Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-17 / 64. szám

Vasárnap, 1&57. március_17.___________________________________________________SOMOGYORSZAG_______ 3 Kérdezgetem a felnőtteket — akik végeredményben felelősek a követ­kező generációért: Vajon lesz-e gyümölcs a nemzet fáján? Vajon az októberi vihar nem tett-e jóvá­tehetetlen kárt a mi fiataljaink­ban? Senkit nem lep meg ez a kérdés, hisz oly természetes, hogy számba­­vesszük sorainkat és erőinket, té­vedéseinket és hibáinkat az okulás céljából. Az egyértelmű és határozott vá­lasz azonban egy kicsit engem ér váratlanul. Úgy látszik, az indula­tok már csillapodóban vannak, hogy az elveszett illúziók helyébe a realitás lép, hogy a felnőttek sze­retik és megértik a fiatalokat. A válasz ugyanis az: »írd meg, hogy igen: a mi ifjúságunk gyü­mölcs lesz a nemzet fáján, hogy a mi ifjúságunk, ha tévedtek is egyes elemei, ha férges is némely része, a nemesebb a jobb utat választ­ja.« S amikor bizonyítékokat és pél­dákat kérek, szolgál azzal a tanító­nő, a szülő, az öreg kommunista, az ifjúsági vezető, a munkás és értel­miségi, egyszóval mindenki, akit csak megkérdezek. Igaz, hogy bí­rálnak is: saját magunkat és az ál­lamot, a nevelő módszereket és a volt ifjúsági szervezetet, a pártot és a fiatalokat, de ebben is igaz­ságosak és mértéktartók. Egyébként ezt bizonyítja maga az élet és ezt mondják maguk a fiatalok. Nézzük csak, merre tart a vidék ifjúsága? \7 árakozással lépek be a Vas­­~ kombinát kapuján, mert mondják, hogy itt volt a legerő­sebb az ellenforradalmi befolyás. Hogyan keveredtek ki belőle, mi­lyen nyomot hagyott bennük az a néhány hét? — Talán választ kapok kérdéseimre. De nem kellett kérdeznem, csak végigvárni azt a beszélgetést, ame­lyet a hét jelenlévő fiatal — Hor­váth József, Somogyi József, Panp István, Vargek János, Réti Ferenc, Szedmanics és Csiszár — és a me­gyei ifjúsági vezető folytatott. Volt ott kérdezés, parázs vita, beszámo­lás és tervek, de mindenekelőtt őszinteség. A tíz évvel ezelőtti magamat lát­tam viszont. Akkor voltunk ennyi­re szókimondók, érdeklődők és a közösségben szórakozni vágyók. ök is neki akarnak lendülni. Ki­rándulásokat terveznek, tánc- és színjátszócsoportot szerveznek, az új kultúrotthon avatására készül­nek, melyet a vállalatvezető, a párt és az üb ad majd át nekik. De ez a pezsgés nem fenntartás- BéFfcüii. Él bennük valami szoron­gás. Nem szeretnének csalódni vá­rakozásukban. Nem akarnak sok függetlenített ifjúsági vezetőt látni, nem akarják az erőszakos szerve­zést, a létszámhajszolást. — Csak valóban rendes és fe­gyelmezett embereket akarunk so­rainkban — mondják. És elnevetik magukat, amikor megkérdezem, hogy ők mind jó szakmunkások-e. Nem dicsekszenek, de természetes­nek tartják, hogy ez feltétele le­gyen a szervezethez való tartozás­nak. De ha nem azok az elvek ér­vényesülnek majd, mint a KIMSZ- ben valamikor, akkor megint csak nem lesz jó — szólal meg valaki. És nagy Vita kerekedik. Szó kerül a DISZ hibáiról, a jó szervezetek eredményességének okáról. S eközben kiderül, hogy meny­nyire szükségesnek tartják egy kommunista ifjúsági szövetség lét­rehozását, megértik, hogy a párt­nak szüksége van egy fiatalokból álló rohamcsapatra, amelyből tar­talékait meríti. Megkérdezem tő­lük: Ha majd a KISZ megalakul, maguk melyik szervezetet választ­ják? Azt, csakis a -KISZ-t — vágja rá Horváth Jóska és körül­néz, hátha azok nem helyeselnek. De azok is ezt mondják. Sőt, sze­retnék mar a programját ismerni, bár tudják, hogy az a marxizmus— leninizmus elvei alapján fog állni és tagjait nevelni. Szó kerül az ellenforradalomról is. ök nem tudták, hogy mi van itt. Zavarukhoz hozzájárultak a kormányban lévő kommunisták in­tézkedései. Akkor kezdtek gondol­kodni, amikor Vidovics és Mind­­szenty beszédéről értesültek. Lassan készülődünk hazafelé, de valami még megakaszt. Vargók János, a hullámoshajú, fekete fiú azt mondja, hogy neki nem ünnep március 15-e, mert csak az az ünnep, amikor nem dolgozik. Nagy üggvel-bajjal tisz­tázzák ezt is, március 15 nufltó helyre kerül, de azért bennem mo­toszkál a sejtelem, hogy valami még nincs rendben a nemzeti érzés és a szocialista gondolatok össze­egyeztetése körül. Amikor kilépek a gyár kapu-Less gyumoles ŐSZINTE GONDOLATOK AZ IFJÚSÁG VILÁGÁBÓL ján és a fiataloktól körülvéve sé­tálok a város szíve felé, egy felsza­badult sóhaj gyűlik bennem a ta­lálkozás végeredményeként: »végre a munkásifjúság is politizál — a szocializmusról, a saját közösségé­ről és jövőjéről«. S ezt a gondolatot nem győzi le másnap az a hír, hogy a Textil­művekben néhányan a független ifjúsági szervezet mellett vannak és harmadnap egy fiatal munkás mondata sem, aki a Nagymalom ifjúságának passzivitását említi előttem. P gy EPOSZ vezetővel talál­­koztam. Nagyon jókedvű és bizakodó. Félóra alatt kapásból fel­sorol mindent, amire kiváncsi va­gyok: szervezeteket, falukat, ese­teket és szerveket is. Megtudom tő­le, hogy 260 községből már százöt­venben alakult meg a szervezet, körülbelül 3700 taggal. Ezek mind elfogadták a központ programját és igen nagy az aktivitás körük­ben. Üiabban a szórakozási igény mellett másfajta jelek is vannak mifelénk — mondja. A múltkor tartottunk bent egy aktívát, ahol felállt nem is egy küldött és azt jelentette ki, hogy taggyűlést hív­tak össze és kimondták, hogy a helyi pártszervezettel együtt akar­nak dolgozni. A szőcsénypusztaiak így fogalmazták meg a jegyző­könyvben a határozatuknak ezt a részét: »Kitartanak a párt és ál­lam mellett«. — A szórakozás sem olyan, mint ahogyan egyesek azt gondol­ják. A nagyobb önállóság lehető­sége úgy látszik felébresztette a szunnyadó igényeket. Vannak olyan helyek, ahol ezüstkalászos tanfolyamot indítanak és mit gon­dol, milyen előadásokat és anya­gokat kémek? Talán meg fog le­pődni: A KIMSZ és annak fiatal­jai érdekli őket. Érdeklődöm az okokról. Azt mondja, úgy látják, hogy a párt törődik velük... Homokszentgyör­­gyön például a párt és fiatal veze­tője azelőtt is harcolt helyiségü­kért. Ezt nem felejtették el. »Oda állunk, ahol segítenek bennün­ket« — mondogatják. És az érdekes - említi még, — hogy rendszerint ott nincs szervezet, ahol ezt az ügyet valamelyik pártszervezet vagy lelkes párttag kézbe nem veszi. Mindjárt említ is egy tanácselnö­köt, egy megyei agronómust, akiket senki nem kért erre, mégis egy jó kis gárdát hoztak össze. — Nem túl rózsás a kép? — kér­dem tőle. — Hát igen, — mondja — vannak eseteim. A múltkor Hencsén kér­dezte tőlem egy fiatal tanító, hogy lesz-e KISZ. Mondom neki, hogy az újságban is olvasható volt. Er­re másnap beküldi nekem a le­mondását az EPOSZ vezetéséről. Hát most mit csináljak vele?... Búcsúzik, siet... Jó munkát Sza­bó elvtárs! Jó munkát Rab Kata­lin Darányban, Pap Ferenc Tabon, Székely Elemér Somogysárdon. Pezsgő életet a falun is, fiatalok! lV/f ilyenek is az élet ellentmon­­dásai és meglepetései!... Kutatom Csurgón, hogy miért kí­sérelt meg öngyilkosságot az ellen­­forradalom napjaiban Kincses Fe­renc, ez a csupaszív, a közért élő gimnáziumi igazgató, a párt hű harcosa. Mondják, hogy akkoriban sokan támadták, talán a diákok sem voltak megértőek vele szem­ben és még sok egyéb, ami az olyan kétségbeesett esetekben len­ni szokott. És a pártbizottság szobájába ép­pen akkor lép be két diák, hogy tisztelettel meghívják az intéző bizottság elnökét az iskola klub­délutánjára. Elgondolkoztató, ugye kedves olvasó? Elbeszélgetünk Horváth Andorral és Cséplő Csabával. Az előbbi szülei parasztok, az utóbbié pedagógu­sok. Most állnak az érettségi előtt. Szerintük Kincses igazgató kor­rekt ember volt. Védik tanáraikat, azok módszereit. Nem túlzóak, vé­leményüket mérlegelik, több ol­dalról világítják meg. Az ellen­­forradalom előttük érthetetlen volt, egyes társaik követeléseiben is sok volt a nevetséges túlzás. Igaz, hogy október előtt nem vol­tak teljesen egészséges állapotok, most viszont sok változás van jó irányban. Jó hatást kelt bennük, hogy a kormány lehetővé teszi a disszidálásból visszatért társaik to­vábbtanulását. Végül az érettségire terelődik a szó: mindketten tovább akarnak tanulni. »De mi lesz, ha nem lesz hely az egyetemen, ha nem sikerül a tervük« — kérdezem. Rögtön kész a válasz, mintha számot ve­tettek volna ezzel is. — Autószerelő leszek — mondja a tanítónő fia. És szereti majd azt a pályát is? Miért ne, a becsületes munka nem szégyen, — mondják mind­ketten. Д Megyei Könyvtárban mi­­után megtudtam, hogy a ka­posvári 5747 olvasóból 3136, te­hát több mint ötven százalék fia­tal, még elmondják a vezetők, hogy sokan vann8k közülük, akik több éve olvasók és aktív segí­tői a könyvtárnak. így kerül szó Müller Magdáról, akit a Petőfi utcai kis könyvköl­csönzőben kerestem fel később. Dél­után van. Egy sereg gyerek veszi akkor körül Tótszöílősiné tanító­nőt, aki elmondja, hogy Magda 10 éves kora óta jár oda, de most nincs itt, majd áthivatja. Addig be­mutatja Kiss Györgyit, aki szintén hasonló jó olvasója. »De bemutat­hatnék még több könyvbarátot is, ha kell« — mondja örömmel. Megvárjuk Magdit, aztán együt­tesen beszélgetünk. 15 évesek mind­ketten, frissek, pirosak, hamvasak. 1 siófoki pedagógusok felsorakoztak a párt mellé AZ ELLENFORRADALOM IDEJÉN az álhaza­fias jelszavak az értelmiség egy részét, s közöttük sok pedagógust is megtévesztettek. Az álhazafias jelsza­vak hatása ezután pedagógusaink között különböző formákban mutatkozott meg. Az ellenforradalom ide­jén egyesek (ezek voltak a kevesebbek) tettekkel se­gítették az ellenforradalom munkáját, pedagógusaink egy része pedig közömbösen szemlélte, egy részük pedig elítélte, helytelenítette, s ahogy csak lehetett, akadályozta az ellenforradalmárok ég az azokat segí­tők munkáját. Azt is meg kell azonban őszintén mon­dani, hogy különösen megyénkben, az ellenforrada­lom szervezkedésében, irányításában legtöbb helyen az értelmiségiek vitték a vezető szerepet. Nehezen engedett fel a tartózkodás November 4-e után egyes elvtársak — helytele­nül — általánosságban beszéltek az értelmiség ellen­­forradalom alatti magatartásáról. Nem tettek kü­lönbséget azok között, akik részt vettek az ellenforra­dalom munkájában, s azok között, akik ellenálltak vagy közömbösen szemlélték azt. Ez azután jogosan váltott ki a becsületes értelmiségiekből bizalmatlan­ságot, tartózkodást. Fokozta ezt még az ellenség tevé­kenysége is, amely igyekezett, hogy ezt a bizalmat­lanságot tovább növelje és a kormánytól, a párttól elszakítsa az értelmiséget. Pártunk megalakulásakor nem egy helyen talál­koztunk olyan jelenséggel, hogy a kommunisták bi­zalmatlanul fogadták az értelmiségiek jelentkezését, akik felvételüket kérték pártunk soraiba. Erre a ve­szélyre pártunk Központi Bizottsága is felfigyelt cs február 26-i ülésén hozott határozatában ezeket álla­pította meg: »Határozottan elítéljük egyes párttag­jainknál megnyilvánuló, elzárkózó magatartást az értelmiségi dolgozókkal szemben, mint káros és szek­tás hibát...« A határozat megjelenése után változás történt ezen a téren. S ma már csak igen kis mértékben tapasztalható a bizalmatlanság az értelmiségi dolgo­zókkal szemben. Kommunistáink ma már nem általá­nosítva beszélnek, az értelmiség ellenforradalmi ma­gatartásáról, hanem mindenkiről, tettei, cselekedetei alapján mondanak véleményt. Mégis, az értelmiségi párttagok részéről hosszú ideig bizalmatlanság, tar­tózkodás volt tapasztalható és ez legjobban pedagó­gusaink között mutatkozott meg és mutatkozik meg ma is. Siófokon is hosszú időre volt szükség, amíg pe­dagógusaink megtalálták a párthoz vezető utat, amíg felengedett a bizalmatlanság, a tartózkodás. S hogy mégis megtalálták a párthoz vezető utat, abban nagy része volt a kommunisták munkájának, de nagy része volt annak az értelmiségi ankétnek is, amelyen a siófoki értelmiség, közöttük a pedagógusok is el­mondhatták sérelmeiket, panaszaikat. Kosos pedagógus pártszervezetet tikárnak Az ankét után először az általános iskolában há­rom taggal, majd pedig a gimnáziumban alakult meg a pártszervezet öt taggal. Számban ez kevés, hiszen az MDP-nek mindkét iskolában jóval több tagja volt. Mégis mindkét helyen van most már egy mag, amely megkezdte és folytatja a párt erősítését. Sípos Béla elvtárssal, az általános iskola igazgatójával, a párt­­szervezet egyik tagjával beszélgettem terveikről, cél­jaikról. Elmondta, úgy gondolják, helyesebb lenne, ha a siófoki pedagógusok egy pártszervezetbe tömö­rülnének, mert így sokkal eredményesebb munkát tudnának végezni. — Ha megalakul a közös pártszervezet, tovább folytatjuk a pártépítési munkát. Számítunk arra, hogy még több volt MDP-tag és pártonkívüli is kéri majd felvételét. Szerinte is jó volt a már említett értelmiségi ankét. A jövőben még többet kell tartani. Mondja el ott mindenki őszintén a véleményét, ez segít abban, hogy az értelmiségből eltűnjön a tartóz­kodás, és segít abban, hogy megszűnjön a ma még tapasztalható közömbösség is — mondotta Sípos elv­társ. Az életre nevelik a fiatalokat Ezután az úttörő-mozgalommal kapcsolatos terve­ikről beszélgettünk Sipos elvtárssal. S a hallottak arról győztek meg, hogy a siófoki általános iskola pedagógusai helyesen látják az úttörőmozgalom je­lentőségét, az ezzel kapcsolatos feladataikat. Február 27-én megalakítottak egy öreg úttörő­­csapatot. Tagjai bizony nem a legifjabbakból, hanem szülőkből és pedagógusokból tevődnek össze. Vala­mennyien önként léptek be a csapatba. Ez lesz a szervezőbizottság, később pedig ők lesznek az úttö­rők vezetői. Alakítanak még egy 21 tagú patronáló csoportot is, a párt, a tanács, és különböző vállalatok, üzemek vezetőiből. A szülői munkaközösséggel együtt így 80—100 főnyi társadalmi bizottság lesz, amely segíti majd az úttörők munkáját. Az a célja az iskola pedagógusainak, hogy létrehoznak egy fiú és egy leány úttörőcsapatot 30—30 taggal, de legfel­jebb hetven fővel. Sok nagyszerű élmény vár a siófoki fiatalokra. A lányoknak kézimunka-, főző-, varró szakköröket, a fiúknak pedig modellező-, technikus szakkört és vízi szakcsoportot hoznak létre. Nyáron kirándulást is rendeznek, s ez idő alatt sátorban fognak lakni. A siófoki pedogógusok a fiatalokat az életre akarják nevelni. Panaszuk is van a siófokiaknak. Van az iskolá­nak egy harminctagú fúvószenekara, a hangszerek értéke kb. 80 000 forint. Hosszú évekig használták a hangszereket, de nem javították, mert nem volt rá pénz és most igen rossz állapotban vannak. Azt kérik, hogy a tanács költségvetésében minden évben adjon egy bizonyos összeget a hangszerek javítására. Tovább a jó úton Jó úton haladnak a siófoki pedagógusok. Kis lét­számmal ugyan, de a gimnáziumban és az általános iskolában is megalakult és dolgozik a pártszervezet és ez biztosíték arra, hogy a kommunisták véleménye, a párt szava egyre nagyobb befolyásra talál a peda­gógusok között. HELYES KEZDEMÉNYEZÉSEKET tettek a pe­dagógusok az úttörő-mozgalom fellendítése érdekében is. Folytassák tovább ezt a munkát, s neveljék az életre, a haza őszinte szeretetére fiataljainkat. Szalai László. Még nincs mindenről önálló véle­ményük, a könyvekről sem. Csak szeretik. Györgyi meglepetésre a számtant jobban szereti, mint a magyart, mert ebben sok szabályt kell betanulni. Mindketten gyer­mekorvosok akarnak lenni, s ha nem sikerül, vegyészek. Zenét ta­nulnak. sportolni járnak, vívnak, röplabdáznak. Másra alig van idejük. Egyéb dologról nem is igen be­szélnek. Csak Magda olvas újsá­got. Szerinte kár volt az egész októberi dolog. »Miért volt, mikor már mindenkinek kezdett jobb lenni?« — kérdezi. Nehezen emlé­keznek, hogy mit tanultak a szo­cializmusról. A szülők nem beszél­nek előttük politikáról. Az egyik apa géokocsivezető, a másik vas­esztergályos. Belemelegszenek a beszélgetés­be. szívesek és közlékenyek. Né­zem őket. Nincs multijuk, csak je­lenük és jövőjük. Eszembe jut Bárány Tamás: Csigalépcső című könyvének fiatal hősnője, aki az élet jogán eltántorít családja mel­lől egy embert. Nem, ezek mások gondolom magamban. Ezeknek van hivatásérzetük, van mibe kapasz­kodniuk. De ott a csapda is: hol kapcsolódnak majd a társadalom­hoz. a közösséghez? Mi fogja oda­közelíteni érzékeny és fogékony szí­veiket? ~VT onaton utaztam egy nagy ” fűrészüzem tisztviselőjével. frMtnoq ’ fegyelmezett ember. Volt időnk, elmeséltük egymásnak, hogyan jutottunk el az érettségi­hez. ő az egyetemig: Nehéz volt, csak az akarat volt töretlen, a­­mely az akkori gazdasági és tár­sadalmi gátakon át tudott vinni bennünket. önkéntelenül tettünk összehason­lítást a mai fiatalok hasonló prob­lémáival, és mi is eljutottunk ah­hoz a már szinte elcsépelt megálla­pításhoz, hogy a maiaknak szinte semmi erőfeszítést nem kell ten­ni, hogy valamit elérjenek. Nincs gazdasági és társadalmi akadály, amelyet zömüknek át kell ugor­­niuk. S épp ezért nem is tudják eléggé megbecsülni. A könyvtár vezetője állami aka­dályokat javasolt, helyeselte a pályázatok kiírását, a különböző foglalkozások elnyeréséhez, na­gyobb szigorúságot és a nevelési módszerek és kívánalmak változá­sait. De amikor leszálltam a vonat­ról, mégis volt olyan érzésem, hogy nincs teljesen igazunk. A tár­sadalmi és gazdasági gát ugvan valóban nem hat, de van egy har­madik akadály is, amelyről meg­feledkeztünk. Ez a jíét, a minden emberben, a lelkek legmélyén élő akadály: az önmaga tökéletesítésé­nek nagy próbája. S ebben benne van a saiátmasra és a közösség felemelé­sének feladata is, a lelkesedés és a hit egy új világrend tökéletesíté­se iránt. S ez a fiatalokra talán még jobban érvényes feladat. Ha ehhez most október után még hozzávesszük a , politikai érte­lemben vett megrázkódtatásokat, amelyek kihatottak és kihatnak ma is erre a gátra, emelik azt, nyil­vánvalónak kell lenni, hogy a fia­talembereknek segítségre van szük­ségük. Tj1 el tehetné valaki most nekem ^ is a kérdést: nem rózsás-e a kép túlságosan? A fiataloknak talán nincs mit tenniök? Erre azt mondanám, hogy isme­rek én is iszákos fiatalembereket, eizüllött lányokat, tudom, hogy találtak nolitikai röpcédulákat egves iskolákban, és vmnok. akik vérre szomjaznál:. Nemcsak én, de a fiatalok is elválasztják magu­kat ezektől. Bár talán ezek sem elveszettek, nem lehetnek azok. De azt is hadd említsem, hogy láttam munkában a bolhói fiata­lok cséplőcsapatát, tudom, hogy a a Barcsi Fűrészüzem ifjaira min­dig számítani lehetett a nehézsé­gek idején. A pénzért és jutalom­ért is, de nemcsak1 azért. A hamis általánosítás ezen a te­rületen legalább olyan káros, mint máshol. És fiataljaink jóval töb­ben vannak a társadalmon innen, mint túl. Ne felejtjük, hogy min­denütt ott van a zöm, amelyre biz­ton számíthatunk. A helyes jelen­ségek tagadása a hibák felismerésé­től fosztana meg bennünket, a hibák eltagadása a régi hibák megis­métlődésére vezethet, vagy a jó je­lenségeket fedné el előlünk. Igaza van az ifjúsági vezetőnő­nek: a mi fiataljainkban van lel­kesedés, erő bizalom. Ezek a tu­lajdonságok most ijs a mieink. a szocialista társadalomé. Ä jövőben a társadalom, a szülők segítségé­vel még inkább az lehet, mert, a jó tulajdonságok kifejlődésére nenrl elég csak egy ember akarata. i És akkor: lesz gyümölcs a fán! Csákvári János

Next

/
Oldalképek
Tartalom