Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-15 / 62. szám
A siófoki járásból jelentjük: A földrendezés végére járnak... Aki e napokban végigmegy a siófoki járás községein, nem tagadhatja le, hogy itt a tavasz. Mindenfelé dolgos embereket lehet látni a mezőn, Traktorok, fogatok szántanak, vetnek, boronáinak a földeken. Egyszóval: minden községben serényen halad a tavaszi mezőgazdasági munka S míg ezt a szorgos népet nézzük, arra gondolunk, vajon a földrendezés nem akasztja-e meg ezt a nagy lendületet a járásban? Ez a kérdés vezérelt bennünket a járási tanács mezőgazdasági osztály vezetőjéhez, Szabó László elvtárshoz. — Hogy halad a földrendezés a járásban? — Bátran mondom, hogy jól... Mi előre számoltunk azzal, hogy be kell fejeznünk, mire a nagy tavaszi munkák megkezdődnek. Igyekeztünk gyorsan számba venni a földeket, hogy aztán az elosztáshoz, illetve földműveléshez kezdhessenek a községekben. Ezért a járás öt földnyilvántartója segítette és segíti a községi tanácsok e munkáját. — Hány községben kell rendezni a földeket? összesen tizenöt községben vált szükségessé. S e községekben — Teleki kivételével — tagosítva van a terület. A múlt hét végére már tizenegy községben be is fejeződött a földrendezés és a még hátralévő négy községben is mérik már ki a területet a gazdáknak. — Van-e olyan község, ahol még most is követelik a termelők az »ősi föld«-et? — Akad ilyen. De mi megmagyarázzuk a rendeletet s aszerint is járunk el. A szövetkezetből kilépett tagoknak a tagosított táblán sorban hasítottuk ki a területet, aszerint, kinek mennyi jár. De megmondtuk ezeknek az embereknek, hogy maguk között illetéklefizeíés nélkül is összecserélhetik a földterületeiket. Az egyéni gazdákkal pedig tudattuk, hogy a 14 százalékos illeték lefizetésével cserélhetnek földet. Ezt meg is értették, s eddig még nem is volt ebből eredő visszásság a járásban. — Hány egyéni gazda kért kártalanítást a Járásban? 3.3(1 jogos kérés van, s ezeket Ellenforradalmi röplapokat tálaltak a március 5-i razzia alkalmával a siófoki gimnáziumban. A rendőrség értesülést szerzett arról, hogy az iskola egyik osztályában ellenséges hangú feliratot írtak a táblára. A kutatás során több ellenforradalmi röplapot is találtak, melyek a magyar és szovjet vezetőket gyalázták, valamint sztrájkra uszítottak. E novemberből származó röplapok mellett a diákok által kézzel írt gúnyos feljegyzések is előkerültek. Az egyik diák pl. levelet írt jugoszláv barátjának, melyben közli, hogy »nagy kezdeményezésünk elmaradt, de továbbra is számítanak rá .. .<• A razzia után három diákot kizártak az iskolából. Otthont a művészetnek Két évvel ezelőtt alakult meg Siófokon a Képzőművészeti Kör. Tagjai lelkes, szépet és nemeset szerető emberek, akik rendszeresei összegyűlnének, ha... ha nem jönne közbe mindig valami. Fájdalom, de munkájukat hol helyiség-, hol tüzelőhiány gátolja. Igaz, kaptak otthont a gimnázium egyik termében. Ezt hónapokig nem tudták használni fűtőanyaghiány miatt. Jelenleg is egy lakásban, Muzsinszki Nagy Endre festőművész, a Képzőművészeti Kör vezetőjének lakásán gyűlnek össze. S bár közeleg a jó idő, a művészet rajongóit ismét gond gyötri. Ez év szeptemberétől ugyanis szüksége lesz a gimnáziumnak a teremre, s ők ismét műterem nélkül maradnak. Ám van egy megoldás. A Fő utca 112 alatti iskola egy külön terme az ősszel felszabadul. Ez kisebb költséggel átalakítható lenne, s kiválóan alkalmas a Képzőművészeti Kör számára. Az ősz még messze van. De szeretnénk idejében felhívni az illetékes helyi szervek, s a megyei művelődési osztály figyelmét is, hogy segítsék, oldják meg a kör gondjait, nyújtsanak otthont a művészet számára. előreláthatólag kártalanítani tudjuk. A jogtalan kérelmeket nem vettük számba. — Mikor fejeződik be a földrendezés a járásban? — Minden lehetősége megvan, hogy a héten a végére járjunk. S ezen igyekszünk is. Biztos vagyok benne, hogy a siófoki járásban a földrendezés miatt nem lesz fennakadás a tavaszi szántás-vetésben. AJM.Tfc* 4 „A VÉN BOLONDOK“ — is az ifjak f^súfnév, gúnyolódás, vagy ta^ Ián irigység? Erre gondol az ember, ha Balatonkilitin jár, s ettől, vagy attól ilyet hall: »játszanak ám a vén bolondok!-«... Miért hívják így őket? »Mert hogy ezek vének már, aztán mégse tudják abbahagyni. ■.« Hanem, hogy e szavakból nem gúny, nem szemrehányás, inkább büszkeség, tekintélytisztelct csendül ki, az biztos. Ha másból nem, hát abból lehet ezt tudni, hogy alig akad еду-két ember, vagy még annyi se, aki elkerülné a. kultúrházat, ne keresne szórakozást, felüdülést, az öregek szava, játéka nyomán. Nos, ha már itt tartunk, áruljuk el, hogy a »vének-« nem A betonon innen és tol Í* Siófok két utcarészletét örökítettük meg. Különösebb kommentár nem szükséges ehhez, mégis néhány .sorban hadd figyelmeztessünk, jéakaxóan. * Az első kép a Battyányi utcában készült. Beton út, ffasor, parkírozás: ez az üdülőtelep. Második képünk a (Pázmány utca félméteres sártengeréről, mocsárhoz (hasonlítható útvesztőjéről tanúskodik. Ez a lakótelep. ' Nem, szó sincs arról, hogy az üdülőtelep rendje, tisztasága megfelel a követelményeknek. De a Pázmány utca ilyen mérvű elhanyagolása súlyos vétek. Csalt < egy-két példát említsünk. A mentőautó nem tud be-1 menni a környező utcákba, s a halottaskocsi felborul i a nagy sárban. A fényképezés láttán emberek csopor-' tosultak az utcán örömmel mondván: — Csakhogy ezt' is észreveszi valaki! Vajon lesz-e eredménye? A választ Siófok községi egészségügyi szerveire; bízzuk... 1 Ősz, szakállas férfi halad kerékpáron a kőröshegyi kövesúton. Kimérten, lassú tempóval tapossa a pedált... A kormány egyik szarván. műszeres táska himbálódzik. Messziről ráismernek az útmentén szántó-vető emberek Molnár Imre körállatorvosra. Sokszor megfordult már közöttük harmincegy év alatt. Mert azóta teljesíti hivatását ebben a körzetben, öt községben. .. Míg jó volt az autója, azzal ment. Aztán, hogy cserben hagyta az öreg motolla, rossz idővel lóháton, jó úttal pedig kerékpáron rótta a kilométereket. Bizony autóval sokkal kénye! - mesebb és gyorsabb is lenne... Legtöbb balja, gondja a szarvasi ószágpk májmételykóros . megbetegedése miatt van. Ez a nyavalya már sok áldozatot követelt. Disztcloznak, disztoloznak, de ez nem minden. Más is kéne ehhez ... Idáig jutott gondolatban, amint a vízöntötte, lápos legelőhöz ért, amelyen sziporkázva, csillogott a délutáni napsugár. Regénybe illő, s vászonra kívánkozó táj képe ez a nádas, vizes Egy állatorvos gondjai berek. .. Sokan elgyönyörködnének a láttán. De ő gyűlölettel, felindultan szemléli ezt a tájképet. Ez a süppedő, zsombékos, tüskés, mocsaras hatvanhét holdas legelő az okozója a májmételykórnak... Árkok kellenének ide keresztbe, hosszába, jó mély árkok, amelyek leszívnák és elvezetnék ezt a sok vadvizet. S aztán m#» fel kkfilene törni az egészet, betrágyázni és bevetni fűvel. .. Már ez is jelentene valamit . az állattenyésztés megjavításában. De nem oldaná meg a problémát. Hej, pedig de meg kéne már keresni a módját.!... Igaz, a begyűjtés eltörlése, s az, hogv szabad keze van a parasztnak a gazdálkodásban sokat számít. Több takarmánya lehet a jószágnak. No, de legelő nélkül egy ekkora község? Micsoda tehéncsorda, meg disznófalka járta itt az egykori kőröshegyi négyszáz holdas legelőt valamikor. Csak úgy özönlöttek ki reggelenként az udvarokból az állatok, amikor a pásztorok kihajtottak... Kecskét csak elvétve lehetett látni ebben a faluban. S most? Most meg ha az ember sorbajárja a gazdáknál az istállót,. hát csak itt is, ott is egy kecske mekeg rá a tehén, a tehenek helyéről. Nem egy tizennégy-tizenöt holdas gazdánál a szarvas jószágáliományt egy-két kecske teszi ki. De ahol van szarvasmarha, azzal sem lehet dicsekedni. Ha jó bőrben hozták is ide a faluba, itt elsatnyul. Pedig de kellene ide, a sok jószág. A híres kőröshegyi bor sem terem meg istálló trágya nélkül. Zsírozni kell a szőlő földjét is. S ezeknek a kőröshegyieknek a szőlő meg az állat az istenük. .. Hányszor, meg hányszor elmondta már ezt értekezleten, meg egyéni beszélgetések közben is az illetékeseknek. Csak azt nem merte elmondani, hogy kár volt a régi legelőt elvenni a kőröshegyiekről. Pedig így van, kár volt... Még akkor sem tágít ettől a véleményétől, ha akárminek nézik emiatt. Mert senki nem tudja, nem ismeri jobban ennek a községnek az állattenyésztési körülményét, múltját és jelenét, mint o, aki több mint három évtizede kíséri szemmel ezt. Valamikor négyszáz hold legelő volt itt, az erdőlegelővel együtt. Hát ha vettek is el ebből erdőnek, de legalább ne ilyen sokat!... De mert a susnva benőtt háromszáz holdat, hát erdőnek nyilvánította ezt az erdőgazdaság. Hogy mi lesz a kőröshegyiek szarvasmarhatsnyésztésévfcü, Jesz-e legelőjük, ki törődött ezzel... Ez így nem mehet tovább. Hiába ide az állatorvos, meg a gyógyszer, ha nincs megfelelő legelő. Ezt meg kell érteniök azoknak is, akiken múlik, hogy a kőröshegyiek álattenyésztési problémája megoldódjék. — Csak most jönne valaki, akinek ezeket a dolgokat elmondhatnám! — érlelődött jneg felhatározása. — Mert most aztán kiönteném, ami a szívemet nyomja. így hát éppen jókor találkoztunk össze Molnár doktorral. S el _;s mondta, amit akart, bár később már látszott rajta, hogy azért jobb szeretné, ha csak magunk között maradna az egéfez... , Szűcs Ferenc is olyan nagyon öregek. De így hívják őket, mert faluhelyen — kiváltképpen másutt nem nagyon szoktak hozzá, hogy idősebb, családos emberek, bajszos férfiak, gyermekes anyák »mókázzanaka színpadon... Kilitin ez nem újság, hisz az öregek lelkesedésből túltesznek talán a fiatalokon is. Mert bizony kevesen vállalkoznának arra, hogy egésznapi jéghordás után minden este ott legyenek a próbákon. Gondán József ezt teszi. Még a feleségét is magáival hozza, pedig az nem is szerepel. Csak amolyan »patronusa« színész fér jénelc, no és segédrendező, kellékes, vagy amire éppen szükség van. A negyvennyolc éves Hencz Lajos bácsi már két nevet is kenőit a falutól: úgy hívják, hogy az »öreg bajszi«, meg »Zsiga te...« Ez utóbbi a »Cigány«-ból maradt ró. s büszkén viseli, már csak azért is. mert olyan nagyon megjegyezték az emberek az ö alakítását.. . IУ an köztük háromgyermekes ' családanya, Marity Alajosné és olyan is, aki két lányával együtt szerepel. Ö a »János vitéz« boszorkánya, Orgonás Pálné. Nehezebb a dolga az olyan színjátszónak, akinek hadakozni kell hites urával, hogy ne gátolja az asszony kedvtelését. Ha nem félnénk, hogy a családfő megsértődik, hát elárulnánk, hogy Török Sándornéról van szó... És bármilyen szomorú, a két komikusnak van a legnehezebb dolga. Kolozs István és Huszár Frigyes ugyanis humorával és lábaival adózik a kultúra oltárának, mart, hogy a falu legtávolabbi részéből járnak a próbákra. Szóval — ha igazságosak akarunk lenni —, inkább ügy hívnánk őket, hogy »lelkes fiatalok...« . Megkülönböztetés csak azért van, mert a »vérek« mellett van egy ifjúsági kultúrcsoport. is Belatonkililiben, amely hasonló ambícióval és sikerrel szerepel mér évek óta. C ahogy nő a rendezvényeid ^ száma, színvonala, úgy növekszik az igény is. 1950 ótaszebbnél-szebb előadások tanúi lehettek e kultúrát kedvelő / falu lakói. Játszották már a János vitézt, a Cigányt, a Marica grófnőt, a Csikóst és ki tudja még hány közkedvelt darabot. Ezévre a Mágnás Miskát tervezték, no és a fiafalok megtanulták, be is mutatták már Gárdonyi: Fehér Annáját... Most már olyan nagyszámúi »színházlátogatót« nevelt ki a két kultúr csoport, hogy szinte nem tudják kielégíteni az érdeklődőket. Ha új darab van műsoron, hatszor is telt ház előtt játszanak faiját községükben) s fa.ég nkkor is akad panaszos, akinek nem jutott jegy... (Csak zárójelbe tesszük ide, hogy tavaly huszonhétezer forint bevételük volt...) Kitűnő zenekara is van a csoportoknak. a pedagógusok szolgáltatják a közkedvelt operettzenét. A környékbeli községek lakói már jól ismerik, szívesen látják őket. Ságvár. Ádánd. Szabadi, Jut. Nvim, Zamárdl, Kőröshegy, Szólód, Köt-' cse szerepel a körutak naplójában. Talán úgy is mondhatnánk: kulturális közvont ez a falu, nem hiába nevezik a járás legjobbjának. Sokan megkérdezték már: mi a titka ennek? Hogyan tudják itt még az öregeket is rábírni .a színjátszásra? A válasz mindig az volt: — Nem titok ez kérem. Egyszerűen: a kilitiek nemcsak tudnak, de szeretnek is játszani. Nem sértődékenyek, s a felzúgó tapsorkán lelkesíti őket... Д7о és tegyük mi hozzá: van ' egy szerény, lelkes vezetőjük Bazsai Lajos kultúrott'nonigtzgató személyében. Mert ez is sokat számít. »Vén bolondok« — bocsánat —, idősebbek és fiatalok együtt élvezik, terjesztik a kultúrát Balatonkilitiben. Nagyszerű munkájukhoz csak további sikereket kívárúhatunK. J. B.
