Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-10 / 58. szám
VILÁG PR0LETÁRiÁl k AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA fi. évfolyam, 58. szám. ÁRA: 50 FILLÉR Vasárnap, 1957. március 10. AHOL A MEGYÉT MÉRIK Új térképek születnek — Aki ma az 1800-as évek térképei alapján indulna ишак, S így keresné mondjuk Zamárdit, hát bizony ■*Sy meglepetésben lenne része. Száz év nagy idő, sok változás ment végbe. Amikor a múlt évszázad második felében csehszlovák és német mérnökök á való helyzet alapján térképre rajzolták Zamárdit és a környező falvakat, még nem volt itt vasúit, s a vidék jellege is más volt, mint amilyen ma. Az erdőséget jelző feketeség azóta összezsugorodott, s az új térké!*en már a piros, a szőlővidéket jelző szín uralja a többséget. Az erdőből szántó lett. Az első térkép megrajzolásakor még csak kis pont jelezte a települést, magát Zamárdit, ma ez is kiterjedt, nagy lett. A régi térkép elavult. De nemcsak itt, így van ez a megye falvainak 70 százalékában. A vicinális vasutak nem szerepelnek a régi térképeken. A térképeiének majdnem háromnegyed része 90—100 éves. Nagyon túlhaladta már az idő, a fejlődés. Újakat kell helyettük rajzolni, olyanokat, amelyek a mostani valóságos helyzetet tükrözik. Indokolja ezt az utóbbi egy—másfél évtized óta a földbirtoklásban beállt nagyméretű változás is. Tisztázni kell, mi történt a földekkel. Mindez óriási munkát igényel a Földmérési és Térképészeti Hivatal megyei kirendeltségétől. Évek, hosszú évek szükségesek ahhoz, hogy ezt minden községben elvégezzék. De már megkezdték. Legelőször Bonnyán kerül sor az új térképezésre. Négy ember 4—5 hónapi munkáját veszi ez igénybe. Azokat a községeket veszik először sorra, ahol a legtöbb a zavar, ahol a legelavultabbak a térképek. Marcsa Miklós, a kirendeltség főmérnöke segíti, irányítja ezt a munkát. 69 éves létére sem akar nyugdíjba vonulni, azt mondja, szüksége van a fiataloknak az 6 több évtizedes gyakorlati tapasztalatokban szerzett szaktudására. Fogadónapok az MSZMP megyei székházában Az MSZMP megyei ideiglenes int «^bizottságának tagjai a következő héten is rendszeresen tartanak fogadónapot, A március 11-től 16-ig terjedő héten a következő elvtársak állnak a város és a megye dolgozóinak rendelkezésére: Március 11-én Takács István, 12- én Hevesi János, 13-án Márton János, 14-én Szirmai Jenő, 16-án Illés Dezső. tfotnap megkesdik as árpa és a sab vetését a torvaji Táncsics Tss-ben A torvaji Táncsics Termelőszövetkezetben serényen, halad a tagság a tavaszi mezőgazdasági munkákkal. Az elmaradt őszi mélyszántást most elvégezték és vetik már a tavasziakat. Földbe került már egy holdon a mák és négy holdon a borsó. Hétfőn pedig megkezdik az árpa és a .iab vetését. A Tabi Gépállomás egy Zetorral és két traktorral segít a szövetkezetnek. Az őszi gabonavetések hengerezését is Zetorral végzik, 1 'fty a gép segítségével a tsz-tagság szorgos munkájával időben befejezik a tavaszi mezőgazdasági munkákat. Mem fásnak a csurgói zenészek Nemrégen megírtuk, hogy a csurgói földszöv-vendéglőben nagykabátban játszanak a zenészek és a vendégek is dideregve isszák meg az amúgy is hideg italokat, A cikk megjelenése után változás történt. Azóta nem fáznak a csurgói zenészek, nem kell nagykabátban játszani. No, nem azért, mert az időjárás megenyhült, hanem azért, mert a vendéglő vezetői gondoskodtak tüzelőről. Amikor ott jártunk, éppen cigánybálra készültek. Vígan ropogott a kályhában a tűz, meleg volt a helyiségben, s a vendéglő alkalmazottai örömmel mondták: használt a bírálat, azóta fűtenek, s nem kell fázni sem a zenészeknek, sem az oda betérő vendégeknek. Túrót, tejfölt, pattogatott kukoricát, almát, baromfit tessék! A piac állomási elöli bejárójánál szaporán folyik az alku. Egy fiaidt falusi asszonnyal többen alkudoznak. Kézről kézre jár egy pár fehértollú csirke, egyik asszony azt akarja megbecsülni, mennyit nyom, a másik a hasáról, hátáról fújja, kotorja el a tollat, hadd lássa, szép sárga-e a bőre, elég zsíros, kövér-e. — Adja negyvenötért — ajánlkozik az egyik vevő. — ötven az ára, de mivel még helypénzt nem fizettem, kettővel olcsóbbért elviheti Negyvenöt! — Negyvennyolc — parázslik a vita, mindegyik fél a maga érdekét védi. Egyik sem enged a magáéból. Késhegyig menő alkudozás folyik еду-két forintért. Sebaj, méri piac. Közbelép egy feketeruhás idős néni. Megemeli a csirkepárt, s a bíró szerepében mondja: negyvenötnél nem ér többet. De biz az eladó hajthatatlan. Már-már felveszi a földről a kosarat, odébb menne, közben odalép egy másik vevő, elveszi a csirkepárt, erszényéért nyúl, s már fizeti is a negyvennyolcat. Látszik rajta, azt gondolja, megéri, olcsóbbért úgysem kaphat ilyen két szép, kövér csirkét. Sok színben tündöklik a piac. Libák gágognak, kacsák hápognak, néha-néha közbekiált az újságárus, kínálja portékáját a piac legelején sátort ütött késes. Szarvasagancsnyelű kések, fényes élű bicskák, ollók, fésűk fénylenek az arra elhaladók szemébe. Ruhaakasztö, cirok- és vesszőseprű, kapa- és villanyéi, fakanalak — mindent leket vásárolni. A piactér közepe táján eladó használt ruhákat, a következő sátornál szebbnél szebb kendőket lenget a szél. Tömött sorokban árusítják portékájukat földön lévő vékáikból, zsákjaikból az asszonyok. Tojás, szemeskukorica, árpa, köles, dió, mák, cukor, burgonya, savanyúkáposzta és répa, uborka, füzérpaprika, sonka, szalonna, egy kis sárgarépa, petrezselyem, dughagyma, vörös- és foghagyma, retek, aszalt gyümölcs, pattogatott kukorica, s ki tudná mind felsorolni, míndmsgannyi szorgos, gyűjtögető munka ered-Piaci kép — ménye — most itt van o. piaci vásárlók előtt. Minden, minden a falusi háziasszonyokat dicséri. Lehet válogatni a jó és a jobb áruk között. A polcokról árusító kiskereskedőknél és kofáknál legtöbb a vöröshagyma, alma, a tavaszi vetéshez szükséges aprómagvak. A vöröshagyma ára örvendetesen esik, most már 9—10 forintnál drágábban nem igen árusítják. Dvghagymából ugyan bőséges a kínálat, az ára mégis eléggé borsos: 24—26 fount körül mozog kilója. Több helyütt is megpillantottuk a tavasz első kedves virágait, a hóvirág mellett az ibolyacsokrokat is. A bódék sorában most kevesebb az érdeklődő, noha pultok rakásig vannak a legkülönfélébb árukkal. Jó tudni, hogy ezek többnyire kedvezően befolyásolják az árakat a piacon. Huszonkettőért kínálják a rizst, harmincért a házizsírt, lógnak a szalonnatáblák, ltolbászrudak, ízletes aszalt szilvát, aszalt körét kínálnak. Van vásárolnivaló elég a piacon, jó az ellátás, s reméljük, mindig jobb lesz. Az áruk sokasága, az árak különbözősége adja. a száz meg ezerféle szint, a kaposvári piacnak.- vj -A NAP HŐSE Foci Laci jobban tudja A mi kis városunk Egéss heti rádió műsor AZ ELSŐ LÉPÉSEK cA köz sző iqáiulákan A Kossuth téri gyógyszertár nagy faliórájának mutatója a hatra szalad. A sorbanállás a késő délután ellenére sem szűnik, sőt erősödni látszik. A kényelmes fémszékeket senki sem akarja pihenésre használni: ... gyerünk, gyerünk minél előbb, mert egyre többen lesznek..: Az asszisztensek hol itt, hol ott bukkannak fel, Még jókor jöttek . Készül valahova? Bizony, néhány pere múlva már nem találtak volna itthon. — Sok a mennivalója? — Hát van bőven, nap mint nap. Mindig járkálok, mint a betegben a fájdalom. Dehát sok helyen várnak a kismamák, meg a kis ►-porontyok« ... Szeretettel s olyan fiatalosan beszél munkájáról Laki Mihályné újvárfalvai szülésznő, ahogyan csakis az beszélhet, aki szeretettel teljesíti hivatását. Már az ötvenhetedik évét tapossa, de ma is minden reggel útra kel és fáradhatatlanul járja a falut és környékét. Pedig meg kell hagyni, hogy nem könnyű a dolga. Mintegy tíz kilométeres körzetben teszi meg az utat naponta. Őhozzá tartozik több település és puszta, amelyek szanaszét, különböző irányban bújnak meg ezen az erdős, berkes, vadregényes tájon. Uttalan utakon, esőben, sárban, hóban, fagyban, de el kell jutnia Koroknyára, Vrácsikra, Nadalosra, a Latinka-A QÓLYANÉNI és Micsurin-telepre, mert a kötelesség szólítja. Hol kerékpárral, hol gyalog rója az utat. Jó időben, amikor nem sáros az út, akkor hűséges társa, az öreg bicikli viszi már több mint negyedszáz éve. De ha leromlik az idő, még a lovaskocsik is megfeneklenek erre, s akkor csak gyalogszerrel siet az életet menteni az «■öreg« gólyanéni. Mert csak gólyanéninek hívják errefelé öregek, fiatalok egyaránt. Ez a megszólítás is az őt körülövező szeretetet fejezi ki. Amint belelapoz a sárgalapos bábanaplóba, kiderül, hogy a huszonöt éves szülésznői pályafutása alatt mintegy kétezer szülést vezetett le. S büszke rá, hogy ez idő alatt nagyon kevés esetben fordult elő nagyobb komplikáció a szülésnél, s munkájáért eddig csak dicséretet és jutalmat kapott. Pedig sokszor állt nehéz út, nehéz feladat előtt. De mindig elszántan, bátran nézett szembe nehézségekkel. Néha a hatáskörét túllépve, hivatását kockáztatva is rrjent, ha életet, életeket kellett menteni. S nem egyszer kockáztatta a maga egészségét masok gyógyulásáért. 1952. február 19. emlékezetes dátum számára Zord, hóviharos éjszaka volt. Egyszer csak kopognak az ablakán. Horváth Józsefekhez kérték szülésre, Kafcpusztára. Súlyos és sürgős dologról volt szó. Olyan rendellenes szülés mutatkozott, amelyhez okvetlen orvost kellett volna hívni. De az orvos messzebb lakott és nem is tudtak érte menni szánnal. Ö gyalog nekivágott a kilátástalan útnak. Helyenként ráfagyott a hó. De csak ment, ment, nem is gondolva az út nehézségeire, egyre csak az lüktetett agyában, hogy két ember életéről van szó. Holt fáradtan, csontig fagyva ért a tanyára. Még arra sem volt ideje, hogy :satakos lábbelijét és ruháját kicserélje szárazra. Éppen csak a nagykendőt s a télikabátot dobta le magáról, s máris munkához kellett látnia. Már nem fá^ Zott, sőt verejtékezett. Farral jött a gyerek. S mindent elkövetett, hogy szerencsés legyen a szülés. Hajnalra sikeresen levezette a szülést. Egy másik alkalommal, amely még régebben történt, szintén ilyen időben, s szintén Kakpasz ír:: Y.'-’V: . Ekkor azonban akkora volt a hó, hogy képtelen lett volna eljutnia egyedül. A község egyik vezetőjéhez fordult segítségért, oki aztán , embereket rendelt ki, akik utat taposlak a hóban a szülésznő előtt, — Nehéz, de szép hivatás az enyém — mondja határozottan, őszintén. Majd hozzáteszi: — Ha nem haragszanak meg, én megyek, mert várnak ... Elköszönünk. Hadd menjen a gólyanéni azokhoz, akik nagyon várják: a kismamákhoz és a kis emberpalántákhoz. Jó utat, gólyanéni, Szűcs Ferenc szapora léptekkel sietnek n fiókokhoz és néhány szolgálatban lévő gyógyszerész kissé már fáradtnak látszik ... — Tessék! Féli óra múlva jöjjön ,.. ! Negyedóra! .. . Egy óra!... Tessék, azonnal megkapja... — hangzanak « vezényszavak, és hihetetlen gyorsasággal peregnek kézről kézre er receptek.... Arra a kérdésre, ■ hány szemein fordul meg naponta a gyógyszer - tárban, Korba Ottó vezető gyógyszerész elképesztő számmal felet — Kétezren. — Történt-e balszerencsés gyógy-* szercsere? — Idáig egyetlenj egy sem. Félek azonban, hoov éhben az óriási hajrában elérkezünk a kimerüléshez ... — Mi okozza ezt1 e túlzott forgalmat? — Az, hogy cerfttatízálódik a. gyógyszervásárlás: a falvak betegei nem a helyi, vagy a körzeti patikái, keresik fel elsősorban, hanem itt igyekeznek kielégítem gyógyszerigényüketJ Nem mondom, gyógyszerellátásunk kielégítő, de hasonló a. falvaké is, hiszen, ugyanaz a közp&nti elosztónk. Egyetlen megoldás tehát a forgatom enyhítésére, ha ki-ki. a lakhelyéhez legközelebb álló gyógyszertárban váltja be receptjeit. Fs ez egyúttal c gyógyszerészek kérése is. Hallgassa meg okét a lakosság- és a- tervszerűbb gyógyszervásárlással — ahogy lehet — mentesítse őket! Ez a munka amellett, hogy fizikai fáradtságot is okoz, kimerítő szellemi munkát igényel. Egyegy melléfogás emberéletbe kerülhet. A Kossuth téri gyógyszertár dolgozói ennek ellenére katonás fegyelemmel álltak mindeddig az egészségügy posztján. Jutalmai őszinte hálát érdemelnek. Üjjf hisszük, tolmácsolhatjuk is ezt « hálái a lakosság és a meggyógyult betegek nevében.
