Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-14 / 87. szám

asárnap. 1957. április 14. ............. SOMOGVORSZAG_______________________________________________ Mííszaki konferenciát tartottak a Kaposvári Textilműveknél (Tudósítónktól.) Az ellenforradalom óta először •tottak a Kaposvári Textilmű­kben a korábban jólbevált mű­­íki konferenciát. Az események iz-olták, hogy a műszaki konfe­­ncia elmaradása (komoly -kiha­­;sal van a termelés egyenletes metére. A műszaki dolgozók előtt az яп második negyedévi tervfel­­atét ismertették. Második napi­­idi pontként pedig megbeszél­­c a műszaki dolgozókkal azt a ■vezetet, melyet a közeli na­­kban fognak bevezetni. A ja­­slattervezet a művezetők .jogait kötelességeit ismerteti. A mű­­setók jogait és kötelességeit a inka törvénykönyvön kívül sban is lefektették, de az a je­­, körülményeknek már nem fe­­meg. Az új előírás azt a vezérszem­­ntot tartalmazza, hogy a műve­ik valóban az üzemrészüknek gy műszakuknak gazdasági vc­­ői legyenek. Ennek érdekében következő jogokat biztosítják: A művezetőt időben tájékoztat­­taell az üzemrész tervéről, az előforduló darabbérezésről, a inőségi és technológiai felada­tról. A munka elvégzéséhez ikséges feltételeket a közvetlen ettesek biztosítják. A művezető ltán kívül egyetlen dolgozót n helyezhetnek át más munka­­rbe. Megkerülésével egyetlen dolgozót sem lehet szabadságra elengedni, vagy kilépését jóvá­hagyni. Különösen jelentős a mű­vezetőnek az a joga, hogy a meg­adott létszámkereten belül dönt­het az új dolgozó felvételében, il­letve meghatározhatja, hogy üzem­része tervének teljesítése érdeké­ben melyik munkással akar dol­gozni. A művezető jutalmazásra terjesztheti fel beosztottjait. Az említett jogok mellett a mű­vezető kötelességei is bővültek. A művezetők kötelességei között sze­repel többek között a tervek tel­jesítése mellett a gépek, karban­tartása, a minőségre káros hibák felkutatása és megszüntetése, a technológiai fegyelem, a munka­fegyelem betartása, a munkahely tisztasága, a baleseti, tűzvédelmi előírások biztosítása, a tanulók előmenetelének ellenőrzése, a szerszámok, alkatrészek, munka­eszközök épségben való megőrzé­se, a TMK műveletek menetköz­ben! ellenőrzése, a dolgozók kez­deményezéseinek, javaslatainak felkarolása. A műszaki konferencián az is­mertetett javaslatokhoz többen hozzászóltak, kiegészítették és egységes vélemény alapján hatá­rozatot hoztak bevezetésére. Elha­tározták a konferencia részvevői azt is, hogy minden negyedévben öszehívnak egy ilyen megbeszélést, mert ez elősegíti a Textilművekre háruló népgazdasági tervek ma­radéktalan teljesítését. Inke Sándor. KISZ hírek íéhány napja a görgetegi fiatalok ül huszonhatan gyűltek össze és atározták, hogy megalakítják a :ségi KISZ-szervezetet. Az ala­­áskor megfogadták a fiatalok, ;y becsületes, komoly tagjai lesz­­: a KISZ-пек és minden erejük­­követik a párt útmutatását. .nrilis 7-én a tahi fiatalok is IZ-szervezetet alakítottak. Igaz, előre csak hét taggal, de elhatá­­ták, hogy szívós munkát végez­­- annak érdekében, hogy miné! b fiatalt bevonjanak a KISZ nkájába. Nehezen ment a KISZ-szervezet megalakítása Rinyaújnép községben. A fiatalok először húzódoztak az új ifjúsági szervezettől, amíg meg nem értették á KISZ célját. A napokban aztán ők is megalakították a köz­ségben a KISZ-t. Hat fiú és egy lány kérte a felvételét. A Barcsi Járási Tanácsnál dolgo­zó fiatalok is úgy határoztak, hogy KISZ-szervezetet alakítanak. Elhatá­rozásukat valóra is váltották és né­hány nappal ezelőtt kilenc fővel megalakították a járási tanács KISZ- szervezetét. gük között és szeretnénk tud­­tíogy mit is akarnak velünk, rt a bizalom kérdése az komoly og. Ugye egyetértenek velünk? chilt, az elnök, úgy látszik sej­­valamit, mert ugyanígy vála- It, bár látta, hogy a mérnök kel­­íetlenkedik: ■Én teljesen megértem magu­­, kedves Kovács kartárs, de én gnyugtathatom, hogy legyenek szén nyugodtan. Mert tudják ró- i ugye, hogy én meg milyen ■szú ideje vagyok már a répási könyvelője, pedig azok igazán ősök. És egészen jól éreztem ma­­n közöttük, úgy gondolom maguk jól érzik majd magukat mi kö­tünk. Ugye, persze a körűimé­­гк változtak. Dehát egy a cél. Na. m igaz? A többiek is bólogattak, még a rös is, aki tudvalévőén a legjob­­n kiabált o.zon a napon. Ügy lái­­k elégedettek voltak a válasszal, ezzel lezártnak tartották az yet. Csakhogy Kovács nem volt gedett: Mici-sapkáját gyürögette, nd, szőke bajuszát sodorgatta és ■a kezdte:- Tudják, kartársak, mi kommu­nák szerejtünk tisztán látni és ini, hogy mit miért cselekszünk. Ián nem is helyes, hogy most üt änk. Mert itt ugye határozatok inak megszületni, amelyeket ne­­nk is jóvá kellene hagyni. Na, már most nem biztos, hogy mind­­zel egyetértünk és mégis határo­­t lesz a dologból. És akkor mit indának nekünk a társaink? Mit gondolnak rólunk? Egyszóval mondom: nem leszünk itt mi csak zközök, játékszerek egyesek kezé-A terem mozgolódott, suttogások •letkeztek. Schilt ránézett a mér­­ikre, aki lenézően, de alig titkolt )sszúságga.l hallgatott. Meqpróbál­­az előbbi választ folytatni: Óh kedves kartársam,, hiszen is­­erjük magukat. Magát is, a titkár irtársat is, meg a Lajost. Maguk igyon rendes emberek. Ugyan, hő­tan is gondolhatják, hogy magulc­­г к valami haja lehetne. Ami pe­­■g minket illet, hát tudják rólunk, így kik vagyunk. Csak nem fel­­’tpie'zik., hogy olyan dolgot cselek­­:ünk, amely maguknak nem tet­­:ík? A zután mindenki azt hitte, hogy elég lesz a válasz. De em ismerték akkor Kovácsot, olytatta a birkózást: — Ennek dacára is mondják meg, hogy mi miért vagyunk itt. Kíván­csiak vagyunk. Azt is szeretném, tudni, van-e valami lista a kommu­nistákról? Mert nekünk ez a fü­lünkbe jutott és megbízóink tudni akarják, kik azok... A kérdés éle Vörös ellen irá­nyult. Az azonban sötéten hallga­tott. A többiek, különösen Gál, fe­szengtek. Az elnök másról akart be­szélni, Kovács azonban mindig visszatérítette őt, miközben bár hangja nem, de mondanivalója egy­re határozottabbá vált: — Ne kerteljenek, mielőttünk egy­szerűen beszéljenek, mert szóból értünk. Ha megmondják az igazat, mi csak akkor vállalhatjuk vala­miért a felelősséget... Már egy órája' húzódott a vita. A füstöt vágni lehetett volna. Schilt, aki azelőtt erre való hivatkozással soha nem vett részt gyűlésen,. most csodálatosan bírta. Épven szólni akart, amikor az erdőmérnök fel­­csattant,. Hangjában benne volt az újra visszanyert hatalomérzet és a gyűlölet nzek iránt, akik onnan le­szorították. .. — Hát kérem, vegyék tudomásul, hogy dolgozzanak, ahogyan tudnak. Úgyse csinálhatnak mást, mint amit mi megengedünk... Remélem érti, ugye? — Hisz maga értelmes ember... Halálos csend lett. Mindenki érez­te, hogy most valami történik, ami lezárja és végleg eldönti az estét. Minden szem Kovácsra szegeződött. Az pedig halkan, de nagy nyoma­tékkai odaszólt egyenesen a mérnök úrnak: — Hát kérem, mi meg kijelent­jük, hogy nem akarunk bábok lenni. Senkinek a kezében nem vadunk eszközökké. Ha valaki akarja, ám cselekedjék, de vállalja majd érte a felelősséget... Mert mi nem vál­laljuk. .. Méa körülnézett, aztán felemelte a szavát: — Mert ha valaki vért akar, ám legyen, de mi akkor leeresztjük a sorompót a patikánál... A harc ezzel véget ért. A csen­­det valami kimagyarázkodás váltotta fel. Majd érdemleges hatá­rozat nélkül az ülés feloszlott. Így ért véget a toponári közjáték, a nagy magyar dráma egy részlete, vér és felfordulás nélkül. 'Másnap megérkeztek a felszabadítók és a »Proletár« átvette a hatalmat. CSÁKVÁRI JÁNOS A párt vezetőszerepéről A szocializmus építése elképzelhe­tetlen proletárdiktatúra nélkül. A proletárdiktatúra a munkásosztály marxista—leninista pártja vezetésé­vel valósul meg. Ezt annál is inkább le kell szögezni, mert még mindig vannak olyan nézetek, különösen egyes értelmiségi körökben, ahol ugyan szocializmust akarnak, de pro­letárdiktatúra nélkül. Szocializmus — kommunista párt, kommunisták nélkül? A munkásosztályt csak a marxista—leninista párt vezetheti győzelemre, csak a párt vezetésével tarthatja meg a munkásosztály a ha­talmát. Az októberi ellenforradalmi események előtt láttuk: ahogyan gyengült a párt vezetése, úgy nőtt az Ingadozás a munkásosztály egyes nem szilárd rétegeiben. A párt vezetése biztosítja a mun­kásosztály vezető szerepét a társa­dalomban. Ezért minden szocia­lizmust építő országban biztosítani kell a párt vezető szerepét. A párt vezető szerepének ki kell terjednie a politikai, gazdasági és kulturális életre egyaránt. Érvényesülni kell a munkásosztály pártonkívüli szerveze­teiben, a szakszervezetben, az ifjú­sági tömegszervezetekben, a nőszö­­vetségben, stb. Csak ha a párt vezető szerepe minden területen és minden szin­ten érvényesül, akkor lehet erő­síteni a proletárdiktatúrát, ak­kor lehet biztosan, nagyobb hi­bák nélkül építeni a szocialista társadalmat. Ha a párt vezető szerepe nem érvé­nyesül, akkor a proletárdiktatúra gyengül és a szocializmus ellenségei­nek lehetősége nyílik arra, bo^v hát­ba, támadják a szocializmus erőit. Ez történt lényegében már 1953 óta ha­zánkban is. Már az októberi események előtt az ellenforradalom legfőbb harca a párt vezető szerepe ellen irányult. Az 1953-as Nagy Imre-féle kormány­­program kihirdetése után egyes kis­polgári elemek elérkezettnek látták az időt, hogy a párt vezető szerepét támadják, illetve kétségbevonják a párt képességét arra, hogy az orszá­got, a társadalmat vezetni tudja. A Nagy Imre-féle jobboldali csoport már a pépfront létrehozásánál abból a felfogásból indult ki, hogy egy olyan szervet hozzon Létre, amely nem a párttal együtt, hanem a párt­tal szemben dolgoznék. A párt hibái­nak állandó ostorozása, a kormány és a népfront előtérbe helyezése és a párt által elkövetett hibákkal való szembeállítása már 1953-ban magá­ban rejtette azt a veszélyt, hogy a népfrontot a nárttal szembenálló erő­nek fogják fel. Mint ismeretes, a nép­front egyes funkcionáriusai a- későb­biek folyamán ezt a gyakorlatban is igyekeztek megvalósítani, amikor tá­madást indítottak a párt ifjúsági szervezete ellen, a DISZ ellen, hogy az ifjúság irányítását, nevelését ki­vegyék a párt kezéből, s egy olyan szervezet kezébe adják, amely nem biztosította volna az ifjúság szocia­lista nevelését. Ami 1953—54-ben nem sikerült, azt lényegében 1956 nyarán megvalósították, amikor a DISZ-t lényegében szétszabdalták és az ifjúság egy részét sikerült is a párt ellen fordítaniok. A párt vezető szerepe elleni bű­nös támadás az SZKP XX. kongresz­­szusa után bontakozott ki nálunk erőteljesebben. Ezt a Nagy Imre— Losonczi pártellenes árulók csoport­jához tartozó írók és újságírók indí­tották el, hogy a pártot kiszorítsák egyes területekről. Emlékszünk, hogy az elmúlt évben nagy lármát csap­tak ezek az írók és újságírók a pár­tosságról, tagadva a párt irányító szerepét az ország kulturális életé­ben. Egyes újságírók, mint Novo­­báczki, Tardos, odáig elmentek, hogy kétségbevonták, vagy tagadták, hogy a párt a munkásosztály élcsapata. A oárí vezető szerepének taga­dása — az októberi ellenforra­dalmi eseményekből megtanul­hattuk — a párt létezése elleni támadást jelentette. Azok az újságírók és írók, akik a párt vezető szerepét tagadták, és úgy állították be, hogy egyes értel­miségi köröknek kell vezetni az or­szágot, addig jutottak, hogy a pártot is igyekeztek megsemmisíteni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Tardos Tibor írónak egyik felszóla­lása a Petőfi-körben: »A párt mi va­gyunk, a mi egyre növekvő csopor­tunk.« Ho|y kikből állt ez a csoport, ma már világos. Árulókból, ellenfor­­radaiknárokból. íme, a marxista—le­ninista párt helyett egy ellenforra­dalmi burzsoá pártot akartaik meg­teremteni. A párt vezető szerepe november 4-e után, a forradalmi munkás­­paraszt kormány megalakulása «tán, az MSZMP megszervezésé­nek kezdetén nem volt eléggé tisztázott. Sokan november 4-én úgy gondol­tuk, hogy a pártnak, az MSZMP-nek nem szükséges minden kérdésben s minden területen munkát végezni, hiszen arra megvannak a különböző állami és más szervek. Sokan úgy gondoltuk, hogy a pártnak csak po­litikai munkát kell végeznie és az ország, üzem, a vállalat gazdasági ügyeibe nem kell beleszólnia. Az az eszmei zűrzavar, amely a párt veze­tőszerepével kapcsolatban november 4-e után volt, és még bizonyos kér­désekben ma is van, már érezhetően hátráltatja a párt munkáját és ha nem számoljuk fel ezeket a helyte­len nézeteket, úgy ez hátráltatja majd a párt tömegbefolyását is. A párt vezető szerepét minden te­rületen biztosítani kell. Nemcsak politikai kérdésekkel kell a pártnak foglalkoznia, nemcsak nevelő mun­kával, hanem a társadalom össz­­problémáival is. Nem képzelhetünk el egyetlen tö­megszervezetet sem párttól függet­lenül. A. kapitalista országokban egyetlen tömegszervezet sem függet­len párttól. A tömegszervezetek ott is vagy a munkásosztály pártja, a kommunista párt, vagy a burzsoá pártok vezetése alatt vannak. November 4 után egyes szakszer­vezeti vezetők azt hangoztatták, hogy a párttól független szak­szervezetet akarnak. Ez a párttól független szakszervezet jelszava azt takarta, hogy a munkásosz­tály pártjától igyekeztek »függet­leníteni« a szakszervezetet. De miféle szakszervezet lenne az, amely a munkásosztály egyik legfontosabb tömegszervezetét a munkásosztály pártjától akarja függetlenné tenni?! Hogy ez a függetlenség hova veze­tett, mutatja, hogy a Somogy megyei »független« szakszervezetek 1956 de­cemberében sztrájkfelhívást adtak ki, melyet a Somogyország .is lekö­zölt. Ezt a felhívást nem lehetett egy független, politikamentes akció­nak magyarázni. Világos volt akkor is, hogy a sztrájk a munkáshatalom ellen irányult. Ez a probléma ma már nem olyan élesen vetődik fel a tömegszervezetek tagjai részéről, de fontos, hogy pártszerveink tisztázzák ezeket a kérdéseket. Még mindig tapasztalható, hogy néhány községben talán nem is any­­nyira a fiatalok, mm* egyes »idő sebb« ifjúsági vezetők tanácsára nem EPOSZ-t akarnak létrehozni, hanem valamiféle községi ifjúsági szervezetet. Főképp azért, hogy így az EPOSZ felsőbb vezetése részéről se legyen a párt irányvonala, nnljtf. kája biztosítva. Az ilyenfajta ifjúsá­gi egyesületeket sehol sem szabad megtűrni. Mi nem titkoljuk, hogy az EPOSZ-ban — és miás ifjúsági szer­vezetekben is — az ifjúságot szocia­lista szellemben akarjuk nevelni. A párt vezető szerepét a-tj^nieg­­szervezetekben az ott dolgozó párttagokon keresztül biztosítja a párt. A tömegszervezetekben dolgozó kommunistáknak köte­lességük, hogy végrehajtsák a párt határozatait, az rájuk nézve a tömegszervezeü munkájukban is kötelező érvénnyel bír. Legtöbbet vitatott kérdés ma, hogy a munkástanácsoknál hogyan bizto­sítsuk a párt vezető szerepét. Pár hónappal ezelőtt még elégségesnek találták, ha a pártszervezet vezető­jét meghívták a munkástanács ülé­sekre és tanácskozási joggal részt­­vett ezeken az üléseken. Meg kell világosan mondani, hogy a munkás­tanács csak akkqr tölthet be pozitív szerepet, ha a partszervezettel együtt dolgozik, elfogadja a párt irányító, vezető szerepét. A kommunisták mint munkástanácstagok vegyenek részt a munkástanács-üléseken. Le­hetetlen, hogy legyen olyan munkás­­tanács még napjainkban is, ahol a párttagokat nem engedik be a mun­kástanácsokba. A pártszervezetnek biztosítani kell, hogy a legjobb párt­tagokat válasszák meg az üzem dol­gozói munkástanács-tagoknak. Ez sem lehet független a párt­tól. A pártszervezet vezető sze­repét biztosítani kell az állam­­hatalom területén is. Még mindig előfordulnak azonban olyan törekvések, - olyan kijelentések egyes tanácselnökök részéről, hogy a járási pártbizottság ne szóljon bele a tanács munkájába. Meg kell ezek­kel az elvtársakkal értetni, hogy a pártszervezetet nem lehet csak ar­ra kárhoztatni, hogy a tanács mun­káját valamiféle agitációs munkával segítse. Mit jelent a párt vezető szerepének biztosítása az államigaz­gatás területén? Nem szabad össze­téveszteni azzal — ami az1 elmúlt években elég gyakori volt —, hogy a pártbizottságok és pártszervezetek az állami szervek helyett végezzék el feladatukat. A párt vezető szere­pe nem jelenti, hogy a pártszervezet minden apró ügyben beleszóljon az állami, vagy más szervek munkájá­ba, gyámkodjon a szervek munkája felett. Ügyelni kell arra, hogy az állami, üzemi, vállalati vezetők fele­lősségét pártszervezeteink ne csök­kentsék. A pártszervezet vezető szerepét biztosítani kell az államhatalom területén is. Ez sem lehet függet­len a párttól. Országosan, felső szinten min­den fontos irányelvet, politiíkai, gaz­dasági és kulturális téren a pari dolgoz ki. Ez nem jelenti azt, hogy a pártnak kell végrehajtani mind­ezeket. De a pártnak ellenőrizni kell, hogy az állami szervek hogyan hajt­ják végre a párt által kidolgozott programokat. Megyei, járási, közsé­gi, üzemi és vállalati szinten egyet­len fontosabb döntés sem történhet a ipárt illetékes szerveinek tudta nél­kül. Minden fontosabb kérdést a pártbizottság és az illetékes párt­­szervezettel együtt kell kidolgozni. Biztosítani kell, hogy a termelő üzemekben a pártszervezet a termelésbe is beleszólhasson, il­letve bele is szóljon. Meg kell világosan mondani, hogy a pártszervezetnek a termelés párt­ellenőrzését kell egyik legfontosabb feladatának tekinteni. Ezért helyes, hogy a pártvezetőség a termelő üzemekben nemcsak az általános po­litikai kérdésekkel foglalkozik, ha­nem a termelés problémáival de, és esetenként pártvezetőségi ülé­seken is beszámoltatják az üzem igazgatóját, a munkástanács elnö­két az üzem termelési, pénzügyi és gazdasági kérdéseiről. Beszámoltat­hatja-e a pártszervezet azt a mun­­kástanáeselnököt, aki pártonkívüli? Igen! Ma már egyre kevesebb az a munkástanácselnök, aki né fogadná el a párt vezetését és ne kérne szí­­\esen támogatást a pártszervezettől. Ha mégis akadna ilyen, akkor meg kell magyarázni a dolgozóknak, boyv a rtárt eitere fel. л munká­sok legalapvetőbb érdekei felien dol­gozik. Az ilyen munkäst^näcselnö­­köt nem szabad megtűrni a munkás­tanács soraiban. A pártszervezetek­nek a termelő üzemekben figyelem­mel kell kísérni a termelés olyan mutatóit, mint a termelékenység, önköltség és a vállalat vezetőségével együtt harcot kell indítani a válla­lati jövedelmezőségért. Ha párt­szervezeteink az üzemekben ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, és helye­sen foglalkoznak, meg fogják nyer­ni ezzel a pártonkívüli dolgozók tá­mogatását is. A pártbizottságoknak fokozot­tabb ellenőrzést kell gyakorolni a kulturális munka irányításá­ban is. Nem szabad tűrni tovább, hogy a kultúra területén kis­polgári, burzsoá nézeteket ter­jesszenek. Pártbizottságainknak éi párt­szervezeteinknek fokozni kell az ellenőrző tevékenységüket és fel kell lépni minden olyan jelenségek­kel szemben a kulturális irányító szerveknél, amelyek engedékenységet tanúsítanak a burzsoá nézetek tér-, jesztésében. _ Fel lehet tenni a kérdést, van-e olyan erős a párt, hogy jaz élet összes területén a vezető szerepet biztosítani tudja? A felelet: igen, van! Az elmúlt 12 év alatt nem­csak politikailag, hanem szakmailag is sokat fejlődtek pártszervezeteink és nem egy területen funkcionáriu­saink a szakma alapos ismerői. A párt vezető szerepének biztosí­tása harci kérdés. A pártszervezetek­nek' ezt szívós felvilágosító munká­val kell elérni. A pártbizottságok és pártszervezeteink területük ala­pos ismerői. Ha helyes irányelvekét tudnak kidolgozni, akkor a pártom­­kívüliek szívesen fogják felkeresi! i tanácsokért őket. Ehhez az szüksé­ges, hogy pártszervezeteink sokat tanácskozzanak pártonkívüli dol­gozóikkal és az ő észrevételeik, ja­vaslataik figyelembevételével dol­gozzák ki a terület tennivalóit. Pártbizottságaink ne .tűrjenek meg semmiféle támadást a párt ellen. Drágán fizettünk azért, njert az el­múlt években nem vertünk vissza minden olyan támadást, amely a pánt vezető szerepe ellen irányult. A pánt vezető szerepének erősítése a mun­káshatalom, a proletárdiktatúra erő­sítését jelenti. Kisdeák József

Next

/
Oldalképek
Tartalom