Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-28 / 122. szám
Medd, 1957. május i*. SOMOGYORSZÄG 3 Távira) Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága elnökének A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 45. születésnapja alkalmából Önnek — a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép egyik kiváló vezetőjének — testvéri üdvözletét küldi és további sikereket kíván abban a harcban, amelyet a magyar nép, harsé« élcsapatának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak a vezetésével a magyarországi népi demokratikus rendszer megszilárdításáért, a magyar dolgozók életszínvonalának további emeléséért és a szocializmus építéséért vívnak. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Hamarosan a Minisztertanács elé kerül a tsz-tagok biztosítására vonatkozó javaslat Vasárnap szövetkezeti napot tartottak Fejér megyében. Ebből az alkatomból Velence községben délelőtt ünnepi nagygyűlést rendeztek, amelyen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a megye képviselője mondott beszédet. Beszéde elején alacsony- mezőgazdasági termelési eredményein!: okait fejtegette, majd rámutatott, hogy a jó eredmények elérésének feltétele mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a nagyüzemi gazdálkodás, a szövetkezeti gazdálkodás. A tsz-mozgalomban sok hibát követtünk el, s a múlt évi októberi események súlyos csapást mértek a termelőszövetkezetekre. Azok azonban, amelyek megmaradtak, igazi szövetkezetek! Hiba volt, hogy gyakran akaratuk ellenére szólítottunk embereket a szövetkezeti gazdálkodásra. A jövőben nem fogjuk ezt tenni. A jövőben gondoskodni fogunk arról, hogy az új na^vüzemek létrehozásának meglegyenek a gazdasági és a politikai alapjai. A továbbiakban Dobi István a tsztagság egyik régi panaszáról beszélt: az öregségi biztosítás, a termelőszövetkezetek idős dolgozóinak intézményes ellátása jogos kérés, ezt mindenki elismeri — mondotta. — Foglalkozunk ezzel a i kérdéssel, s az öregségi biztosítás ügyét feltétlenül rendezzük. A javaslaton most dolgozunk, s rövidesen a Minisztertanács elé terjesztjük. (MTI) Mégis „kitáncolták" Az eső sem tudta elvenni a fiatalok jókedvét, az sem bírt a fiatalok erejével. Igaz, hogy nem kinn az utcán, hanem benn a Megyei Pártbizottság épületében »táncolták ki« a májusfát, de mégis csak eleget tettek a kaposvári KISZ-fiatatok a régi hagyományoknak. Évszázadokra visszanyúló hagyomány népünk életében a májusfaállítás, amelyet azután május utolsó vasárnapján hajnalig tortó táncmulatsággal döntenek ki. Zengett a megyei pártszékház a fiatalok jókedvű énekétől, táncától. Szokatlan volt a folyosón való táncolás, az egyik táncoló lány el is esett, de csak addig fájlalta, lábát, amíg újra táncba nem hívták. Magyar fiatalok, szovjet katonák együtt mulattak, együtt »táncolták ki" a májusfát, amely csodák csodájára, mégis a helyén maradt. Talán olyan jól sikerült a »kitáncolás«, hogy újból meg akarják . ismételni, vagy meg akarják hagyni a következő esztendőre? ... Este a KIOSZ székházában (?) gyülekeztek a fiatalok, s ott folytatódott a táncmulatság. Nagy sikert aratott a Textilművek, a Baromfifeldolgozó Vállalat és a vasút dolgozóiból alakult közös tánccsoport, amely egy csárdással nyitotta meg a táncot. Ez, s hogy a fiatalok végig jókedvűen, jó hangulatban tartottak ki a táncmulatságban, nagyon tetszett. Nem tetszett az. hogy az egyik fiatal szén szürke ruhájához egy .ízléstelen nyakkendőt kötött, atne iyen egy meztelen nő, annak kebelén pedig egy égő piros szív »ékeskedett". Reméljük, nem KISZ-íiatal volt. Nem tetszett az sem, hogy egyes fiatalok tánc közben tréfából mintha lekérnék a táncoló fiútól partnernőjét, ' meghajoltak, hogy: szabad — majd pedig amikor a fiú elengedte a lányt, akkor nevetve továbbhaladtak. Ugyanezt kevesen de megtették akkor is, hogyha táncoltak. Láttuk a kényszeredett mosolyt a becsapott fiúk arcán, s láttuk a bosszankodást a lányokon, ezért arra kérjük a fiatalokat, hogy a jövőben ezt ne tegyék, ez illetlenség. E hibákat leszámítva a májusfa »kitáncolás", s az utána következő táncmulatság jól sikerült. A jelenlévő fiatalok jókedvűen, jó hangulatban búcsúztak el május utolsó vasárnapjától. A SZERKESZTŐSÉG A Somogyország szerkesztőségének, Kaposvár A Kaposvári Cukorgyár MSZMP- szervezete csatlakozik az 1957. május 25-i megyei pártértekezleten elhangzott ama javaslathoz, hogy a lap elnevezését változtassák meg. Nem tartjuk helyesnek, hogy az MSZMP megyei lapjának Somogyország legyen a neve. Ez a kifejezés ugyanis, véleményünk szerint, nem haladó, hanem reakciós és visszahúzó »hagyományra" vezethető vissza. Javaslatunk: legyen a lap címe ismét Somogyi Néplap vagy pedig Somogyi Népújság. Elvtársi üdvözlettel a Kaposvári Cukorgyár MSZMP-szervezete nevében: Major György MSZMP-elnök Közösen a kontárok ellen Megyénkben az utóbbi időben igen elszaporodtak a jogosulatlan iparűzők. Ezek a kontárok élősködnek a társadalom nyakán. Adót nem fizetnek, és ezzel megkárosítják az államot. Megrendelőiket félrevezetik és rendszerint rossz munkát végeznek. A kontárkodás elsősorban az építőiparban öltött nagy arányokat, de a jogosulatlan iparűzők majd minden szakmában megtalálhatók Az engedély nélküli ipari tevé-i kenységet a törvény szigorúan bünteti, és egyúttal azt is, aki kontárral dolgoztat. A kontárkodás felszámolásához azonban nem elég a hatósági szervek munkája. Megyénk becsületes dolgozóinak közös összefogása szükséges ahhoz, hogy leleplezzük őket. A Kisiparosok Országos Szervezetének Somogy megyei Titkársága ezért felhívással fordul a megye valamennyi dolgozójához, hogy munkáját, megrendelését (ha kisiparossal akarja azt végeztetni), csak olyan személynek adja, aki érvényes iparigazolvánnyal rendelkezik. A kontárok elleni közös fellépés biztosan eredményre vezet. — Szenyér és Böhönye határában burgonyabogarakat találtak. A tanács a növényvédő állomással együtt hozzáfogott a kártevők megsemmisítéséhez. ÉRTÉKES VITA AZ ELLENFORRADALOMRÓL A TTIT-BEN A MÚLT HÉTEN, pénteken este tartott politikai beszélgetés kiemelkedett a város eseményei közül. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az értelmiség problémáira, (tisztázatlan kérdéseire világos és egyértelmű választ adott, őszinteségével példát jelentett a szocialista demokrácia továbbfejlődése irányában, egyben közeledést — vagy annál is többet — a párt és a kaposvári értelmiség viszonyának jó irányú alakulásában. A találkozó jelentőségét aláhúzta, hogy azon előadóként Mód Aladár egyetemi tanár, a Társulat főtitkára, a neves szocialista történetitudós volt jelen, aki személyes élményei, valamint jelentős dokumentációk alapján élő kept is rajzolt az októberi ellenforradalomról. Bevezető előadásának lényege az ellenforradalom forrásainak, okainak elemzése volt és abból indult ki, hogy annak kitörése — a kétségtelenül meglévő belső ellentmondások ellenére — nem objektív szükségszerűség A szocialista országokban időszakonként fellépő ellentmondások nem kibékíthetetlenek, azok megoldhatók. Az események a dogmatikus pártvezetők komoly politikai és gazdasági tévedései, a párton kívüli, majd belüli revizionisták túlhajtott, csak a hibákat felhánytorgató, de megfelelő programnélküli kritikája következtében jöttek létre, amelynek folytán az utóbbiak az árulásig jutottak. így természetesen a két csoport közé nem lehet egyenlőségi jelet tenni. Az akkori eszmeipolitikai zűrzavart jól kihasználta a már előkészítésben is résztvevő belső és külső reakció, az imperializmus támogatásával. A tudatos ellenforradalmárok »élcsapata" az október 23-i felvonulást már a rendszert megdöntő fasiszta tüntetéssé változtatta. A felvonulók többsége — többek között a kommunisták is — nem akart ellenforradalmat. Ezért az események alakulásáért nem lehet a népet és az értelmiséget általában felelőssé tenni. Ezután számos ténnyel bizonyította az események ellenforradalmi jellegét. Többek között azzal is, hogy az első követelések deklarálása után még véresebbé és aljasabbá fajultak a dolgok. Az értelmiség felelősségéről kifejtette, hogy az általánosítás itt is hiba volna, bizonyos csoportjaik — főleg az írók, újságírók egy része — azonban határozottan az ellenforradalom oldalára álltak. Kétségtelen viszont, hogy a párt és a munkásosztály jó kapcsolata esetén az értelmiség bizonytalankodása nem vezethetett volna ily nagyméretű zavarra és tragédiára. Az értelmiségnek az eseményekből azt kell leszűrnie, hogy a szocializmus építése lehetet^ len marxista—leninista párt, munkáshatalom nélkül és a hibák kijavítását pedig bírálattal, de pozitív javaslatokkal kell megoldani. A párt ezt kéri, de el is várja az értelmiségtől. A jelenlevő mintegy 50 értelmiségi feszült figyelemmel hallgatta a fejtegetéseket, majd az utána következő beszélgetésben néhányan önálló gondolataikat, véleményüket is kifejtették, többen kérdéseket tettek fel a professzornak. Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának elnöke azt fejtegette, hogy a párt december 8-i határozatában megjelölt, az ellenforradalom kitörésének négy oka — történelmileg vett sorrendjében is — mind hozzájárult ahhoz, így egyiket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Kifejtette, hogy a Megyei Pártbizottság is bízik az értelmiségben. Ez a bizalom azonban kétoldalú, és mindkét oldalnak meg kell tenni a lépéseket annak megszilárdulásához. A továbbiakban az őszinte viták szükségességét hangsúlyozta. Merő Béla gimnáziumi igazgató a diákifjúság mai állásfoglalásával kapcsolatban a gyerekek szubjektív felfogásával indokolta a ma még meglévő kétségeiket, ezért szükségesnek tartja a körükben rendezett előadásokat, vitákat, amelyek az objektív okokat megvilágítják és megmutatják nekik a szándékaiktól független körülményeket. Az értelmiségi probléma Tabák Lajos, a cukorgyár igazgatója szerint nem is volt oly nagy kérdés október előtt, hisz a hibák kijavítása azon a téren is megkezdődött. Szerinte e dolog felnagyítása is eszköz volt az értelmiség ingatagabb részének a népi demokrácia ellen való hangolására. A beszélgetés érdekessége a majdnem vitaszerűvé vált spontaneitás és szervezettség kérdése volt, melyet Kellner Béla, a Megyei Könyvtár vezetője vetett fel. Szerinte a támadás szervezettsége sokkal nagyabb volt, mint amennyire azt az előadó elemezte. Ehhez a kérdéshez — bár más oldalról — Takács István elvtárs, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője és Tóth Márton, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője még hozzátették: Nagy Imre és csoportja sokat tett, hogy a harc párton belül és utcán, szervezettebbé váljék, ezért ezt szerintünk jobban ki kellett volna emelni. Mód Aladár elvtárs zárszavában elismerte a Nagy Imre csoport súlyos felelősségét, a szervezettséggel kapcsolatban azonban megjegyezte, hogy a szervezett csoport mennyisége elenyésző volt az ösztönösen résztvevőkhez viszonyítva, mint ahogyan ezt a fellángoló fegyveres harcban résztvevők kis száma is bizonyítja. AZ ÉRTÉKES VITA, amelyben Kerényi József pedagógus, Tallós Emil, a Megyei Bíróság vezetője és Ihászi Lajos járásbíró szólaltak még fel és más kérdések is elhangzottak, nagy taps után a késő esti órákban ért véget. íímzL&aaatás A Kaposvári Cukorgyár dolgozói vasárnap délelőtt bensőséges ünnepség keretében csapatzászlót adtak át a BM. Megyei Rendőrkapitányság Karhatalmi Századának. A szemerkélő eső ellenére is sok érdeklődő gyűlt össze ez alkalommal a Dózsa sportpályán, hogy tanúja legyen a munkások és katonák, a népi erők őszinte, baráti kézfogásának. A Karhatalmi Század három szakasza a vörös drapériába öltöztetett emelvény előtt sorakozott fel. Pontosan 10 órakor megszólalt a kürt, s a karhatalmisták feszes vigyázzban, harsány hajrával fogadták a kapitányság vezetőjének és a cukorgyár igazgatójának üdvözlését. Az üzem dolgozói zeneszó mellett hozták be a gyönyörűen hímzett vörös zászlót, majd oklevelet adtak át a karhatalmi egységnek. Tabák Lajos elvtárs, a cukorgyár igazgatója rövid ünnepi beszédet tartott. Üdvözlésében hangsúlyozta, hogy e lélekemelő zászlóavatási ünpepség szimbolikus és természetes találkozója a munkás-paraszt hatalmat kifejező erőknek. Munkások adják a zászlót, akik az ellenforradalmi időben is következetesen védelmezték a szocialista építő-, termelő munkát, és karhatalmisták veszik át. Olyan katonák, akik súlyos gondokkal terhelt időkben vállalták a szocializmus útján akadályokkal küszködő hazánk és dolgozó népünk fegyveres védelmét. Az ajándékozók és ajándékozottak együttesen a proletárdiktatúrát jelképezik — mondotta Tabák elvtárs, majd így fejezte be beszédét: Amidőn a Kaposvári Cukorgyár kommunista, ifjú kommunista és pártonkívüli dolgozói nevében szeretettel átadom önöknek e szíwellélekkel, örömmel híiinzett, tündöklő zászlót, egyúttal átadom üzemünk dolgozóinak e zászlóhoz fűződő gondolatát is: Legyen ez a zászló tanulság és figyelmeztető a mi számunkra, de a sötétben bujkáló ellenforradalmi erők számára is. Figyelmeztető, hogy a mi hazánkban soha többé ne legyen — de nem is lesz — október 23-a. Vezesse e zászló önöket, karhatalmista elvtársak, munkájukban, küzdelmeikben, s örök hűséggel arassanak sikereket csapatzászlójuk alatt. Az ünnepség további részében Sólyom Gábor rendőrőmagy, Szirmai Jenő, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának elnöke, Marties Pál ezredes és a Szovjet Hadsereg képviselője szólt az ünneplőkhöz^ méltatva a fegyveres erők és a munkásosztály elszakíthatatlan kapcsolatának jelképes ünnepét. S az üdvözlő beszédek közben a párt és állami vezetők, az üzemek, hivatalok, intézmények képviselői szalagot kötöttefk a karhatalmisták új csapatzászlajára. A népi hatalom védelmezői hűségre tettek ígéretet, s szónokuk hangsúlyozta: feladatukhoz híven, a külső és belső ellenség elleni harcban viszik győzelemre a eukorgyári munkások ajáindékát. A forróhangulatú ünnepség karhatalmista elvtársaink szemetgyönyörködtető díszmenetével ért Véget. »Éljen a mi boldog élefunk ünnepe« iV/T osoly, gyermeki kacagás, örSmteli percek jellemezték a gyermeknapi ünnepségeket. Boldog mamák, büszke édesapák kísérték vasárnap kora reggel óvodába csöppségeike.t, s közben aggódva kémlelték az eget. Hátha mégis, hátha csak egy órára is megáll az eső ... Több helyen a reggeli órákban vendégelték meg a gyermekeket. A Petőfi óvodában, teát, vajaszsemlét és cukrászsüteményt kaptak az apróságok, s oly élvezettel majszolták az ínyencségeket, hogy azt szavakkal szinte ki se lehet fejezni. Ezen a napon még a legkisebbek is tudták, hogy értük van minden és mindenki. Az óvó néni megkérdezte a háromévesektől: — Milyen nap van ma, gyerekek? Kórusban válaszoltak: — Gyer-mek-naaaap ... — És kinek a napja ez? — Mi mi-ééééénk ... Izgatottan szaladgáltak az ablakhoz iskolások és kisebbek egyaránt. És lám, az időjárás megemberelte magát. Igaz, csak. egy kis morzsát nyújtott, hisz sötét felhők úsztak az égen. De mire 11 óra körül megindult a színes forgatag, mégis elállt az eső. Hosszú sorokban, éktelen gyermeki zsivajjal, füttyszóval, sípok és cintányérok hangos kavargása közepette vonultak fel a város gyermekei. Hogy mi tetszett nekik a legjobban? Az, hogy igazi katonaz 'neszek fújták az indulót, s arra lépkedhettek vidáman, önfeledten. Fényképészek kereszttüzében, felnőttek és szülők, tömött sorfala, érdeklődő kíváncsisága mellett énekeltek, sípoltak, s gyönyörködtették gyermeki bájukkal a város lakóit. — Oly szép, hogy bűn lett volna nem. rendezni — mondták az asszonyok. És valóban! A BM óvoda .Iá1 nos vitéze és Iluskája, a Petőfi iskola szekfükoszorús lányai, a Hámán Kató iskola fegyelmezett egyenruhásai, a májusfákat, békegalambokat hordó apróságok az öröm könnyét csalogatták a szemekbe. A Megyei Tanács székházának erkélyén városunk, megyénk vezetői tapsoltak a kicsinyeknek, no és eldöntötték, melyik csoport volt a legszebb. A Kossuth óvoda apróságai pattogatott kukoricával díszített kocsin húzták babájukat, s az egész csoport a legtetszetősebb volt. Nagy babát kaptak ezért ajándékba. De jutalmat kaptak a Petőfi iskola, a Marx Károly óvoda és a szabadságparki iskola tanulói is. Délután rollerversenyt rendeztek, s a győztesnek járó díj igen buzdító: egy fényképezőgép volt. A délutáni órákban a hivatalok, intézmények vendégelték meg a gyermekeket, az Építők Szakszervezete pedig 300 gyermeket ajándékozott meg csomaggal. Egész délután tartó műsor volt, s a jövő reménységei mindenütt nagyon jól érezhették magukat. De nemcsak Kaposvárott, vidéken is nagyszerű ünnepségeket rendeztek. A somogyszili tsz például 300 liter tejet adott és haboskávéval, süteménnyel vendégelték meg a gyermekeket, Tengődön pedig egy bál bevételét használták fel e nemes célra. De mindenütt, a járási székhelyeken is felvonulást rendeztek, s kár, hogy a jónak ígérkező majálisokat elmosta az eső. A kaposvári felvonuláson láttünk egy virágbetűkkel hímezett táblát, Ez állt rajta: »Éljen a mi boldog életünk ünnepep Igen, a boldog életet, gyermekeink derűs, napsugaras életét ünnepeltük vasárhav, s az apróságok éppúgy, mint szüleik, az örömteli jelen, s a reményteli jövő szépségét zengték. ORVOS ÉS BETEGEI Egyidős az emberiséggel a hála a gyógyító emberrel szemben. Az orvosi hivatással, az orvosokkal pedig, hogy természetesnek tartják, amit csinálnak. A hajnaltól késő éjszakáig tartó operációkat, a váratlan látogatókat a virrasztást és mindent, ami e pályával együtt jár. Pontosan egybevág ez a leép Takács Gyula kaposvári sebészorvossal és betegeivel. Takács Gyula operál, teljesíti kötelességét, a betegek pedig figyelnek éjjel, látnak nappal, hallgatják a műtőszoba ajtócsapkodásait és számolnak. »Ez a tizedik... jön a tizenötödik ...« és reggel, a tizennyolcadik operáció után a pihenés a műtőszoba mellett. A betegek fejüket csóválják, örvendeznek, hálásak a másik beteg nevében és kérdik: »hogyan bírja«? A doktor azonban nem nyilatkozik ... Minek is?... Apt teszi, amit a többiek. Kénytelen vele, mert a megyében egyre több a biztosított. Legutóbb tíz nap alatt száz operáció volt. Bírni meg bírja, mert ilyen a természete. Negyvenegy éves, markáns, feketeszemű, energikus ember. Nyilatkozat helyett megmutat egy érdekes esetet. Egy kilenc éves kisfiú hasfalába beleszúródott egy szalmahúzgáló szigony. Az operációról fényképek г'аппак, a műtét kiválóan sikerült. Csakugyan érdekes jsset... Íme, egy kiváló és önfeláldozó sebészorvos, akit szeretnek a betegei és akiről mégis sikerült fényképet csinálni, ha csak pillanatfelvételben is. Mert ő maga ezt nem kívánja, csak a betegei . Cs. J.
