírók is. Csupán a géptávíró- és a tárgyaló­­szobák két emeletet foglalnak el. A filmeseknek a fotoszolgálat nyújt majd segítséget, ahol előhívhatják a képeket, beszerezhetik a fényképe­zéshez szükséges kellékeket, s a kü­lönleges műhelyben megjavíthatják az elromlott gépeket. A rádiótársaságok tudósítóinak a szovjet rádió külön rádi^palotát bo­csát rendelkezésükre a Puskin téren. A közvetítők itt használhatják a stú­diókat. s a helyszíni közvetítésekhez jól felszerelt gépkocsit is1 kaphatnak. A VIT sajtóközpontja ezeken kí­vül a fesztivál idején mindennap orosz, angol, francia, népiét és spa­nyol nyelvű tájékoztatót ad az újság­íróknak, amely ismertetil a találkozó legfrissebb eredményeit és híreit. Több mint egymillió forint értékű Dl) T-védőszer Megyénk déli járásaiban eddig nem tapasztalt mennyiségben ütötte fel fejét a burgonyabogár. A Nagybajomi Növényvédőállomás azonnali intézkedéseket tett a veszélyeztetett területek megfelelő mennyiségű vé­­dekezőszerrel való ellátására. . Nyolcszáz mázsa DDT-port szállítottunk ki a helyszínre, ami 15 forintos kilónkénti áron számítva egymillió kétszázezer forint értéknek felel meg mondotta Fülöp Mihály, a Növényvédő Állomás főagronó­­musa. Most az a feladat, hogy a védekezés a szaktanácsoknak meg­felelően, idejében történjen ott is, ahol a gazdák saját maguk végzik ezt. Sajnos, az a tapasztalat, hogy ezt több helyen nem tartják be, sőt van­nak olyan esetek is, mint például Segesden, ahol szemétlapáttaJ tíz-húsz kiló számra osztogatták szét boldognak-boldogtalannak a DDT-port és nem egy gazda a tyúkóljába és az istállóba használta el tető-, illetve légypusztításra. Ez megengedhetetlen, annál is inkább, mert kormányunk igen nagy áldozatokat hoz akkor, amikor ezt a drága vegyszert külföld­ről hozatja be és ingyen bocsátja a gazdáié rendelkezésére. Ugyanakkor az elmúlt hideg napok egyáltalán nem tették szükségessé а I védekezést,, mert a lárvák csalt a meleg napok beköszöntésével bújnak elő. ; — A Nagybajomi Gépállomás több száz háti-porozógépet adott ki a burgonyabogarat jelző községekbe és a legveszélyeztetettebb területe­ken a Növényvédő Állomás korszerű gépei végzik el a porozást. Mi­helyt az idő felmelegszik, azonnal hozzálátunk ehhez, hogy ne csak a bo­garakat pusztítsuk el, hanem az előbújt, a bogaraknál sokkal veszedel­mesebb lárvákat is — mondotta Fülöp Mihály. A grillben rég megkapta már a nagy jazzdob mára az utolsó ütést. A cintányér összecsukódott, mint két fáradt szempilla. Az eső elállt, de a házak fölött még villámlik. Dörrenés nincs. A fényt elnyeli a sötét némaság. Az ablakok mögött pihen az élet Holnapra gyűjti erőit a test: új munkára, új eredmények­re. A pihenés ilyenkor esik a leg­jobban. Éjjel 3 óra! A harmadik utcakereszteződést hagyjuk már mögöttünk. Néhány lépés még és célhoz értünk Földszintes ház, a kis ablakrése­ken halvány fény szűrődik az utcá­ra. A kapu mögül hangok ütik meg fülünket. Az ablak üvegén át látni, amint egy félmeztelen, nyurga férfi nagy sietséggel kipattan egy belső helyiségből és kosárral a kezében közelít az ablakhoz. A nagy kosár péksüteményt a dróthálóra önti. Nagyot lélegzik, megtörli a homlo­kát, azután siet újra tovább... A Kanosvári Sütőipari Vállalat 2-es számú üzeménél járunk NAPPAL AZ ÉJSZAKÁBAN Ahogy átlépem az üzem küszöbét, egyszerre mögöttem marad az éj­szaka, némaságával, mozdulatlansá­gával. Vagy tíz félmeztelen pék­munkás egyszeriben a legmozgéko­nyabb nappalt idézi elém. Az első pillanatban nem lehet különbséget tenni, hogy a kemence előtti mély »rakodóállásban«, a dagasztónál, vagy a süteményformálóban fo­lyik-e nagyobb iramú munka. De ki ér rá törődni most ezzel? A fi­gyelem egyetlen célba egyesül: haj­nalra, mire az első szállító kocsi a kapu elé hajt, hogy a hétköznapi reggelek friss, meleg »szenzációjá­val« szerte robogjon a városba — arra az utolsó darab briós szelet és sósperec is készen álljon a szállítás­hoz. Addigra pedig 10 000 zsemlé­nek, 250 nagy és 150 Ids briós tész­tának, 400 vajaskiflinek kell a drót­A z éjszaka munkásai hálóba kerülni. (Kenyeret itt nem sütnek.) Hess hát, álmosság! A férfikarok megfeszülnek, mint a kö­telek. A futószalag gyorsaságával tömik a tüzes kemencéket sütni­­valóval. Gyerünk, mert az óra ismét üt és észrevétlenül közeleg a reg­gel... MODERN PÉKSÉG Ahhoz, hogy a tízezer zsemle és többi tésztatársa reggelre valóban kávé mellé kerüljön, bizony egye­dül nem lenne elég a még olyan hosszú éjszaka, vagy a még olyan nagy igyekezet sem. Ez a mennyiség már meghaladja az emberi kéz tel­jesítőképességét. Éppen ezért a 2-es számú péküzem már nem a régi­módi, lassú munkamódszerekkel dolgozik. Amit csak lehet, a Sütő­ipari Vállalat gépesített itt. Bármi­lyen furcsán hangzik is, a »modem pék« már nem dagaszt, hanem egy gombnyomás a kapcsolótáblán és a hatalmas, félgömbalakú dagasztó­medencében elkészített tésztában nagy íélkarhcz hasonló vasnyelv kezd forogni egyenletes ütemben. A több mint 230 kg-nyi tésztatömeg engedelmesen hagyja, hogy a gép megforgassa valamennyi porcikáját, egészen addig, míg sütésre nem lesz alkalmas. Bús Vendel bácsi ka­paszkodik neki két kézzel, hogy ki­szakítson akkora darabot belőle, amelyből éppen 30 db zsemle fog majd kikerekedni. A biztonság ked­véért mérlegre dobja. Dehát éppen­séggel felesleges, mert pontosan el­találja már a mennyiséget. Ezt a tésztaadagot egy másik kéz, Nóg­rádi Gyuláé, mindjárt kis, kerek lemezkére rakja, laposra simítva ké­szíti el a következő lépés számára, amikor a tésztával újra a gépnek akad dolga. Ilyenkor pár másod­percre eltűnik a kis formálógépben és ekkor már egy helyett 30 da­rabban veszi ki onnét Bús Vendel tésztaformáló. De 'hol van ez még a sütéstől? A kiformált tésztát most hosszú edényekbe rakják sorba. Nem hagyják azonban sokáig pi­henni, mert a kemence szájánál máris felhangzik a szó: JÖHET A ZSEMLE! És Köves Károly, meg Király Já­nos hatalmas lapátjai másodpercen­ként szaladnak a kemence mélyére. Ha egy pillanatra a lapátot lete­szik, úgy azonnal nyúlnak a víz­fecskendőhöz, hogy friss permetként öntözzék meg a kemencébe rakott zsemlék tetejét. A befecskendezett vízből hirtelen gőz fejlődik és ettől lesz szép fényes, ropogós, »zomán­­cos« a sütemény teteje. Hát így jár a hódító hőségben kézről kézre a reggelik várva várt friss süteménye. Bár az ablakok sarkig tárva állnak és fent a ventil­látorok birkóznak a 90 fokkal, a le­vegő mégis nehéz, a munka pedig gyors. Valaki a szódásüvegért fut. Szomjúhozik. Hirtelen kalszik a villany. Áram­szünet. Néhány másodpercig csend, aztán itt is, ott is felágaskodik egy pipics, vagy gyertya lángja. A gyen­ge, rőt fény alig fonja be a sötét helyiséget. A pékség dolgozói egy­beverődve, félkörben állnak: Arcuk hevült, nagy, izmos felsőtestükön gyöngyözik a verejték. Itt állnak valamennyien: az éjszaka munká­sai, akik a nem olyan rég hozott kormányrendelet alapján már a törvény szerint is a nehézipari mun­kások közé tartoznak. A munkás­paraszt kormány az elismerés zász­laját hajtotta meg előttük, amikor most már hivatalosan is a legnehe­zebb munkát végző, szocializmust építő dolgozók közé sorolta őket. Több bér, több juttatás, több elis­merés. Ezt hozta nekik az örömmel üdvözölt üj törvény. Kellett ez, na­gyon kellett. A verejtékcseppek szakadnak. Csatornát nyitnak a bőr pórusai fe­lett. Erő, hősiesség sugárzik az alig megvilágított arcokról. A támadt csendben mintha a munka himnu­szát énekelné valami hatalmas kar. Aztán egyenként fordulnak ki a körből, kezükben a pislákoló mé­csesekkel ... ELSŐNEK KOVÁCS FER.ENn. az üzem vezetője siet a dagasztó­­kádak közé, hogy további munkára rendezze őket. Csak annyit róla: nem lehet ráerőltetni a pihenést. Ha úgy tartja kedve, még a nappali al­vási időből is lop el egy kicsit a munka javára. Rajong az üzemé­ért, mindent biztosít, ami csak szük­séges. A munka emiatt soha nem állhat meg — sikerült példaképnek lennie. A második fény is megmozdul és az üzem »Munkácsyja« indul el az ecset felé. így hívják tréfásan Sza­bó Józsefet, a tésztakenőt a többiek. Persze van ügy, hogy a fiatalember (három gyermek apja) a sütőlapátot is megragadja és a pemzlit más fog­ja. De azért már csak ő lett Mun­kácsy éjszakai megszemélyesítője itt a 2-es üzemben. A harmadik pislá­koló fényt ketten követik: a birkó­zó felsőtestű Köves Károly és elma­radhatatlan társa, Király János. Nem tudni, melyik erősebb. Az igaz­ság az, hogy mindketten lelkes hő­siességgel állják posztjukat a két — állandó hőséget lövellő — kemen­ceajtóban. Bár jók a munkavédel­mi berendezések, van védőital, zúg a ventilátor, de a ikitoluló hőséget még mielőtt azt a környezet csök­kenthetné, ők érzik arcukon, mel­lükön. Érzik és állják! a hosszú éj­jeleken át azokért, akikre az alvó városban most ráborul a csend és a pihenés nyugalma. Hivat4s kell hoz­zá! És ezt] a nagy áldozatot vállaló munkaszeretetei a többiekben: Fal Károlyban, Vincze Sándorban, Nóg­rádi Gyulában, Csonka Istvánban, Kránicz Ferencben is megtaláljuk. Nem kell hozzá nagy vizsgálódás. Elég rátekintem a verejfékes hom­lokokra. ÍGY VIRRAD RÁJUK _____A REGGEL I legtöbbjükre már húsz-harminc esztendő óta. A felszabadulással megváltozott munkakörülmények, a nagyobb megbecsülés segít abban, hogy minél rövidebb legyen ez az éjszaka és gondtalanabb a napos reggel. Az ellenforradalom idején ez a hősi munka többszörösére fo­kozódott a kaposvári pékeknél. Nem sztrájkoltak, kitartóan dolgoztak a mindennapiért. Az uszít ókkal nem törődtek. Az idő őket igazolta. Mielőtt indulnék, nagy 1 briós sze­letet csomagolnak nekem kis, macs­­kafarknyi papírba: vigyem el a ma­mának. — Mi lesz, ha elmondom neki, honnan hoztam, hogyan ké­szül, hány liter verejték párolgott el, míg briós lett a kovászból... ? Amikor jó étvággyal harap bele az anyám, bizton mindez egy pillanat­ra eszébe jut majd és adózik a fá­radságnak, az áldozatnak. Ahogy öt ismerem, megteszi ezt később is, ha kiflit vásárol. És talán követik majd mások is ... ! Kint elvonult a vihar utolsó da­rabja is. A fátyolfelhőn áttörnek a tiszta fényű csillagok ... Szegedi N ander

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom