Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-19 / 91. szám

Péntek, 1957. április 19> SOMOGYOKSZAG_____________________________________________________________________3

PÁRIZSBAN

(Vladimir 3ljiet Szemitiáriuniátt

ti OSSZŰ ÉVEKKEL EZELŐTT, 1908-lxm,

■*-* mint fiatal szabósegéd elindultam Békéscsabáról, hogy megkeressem szerencsémet. Párizsba mentem. Dolgoztam kis műhelyben harmadmagiammal és nagy, több S2áz munkást foglalkoztató konfekcióüzemben is. Tizenhét éves voltam akkor, sokat akartam látni és tanulni. Beléptem ugyan a haladó S7- ■ ' de nem elégített ki. Elmentem munkásgyűlésekre is, hallottam Jaures gyújtó beszédeit, esti előadásokat hallgattam a Sorbonneon (az egyetemen) amelyeken történelmi, politikai, gazdasági kérdésekről folyt a szó.

Minderre már csak nagyon homályosan emlékszem, de egy dolog akkor nagyon megfogott. Egyszer a Sorbonne-on valaki megkérdezte az előadót, ki lesz a jövő embere. A válasz az volt, hogy az orosz szociáldemokráciából fog kinőni — mert Oroszországban várhatók most a legnagyobb, legforradalmibb események.

Talán ez a kijelentés — amely inkább jóslat volt, mint tudományos magyarázat — ösztönzött, hogy közelebbről megismerkedjem az orosz emigránsok életével. Ebben az is közrejátszott, hogy még az első párizsi munkahelyemen együtt dolgoztam egy fiatal orosz munkással, Makszimovics Misával, akihez attól kezdve őszinte barátság fűzött.

Misa és a többi orosz munkás vidám volt és barátságos, többször hívtak, tartsak velük. Akkor még fogalmam sem volt arról — és cil: sem említették —, hogy társaságuk voltaképpen politikai szervemet. Hívtak és én szívesen mentem.

1908-ban voltam náluk először, nem emlékszem pontosan, melyik napon. Lehettek vagy harmincon, többnyire munkások. A klubszerű helyiségben két sorben ülték körül az asztalt, s nagy figyelemmel hallgattak egy egyszerűen öltözött, vöröses szakáQű embert.

— Ez Vlagyimir Iljics — mondták nekem. Akkor láttam Iljicset először. Első pillantásra semmi feltűnő nem volt rajta, öltözéke, sőt még kis, hegyes szakálla is olyan volt, mint amilyet akkorában sok francia munkás viselt. Gyárban vagy utcán nem hívta volna magára a figyelmet. Itt azonban, az orosz emigránsok közt rögtön észrevettem, hogy Vlagyimir Iljics vezető ember. Az összejöveteleken tőle kérdeztek a legtöbbet, tőle várták a viták eldöntéséi, ő magyarázta meg, ha valami nem volt elég világos. Vezető volt, erre főleg abból a szeretetböl és tiszteletből következtettem, amellyel a kör tikjai körülvették.

Én, a tanulatlan, fiatal munkás, először csak anynyit értettem az egészből, hogy valamilyen politikai körön vagyok. De Vlagyimir Iljics mégis rendkívüli benyomást tett rám határozottságával, azzal a csodálatos logikával, amellyel egy-egy kérdést megmagyarázott. Amikor az összejövetel végén orosz barátaim megkérdezték, nú a véleményem róla, azt feleltem,

hogy ezekhez a kérdésekhez keveset konyítok, de annyi bizonyos, Iljicsnek igaza van, olyan erő volt szavaiban.

Nemcsak szavainak igazsága, hanem egész lénye, magatartása, meg: u-ö és meggyőző volt Roppant élénk mozgású, min.bg derűs, sőt kedélyes is, emellett hallatlanul nyug : — ilyennek látom őt most is magam előtt. Iljics a logika fegyverével győzött, csodálatosan világos é. . lessel, amelyhez foghatót azóta sem tapasztaltam. Egy gyűlésen, amelyen Vlagyimir Iljics a Place de Victodres-on több száz francia munkáshoz és orosz emigránshoz beszélt, azt mondta valaki:

— Még az is érzi, hogy ennek az embernek igaza van, aki nem tud oroszul. Annyira árad belőle a bizonyosság, a maga igazába vetett hit.

De más is megragadott Iljicsben, egyszerűsége, közvetlensége. Az összejövetelekre vidáman, mosolyogva érkezett, elbeszélgetett az emberekkel, mindenkit jól ismert. Amikor először mentem el gyűlésükre, azonnal észrevett, megszólított, megkérdezte, hogy hívnak, honnan jöttem. Azt mondtam, magyar vagyok és Petrovszkynak hívnak. Iljics erre mosolyogva jegyezte meg:

— A neve után akár orosz is lehetne.

Majd megkérdezte:

Maga munkás? Érdeklik ezek a dolgok?

Olyan közvetlenül beszélt velem, mintha régi, jó ismerősök lettünk volna. Ez az egyszerűség áradt belőle a Vigneux melletti kiránduláson is, ahol arról beszélt, kik a munkásosztály árulói, s ahol mégis inkább egyszerű turistának hitte az ember, mint tekintélyes előadónak.

Még egy jellemző tulajdonságát ismertem meg Iljicsnek: a pontosságát. Egyetlen egyszer késett csak el. Ezen az összejövetelen nem voltam ott, csaS később mesélték el nekem az esetet. Iljics biciklin ment a megbeszélt helyre, amikor hátulról egy autó nekiszaladt kerékpárjának. Alig volt annyi ideje, hogy leugorjék. Mielőtt a rendőr jegyzőkönyvet vehetett volna fel az esetről, Vlagyimir Iljics gyorsan otthagyta kerékpárja roncsait és gyalog folytatta útját. Iljics — így mesélték el —• jókedvűen csak annyit mondott erről:

— így találkoztam a dialektikával. Biciklire ültem és ócskavasról ugrottam le.

Nem tudom, hogy igazán így hangzottak-e Iljics szavai, de az biztos, hogy Vlagyimir Iljics minden körülmények közt megőrizte jókedvét és humorát.

IJOSSZÜ IDŐ TELT EL a Párizsban töltött évek óta. Sok emlék elhomályosult már, sok mindenre nem emlékszem, amit tizenhét éves fejjel inkább csak éreztem, mint értettem. Azt is csak évek múlva tudtam meg, hogy az a Vlagyimir Iljics, aki a párizsi politikai kört vezette — Lenin volt.

Petrovszky Pál

‘Részlet a «-Magyarok leniniről« c. könyvből.

Nagy feladatok állnak

a Kaposvári Tejüzem kommimistái elült

November 4-e után a Kaposvári Tejüzem négy-öt kommunistája azonnal hozzákezdett a munkához. Mivel kezdjék? A munkástanácsban még ott ültek a hangadó ellenforradalmárok és sztrájkra uszították a munkásokat. A kommunisták legfontosabb feladatuknak a párt megalakítása, a kommunisták összefogása mellett a munkástanács megtisztítását, az ellenforradalmárok eltávolítását látták.

Elkezdték a munkát. Először beszélgettek a régi párttagokkal az MSZMP céljairól, terveiről. Munkájukat eredményesen végezték. Február 2-án kilenc taggal megalakult az üzemben a pártszervezet, s most már együttes erővel folytatták a harcot az üzemben megbújó, titokban uszító ellenforradalmárok ellen.

Eltávolítják a hangadókat

Nem volt könnyű az ellenforradalom elleni munka, mert a kommunisták tevékenységét az ellenforradalmárok ellenagitácicval próbálták ellensúlyozni. Szándékuk azonban nem sikerült. A kommunisták több nyilvános gyűlést tartottak, ahol elmondották, boey mit akartak és mit tettek az ellenforradalmárok. Nemrégen aztán eltávolították a vállalattól a hangadókat: Vágó Tibort, Török Dénest, Czeglédi Józsefet és Radios Mihályt. Újjáválasztották a munkástanácsot, amelybe most már kommunisták és becsületes pártonkivüliek kerültek. A munkástanács elnöke is kommunista lett. S hogy ezt el tudták érni, az Szederkényi Jenőné. Borda Imre, Kiss István, Nagy József. Kiss Ferenc, Kardos János és Kovács Gyula elvtársak lelkiismeretes munkájának köszönhető.

Erősíteni a pártot, növelni a termelést

A párt tagjai számának növelésében is értek el eredményeket. Ma már húsz tagja van a pártszervezetnek, köztük három olyan dolgozó, aki eddig még nem volt párttag. Megalakult s dolgozik a KlSZ-szervezet is. A pártépítő munkát toigazságra van szüksége«.

A brand a Drapeau Rouge című lapban jelent meg: »A belga bányákba idegen munkáé "őt toboroznak. Olaszországban Ray miniszter kijelentette, hogy az olasz—belga tárgyalások ezzel kapcsolatban már folyamatban vannak«.

4P ANVPT, ORSZÁG

ЕйУ köztársasági spanyol emigráns írja, aki a Szovjetunióba újra visszatért: »Apám mozdony gépész egy gyárban. Fiam — szólt hozzám — meg {cell tudnod az igazságot. Még néhány napig sem tudlak élelemmel ellátni. Én magam is láttam, hogy ez igaz. Apám, mikor munkába megy, reggelire csuoán egy csésze feketekávét engedhet meg magának. A kolbász, a sajt és a sonka csemegeszámba megy. A munkások naponta 10—12 órát dolgoznak, 1200—1500 pezetáért havonta. Egy kilogramm hús 60—70 pezeta, a kolbász 90 pezeta, a sonka 140 peseta«.

Egy spanyol rádióhallgató írja a Magyar Rádiónak: »Ha én nem tudok jól írni, ez a Franco-rendszer bűne, mert Spanyolországban olyan nagy a. nyomor, hogy amikor én kicsi voltam és iskolába kellett volna menni, már akkor is dolgoznom kellett, hogy anyám és testvéreim élhessenek«.

NYUGÄTQV fi I~l

Ebben az országban gazdasági fellendülésről. »csodáról« beszélnek. A jugoszláv Politika című lap egy híre másról is beszél: »Az elmúlt évben Nyugat-Berlínben naponta két ember dobta el magától az életet. Nyugat- Németországban havonta ezer ember követ el öngyilkosságot és számuk a háború befejezése óta kétszázezerre emelkedett«.

A nyugatnémet hírügynökség közli: »Münchenben 5—10 pfenniggel emelkedett a vaj ára. Ezzel a vaj ára karácsony óta 35 pfenniggel nőtt. A würzburgi városi tanács határozata értelmében felemelik a gázdíjakat. Stuttgartban pedig mintegy 10 százalékkal emelik az autóbusz viteldíjakat«

AVer ТА

Londonból írja a rádiónak egy disszidált magyar, aki szerint »azóta nincs az órának olyan perce, hogy meg ne bánná tettét«: »London nagy várcSs, világváros és mennyi az autó béna® — mondja a rádió. — De ne

ebből a szemszögből nézzük, hanem abból, hogy Londonban mennyi a munkanélküli, és ho«” hány munkásnak van autója. No igaz, akad egy-két angol munkásnak autója, de milyen? Olyan, hogy Magyarországon csak a múzeumban látni olyat, és hogy az angol munkás is szívesen otthagyná akármelyik kis utcában, de nem lehet. Például egy autó adója e^v nevedévre több, mint amenynyiért megvette. És ráadásul mindig a javítóban van. 21 éven aluliak kevesebbet keresnek, mint az idősebb szakmunkások«.

Egy apróhirdetés a Timesből: »Egv 32 éves anya adoptálhatná hatodik gyermekét. Megírja, hogy melyik kórházban és mikor fog szülni. Csak azt kéri, ne mutassák meg. mikor elviszik a csecsemőt, hogy ne fájjon annyira neki.«

4P A Tvrrp л, OP47 A r-Itt most lassú, de állandó infláció van. Az emberek nyögik az erkölcstelen és költséges algériai háború és a szuezi kaland terhét. Egy magyar’ emigráns nő írta a rádiónak: »Mi tudjuk, hogy mit szereztünk, mióta itt vagyunk, min mentünk keresztül, mire beletörődtünk. A magyarok legtöbbje, majd ha bnár nem kap csomagokat és pénzösszegeket, ha már csak az lesz, amit a két kezükkel megkeresnek, akkor fogják látni, hogy nincs is semmi értelme az egésznek.«

Nézzünk egy semleges államot is.

A UR7.TR t a,

Osztrák rádióhallgatók üzenik: »Itt most bevezetik a 45 órás munkahetet, de ez kihatással lesz a keresetre. Olyan sokat követelnek tőlünk, hogy műszak után teljesen kimerülve érünk haza. Igaz, hogy sok időt megtakarító technikai újítás létezik (mosógép stb.), de ezt egy családfenntartó nem engedheti meg magának. A legrémesebb az, hogy még munkahelyeinkért is aggódnunk keü. Az exisztenciáért folyó harc annyira felőrli az embert, hogy nem is csoda, ha olyan sok az idő előtt megrokkant ember.«

»Nálunk vidáman emelkednek az árak és erre mindig azt a választ adják, hogy hát igen, ez azért van, mert mindig bérkövetelésekkel lépünk félelme a hírecskék, a rövid tudósítások. Ehhez néhány más jelenséget

is hozzátehetnénk, minden különösebb erőszakoltság nélkül: Az olaszországi földfoglalásokat, a fordított sztrájkokat, a francia lakásviszonyokat, a belga és angol bányák egészségügyi helyzetét, a nők fizetésének alacsonyabb voltát, a társadalombiztosítás és az öregekről való gondoskodás hiányát. Beszélhetnénk a Szajna hidjai alatt alvó ezer és ezer proletárról, az olasz aranyifjak és a munkásfiatalok életének különbségéről, az osztrák tőkés-csemeték érvényesülésének nagyobb lehetőségeiről.

Mi hát a valóság?

A valóság az, hogy Nyugaton — akárcsak nálunk — a technika a tudomány jóvoltából előrehaladt. A társadalmi szerkezet azonban ma sem teszi lehetővé, hogy az egész társadalom részesedjen a közszükségleti cikkek egészéből. A valóság az, hogy az üzletekben minden kapható, de ki meri állitani, hogy azt a társadalom minden rétege hiánytalanul meg tudja vásárolni? Való igaz, hogy egyes országokban — főleg Nyugat-Németországban és Amerikában — vannak jobb életkörülmények között élő munkásrétegek. De nem politika-e vajon ez a munkásosztály megosztására? (Amerika még csak nyert a háborúkon, a nyugatnémet kurzus pedig nem is áll olyan nagyon biztos lábakon.) De vajon a sokgyermekes családapák nem küszködnek-e gondokkal és a munkásházastársak ott nem kényszerülnek-e dolgozni menni?

A valóság az is, hogy a paloták pazar pompája mellett ott vannak a kunyhók, a nyomornegyedek, a munkanélküliek tartalékseregei is, az egész igazságtalan társadalmi berendezkedéssel együtt. A kiváltságokkal szemben ött áll a megkötöttség, a közérdekkel szemben az egyéni haszon, a várossal szemben a falu, nem a termelésben, hanem a piacon, ahol az infláció rémével és a bizonytalan jövőtől való félelemmel megjelenik kis kosarával a munkásasszony. Való igaz, hogy a tőkés rákényszerült a munkásfiatal legjobb kiképzésére, de semmi biztosíték arra, hogy ezért a legjobb bért fizeti neki. mert ott nem az »egyenlő munkáért egyenlő bért« elve uralkodik, hanem a minél nagyobb profitért való hajszáé. Vegyük még ezekhez a lakások bérét, a patikát, az orvosi és kórházi költségeket, a jövedelmi adókat, melyek a fizetés nagy részét felemésztik, hisz nagyobbak a mieinknél — és előttünk áü a nyugati életszínvonal igazi képe.

Hogy nálunk a munkásosztály életszínvonala nem volt kielégítő ezt már évele óta nem tagadta senki. Történtek is intézkedések és folytatódtak volna az ellenforradalom nélkül is. Mondhatjuk azt Is, hogy a pusztítások és a termelés csökkenése ellenére sincs változás. Sőt újabb javítások történtek. Ezt nem észrevenni vakság volna.

De általában azt mondani, hogy elmaradtunk a Nyugat mögött — ez túlzás. A nyugati országok között is különbségek vannak — nem egyszer a mi javunkra.

Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy országunk honnan indult és mit alkotott. Nálunk nem egészen tíz év alatt új ipar és egész iparágak keletkeztek, amelyek majd

— és már most is — ontják a technika vívmányait az egész dolgozó nép számára. így akkor nem kell valutáért beszerezni annyi közszükségleti cikket, akkor ehelyett jut déligyümolcsrc is, amelyet annyian hiányolnak itt, bár szerintem néhány millió nyugati munkáscsalád örülne a mi almáinknak és a szőlőnek. baracknak is — csak meg tudná vásárolni. Azt is vegyük tekintetbe,: hogy milyen a jövő. Mert azt ne tagadjuk, hogy a szocializmus a jövő,, a biztonságosabb élet, mert jobb a népek számára, mint a nyugati kapi-[ talizmus.

Nem hisznek nekem? Higgyenek két magyar szemtanúnak, akik Ausztriából írják: »Nekünk elégi volt a nyugati életből, ahol csak a: pénz számít és nem az ember. Nem akarunk olyan helyen lenni, ahol embervásár folyik. Igaza van a szó-; etatista rendszernek akkor, amikor a Nyugattal szembehelyezkedik.: Igaz, hogy megtévedtünk, másrész-; ben a kíváncsiság hozott bennünket; Nyugatra. Most rájöttünk arra, hogy! nem hazug propaganda volt az, amit; mi annak idején annak hittünk Ma-1 gyarországon.«

A csillogó kirakatot látni és elhinni, hogy amögött minden jól megy

— kedves fiatalember —, nem ugyanaz, mint a kirakatot az egész társadalom nevében birtokolni és megharcolni a harcot azért, hogy ne csak a kirakat, hanem az emberek élete is ragyogd legyen, akik mögötte élnek.

csákvAri janos

vább folytatják és számítanak arra, hogy még nyolc-tiz elvtárs kéri majd a felvételét.

Sok feladat vár a kommunistákra a termelés fokozása terén is. Az üzem negyedévi tervét 106.5 százalékra teljesítette. De ez csak 72,3 százaléka az előző év hasonló időszakának. Igaz, ez nem csupánj az ő hibájuk. A vállalat felsőbb szervei különböző helytelen intézkedéseket tesznek (a Néoszabadság is megírta), amelyek akadályozzák a munkát. Az üzem vezetői azt kérik: adják nekik vissza Somogy megye egész területét tejellátás szempontjából, legyen gazdájuk a Megyei Tanács és akkor nem lesz baj a termeléssel.

A munkafegyelemről

A munkafegyelem lazulásához is hczzájárultak az üzem felsőbb szervei. Áz üzemben a munka nem állt meg az ellenforradalom idején sem, nem volt hiba a tejellátásban. Azok az élelmiszeripari üzemek dolgozói, akik az ellenforradalom idején is dolgoztak, különböző jutalmakat, hűséfoénzeket kaptak. A tejüzemben is kifizettek kéthónapi jutalompénzt. Az egyik hónapot helytelenül és szabálytalanul, amit a doreozók is elismertek és nem kifogásolták, mikor azt levonták fizetésükből.

Az üzem felettes szervétől, a Tejipari Igazgatóságtól is érkezett egy leirat Takó Imre ipari igazgató aláírásával, amelyben azt írta, hogy »az októberi jutalom céljából kifizetett egyhavi jutalmat a munkavállalóktól nem kell levonni«. A levonást április elsején mégis elkezdték. Ez az intézkedés nem segíti a vállalatvezetést, sőt lazította a jnurkafegyelmct. Hélvesnek tartanánk, ha a Kaposvári Tejüzem felettes szervei felülvizsgálnák az elmúlt hónapokban hozott nem egészen helyes intézkedéseiket s olyanokat hoznának, amelyek nem hátráltatják, hanem segítik a termelés fokozását, a munkaié elem megszilárdítását,

Sz. L.

A holtok húsvéti nyitvatsrtása

Április 18-An és 19-én:

Kaposvárott a Kaposvári Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat egyébként szokásos (este 20 óráig) nyitvatertó boltjain kívül a 203-as Kölcsey ; utcai, a 204-es Damjanich utcai, a :205-ös Berzsenyi utcai, 206-os Kisfaludy utcai, 211-es Gorkij utcai, 213-as Füredi utcai és a 300-as cukorgyári : fűszerbolt este 20 óráig, a 218-as Május 1 utcai húsbolton kívül a 215-ös :Cseri úti, a 217-es Kanizsai utcai, a :220-as Honvéd utcai, a 222-es donneri, a 237-es cukorgyár! és a 296-os Május 1 utcai húsbolt este 19 óráig ; tart nyitva.

; A fentiekhez hasonló nyitva tartás: sál üzemel, illetőleg árusít a Kaposvári Földművesszövetkezet Kanizsai utcai, Füredi utcai, Szigetvári utcai, Vöröshadsereg úti és a kaposszentjakabi élelmiszerboltja is.

A fentiekben fel nem sorolt élelmiszerboltok rendes nyitvatartással árusítanak.

Az iparcikkboltok közül a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat 105-ös, 108-as, 111-ee, 116-os, 118-as, 122-es, 124-es, 128-as, 129-es és 133-as Május 1 utcai, a 107-es és 132-es Ady Endre utcai és a 143-as Kossuth téri boltjai, valamint a Kaposvári Földművesszövetkezet áruháza este 18 óráig árusít.

A fel nem sorolt iparcikkboltok a szokásos időben zárnák.

ÁPRILIS 20-ÄN:

í Az élelmiszerboltok közül а 291-es (Ady Endre utcai, a 210-es Május 1 I utcai, a 268-as donneri és a 300-as t cukorgyári bolt kivételével az összes í élelmiszerboltok délután 16 óráig, jroíg a felsorolt boltok délután 18 ■ óráig árusítanak. A Május 1 utcai : kenyérszakuzlet ugyancsak délután * 18 óráig tart nyitva.

; A hús- és tejboltok rendes szom•bati nyitvatartással árusítanak, i A dohányboltok közül a 229-es i Május 1 utcai, a 231-es Kanizsai uí[cai, a 233-as Vöröshadsereg úti. a 270-es Ady Endre utcai és a 295-Ös [Dózsa György utcai bolt délután 18 [óráig árusít.

í Az iparcikkboltok közül a 120-as lés 143-as Kossuth téri áruházak, valamint a földművesszövetkezeti áru- Ibáz délután 14 óráig, a 116.. 118.,

[122.. 124 . 128., 129., 132. és 133 szájait boltok du. 18 óráig árusítanak. I A fel nem sorolt boltok a szokásos I időben zárnak.

[Április 21.-én az összes [BOLTOK ZÄRVA lesznek.

Április 22-ÉN:

t A 240-es Latinka Sándor utcai, a [ 244-es Dimitrov utcai és a 245-ös Má! jus 1 utcai tejbolt és a Május 1 utcai [ kenyérszak üzlet 7—10 óráig,, a 229-gs [Május 1 utcai és a 270-es Ady Endre [utcai dohánybolt 9—12 óráig tart 1 nyitva. í. "’V /’