Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-15 / 62. szám

Akkor is voltak emberek

A napokban felkerestem

azt as embert, aki azokban a ’.ehéz időkben megkísérelte, hogy egmentsen a börtöntől. Nem rajta ült, hogy ez nem sikerült.

Rögtön, megismerem a szálló ajtaából. Miklós Ferencnek hívják és foglalkozása szerint a Béke- Szálló portása Kaposvárott, örül, amikor megmondom jövetelem célját és nagyon szívesen jön velem, hogy visszaidézzük azokat a napo-Hogy is történt?

Ránk már pontosan nem emlézik, mert — ahogyan mondja — s hasonló esetek is voltak ezben. Ezért én pergetem vissza ‘ emlékezés lapjait.

— Akkor már második napja volank a második emelet egyik

négyágyas szobájában, (úgy van,— mondja, — a 49-esben). önök tudták rólunk, hogy pártfunkcionáriusók mindennel nem értenek egyet, pót. ki kellett állítanunk, mi pedig sejtettük és néhány kis beszélgetésből megértettük, hogy a szálló dolgozói között sok a barátunk és sok mindennel nem értenek egyet. S ez nagyon jól esett nekünk.

— De azt is tudtuk, hogy a Megyei Pártbizottság egyes funkcionáriusai már a börtönben vannak, olvastuk a megyei lapot, amely napról-napra vérgözösebbé vált, hallottuk a jelszav>akat, melyeket felvonultatott elemisták és civilek kiáltoztak a fogyatkozó menetekben.

— Csütörtökön az ebédnél már alattomos és gúnyos tekintetek szálltak asztalunkhoz és hallottuk, emint a szálló dolgozói indulatosan tárgyalják Vidpvics volt főispán beszédét. Sok illúziónk már nem volt a jövönkre nézve.

— Ketten sétára indultunk délután, talán azzal a ki nem mondott céllal, hogy megoldást találjunk helyzetünkre. Ismeretlenek voltunk a városban, tudtuk, hogy a kommunisták lakásait megfigyelés alatt tartják, láttuk a felfegyverzett fiatalokat és a MÖHOS'Z- szervezet fegyvereinek autóra rakását. Mindent megértettünk.

— Visszatértünk. A szálló hallja tele volt fegyveresekkel. Vissza nem fordulhattunk, megindultunk,, hátha rákerül feljutni. Ekkor történt az, amiért tulajdonképpen köszönetét akarok Önnek mondani.

Hallottam, amint faggatják.

mondja meg, kik hol vannak. És ön mutogatja a lakónévsort és magyarázza, hogy senki sincs itt, csak sportolók, egy diák, egy házaspár, s pár ember, akiket ők is ismernek. Rólunk hallgatott.

— Amikor a lépcsőre tettük lábunkat, a rendőrőrmester ránkcsapott és mint megbízhatatlanokat végig kísért a városon, egyenesen a börtönbe. Két másik társunk egy óra múlva következett utánunk.

Mint a láncszemek.

Köszönetemet zavartan hárítja el. Szerinte ez nem nagy eset. E- helyett elmondja, hogy a szálló igazgatóját szinte az egész személyzet tudtával rejtegették.

Odahívja Szalai József

pincért és elmondatja vele ezt a történetet is. Balogh Lajos igazgatót a szállóban helyezték el, feleségét és gyermekét is odahozták. Később a lakásukra mentek, ellátták őket a szükséges dolgokkal, tájékoztatták az eseményekről, kártyáztak, hogy elűzzék a nyomasztó gondolatokat. És ebben a főkönyvelőtől a szakácsig, Kesztyűs János pincérig sokan benne voltak, és nem tudtak róla azok, akikre a vállalatnál ez az ügy nem tartozott.

Még mellékesen megemlítik, hogy az egyik házkutatásnál az üzletvezető egy AVH-s tiszt feleségét, akinek az ott-tartózk.odásáról nem tudott, remegve a felelősségtől, de mégis kimentette az ellentmondásokból.

Miért tették

Faggatom őket, miért tették. Sajnálatból, vagy puszta kötelességből? Ügy látom erre a kérdésre

nem készültek. Úgy látszik, nemcsak az érzések voltak fontosak. Miklós Ferenc sem érzéseire hivatkozik, inkább 'az ökokra:

— Én 1946 óta vagyok kommunista. Az egész családom az, nevelőapám is 19-es vöröskatona. Mióta felnőttem, a mozgalomban élek. Feleségemet a pódiumra állították és elküldték a Barneváltól, mert harcosa volt ügyünknek. Nincs mit tagadnom és nincs miért félnem. Az itt megalakult munkástanácsnak is megmondtam,, hogy kommunista voltam és az is maradok. S ez előtt meg kellett hajolniok.

Nézem Szalai Józsefet, hallóin, amint azt mondja, hogy a. túlzások nem tetszettek, neki és tudom, hogy őt meleg emberi szíve és igazságérzete vezette eddig és a párt teszi ezt mtjd benne tudatossá a közösség iránt is. Mert ezek után vették fel az újonnan alakult pártszervezetbe.

Nézem e nemesszívű embereket és eszembe jutnak a fényképek, melyek a dühtől, az állatiasságtól torzult arcokat reprodukálják. ______

Nem lehet elfelejteni őket, de nem lehet elfelejteni a százakat és ezreket sem, akik megnyitották ajtajaíkat és szivüket, akiknek gerincük egyenes maradt akkor is, amikor az árulóké össze roppant.

Emlékezni kell a ladi parasztra, "aki a neki idegeneket bújtatott, az orvosra, aki a családtagokat vette szerető gondoskodásba, a tanítóra, aki felemelte szavát a: erőszakosság ellen, és mindenkire aki jó szót szólt az üldözötteknek Ez alakuló világban legyünk azon hogy minél több ember legyen, ak minden körülmények között embe: és kommunista tud maradni.

csákvAri János

BEJTVÉHYVEBSENY

Hatalmas, festett tábla hirdeti Csurgó főterén, hogy a járási könyvtár rejtvényversenyt indított. A verseny igen érdekesnek ígérkezik. Négy héten keresztül öt-öt kérdésre kell választ adni a pályázóknak, s a témakör is változik.

Az első héten a magyar irodalom, utána a világirodalom, majd a művészet és a sport terén szerzett ismereteikről »vizsgázhatnak« a verseny résztvevői. Az észtcsiszoló és művelődést, szórakozva

tanulást elősegítő kérdésekre t z egyes fordulók, vagy a verseny befejezése után kell beküldeni megfejtést.

Az első díj kisorsolásában azok vehetnek részt, akik 5.8, a többi nyeremény sorsolásában pedig azok, akik legalább 15 kérdésre adtak helyes választ. A nyeremények, már megtekinthetők a könyvesbolt kirakatában, s szerepel közöttük Hanzelka—Zikmund: A folyón túl van Argentína című könyv is.

Ä csurgói Sicst&Sek életéből:

Ás EPOSZ gondjai

Február 3-án huszonöt taggal megalakult a községi EPOSZ-szervezet. Nem sokkal a megalakulás után a fiatalok teaestet rendeztek, amely igen jól sikerült. Műsorral is készültek, s ezzel elmentek ven. cégszereplésre Porrogszentkirályra is. Igaz, hogy a vendégszereplésre ráfizettek, mert a rossz szervezés miatt kevés volt a közönség. De ez nem keserítette el őket. Most egv háromíelvonásos színdarabot tanulnak, s> tervülc az, hogy ezzel is felkeresik a környező községeket.

Az EPOSZ kapott a járási kultúrotthonban egy helyiséget, de ezzel nincsenek megelégedve. A különbőz» rendezvények, szakkörök munkája akadályozza a fiatalok tanulását, szórakozását.

— Adjanak nekünk egy olyan helyiséget, amivel mi rendelkezünk, Vannak közöttünk kőművesek, asztalosok, megcsinálunk mindent, berendezzük a helyiséget. — Arról is panaszkodnak az EPOSZ fiataljai, hogy a DISZ tulajdonát képező rádiót, különböző sportfelszereléseket egyesek »megőrzésre elvittek« és most nem akarják visszahozni. Az EPOSZ-ban kevés a lány, huszonhárom fiú és mindössze két lány van a szervezetben. Azt mondják, a mamák nem engedik el a lányokat. Ne nyugodjanak ebbe bele, hiszen ahhez, hogy az EPOSZ eredményeser tudjon dolgozni, színdarabokat tudjanak tanulni, táncolni tudjanak’ lányokra is szükség van.

Mi újság a Faipari Váiialat MBFISZ szerkezetében ?

Amikor az üzem fiataljaival beszélgettem, úgy éreztem, Csurgón valami hiba van a fiúk és a lányok között. Ugyanis az üzemben március. 1-én megalakult a MAFISZ-szervezeí, de az ott dolgozó lányok tartózkodnak az ifjúsági szervezetbe való belépéstől.

„A lányok csak veszekednek£í

Varga Jánossal, a MAFISZ elnökével beszélgettem arról, hogyan akarják erősíteni ifjúsági szervezetüket. Hiszen ma még csak: tizenöt tagja van a MAFISZ-nak, az üzemben pedig elég sok fiatal dolgozik.

— Megkérdeztük a lányokat —- mondotta Varga János —-, de nem jönnek közénk. »Mi pedig nem könyörgünk senkinek. Különben is a lányokkal a DISZ-ben is csak baj volt, mert mindig csak vitatkoztak, veszekedtek. Amikor népi táncot tanultunk, a lányok közül!a régi, használt ruhákat senki nem akarta felvenni, mindenki csak újat szeretett volna, ezért állandó veszekedés volt közöttünk

Furcsa és nem éppen hízelgő vélemény ez az üzemben dolgozó lányokról. De úgy érzem, Varga Jancsi ezt a véleményét j kissé elhamarkodva tette meg. Ahogy beszélgettünk, közben figyeltem a mellétünk elhaladó lányokat. Bizony valamennyien szorgalmasan dolgozlak. ,s nem látszott rajtuk, mintha kiállhetatianak és veszekedök lennének. Javaslom a Csurgói Faipari Vállalat fiataljainak, gondolkodjanak azon, hol követtek el hibát, s találják meg azt a módszert, ami a lányokat is vonzza az ifjúsági szervezetbe. Erre jó alkalom lesz az a teadélután, amit az üzem fiataljai rövidesen rendeznek. Hívják meg oda a lányokat is, s győzzék meg őket arról, hogy nekik is ott a helyük az ifjúsági szervezetben. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a fiúk ne ítéljenek elhamarkodottan.

Örömmel jönnek a fiatalok

Nemrégen alakult meg az ifjúsági szervezet, de a fiatalok (egyelőre még csak a fiúk) örömmel keresik fel klubnapokon a MAFISZ he-' lyiségét. Kicsi ugyan a hely, de rrégis csak a fiataloké. Mivel foglalkoznak? Egyelőre repülőgépmodelk két készítenek. Ehhez anyag van, csak a szerszámok hiányoznak. A járási MÖHOSZ vezetői megígérték, hogy rövidesen szerszámot is kapnak. S akinek ninqs kedve a, modellezéshez, az is eltöltheti idejét, megtalálja szórakozáséit az asztalitenisznél vagy a röplabdapályán. Reméljük, mire legközelebb meglátogatjuk őket, azt tapasztalhatjuk, hogy az üzemben dolgozó valamennyi fiatal, lányok, fiúk tagjai a MAFISZ-nak és ott keresik meg, szórakozási, tanulási lehetőségeiket.

A gondolat, a szó és a cselekedet egységéről

OLYAN SZÜKSÉGE VAN AZ EMBERNEK az újságolvasásra, mint a mindennapi kenyérre — szoktuk mondani, ha szóba került az újságolvasás.

Október 23 előtt a fenti meghatározásnak volt egy 'kis szólamszerű íze. Én azonban nem éreztem így teljes mértékben.

Napjainkban viszont — az újság a politikai tájékozódás szinte egyetlen fóruma. Nem mindegy tehát nekünk olvasóknak, hogy a politikai tájékoztatások milyen ideológiai elgondolások alapján (születnek meg és az olvasóközönséget milyen irányú nevelésben kívánják részesíteni. Nem mindegy nekünk, olvasóknak (kommunistáknál! és a szocializmust szívvel, lélekkel, őszinte akarattal építő pártonkívülieknek), hogy ellenforradalmár, vagy kommunista érzelmű-e az a múzsa, amelynek hömlokcsókjától az író ellenünk, vagy mellettünk agitáló írásművet készít.

Elmondhatjuk most már, hogy pártsajtónk egyre gazdagabb olyan írásokban, melyeknek fénye a marxizmus-leninizmusból táplálkozik ... Elmondhatjuk most már, hogy pártsajtónk fénye kétszázezer, sőt már ennél is jóval több kommunista fényerősségével világít. Igaz, sok meleg fényt elemészt a még meglévő rideg sötétség. De hogy biztos a fény győzelme —■, ahhoz semmi kétség nem fér. Ahhoz sem,- hogy az eddigi győzelemben nagy érdeme van a Népszabadságnak, illetve a lap bátor, kommunista írónak (Mesterházi, Dobozi, stb.), akiknek írásaiból érződik, hogy minden soruk a kommunista író szívéből indultak el, az ész és a toll csupán a sorok megformálásánál segédkezett. Elmondhatjuk most már sok írásra, hogy a magyar haza iránti szeretet szülte minden gondolatukat, melynek célja a- nép fiává visszaváltoztatni az elfajulni készülőket, lerántani a kokárdás álarcot a magyar néppel együtt érezni soha nem tudókról és tanítani a testvéri, okos szót megfogadókat és követőket.

J\[EM TITOK, HOGY NEKÜNK

* jóval több újságírónk, esetenként újságba író írónk van, mint amennyien napjainkban ezt tehetségüknél fogva megteszik. Pedig közülük többektől — gondolom — szívesen olvasnánk olyan írásokat, melyekben a magyar nép közeli és távoli múltját elemezgetve, elvezetnék népünket jelenünk helyes értelmezéséhez, nem hallgatva el jövő életünk kialakítására vonatkozó tanácsaikat sem. Szívesen tanulmányoznánk — gondolom — mi, somogyiak is pl. Veres Péter olyan írásait, melynek szellemét a magyar nép életútját igazgató igazi' atyai féltés tenne különösen értékessé. Tudna Veres Péter a proletár diktatúra erősítését szolgáló, sokunk helveslésével találkozó gondolatokat szavakba önteni? Tudna...! Bizony tudna.., ! Veres Péter korábban a Szabad Nép hasábjain nem egyszer mondott véleményt politikai, irodalompolitikai kérdésekben.

Jó ismerője Veres Péter a magyar nép, különösen a magyar paraszt gondolatvilágának, múltbeli és jelenlegi életkörülményeinek. Emellett kitűnő író. Feladata lenne tehát az igaz és okos szót elhinteni a nép között. Hiszen mily nagy bőségben van ő az igaz hazafiságrá nevelő, meggyőző szónak. Van a múltban példa, mely igazolja ezt. Mire vár hát? Miért nem szórja kincseit szerteszét? Miért nem oldja meg nyelvét a nép sorsa iránti kötelező felelőssége?

Amikor 1956 nyarán Nikién, a Berzsenyi Múzeum felavatásának ünnepségén személyesen megismertem, igen rokonszenvesnek találtam. Egyszerűsége, közvetlensége, emberszeretete — biztos vagyok benne még ma is nagyon sok niklai ember emlékezetében él. Azon a verejtékcsorgató vasárnap délutáni ünnepségen — annak ellenére, hogy irodalmi jellegű ünnepség volt, — szó esett, nem kis mértékben gazdaságpolitikai kérdésekről is. Ennek így kellett lennie, hiszen sok ember jött össze akker. A furcsa nem is az volt, hogy politika is szóba került, hanem inkább az, amikor Veres Péter valamelyik vitát »dehát én nem. politizálok« mondással zárt le.

Azóta is sokat gondoltam erre a pár szóra. Valahányszor eszembe jutott, annyiszor mondtam magamban, hogy ez az állítás nem lehet igaz! Mint ahogy nem is volt az! Mert politizált Veres Péter akkor is, amikor írásaiban megmutatta a falusi proletárok felszabadulás előtti szolgaságba fojtott keserves életét, szembeállítva a jelenlegi élettel, a múltban hagyott nyomorral. És politizált akkor is, amikor október 23-án beszélt az ifjúsághoz. És politizál ma is, amikor nem szól azokhoz, akik várják a jelesebb írók munkára jelentkezését.

Politizáljon Veres Péter szóban és teltben egyaránt és egyformán.

tT ÍRDETTÜK EDDIG IS, vall■*-* juk ezután is, hogy a kommunistáknál a szó és a tett egyet jelent. Mindjárt el is ismerem, hogy a múltban elkövetett hibák összességéből erre a jelszóra is jut valami. De azt is kijelentem, hogy az elkövetett hibák ellenére hazánkban a felszabadulás óta nagy lépéseket tettünk előre a szocializmus építésének újtán. A párt politikájának megalapozása során minden alkalommal kiemelte a fejlett technikán alapuló ipar megteremtésének szükségességét, vallotta szüntelenül, hogy a mezőgazdasági áruk bőségét csak a nagyüzemű mezőgazdálkodás képes megteremteni. Ezeknek a gazdasági követelményeknek megfelelően irányította gazdaságpolitikai ténykedéseit. Az elkövetett hibák ezt az állítást nem igazolhatják, inkább erősítik. Még az ellenség sem —- vagy csak az — mondhatja, hogy az MDP a szocializmus építését hirdette ugyan, de a gyakorlatban nem annak megvalósításán fáradozc tt. Vannak azonban tapasztalataink arról, hogy íróink egyes csoportjánál igen nagy — nyíltan ugyan be nem vallott — szakadék volt a titkos gondolat és a kimondott szó között.

A Somogyi összegezés budapesti Kossuth-klubi vitájának lényege pl. nem abban domborodott ki, hogy

megmutatta volna a mezőgazdaság szocialista átalakításának leghasználhatóbb módját, hanem abban, hogy a párt által már korábban felismert és részben már kijavított hibák ismételgetése és felnagyítása során életképtelen szervezetnek igyekezett beállítani a termelőszövetkezeti mozgalmat.

Flazudnék, ha azt mondanám, hogy azon a vitán hangzott el- olyasmi, hogy íel kell hagyni a termelőszövekezeti mozgalommal, vagy a szocializmus építésével. Sőt, inkább azt hallottuk, hogy a vita minden résztvevője a szocializmus építése szükségességének szószólója volt. Csupán az volt a szomorú, hogy a Somogyi összegezés egyes vitázói nem beszéltek őszintén. Természetesen azért, mert akkor még nem lehetett teljesen kendőzetlenül beszélni arról, amit október 23-án teljes nyilvánossággal megvalósítottak. De a beszédük íze, a magatartásuk, az egész népi demokráciát megvető & lenéző hanghordozásuk, mind, mind azt az érzést keltették, hogy .ezek a magyar nép szívétől ’ idegen, aljas szándékú emberek, 'megtévesztésül használnak még ugyan előttünk rokonszenves fogalmakat, de agyukban — már nincs kétségünk felőle — október 23-a éledt.

Más volt akkor már a ki nem mondott szándékuk és más volt az, amiről beszéltek.

Nem véletlenül történt, hogy ezen a vitán is címszerepet újságírók, írók játszották. Közülük különösen Kuczka Péter hozzászólásának utolsó mondata ragadta meg figyelmemet. Kuczka Péter körülbelül azt mondta altkor, hogy aki a magyar parasztot bántani merte (itt főképp termelőszövetkezeti vonatkozásról van szó) annak bűnhődnie keld. Nem adtam igazat Kuczka Péternek, mert nem láttam a magyar parasztot megbántó bűnöst. Az egyetemes parasztságot nyilván nem az egykét kisebb-nagyobb funkciót betöltő személy bánthatja meg, hanem ak egyetemes államhatalom, vagyis a kérdéses időben fennálló társadalmi forga. Az a társadalmi forma, amely földet adott neki, amely meg-I szabadította a kulák uzsorájától, az urasági robottól, a bizonytalan hol- I nap kínos érzésétől.

Az a társadalmi forma bántotta meg tehát, amelyik .kiegyenesítette gerincét és részt adott a hatalom gyakorlásából? Ugye, hjogy. nem itt kell keresni a bűnöst, aki a magyar parasztot! megbántotta

ÍZ IK HÄT' AZOK. akik 'a' magyár parasztot megbántottál!, akiknek bűnhődnie kell? Azok, akikről Kuczka nem beszélt; Azok, akiknek Kuczka cselédjéül szegődött aki lenek kedvéért megtagadta népét osztályát, azok akik a Szózat szavainak hangoztatása mellett igyekeztek feltűnő szorgalommal hazátlanná tenni a magyar parasztot... Ezek a magyar paraszt kibékíthetetlen ellenségei ... ! És- ezekjnek valóban bűnhődnie kell!

Ellenforradalmi szervezkedésük során íróink közül többen nem átallották Petőfi forradalmi szellemű folytatójának vallani magukat. Me már .minden világosan gondolkodó ember látja és tudja, hogy nem Petőfi forradalmi szellemének' folytatói, hanem annak megcsúfolói voltaic. Hogyan is lehetne | Petőfi mélységes haza- és népszeretetét egy napon említeni ezzel a »hazafisággaf«. mely a haza, a nép elárulásához vezetett. Petőfi versei izzói Lak a forró hazaszeretettől. . .. tiéd hazám e szív, e lélek — vallotta Petőfi. És a szabadságért folyó harc idején igazolta is hitvallását. Vérével pecsételte meg, amiről életében oly nagy lelkesedéssel beszélt: a világszabadságot, az emberi egyenlőség társadalmát és népe felemelkedését.

ЖШI, OLVASÓK, a magyar mun- 17Л káscisztály egyszerű tagjai, üzenjük Petőfivel: ha még írná akarnak a népnek, a nép szándékairól és akaratáról írjanak és ne másokéról, ne azokéról, akik vissza szeretnék forgatni a történelem kerekét..

N állási Imre.