Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-18 / 90. szám

Csütörtök, 1057. április 18.______________________________________________________SOMOGYORSZAG_____________ S Két üzem a műszaki színvonal tükrében i. A tavaszodó erdő belsejében piros törmelékkel borított út vezet. Előt­te felírás figyelmezteti az arra ha­ladókat: »Csak gumikerekű jármű­vel járható!« Történetesen éppen lovaskocsival találkozunk pár méterrel arrébb, te­hát a táblát csak ijesztésnek szán­ták. A kis erdőcske belsejében hú­zódik a rinyaújlaki téglagyár. Fel­ügyeleti szerve a Tanácsi Bánya- és Épitőanyagipari Egyesülés. Serény munkára érkezünk, a tég­lások nem pihennek munkaidőben. Horváth Gyula, a gyár vezetője sze­rint már 150 0Ó0 darab nyerstéglát készítettek, nemsokára megkezdik az égetést. A zsindelyekkel letakart nyerstéglahalmazok, mint egy-egy földön álló góré nyújtózkodnak — fcsten szabad ege alatt. A zsindely alatt a téglák már így, égetés nél­kül is repedezettek, széleik baráz­dásak, recések, laikus szemnek is feltűnően formátlanok. A repedés nemcsak a zsindely alatti felső soro­kat, hanem a legalsó téglákat is meglátogatta. — Mitől lesz ilyen a tégla? — A prés ósdi, elavult, az agyag homokos. Horváth Mihály azt mondja, a prés szemétdombra való, nem lehet for­más téglát vele előállítani. Általában a központi javítóműhely nem kielé­gítő munkáját bizonyítják a géphi­­básodások. A téli gépjavításokat ha­nyagul végezték el, például egy csapágy a központi javítás után ha­marosan összetörött. A tégla minő­sége bizony gyenge, nincs elég szá­rító és ez is akadályozza a rendes munkát. A műszaki fejlesztés itt 12 év óta szinte egyhelyben topog. A к-chnológia is maradt a régiben. E hátráltató okok dacára a rinya­újlaki téglagyár dolgozói mindent el­követnek, hogy a tavalyi 5,5 száza­lékos selej tszintet két százalékra szorítsák vissza. Ez szép kezdeményezés!... Egymillió nyolcszázezer darab tég­lát ír a terv, de ha minden jól megy, elmennek kétmillió kétszázezerig is'. Ez még szebb ígéret!... Segítse őket a központ, hogy való­­raválthassák, valamint abban, hogy jobb minőségű téglát égethessenek. Még nem késő! A préssel valamit csinálni kell. fi. Erdő itt nincs, csal-с magasbanyúló iák az országút mentén. Az út Nagy­atádból kifelé vezet. A mezők és a község között utolsó határállomás a téglagyár. Felügyeleti szerve a So­mogy megyei Téglagyári Egyesülés. Szemerkél az eső, de ez nem za­varja a munkásokat. Végigmegyünk a gyártelepen. Az ember csak így tudja felmérni a különbségeket. Nagyatád technikailag, műszakilag s adottság terén 1956., — Rinyaűjlak pedig csak 1926. Harminc év diffe­­re*cia legalább! Kezdjük a szemlét a gyártás leg­elején. A kevert földet csillékben, csőrlővel húzzák fel egy hatalmas épületbe. Itt gép keveri, nyomja, szálasról kerül a keller gereblyés áll­ványaira. Egy ember egy mozdulat­tal egyszerre emel fel nagy rako­mány téglát. Sínhálózat vezet a tég­lából épített, lyukacsos oldalú szárí­tókig. A sínéken végigtolják a ko­csit, ott ismét egy mozdulattal a gép beemeli a szárítóba a téglacsoportot. A kellerek között betonjárda bizto­sítja a balesetmentes közlekedést. Ife ami a legfontosabb: az egyik mun­kás két téglát összekoccint a szárí­tón, olyan hangja van annak, mint az acél. Kiváló minőségűek. A tégla széle egyenes, oldalai simák, mintha zsilettpengével faragták volna ki. Nagyatádon már égetnek. Felmegyünk a kemencék tetejére, s amint a kis vaskalapokat leemelik a lyukakról, fehéren-vörösen izzó meleg csap arcunkba. A jó tüzelés nagy gyakorlatot kíván. Ettől függ nagyrészt a nyerstégla sorsa. Azé a nyerstégláé, melyből már 268 ezer darabot elkészítettek az atádiak, túlteljesítve az előirányzatot. Dicséret illeti ezért a munkásokat és Zaccommer János új üzemvezetőt, aki fiatalember ugyan, de biztos kézzel irányítja a gyár termelését. A bérezéssel a munkások megelé­gedettek. Ezért megy jobban a terv teljesítése is. Van azonban panaszuk is, ugyanis a tetőzetet szeretnék még megjavíttatni és rádiót kérnek a szál­lásukra. Hát ezek nem nagy gon­­dok-bajok, nem is teljesíthetetlen kívánságok. A fiatal üzemvezető azon töri a fe­jét, hogy miként lehetne a szenet is géppel felhordatni a tetőre, ne kelljen már infeszítve, talicskában tologatni. Nagyapja, apja is még úgy hordta, most az illenék, hogy a fiú változtasson azon. Bökkenő, hogy a tetőn, illetve a kemencék tetején ismét talicskával kell szét­hordani, ha addig drótpályával jön­ne is fel. De erre is van megoldás, egy nagyobb targonca, mely talics­kával együtt jutna fel a magasba. Ott csak meg kell ragadni a talicska két szárát és eltologatni a lyukakig. Ez már korántsem lenne olyan ne­héz és gyötrelmes fizikai munka. Nem kétséges, ez a feladat is hama­rosan megoldódik. Nézzük most a tervet, a. kapacitást. Ebben az évben 4 300 000 darabot kívánnak gyártani. Ám gondolkod­junk egy kicsit. Rinyaújlak az ősi gyár, technikailag gyerek, felülvállal­ta a kétmilliót. Kezdetleges beren­dezéseivel, szinte a munkások két kezének puszta erejével. Nagyatád a korszerű üzem, csak a kétszeresét vállalja és teljesíti?! Hát ez bizony nem éppen nagy teljesítmény. A há­romszorosát, hat—hétmilliót is gyárthatna az üzem, ha a műszaki feltételek szemszögéből nézzük. Figyelmeztet bennünket viszont a minőség. Itt pedig nagy különbség van. Az egyik a rinyaújlaki gyen­gécske, az atádi kielégítő, jó, első­­osztályú anyagot ad. Kézből jő a feladat: javítani a mi­nőséget Rinyaújlakon, növelni a ter­melést — a meglévő minőség meg­tartása mellett — Nagyatádon. A két gyár dolgozói úgy indultak az évnek, hogy kitesznek magukért, olyan cél lebegett előttük, hogy meg­valósítják ezeket az elgondolásokat. Reméljük, év végén a rinyaújlaki gyár jobb minőségéről, Nagyatád több termeléséről adhatunk hírt me­gyénk dolgozóinak. Szűts István A somogyiádi KISZ fiatalok elkezdték a munkát Április 11-én húsz lelkes fiatal megalakította Somogyjádon a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Hosszú vita után választották meg a fiatalok a vezetőséget a szervezet olyan tagjaiból, akik valóban szívükön viselik a somogyjádi ifjúság ügyeit. A pártszervezet támo­gatásával mails megkezdték a kulturális és sportélet kialakítását. Rövidesen elkészül a községben a röplabdapálya, húsvétikor és má­jus elsején már mérkőzések is lesznek. Tervük, hogy a község kívül­álló fiataljait is megnyerjék a KISZ számára. Egységesen léptek ét a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe \ A Kaposvári Húsipari Vállalatnál az ellenforradalom idején is helytálltak a dolgozók, köztük a vállalat fiataljai is, mert a munkát nem szüntették be. A fiatalok az ellen forradalom - irtán az elsők kö­zött alakították meg a vállalatnál a MAFISZ-szervezetet. Amikor pedig meghallották, hogy megalakult a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség, a MAFISZ tagjai elhatározták, hogy egységesen lépnek át a KISZ-be és magukkal viszik a vállalat többi fiataljait is. Április 12-én volt az alakuló gyűlés, amelyen a fiatalokon kívül részt vet­tek a vállalat idősebb kommunistái is. Planczer Ferenc elvtárs a KISZ hagyományairól és céljairól, Kalmár Ferenc elvtárs pedig a fia­talok régi és mai életéről beszélt az alakuló ülésen. A megjelent húsz fiatal egységesen lépett a KISZ-be, választot­ta meg a vezetőséget — Nagy István, Veisz (Gyula és Németh Jó­zsef elviársak személyében. IFJÚSÁGI NAPOK, AUTÓKIRÁNDU A Textilművek fiataljainak terveiből Kaposvárnak legtöbb fiatalt fog­lalkoztató üzeme a Textilművek. Sck fiatal, sokféleképpen akar szó­rakozni. Vajon mit tesznek a szabad esték és a vasárnapok célszerű el­töltésére, akik hivatottak a fiatalok kultúréletét irányítani? Az ősszel még sokkal könnyebben ment a do­log, mert szép kultúrotthonnal ren­delkeztek a fiatalok a város szívé­ben, mostanra azonban csali a kul­túrotthon igazgatója maradt meg. Simon László függetlenített műve­lődési vezetővel beszélgetünk a ter­vekről és a gondokról. — Nehezen kezdtünk munkához, mert nincs helyünk, ahol összefog­juk a fiatalokat. Ennek ellenére elég sokoldalú szórakozást igyek­szünk biztosítani — ha a tavalyi és azelőtti színvonalat még nem is ér­tük el. Van egy 2500 kötetes könyv­tárunk, melynek állományát igen gyakran cseréljük. Jelenleg minden harmadik dolgozó használja a könyvtárat. — A gyár napközijében hamaro­san megkezdődnek a balettoktatá­sok, melyeken negyven gyerek vesz részt. — Régebben volt tánccsoportja is a Textilműveknek, ezzel most mi a helyzet? — vetjük közbe. — Igen, ismét szervezzük a tánc­csoportunkat is. Az »A« műszaknál már meg is alakult 22 taggal, ök a leányotthonban tartják próbáikat, melyeken jelenleg a somogyi leány­táncokat tanulják. Alakult egy színjátszócsoport is, de ez válság­ban van, mert nincsenek fiúszerep­lők, illetve kevesen vannak. De hát ez a keserve annak, hogy az üzem­ben túlnyomó többségben csak leá­nyok dolgoznak. Közelebbi tervek? — Hetenként rendszeresen ifjú­sági napokat akarunk tartani. Ezt állandó jelleggel szeretnénk meg­csinálni, ezért majd elkérjük a hét meghatározott hárbm napjára az SZMT nagytermétj a mi volt kul­túrtermünket. A három ifjúsági nap programja körülbelül ilyen lenne: 1. nap: Rövid beszélgetés divat­ról, nevelésről, s ágaiéban a fiata­lok problémáiról. Hogy színvonalas legyen ez a beszélgetés, úgy tervez­zük, egy-egy tanár]; hívunk meg a TTIT-től. 2. nap: Kötetlen műsor, társasjá­ték. 3. nap (vasárnap): Tánc. — Lehet, hogy Vitatható az el­képzelésünk, de ez csali terv, hiszen még helyiségünk sincs. — Egy távolabbi tervünket a leányotthon vezetőségével közösen akarjuk megvalósítani. Ez tulajdon­képpen egy kirándulássorozat len­ne ezzel a címmel: »Ismerd meg megyédet«. A vállalat ad teherautót ehhez a megyejárásihoz, melynek az első állomásául Somogyvárt válasz­tottuk. Az ottani Kupa-várhoz aka­runk elmenni, melyre valószínű a jövő hónapban kerül sor. Ezután pedig Buzsákra látogatunk el a hí­res somogyi kézimunka-készítőkhöz. Ez azért is érdekes, mert a leányok közül igen sokan kézimunkáznak, olyannyira, hogy elhatároztuk, hogy május végén rendezünk egy kiállí­tást a lányok kézimunkáiból, s a legjobbakat díjazzuli is. Addig is jó munkát kívánunk а kézimunkázólinak és a táncosoknak és valamennyiüknek —1 egy kultúra­­termet. <k> Sok szerencsét, fiúk! EPOSZ alapszervezetünkből is három fiatalt hív a kötelesség. El­mennek közülünk. Tényleges kato­nai szolgálatra vonulnak be. A jó barátok, ismerősök mind-mind sok szerencsét kívánnak nekik, mielőtt magukra veszik néphadseregünk egyenruháját. Takács Gyula, Török Ferenc, Mihály József elvtársak hiányozni fognak közülünk, de re­méljük és bízunk bennük, hogy a honvédségnél szerzett sok-sok ta­pasztalattal hazatérve segítik alap­szervezetünket. Mi bízunk bennetek fiúk, és arra kérünk benneteket, hogy a honvéd­ségnél is olyan becsülettel álljátok meg helyeteket, mint itthon. Tart­sátok szem előtt mindenkor azt, hogy a nép hadseregének vagytok a tagjai. Álljatok meg helyeteket, hn<rv íz <vszier dolgozói nvu«odtan végezhessék termelő munkájukat. A szüléitek, testvéreitek, rokonai­tok, felebarátaitok Sok-sok jó kí­vánsága mellé fogadjátok a lapter­vezetünk tagjainak üdvözletét is. TÓTH JÓZSEF EPOSZ szerv, elnök Mosdós Üj intézmény Albániában a pedagógusok továbbképzésére Az Albán Népköztársaság minisz­tertanácsának határozatára március­ban megnyitották Tiranában a Peda­gógus Továbbképző Intézetet. Ez az intézet az első ilyen intéz­mény az Albán Népköztársaságban, amelynek célja a pedagógusok támo­gal ása oktató-nevelcjmunkájukihan. Az intézetben módszertani szakem­berek dolgoznál!, akik az elemi, a hétosztályos és a középiskolák egy­­egy tantárgyában biztosítanak mód­szertani és szakmai továbbképzést a pedagógusoknak. súak. A hatalmas cári hinták mind arannyal vannak burkolva, még a kerekek is. De ki tudná felsorolni mindazt a hatalmas és mérhetetlen tékozlást, mely megtestesül ezekben a tárgyakban? Mennyi vér, szenny, emberi verejték és szenvedés, meny­nyi emberi élet pusztulása, mennyi gonoszság fűződhet \ ezekhez d fényűző dísztárgyakhoz? Mennyi, de mennyi egyszerű ember nyomorgott és szenvedett azért, hogy a felső­­tízezrek kedvükét leljék, vagy ked­veskedjenek ezekkel a tárgyakkal a cárnak vagy egymásnak. Mesébe ülő kincsek vannak itt a vitrinek üvegfalai mögött. Arra gon­dol az ember, mintha Verne Gyula egy fantasztikus regénye elevene­dett volna meg, s megdörzsöli a szemét, hogy amit lát, álom-e vagy valóság? Цátélsz, bolyongsz az utcán, a ^ narkban, míg oda nem érsz a képekről és filmekről jól ismert óriási cári haranghoz, melynek ma­gassága 5 méter és 60 cm, súlya 200 tonna. Mint ismeretes, a harang­ból egy »darabka« (két-három ton­na) le van törve. így hát bele lehet látni a belsejébe és nem nehéz megállapítani, hogy egy kisebb csa­lád nyugodtan ellakhatna benne és a letört darab nyílását nyugodtan használhatnák ajtónak. Nem messze innen látható egy óriási ágyú, melynek a súlya 40 tonna, mellette a hozzávaló 3—4 tonnás »golyócskák«. Valamelyik bo­garas cár készíttette ezt, ki tudja, mi célból? Hisz soha egyetlen egyet sem lőttek vele, nem is próbáltak és el sem lehet képzelni ilyen űrmére­tű ágyúval lőni (már az akkori ka­tonai technikát véve alapul). Végigmész a sétányon, egész a a mellvédig és megállsz egy helyen, ahonnan szemed elé tárul a város jelentős része. Körülnézel és szinte magad elé képzeled Napóleont, aki 145 évvel ezelőtt ugyanezen a helyen állva nézte, hogyan ég Moszkva, ho­gyan válik a lángok martalékává. Az a Moszkva, amelyet ugyan elfog­lalt, de nem tudott mit kezdeni ve­le, mert Moszkvában éhség, beteg­ség és az orosz tél vasfoga várta és ritkította legjobb katonáinak sorait. Bárhova és bármerre megy az em­ber, itt mindenütt az orosz történe­lemmel találkozik. Nos, kedves olvasó, most menjünk a nagy Kreml-palotába, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának épületébe. 1957. március 27-én a Legfelső Ta­nács bejárata felett magyar és szov­jet zászlókat lengetett a csípős tél­­utói szél. Késő délután sűrű ember­­csoportok gyülekeztek a Kreml-pa­­lotában. Ezen a napon — mint isme­retes — a szovjet és magyar nép közti barátságot ünnepelték Moszkva dolgozói a nagy Kreml-palotában, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléstermében. Hihetetlenül gyönyörű ez a palo­ta, különösen belül. A főbejárati ka­pun való belépés után széles, süppe­dő szőnyeggel bevont, mintegy száz márványlépcső vezet felfelé. A széles lépcsősor fényárban úszik a csillá­rok fényétől. Mindenütt hatalmas márvány oszlopok, rengeteg művészi aranydíszítés a falakon, mennyeze­ten. A legfelső lépcsőfok mellett hatalmas, ; körülbelül három-négy méter magas, igen szép díszítésű üvegvázák sziporkáznak és csillog­nak a fényárban. A korlátok gyö­nyörűen díszítettek. Egy hatalmas, tölgyfával burkolt falú előcsarnok­ból mintegy 10—12 ajtó nyílik a Legfelső Tanács üléstermébe. Ez a hatalmas, mintegy 120 méter hosz­­szú és 30—40 méter széles terem rendkívül egyszerű, lényegében nincs is dekorációja, de nem is szükséges. Mindössze az elnökség mögötti fa­lon, Vlagyimir Iljics Lenin szobrától jobbra és balra is egy-egy magyar és szovjet zászló és a balkon mellvédjén magyarul és oroszul eay felirat a következő szöveggel: Éljen és erő­södjön a megbonthatatlan magyar­­szovjet barátság! A parkettet sző­nyeg borítja. Itt, ebben a teremben szokták tartani a párt kongresszu­sait, konferenciáit, különböző orszá­gos értekezleteket és tanácskozáso­kat. Sok történelmi jelentőségű be­széd, felszólalás hangzott 1már el e terem szónoki emelvényéről. Az elnökség feletti falon lévő óra, muta­tója hat óra öt percet mutatott, amikor elfoglalta helyét az elnök­ség: Bitlganyin, Kiss, Hruscsov, Ká­dár, Bobrovnyik, Vorosilov, Dobi, Horváth és Kállai elvtársak. Hosszú percekig zúgott, viharzott a taps, mintha nem akarnák abbahagyni. Moszkva dolgozóinak küldöttei ün­nepelték, éltették a magyar vezető­ket, a Magyar Népköztársaságot és a magyar népet. S a taps nem akar szűnni és különösen megerősödik, amikor a gyűlés elnöke bejelenti, hogy a szó Kádár János elvtársat illeti. És másfél órán át, sűrű idő­közönkénti tapsmegszakításokkal magyar hang, magyar szó áradt szét a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléstermében. A mi ügyeinkről, ha­zánk ügyéről, a mi és a szovjet nép közös problémáiról volt itt szó. S aj gyűlés részvevői meghallgatva Ká­dár és Bulganyin elvtársak beszé­dét, érzik, hogy ezekben a napokban valóban még erősebbé, még elszakít­­hatatlanabbá, még őszintébbé vált a szovjet és magyar nép testvéri ba­rátsága. Ezt demonstrálta és fejezte ki az a. szívélyes és testvéri fogad­tatás, amiben részesítették a magyar delegációt mindenütt, ahol megje­lent, ezt fejezte ki ez a gyűlés is. A gyűlés befejezése után a rész­vevők megtekintették a Kreml-palo­­tát. Nehéz volna leírni és kifejezni mindazt, amit itt lát, érez az em­ber. Márvánnyal, arannyal gazdagon díszített, a parkettet vörös, süppedő szőnyeg borította folyosókon sétál­tunk a Kreml hatalmas és gyönyörű bálterme felé. Mintegy 7—8 méier magas, 4—5 méter széles, arannyal bevont és a mesteri díszítő ötvös­munkát tükröző ajtón — mely » aga egy gyönyörű költemény — keresz­tül a nagy bálterembe, az úgyneve­zett György-terembe lépünk. Eláll az ember lélegzete, amikor ebbe a hatalmas terembe belép. A rany, márvány, csillogás min­­denüti, ahova és amerre néz az ember. A terem, oldalt oszlopo­sán és beugrásokkal van kiképezve. Oldalt a falakon sűrű egymásután elektromos, gyertyaalakú csillárok. A. parkett itt is különböző színű fá­ból kiképzett, szép mozaik-díszítés­ből áll. Az óriási terem egyik vé­gén teremszélességű dobogó, melyet színpadnak szoktak használni, a má­sik végén, a magasban erkélyszerű­­en elhelyezve a zenekar helye. A to­ronymagas, díszes mennyezetről hat óriási, mintegy 5—6 méter átmérő­jű, arannyal díszített, sziporkázó csillárok csüngnek alá. Egy-egy csil­lár — minden túlzás nélkül mondha­tom — egy-egy csodálatos remekmű. Fent a mennyezeten sűrű egymás után sorakoznak a cári idők kitün­tetésének, a György keresztnek fel­nagyított másai. A cári időkben eb­ben a teremben olyan bálok voltak, ahol egy-egy főúri dáma estélyi ru­hája vagyonokat ért. Ebben a terem­ben időnként most is bálok vannak. Itt szokták tartani a moszkvai fia­talok a nagy szilveszteri bálokat, farsangi karneválokat és különböző jelesebb ünnepek ifjúsági báljait. Д nagyteremből csak néhány Ic­­■r*' pés a kupolaterem. Ez nmen sokkal kisebb az előbbinél, de mint­ha díszítői arra törekedtek és »son versengtek volna, hogy falára és mennyezetére annyi aranyat rakja­nak fel díszül, amennyi csak ráfér, úgy díszítsék, különösen mennyeze­tét, hogy az mindenkit elkápráz­tasson. Azt hiszem, körülbelül mind­két célt sikerült az építőművészek­nek elérniük. Innen olyan sajátos stílusban ki­alakított termekbe vezetnek az aj­tók, ahol a falra és a mennyezetre festett vallásos szentképek képezik a falak és a mennyezetek díszítését. Nem tudom, de talán az egész biblia fel van itt festve képedben a falak­ra. Hogy mire használták a cári időkben ezeket a termeket, fogal­mam sincs róla, de a szovjet hata­lom a múltban, csakúgy. mint a je­lenben, mint ősi kultúrát és műem­lékeket és értékeket féltőn megőrzi és óvja, csakúgy minjt a Kreml templomait és annak festményeit és egyéb műemlékeit. I/ if elé tartunk a Kreml őstör­­“• ténelmi és az utca, a város zajától viszonylag csendes falai kö­zül. A Kreml Szpászky tornyának hatalmas kivilágított toronyórája megkondul és mély, messze zúgó hangon az esti tíz órát üti. A Vörös te­ret és a Lenin—Sztálin mauzóleu­mot reflektorok, neonfény világítja meg, a téren tömött sorokban autók robognak, a járdákon emberek sétál­nák. Este van. A Kreml falai és épü­letei fényárban fürdenek és tor* nyain a kivilágított ötágú rubin­csillagok messze világítanak az éj­szakában. NAGY LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom