Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-22 / 117. szám

Szerda, 1957. május 22. SOMOGY ORSZÁG 5 A Kaposvári Fütőház a forgalom sikeréért Kellemes és kedves környezetben dolgoznak a Fűtőház munkásai. A sínek mellett itt-ott az épület köze­lében ötletesen elkészített parkokra bukkanhat a látogató. Emitt a szö­kőkút vízsugara játszik könnyedén egy ping-pong labdával, amott meg mulatságos törpék nézegetik a mel­lettük füstölgő óriási fekete mozdo­nyokat. Igen, a Fűtőház erejéből fu­totta erre is, pedig a feladat, ame­lyet meg kell oldaniuk — nem lebe­csülendő Naponként ötven Téved, aki azt gondolná, hogy a vonatok menetidejének pontos be­tartása elsősorban a forgalmi szol­gálattevőkön áll. Itt a névtelenül dolgozó Fűtőház munkája a döntő. Tudja-e biztosítani a vonatok menet­­rendszerű továbbítását9 A mozdo­nyok karbantartása jó-e? Felkészül­nek-e vízzel, szénnel úgy, hogy út­közben nem történik fennakadás? Ezen áll, vagy bukik a vasúti for­galom harmóniája és eredményessé­ge. A Kaposvári Fűtőházban napon­ként mintegy ötven mozdony és mo­­toricocsi állomásozik, hogy elvégez­zék rajta az előkészítési és szerelési munkálatokat. Mit mond a késési napló? A vasúti forgalomról még néhány hónappal ezelőtt aligha lehetett az utasoknak kedvező véleményük. Ál­talában az elmúlt másfél, két eszten­dő alatt a vasúti közlekedés nem­csak Somogy megyében, de ország­szerte is sok kívánnivalót hagyott maga után. A dolog később már odáig fajult, hogy a gyorsvonatokon kívül szinte alig akadt menetrend­­szerint érkező, vagy induló szerel­vény. Nos, az utóbbi hónapokban a vas­úti közlekedést mintha csak kicse­rélték volna. Nagy Zoltán Fűtőház­­főuökkel a késési taplóban lapoz­gatunk. Ebben naponként feljegyzik, hol, melyik szerelvény, mennyit ké­sett, vagy a csatlakozó vonat miatt előidézett esetleges késésből hány percet hozott be. Az eredmény a So­mogy megyei vonalakon meglepően örvendetes. A késést jelző rovatok­ban március végétől, egyetlen esetet kivéve, nem történt bejegyzés. An­nál több olyan esettel találkozunk, amikor a Kaposvári Fűtőházhoz tar­tozó szerelvény bravúros munkával hozta be a budapesti, vagy más csat­lakozások miatt előforduló késése­ket. Az arány tehát az elmúlt távo­labbi időszakhoz viszonyítva éppen fordított Nem kétséges, hogy ez az eredmény elsősorban a fűtőháziak jó munkájának tulajdonítható. Bepillantás a tervekbe A vonatok menetrend-szerinti köz­lekedése csak egyik bizonyítéka a Fűtőház helyesen végzett munkájá­nak. Az ő kezük munkája azonban a vasúton történő összes (teher- és személy) szállításiban is megmutat­kozik. A szállításokra ők is terveket kapnak. Az áprilisi tervük a gőzvon­­tatású személyszállításoknál száz elegytonna kilométer volt, amelyet ők 104,8 százalékra teljesítettek. Ugyancsak ennél a szállításnál a ha­szonkilométer is áprilisban 118 szá­zalékra alakult. A gőzvontatású te­herszállításoknál 99 százalékot értek el. Ezt az eredményt nem emelhet­ték magasabbra azon egyszerű ok­nál fogva, hogy nem akadt több szál­lítani való. A 102,6 százalékos ha­szonkilométer azonban itt is kedve­zően alakult. A motoros személyszál­lításoknál az áprilisi tervteljesítés mind az elegykilométernél, mind a haszonkilométernél 112 százalékos. Az időszakos mozdony javításokkal május hónapra már előre vannak. Persze, ez a tervteljesítés jóval ke­vesebb, mint a tavalyi év hasonló időszakáé. Akkor ugyanis jóval ma­gasabb tervszámokkal dolgoztak. Az idei tervteljesítést még csak szépítheti az, hogy az április hónap­ra megállapított felhasználható szén­mennyiségből mintegy 150 tonnát sikerült megtakarítaniuk. Ehhez a jó időkihasználáson kívül az ügyesen alkalmazott fűtőszén-keverés és a mozdonyvezetők szakképzettsége is hozzájárult. Hallgatnak az újítók Fél évvel ezelőtt a kaposvári üze­mek közül a Fűtőház volt az, ahol az újítómozgalom szép eredményekben bővelkedett. A 280 dolgozó közül jó­­néhányan akadtak ötletgazdag mun­kások, akik szellemi szakképzettség­beli tudásukat párosították jó gya­korlati munkájukkal. És nem ered­ménytelenül. Hogy csak egyet említ­sünk a sok közül: Régényi Pál von­tatási művezető például a kocsik vi­lágításához országosan is bevált gáz­töltő gépet szerkesztett. A géppel nemcsak gyorsabban, de veszélyte­­lenebbül is lehet dolgozni, mint elődjével. Aztán még sorolhatnánk. Sajnálatos, hogy ez az újító kedv most alábbhagyott és a mozgalom megtorpant a Fűtőházban is. Tud­juk, hogy a hanyatlásban része volt az újítások további sorsát akadá­lyozó bürokratikus, fontoskodó, sok­szor igazságtalan DÍrs’atoknatt is. A késedelmes, rossz kivitelezés, a túl­ságosan is szerény dotáció elkedvet­lenítette az újítások szerKesztóit. Re­méljük azonban, hogy az újítási szerveknél most folyó átalakító, szer­vező munka ezeknek a hiányossá­goknak egyszer, s mindenkorra vé­gét veti. De a múlt hibái, a külső körülmények nem fojthatják vissza a hasznos kezdeményezéseket. Erre gondoljanak a Fűtőház újítói. Eleve­­níísék fel a már tán feledésre kár­hoztatott elgondolásokat, ragadják meg az újító szerszámokat és adják hozzá a szívüket. Rövidesen elválik, hegy nem dolgoztak hiába. Miért csak a Balatonra? Ha valahol, hát a Fűtőházban ne­héz a munka. Éppen ezért édes a pihenés. Érthető hát, hogy a I’.'ítő­­ház dolgozói joggal várják azokat a szakszervezeti beutalókat, amelyek néhány hétre biztosítják számukra a gondtalan pihenést. Valamennyien szakszervezeti tagok és elsősorban a szakszervezettől várják a hathatós és gyors intézkedést. Nem tudni azonban, hogy a sol's iróniája, vagy a vasutas szakszervezet gondatlan­sága-e, hogy a somogyiakat rendsze­rint Somogyba, a Balatonra utalják üdülni. Bár nem becsülik le a so­mogyiak a Balatont, tudják, hogy él­ményt jelent az a távoli vidékről jöttéknek, de a somogyi lankákon élők arra a néhány napra messzi, akarnak innen menni, egy kissé ki­ruccanni, a Mátrába bérceket látni, Hajdúszoboszlón gyógyulást keresni, a Mecsekben barangolni. Nem nagy a kérésük. Teljesíteni lehet. Tovább! A Fűtőház úgy indult neki a fel­adatok megoldásának, hogy az már a megtett út elején látszik, derék munkát végeztek. Még akkor sem fognak megtorpanni, ha a jövőben ezek a feladatok növekedni fognak. Hiszen a pártszervezet segíti őket az előrejutásban, mozgósít, dicséretben részesíti azokat, akik megérdemlik. A nemrég megalakult KlSZ-szerve­­zet telve van erővel, fiatalos lelke­sedéssel. Ahogy itt emlegetik, a jö­vő hónapban egy nagyszabású bál keretében a város is megismerkeű­­hetik velük. Erre az alkalomra több mint 1500 meghívót visz majd szét a posta. A Fűtőház dolgozói nem is torpan­nak meg. Miért is torpannának? Látják a célt, biztatják őket az eddi­gi eredmények. Csak így, ilyen jól tovább! Szegedi Nándor Hűséges szolgálat 150 éve született Brocky Károly festőművész A BÉCSI AKADÉMIÁN tanult. Majd Olaszországba utazott tanul­mányútra, ott két évet töltött. A képtárakat nemcsak látogatta, ha­nem számos festményt le is má­solt. 1837-től kezdve Párizsban dol­gozott, ahol főleg a korabeli fran­cia festők voltak rá hatással. Eb­ben az időben érdeklődését legin­kább a portréfestés felé irányítja, így szerzett nagy gyakorlata révén igen sok megrendelést kapott. En­nek köszönhette, hogy 31 éves ko­rában Angliába kerülhetett. Ott eleinte különösen a főnemesség fog­lalkoztatta, majd az udvarnál ka­pott hosszú évekig sorozatos arc­kép-megbízásokat. Teljesen elsajá­tította az akkor divatos, de jelentős angol festőkj rutinos eleganciáját és úgynevezett édes stüusát — ame­lyen belül azonban komoly festői törekvéseket is tűzött ki magának. Bátran mondhatjuk, hogy az ilyen eredményei messze túlszárnyalták magyar festőtársaitaki itthoni mun­káit. De nemcsak angol megbízásokat kapott, hanem megfestette jóné­­hány Londonba emigrált szabadság­hősünk arcképét is. így Kmetty és Mészáros tábornokokét. Ezek a ké­pek ma a Történeti Képcsarnokban vannak. A XIX. század első felének két­ségtelen legjelentősebb magyar mestere, id. Mankó Károly mellett elsősorban Brocky Károly említhe­tő; művei a XVIII. századi nagy angol arcképfestők tradícióinak tel­jes élménysaerű átérzését mutat­ják. Brilliáns könnyedséggel, szinte barokkos virtuozitással és ötletes­séggel festi különösen női portréit, — azok finom részleteit — ruháza­tának bársonyát, csipkéinek boszor­kányos vonalmenetét Emellett a bécsi biedermeier fes­tészet is hatással volt stüusára, mert munkássága közvetlen kapcso­latba hozta őt az ausztriai festők­kel. Mint ismeretes, 1847—51 között legtöbb idejét ott töltötte. A Szépművészeti Múzeumban gazdag gyűjtemény látható alkotá­saiból: olajfestmények, olaj vázlato­kon kívül igen szép a pasztell-ta­­nulmányok, rajzok és vízfestmények egész sora. Ezek között jeles dara­bok a mitológiai tárgyú Ámor és Psyche, továbbá Nyugvó Psyche című, nagyobb méretű olajfestmé­nyei. Kétségtelen olasz befolyások már korábbi munkáin is tapasztal­hatók, azonban 1850 körül, itáliai tartózkodása után készült két fő­művében, az Ámor és Psyche, a Nyugvó Psyché-ben Tizian és Cor­reggio csodálatáról tesz tanúságot. A késői reneszánsszal való kapcso­latát az ábrázolás stílusa is bizo­nyítja: a teetformák modeilálása, érzékien gazdag festői kezelése az olasz nagymesterek hagyatékának folytatása. A MAGYAR FESTÉSZET kiala­kításában sajnos úgyszólván semmi szerepe nem volt, mert akkor, süni­kor nálunk a festészet első szárny­próbálkozásai indultak, állandó®,» külföldön munkálkodott s az újabb festőnemzedék is nem ezekhez, Markóhoz és Brockyhoz, Напей» az 1860-as években élénk művészeti centrumokhoz, müncheni, düssel­dorfi, párizsi iskolákhoz fordirit út­mutatásért. A magyar festészet biedermeier korának mégis elismerésremélt», ki­váló mestere volt és marad. Született Temesvárott 1897. má­jus 22-én, meghalt Londonban 1655. július 8-án. Soós István HUMOR A szórakozott professzor A hosszú útról hazaté­rő professzor így szól feleségéhez: — Most va­lami különösen szép dolgot hoztam neked kedves Aurélia. Csak nem emlékszem, hogy mi volt és hol hagytam. aki az én szolgálatom- kapják a legszebb fele­­ban megőszült. séget. — Ez semmi. Nekem A feleség:) — (í>h, te van egy titkárnőm, aki kis hízelgő! az én szolgálatomban egymásután szőke, feke- Verebek egymás közt te, majd vöröshajú lett. Hízelkedés A fórt • Л %- Л xx J-vij. — x uuuu uia­gám, megfigyeltem, hogy : Van egy könyvelőm, a legnagyobb hülyék vannak. — Te, menjünk Ame­rikába!- Miért? — Azt mondják, ott sokjkal nagyobb lovak IV/Tég úgyszólván meg sem kez­­dódtek a próbák, máris többféléi kifogásolták Szigligeti mu­lattatva tanító zenés vígjátékának bemutatását. Kifogásolták, mond­ván: e bohózat nem sok mondani­valót rejt magában, talán nem is több, mint nevettető ripacskodás, \údám handabanda. És emellett annyira közismert a Liliomfi és a vándorszínészek története, hogy — különösen a film után — nem nagy érdeklődésre tarthat számot. Nos. mindkét érv könnyen meg­dőlt. Először' is Szigligeti mondani­valója — a múlt század jellegzetes figurái (Szilvái, Kányái. Schwarz) jellemének, törekvésének ábrázolá­sával, a fiatalok és öregek szembe­állításával. egy egész társadalmat bemutató és bíráló jellegével — tisz­tán és közérthetően csendül ki a vándorszínészek vidám történetéből. Másodszor — bár valóban ismert darabról van szó — az eddigi elő­adások, a közönségsiker meggyőző­en bizonyítja: nem volt ok az aggo­dalomra. A közönség színpadról is szívesen hallja Szigligeti szabadon csapongó humorát, maró gúnnyal thzdelt, társadalmat bíráló, haladó gondolatait, melyekkel a múlt szá­zad körülményei között oly bátran állt a közönség elé, a nép oldalára. S e derűs életkedvet sugárzó bohó­zat kiválasztása a nyári időszak, a közönség igényeinek szempontjá­ból is indokolt. A történet valóban jól ismert és szereti a közönség. Nem is erről, inkább a mondanivalóról szólnánk néhány szót. melyet a derű, a Vi­dám könnyedség köntösébe bújta­tott az író. Két fiatal pár (Liliomfi és Ma­riska, Gyuri és Erzsiké) száll szem­be apjával, a korlátolt és előítéle­tekkel teli pénzsóvárokka'l, a mara­­díság megtestesítőinek haszonleső, vaskalapos figuráival. Kányái foga­dós — a kor szellemére annyira jel­lemző — lélektelen bravúrral, zsar­noki mesterkedéssel kívánja eladni egyetlen lányát.. hogy e házasság folytán rendeződjenek anyagi gond­jai. Szilvái professzor ugyancsak a családi vagyon együttmaradásáéri küzd. De a fiatalok egészen mást akarnak. Ki akarnak törni áz elő­ítéletek szemforgató, átkos gyűrű-LILIOMFI Évadzáró a C siк у Gergely Színházban jéből, s a fiatalok, öregek között támadó ellentét társadalmi, világ­szemléleti ellentétet takar. Sziglige­ti az egyszerű, dolgozó ember igaz­ságát képviseli és vígjátékában pó­ruljár mindaz, aki a fiatalok maga­választotta szerelmének, boldogsá­gának. gondolkodásmódjának útjá­ban áll. A rendezés — Miszlay István mű­vészi munkája — ezt a mondaniva­lót akarta kidomborítani, ami sike­rült. A vígjátékadta lehetőségeken belül úgyszólván minden lehetősé­get megragadott, hogy az író elkép­zeléséhez híven szórakoztatva, ne­vettetve tanítson és emlékeztessen a múitra. A színpadon elevenen ha­tottak Szigligeti gyorsan pergő dia­lógusai, s a helyzetkomikumok ki­használása szinte nem hagy maga után kívánnivalót. A rendezés ügyes ötletekkel gazdagította a da­rabot, (Gondolunk itt az első fel­vonásban Liliomfi és Mariska talál­kozására, szerelmes pillantásaira, miközben Camilla magáénak hiszi a vándorszínészt, s önfeledt boldog­sággal szaggatja gombjait. Vagy beszélhetnénk Szellemfi ötletdús komédiázásairól, a darab fináléjá­nak megrendezéséről. Eleven, gyor­san pergő előadást láthattunk, s a rendező igyekezett hűen ábrázolni a múlt század harmincas-negyvenes éveinek jellegzetességeit a játékstí­lusban éppúgy, mint a díszletekben és a jelmezekben. A rendező ál­landóan tudta fokozni a közönség érdeklődését, s míg ezzel a bemuta­tón a második felvonás első jelene­tei adósak maradtak, a későbbi elő­adásokon jobbára ez is kiegyenlítő­dött. Д színészek munkájának érté­­kelését mindenekelőtt azzal kell kezdeni, hogy valamennyien örömmel, derűs játékossággal for­málták figuráikat, s ez a darab té­májából eredt. Felszabadult kaca­gás a színpadon, vidám hangulat, mely magával ragadta a nézőket is. A legjobb, legtökéletesebbben megformált alakításról szólunk elő­ször: Fillár István Szilvái professzo­ráról. Fillár — minden elfogultság nélkül mondhatjuk — nagyszerű karikatúráját nyújtja a vaskalapos, önmagával tetszelgő, hiú és korlá­tolt zsarnoknak.. Álszent szemforga­tásaival, kitűnő arcjátékával, a hí­zelgő kedveskedés és fenyegető fel­horkanás hanghordozásának színei­vel valóban nevetségessé teszi alak­ját, s úgy érezzük, egy pillanatra sem esik ki hóbortos, ellenszenves szerepéből. Méltán kapott sok tapsot a darab címszereplője: Füzessy Ottó is. Ed­digi szerepei közül talán ezúttal nyújtotta a legtökéletesebbet. Köny­­nyelmű ég bohém fiatalember, de nem ripacskodik, ezt a lehetőséget meghagyja hű kísérőjének. Szellem­űnek. Füzessy beszéd- és jellem­változtatása is jól sikerült. Előttünk alakult át jellemszínészből raccsoló. ellenszenves gróffá, majd együgyű pincérré és sváb piperkőccé. S ta­lán ez utóbbi sikerült a legkevésbé. Különösen a pincér alakjának meg­formálása tetszett és a Romeo je­lenet. Körösztös István Szelleműje vér­beli komédiás volt. Bár az első fel­vonásban, amikor Lilioműnak tün­teti fel magát Szilvái professzor előtt, mintha kissé visszafogná ma­gát. Különben a jelenet jól sike­rült, de itt talán még nagyobb ri­­pacskodásra volna lehetőség. A be­mutatón helyenként túlzást is ta­pasztaltunk. így Körösztös a komé­­diázásáva) sajnálatos módon elvon­ta a figyelmet a Romeo jelenettől. A szombati, vasárnapi előadáson azokban már változtatott ezen, s alakítása így kifogástalan. Д szerelemért lihegő vénkisasz­­^ szony — Gábor Mara — ön­telt és korlátolt figurája szívből jövő kacagásra ingerli a nézőt. Szerelmi sóvárgásában szinte utá­latos és nevetséges vígjátékszereplő ő, s a űnomkodás ájtatos kifejezése ül arcán, sok tapsot és nevetést kö­vetelőn. Kár, hogy hangja néha mo­doros, s ez már nem Szigligeti Ka­millájának sajátja. Veszeley Mária Mariskája bájos, kedves alakú- Bár ez a szerep nem túl sokszínű, kevés lehetőséget nyújt a művésznő számára, mégis emlékezetes. Leg­inkább az első felvonásban Liliom­­fival való találkozása, valamint a harmadikban Erzsivel közös jelene­te bűbájos. Kányái fogadós szerepé­ben Homokay Pál lépett színpadra a tőle megszokott rutinnal. Alakja hiteles, csupán azt kifogásoljuk, hogy nem alkalmaz elég éles ellen-; téteket a nyájasan kedveskedő és durva eréllyel felzúgó hanghordozás: között. A vígjáték megragadó szerelmes; párja, Erzsi és Gyuri szerepében hehoczky Zsuzsa és Gálfy László. Szívből jövő derű, bohókás köny-; nyedség jellemzi mindkettőjük já­tékát. Különösen kedves Lehoczkv: jelenete a harmadik felvonásban,; amikor Mariska hóbortjaitól retteg.; Szigligeti negatív hőseinek szere­pébe is vegyített egy-egv kedélyes, kedves vonást, s talán ez okozza, hogy az idősebb Schwarz — Gyulai Károly — inkább sajnálatot kelt a nézőben, mint ellenszenvet. Hitele­sebb Komlós István, Adolf megsze­mélyesítője. Aktív részesei voltak az előadásnak a mellékszereplők: Márk Judit, Vághy Panni és Csurka László, akik rövid szerepükkel is nem egyszer arattak nyíltszíni tap­sot. A Csiky Gergely Színház mű­­vészei ezúttal sem okoztak; csalódást. Rendező, színész, Kosai Sándor karmester, a zenekar Sár-] közi István hűen alkalmazkodó! muzsikájával. Bures Jenő díszletei-; vei, Farkas Ivánné, Hell Árpád< jelmezei és Gárdonyi mester maszk-] jai együttesen, közös produkcióval! váltottak ki átütő sikert a bemuta-; tón, s a későbbi előadásokon. JÁVORI BÉLÁI ' — Kihűl a vacsora kislányoa», — ; biztattam egyik este a gyereket szor­­t galmasabb étkezésre és к nagyobb I igyekezet érdekében mesélni kezdtem ; neki. * Meséltem, amíg vacsorázott, me­­jséltem miközben a mamája vefeőz­­; tette és meséltem tovább az ágyban , »hogy hamarabb aludjon el. Amikor [azt hittem, hogy alszik már, óvato- 1san abbahagytam a mesét, de a fcis­­; lány felemelte nagy, nehéz szenapil- I Iáit és álmosan súgta: — Apa, mondd ; tovább! Kihűl a mese ... Minden beszédnél többet ér a tett Úgy beszílik Böhönyén, hogy a földmű vesszővetkezet vezetői, Szabó György elvtórssal az élen, nem a sza­vak, hanem a tettek emberei. Jel tud­ják a földművesszövetkezeti vezetők, hegy a föfdművesszövetkezet megvál­tozott feladatai között ott szerepei az is, hogy az fmsz-ek segítsék a pa­raszti termelés fokozását. Hogyan tölti be ezt a feladatát a Böhönyei Földművesszövetkezet? Megmutatja ezt zz alábbi néhány számadat. Ebben az évben 2800 má­zsa pétisót és egyéb műtrágyát osz­tott ki a helybeli termelőszövetkeze­tek. s:»”>L'CFo^ri,-+ok és egyéni dolgozó parasztok között. Nem lesz baj a bö­hönyei szőlőkkel sem a peronoszpóra és a lisztharmat keletkezése idején. 150 mázsa rézgálicot adtak el a sző­lőtermelőknek a szövetkezeti boltok­ban. Az fmsz gondoskodott a gabona­­neműeken kívül az érdekelt falvak mindé i nemű vetőmagéi látásáról. lói működik a szövetkezet gyü­mölcstermel ő cs gyümölcsfa-ottvany termelő szakcsoportja. Az fmsz négy magasnyomású permetezőgépet szer­zett be számukra. A méhész szak­csoport sem panaszkodhat,, mert a csooort munkájának elősegítésére műlép-nrést és viaszolvasztót szerzett be a böhönyei fmsz. Megtudtuk Szabó Györqy igazgató­elnöktől azt is. hoay a böhönyei Sza­badság Tsz-пек két vetőgépet adtak használatra. A tanácstól kapott há­rom kh. földterületet átadták a gyü­mölcsfa-oltvány termelő szakcsoport­nak. íme, néhány kiragadott példa, meiv ékesen bizonyítja, hogy Böhönyén gyakorlatban is megvalósítják azt, amit Kádár elvtárs országgyűlési zár­szavában - szövetkezetek feladata­ként említett meg. Rövid böhönyei^ lá­togatásunk során mi is megállapitST- tuk. hogy a Böhönyei Fmsz vezetői valóban azt tartják szem előtt, hogy a feladatokról nem beszélni kell, ha­nem azokat meg kel! oldani. Dévai —

Next

/
Oldalképek
Tartalom