Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-02 / 51. szám

Saombat, 1957. március 2. ___________ _____________90M0GY0K8EAG ' ____________________________ 3 Állami gazdaságaink állattenyésztésének múltévi eredményeiből Megyénk állami gazdaságai elkészí­tették 1956. évi mérlegeiket. Ezek adathalmazából kiragadva az állat­­tenyésztés eredményeit, látszik a ja­vulás az előző évivel szemben mind a termelés, mind az önköltség alaku­lásában. Érdemes a számok tükré­ben megvilágítani a fejlődést és bon­colni az elért eredményeket. Szarvasmarhatenyésztés és tejtermelés Az egy tehénre eső éves tejterme­lés 401 literrel emelkedett. Az egy liter tej önköltsége viszont 33 fillér­rel csökkent. Ha hozzászámítjuk, hogy ez évben .az állami gazdaságok a termelt tej 72 százalékát adták át közfogyasztásra az ötvenöt évi 63 százalékkal szemben, úgy a fejlődés jónak mondható. Tavaly valamennyi állami gazdaság bevezette a mesterséges borjúneve­lést és ezzel minden borjú felneve­lésénél 300—400 liter teljes tejet takarítottak meg. A mesterséges bor­júneveléssel javult a borjak fejlődé­se és lényegesen csökkent a felneve­lés költsége. A borjak súlygyarapo­dása az előző évhez viszonyítva 11 százalékkal emelkedett és ugyanak­kor a kilogrammonkénti súlygyara­podás önköltsége 3,25 forinttal csök­kent. A tejtermelésben legjobb a Bala­­tonújhelyi Állami Gazdaság évi át­lagos 3614 literes tehenenkénti ho­zammal. Idekívánkozik annak meg­említése is, hogy ebből a tehenészet­ből származik a 173. sz. Hajnal nevű tehén, amely az 1955. november 1-től 1956. október 31-ig terjedő évben 13,293 kg tejet termelt és ezzel az eredménnyel az ország első három te­hene közé került. Dicséri az újhelyi gazdaság tehenészetét még az is, hogy a somogyi állami gazdaságok ellenőr­zött, tíz legjobb tehene közül nyolc Balatonújhelyen van. A tejtermelés­ben jó eredményt értek el a tengő­dlek 3407 literes és az alsóbogátiak 3015 literes tehenenkénti hozammal. Sajnos, még mindig voltak gazdasá­gok, amelyek lemaradtak a tejter­melésben és rontották a megye ered­ményét, így pl. Csillagpuszta 2069 literes és Háromfa 2139 literes telje­sítménye. A mesterséges borjúnevelést a Tengődi Állami Gazdaság honosítot­ta meg a legnagyobb sikerrel. Ez a gazdaság éves viszonylatban állan­dó 90—100 darabos borjúlétszám mellett átlagosan napi 92 dekagram­mos súlygyarapodással tűnt ki, s ter­vét hat százalékkal megtetézte. Meg­közelíti a tengődiek eredményét a Nagybaráti Állami Gazdaság 85 de­kagrammos átlagos napi súlygyara­podással. Ezt a teljesítményt annál is inkább ki kell emelni, mert az egy kg súlygyarapodás önköltsége 6,94 forinttal kevesebb a megyei át­lagnál és Nagybaráti a megye gaz­daságai között a legolcsóbban nevel­te fel a borjakat. Egyes gazdaságok­ban a megfelelő ellenőrzés hiánya és a felületes munka következtében igen rosszak voltak a borjúnevelés eredményei. így pl. Kaposvárott és Vityapusztán nem érték el a félkilós napi súlygyarapodást sem és ennek következtében a költségek igen ma­gasak, Sertéstenyésztés és hizlalás Az 1955. évvel szemben a malacok választási súlya átlag egy kilóval emelkedett és ugyanakkor a kilón­kénti ráfordítás 6,35 forinttal keve­sebb. A választási súly emelkedése és az önköltség csökkenése a javuló tenyésztői munkára mutat. A jók kö­zött szerepel Felsőbogát 25, Marcali 17,29 és Nagybaráti 16 kg-os válasz­tási súllyal. Természetesen a kedve­ző választási súlyok az önköltségnél is jelentkeznek, mert Felsőbogát 5,09, Marcali 5,56 és Nagybaráíi 2,43 fo­rinttal kevesebb pénzt fordított egy­­egy kilogramm malac nevelésére, mint a megye állami gazdaságai át­lagosan. Ahol a súlyátlag alacsony, ott érthetően drágább az önköltség, így pl. Csillagpusztán, Somogytarnó­­cán és Háromfán a választási súly 10 kg alatt van, ezért itt az 1 kg ma­lac nevelésének önköltsége jóval meghaladja a megyei átlagot. A süldőnevelésnél szintén jobb az eredmény. A ránevelt súlynál 20 szá­zalékos, az önköltségnél pedig kilo­grammonként 1,76 forintos a javulás. A legjobb ebben a nagybaráti gaz­daság, amely teljesítette tervfelada­tát és a tervezettel szemben kilón­ként 4,08 forinttal olcsóbban termelt. Jó munkát végzett még és főleg az önköltségcsökkentésben ért el kiváló eredményt a Felsőbogáti Állami Gaz­daság. A legdrágábban termeltek és 3—4 forinttal túllépték a megyei át­lagot a háromfaiak és a lábodiak. A sertéshízlalás változatlanul rossz képet mutat. Az abraktakarmány ellátás igen elégtelen volt az év első felében, s csak a második félév hozott valami javulást. Ez azonban kevés­nek bizonyult arra, hogy több hónap mulasztását pótolja. Aztán közbejöt­tek az ellenforradalmi események, így piacra kerültek félig kész hízó­sertések is. Ez a körülmény aztán végképp megpecsételte az évi hizla­lás sorsát. Szerencsére azonban nem mutatkozik visszaesés az 1955. évivel szemben. Vannak azonban említésre méltó eredményeink Bárdibükkben és Nagybarátiban. Bárdibükk pl. a súly­­gyarapodásnál 107 százalékos teljesít­ményt ért el és kilónkénti hízlalási költsége 2,05 forinttal alatta maradt a megyei átlagnak. A juhászairól Az állami gazdaságok juhállomá­nya tavaly húsz százalékkal emel­kedett. Gyapjútermelési és beadási tervüket teljesítették a gazdaságok és a tervezett önköltséggel szemben gyapjúkilónként 10,89 forint önkölt­séget takarítottak meg. A legjobb az eredmény a Somogytarnócai Állami Gazdaságban, ahol a gyapjúterv tel­jesítése mellett gyapjúkilónként 25 forint önköltségmegtakarítás. Szenteljünk néhány szót a barom­fitenyésztésnek is. A tojástermelés­nél az egy tojóra eső éves tojáster­melés 22 darabbal emelkedett, s az önköltségnél darabonként 11 fillér megtakarítás mutatkozik. Ezt az ösz­­szeget jól meghaladta Alsóbogát, amely 35 fillérrel olcsóbban termel­te a tojás darabját, mint a többi ál­lami gazdaság átlagosan. Ez a vázlatos felsorolás is mutat­ja, de minden egyes állami gazda­ság jól tudja, hogy mit kell tenni ebben az esztendőben. A megnöve­kedett feladatok végrehajtásához ad­va vannak a kedvezőbb feltételei? is. Elsősorban a takarmányalap biztosí­tására gondolok. Állami gazdasága­ink az 1956—57-es évi vetéstervei­ket úgy készíthették el, hogy a ta­karmánybázist a nagyobb méretű és olcsóbb állattenyésztéshez biztosít­hassák. Olyan arányban emelkedett mind a szálastakarmányok, mind a vizenyős takarmányok vetésterülete, amely a gazdaságos állattenyésztés számára biztos alapul szolgálhat. A szükséges takarmánymennyiség meg­termelése kapcsolódjék a gondosabb tenyésztői munkához — így az öt­­venhetes év végén méginkább az eredmények javára billen a mérleg. Életképes üzem lesz Latinovits József főállattenyésztő. sí C'Surgói JFaipawi Vállalat« mert a munkások is így akarják ö-inyi bizonyos, hogy Fiedler ÚT gyáros, részvénytulajdonos s mi­egyéb, nem ismerne rá hajdani üze­mére, ha valami látnoki csoda foly­tán álmában megjelenne előtte. Ta­lán csak a lenáztató párás vize, ma­radék kaeatjai, fadarabkái juttatnák eszébe, hogy valamikor 6 volt itt a teljhatalmú főnök, s busás nyereséget zsebelhetett be a vállalaton. Persze, azóta eltelt 12 év, s akik benne dolgoznak, akik birtokukba vették az örökséget — a Csurgói Fa­ipari Vállalat munkásai, munkásnői —. azoknak fel sem tűnik annyira a fejlődés, a tizenkét év gyarapodása. Inkább feltűnik a lankás domboldal lakóinak, akik reggelente sokszor látták, amint a gyár telepén szorgos munkáskezek téglát-téglára raknak, tetőt húznak, fát hordanak Az új épületek, új gépek a mun­káshatalom forintjaiból vevődtek, illetve készültek. S ma már nincs olyan ügyes ellenforradalmár, aki be tudná bizonyítani a vállalat dolgozóinak, hogy jobb lenne Fiedler úr visszajövetele, mint a munkáshatalom. Ez annyira természetes, hogy erről beszélni, írni sem kell. Az októberi eseményeket is különösebb megráz­kódtatás nélkül vészelték át, s hiába próbálta Oblizán János, s egy-két ittas társa szítani a parazsat, az nem kapott lángra. A vállalat dolgozói nem engedték Dávid elvtársat, az igazgatót elküldeni: ...ha ő megy, mi is megyünk — mondták, s így aztán visszaigazodott a rend. Hogy itt is voltak hibák a túlzott központosítás, a gazdaságos terme­lés és a munkások bére körül, ez nein vitás. A vállalat ráfizetéssel gazdálkodott, s most az első teendő, nyereséges­sé tenni az üzemet. Van-e mód a nyereségessé tételre? Nemes Károly főkönyvelő szerint akár félmillió forint értékű jövedel­met is el lehetne érni. Dávid elv­társ igazgató és Turcsics János gép­munkás, a munkástanács elnöke el­mondják elgondolásaikat. Az első teendő a villamosítás. Amíg a saját, gőzgépekkel fejlesztett áram kilowattja 3,20 forintba kerül, az ipari áram ugyanakkor 0,24 forint­ban lenne. Ehhez nem kell kommen­tár. A második teendő a saját üzemben történő rönkfa feldolgozás. Eddig a FÜRFA szállította a feldolgozott árut, most a terv szerint az üzemben lévő hámozó, sorozatvágó gép segít­ségével a kívánt méretre tudnák feldolgozni a rönköket. Ez bizony sokkal olcsóbb lenne. Évente mint­egy százhúszezer forint megtakarí­tást lehetne elérni ezzel az eljárás­sal. Nem is beszélve arról, hogy a munkásokat is jobban tudnák fog­lalkoztatni. De megtakarítást jelentene a hul­ladékfa feldolgozása is, melyből parkettát gyártanának. A központi fűtésre való áttérés nagyjából szá­molva húszezer forint megtakarítást eredményezne. — Szeretnénk festett konyhabútorokat is gyártani — köz­li Dávid elvtérs. — A koporsóüzem mindig nyereséges volt, a panelre (bútorlapra) viszont ráfezettünk. A bútorlap a legkényesebb gyárt­mány itt. Most le is állították készí­tését. holott az országban a legjobb minőségű panelt ők készítették. Miért ráfizetéses a bútorlapgyártás? Ebben legjobban hibás a helytelen árpolitika. Egy köbméter panelért mindössze kb. 1600 forintot kapnak, előállítása viszont sokkal többe ke­rül. Tíz darab szekrényhez kell egy köbméter bútorlap. Az ára tehát a kereskedelemben bőven megtérül. A vállalat árkiegyenlítést kap. De szükséges ez? Nem lenne sokkal he­lyesebb reális árat megállapítani? Csontos László, a munkástanács titkára úgy véli, a munkástanács feladata most elsősorban, a gazdaságosság kér­désének vizsgálata. Ezt kell nagyon kézbe venni, hogy a munkások lássák, az üzem nagy fejlődésre képes. A koporsókészítő üzemrészben viiiosnak az acélfűrészek. Az egyik padnál az oldalakat simitja Futács József asztalos. — Száznegyven fo­rinttal emelték a fizetésem a bér­rendezésnél — mondja. — Meg va­gyok elégedve. Csak a panelra ne fizetnénk rá, műiden jobban men­ne. — Hadi József kőműves munká­ja mellől lép el pár szóra. A munka­ruha kihordását panaszolja. Három és fél évre adták, de ez előbb elsza­kad — mutat ruhájára. A kihordási időn változtatni kellene. Mit mond Pápa Imre, a szakszervezet elnöke? — Foglalkozunk a munkaruha ki­hordási idejének megváltoztatásá­val. Vannak üzemrészek, ahol tény­leg igazságtalan a kihordási idő magállapítása. Mi ezen segíteni fo­gunk. Felbőg a gyár kürtje, négy óra van. lejárt a műszak. Munkások lépkednek lassan a kijárat felé, a iólvégzett munka tudatával. Eszem­be jut. amit Futács József asztalos mondott: »Csak a panel-«»ne lenne ráfizetéses!« Futács elvtárs egyszerű dolgozó, mégis foglalkozik ezzel a problémá­val. Érzi, hogy ők is felelősek ezért, hogy sorsuk össze van kötve a gyár­ral, mert ha a gyárnak jobban megy, nekik is több kereset jut. A Csurgói Faipari Vállalat élet­képes üzem lesz, mert maguk a munkások is így akarják. —t s — Tizenöt modellben 200 000 pár szandált készít a Divat Cipőgyár a következő negyedévben. Ezek között megtalálhatók majd az egészen nyi­tott és zárt szandálok is, a színskála minden árnyalatában. Bordó, drapp, fehér, rózsaszít, világoskék színekben készülnek az újdivatú lapos- és ma­gassarkú szandálok. Ezekből a má­sodik negyedévben több mint kettő­­százezer párt küldenek az üzletekbe. GORKIJ UTCAI HÍDÉPÍTŐK Ahol a Róma-hegy nyúlványa belesimul a malomárok mélyan­­fekvő talajába, ismét teljes erővel zúgnak a hidászok gépei, szapo­­ráznak a kalapácsütések. A Kapos­­folyón az idei évben ez a máso­dik »érvágás«, hogy a folyó me­derszelvényének kiszélesítésével megszüntessék a régi rossz és keskeny vízátfolyási szabványt, amely eddig lefolyási akadályként jelentkezett és bármikor könnyen árvízveszéllyel fenyegetett. A munka befejezésével a kiszélesített mederszelvény eléri a harminc métert. Az úgynevezett utófeszített híd megépítésénél korszerű technikát alkalmaznak és elsősorban a cseh­szlovák hidászati tapasztalatokat hasznosítják. Az itt folyó hídépí­tési forma a leggazdaságosabban eddig Csehszlovákiában vált be. A földkiemelés gépek segítségével 'megtörtént. Az alépítmény már elkészült, a munka dandárja: a főtartó elkészítése azonban most folyik. Ennél elsősorban nagy te­herbírásra és a szilárdság bizto­sítására törekszenek a hidászok, éppen ezért а В 200-assal szem­ben négyzetcentiméierenként a В 560 kg-os teherbírású betonké­szítményt alkalmazzák. A főtartó betonozásához 2800-as fordulatii zsaluvibrátort használnak. Az építkezés igen nagy mennyi­ségű energiát igényel. Az energia biztosításához mép az ősszel ki­építették a külön nagyfeszültségű vezetékhálózatot. A trafó elkészí­tése közel 600 000 forintba került. A munkálatokat 1956. májusá­ban kezdték meg\ és a befejezést márciusra tervezték. Az októberi események azonbgn a fagyos idő­szakra tolták el a' fagytalan hóna­pokra tervezett munkát. Ebben az időben azonban több fontos épí­tőanyagot téliesíteni kellett a fagyveszély miatt,| s így a munlta csak most indulhatott meg ismét. A mintegy ötven hidász teljes erővel látott munkához. Az építkezés szakirányítását igen jó szakembe^r: Erdős Zoltán mérnök, építésvezető végzi, aki­nek már több neves dunántúli híd tervezése és megépíttetése fűződik nevéhez. Úgy véli, a megkésés el­lenére is szeptemberben 'egészen befejezik a Gorkij utcai hídépítő­­munkát. Az építkezés összköltsége eléri a két és félmillió forintot. Művelődő ifjúság Jegysetek a barcsi kultúrháa életéből -Jóleső érzés végigsétálni Barcs ut­cáin. Már az első pillanatban szemé­be ötlik az érkezőnek a kirakatba ragasztott feliratok, plakátok és felhívások sokszínű tömege. Az árulkodó hirdetések kíváncsivá te­szik az embert. Vajon mindez csak terv, avagy már a kibontakozó kul­turális éíet bizonyságai, tükrözői? Áz utóbbi igaz ... Csak néhány színfoltot, néhány érdekességet ragadtunk ki a sok kö­zül, de ezek is meggyőzőek: műve­lődni, szórakozni vá°vó ifjúságunk kihasználja a lehetőségeket ott, ahol módot is nyújtanak erre. Hegedűt és zongorát kedvelők sokasága látogatja nap mint nap a kultúrházat. Ifjak és idősebbek ismerkednek a zene alapelemeivel, a kottával, a hangszer­­tudás művészetével. Igaz, a tanítás még ősszel indult, de a száz növen­dék október után is kitartott elha­tározása mellett. Rendszeres, tan­menet szerinti oktatás folyik a bar­csi zeneiskolában, s a két zenetanár alig győzi a munkát. A tanítványok többsége még kezdő, de van 20—22 haladó növendék is, akik áprilisra bemutatkozó hangversenyt tervez­nek. .'Üd.NiW­Örömmel üdvözöljük a tanárokat és növendékeket egyaránt. Igaz — ahogy a kultúrotthon igazgatója is mondta —, munkájuknak csak hat­hét év uián érződik majd igazán ha­tása. Akkor, ha megismerik' a mu­zsikát és megszerettetik a falu né­pével. De ők alkotják: majd- a zene­­értő és zenekedvelő közönség mag­­vát, s ez buzdító, lelkesítő. A fehér-feketebetűs feliratok nyelvtanfolyamok indulásáról árulkodnak. A felhívás­ra volt jelentkező bőven, elsősorban azok, akik a német nyelvet akarják elsajátítani. A kezdők tanfolyamán 15, a haladókén 12 hallgató tanul. Többen a lágy, dallamos nyelv ked­velői, s a franciát tartják a leg­szebbnek. Nyolcán, tízen választot­ták ezt a nyelvet. Sokan érdeklőd­nek az angol iránt is: Az ő kíván­ságuknak megfelelően a jövő héten angol nyelvtanfolyam is indul, most folyik a jelentkezés. Még nem szívesen beszélnek róla. de ha a plakátok hirdetik, mi is árulkodhatunk. A közeljövőben ugyanis magyar irodalmi szakos szabadegyetem indul Barcson. A másféléves tan­folyamot dr. Péteri József né ny. gimnáziumi tanár vezeti majd, s az előadások felölelik az egész magyar irodalmat. Színes, érdekes, élveze­tes előadásokat terveznek minél több szemléltetéssel, hogy a hallga­tók könnyen, örömmel és sokat ta­nuljanak. No, de van egyéb szórakozási, mű­velődési lehetőség is a barcsi kul­­túrházban. Születőben Iván egy ifjúsági klub. Szerda este gyűlnek össze a fiata­lok, s a klubfoglalkozás keretében sakkoznak, ping-pongoznak, rádiót hallgatnak és táncolnak is, ha ép­pen ahhoz van kedvük. De lesz ko­molyabb foglalkozás is, ahol törté­nelmi furcsaságokról, filmekről, né­pi hagyományokról, egy-egy könyv­ről, írójáról beszélgethetnek a klub tagjai. Szó esett már a színjátszás­ról is. De úgy érezzük, a heti egy nap kevés lesz ahhoz, hogy jó! érez­zék magukat a fiatalok. Működik néhány szakkör is a kultúrházban, különösen a diák­fiatalok részére. A színjátszók most tanulják a Pál utcai fiúkat. Dolgo­zik a tánc- és foto-szakkör és csak­nem 30 jelentkező van már a balett­iskolára, melyet egy pécsi tanárnő vezet majd. E néhány példához úgy érezzük: nem kell kommentár. De milyen jó lenne, ha a szép terveket, elképze­léseket nem tarkítanák,! nem árnyé­kolnák. be az egyre nyomasztóbb gondok, a kultúrház jövője, sorsa miatt. Hisz nem lenne itt semmi baj, a kultúrház fenn tudná tartani ma­gát, nem szorulna állami támoga­tásra, ha... A két éve épült ház ma sincs befejezve. A nagyterem — fűtési gondok miatt — télen használhatat­lan. Pedig ez lenne az alapja a za­jos kultúréletnek, no és a bevétel­nek is. A szél lehordja a pala tetőt, a csatornarendszer rossz, befolyik a víz a nagyterembe. Gátolja ez a munkát? Kétségtelenül. Filmet vetítettek azelőtt a kultúr­házban. Ez cseppet sem károsítot­ta meg a MOKÉP-et. Haszna, hogy 30—40 százalékkal több ember me­hetett moziba. S a MOKÉP betil­totta a játékot. Miért? Ha bekerítenék a kultúrház kö­rüli parkot, nyáron tenisz-, télen jégpályát lehetne építeni. No kerthelyiséget, szabadtéri mozit. És mi lenne, ha a földszöv.-büfé nem 28 forint bért fizetne, a kultúr­­háznak átlag 25 000 forintos havi bevétel mellett, l.anem százalékban állapítanák meg a bériéti, árat? Számtalan lehetőség van, hogy a kultúrház megfelelő bevételhez jus­son, s fenn tudja tartani magát. Mert a rendezvényekhez pénz kell, ezt senki sem tagadhatja. De megér­tés és jóakarat nélkül nem élhet, nem virulhat egjr kulturális létesít­mény. De végre a kultúrház legyen a járás kulturális életének irányító­ja. s rendelkezzék önállósággal, hogy tudjon okosan, ésszerűen gaz­dálkodni. A fentiek alapján különösen ér­demes erre a barcsi kultúrház.:. — ri

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom