Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-03 / 101. szám
Péntek, 1957. május J. MÁJUS ELSEJEI NAGYGYŰLÉS A magyar történelemben mindössze hat hónapot pergetett le az idő 1957 októberétől május elsejéig, de erről az időről soha nem feledkezhetünk meg. És május elsején a magára talált ország fővárosa dolgozóinak többszázezres tömege barátnak és ellenségnek megmutatta: híve a szocializmusnak, s minden erejét a további feladatokra összpontosítja a párt szilárd vezetésével. Megmutatta ez a felvonulás és nagygyűlés a nép és a vezetők közötti egységet, a közös cél, a dolgozók boldogulása, a szocialista haza felépítése érdekében. Az idei május elseje külsőségekben is sokkal inkább idézte a régi május emlékét, a népnek és vezetőinek egységét, szoros összefogását. Nem a felvonuláson volt a főhangsúly, hanem a Hősök-terén rendezett nagygyűlésen, majd utána a derűs népünnepélyeken, majálisokon. A HŐSÖK TERE A fővárosi dolgozók május elsejei nagygyűlésének színhelye ünnepi díszt öltött. Mindenfelé vörös és nemzetiszínű zászlókat lengetett a szél. A Műcsarnok homlokzatán a magyar nép szabadságáért vívott évszázados küzdelem nagy alakjai: Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Táncsics, a magyar munkásmozgalom nagy harcosa, az 1919-es dicsőséges tanácsköztársaság vezetője, Kun Béla, valamint Dobi István és Kádár János arcképe tekint a térre. Szemben a Szépművészeti Múzeum épületén a testvéri kommunista és munkáspártok vezetőinek arcképeit helyezték el. Körös-körül a feliratok a proletár internacionalizmus nagy ünnepét, a békéért harcoló népek összefogását, a világbékéért, a szocializmusért küzdő népek legyőzhetetlen támaszát, a Szovjetuniót, a Magyar Népköztársaság vezető erejét, a Magyar Szocialista Munkáspártot éltetik. A tér harmonikus díszítését a proletariátus felszabadításáért vívott harc lángeszű vezéreinek, Marxnak, Engelsnek és Leninnek hatalmas képe zárja le a Magyar Ifjúság útja torkolatánál felállított dísztribünön. A tribünhöz sorra érkeznek a párt és a kormány vezetői, a kormány tagjai, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet vezető személyiségei, valamint a külföldi vendégek. ■ Fél tíz órakor a párt és a kormány képviselői a térre vezető főbb útvonalak mentén gyülekező dolgozók elé mennek és köszöntik őket a nagy ünnep alkalmából. A Dózsa György úti aluljárónál Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Révész Géza, a Városliget felőli részen Kállai Gyula, Kiss Károly, Fock Jenő, Kossá István, Ugrai Ferenc, az építők székháza előtt pedig Marosán György, Somogyi Miklós, Horváth Imre, Úszta Gyula köszönti a dolgozókat. Tíz óra előtt néhány perccel induló hangjai csendülnek fel különböző irányokból. Megelevenednek a térre vezető útvonalak, a főváros kerületeinek dolgozói elindulnak a Hősök terére. A dísztribün közepén már helyet foglalnak: Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre külügyminiszter, Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter, Kossá István pénzügyminiszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, dr Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter. Ugyancsak a dísztribünön foglalt helyet a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagjai. A dísztribünön voltak a magyar dolgozók május elsejei ünnepségére hazánkba érkezett szovjet, kínai, albán, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, koreai, lengyel, német, olasz, román, skót, vietnami szakszervezeti küldöttségek tagjai. Eljöttek az ünnepségre a hazánkban tartózkodó külföldi kulturális, kereskedelmi küldöttségek tagjai, továbbá a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviselői M. I. Kazakov hadseregtábornok vezetésével. Az embererdő nőttön-nőtt, a többszázezer főnyi tömeg nemcsak a Hősök-terét tölti meg teljesen, hanem a Dózsa György út mindkét oldalát, a városliget felé eső útvonalakat is messze ellepi. A lelkes hangulatban minduntalan énekszó csendült fel a dolgozók ajkán, éltették a pártot, a forradalmi munkás-paraszt kormányt, a testvéri szovjet népet, a világ dolgozóinak összefogását. A lelkesedés csak fokozódott, amikor Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke a tér elején felsorakozott dolgozókhoz ment és köszöntötte őket. A kormányelnök elbeszélgetett a dolgozókkal, a szocializmus építését tevékenyen segítő munkásokkal, dolgos munkásnőkkel, édesanyákkal, gyermekeikkel, fiatalokkal. A dolgozók közül többen régi ismerősként üdvözölték Kádár Jánost, akivel együtt vettek részt az elmúlt évek munkájában, harcaiban. Sokan szorították meg kezét, kifejezve hálájukat, szeretetüket kommunista helytállásáért és biztosítva arról, hogy megvédelmezik a proletariátus hatalmát, tevékenyen dolgoznak, hogy mielőbb felépülhessen a szocialista Magyarország. Kádár János közben nyilatkozatot is adott a magyar televízió számára, amely a rádió mellett ugyancsak közvetítést adott a főváros dolgozóinak május elsejei ünnepségéről. 11 Óra után pár perccel felcsendültek a Himnusz hangjai, jelezve a budapesti dolgozók impozáns május elsejei nagygyűlésének kezdetét. A nagygyűlést Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg. Marosán György elvtárs megnyitó beszéde a Hősök terén tartott nagygyűlésen ■ — Élvtársak! Marx és Engels T847. őszén bocsátotta útjára a Kommunista Kiáltványt. Ennek a kiáltványnak a bevezető sorai szerint: a kommunizmus kisértete járja be Európát, s ez ellen a kísértet ellen száll harcba a cár, Metternich és a pápa. Sok évtized telt el azóta, s a kommunizmus nagy harcok grán valósággá vált, a »világ proletárjai, egyesüljetek1« jelszó jegyében győzött a gondolat és az eszme. , — Marx és Engels útmutatása alapján, 68 esztendővel ezelőtt egy nemzetközi konferencián a világ* múnlcásosztályának vezetői elhatározták, hogy május elsejét a nemzetközi munkásmozgalom napjává teszik. 68 esztendő telt el azóta, s ma elmondhatjuk, hogy az öt világrészen ezen a napon mindenütt nem tízezrek és százezrek, hanem száz és százmilliók ünnepük a munkát, a szocializmust és harcolnak is ott, ahol nem győzött a munka, a szocializmus. (Taps.) — A világ kapitalista és imperialista vezetői most nagy kíváncsisággal néznek minden májusi ünnepre. Azt hiszem egyik iránt sem érdeklődnék olyan nagyon, mint a budapesti iránt: vajon mi ■is történik itt, vajon a munkásosztály, a parasztság, a haladó értelmiség bizonyítja-e, hogy a magyar nép szívében és lelkében melyen gyökerezik a kommunizmus eszméje? A világ valamennyi kapitalista rádiója, újságja és bérence azt üvöltötte október végén, hogy a kommunizmus eszméje idegen a magyar néptől. A kommunizmus eszméjével nálunk azok a hordák, csürhék, szemetek és huligánok szálltak szembe, akik mindig a magyar nép ellenségei voltak. Nézzetek most az itt felsora■" nézzetek a budapesti munkásokra, a budapesti értelmiségiekre, Budapest dolgozóira! A párt hívó, mozgósító szavára százezrek vonultak ide meghallgatni a párt szavát, hogy mi a teendő holnap. (Nagy taps, felkiáltások: Éljen a párt!) Százezrek tesznek hitet amellett, amit önök most jelszóként hangoztatnak: Éljen a párt! Az a párt, amelyet meg akartak semmisíteni, amely párt most újra itt van, s kezébe vette az ország és a dolgozó nép sorsát. (Éljenzés.) — Engedjék meg, hogy meleg szeretettel, őszinte testvéri barátsággal köszöntsem itt a párthoz, a munkásosztályhoz hű budapesti dolgozókat, a gyárak, hivatalok munkásait! (Éljenzés és taps.) Szeretettel köszöntőm a Magyar Szocialista Munkáspárt Intézőbizottságának tagjait és a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjait! (Éljenzés és hosszantartó taps.) — Szívélyesen üdvözlöm a budapesti diplomáciai testület megjelent tagjait és engedjék megл hogy forró szeretettel köszöntsem a május elsejére hazánkba érkezett nemzetközi szakszervezeti delegációt, a Szovjetunió, Kína, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia, a Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország, Skócia, Bulgária, Albánia, Korea, Vietnam, Egyiptom, Szíria szervezett dolgozóinak képviselőit, s a Vegyipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének képviselőit. Köszöntöm azokat is, akik nem fértek be erre a térre és akiknek tízezrei vonulnak még Budapest utcáin. Hallják itt a gyűlésről ezt a köszöntést és üdvözlést. — Mai gyűlésünk szónoka Kádár János elvtárs. (Éljenzés, taps.) Mielőtt átadnám neki a szót, engedjék meg, hogy valamennyi munkás, kommunista harcos nevében beszéljek Kádár elvtársról. Nem veszi zokon Kádár elvtárs, ha a munkások százezrei előtt erről a kérdésről nyíltan beszélünk. — Az októberi események alatt a magyar munkásmozgalomnak szerencsére volt vezetője, akinek megmaradt az embersége, a becsülete és harcos múltja, s aki felé érdeklődéssel nézett mindenki, akit érdekelt a párt, a munkásosztály sorsa. Kádár János volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a párt kommunistáit. Az ő vezetésével harcoltunk a kegyetlenül nehéz időben, s nem tértünk le arról az útról, amely elvezetett minket ide. — Az ellenség és mások azt szerették volna elérni, hogy ne legyen vezető pártunk, s ne legyen ennek a vezető pártnak vezető garnitúrája. Kádár elvtárs maga köré gyűjtötte a harcosokat, Münnich, Rónai, Fehér, Apró, Kiss elvtársakat és a többieket, és minket nem lehetett letéríteni az útról. Helyes volt, hogy nem tértünk le! Bizalommal voltunk Kádár elvtárs iránt, mert tudtuk, hogy bízik benne a munkásosztály és a magyar nép. Nem engedjük, hogy ez a bizalom elhalványuljon! S amint a nép bízik a vezetőkben, mi, Kádár elvtárssal együtt, hiszünk a magyar dolgozó népben, szeretjük'és becsüljük. Nem fogjuk többé megengedni, hogy vezetők és tömegek közé éket lehessen verni! Van pártunk, van jövőnk és lesz szocializmus Magyarországon! — Kérem Kádár elvtársat, tartsa meg beszámolóját. (Éljenzés és taps.) Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szólt az egybesereglett többszázezres budapesti dolgozókhoz. Kádár János elvtárs beszéde a május elsejei budapesti nagygyűlésen Munkások, elvtársak, budapesti dolgozók! Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890. május elsején, hogy Magyarországon először, tüntessen a proletár nemzetköziség eszméje mellett. Ennek hatvanhét esztendeje. Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a legöntudatosabb munkások szívében élt és a Dunámédence népeit rabságban tartó gőgös Habsburg monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette. Höl van már a gőgös monarchia? Elporladtak már régen azok a munkások is, akik akkor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él és itt van ma is: eleink szívében és reményeiben táplált gondolatok testet öltöttek. Él és győzelmet aratott a munkáshatalom, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársaság! Éi és legyőzhetetlen erővé váltósait a proletár nemzetköziség eszméje! Viharos 67 év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés földesúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és ellenforradalmak ólomfekéte felhői követték egymást. A monarchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a Horthy-fasiszta ellenforradalom, majd a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság születése, az 1956. októberi ellenforradalmi támadás 'és utána a forradalmi ellentámadás — viharos sor ez, elvtársak! Ez alatt a 67 év alatt hol itiitakban és üldözöttként, hol Horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, ünnepi módon, de a magyar munkások, a falvak, a mérnöki irodák legöntudatosabb dolgozói mindig, minden év május elsején hitet tették amellett, hogy a magyar dolgozok a proletár nemzetköziség hívei, hűek mindenkor a munkásság nemzetköziségét és sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz. Úgy gondolom, hogy jónéhány harcos, kiemelkedő magyar május elsejéről még sokáig megemlékezik a történelem: Az elsőről, az 1890. éviről — mindig 'tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra — az 1919-es május elsejéről, amikor a magyar munkásosztály leverve a monarchia és a tőke bilincseit, s először ünnepelte szabadom május elsejét. Sokáig fog emlékezni még a történelem az 1945-ös május elsejére, amikor a 25 éves dühöngő ellenforradalom és a Hitler-fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítségével ismét szabadon ünnepelhetett a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép. Végül úgy gondolom, hogy 1890, 1919. és 1945. május elseje mellett sokáig emlékezetes marad és kiemelkedő jelentőségű a mai, az 1957-es május elseje. Ebben az órában itt Budapesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szívében és a Magyar Népköztársaság minden városában és falvában harcos tüntetéssel ünnepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és leánya a munkás nemzetköziség, a munka nagy napját — május elsejét. A mai május elseje nemzetközi jelentősége Kedves elvtársak! Miben van e különleges jelentősége a mai magyar május elsejének népünk számára — de nyugodtan mondhatjuk — nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi támadás fölött, a nemzetközi munkásosztály segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabadon május elsejét — a proletár nemzetköziség ünnepét. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Az 1956 októberi események meneteljen a magyar Horthy-faáiszta burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége, a béke ügye épp úgy, mint a gyárak, a bankok, a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, amelyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Külön kérdés és nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben és ezt az ellenforradalom igen ravaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje elleni támadásra. Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy a Nagy Imrék árulása nélkül — amely a döntő időpontban megbénította az ország vezetését és megbénították a vezetéstől megfosztott, félrevezetett és tehetetlenségre kárhoztatott magyar dolgozó tömegeket. Enélkül soha nem tudott volna az ellenforradalmi támadás úgy előretörni, mint ahogy sikerült neki. Mindannyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin az ellenforradalmi terror lett az úr, tömegesen gyilkolták a kommunistákat és a haladó embereket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt harcosait, a termelőszövetkezeti vezetőket, a tanácselnököket, a szocializmus híveit és készülődtek lemészárlásukra. Megjelentek ismét a politika porondján a tőkések, a földesurak, a bankárok, a hercegek és a grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek a parlamentben, két nap alatt 28 ellenforradalmi pártot alakítottak, bejelentették még a hírhedt magyar élet pártjának megalakítását is és megjelentek a falvakban és a gyárakban is a »mindent vissza« jebzóval. Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az entente — úgy sorakoztak fel az imperializmus sötét erői pénzzel, fegyverrel, széles propaganda gépezettel 1956 októberében is az ellenforradalom sötét erői mögött. Munkások, elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő ellenforradalommal, nekünk kommunistáknak kellett döntenünk, tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép elejét, sírba tegyék a népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké vá’toztassák hazánkat — vagy minden elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulással és az ellenforradalmat semmisítsük meg. (Taps.) Mi kommunisták döntöttünk. Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forradalom és a haza minden, az ellenforradalommal szembeszállni kész hívét, ugyanakkor ismét segítséget kértünk a magyar nép legönzetlenebb, legigazibb barátjától, a Szovjetuniótól. (Éljen! Nagy tape, felkiáltások: szovjet—magyar barátság! Hurrá kiáltások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kárt segítséget a prolelárinternacionalizmus szellemében megadta. így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nem ment áldozatok nélkül. Elvtársak! Emlékeznünk kell ezen a szabad május elsején mártírjainkra, az ellenforradalmárok által legyilkolt kommunistákra, igaz magyar hazafiakra — Mező Imre. Kalamár, Asztalos, Kállai, Biksza és a többi drága elvtársunkra, akik nem ünnepelhetnek többé velünk. Emlékeznünk kell azokra a pártharcosokra, államvédelmistákra, honvédekre, rendőrökre, karhatalirristákra, akik hitükhöz, esküjükhöz híven harcoltak és meghaltak a szocialista forradalom, a nem(Folytatás a következő oldalon.)
