Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-05 / 53. szám

Kedd. I95~. március ____________________________________________SOMOOYORSZAG_________________________________________________________________________________3__ Talp ráálltak, s egyre többen »Föl, föl, ii rabjai a földnek...« — harmincegyné­­hány torokból hullámzik az öt világrész proletárjait, dolgozóit szebb életre, győzelemre hívó, buzdító induló. Harmincegynéhány kommunista tanácskozásának befe­jező aktusát jelentették az Internacionálé hangjai. Odakünn sikongat a csípős, februári szél. Vihart jelez, havat hoz tán. Jöjjön, úgysem sokáig tart már a tél. Az emberi szívek is melegednek, s egyre melegebbek lesznek a bizakodás, a jövőért való őszinte felelősség­­érzet hatja át mindinkább agyukat. Milyen jól tanús­kodik erről egyetlen tanácskozás is. Kommunista tag­gyűlés. Tavaly ilyenkor tán nem is jelentett különö­sebbet. Most azonban, hogy valóban új történelem íródik, mint ahogyan a régi, igaz eszme alapján új párt szerveződik, különös jelentősége van. Épül a párt. Nem könnyű a munka, de az alap, a fundamentum már Csurgón is megvan. Több mint 30 kommunista ez az alap. Olyan emberek, akik nem karrierizmusból, hanem tiszta, szent meggyőződésből vették magukra a kommunista nevet, s az ezzel járó felelősséget. Most alaposan megválogatják, kit vesznek soraikba. A gyá­vák, a kétkulacsosok, a kétes jellemű emberek előtt zárva maradnak a párt kapui. Megértéssel, szeretettel hívják, várják azokat a volt MDP-tagokat, akik közé­jük valók. Egyre több a helyes útra lelt ember. Ezek közé tartozik Kovács Lajos is, akit szintén ez a tag­gyűlés igazolt át az új párt soraiba. Ű már 1946-ban belépett az MKP-be, s tagja volt az MDP-nek is. Az MSZMP-be azonban csak most kérte felvételét. »Nem vagyok a nagy szavak embere, az igazságot akarom elmondani most, hogy viss»ataláltam a párthoz. No­vember óta sokat vajúdtam, gondolkodtam. A kommu­nistákhoz tartozónak érzem magam. Már látom, hogy az MSZMP marxista-leninista párt, nincs okom a visz­­ssahúzódásra, így érlelődött meg bennem a gondolat.« A szavazás egyhangú; Kovács Lajos elvtársat felveszik az MSZMP-be. Egyértelmű a döntés Szokola Károly felvételénél is. — Ismernek az elvtársak, az vagyok, aki voltam... — mondja, s megszavazzák az 6 átigazolását is. Kiss Gyu­la még nem volt párttag, most ő is felvételét kérte a pártba. Miért? így felel: »Negyvenöttől tavaly október 23-ig pártonkívüli voltam, az ellenforradalmi napok ön­kénytelenül is rávezettek hol a helyem, hova tartozom, kommunista akarok lenni«. S az egyik őszhajú kom­munista nyomban feláll, s javasolja: Kiss elvtárs nem volt párttag, de jó kommunista módon élt és cseleke­dett, köztünk a helye. Mindenki támogatja a javasla­tot. Kiss Gyula ettől a perctől kezdve hivatalosan is kommunista. Ne gondolja azért senki, hogy itt ellentmondások nélkül, mindenkit felvesznek.' Korántsem. Nem a ma­gas létszám a fontos — tartják a csurgói kommunis­ták. Felszisszenés, helytelenítés hallatszik amikor D. István ügye kerül szóba. Tisztázni kell a múltját, azonkívül nincs is itt. A taggyűlés elnapolja az ő fel­vételi kérelmét. Ugyanígy járnak el N. Gyulával is, valamilyen oknál fogva 6 se jelent meg a taggyűlésen, meg új ember is, az ő jelenlétében tárgyalják meg majd az ügyet. Alaposan, megfontoltan döntenek, nem akarják, hogy újra Berkes Sándor féle köpönyegfor­gatók kerüljenek az új pártba, s ezzel gyengítsék a párt erejét. Különös jelentőségét azért mégsem ez, inkább a második napirendi ponti beszámoló, s a hozzászólások adták a taggyűlésnek. Alapos helyzetismeret, mindenért való felelősségérzet, a segíteniakarás jellemezte a hoz­zászólásokat. S a tanulniakarás, új, helyes módszerek keresése. Egész tucatnyi, a falu egészét érintő, foglal­koztató probléma volt a beszéd tárgya. Az egyik kom­munista, Borók Ferencné az októberi—novemberi ese­mények következtében szülők nélkül maradt gyerekek sorsáért aggódott, s a nők szervezetének újjáalakítását sürgette. Javasolta, indítsanak gyűjtést Berta Somogyi Lajos megsegítésére. — A legfontosabb feladat most — fejtegette Módos Géza — a felvilágosító munka kiterjesztése. A lakos­ság egy része még nem lát tisztán, mert a kommunis­ták szava nem jut el hozzájuk. Rengeteg a megoldat­lan probléma: nagy az adóelmaradás, itt a földrende­zés, egyeseket megtéveszt, hatása alatt tart az ellen­­forradalmi bajkeverők MUK-jelszava. Kommunista kötelességünk, hogy az értünk hősi halált halt bolgár katonák emlékművét újra helyreállítsuk. Varga Sán­­dorné is amellett tört pálcát, hogy a kommunisták nem gombolózkodhatnak be. Ismerek oiyan ellenforra­dalmárt, aki éjszaka járta a falut, lázította a népet. Akkor leszünk erősek, ha kivonjuk csápjaik alól az egyszerű embereket — mondta. Gatai Júlia a bölcső­dének követelt új, megfelelő helyiséget, mások a víz­ellátás körüli zavarokról szóltak. Élénk vita kerekedett, amikor az került szóba, mi­lyen legyen a népnevelő, felvilágosító munka. A több­ség véleménye az volt, hogy úgy nem lehet agitálni, mint a múltban, mert az rossz és hibás volt. A nép­nevelő úgy tudja megszerettetni magát, ha baráti kö­zelségbe kerül vitapartnereivel, s ha a népnevelőknek nem ugyanazt a szerepet szánják, mint régen, amikor nem ok nélkül a »tanácsi napszámos« címmel csúfol­ták őket. Egymásután emelkednek a karok a levegőbe, amikor a népnevelő-munkára jelentkezőket kérik. A csurgói alapszervezet talpraállt, erősödik s mind nagyobb szerepet tölt be a falu irányításában. Ma már 8 pártszervezet működik a faluban, a párttagok száma nőttön nő. Harmincnyolc taggal megalakult az EPOSZ is. Rend, nyugalom költözik az iskolákba. Az I. számú iskolában pl. a tanulók 65 százaléka belépett az úttörő­szervezetbe. Elbizakodásra azonban nincs ok, hiszen a pártnak meg kell nyerni a pedagógusokat, az értelmi­séget. Régebben külön pártszervezetük volt a pedagó­gusoknak, eddig még párttag sincs közöttük. A párt hadállásainak megerősítésével egyidejűleg arra kell törekedni, hogy minden kommunista mögött száz, meg kétszáz, s a pártszervezetek mögött pedig ott álljon az egész falu. Igaz, ez még hosszas, kitartó munkát igé­nyel, de meg kell tenni. Akkor erős és legyőzhetetlen lesz majd a párt. VARGA JÖZSEF Beengednek, nem engednek ? v Nyilatkoznak vagy hallgatnak? Csonka riport a csurgói Napsugár KTSZ-ről — Az elnök elvtársat keresem. A csinos épület irodájában mo­gorva, szinte bántó hangon löki a szót egy adminisztrátor, hivatásá­­■nek büszke teljében. Nincs itt! Akkor a helyettesével talán .. — .4z sincs itt. Látszik, nagyon szeretne már kívül tudni, unja a kérdezősködést. — Valami vezetőfélét csak talá­lok, kérem? Részlegvezetőt, vagy mást. Vjjával kifelé bök, fejével bó­lint. ben. Megtalálja valamelyik műhely-Köszönöm szépen. A műhelyben tényleg találkozom. Horváth János részlegvezetővel. Amikor megtudja, honnót jöttem, bizalmatlanul végigmér. — Mi nem szeretünk nyiatkozni a sajtónak. — A Somogyi Néplapnak nyi­latkoztunk, de nem úgy írták meg. Mi ezt nem szeretjük. Különben is rólunk már sokat írtak — mondja és kezével legyint. Most mit tegyek? Ilyenkor veszi ez'ember a kalapját, köszön és el­megy. — Bocsánat, nem. nyilatkozatot kérek, csak szeretnék kicsit körül­nézni a műhelyekben. — Hát nem bánom, tessék. De csak az igazat írja meg! Megígérem és megnyílik a kapu. a lehetőség, hogy végignézzem, a csurgói Napsugár К tsz férfi és női szabó részlegét. A kattogó varrógépek zúgása közben megtudom Horváth János­tól, hogy 1951-ben alakult a ktsz :'4 taggal, most 106-an vannak. Klek a számok önmagukról beszél­nek. A szép, rendes és tiszta épü­let, a karbantartott gépek, műhe­lyek azt bizonyítják, hogy jól ■ együtt van« ez a szövetkezet, jól sáfárkodtak a lehetőség talentum­­jóival. Itt készítik a szép bőrkabátokat, bordó, zöld, barna és kék Színek­ben. A bőrkabátkészítgst az ország­ban egyedülálló módon, ragasztás­sal 1végzik, így könnyebb a varrá­st munka is. — Ez házi újításunk - közli Horváth János. A szövetkezet jó munkáját dicséri az év végén kiosztásra kerülő na­gyobb összegű osztalék is. A szö­vetkezet tagjai megelégedettek, minden szakmunkás megtalálja itt a számítását. Építettek, egy üzemi konyhát, melyben 50—60 személyre főznek. A részlegek bővítésére to­vábbi iervelk vannak. Készítmé­nyeiket szívesen vásárolják, anyag és munka van bőven. A szövetke­zetnek tehát nagy jövője van, jó lehetőségei. De mennyivel jobb lenne, ha nem titkolnák el a nagy nyilvános­ság előtt sem eredményeiket, ha­nem. szívesen elmondanák, hadd tanuljanak belőle a többi megyék­­ban lévő gyengébb ktsz-ek is. A másik szépséghiba pedig a dolgozókhoz való viszony. Mert ha egy idegennel ilyen hangnemben tárgyal a ktsz vezetősége, hogyan beszélhet akkor tagokkal, a beosz­tottakkal? Feltehető, hogy nem a legjobb modorban. Ez pedig senkinek sem használ. (szüts) A kaposvári vásáron — Erre jöjjön, aki jó lovat akar venni — tör ki egy érces férfi­­hang a vásári zsibongásból. — Elárverezzük a legtöbbet ígérőknek az Alsóbogáti Állami Gazdaság egy pár magyar lovát Serény, jó kocsis állatok ezek, csak egy kicsit tartatlanok — mondja egyszuszra a lármát túlharsogva az iménti eladó. Aztán felolvassa a passzusokról a lo­vak »személyi« adatait. Először a hatéves pejkancát árverezik el. 2500 a kikiáltási ár. Ennyiért még húszán is megvennék. Aztán százason­ként ráígérnek egymásra. Mind kevesebb lesz a komjoly vevő, míg vé­gül is kimondatik a szentencia: 4100 először, 4100 másodszor, 4100 harmadszor. No, ennek akadt gazdája. A ló párja, á kilencéves sötét­pej paripa olcsóbban kel el: harminchét százasért kapta meg a vevő. Odébb egy hatéves pej deres muraközi kanca az alkú tárgya. Nem a vevő és eladó egyezkedik egymással: közbelépett ki tudja, kérve-e, vagy kéretlenül — a vásárok központi figurája: a cenzár. Hol a pén­zes atyafival, hol a ló gazdájával súg össze bizalmasan. Szóval mind­két felet képviseli. Ha a vevőnek magyaráz, dicséri az állatot — pedig lehet, hogy most látja először. Ilyeneket mond: a háztetőről is lejön ez a deres bekötetlen kerekekkel. (Ám hogyan megy fel oda? Ezt nem kérdezték s nem is kellett felelnie rá.) Aztán az eladóhoz for­dul: »Ne nézze azt a kétszáz forintot — ennyi a differencia a kért és beígért ár között. — Adja hatezerért. Többet mástól sem kapna érte, hiszen mindenki észreveszi, hogy kevés abrakot evett ez a ló a télen ...« Addig, addig, míg megegyeznek a hatezerben. S hogy a eenzárt ki dotálja, arról nem esik hangos szó. De biztosan nem marad fizetetlenül fáradozása. (Nem lehetne közvetítő nélkül is nyélbe ütni az adás-vételt?) Ezt az eladást sokan figyelték. A vételár kialakulásából egy hetesi gazda is levonja a tanulságot. Nem, nem adja egy fillérrel sem kevesebbért, mint hét és félezerért a nyolcéves kancát. Kövé­rebb, erősebb is, mint amit a szomszéd eladott. De hát a vevők na­gyon is élesszeműek. Meglátják bizony, hogy bár a felső test szép, de a lábak rosszak. Ezt a gazdának is be kell látnia. Meg kell hát bon­tani a hetvenöt százast, ha el akar adni. Ilyen nagy lóvásár nem mostanában volt Kaposvárott, mint most vasárnap. Nagy volt a felhajtás. Nemcsak Sompgyból, de még Gödreszentmártonból is jöttek vásározni. Túl sok | állat mégsem cserélt gazdát. Leginkább csak nézelődnek az emberek, hogy tudják mihez tartani magukat, ha az egyre előre tolakodó tavasz meghozza komoly vevőszándékukat. Néhányan azonban nem hiába töltötték itt idejüket. Egy szennai gazda két, szép hároméves csíkólovat adott el tizennyolcezerért. Amikor Vajda Vendel újvárfalvi parasztember meglátta ezt, azt mondta: négyéves deres heréit loyát nem adja alább kilencvenkettőnél. Kilencezret beígértek érte, a kétszázat nem. — Maradjon meg akkor nálam — mondja Vajda bácsi — nem meg­unt jószág. Az éves csikók bizony nem voltak olyan kapósak] mint február­ban. Mindenki befogni való iránt érdeklődött inkább. Sok kérője, még több kérdezője akadt egy pár kaposvári lónak. Mindkettő bogárfekete színű, kövér, mura-kanca: huszonnégy és félezret kértek értük. Meg kell hagyni, nem igen volt még két ilyen állat a vásáron. Mégis nagy pénz az egy pár lóért! Amíg nézegettük őket, nem is kel­tek el... K. J. /.lüumß&d&b 1 - -заДГи sá Bfl1 . Cslfey Gergely Színház: A mosoly országa. Délután fél 3-kor. Bérlet­szünet. A néma levente. Tájelőadás, Bár­­dibükkben. Vörös Csillag: Tánc és szerelem. 5, 7 és 9 órakor. Szabad Ifjúság: Az én felelőssé­gemre. 5, 7 és 9 órakor. Rippl-Rónai Múzeum: Régi nagy­mesterek alkotásainak kiállítása. Megyei Könyvtár: Könyvkölcsön­zés és olvasóterem 9—11 óráig. Э§С£с& A Ml KIS VAROSUNKÉI £ Háromtagú társaság ül a cukrász- 2 da egyik asztala körül. Előttük feke- 2te. Beszélgetnek. Lehet, hogy nem ||illik épp ezt az alkalmat kihasznál­om az interjúhoz. Szemlátomást jól «esik mindhármuknak a kikapcsoló­dj dás. Próbaközben nem sok idő jut 2 a pihenésre, s most bizonyára fárad­­(. lak a rendező,, a színészek egyaránt. Щ No, de talán mégis sikerül... Azt 2 mondják: próba szerencse — Szeretném, he elmondaná, tíok tor úr, véleményét a darabról. J Németh Antal dr. elgondolkodik, í Felparázslik a szivar, majd lassú ^mozdulattal leveregeti a hamut. Kis % szünet után kezd csak beszélni. Mint fáz egyetemi tanár a katedráján, gólyán magasröptű elmefuttatásba 5 merül a kaposvári cukrászda félho­­|mályos sarkában. Jegyezni kellene 5minden szavát, de az újságíró is be­­§ lefeledkezik az előadásba. — A világirodalom egyik legreme­­gfcebb alkotása. A mi kis városunk § olyan darab, melyről lehetetlen nem !■? tudomást venni. Szidni, vagy di- 5 csórni kell — ízlés dolga. De az bi- Dzonyos, hogy fordulópontot jelentett ^megjelenése a modern dráma tör­­й tünetében. Wilder legalább olyan je­lentős egyéniség, mint például Pi­­<?randello. A klasszikus drámai for­­fimákat felborította és helyette az új gidők új formáját teremtette meg. óPirandello azonban játszott a prob- Slémákkai. Zsonglőrködött velük. Po­zitív feleletet nem ad műveiben a S felvetett kérdésekre. Wilder már »más: költő, és saját szívében találja 2 meg a választ mindarra, mely min- Xdenkit érdekel és mindenkit érint. Milyen problémák ezek? — Nem maiak. Ezeket bogozták már az ókor klasszikusai is, persze csak azok, akik a színpad talajából nőttek fel. Nem azokra gondolok, akik egyszerűéi színpadi szerzők és csupán a bevételért, a szerzői hono­ráriumért dolgoztak. A nagy kérdés — az ember és a sors viszonya. S ez az, ami mindenkit kell hogy érde­keljen, hisz aki csak él, az mind a sorsát kutatja.- Miben különbözik Wilder műve klasszikus drámáktól? — Többek között abban, hogy míg a klasszikusok a sors kiválasztott­jaival kerestették a megoldást, ad­dig A mi kis városunkban nem ’ a rendkívüli emberek szerepelnek. A mindennapi emberek tragédiája ez, de tragikum nélkül. Az egyik szerep­lő például egy vidéki orvos, a másik a nagyképű kisvárosi szerkesztő .. . — És hogyan viszi közönség elé mondanivalóját a szerző? — Az új mondanivaló természete­sen új formát is követel. A színmű történetét Wilder gyermekkorának szomorú emlékeiből merítette, s ta­lán ebből is következik az, hogy a tartalomhoz azt a formát választot­ta, amely ezekhez az emlékekhez a legközelebb áll. Gyermekkorában Kínában nevelkedett. Ott ismerte meg a kínai színházat, ott találko­zott az eszköznélküli színpaddal. A kínai színházban a színész kifejező erején múlik minden. Végeredmény­ben a legfiatalabb és a legöregebb művészetek házasságából született a darab, mely egyben híd kelet és nyu­gat művészete között. — Mit jelent Önnek személy sze­rint A mi kis városunk? — Nem is hinné, milyen sokat. A szívügyem: a Csongor és Tündén kí­vül három darabot rendeztem eddig nagy szeretettel. A Roninok kincse japáni darab, a második: A gyémánt patak kisasszony, ez eredeti kínai. Az utóbbi egyébként az én rendezé­semben került először magyar kö­zönség elé. Bajor Gizi játszotta a főszerepet. A harmadik pedig az Amerikai Elektra. Az első két dráma formája miatt érdekelt. Harmadik­nak pedig a tartalma ragadott meg. Most ehhez a háromhoz felzárkózik negyediknek A mi kis városunk is. — Engedjen meg még eqy kérdést. Véleménye szerint a kaposvári kö­zönségnek hogy tetszik majd ez a Wiider-színmű? — Nem tudok jósolni... Meg va­gyok azonban győződve, hogy a ka­posvári közönség nemcsak kuriózu­mot Ját a darabban. Megérti. S ez azt jelenti, hogy meg is szereti. Még egy utolsó szippantás a szi­varból, s Németh Antal dr. hátradől székén, ezzel is mintegy jelezve, hogy egyelőre nincs több mondani­valója. A rendező mellett Vécsey Mária ül. Most hozzá fordulok. Úgy tudom, Emilyt játssza. — Igen, és ez egyben a harmadik saerepem. Ledér és Tünde után új­szerű feladat, igazi drámai szerep. HÍREK — Kaposvár anyakönyvi hírei. Születések: Vass Károly leánya Edit, Kocsis János fia János, Lőczi István fia István, Nagy Károly fia Attila, Serföldi Károly leánya Zsu­zsanna. Vacsora József leánya Edit, Csokonai Tibor fia Gábor, Tóth Já­nos fia János, Bútor József fia Zol­tán, Kálmán Zoltán fia Zoltán, Ko­saras József leánya Judit, Dibusz József leánya Mária Magdolna. Há­zasságkötések: Benyó Ferenc—Er­dősei Edit, Lendvai Lajos—Bartók Mária, Horváth István—Szerény: Ilona, Hoffer Péter—Ajzer Mária, Halász Imre—Juhász Éva. Halálo­zás: Oláh Erzsébet 75 éves, Farkas Károlyné 79 éves, Kiss József 73 éves, Pál Jánosné 89 éves, Víandt Henriimé 72 éves. — Szerkesztői üzenet. F. J. Bares. Észrevételét közöltük a barcsi járási tanáccsal. örül a szerepének? — Hogy örülök-e? Nagyon! Tragi - ka szeretnék lenni, persze majd an­nak idején. Nagyon sokat foglalko­zom a szereppel. Közhelynek hang­zik, de csakugyan így van, vele al­szom el és vele is ébredek. Ha meg­kérdezik a nevem, sokszor hirtelen nem is tudom mit mondjak: Emily Webbet vagy Vécsey Máriát. — És még egy érdekességet nem mondott — szól közbe mosolyogva Németh Antal. —- A mű ugyanabban az évben született, mint a művész­nő . 9 — No és George Gibbs alakja hogy tetszik? — Előbb talán én is az érdekessé­geken kezdem — mondja Tordy Géza —, szintén ugyanabban az év­ben láttam meg a napvilágot és ne­kem is ez a harmadik szerepem mint Vécsey Marikának. , George Gibbs nehéz alakítás. Egyszerűnek, egyszerűen embernek kell lenni, s éppen ezért nehéz. Főleg eddigi két szerepem, a Duzzog és Beppo után, melyet második szereposztásban kaptam. Egyébként azt mondják, ne­kem való szerep. De nagyon félek tőle Előzetes jelentésnek talán ennyi is elég. Most várjuk türelmesen már­cius 8-át, a bemutató napját. Ne zavarjuk tovább a rendezőt és a szí­nészeket, hadd pihenjenek zavarta­lanul. Búcsúzzunk! Viszont látásra A mi kis városunk előadásán ... í > ■ Szánt* István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom