Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

? SOMOGYORSZACi Vasárrap, 1951. május 26. A Hegyei Pártértebeilet beszámolója (Folytatás az előző oldalról.) ben is az ipar és mezőgazdaság hely­reállítása. Megszilárdították a pénz­ügyi fegyelmet: ma már parasztsá­gunk többsége becsületesen kifizeti adóját. A kormány komoly intézkedése­ket tett gazdasági életünk megjaví­tására. S bár nagyon nehéz volt, s jelenleg sem könnyű gazdasági hely­zetünk, mégis legfontosabb felada­tának tartotta a nép életszínvonalá­nak az emelését. Emeltük a munká­sok bérét, eltöröltük a parasztok beadását, változatlanul hagyva adó­ját. Ezután az országgyűlés május 9- én kezdődött ülésszakáról szólva megállapította Szirmai elvtárs: Különös jelentősége van annak a ténynek, hogy a varsói szerződés mellett az országgyűlés egyhangúlag kiállt és világosan megmondta: amíg idegen megszálló imperialista csapatok tartózkodnak Európában, veszélyeztetik a világbékét, a szocia­lista tábor és a magyar nép füg­getlenségét, addig feltétlen szükség van népünk érdekében arra, hogy a varsói szerződés alapján a szocialista tábor országai — ezen belül a jelenleg hazánkban tar­tózkodó szovjet csapatok itt ma­radjanak és — segítséget nyújt­sanak hazánk, függetlenségünk védelmében. Hogyan tudtuk elhárítani az infláció veszélyét? Ezután a gazdasági helyzet ismer­tetésére tért rá a beszámoló. Elmon­dotta Szirmai elvtárs, hogy az ellen­­forradalom 20 milliárd forintos kárt okozott a népgazdaságnak, majd me­gyénk iparáról szólva így folytatta: A második világháború után mind az ipari vállalatok számát, mind pe­dig a termelés növekedését illetően számottevő fejlődésen mentünk ke­resztül. A felszabadulás után lépett be a'termelésbe a Kaposvári Textil­­művek, a Ruhaüzem, a Kaposvári Hűtőház. Az ellenforradalom miatt az ipar egész termelése visszaesett: az 1956. évi negyedik negyedéves termelés értéke 54,6 millió forinttal volt kevesebb, mint a megelőző év azonos időszakában. Míg a minisz­tériumi ipari vállalatok a negyedik negyedéves tervüket 74,5 százalékra teljesítették, addig a munkásbér­alapjuk 120,4 százalékra emelkedett. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy számottevő fogyatékctsságok voltak. Miért nincs mégis infláció, tömeges munkanélküliség és nyo­mor? Azért, mert a párt és a kormány kemény, határozott intézkedést tett a termelés megindítására, pénz­ügyi- és munkafegyelem meg­szilárdítására, mert jelentősen csökkentettük a beruházásokat, s a Szovjetunió és a népi demok­ráciák közvetlenül segítettek bennünket nyersanyaggal és árukkal. A nehézségek ellenére a párt Köz­ponti Bizottságának volt bátorsága, hogy az életszínvonal emelése érde­kében különböző intézkedéseket ja­vasoljon a kormánynak, s pótolja az elmúlt években ezen a téren elkö­vetett mulasztásokat. Ezen intézke­dések következtében jelentősen emelték a munkások, műszakiak, pe­dagógusok fizetését. Ez az összeg mintegy 4—5 milliárdot tett ki. A begyűjtés eltörlése mintegy 5 milliárd forintos többletjövedelmet jelent a parasztságnak, amely összeg komolyan beleszól a paraszti élet­­színvonal alakulásába. Az intézkedések eredményeképpen javult a termelés és gazdasági éle­tünk alapjában visszajutott a rendes kerékvágásba. A mi megyénkben, Somogy me­gyében is jelentős fejlődés volt. Az iparban az 1956 első negyedévi ter­melésének 93,9 százalékát értük el, a minisztériumi ipari vállalatok pe­dig 97,7 százalékot. Ma lényegében az élelmiszeripari vállalatok kivételével üzemeink többsége elérte az elmúlt év hasonló időszakának termelési szintjét. Elvtársak! A dolog nehezén túl vagyunk, még rengeteg tennivalónk van. Jelenleg mi a helyzet? Kevesebbet terme­lünk, de jobban élünk, több a pér ziink, mint amekkora összeg mögött árufedezet van. De meddig tartható ez a helyzet? Soká semmi esetre sem. A párt útmutatása alapján rendet kell teremtenünk gazdasá­gi életünkben. Megyénk iparának feladatai . 1. A pártbizottság véleménye sze­rint az élelmiszeripari üzemek kivé­telével minden lehetőség meg van arra. hogy a második negyedév vé­gére elérjük és túlszárnyaljuk az 1956. III. negyedéves termelési szintet, s az egy főre eső termelési értéket. 2. Az üzemekben szigorú pénzügyi fegyelmet kell meghonosítani. A meg nem dolgozott munkáért bért kifizetni nem lehet. A termékek ön­költsége a tavalyihoz viszonyítva csak az engedélyezett béralappal le­het magasabb. 3. A legszigorúbb takarékosságot kell bevezetni. Különösen nagy gondot kell fordítani az anyaggal való ta­karékosságra. Az a fő feladat, hogy ugyanazon anyagból több terméket állítsunk elő, úgy, hogy a termékek minősége ne romoljon. Csökkenteni kell a se­­lejtet, s a költségeket és be kell ve­zetni az anyagnormákat. 4. Nagyobb gondot kell fordítani a helyi lehetőségek felkutatására, felhasználására. Ezért minden üzemnek el kell készí­teni a munkások bevonásával 7 hónapra аж operatív tervet, amely mérje fel az üzem lehetősé­géit, hogyan tudna többet, olcsób­ban termelni. Állami, szövetkezeti, helyi iparunk dolgozói pedig nézze­nek körül: milyen lehetőségeik vannak helyi anyagok felhasználá­sával újabb termékek előállítására. Különösen fontos ez az építőanyag­ipar, ezen belül a tégla- és cserép­gyártásánál, etb. 5. Be kell vezetni a teljesítmény­bérezést,. A szakszervezetnek és a munkástanácsnak ennek érdekében hathatósabban kell dolgoznia. Ele­get kell tenni a dolgozók ama jogos kívánságának, hogy aki többet termel, többet is ke­ressen. Ugyanakkor teljesíteni kell a mun­kások másik kérését is. A dolgozók versenyezni akarnak egymással, mellőzve a munkaverseny régi hi­báit. A vensenymozgalmat a terme­lés emelésére, az anyagtakarékos­­ságna és a minőség javítására kell irányítani. 6. Meg kell javítani az ipari üze­mek vezetését. Ma már meg kell követelni, hogy az igazgatók, mű­szaki vezetők teremtsenek rendet üzemeikben, tartassák be a techno­lógiai fegyélmet, munkafegyelmet, a dolgozókat vonják be az üze­mek vezetésébe és minden fon­tosabb kérdést velük együtt tár­gyaljanak meg és döntsenek el. Úgy kell vezetni az üzemeket, hogy minden munkás érezze: beleszólása van az üzem dolgaiba és hogy övé az üzem. Törekedni kell arra, hogy az ipari üzemek úgy dolgozzanak, hogy nyereségesek legyenek és az év végén a dolgozóknak nyereségrésze­sedést tudjanak osztani. 7. Az üzemi pártszervezetek ve­zessék és irányítsák az ezen fel­adatok végrehajtásáért vívott harcot. A kommunista vezetőle,’ a párttag­ság felelőssége nagyon nagy. Lelke­sedésükkel, példamutatásukkal, fel­­világosító munkájukkal érjék el, hogy a dolgozók kövessék a pártot, a párt célkitűzéseit, mert ez egyet jelent a dolgozók életkörülményei további megjavításának biztos alap­jával. A parasztok önkéntes szövetkezésének útját kell járnunk 'Elvtársak! A mi megyénk mezőgazdasági jel­legű megye és ezért részletesebben szeretnék foglalkozni a mezőgazda­ság helyzetével és abból fakadó fel­adatainkkal. A mezőgazdaságban az a feladat áll előttünk, hogy jelentősen emel­jük a növénytermelésben a hozamo­kat, az állattenyésztésben a szaporu­latot és az állati termékeket, s jobb, emberibb életet kell biztosítani a parasztok számára. Nyugaton és Keleten egyaránt föld koncentrációja megy végbe. a A nagyüzemi gazdálkodás megvalósítá­sára törekszenek az imperialista or­szágokban is, azzal a különbséggel, hogy ott tönkreteszik a parasztot, elrabolják földjét, s azon cselédként dolgoztatnak vele. A mi számunkra ez az út járha­tatlan. A másik utat kell választa­nunk. A parasztok önkéntes társu­lásának az útját, amely megteremti a parasztság számára a kulturál­tabb, jobb életkörülményeket, a népgazdaság számára pedig lehető­vé teszi a gyorsabb fejlődést. Természetesen nem elég csak nagyüzemi gazdálkodást megterem­teni, hanem mellette belterjes gaz­dálkodást is kell folytatni — mon­dotta Szirmai elvtárs. Ezután ele­mezte megyénk mezőgazdaságának múltját, szólott az 1945 előtti birtok­megoszlásról, a földreformról, a ter­melőszövetkezeti mozgalomról. El­mondta, hogy a múlt év őszén me­gyénkben a 327 mezőgazdasági ter­melőszövetkezetből mindössze 30 maradt meg. Feltette a kérdést: Mi volt az oka annak, hogy tsz-eink többsége feloszlott? 1. Alapvető ok az ellenforradalmi nyomás, a külső erőszak Fegyverrel kényszerítetták és terrorizálták a barcsi, a mar­cali járásban és a többi járás­ban is a termelőszövetkezeti ta­gokat, hogy mondják ki szövet­kezetük szétoszlatását. Olyan lelki terror alatt tartották a tez-tagságot, amellyel szemben ellen­állni épp azért, mert nem tudtunk nekik megfelelő segítséget nyújtani, nagyon nehéz volt. 2. Másik ok a belső nyomás. Egye­sek úgy gondolták, hogy most csáíki­­szalmájaképpen széjjelhordhatják a tsz vagyonát, s csak azt látták, meny­nyi állatállományuk van, hogy néz ki a gazdaságuk és tovább nem lát­tak az orruknál. Egyes helyeken hoz­zájárult bizonyos részig a szegény­éé középparasztok között lévő ellen­tét is a szövetkezetek szétzilálódásá­hoz. 3. A termelőszövetkezetek erősza­kos szervezésének is része van a ter­melőszövetkezetek felbomlásában. Ez azonban csak pár szövetkezetei érin­tett, a valóságban nem volt több, mint 20—30 szövetkezet, ahol meg­sértették a lenini szervezési elveket. Jelenleg megyénkben 89 mezőgaz­dasági termelőszövetkezet és 9 ter­melőszövetkezeti csoport van. — Ez­után a beszámoló a tsz-ek gazdasági helyzetével, a tagság összetételével foPlalkozott, majd így folytatódott: Melyek a legfontosabb feladatok a szocialista mezőgazdaság megterem­tésében Somogy megyében? 1. Elvileg tisztázni kell, hogy a szocialista mezőgazdaság meg­teremtésének fő formája a me­zőgazdasági termelőszövetkezet, az úgynevezett hármas típusú ter­melőszövetkezet, mert ez felel meg legjobban a mi viszonyainknak. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy elhanyagoljuk az alacsonyabb fokú szövetkezési formákat. A ter­melőszövetkezetek működését a min­taalapszabályzat szabályozza. Min­den termelőszövetkezet tartsa ezt be, csak a helyi viszonyok figyelembe­vételével módosítsanak rajta, esetleg a munkaegység megállapításánál. 2. A legfontosabb feladat a meg­lévő termelőszövetkezetek és terme­lőszövetkezeti csoportok gazdasági megerősítése és hogy jó munkájuk következtében rövid időn belül elér­jék, túlszárnyalják a termelőszövet­kezetben dolgozó parasztok a közép­parasztok életszínvonalát. Ennek ér­dekében az alábbiakat kell tenni: a) Meg kell teremteni a közös ál­latállományt, elsősorban saját erőből. Ehhez megfelelő takarmánybázist kell biztosítani. b) Ki kell alakítani megfelelő munkaszervezeteket és el kell érni, hogy a mezőgazdasági munkát pél­damutatóan végezzék el termelőszö­vetkezeteink. c) Biztosítani kell a megfelelő ter­vezést, vetésforgót, tala'ferő utánpót­lást, s arra kell törekedni, hogy egy kát. holdon mind magasabb termés­eredményeket tudjanak elérni. d) Rendet kell teremteni a köny­velésben, vezetni kell rendszeresen a munkaegységet, védeni kell a kö­zös vagyont, e) Biztosítani kell a termelőszö­vetkezeti demokráciát. Eli kell érni, hogy minden fontosabb kér­désben a tagság döntsön, ugyanakkor a szövetkezeti vezetők megfelelő határozottsággal harcolja­nak a szövetkezet érdekeiért. f) Jó viszonyt kell kiépíteni a ter­melőszövetkezetből kilépett és az egyéb egyénileg dolgozó parasztok­kal. Törekedni kell arra, hogy szám­szerűleg is erősítsük a termelőszö­vetkezeteket. g) Többen kiléptek a termelőszö­vetkezetekből, s jogtalanul vittek ki állatot és felszerelést. Meg kell ér­tetni ezen dolgozó parasztokkal, hogy amit kivittek, az nem az övék, hanem az államé és ezért haladék­talanul rendezni kell az állam iránti tartozásukat. 3. A mezőgazdaság szocialista át­szervezését megkönnyíti, ha figye­lembe vesszük Lenin tanítását a fo­kozatosság elvéről. Fel kell használni a somogyi hagyományokat — a hegyköz­ség, tejszövetkezeti formákat, a különböző szakcsoportokat és társulásokat — a megye szövet­kezeti mozgalmának fejleszté­sére. Jelentős szerepük van ebben a falu­si földművesszövetkezeteknek, ame­lyeknek fő feladatuk, hogy segítsék a termelést, a paraszti termékek ér­tékesítését és a szükséges beszerzé­seket végezzék el. A földművesszövetkezetek kereté­ben működnek az egyszerű termelői társulások, szakcsoportok. Ezen kez­detleges szövetkezési formáknál két alapvető dolgot kell kiemelni, amely kell, hogy jellemezze ezek tevékeny­ségét. Az egyik, hogy hegyközségeknél, szőlőtermelő szak­csoportoknál permetezőgépek közös beszerzésére és használatára, közös pince megteremtésére. A különféle termeléssel foglalkozó szakcsoportok részére pedig mezőgazdasági gépek — vetőgép, kaszálógép, burgonya­szedőgép, stb. — közös beszerzésére és alkalmazására. Számos szakcsoportnál viszont mindez még hiányzik, s éppen ezért a földművesszövetkezetek ebben az irányban törődjenek többet a szak­csoportokkal, mert ha azok tényle­gesen betöltik hivatásukat, akkor a szocialista mezőgazdaság helyes út­ja felé haladnak. Nincs semmi szükség azonban olyan szakcsoportokra, termelői tár­sulásokra, amelyekben csupán a spe­kulációra, az egyéni érdekek kielégí­tésére törekednek és mellőzik a va- A közös vagyon megteremtéséhez lóban szövetkezeti életet jelentő igen nagy lehetőségek vannak. Pl. mindenféle közös vonást. A paraszti termelésről és értékesítésről a munkának legyen valami kö­zös vonása, a másik pedig a közös vagyon megteremtésére való törekvés. Elvtársak! A falusi helyzet rendkívül bonyo­lult. A földnélküliek, szegény- és kisparasztok megélhetése nagyon nehéz. Ezért mi azt javasoljuk ne­kik, hogy ha ténylegesen érdekvédel­met akarnak, akkor szövetkezzenek. Meg fogják találni boldogulásukat. Nem kell napszámba menniök, saját gazdái lehetnek szövetkezetüknek. A szövetkezést javasoljuk a közép­parasztoknak is. Nem mindegy, hogy visszahozzuk a régi állapotot a falu­ra, vagy pedig megszüntetjük a föld­éhséget, a haragot a föld miatt. Em­lékezzünk, hogy egy hold föld miatt képesek voltak a testvérek össze­veszni és ha a szegény- és középpa­raszt gyermekei szeretik egymást, a vagyon különbség miatt nem lehet­nek egymáséi. Segíteni kell a paraszti termelést, és a termelőszövetkezetiekét, az egyéni parasztokét is. Ebben jelen­tős szerepűik van a gépállomások­nak, amelyeknek fő feladatuk, hogy a mezőgazdasági munkákban nyújt­sanak segítséget az egyéni és á ter­melőszövetkezeti parasztságnak. A gépállomásról, mint politikai és gaz­dasági bázisról nem mondhatunk és nem mondunk le. A gépállomásoknak elő kell se­gíteni a körzetükben lévő ter­melőszövetkezetek fejlesztését és megszilárdítását. Arra kell törekedniük, hogy jó mi­nőségű talajmunkák végzése mellett, jól gazdálkodó, nyereséges vállala­tokká váljanak. Segíteni kell az egyéni parasztgaz­daságok termelését. El kell látni őket műtrágyával, kisgépekkel, szak­mai tanáccsal. Helyeselni lehet, hogy az állam segíteni kívánja az egyéni és szövetkezeti parasztok termelvé­­nyeinek értékesítését, s ezen keresz­tül is szilárdítani a termelési biz­tonságot. Fel kell lépni az olyan jelenségek­kel és törekvésekkel szemben, hogy egyesek a többi paraszttársaik rová­sára is spekuláljanak, kupeckedje­­nek, borjút és sertést vágjanak, hú­sát árusítsák. Megkérjük megyénk becsületes parasztjait, hogy harcoljanak ilyen törekvések ellen, amelyek az árak felemelését, a mezőgaz­dasági termékekkel való speku­lációt eredményeznék. között ezt mondotta Szirmai elvtárs: A jelenlegi gazdasági helyzet szük­ségessé teszi, hogy a lehetőségek jó felhasználásával többet, olcsóbban termeljenek és többet juttassanak a piacra. Az állami tartalékok gyűjté­sében a piac szervezett ellátásában jelentős szerepük van az állami gaz­daságoknak. Ezért arra kérjük az ott dolgozó kommunistákat, becsületes párton kívülieket: dolgozzanak úgy, hogy minél több mezőgazdasági ter­méket tudjanak adni a város ellátá­sára, hogy ezen* keresztül betölthes­se az állam piacszabályozó szerepét. Járuljanak hozzá a város jobb ellá­tásához és csökkentsék a deficitet, váljanak példamutató gazdaságokká, a szocializmus építésének szilárd erődjévé. A jelenlegi életszínvonal tartása érdekében a kormány kénytelen volt bizonyos áremelést végrehajtani azért, hogy a 3—3,5 milliárd forintra tehető árufedezet-hiányt pótolja. Ez az intézkedés kényszerintézke­dés. A kormány nem alkarja ezt folytatni, ellenkezőleg, ha rendbe­jön a gazdasági helyzetünk, akkor az egyedüli helyes utat, az árak le­szállításának útját akarja járni Egyes cikkeknél teljesen indokolt veit az áremelkedés. Ugyanis a 12 soros vetőgépre több száz forintot ráfizetett az állam. Az épületfa-anya­­gok zömét külföldről, világpiaci áron, 3 ezer forintért kaptuk köbméteren­ként és adtuk 2 ezer forintért. Tehát lényegében 1000 forintot ajándékoz­tunk annak, aki megvásárolt 1 köb­méter épületfát. Az áremelést népünk, különösen a munkásosztály nem fogadta ellensé­ges érzülettel, természetesen nem tapsolt annak. Azonban mindenki tudja, hogy bizonyos kényszerintézke­dést a kormánynak tennie kellett, hogy a kint lévő pénz mögött meg­felelő árumennyiség legyen és az életszínvonalat tartani tudjuk. Megyénk egészségügyi és szociális helyzetének taglalása után így foly­tatta beszámolóját Szirmai elvtárs: Kulturális életünk területén azon­ban nem mehetünk el olyan jelen­ségek mellett, amelyekkel napjaink­ban is találkozunk. Irodalmi életünk, színházunk, öntevékeny csoportjaink munkája jelenleg az ellenforradalmi ideológia hatására csaknem teljesen a polgári eszmék és gondolkodási módok propagálásában merül ki. Ez egyre tűrhetetlenebbé kezd válni. Ne engedjék a munkás-paraszt szö­vetséget meglazítani. Nagy gondot kell fordítani az 1957. évben a mezőgazdasági mun­kák, a növényápolás, aratás, cséplés elvégzésére, s az őszi termékek be­takarítására. Az állattenyésztésről szólva meg­említette: Egy év alatt a sertésállo­mány 56 ezer, a szarvasmarhaállo­mány 16 ezer, a juhállomány pedig 12 ezer darabbal csökkent. Fejlesz­teni kell állat állományunkat. Külö­nösen a szarvasmarha- és juhállo­mányt és minőségi cseréket kell végrehajtani, törekedni kell a jómi­nőségű, nagy tejhozamú szarvasmar­hák kitenyésztésére. Az állattenyésztés fejlődését jelen­tősen elősegíti, ha rendet teremtünk a réteken és a legelőkön. Hosszú idő óta húzódik a folyók, csatornák szabályozása. E miatt 173 községben 32 ezer kát. hold rét és legelő elvizo­­sedett, amely évi takarmányterme­lésünket 5—6 millió forint értékben csökkenti. Jelenleg ezen a területen 9200 szarvasmarhát tartunk. Ha ezt rendbehoznánk, akkor 13 200-at tarthatnánk, tehát 4 ezerrel többet. Ezen munkálatok mintegy 10—12 millió forintba kerülnének és az a javaslatunk, hogy az állam műszaki segítsége mellett a parasztság vál­lalja ezt a terhet, mert ez 1—2 év alatt megtérül neki. Az állami gazdaságokról többek Rengeteg az eszmeietlen, vagy hamis mondanivalójú színdarab, mind színházunknál, mind önte­vékeny csoportjaink egyes elő­adásaiban, de ez megtalálható irodalmi termékeinkben is. Itt is előretört az úgynevezett pony­va-irodalom. Azt hiszem, nem vitás egy pillanatig sem, hogy mindez merrefelé hajtja a malom kerekét. Feltétlenül homályossá teszi azt a tükörképet, amelyet mi gyémántból csiszolva, ragyogóan akarunk né­pünknek átnyújtani a kultúra jegyé­ben. Miért akarunk mi mindenképpen változtatni kulturális életünk jelen­legi állapotán? Azért, mert proletár­­diktatúra van és ezt csak szocialista, haladó, előre mutató kultúrával le­het a nép érdekében alátámasztani. Népünk szocializmust épít az or­szágban, szocializmust kell hogy építsen a kultúrájában is. Ezt viszont csak úgy tudjuk megva­lósítani, ha pártunk eszméje és po­litikája határozottabban behatol er­re a területre is. Szilárdítsuk a párt egységét, javítsuk a felvilágosító munkát Rátérek a párt helyzetének ismer­tetésére. Legfontosabb feladatunk most pártunk eszmei, szervezeti és (Folytatás a következő oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom