Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-26 / 96. szám
Piátok, 1951. április 26. ____________gOMOGYORSZAG _ S Az állattenyésztő tanácsa A helyes takarmánygazdálkodásról Mezőgazdaságunk egyik legjövedelmezőbb ága a szarvasmarhatenyésztés, s ezen belül a tejtermelés. Hogy tejtermelésünket még olcsóbbá tudjuk tenni, meg kell keresni azokat az eszközöket, eljárásokat, amelyek felhasználása az önköltséget csökkenti, s a termelékenységet nemhogy rontja, hanem emeli. Elsősorban a takarmányozáson áll, vagy bukik a tejtermelés sikere. Ezért kell a helyes takarmányozásról beszélnünk. Hogyan etessük teheneinket? A mi szocialista mezőgazdasági üzemeinkben általában négyféleképpen etetik a teheneket. Először: az összes tehén — tekintet nélkül a kondícióra, tejelésre és a vemhességi állapotra — egyformán kap takarmányt. Ez az etetési mód a legroszszabb, s nem túlzók, amikor azt mondom, hogy bűnt követ el önmaga ellen az, aki teheneit ilyen módon eteti. Második módszer, amikor a teheneket 2—4 literes tejkülönbözet szerint csoportosítják és olyan módon etetik azokat, hogy ahány csoport van, annyiféle abrakkeveréket készítenek számukra. Ez az etetési mód elég jó akkor, ha az egyes csoportokat a legmagasabb tejelésű iehénhez mérten etetjük, ami látszatra megdrágítja ugyan a termelést, de végeredményben olcsóbb, mert a tehén a tejelőképességének maximumát adja. Harmadik módszer, amikor 2—2, lehetőleg egyfprma tejelésű tehén kerül egymás mellé, s az összes tehén a legkisebb termelékenységű tehénhez képest kap alaotakarmányt, s a 2—2 tehén a tejelés szerint kapja a póttakarmányt. Ez az etetési mód megközelíti az egyedi takarmányozást, azonban mégsem az igazi, mert a falánkabb tehén jóval többet eszik a pótabrakból, tejjel nem fizeti meg az általa elfogyasztott pótabrakot, hanem feleslegesen hízik a szomszéd tehén tejelésének, esetleg kondíciójának rovására. Ez utóbbi két etetési módnak az a hátránya is megvan, hogy a teheneket 2—4 hetenként újra át kell csooortosítani. ami bizony jó néhány liter tejbe kerül. Negyedszer: minden tehenet kondíció, tejelés és vemhe^égi állapot szerint etetünk. Ebben az esetben minden tehén kap a harmadik etetési mód szerint alaptakarmányt és teljesítménye szerint kapja a pótabrakot. Ez az etetési mód természetesen a legjobb és legtökéletesebb, de sok helyen idegenkednek tőle, inert nincs meg hozzá a kellő és szükséges berendezés, hogy minden tehén a neki szánt takarmányt ehesse csak meg. A berendezés hiánya olyan gond, amelyet mindenhol egy nap alatt egy ügyes faragó meg tud oldani. Ez a szerkezet nem áll másból, mint egy falra felfüggesztett, leereszthető, ritka zápokkal ellátott létrából, amelyet a pótabrak adagolása alkalmával leengednek, s ígv a tehén nem tudja elenni szomszédja elől annak pótabrakát. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyedi takarmányozásnál a tejtermelést i-n-ndennap mérjék és a termelés alapján számítsák ki és adagolják a megjáró abraktakarmány-mennyiséget. Nagyon kell vigyázni a kiszámításnál az ingadozó tehenek takarmányozására. Nem szabad a takarmányadagokat hirtelen leszállítani, ha valamely tehén egy-egy nap egykét liter tejjel kevesebb tejet ad hamm leszállítjuk az abrakot, de nanonta legfeljebb fél kilóval. Ha valamely tehén tejelése emelkedőben van, akkor azonnal emeljük az abrakot, éspedig kétliteres hozamnövekedés esetén kapjon több abrakot, melyet azonban három-négy nao múlva elvonunk, ha a tehén elérte a tejelési maximumát. Az abrak csökkentésénél nagyon óvatosan kell eljárni, hosszabb átmenetet kell tartani, mert a tehén erre nagyon érzékeny. Tehenészetnél, ha eredményt akarunk elérni, elsőrendű fontosságú az egyedi takarmányozás, melvnek helyes alkalmazása legalább 20 százalékkal emeli a termelékenységet. A jó legelő előnyei A legolcsóbb tejet a jó legelőn tartott tehenek termelik. Márpedig feltétlenül szükséges, hogy a tejet legalább nyáron olcsón termeljük, mert a téli tartással szenvedett veszteségeket a minél hosszabb időn át folytatott nyári takarmányozással csökkenthetjük. Nagyon fontos, hogy az arra alkalmas időben legalább öt hónapig az egész állományt a legelőn tartsuk. A tapasztalatok szerint a jó tejelőképességű, edzett tehén megfelelő nagyságú legelőterületen a legeltetési idő alatt 3000 kg tejet is megad. Jó legelőn kiegészítő abrakra csak ritkán szorulnak a tehenek, csak akkor, ha a nyári aszály, vagy késő őszi hideg folytán a legelőn már nem lakhatnak jól. Egyébként jóíűvű legelőn az abrakolás nem emeli lényegesen a tejhozamot, mert a jó legelő hatására a tehenek már csaknem teljesen kifejtették a tejelőképességüket. Legeltetéskor a tehenek tejtermelése akkor éri el a maximumát, ha itt az állatok mindenkor fiata’i tápláló anyagokban gazdag takarmányokhoz jutnak. Ez pedig csak akkor érhető el, ha legelőinket megfelelő ápolással és trágyázással rendben tartjuk, s szakaszosan legeltetünk. A zöld futószalag Ahol a legelőgazdálkodás kiterjesztésére nincs mód, ott a minél hosszabb időre szóló istállós zöldtakarmányozást kell bevezetni. Ez akkor elégíti ki állataink fehérjeszükségletét, ha állandóan fiatal, fehérjében gazdag különböző takarmányféleségeket etetünk. Ennek a feladatnak megfelelően kell vetésforgónkat összeállítani, s e szempont figyelembevételével kell egész üzemünket irányítani. Tekintettel arra hogy legelőink csak az év kis részében elégítik ki még a közepes teljesítményű tehenek táplálóanyag szükségletét is, nálunk a zöldtakarmány istállós etetését sikeresen kapcsolhatjuk egybe a legeltetéssel. Tudvalévő, hogy a legelő edzően hat az állatok szervezetére, ellenáilóbbá teszi őket a betegségekkel szemben, biztosítja a nemi élet zavartalan lefolyását. Állatainkat még akkor is jártassuk, járassuk ki a közeli legelőre, ha azokon számottevő táplálékot nem találnak. Vetésforgónkat pedig úgy állítsuk össze, hogy abban szarvasmarháink mindenkor megtalálják, megkapják a fiatal, fehérjében, vitaminban gazdag zöldtakarmányokat, azaz állítsuk be a zöld futószalagot, biztosítva részükre kora tavasztól késő őszig a fejlődéshez és a termeléshez elengedhetetlenül szükséges zöldtakarmányt. Nálunk a takarmányrozs, bíbor, vöröshere, lucerna mellett különös figyelmet érdemel a változatosan összeállított takarmánykeverékek termesztése, amelyek egy részét, pl. a 'zöczösbükkönyős rozsot, pannonbükkönyös búzát, keszthelyi keveréket. borsós búzát vessük kora őszszel, hogy tavasszal jussunk bőséges zölden etethető, sílózható zöldtakarmányhoz. A tavaszi keverékek közül leggyakoribbak a borsós zab, borsós csalamádé és a zabosbükköny, a tarlóvetemények közül a köles, mohar, szudáni fű, s a tarlórépa. A zöldtakarmányozás értékes befejezésére szolgál a hó alól is etethető takarmánykáposzta. Nyáron gondoljunk a télre is Ha a májusban és júniusban rendszerint bőséges mennyiségben reá delkezésre álló zöldtakarmányok egy részét besavanyítanánk, akkor bizonyára nem ismétlődne meg az 1932 - 53 télihez hasonló takarmányozási gond, amikor a tenyésztők kénytelenek voltak már az ősz folyamán feledtetni takarmánykészletüket, s télire már csak tengeriszársíló maradt. Az erjesztett takarmány van hivatva ilyen esetekben arra, hogy a legelő, vagy némi zöldtakarmány mellett mentesítse a tenyésztőt, a még nem eléggé fermentálódott széna feletetésétől. A nyári takarmányozásnál körülményesebb a téli, amelynek megkönnyítésére sok fehérjét tartalmazó szálas- és szemestakarmányt kell termesztenünk. Ha sikerül a télire megfelelő mennyiségű és minőségű szénát begyűjtenünk. továbbá a szükséges erjesztett takarmányt előállítanunk. akkor nem szorulunk ipari abrak beszerzésére. összefoglalva: a legelők karbantartása, a szakszerű legeltetés, a rétek gondos művelése, a szál as takarmányok helyes időben és módon való kaszálása, felgyűjtése és raktározása. az erjesztett takarmányok szakszerű készítése nagyon megkönnyíti állataink eredményes tartását. Ha “mellett tudunk adni egy kis ipari abrakot is jószágainknak, akkor tejtermelésünket .nemcsak tartani, hanem emelni is tudjuk. Cajdi Imre A MARSEILLFI HAJÓSOK SZTRÁJKBA LÉPTEK Párizs (MTI). Marseille kikötőjében a hajósok kedden sztrájkba léptek. A huszonnégy órás figyelmeztető sztrájkkal kívánták bérköveteléseiket alátámasztani. Párosversenyt kezdeményez a Háromfai Állami Gazdaság Kaptuk Háromfáról az alábbi levelet. Mivel a levél tartalma közérdeklődésre számíthat, az alábbiakban rövidítve közreadjuk, s vitára bocsátjuk. Mi, a Háromfai Állami gazdaság dolgozói és vezetői szocialista munkaversenyre hívjuk az 1957. gazdasági évre a Lábodi Állami Gazdaságot. Versenyünk az egész esztendőre szól, értékelésül a negyedéves mérlegbeszámolókat kívánjuk figyelembe venni, azon kívül a termelési igazgatóságon belül alakított értékelő bizottság véleménye alapján, ahol mindkét gazdaság megbízottjaival képviselteti magát. A közelmúlt eseményeiből azt a tanulságot szűrtük le, hogy gazdaságunknak az elkövetkező időkben még nagyobb gonddal és körültekintéssel, fokozottabb felelősséggel kell dolgozni, mint eddig. Ez a kötelességünk népünkkel, államunkkal és pártunkkal szemben. A terméshozamok és a jövedelmezőség emelése fontos módszerének tartjuk a szocialista munkaversenyt, ezért akarunk a Lábodi Állami Gazdasággal munkaversenyre lépni. I. Az 1956-os évben gazdasági veszteségünk a növénytermesztés hozamának kiesései folytán több mint nyolcmillió forintra rúgott. Gazdaságunk nehéz helyzetben van. A talajerő utánpótlás rendszeresen nem történt meg, főképpen vonatkozik ez a kispusztai és a gézapusztai üzemegységünkre, ahol komoly termést elérni az eddigi gazdálkodási módszerekkel nem tudunk. Első és legfontosabb feladatunk ezeknek a talajoknak a javítása, amelyet meszezéssel, zöldtrágyázással el is kezdtünk. A szervestrágya bejuttatása a talajba csak nagyon minimális, mert az állatsűrűség 1:10-hez aránylik. Ev végére mindkét üzemegységben biztosítjuk, hogy legalább hét holdra jusson egy számosállat. Jövő évi tervünket a fővetésü zöldtrágyázásra, valamint egyes üzemrészeken a herefüves vetésfor gó bevezetésére építjük fel. A tavalyi 100 kh. pillangóssal szemben ebben az esztendőben 345 kh-t vetettünk. Ezzel javítjuk a tákarmányellátást és talajainkat is. Ezt a munkát minden évben fokozzuk. Súlyos gondunk volt eddig a munkaerőhiány. Az idén minden öt kh. kapásterületre egy főt szerződtetünk. Ez a létszám biztosítani fogja a növényápolás időbeni elvégzését, a termények betakarítását. 200 kh. burgonya- és 400 kh. kukoricaföldünkön háromszor végzünk gépi növényápolást. A gépek jobb kihasználása érdekében 200 kh. kukoricát négyzetesen vetünk, ugyancsak 100 kh-n hibrid-kukorica termesztéssel foglalkozunk. A talajerő visszapótlás ebben az évben még nem nagyon érezteti hatását, de a talajok jobb megművelésével, az új módszeres bevezetésével, a gépek fokozott kihasználásával növénytermelési tervünket túlteljesítjük, aminek hiánya tavaly ötmillió forint erejéig hozzájárult gazdaságunk veszteségéhez. II. A növénytermesztési hozamok egy mázsára eső költségét általánosan 5 százalékkal csökkentjük. Az állatszaporulati terveinket 100 százalékra teljesítjük. Az állattenyésztés 1 kg hozamra eső önköltségét általában 10 százalékkal csökkentjük. III. Gazdasági vezetésünk megjavításával, a párt- és szakszervezet segít-Jó hírek a falunak Hasznos dolog a talajjavítás Megyénkben jelentős területen mészszegénj' a talaj. De valamikor az egyéni termelőknek vajmi kevés lehetőségük volt a talajmeszezéshez. Ma azonban már kormányunk ebben is segítségére siet a parasztságnak. A talajlaboratóriumban szakszerűen megvizsgálják a talaj minőségét és ingyen kaphatnak mésziszapot a termelők a Cukorgyártól. E lehetőséget megragadva egyre több egyéni gazda igényli a talajjavítást. Nemrégen például Ötvöskőnyiból 15 és Zákányból is 15 egyéni termelő jelentette be igényét a Megyei Tanácsnál. Ne várakozzanak másutt sem az egyéni gazdák, bátran kérjék a talajjavítást, mert ezzel tovább növelhetik a termésátlagaikat, s olvan növényféleséget is termelhetnek ugyanazon a talajon, amilyen eddig nem volt termelhető. Tehát a talajjavítás a belterjes gazdálkodást is elősegíti, hasznot jelent a termelőnek és az országnak is. Van még lucernamag A falvakban lehetett hallani olyan panaszt, hogy nincs elegendő lucernamag. Megkérdeztük az illetékes megyei szerveket, hogy miként áll a megye lucernamag-ellátásban. A válasz: van még vagy hétszáz mázsa lucernavetőmag, s inkább az a baj, hogy azért nem vetettek már napokkal ezelőtt sem lucernát a termelők, mert ezt késeinek vélték. Az egyik megyei szakember úgy vélekedett, hogy még e napokban sem késő. még el lehet vetni a lucernamagot. De mint mondta, most igyekezzenek beszerezni a gazdák a nyárra is szükséges lucerna vetőmagot. Tel# t van lucernamag-készlét, csak a termelők igyekezzenek mielőbb beszerezni.' ségével arra törekszünk, hogy a munkafegyelmet az 1956. október 23-a előtti színvonal fölé emeljük. A jól dolgozó munkásokat nevezetesebb ünnepeink alkalmával jutalmazzuk. A szocialista munkaverbenyr a gazdaság minden ágában kiszélesítjük, s azt tíznaponként értékeljük. Az üzemegységek számára versenyjutalmat tűzünk ki. Minden üzemegységben 8—10 flőből álló munkacsapatot szervezünk, ezek élére a gazdaság igazgatója megbízólevéllel ellátott munkacsa-t patvezetőket állít. A növénytermesztési munkacsapatok között a területeket egész évre szólóan felosztjuk. A leszerződött időszaki dolgozók részére munkásszállást rendezünk be. Az állattenyésztésben dolgozók létszámát helyes munkaszervezéssel és a bérek helyes kialakításával csökkentjük, az állati termékek előállítási költsége csökkentése érdekében. A vezetés színvonalát úgy emeljük, hogy havonként kibővített vezetőségi értekezletet rendezünk, amely gyakorlatilag elemzi a gazdaság munkáit. Ezeket az értekezleteket minden alkalommal más ás más üzemegységben tartjuk. IV. Gazdaságunk eddig elhanyagolt kultúrtermét rendbehozatjuk. Háromszáz kötetes könyvtárunkat újabb kétszáz kötettel látjuk el. Kultúr- és tánccsoportakat szervezünk. A gazdaság központi üzemegységében a dolgozók bevásárlásainak megkönnyítésére a helyi földművesszövetkezettel karöltve fióküzletet létesítünk. Gazdaságunk minden üzemegységében a lehetőségekhez mérten a fiatalok sportolásának elősegítése érdekében röplabda, asztalitenisz, va°y futballfelsze reléit biztosítunk. \ sportkört gazdaságunkban fenntartjuk és gazdaságunk legjobb sportolóit a sportkör kebelében működő szakosztályoKbe bevonjuk. A dolgozóink állatainak biztosított melléképületeket felújítjuk, vagy újat építünk, a rossz karban lévő lakásokat (ablak, ajtó és tető) még ebben az esztendőben a rendelkezésünkre álló felújítási költségek erejéig kijavítjuk. Az állattenyésztésben dolgozók munkájának megkönnyítésére a tehénistállóba kisvasúti sínt és vízvezetéket szerelünk be. A tárolóhelyek bővítése érdekében a baratini üzemegységben lévő 60 vagonos magtárt a cséplés megkezdéséig felújítjuk és tárolóképessé tesszük. Kérjük a Lábodi Állami Gazdasag dolgozóit és vezetőit, csatlakozzanak versenyfelhívásunkhoz és versenyünk elfogadását velünk tudassa. Illés József igazgató, Stefanecz József munkástanács elnöke, Dávid Jenó MSZMP int. biz. elnöke, Melegh László üb-elnök. Ez sem enged, az sem hagyja... Bealkonyult. Itt is, ott is egy•*-' másután gyulladnak ki a villanylámpák. A házak előbb még vaksi ablakszemei sárgás fénnyel tekintenek az utcára. De a község pereme még zajos. Hazatérőben vannak az emberek a mezőről. Kocsik zörögnek, emberek beszélgetnek. Nemhiába tavasz van, a szántó-vető ember ilyenkor ritkán van otthon napközben. Nos, ha alkonyaikor haza is térnek, még a ház körül, az állatok körül is akad tennivaló. Tabon az egyik kis faluszéli ház nagy kapuja még nyitva, tárva áll. Ez is arra vall, hogy a ház népe nemrég jött haza. A gazda éppen takarmányt visz az istállóba, amikor odaköszönt neki egyik ismerőse, Bíró János. Aggyisten, szomszéd! — Neked is, János. A házigazda, Kuszorszki Mihály, alacsony, tömzsi, deresedőfejű ember. Mikor kijött az istállóból az udvarra, kezet nyújtott Bírónak, aztán a vasvillanyélre támaszkodva megjegyezte: — Látod, nekem még mindig nincs este. Hja, hát ha valamiért, valamit... Ez igaz. Meg azt hiszem, hogy a télen pihentél eleget. — Hát azt honnan gondolod? — Mert elég hosszú volt a tél. — Bizony ideje, hogy eltakarodott már. — De amint látom, neked mégsem volt elég hosszú a tél. — Hogy-hogy? ... — Úgy, hogy nem győzted kihordani az istállótrágyát. Ééén?... Naná, talán az öregapám. Ne beszélj már badarságot. — Hát ha én badarságot beszélek, akkor mondd meg, mi az ott, az a kupac? — Az, istállótrágya. — Nos, ugye ... Méghozzá jó érett, nem a tavasszal raktad oda az istállóból. — Éppen ez az ... Ezt direkt ittbent hagytam, majd burgonya alá hordom ki. — Micsoda?!... Még ezután ülteted ki a burgonyát? Hát ez aztán nagyszerű, ha, ha, ha ... — Mi van ezen nevetnivaló? Az, hogy már rég a földben a Szerencsésvégű gázolás Könnyen életével fizethetett volna gondatlanságáért Vass Istvánná 57 éves somogyfajszi lakos. Tegnap délelőtt az Ady Endre utcai Csemegebolt előtt Vassné szabálytalanul akart áthaladni az úttesten, közben a somogyi bábegyüttes Május 1 utca felől közeledő autója elé lépett. A gépkocsi vezetője, Húsz János szerencsére nem vesztette el lélekjelenlétét, fékezett és így a csúszó autó kereke csupán fellökte Vassnét, akit kisebb zúzódásökkal szállítottak a kórházba. A helyszínre kiszállt rendőri bizottság felmérte a féknyomot, fékpróbát végzett a gépkocsival és valószínű, hogy a balesetet csupán Vassné elővigyázatlan közlekedése okozta. helye a burgonyának. És te még eeután Már amelyiknek a földben a helye ilyenkor, azt én is régen elültettem. — Micsoda? — néz meglepődve és csalódottan a házigazdára Bíró. — Jól hallottad ... Dehát akkor? Semmi dehát... Szóval, akkor miféle krumplit ültetsz még ezután? — Rövid tenyészidejűt, az alá Ibsz ez a jó érett trágya. Ez majd megnyomja a termést. — Igaz, igazad van. — No, ugye. — S mondd: miért jó az a kései, vagyis az a rövid tenyészidejű burgonya? — Azért, mert ezt másodnövényként vetem, s így kétszer használom ki a földet egy évben. — Hm ... Ez érdekes ... — Nem is olyan nagyon érdekes, csupán arra van szükség, hogy a talaj erejét is pótoljuk, ha kétszer használjuk évente. Hát azért hagytam itt ezt a kis istállótrágyát a télről.- Ne haragudj, hogy... Semmi harag. Tudom, hogy heccelni próbáltál, de csődbe jutottál. Az ördög essen beléd, te, te ... TTangosan derülnek mind a ketten. Azon mulatnak, hogy a vitában szándékosan egyikük sem akart engedni. Még talán tovább is évódnének, ha rájuk nem sötétedett volna az udvar és nem fújna úgy az esti szél. Sz. B.
