Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

4 _________ _____ SOMOGYORSZÄG Péntek, 1957. május 3. шпшйжаетшшжиая^яаи ^1гш*мв»акз» * пяянаомккянагузаатяшвш«шшташатвяшв»аетишашшшшкшашшшяшвшшшв^швяи*шшшяшшшшятшяят*~. MÁJUS ELSEJEI A HŐSÖK TEKÉN (Folytatás az előző oldalról.) lazította és a szocialista fejlődést gátolta, meg kell mondanunk, hogy a szocialista társadalom felépítése a szocialista magyar falu felépítését is jelenti. Egyénileg gazdálkodó pa­rasztságunk sok fontos intézkedésből megállapíthatta, hogy a ránézve káros körülményeket erélyesen felszámol­tuk. Ugyanakkor nem titkoltuk, hogy a szocializmus falusi előőrseit, az állami gazdaságokat, a gépállomá­sokat és az önként társult, dereka­san helytállt termelőszövetkezeti pa­rasztságot helyes céljaiban teljes erővel támogatjuk. Az erős munkás-paraszt szövetség a mi államunkban az a politikai alap, amelyen létrejöhet a szocializ­mus felépítésének céljaival egyetér­tő összes rétegek nemzeti összefogá­sa. Küzdünk azért, hogy a munká­sok és a parasztok alapvető tömegei mellett tömörítsük az értelmiségi dolgozókat, sőt ezen túlmenően a vá­rosi kispolgárság összes haladó ele­meit is. A kommunisták találják meg a baráti, a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés módját mindazokkal az emberekkel, akik egyetértenek a szocialista társadalom felépítésének céljaival. Erősítenünk kell a proletárdiktatú­ra államhatalmát a szocialista de­mokrácia fejlesztése vonalán is. Be kell vonnunk az egész párttagságot és a pártonkívüli tömegeket az alap­vető kérdések eldöntésébe, a törvé­nyek és rendeletek megalkotásába, végrehajtásába és a megvalósítás el­lenőrzésébe. Végül erősítenünk kell a proletár­­diktatúra államhatalmát az ellenfor­radalom megsemmisítésével és a népi hatalom ellenségeinek még követke­zetesebb elnyomásával. A »Szabad Európa« és a Magyar Népköztársa­ság többi ellensége mérgesen köpkö­di rádióban és sajtóban, hogy ná­lunk szörnyű terror, véres bosszú­­hadjárat, tömeges internálás van. Persze ők is nagyon jól tudják, hogy mindez hazugság. Kiabálnak, mert nagyon féltik ellenforradalmi káde­reiket. Önök, kedves elvtársak, na­gyon jól tudják, hogy népünk joggal kifogásolja éppen azt, hogy nem eléggé büntettük meg a bűnösöket. (Úgy van! — Nagy taps.) Azt is mondják ellenségeink, és néha jóindulatú, de helyzetünket pontosan nem ismerő barátaink is, hogy nem vagyunk eléggé megbo­­csátóak, nem vagyunk eléggé embe­­riesek és demokraták. A mi ellensé­geink emberiességét és demokratiz­musát alaposan megismertük októ­berben. Mi azt gondoljuk, hogy a bűnösöket meg kell büntetni, a népköztársaság ellen, a nép nyugal­ma és munkája ellen áskálodókat kordában kell tartani. (Taps.) Az a véleményünk, hogy a nép hatalma, élete és békéje a legszentebb dolog a világon, ezért törvényes szerveink akkor tesznek eleget az emberiesség és a demokrácia követelményeinek, ha a bűnösökkel minél keményeb­ben bánnak el. (Úgy van! — Taps.) Harmadszor erősítenünk kell a népi hatalom gazdasági alapjait. Meg kell oldanunk mielőbb a gazdasági építés előttünk álló és — őszintén meg kell mondanunk — nem könnyű feladatait. Gazdasági életünkben je­lenleg még vannak feszültségek. De dolgozóink munkája és nagyrészt a testvéri országok gazdasági segítsé­gével biztosítottuk az egyensúlyt, emeltük a dolgozók életszínvonalát. Jelenleg, azonbán a megnövekedett életszínvonal és a termelékenység alacsony színvonala, valamint a ma­gas önköltség között ellentmondás van. Ebben a helyzetben a feladat az, hogy a pénz vásárlóértékét és a felemelt életszínvonalat megőriz­zük és az ellentmondást a munka megjavításával, a termelékenység növelésével, az önköltség csökken­tésével, takarékosabb anyaggazdál­kodással és hasonló rendszabályok­kal küszöböljük ki. Rövidesen közismertté válnak az ez évre kidolgozott gazdasági ter­veink. Ezt követően nyilvános vitára bocsátjuk új hároméves tervünket Pártszervezeteinknek, a szakszer­vezeteknek azonban már most leg­fontosabb feladatuk, hogy a terme­lés mindennapi kérdéseivel nagyon komolyan foglalkozzanak és mozgó­sítsák az egész munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, népünket a gazdasági, termelési feladatok mi­nél jobb megoldására. A gazdasági nehézségekről szólva hangsúlyoznunk kell, hogy ha a néptömegek a kérdések megoldását kezükbe veszik, minden reális fel­tétel megvan ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaság gazdaságilag is erős és szilárd legyen. Negyedszer: rendet kell teremte­nünk a kulturális életben. Nem ti­tok, hogy az oktatás, a művelődés, a kultúra egyes területén az ellenfor­radalom és a revizionizmus súlyo­san visszavetett bennünket. A burzsoázia a kultúra területén is álarcot öltött magára. A szocialista kultúra esküdt ellenségei a »sztáli­nizmus«, az adminisztratív módsze­rek megszüntetése, a hibák kijaví­tása zászlaja alatt léptek fel. De ok­tóberben kitűnt, hogy ez kalózlobo­gó volt. Elég egy pillantást vetni a kultú­ra területére, hogy lássuk: a kalóz­lobogó alatt fasisztákat, nyilas sajtó­főnököket, burzsoá kufárokat rehabi­litáltak. Ezek az elemek azután elő­kotorták a penész-szagú burzsoá kultúrtermékeket és ezeket népünk nyakába zúdították. Nyilvánvaló, hogy ezen a területen is rendet kell teremteni. Elvtársak! Elvtársnők! Mi a marxizmus—leninismus, a proletár nemzetköziség elve alapján állunk Végezetül: a magyar népi demok­rácia erejét növelnünk kell az inter­nacionalizmus elmélyítése útján. Küzdjük le a nacionalizmus marad­ványait, az úgynevezett »nemzeti kommunista« nézeteket és erősítsük a magyar népben az igazi hazafiság, a proletár nemzetköziség eszméjét. Testvérünk a világ bármely országá­ban élő internacionalista munkás­ember, de ellenségünk a magyar ha­zát és népet eláruló, magyar szár­mazású ellenforradalmár. Tegyünk meg minden tőlünk tel­hetőt, hogy a szocialista tábor vala­mennyi országához, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő baráti szövet­ségi viszonyunkat erősítsük hazánk és az egész szocialista tábor egysé­gének további szilárdítása érdeké­ben. Bár viszonyunkban jelenleg ellentmondások vannak, elvi en­gedményeken kívül mindent meg kell tennünk annak érde­kében, hogy viszonyunk Jugoszláviá­hoz ne csak a békés egymás mellett élés elveinek feleljen meg, hanem szívélyes és baráti legyen. Jugoszlá­via népeivel és vezetőivel a jó vi­szony közös érdekén kívül össze­kötnek bennünket a szocializmus építésének közös célja is. Mi a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség elvei alap­ján állunk. Ennek megfelelően tisz­telünk minden népet, a népek béké­jének és a különböző társadalmi rendszerű országok és népek békés egymás mellett élésének vagyunk a hívei. Vannak naev feladataink, de mély meggyőződéssel mondom, hogy a Magyar Népköztársaság minden híve bizalommal tekinthet a jövőbe. Az ellenforradalmi támadás tanított is, edzett is, össze is kovácsolt bennün­ket. Ha nem feledkezünk meg a múlt hibáiról, ha éberek leszünk, nincs olyan erő, amely meg akadá­lyozhatja szocialista hazánk teljes és győzelmes felépítését. Erőnket és bi­zalmunkat növeli, hogy a szocialista országok testvéri családjában olyan oltalom és erő részesei vagyunk, amelynél nagyobb erő nincs ma a világon. Tisztelt nagygyűlés, elvtársak, elv­társnők! Dolgozótársaim! Az októberi események után erre a május elsejére minden oldalról fi­gyelnek, barátok is, ellenségek is. Azt hiszem, hogy ez a május elseje örömmel fogja eltölteni barátainkat, keserűséggel ellenségeinket. Azt hi­szem, nem tévedünk, ha megállapít­juk hogy ez a nap új lendületet ad belső fejlődésünknek és hozzájárul a proletár nemzetköziség zászlaja alatt tömörült népek és a nemzet közi munkásmozgalom együttes ere­jének növeléséhez. Fel, elvtársak, új munkára, új harcra, új feladatokra és győzni fog az igaz ügyünk Éljen a marxizmus—lenirftzmus és a proletár nemzetköziség! (Nagy taps.) Éljen a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió vezette szocialista tá­bor megbonthatatlan egysége! Éljen drága hazánk, a Magyar Népköztársaság, dolgozó népünk és legfőbb vezető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt ! (Viharos taps.) Éljen a népek örök barátsága és a béke! (Nagy taps.) Éljen május elseje, a világ dolgo­zóinak nagy ünnepe! (Viharos éljen­zés és taps.) Marosán György elvtárs zárószavai Ezután Marosán György mondott záróbeszédet. Többek között a követ­kezőket mondatta: -Engedjék meg, hogy innen küld­jék üdvözletei, erről a 'budapesti nagygyűlésről, mint a budapesti pártbizottság első titkára, Magyaror­szág valamennyi városába, falvába, munkásnak és dolgozó parasztnak egyaránt. Budapestet nem lehet el­szakítani a vidéktől. Budapest szo­cialista lesz és szocialista lesz az or­szág is! Szeretném önöket megkérni arra — mindenkit kivétel nélkül —, hogy mindaz a hit, ragaszkodás, megbe­csülés a párt és a nép ügye iránt, ami itt kifejezésre jutott, jusson kife­jezésre a hétköznapi egyszerű mun­kában is. A május elsejei nagygyűlés, Buda­pest dolgozóinak hatalmas sereg­szemléje az Internacionálé hangjai­val ért véget. A nagygyűlés után Kádár János üdvözölte a külföldi szákszervezeti küldöttségek tagjait. A kormányel­nök és az MSZMP Intéző Bizottsá­gának tagjai még sokáig időztek a dolgozók között, s hosszasan elbeszél­gettek velük. V22------------ ~ UVRCSASACÖK Kasszafúrás helyett — limonádé Kasszát fúrni nem olyan könnyű dolog, mint egy takarékper­selyt feltörni. Úgy lát­szik, nem gondoltak er­re azok az ismeretlen éjszakai betörők, akik egy bécsi limonádé­gyár kasszáját akar­ták kirabolni. Aránylag könnyen jutottak a pénztárte­rembe. Átmásztak a gyár vaskapuján és felfeszítették a pénz­tárterembe vezető aj­­' bekap­csolták az elektromos fúrógépet, amelyet ma­gukkal hoztak. Fúrtak, fúrtak, de néhány lyuknál többet nem ér­tek el a rendkívül erős páncéllemezből ké­szült kasszán. A zára­kat nem tudták kinyit­ni. Elkeseredésükben át­kutatták az íróasztalo­kat és szekrényeket, de semmi értékeset nem találtak. Végül belátták, hogy fel kell hagyniuk a kísérlete­zéssel, előbb azonban megittak három üveg limonádét. Kellemetlen ajándék Egy bécsi péküzlet­be belépett egy nő. A pékmester elé a pultra tett egy kosarat és mi­előtt a pékmester bár­mit szólhatott volna, eltávozott. A kosárban egy cse­csemő sírdogált. A kis­baba mellett a követ­kező tartalmú cédula volt: »Nj^olc hónapig gondoskodtam a gye­rekről, most te gon­doskodjál róla!« A pékmester sokáig töprengett, de sehogy sem jött rá, hogyan jutott a gyermekhez. A rendőrségre telefonált. A rendőröknek sike­rült az anya kilétét megállapítani és rá­bírni őt, hogy ismét vigye el csecsemőjét. A fiatal anya nyil­ván tévedésből gondol­ta a pékmestert a gyermek apjának,mert a bíróság ennek ellen­kezőjét állapította meg. És a bíróságnak nj'il­­ván tudnia kell, ha már az anya nem biz­tos a dolgában. Világszerte megünnepelték május elsejét Káprázatos május elsejei katonai díszszemle és ünnepi felvonulás Moszkvában Moszkva (MTI). A Szovjetunió fő­városában már a kora reggeli órák­ban gyülekező helyeikre indultak a dolgozók, hogy együtt várják meg a nagy felvonulás kezdetét. Az ünnepi díszbe öltözött Vörös téren reggel 8 órától indult meg a meghívott vendégek áradata. Fél 10 órakor kezdődött meg a moszkvai helyőrség alakulatainak bevonulása. Elfoglalták a téren fel­állítási helyüket, majd néma csend­ben várták a katonai díszszemle kez­detét. Tíz óra előtt néhány perccel a Le­nin—Sztálin mauzóleum erkélyén megjelentek a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és a szovjet állam­nak vezetői. A teret sűrű sorokban megtöltő meghívottak hatalmas tapssal köszöntötték Hruscsovot, Bulganyint, Malenkovot, Molotovot, Kaganovicsot, Mikojant, Svernyiket, Szuszlovot, Furcevát és a Központi Bizottság elnökségének többi tagját és póttagját. Pontban tíz órakor megszólalt a Kreml toronyórája és a tér Moszkva folyó felőli bejáratánál feltűnt G. K. Zsukov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének gépkocsi­ja. Vele szemben a tér másik olda­láról ugyanakkor indult el Moszka­­lenko, a Szovjetunió marsallja, a moszkvai katonai kerület parancsno­ka, a díszszemle vezénylő táborno­ka. Moszkalenko marsall jelentést tett Zsukov marsallnak, aki ezután körbehajtva a téren, üdvözölte a fel­sorakozott katonai alakulatokat, majd megtekintette a tér környékén elhelyezkedett gépesített alakulatok díszelgését. Harsona jelezte, hogy Zsukov mar­sall felment a Lenin—Sztálin mau­zóleum erkélyére. A megjelentek nagy figyelemmel hallgatták Zsukov marsall ünnepi beszédét. A marsall beszédének befejezését a csapatok dörgő hurrá-ja fogadta. Megdördültek az ágyúk és az egyesí­tett zenekar eljátszotta a Szovjetunió himnuszát. A katonai díszszemle tíz óra 50 percig tartott. ■Az utolsó alakulatok elvonulásával egyidőben a Vörös tér bejáratánál feltűnt Moszkva dolgozóinak ünnepi menete. Élén a városi tanács és a pártbizottság képviselői hozták Moszkva zászlaját, majd mögöttük a Szovjetunió címerét. Órákba telt, amíg Moszkva dolgo­zói elvonultak a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a szovjet állam ve­zetői előtt. Lelkes menetük bizonyí­totta, hogy a szovjet főváros munkás­­osztálya készen áll a hatodik ötéves terv nagy feladatainak megvalósítá­sára. Május 1-i felvonulás Pekingben Peking (MTI). A pekingi Tienan­­mann téren szerdán több mint fél­millió felvonuló éljenezte meg lelke­sen Mao Ce4ung elnököt és K. J. Vorosilovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökét — je­lenti az Uj Kína. A Mennyei Béke kapuján felállí­tott központi emelvényen a két ál­lamfőn kívül megjelent Csou En-laj, Csu Te és más kínai vezetők, vala­mint 46 ország küldöttei. Az ünnepélyes felvonulás reggel 10 órakor kezdődött tüzérségi díszössz­tűzzel, a kínai nemzeti himnusz és az Internacionálé eléneklósével. Ezután Peng Csen, Peking polgár­­mestere nyitotta meg az ünnepséget. Május elseje Berlinben Berlin (MTI). Május 1-én Berlin demokratikus körzetében a Marx— Engels tér környékén már a kora reggeli órákban gyülekeztek a dolgo­zók, hogy részt vegyenek a nemzeti néphadsereg díszszemléjén és az ün­nepi felvonuláson. Will Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisz­tere üdvözölte a nemzeti néphadse­reg felsorakozott csapatait és meg­kezdődött a katonai díszszemle. A nemzeti néphadsereg egységei­nek közel egy óra hosszat tartó dísz­szemléjének végeztével Herbert Warnke, a Szabad Német Szakszer­vezeti Szövetség elnöke üdvözölte a berlini dolgozókat, majd megkezdő­dött az ünnepi felvonulás, A félmilliós tüntető tömegben ott vonultak keletberlini munkástestvé­reik mellett a nyugatberlini dolgo­zók is. Együtt lépve fel keletberlini elvtársaikkal az atomháborús ve­szély, a német militarizmus nyugat­németországi újjáéledése, a NATO ellen. És amíg a Marx—Engels téren kö­zel 5 órán át vonultak Nagy-Berlin dolgozói, Nyugat-Berlinben kudarc­ba fulladt a szenátus és a munkás­arisztokrata szakszervezeti vezetők­nek az a terve, hogy az idei május 1-ét az osztálybéke napjává tegyék. Míg a városháza előtti térségben alig húszezer ember gyűlt össze, Nyugat-Berlin legelegánsabb utcájá­ban, a Kurfürstendammon vörös lo­bogók alatt az Internacionálét éne­kelve vonultak végig Wedding és Reinickendorf üzemeinek munkásai, a »Sólymok« nevű szociáldemokrata ifjúság szervezet tagjai, olyan jelsza­vakat kiáltva, amellyel bebizonyítot­ták, hogy a nyugatberlini munkás­ság nem kér az osztálybékéből, nem kér a NATO-ból és a háborús elő­készületekből. Több mint négy órán át tartó ünnepi felvonulás Prágában Prága. A CTK jelenti: Prágában a május 1-i ünnepi felvonulások ha­gyományos színhelye, a Vencel-tér, az idén is zsúfolásig megtelt a fő­város dolgozóival. Az ünnepséget Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg. Novotny beszéde után megkezdő­dött a prágai dolgozók több mint négy órán át tartó színpompás fel­vonulása. Május elseje Párizsban Párizs (MTI). Május 1-ét, a világ munkásosztályának nagy ünnepét a francia munkásosztály is megünne­pelte. A Bourse de Travail volt a CGT szakszervezeteiben tömörült dolgozók ünnepségének színhelye. Itt Alain le Léap, a CGT főtitkára méltatta a nap jelentőségét és szólt a francia munkásság előtt álló nagy harci feladatokról: az algériai béke kivívásáról, az élet drágulása elleni küzdelemről. Párizs »vörös övezetében« számos helyen hasonló lelkes hangulatú ün­nepi nagygyűléseket tartottak. A munkásság ünnepén a párizsi rendőrség nagyszabású »védelmi in­tézkedéseket« tett, például a köz­munkaügyi minisztériumot acélsisa­kos rendőrök hada vette körül, riadóautók táboroztak a munkásság gyűléseinek környékén is. Franciaország vidéki nagyvárosai­ban is megünnepelték a dolgozók május elsejét. Május elseje Bulgáriában Szófia (MTI). A TASZSZ közli: Május elsejének ünneplése Szófiá­ban a bolgár főváros dolgozóinak a Szeptember 9 téren tartott nagy­gyűlésével kezdődött meg. Az egybegyűltek előtt Todor Pra­­hov, a szakszervezetek központi ta­nácsának elnöke tartott beszédet. Ezután a többórás felvonulás igen lelkes hangulatban, a dolgozók nem­zetközi szolidaritása erősödésének jegyében folyt le. Könnygáz-bombákkal és páncéloskocsikkal szórta szét a rendőrség a május 1-i felvonulókat Olaszországban Nápoly (MTI). A Reuter jelenti: Nápolyban szerdán a május 1-i fel­vonulás heves összetűzésre vezetett a felvonulók és a rendőrség között, mert az egész országban kizárólag nem politikai jellegű jelszavakat en­gedélyeztek. A nápolyi felvonulók azonban nem voltak hajlandók át­adni a nukleáris fegyverek betiltá­sát követelő transzparenseket. Erre a rendőrség szétosztásra szólította fel a felvonulókat, akik üvegpalac­kokkal kezdték hajigálni a rendőrö­ket. Az ezután támadt egyórás közel­harcban 14 rendőr és 24 tüntető sé­rült meg. A. rendőrség végül könnygázbom­bákkal és páncélgépkocsikkal szórta szét az ötezres tömeget. Mintegy 15 személyt letartóztattak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom