Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-24 / 94. szám

Szerda, 1957. április 24. _____ ____ SOMOGYORSZÄG 3 UHUM- 11.1МШИ11 !■ Ml I Ml mi м»ж»<No«тамм»-и' шаиюма1иттид»Ш1^гтаиNo1ИАNo -------г—j-------=-------■—»■~^^-«^-1ТТ||п-|Гг-т-,игГпт-.ду««-«рп ■■ll■Иll■■lll^■^гтrr^■п■■■пr^l■nglr«^^^»«^^^^ Taggyűlés as Áramssoígáltató Vállalatnál Az elmúlt napokban tartott tag­gyűlést az Áramszolgáltató Vállalat. November óta különböző vállalatok­nál, üzemekben, községekben vettem részt taggyűlésen. Örömmel tölt el az a tapasztalat, hogy a taggyűlések mindenütt harcosak és vitatkozó szelleműek voltak, ahol a kommunis­ták bátran elmondták véleményüket. Rontotta néhány taggyűlés értékét, hogy a pártépítésnél egyszer a szek­­tariánizmus, máskor pedig a libera­lizmus ütötte fel a fejét. A mostani taggyűlésen főleg pártépítéssel fog­lalkoztak. S a tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a szektariánizmus és a liberalizmus nem talált talajra az Áramszolgáltató Vállalat kommu­nistái között. Nyíltan, kommunista módon Rossz szokás honosodott meg az MDP idejében az Áramszolgáltató Vállalatnál. Ha »kényes« kérdésekben — kizárás, tagfelvételi kérelem el­utasítás, vagy egyéb más ügyek­ben — kellett dönteni, akkor titkosan szavaztak. Ezt azért tették, mert sok a barát, s az egymáshoz közelál­ló, jó viszonyban élő elvtárs a vál­lalatnál. Amikor taggyűlés előtt beszélget­tem Kasza István elvtárssal, a válla­lat MSZMP-szervezetémek elnökével, láttam, hogy ő is elkészíti a titkos szavazáshoz szükséges cédulákat. Kértem, hogy a taggyűlésen ne al­kalmazzák már ezt, s hívja fel a kommunisták figyelmét, hogy nyíl­tan, őszintén szavazzanak, határoz­zanak. Ez meg is történt. Eredménye az lett, hogy a kommunisták úgy határoztak, többé nem alkalmazzák ezt a helytelen, titkos szavazási for­mát, s minden esetben mindenKlnek nyíltan megmondják véleményüket. Nem való közénk Első napirendi pont: Gyorsok Já­nos, műszaki osztályvezető kizárása volt. Gyorsok János átigazolási ké­relmét az előző taggyűlésen a válla­lat kommunistái elfogadták, most mégis kizárása mellett kellett dön­teni. A taggyűlés óta a vállalatnál tartottak egy családi estet, ahol Gyorsok részegen olyan kijelentése­ket tett, amelynek alapján nem való az MSZMP-be. Gyorsok Jánost — amikor elfogad­ták átigazolási kérelmét — figyel­meztették nacionalista nézeteinek re­vízió alá vételére. A figyelmeztetés nem használt. A tagság véleménye egyhangú volt: Nem való közéjük, s kizárták a párt somiból. Velük erősödik pártunk Ezután átigazolási kérelmeket tár­gyaltak. Egymás után olvasta fel a neveket az intéző bizottság elnöke, s a tagság 'mindenkinek őszintén megmondta a véleményét. Bakos Józsefnét arra figyeímeztették, hogy a fiatalos lendületét csak ott alkal­mazza, ahol arra szükség van. Földi Gyulától pedig azt kérdezték meg, miért csak ilyen későn jelentkezett a pártba. De ha úgy látták, hogy valaki jól dolgozott, azt sem hallgatták el. Czéh Ernő, Székely Sándor, Kosa Zoltán, Kesztyűs István, Tóth András elvtársak felvételénél egy­másután mondották el, hogy miért javasolják átigazolásuk elfogadását. Tíz átigazolási kérelemnél egyhan­gúlag szavazott a tagság, Nyikos Istvánnak pedig kisebb ellenvéle­ménnyel fogadták el átigazolási ké­relmét. Négy új belépő felvételi kérelmét tárgyalták ezután. Mészely Kálmánt, a vállalat egyik legjobb dolgozóját nemrégen magasabb beosztásba he­lyezték jó munkájáért. Bakó József már az ellenforradalom előtt is több­ször kérte felvételét, de nem vették fel, mert adminisztratív dolgozó volt. Kovács Jánost jugoszláv kap­csolatai miatt régebben kizárták a pártból. Meixner Lászlót, 1945-ös kommunistát is kizárták 19l9-ben taggyűlés határozata és 'anélkül, hogy vele a kizárási indokot közölték volna. Mind a négy esetében úgy döntött a tagság, hogy velük erősödik pár­tunk, s felvételüket egyhangúlag megszavazták. Tizenkét átigazolási, négy új felvételi kérelemben dön­­agy a tagság, határoztak a kom­munisták, hogy a kérelmezőkkel csak erősödik a párt, és vették fél őket az MSZMP soraiba. Akiket elutasítottak Magyar István, a vállalat építési osztályvezetője is kérte átigazolását. Magyar István régebben szerélőként került a vállalathoz. Tanult, építési osztályvezető lett belőle. Dolgozott jól is, rosszul is. Hibája volt, hogy nem tudott rendet tartani beosztot­tad között, akik közül többen az el­lenforradalmi megmozdulások élére álltak a vállalatnál, öt is elsodorta az áradat, nem állt ki kommunista módra. Annak ellenére, hogy a munkás­osztályból származik és a párt tette lehetővé számára % tanulást, akkor, amikor az MSZMP-t szervezték a vállalatnál, s felszólították őt is, hogy lépjen be a pártba, kijelentette, hogy egyelőre nem kíván tagja len­ni. Hosszú vita, sok elvtárs vélemé­nyének meghallgatása után döntött csak a tagság. A határozat ez volt: Magyar István nem viselkedett kom­munista módra, nem való a pártba, Ezért elfogadták a vezetőség javas­latát, s Magyar István átigazolási kérelmét, az MSZMP-be való felvé­telét elutasították. Ugyancsak elutasították Rosta Sándorné átigazolási kérelmét is. Rosta Sándorné bizalmas munkakör­ben dolgozott a vállalatnál, s a ti­nökséget« és megtanácskozták teendőket. KELEPCE Az őrs telefonja megcsörrent. Egy hang Oláh Ferenc főhadnagyot kereste: — Kérem, jöjjön át egy megbeszé­lésre a Nemzeti Bizottsághoz... Oláh magához vette pisztolyát, zsebredúgott egy gránátot. Ságvári Róbert hadnagy odaszólt neki: — Én is megyek... Kicsit meglepődtek, mikor a szo­bába léptek. A kiegészítőbeliek térd­­refektetett géppisztollyal ültek a fo­tellekben. A másik szobából néha behallatszot.t a »nemzetőrök«, 15— 16 éves fiúk fegyvercsörgetése. Karvalics elnök éppen Vidovics főispán úr beszédét ecsetelte, hogy milyen jól beszélt és ő látta, hogy azalatt mindenki sírt. — Kicsit várni kell — szólt oda nekik. Nem kínálta hellyel őket, de azért leültek. Néhány perc múl­va felpattant az ajtó. Fekete öl­tönyben Vida úr jelent meg. Egye­nesen Oláhhoz fordult: — Csak ennyien vannak? Azonnal hivassa a Katonai Tanács többi tagját is! Az elnök elküldte a személyautót értük. Amíg Ilku József és Nagy Ti­bor szakaszvezetők, Kordái László határőr megjöttek, csönd volt a szobában. A feketeruhás fel-alá.járkált, majd parancsolóan odafordult az öt em­berhez: — Álljanak fel sorba! Végignézett rajtuk. Szeme Oláhra meredt. Egy pillanatra farkasszemet néztek. — ön kicsoda? Ön a parancsnok? — kérdezte, majd a választ be sem várva egy papírlapot nyomott a ke­zébe. Olvassa fel ezt, hallja minden­ki... Megbízólevél volt, mely szerint Vi­da Árpád századost a járási forra­dalmi bizottság a forradalmi katonai tanács elnökévé nevezte ki és alá­rendel minden katonai és karhatalmi egységet. Aláírás: Karvalics Ferenc és Joó József. — Tudomásul vették? — kérdezte Vida és visszavette a papírost. — Igen — felelte Oláh, de ki az a Vida Árpád? — Én vagyok... Ki nem ért vele egyet? ... — végignézett a meglepett embereken. Azok hallgattak. Sorra végigkérdezte a nevüket. — Nos, most pedig felszólítom Önöket, adják át fegyvereiket! Oláh körülnézett. Annyira feldü­hödött, hogy arca vörös lett az in­dulattól, keze a gránátot markolász­­ta. Vrányos törzsőrmester géppisz­tolya felemelkedett, kinyílt a nem­zetőrség ajtaja. Kelepcében voltak. Értelmetlen lett volna az ellenállás. »Majd el­jön az idő« — gondolta Ilku sza­kaszvezető, mikor a második fi­gyelmeztetés után pisztolyát odaad­ta. Ekkor nyugodott meg végleg Vida százados. Kihúzta magát, vigyázba állt és tagoltan beszélve, röviden végzett: — Én, a Forradalmi Katonai Ta­nács parancsnoka bizalmatlan va­gyok mindenkivel szemben, aki a régi rendszert kiszolgálta... Önöket, Oláh főhadnagy, Ságvári hadnagy és Nagy Tibor szakaszvezető védő­őrizetbe veszem... Á többiek elme­hetnek. Nemzetőrség, teljesítsék a parancsot!. Végigkísérték a falun és a kapi­tányság szűk celláiba zárták őket. Rövidesen ide került Pilisi István hadnagy is, aki egy faluban volt a délelőtti események alatt. taktartást számtalan esetben meg­szegte. Emellett összeférhetetlen, s férje az ellenforradalom alatt nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna. Ezért átigazolási kérelmét elutasítot­ták. Vajkó Mihály néhány hónapja dol­gozik a vállalatnál. Azelőtt a nép­hadsereg tisztje volt, s most kérte átigazolását. Mivel a tagság úgy lát­ta, hogy nem ismerik őt kellően, nem ismerik az ellenforradalom alatti magatartását, s azt az okot, amiért a néphadseregből leszerelt, úgy döntöttek, addig nem határoz­nak ügyében, amíg az intéző bizott­ság ezeket nem tisztázza. Néhány tapasztalat A taggyűlés azt mutatta, hogy a kommunisták bátran és nyíltan megmondják véleményüket minden­kinek, és hogy éberen őrködnek a párt tisztasága felett. Ezt igazolta a kizárás, és a néhány átigazolási kérelem elutasítása is. Az Áramszol­gáltató Vállalat kommunistáinak éberségét valamennyi kommunistá­nak követnie kell. Hiba az intéző bizottság részéről, hogy néhány átigazolási kérelemnél nem mondott véleményt, s teljesen a tagságra bízta a döntést. így tettek a vállalat főkönyvelőjének, Tóth Andrásnak esetében is. A felszólalók ugyanakkor elmondották, hogy Tóth András, ha eddig nem is közeledett a párthoz, de az ellenforradalom alatt is állandóan dolgozott, megaka­dályozta, hogy szabálytalanul akár egy forintot is kifizessenek a válla­latnál. Ezt pedig az intéző bizottság­nak ismernie kellett volna és ennek alapján állást foglalni. Ugyancsak nem mondtak véle­ményt Vajikó Mihály átigazolási ké­relménél sem. Feladatuk az lett vol­na, hogy először kivizsgálják Vajikó Mihálynál felmerülő kérdéseket és csak azután terjesszék a taggyűlés elé átigazolási kérelmét. A taggyűlés azonban e néhány hi­ba ellenére is azt mutatja, hogy az Áramszolgáltató Vállalat kommunis­tái helyes úton haladnák az egész­séges, a hibákat őszintén . feltáró pártélet megteremtése felé. Szalai László. — Fegyvereket talált a kapos­vári tisztiőrs járőre Harag Péter bő­szénfai lakos pajtájában, éspedig egy darab légpuskát, egy kilenc mil­liméteres honvédségi pisztolyt és egy botpuskát.Az eddigi megállapítások szerint a légpuska és a pisztoly Pintér Ottó bőszénfad tanítóé volt, a puska pedig Oszko honvédezredesé. A fegyvereket a rendőrkapitányság­ra beszállították. Az ügyben a nyo­mozás tovább folyik. A LEGÉNYSÉG HŰ MARAD ... 12. В Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának május 1-i jelszavai 1. Éljen május 1, a proletár internicionalizmus nagy ünnepe! 2. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság vezetője! 1 3. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép forradalmi hagyományainak őrzője, hazánk függetlenségének védelmezője! 4. Éljen a néphatalmat védelmező, harcban született forradalmi mun­kás-paraszt kormány! 5. A békéért, a szocialista Magyarországért fogjon össze minden igaz hazafi! Éljen a Hazafias Népfront! 6. Szilárdítsuk a Magyar Népköztársaságot, a munkások és parasztok államát! 7. Dolgozók! Legyetek éberek és harcoljatok a néphatalom ellenségei ellen! 8. Éljen a Szovjetunió, a hű barát, a világbékéért, a szocializmusért küzdő népek legfőbb támasza! 9. Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom zászlóvivője! 10. Éljen a szocialista tábor egysége, szabadságunk és függetlenségünk biztosítéka! , 11. Forró üdvözlet népünk őszinte barátjának, a nagy kínai népnek és vezetőjének, Kína Kommunista Pártjának! Testvéri üdvözlet a hazánkat segítő, a szocializmus felépítéséért velünk együtt harcoló népi demokratikus országok népeinek, kom­munista- és munkáspártjainak! 13. Éljenek a kapitalista országok testvéri kommunista pártjai, népeik szabadságáért és függetlenségéért vívott harc zászlóvivői i 14. Éljen a béke! Éljen a békéért harcoló népek harci szövetsége! 15. Éljenek az imperialista gyarmati elnyomás ellen szabadságukért és függetlenségükért síkraszáíló ázsiai és afrikai népek! 16. Vesszenek a háborús uszító imperialisták, a népek ádáz ellenségei! 17. Munkások! Elvtársak! Őrizzük és erősítsük a párt és a (munkásosz­tály egységét! 18. Munkások! Dolgozók! A ti munkátok biztosítja hazánk boldogabb jövőjét! A munkásfegyelem megszilárdításával, a termelés növelésé­vel és az önköltség csökkentésével teremtsétek meg a népgazdaság szilárd alapjait! 19. Éljen az új termelési sikerekért küzdő munkásosztály! Éljenek hős bányászaink! 20. Éljenek a szakszervezetek, a munkásosztály harcokban edzett tö­megszervezetei! 21. Éljen a munkásság, a dolgozó parasztság, és a néphez hű értelmi­ség szövetsége! 22. Dolgozó parasztok! Termelőszövetkezeti tagok: Állami gazdaságok dolgozói! Biztosítsátok a nép kenyerét, tegyetek meg mindent a bő termésért! 23. Értelmiségi dolgozók! Hűen a néphez és a hazához, tudásotok leg­javát latbavetve dolgozzatok a szocialista kultúra és tudomány fel­virágoztatásán! 24. Éljen a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar ifjúság legjobbjai­nak szervezete, a párt hű segítőtársa! 25. Magyar Nők! Védjetek otthonotokat, családotokat! Neveljétek gyer­mekeiteket a szocialista haza szeretőiére! 26. Együtt a néppel, a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt előre a szocialista Magyarországért! fi KISZ és EPOSZ egyült dolgozik Nemrégen a somogyacsai fiatalok úgy határoztak, hogy az EPOSZ- szervezet mellett KlSZ-szervezetet is alakítanák. Elhatározásukat -valóra is váltották. Megalakították a KISZ- szervezetet is, igaz, hogy egyelőre csak hét taggal. A KISZ-szervezet egyúdeig az EPOSZ-otn belül dolgo­zik, tovább erősítik soraikat. A köz­ség EPOSZ fiataljai nem zárkóznak el a KISZ-szervezettől és remény van arra, hogy az EPOSZ fiataljai rövidesen belépnék a KlSZ-szerve­­zetbe. Az őrsöt ugyancsak csellel vették be. aznap este. A kiegészítő parancs­noka telefonált oda, hogy Oláh főhad­nagy megbízásából és annak paran­csára. fegyver nélkül, sima derék­szíjjal sorakozzanak az udvaron. A sorakozó időpontjában teher­autó állt meg az őrs előtt, rendőrök és nemzetőrök fogták körül az épü­letet, puskájukat és a golyószórót az udvaron álló csoportra fogták. Majd odagördült a személyautó, kiszállt belőle Vida úr, és mint teg­nap bemutatkozott, majd a parancs­nokkal és a többi tisztekkel kapcso­latos egyetlen megjegyzés nélkül Littanszky Pál törzsőrmestert nevez­te ki parancsnoknak. A fiúk között rettenetes volt a fel­háborodás, mert szerették felette­seiket. Az egész őrs olyan volt, mint egy nagy család. Különösen felhá­borította őket a cselek sorozata és Vida úr életpályája, melyet a »törzs« ismertetett velük. (Egyéb­ként ha Vida tudja, hogy Littanszky pártonkívüli, de bolsevik, bizonyára nem bízza meg őt a parancsnokság­gal.) Ez a »törzs« eddig mindenben benne volt, rendszeresen tartotta a kapcsolatot a pártbeliekkel, járőrö­­zott a faluban, most pedig gyanúsan hallgat. Különben is bárkinek a ke­zébe tette volna a vezetést, ugyanaz marad az őrs, ami volt: a népköztár saság őrse. Mikor másnap délelőtt mégegy­­szer elment oda, Vidának valamit meg kelett éreznie. Az emberek el­fordultak amikor meglátták és az ebédnél hallania kellett néhány halk. csípős megjegyzést, ilyenfélét: »mit keresnek ezek itt? ... hol a hadna­gyunk? ...« Nagy volt a morgás. Az őrs nem volt hajlandó a faluban »nemzetőrködni«, fegyvereket kiad­ni, parancsnokait követelte. Hazament és gyorsan kiengedte Oláh főhadnagyot. Ez azonban nem volt elég. Ilku szakaszvezető napon­ta kétszer telefonált és személyesen járt a főhadiszálláson, nem ilcérte, követelte a többi határőr szabadon­­bocsátását is. A századosban már forrt a düh, azonban még türtőztette magát. Kis­sé bosszankodva fordult a szőke, nyúlánk, keménytekintetű fiúhoz: — Láthatja, hogy szívemen vise­lem a sorsukat, nem?! Már nem a szűk cellában vannak, hanem átkí­sértettem őket a pártházba. Ott ké­nyelmesebben vannak. Különben is a vizsgálat folyamatban van... De a fiúk nem nyugodtak. A TÁMADÁS.. Megtudták, hogy kivégzés készül. A parancsot kiadták rá és este 6 órára tűzték ki idejét. Littanszky és Ilku kísérettel keresték fel Vidát. A százados úr nagyon nyugtalan volt. A megye térképe előtt állt. — Az oroszok megtámadtak ben­nünket. Most nem érünk erre a do­logra rá. Benzines üvegeket töl­tünk. Ilku most már nem bírta tovább, mert Vida le-föld szaladgált: — Ma már másodszor vagyok itt... többet nem jövök. De ha este hat óráig nem adja ki az embereket, itt lesz az egész őrs, megértette? ... Mindezt már a lépcsőn lefelé mondta. Körülöttük ott volt az egész nemzetőrség, néhány rendőr, tele­tűzdelve gránátokkal és fegyverek­kel, lőszerrel teli zsebekkel. Hozzájuk is volt Ilkunak néhány szava: — Maguk csibész gazemberek, le­­paktáltak ezekkel a sötét alakokkal, bezárták jogtalanul a mi becsületes embereinket... Szégyeljék magu­kat, pfuj... Senki sem mert hozzájuk nyúlni, Nem várták meg a hat órát. Ag­gódtak társaikért. 3 óra volt. Mire a pártházhoz értek, Vida és két te­herautónyi nemzetőr Nagyatád felé vette az útját, Fegyverekért men­íFelragyog a vörös csillag Vasárnapi számunkban hírüladtuk, hogy az Áramszolgáltató Vállalat dolgozói lelkesen készülnek május 1-re. Tisztasági versenyt indítottak, a fiatalok pedig műsorral kívánják emlékezetessé tenni ezt a nagy ün­nepet. Utólag értesültünk arról, hogy az Áramszolgáltató Vállalat dolgozói elhatározták: május elsején vörös csillagot helyeznek el az épület tete­jén. A munkálatok már folynak és május elsején az Áramszolgáltató Vállalat épületének tetején felragyog a vörös csillag. tek. Benn az épületben még szép­számmal voltak nemzetőrök. Most már Dögéi politikai tiszt is itt van, ő tárgyal Kársaival, a nem­zetőrség parancsnokával. Az sumá­­kol, halogatni akarja a dolgot, de végül is kiadják a határőrtiszteket. Az őrs egyetlen nagy örömmámor­ban úszik. A tisztiszoba megtelik legénységgel, tisztekkel. Isznak a ta­lálkozás örömére. — Gyerünk, szabadítsuk ki a töb­bi elvtársat is — mondja valaki. Egyszerre jelentkezik ' mindenki, de Ilku válogat, maradjanak benn is emberek. Korán esteledik ilyenkor novem­berben. Nem nagyon lehet látni a két golyószórót és az állig felfegy­verzett csapatot. A golyószórót nekiállítják a kapu­nak. Littanszky lehívatja Kársait: Tíz perc múlva, lövünk, ha a többi ember nem szabadul ki... Csönd van az utcán, az épületben is. Senki sem jelentkezik. Ilku és Littanszki benyomják az ajtót. Mö­göttük csőre töltött géppisztolyok­kal Szilágyi Péter, Zijld István és Horváth István határőrök. Rohan­nak felfelé a lépcsőn. Fönn, az emeleti lépcsőfeljárónál néhány zavarodott alak puskával futkos. Ilku egy sorozatot ereszt a mennyezetbe. Csak ú^_y sivítanak a golyók. A falak százszoros erővei verik vissza a hangot! — Fel a kezekkel — szól kemé­nyen Littanszky, a »törzs«. »A nemzetőrök« ijedtén dobálják el a fegyvert. Egy sorozat a zárbá — és feltárul a börtönajtó. Egymás nyakába borulnak az em­berek, könnyesen csókolják a szaba­dultak a határőröket, akik hűsége­sek maradtak a viharban is a nép ügyéhez, pedig mindnyájan párton­­kívüliek voltak. Tíz perc múlva üres az épület. Az éjszakát együtt töltötték mindnyá­jan, ünnepelték második felszabadu­lásukat, Csákvári János,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom