Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-30 / 99. szám
Kedd, 1957. április 30. SOMOGYORSZÁG .... _______________________________8 Tus pusztított Tengődön Gyermekikczböl, csöppnyi gyufaszálból indul! el a szikra. Minden! felőrlő lángként harapózott el a Felperzselte két család otthonát, háztetőkön. Megijesztette a falut. A tűzoltók már későn érkeztek. Egyetlen anyai örökség Erőteljes, pirozspozsgás fiatalember Kántor János négyholdas gazda. Feleségével építgette a holnapot magának és két kis gyermekének. Egy békésnek látszó hétköznapon aztán lélckszakadva rohantak érte a mezőre. Amikor futva elérte a jólismert kerti dombot, — saját házának pernyéjét csapta arcába a szél... Elveszett az »egyetlen anyai örökség«, az egyetlen, amit magáénak mondhatott ezen a világon: a háza... ... Itt állok mellette. A szekrény oldalához dől és úgy meséli el a szörnyű napot, mintha csak tanúja lett volna az egésznek, mintha nem is az ő házának romjain lépkedne most az Állami Biztosító kárbecslője. A kárbecslő közben befejezi a méregetést, számol, aztán kimondja az összeget: tizenhétezer forint kártérítést ad a biztosító. A károsult elégedett. Igen, pokoli emléknek tűnik már minden. A lángok, a rohanás, a kétségbeesett asszonyok, a rémülten futó gyermekek... És soha sem felejti el azt a pillanatot, amikor először cikázott benne a gondolat: biztosított. Hiszen március 30-ával megkötötte az önkéntes biztosítását. Nem is igen emlékszik már, hogy mit tett határtalan boldogságában. Előkereste valahonnan a biztosítási díj befizető cédulácskáját és úgy szorította markába, mintha az egész világot, az élete értelmét szorította volna. Ha akkor ott áll mellette az öreg Kok bácsi, a biztosító helyi megbízottja, hát megcsókolta volna. Pedig, hogy elutasította néhány nappal ezelőtt, amikor először kopogott be hozzá. De az öreg nem sértődött meg az elutasítás miatt, harmadnap is felkereste, míg negyedszer végre az utcán vette át azt a csekély biztosítási díjat, amelyért annyit fáradt, amely most ia lángok haragja után a reményt, a jövőt hozza. Azalatt a rettenetes fél óra alatt mindent megértett. Nem kérdezi már, hogy az Állami Biztosító miért kopog be naponként a gazdák ajtaján, nem kérdezi, miért szólították fel annyiszor a biztosítás megkötésére, hogy miért beszél fontosságáról minden nap a rádió. Meg lehet mindent érteni egyetlen drámai pillanatban, de sajnos sokszor már későn van. A leégett házra néz, és a fájdalom ráncai között, valahol mélyen megjelenik egy bizakodó mosolyvonása. Ő a tizenkettedik órában még észbe kapott... Ezért felejthet el ilyen könnyen, hamar minden tragédiát, rémületet... És ma már csak a jövőre gondol, amelyet a biztosítás nagy, közös erejével megteremthet. . Csak egy félmarék szalmát gyújtottam meg, papa . . . A közvetlen tőszomszédságban, ahonnan a tűz voltaképpen elindult, üszkös kétségbeesés lóg a levegőben, fájdalomtól terhes a délelőtt. A romok felett két öreg áll, a 69 éves Frank István és felesége. Alinak, halálos rémülettől dermedten egy hamuvá lett verejtékes élet felett. A kétségbeesett kiáltás azonban visszhang nélkül hal el a végtelenben, mert nincs, aki biztató feletet adhatna: Frank István nem biztosított. Amikor észrevesz, könyörgő tekintettel tapad rám. Remegő kézzel kotorja elő mellényzsebéből az elmúlt évek biztosítási papírjait... ...— Tessék idenézni... Ez a ház mindig biztosítva volt... És mindig, még az apám is... Jaj, minden oda van, még egy marék lisztem sem maradt... Beteg vagyok, halálosan beteg... A vesém, a szívem. Az orvostól jöttünk, amikor megtudtuk a hírt. Feleségem levetette magát a szekérről és futott a kútnak. Hát segéjjenek rajtunk... Iszen ez a ház eddig mindig. .. jaj, egy marék sem maradt, egy marék sem... A mondat vége zokogásba fullad... Lépegetünk a romokon. Itt volt a birkaól, két gyönyörű birkával... A helyén zsíros hamu van most. Valahol itt az istálló... Még a lókapa is elégett. .. Felkapja a megolvadt zsírosvéndőt és torzult arccal a magasba tartja... — Olyan, láttya, mintha sohse lett volna benne egy csöpp se... — Az arcán guruló könnycsepp borzongatóan toppan a földrehelyezett égett edény fenekén. Felkereste a biztosító, hogy megköthesse a biztosítást? — kérdem. — .. .Hiszen felkeresni felkeresett, de tudja, ez a ház hatvan évig sohse égett le... — Miért nem kötötte meg akkor a biztosítást, amikor tudta, hogy rakoncátlanok az unokák és szalmatetős a ház? ... Meg akartam kötni, de mondom még egy kicsit, egy igen kicsit várok. — ... Szegény kis unokám egyre azt hajtogatta, iszen csak egy félmarék szalmát gyújtottam meg, nagypapa... Mehetek koldulni. Jobb lett volna meghalná. .. Segítsenek rajtam, egy krajcárom sincs, hát mit csináljak? — .. .Nem tehetünk semmit, szólalnak meg a biztosító szakemberei. Az állam pénzéből csak azoknak juttathatunk, akik a fennálló törvények értelmében március 31-ig megkötötték az önkéntes biztosítást. Vajha egyszer ezt megértenék végre. Százezreket áldoz az állam azért, hogy mindenkiben tudatosítsa a kötelező biztosítást, elsősorban a gazdák érdekében. — Ügy érzem mindent megtettünk ebben a községben is, amit csak tehettünk — mondja Petre elvtárs, az Állami Biztosító igazgatójának helyettese. Nem rajtunk múlik Frank bácsi szánalomra méltó esete. Őszintén sajnálom, mint embert, ha tudnám, a magaméból is segíteném, de kártérítést egy fillért sem fizethetünk neki... Kántor János már akár holnap megkezdhetné az új építkezést. Tán szebb, korszerűbb fészket rakhat, mint az előbbi volt, mert biztosításával 3 héttel ezelőtt megfogta egy nagy családnak a kezét, ahol milliók és milliók segítik egymást. Frank bácsi borotválatlan, sárga arca, könnyes szeme sokáig kísért. Az útról még visszanézek. Az üszkös, csupasz kémény úgy magasodik a romok fölé, mint egy intő, szomorú felkiáltójel. igáiban, ebben a kedves, dombos, ligetes faluban nem mindennapos esemény történt. Olyan dolog, amely nemcsak pártügy, nemcsak egy falu ügye, nemcsak néhány ember álma — lehet, ha az buzgalom, amely egy hónapig lázban tartotta a falat, a későbbiekben is megmarad. De ne szaporítsuk a szót. Igáiban a kommunisták . kezdeményezésére az egész falu összedugta a fejét és elkészítette a község életének további alakításáról szóló munkaprogramot. Leírjuk az ügy egész történetét, s ismertetjük az eseményeket, a programot. Lássa ország-világ, mit akar teremteni falujából az igali nép. Kövessék példájukat máshol is, mert az egész dologhoz nem kell mis, mint egy hónap belefeledkezés a múltba és a jövőbe, akarat, öntevékeny gondolkodás és hit az emberekben, akik a szocializmus útját egyengetik. EMBEREK, TERVEK, ALMOK Egy hűvös márciusi napon érkezett a 2500 lelket számláló nagyközségbe Törekes Ferenc elvtárs, egy idős nyugdíjas. A pártot kereste. Akkor már elmúlt a november, amely nagy pusztítást itt nem tett az emberekben, csak a fejekben. «Állt már a párt, vezetősége is volt. — A járási bizottság küldött, elvtársak, segíteni jöttem nektek. Szívesen fogadták. Esténként öszszeültek, beszélgetni. S eközben született meg a gondolat, hogy valami átfogó dolog kellene ide, amely elűzné a borús gondolatokat, az új élet iránti figyelmet ébresztené fel mindenkiben. — Bizony van itt mit tenni — mondta Fehér István, a tanács elnöke, aki öt éve áll az élen és az ellenforradalom sem mert hozzányúlni. A községpolitkai tervek csekély összegeire, a szűklátókörű helyi tervekre gondolt. — Pedig mit lehetne itt csinálni, hisz gazdag a földünk, vannak kiváló és becsületes embereink, akiket a helyes célok megvalósítására meg lehet nyerni. Hisz nem magának váló ember ez egy se... — Csináljunk egy sokkal szélesebb, az egész falu életét felölelő, nagy programot, amiben nemcsak az Szegedi Nándor Egyre többen állnak a párt zászlaja alá. »Fői, föl, ti rabjai a földnek. GYAKRAN CSENDÜL FEL ez a vérpezsdítő ének mostanában, úgy esténként a fonyódá járásban. S ez azt jelenti, hogy itt is, falvakban, üzemekben, vállalatoknál, hivatalokban taggyűlésre jöttek össze a kommunisták. És ezeken a taggyűléseken egyre több harcos áll a párt zászlaja alá, s új pártszervezetek alakulnak. Az ellenforradalom szétzilálta a pártszervezeteiket, de az igaz kommunistákat nem tudta letérítend meggyőződésük útjáról. Az igaz hazafiak, ha nem is tűziködték tele mellüket a Kossu th-címeres jelvénnyel, a nép jobblétének, a szocializmus építésének hű zászlóvivői maradtak a legszorongatottabb helyzetben is. S ők ismét egymásra találtak, ismét megfogták egymás kezét. Persze akadtak olyanok is, akik eltévelyegtek. S vannak, akik azelőtt is csak egyéni érdekből hordták zsebükben a piros könyvet és az adott pillanatban köpönyeget fordítottak, az ellenség mellé, a párt ellen szegődtek. A mag, az eszme valódi híveinek hirdetőit egyesítő harcos csapat azonban, ha egy időre hátravonulva is, de megmaradt, s ma ismét a napfényes mezőre került. Alighogy eltisztultak az ellenforradalom piszkos, sötét viharfelhői, a fonyódi járás kommunistái munkához láttak. Azóta szánté nap mint nap több pártszervezet jön létre, s kérik felvételüket az MSZMP-be olyan emberek is, akik az ellenforradalom alatt látták be, hogy csakis a kommunisták harcolnak az igaz ügyért, hogy a kommunisták között a helyük. Az elmúlt héten a járásban negyvenhárom alapszervezet volt, s ezen a héten már több mint ötven pártszervezet van, amelyek mintegy 700 kommunistát tömörítenék' magukba. S múlt hét elején ismét négy község 'kommunistái határozták el, (hogy megalakítják a pártszervezetet. A járás kommunistái bátorítják, hívják maguk közé a párttag megtisztelő cím viselésére érdemes embereket, de azért azt alaposan mérlegre teszik, hogy kit fogadnak maguk közé. Sohasem hamarkodják el kimondani az igent, vagy a nemet, ha párttagfelvételről döntenek. Féltve óvják a párttagság sorait a karrierísíta, egyéb, oda nem való elemektől. Erre jó leckét adott nekik is az ellenforradalom. Most valóban szem előtt tartják azt a sztálini tanítást: »Ügy vigyázzunk pártunk tisztaságára, mint a szemünk fényére...« A fonyódi alapszervezet az ellenforradalom előtt mintegy 120 párttagot s tagjelöltet számlált. Ezek közül a párttagok közül azonban októberben jónéhányból kiütközött a fekete vér, s cselekedeteikkel .bebizonyították, hogy semmi közük a párthoz, elvetemült ellenségei a kommunistáknak. Ezek csak egyéni érdekből vallották magukat kommunistáknak, valóban pedig az eszme árulói. Ahogy most mérlegeli az MSZMP járási intézőbizottsága, a régiek közül csak 45-en vannak Fonyódon olyanok, akikre tényleg rájuk illik, hogy kommunisták. Igaz, hogy megfogyatkozott a taglétszám, de a pártszervezet ma sokkal erősebb, szilárdabb, mint bármikor azelőtt. A járásban mintegy 60 olyan ember kérte a felvételét a pártba november óta, akik még nem voltak párttagok. S ami igen örvendetes, s azt igazolja, hogy parasztság előtt nőtt a párt becsülete, tekintélye, hogy többen vallják magukat szívből kommunistának olyan parasztemberek, akik azelőtt távol tartották magukat a párttól. Ezt igazolja a többi közt az ordacsehi példa is, ahol azelőtt csak 4—5 parasztember volt párttag, most pedig tizenhatan kérték felvételüket az MSZMP-szervezetbe. GYARAPODIK, ERŐSÖDIK a fonyódi járásban a párt segédcsapata, az ifjúsági szervezet is. Most már tíz KISZ-szervezet is alakult, s eddig 16 EPOSZ szervezet működött a járásban. Azóta is szaporodik a száma azoknak a munkás- és paraszt, valamint értelmiségi fiataloknak, akik büszkén állnak a szocializmust építő ifjúság szervezetedbe. Ezek az ifjak bátran vallják magukénak a marxista-leninista párt útmutatását, amely elvezeti őket az igaz és még virágzóbb, boldog élethez. Nem akarjuk agyondicsémi a fonyódi járás intézőbizottságát, sem az alapszei’vezetek kommunistáit, de annyi bizonyos, hogy eredményeik biztatóak, s ez lelkesítse őket további sikerekre ja kommunista mozgalom szélesítésében. Sz. F. AZ IC/ALI KEZDEMÉNYEZÉS anyagiak játsszák a szerepet, hanem az öntevékenység, a társadalmi összefogás is — szólt Gelencsér elvtárs, a párt elnöke, aki egyben a község agronómusa is. így indult el a dolog. Elkészült a hozzávetőleges terv. Társakat kerestek a harchoz, támpontokat az induláshoz. Előkeresték a régi képviselőtestületi jegyzőkönyveket, elkérték a katolikus papi kúria évszázadosm feljegyzéseit. így láthatták, mennyi álom, mennyi terv, mennyi javaslat volt azokban az időkben. MINDENKI A MAGA APRÓPÉNZÉVEL Már kezdetben látszott, hogy most másképpen lesz. Az orvosok — Baumgartner, Bizse és Boros doktor —, a pedagógusok, a helyi értelmiség okosnak és helyesnek ítélték az ügyet. Maguk is csatlakoztak hozzá. Felmérték a helyzetet, a maguk vonalán javaslatokat készítettek. Ezután a régi, ezüstkalászos gazdák gyűltek össze: Császár György, Horváth József, Czeider József, Pozsár Ignác, Bernáth Mihály, Németh Ferenc, meg tizenöt gazdatársuk. Megállapodtak, ki milyen adatokat szedjen össze, ki milyen feladatkörből gyűjtsön javaslatokat. Ez volt az indulás. Nem volt nagy nehézség összehozni az embereket, mint azelőtt. Esténként hol itt, hol olt gyűltek össze tanácskozásra a dolgozók. A falu éledni kezdett, megmozdult, lélegzett a megújuló tavaszban. Mindez tíz nap alatt történt. Újabb tíz napba került, amíg a soksok ötletet, véleményt összegyűjtötték, rendszerezték és javaslat formájába öntötték egy bizottságban, amelynek a tanács- és a pártelnökön kívül még Bárdos János tanácstitkár és Mester József, az Alkotmány Tsz elnöke is tagjai voltak. Most már csak a pártvezetőség ülése volt hátra, amely apróbb módosításokat tett a szövegben és a programtervezet készen állt két fontos gyűlés elé. A PÁRTTAGOK ÉRTEKEZLETE ES A FALUGYŰLÉS Sokáig emlékezetes lesz e két összejövetel Igaion. A közös célban és akaratban megegyező emberek szép találkozója volt. A taggyűlés még ezt tette hozzá a tervezethez: Táborosi István: sürgeti a szabadtéri fürdő megvalósítását. Gaál Kálmán: biztosítsák az if júság összetartásának anyagi alapjait is. Tresó Lajos: a járdajavítást, s építést társadalmi erőkből oldják meg. Fehér István: villanyvezeték kiépítését, autóbusz-megálló létesítését javasolja. A tagság helyesléssel fogadta mind a tervezetet, mind a kiegészítéseket és határozatba foglalta annak végrehajtását. Ezután került sor a falugyűlésre, amelyet az egész falu figyelt és érdeklődéssel várt. Zsúfoltak voltak a széksorok, mintegy 200 dolgozó paraszt vett részt rajta. Évek óta nem voltak ennyien ilyenfajta megbeszélésen. A tanácstitkár elvtárs ismertetője nagy helyesléssel találkozott és újabb javaslatok is kerültek bele a felszólalások után. Sárdi János kőműves egy megfelelő hullaház építését kérte, társadalmi munkában természetesen. K. Szabó József tsztag egy megfelelő tűzoltószertár és örszoba létesítését is fontosnak tartja. Pintér János egyéni paraszt a törzskönyvezés kiterjesztését kéri. Máté József (pici) szerint az igalpusztai utat közmunkával javítsák meg. De ez a néhány hozzászólás csak halvány visszatükrözője annak a lelkes hangulatnak, amely ott uralkodott és más felszólalásokban is kifejezésre jutott. Egyhangú volt a falugyűlés szavazása is, amely a következő határozatot hagyta jóvá: »Igái község dolgozói a bemutatott községfejlesztési tervet egyhangú határozattal elfogadják és kérik, hogy az elhangzott hozzászólásokban felvetett további feladatokat is vegyék fel a tervbe, majd annak sikeres megvalósítását a vezető szervek biztosítsák.« KÉSZ A PROGRAM Olyan ez a 20 oldalas, négy fejezetre osztott kis füzet, mint egy hű tükör: bevilágít a múltba, kikeresi annak javítanivalóit, és olyan, mint egy szép emlékkönyv, amely előremutat a jövőbe: ezt akartátok 1957- ben, ne feledkezzetek meg róla! Az igaliak ugyanis nem légvárakat építenek. Tervük több évre szól. Tudják, hogy mindenhez idő kell, csak fokozatosan, az erőket és lehetőségeket számbavéve lehet haladni. Sajnos e néhány hasáb nem enged teret arra, hogy minden pontot ismertessünk. Pedig nagyon jó dolog lenne. A legfontosabbakat mégis leírjuk, maradjon meg emlékeztetőnek és példa legyen más községek számára. A politikai fejezetben nyíltan elismerik az októberi események ellenforradalmi jellegét, állástfoglalnak a Szovjetunió és a proletárinternacionalizmus mellett, értékelik a falu életére vonatkozólag is — az elmúlt tizenkét év eredményeit és a hibákat. A pártszervezet és a falu ennek megfelelően jelöli meg: a pártszervezet a legjobb munkásokat, parasztokat és a haladó értelmiségieket veszi fel soraiba, az ifjúsági szervezet munkáját politikai, erkölcsi cs anyagi támogatásban részesítik, újjászervezik a Hazafias Népfrontot és a nőmozgalmat, tovább tökéletesítik a különböző szervezetek együttműködését a község helyes politikai, gazdasági és társadalmi életének kibontakozása és a közös program megvalósítása érdekében. Már jó régen felismerték, hogy az északra fekvő szőlőhegy nincs megfelelően művelve, kihasználva, pedig ez 650 holdon terül el. A gazdasági részben most kijelentik, hogy önkéntes segélyező hitelszövetkezet, révén talajforgató gépek alkalmazásával, állami hitelekkel nekifognak e nagy feladatnak. A község déli határrészén kiválóan alkalmas földeken mákot, lent, kendert, cukorrépát fognak főként termelni. Az állam exportjához és a helyi állatállomány továbbfejlesztése érdekében több pillangóst termesztenek, tovább ápolják legelőiket és rátérnek a szakaszos legeltetésre. Továbbra is támogatják a földművesszövetkezetek munkáját, termelési társulásokat és termelőszövetkezetet alakítanak. Kulturális téren sem elégszenek meg a fennálló helyzettel, bár nagyra értékelik az eddigi fejlődést. Tudják, hogy az állam két év alatt kb. 200 ezer forintot adott iskolafejlesztési és pedagóguslakás-építés céljaira, hogy a régi három tanító helyett ma tizenhárom nevelő foglalkozik a gyermekekkel, hogy mozit, könyvtárat és sportpályát létesíthettek. A kultúrszomj azonban óriási, az igények növekszenek. Ezért az iskolát megemelik egy emelettel, a mozit színpaddal, öltözővel bővítik, bekerítik a sportpályát, zuhanyozói, teniszpályát, korcsolyapályát, szabadtéri uszodát létesítenek. Gondjuk lesz esti tanfolyamokon az analfabétizmus felszámolására is. Ha a Pallavicini-grófok nem, törődtek cselédeikkel, most az önálló falu gondoskodik egészségügyéről. Meghatározták a település irányát, megszüntetik az egészségtelen lakásokat és társadalmi segítséggel alkalmas lakásokat kutatnak fel, építenek át. Gondolnak öregjeikre is. A Nőszövetséget bízták meg ezek helyzetének felülvizsgálataival és javaslattétellel. A napközi otthonhoz éttermet és konyhát létesítenek és az udvart parkosítják. UTÓSZÓ Tulajdonképpen most már semmit sem kellene mondani. Az egy hónap eseményei maguk beszélnek. Csak még annyit kell elmondani, hogy ez alatt az idő alatt a falu emberei újra megtalálták egymás kezét és a bizalmat is a pártban, amely a megvalósult szocializmushoz vezeti őket. Ha valaki meg akar győződni erről, keresse meg az igaliakat. A tanácselnök elvtárs még a fekete betűkkel kinyomtatott programot is kezébe adja. CSÁKVÁRI JÁNOS
