Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-27 / 72. szám
я 9 ___ Я ■«*/ I * * Ж Шшш вЯзИЩ ШШ *• ЯН I * «*^г Шаю No ш р Щ шаг Ик.'э Ып'ЯЯшВшгЖк \ iii 2xmOBS\1C>fl tvgal b»i мдш. « nuzi, *я КЯС ЯЖ «80557* 2й®Яи »# ДВИИ к jegms 8gg$ Ш Шш ■ т$Ш *../ ■ l»A I§íq » * * I X # * I /• / > • |:;1 /;.*( JL1"; / У*. ^уУ *. •*, Г ^(*'А |{}»< (*%* gTäUgL ^ Lenne mit tenni Barcson Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy néhány észrevételt tegyek az ifjúság tűrhetetlen helyzetéről, ami Barcs«» uralkodik. Most, amikor annyi szó esik az ifjúság fejlődéséről, nem mehetünk el szó nélkül amellett, ahogyan Barcson próbálják az ifjúságot összefogni. Egyes fiatalok a február eleji ülésen azt hangoztatták, hogy a nyugati tánclemezekkel, amelyekre táncolnának, lehet a fiatalokat összefogni. Ez a fiatal elvtárs már beláthatja, hogy ez nem helyes. Épp úgy, mint annak az elvtársnak a felszólalása, aki a kultúrgárdát úgy akarja feléleszteni, hogy egy liter pálinkát ígért annak, aki húsz aktív kultúrtagot toboroz. Nekünk olyan ifjúságra nincs szükségünk, aki csak a pálinkáért jön a kultúrházba, vagy azért, hogy ott egy kicsit megmozgassa ernyedt izmait a nyugati zene ütemeire. De vannak, akik épp ezért el sem mennek oda, vagy ha elmennek, le sem ülnek. Ezért ezúton is kérjük a kultúrház vezetőiét, hívjon egybe egy ifjúsági gyűlést (dobszó és plakát útján) és erre hívja meg a párt vezetőit is, akikkel majd megalakítjuk a KISZ-t, s akik majd megadják a további útmutatást. S egyben felkérem a megye fiataljait, hogy ahol még nem alakult meg az ifjúsági szervezet, ott hozzák létre minél előbb. Mi ezzel válaszoljunk az ellenforradalom rémhíreire. Olyan erős szervezeteket hozzunk létre, amelyre bizton számíthat a párt és a magyar nép. Elvtársi üdvözlettel: Egy régi olvasójuk. Készülődnek a szabaddáigparki általános iskola sportolói A szép tavaszi napsütés kicsalogatja a sportolni vágyó fiatalokat a teremből a szabadba. Az iskola labdarúgói megkezdték edzéseiket és már mérkőzést is játszottak. Az iskola válogatott labdarúgócsapata érdekes mérkőzést vívott az egyik nap délutánján a Virágos-pályán. A szabadságparki általános iskola tavaly végzett tanulói kihívták barátságos mérkőzésre az iskola ezévi válogatottját. A mérkőzés sportszerű és barátságos hangulatban bonyolódott le. Az »öregek« 3:0-ás győzelmet arattak a kezdetben elfogódottan, majd később jól játszó iskolai válogatott felett. A labdarúgókon kívül szorgalmasan edzenek az iskola lány- és fiú kézilabdázói is. Készülnek az iskolák közötti mérkőzésekre. Ha továbbra is szorgalmasan járnak az edzésekre, akkor a fiúk közül a csapat erősségei lehetnek Böröczi, Bognár és Végh is. A lánycsapatban jó játékot nyújthatnak Takács Éva, Kocsis Éva és Bór Vera. Az atlétikai edzéseket is szép számmal látogatják az iskola tanulói. Céljuk, hogy a tavaszi iskolai atlétikai bajnokságokon minél jobb eredményeket érjenek el, majd ezt fokozzák a városi atlétikai bajnokság idejére. A célok szépek, kemény akarattal és szorgalmas edzéssel e célok el is érhetők. Ehhez kívánok nektek, lányok és fiúk, sok sikert! Tamócai István testnevelő tanár. Válasz Zsuzsiinak! A SOMOGY ORSZÁG 1957. március 20-i számában megjelent »Kiábrándulás« című levélhez szeretnék én is, mint fiatal hozzászólni. .Levelemet azzal kezdem, hogy - kissé bántotta« önt, amiért mások nem követték. Úgy gondolta talán Zsuzsu, ha más felveszi a jampi ruhát, ezt utánozni kell? Ön ne törődjön soha azzal, hogy más hogyan öltözködik, csak azzal, hogy csinosan és ízlésesen öltözzön fel, s úgy menjen el táncolni. Akkor biztos nem fognak irigykedni a fiúk, s a lányok pedig előre nem fognak reménykedni. »Haverja« talán udvariasságból mondta ezt a megjegyzést, hogy »csuda klassz ruha« vagy talán az övé is hasonló volt az Ön ruhájához. Kovács Sárikának a megjegyzése helyes: »maskara öltözet«. Helyesen mondta, igaz, nem finoman, de magyarosan. A táncról ugyanaz a véleméayem. Rángatózás. Miért kell egy táncot feltűnően táncolni, talán azért, hogy önt nézze a táncolok Néhány jótanács zöme? Helyesebben tette volna, ha szép lassan táncolna, »ha szamba is« így fárasztó sem lenne, s egyben pedig ezt mondanák: Milyen szépen táncolt! Ezek szerint biztos örült Sárika annak, ha tánc végén leköszönt. Csak azt az egyet nem értettem, hogy miért nem mert a szemükbe nézni a lányoknak. Mert megmondták önnek az igazat? Ezért nem kellett volna önnek szégyellnié magát. Jampi ruha volt-e az ön öltönye? Erre egészen egyszerű a válasz: Igen. Ezt Ön is észrevette, mert egész világosan megírt mindent. A szabók miért készítenek ilyen ruhát? Ha ilyen ruhát is készítenek, azért Önnek nem kell csináltatni, vagy talán azért, mert »a többi haver is csináltat, hát én is.« legközelebb, ha táncol, akkor lassan táncoljon, s ne keltsen feltűnést a fiatalok körében. Ha így cselekszik, nem fogják a lányok elítélni, s nevetségessé sem fog válni. Bemutatkozása r.em helyes! Ha udvariasan akar bemutatkozni, akkor úgy kellett volna, mint pl. Sárika. (Nem fontos, hogy a lányok tudják a becenevét.) Barátja miért dicsérte meg? Hisz ez magától értetődő. Barátja csak nem mondja azt, hogy nem jól csörögnek. Fogadalma nagyon helyes. De még helyesebben tenné, ha nem is venné fel többet. Ha nem akarja ismét hallani a véleményeket. Mennyivel szebben hangzik ez a szó. Csinos, fiatal ember — vagy jampi. Reméljük, hogy a következőben ön is ízlésesebben öltözik és a színeket is jobban összeválogatja. Most már az Ön megtörtént esetéből is tanulhat sok olyan fiatal, aki úgy öltözködik, mint Zsuzsu. BEFEJEZÉSÜL pedig arra kérem, Zsuzsu, ha ismét ilyen helyzetbe kerül, forduljon a Szerkesztőséghez, az újságolvasók fognak tanácsot adni. Tisztelettel: K. Irén. Minden nagylány ideált képzel maga elé Kedves fiatalember, ngedje meg, hogy mint pedagógus szóljak Önhöz. Az »Ifjú figyelődben »Kiábrándulás«-át olvasva, őszinte sorai késztettek arra, hogy válaszoljak. Először is szeretném sorai alapján az énjéről alkotott véleményem elmondani. Maga, kedves fiatalember, nem rossz, kimondottan egy hóbortnak esett áldozatául, de leveléből következtetek arra. hogy akar, és a jó tanácsokat megfogadva arra az útra lép, melyet a szerkesztőség feltételez, »elismert, komoly fiatalember lesz Zsuzsuból«. Azt hiszem, nem vitás ön előtt, hogy új ruhája jampi, a társadalom által lenézett és kigúnyolt jampik viselete. Sajnálom, hogy sok pénzt adott érte, mert árán nyilván vásárolhatott volna egy komoly ruhát. Ajánlom, hogy tarka holmijait különkülön hordja el, ha nem akar ismét úgy felsőim, mint a »Kiábrándulást« okozó tánc alkalmából. Felteszi a kérdést: a szabók miért varrnak ilyen ruhát? ők, kedves Zsuzsu, mesteremberek, s azt készítenek, amit megrendelnek, de állítom, nekik is megvan a véleményük a rendelőkről. A kész ruha konfekció ezt a hóbortot nem szolgálja, erről meggyőződtem az üzletekben. De nem is a ruháról kívánok sokat beszélni, inkább a viselkedésről. »Hogyan viselkedjen a fiú a lánnyal utcán, táncteremben?« — kérdezi. Minden komoly nagylány ideált képzel maga elé. Ez az ideál feltétlen udvarias, előzékeny, jómodorú. Kovács Sárikának és barátnőinek elképzelése nyilván nem az, hogy egy emberi mivoltjából kivetkőzött jampi táncra iritsc őket, ez sérti az önérzetüket, s nem fedi az ideáljukról alkotott képet. Ebben a korban a lányok igénylik, hogy a fiú ne nevetségesen, de hajtsa meg a fejét és udvariasan kérje táncra őket. Most, soraim olvasásakor a komolytalanok elmosolyodnak, de nekik azt ajánlom, hogy kérdezzék meg édesapju-' kát, mint férfi a férfit, hogy megtudják mi a véleménye a kérdésről. S felteszek ezzel kapcsolatban egy kérdést, amin érdemes elgondolkozni: Ha majd megnősülsz, te tisztelnéd azt a lányt, akit mindönki csak úgy integethet táncra? A ' másik dolog, amivel foglalkozni szeretnék, hogyan viselkedjék a fiatalember az utcán és mindenütt leány társaságában? Az intelligencia fokmérője a köszönés. Mellőzzük az elavult, túl udvarias, sokszor nevetségessé váló köszönő módszert, de semmiesetre ne »szevasz«~szal üdvözöljük a leányt. (Találd meg éned és intelligenciád szabta középűtját.) Kerüljük a beszélgetés folyamán a drasztikus, hencégő, vagány stílust, mondanivalónk legyen átitatva a megbecsülés hangjával. Tűzze ki minden fiatalember maga elé célul: lánnyal mindenkor olyan tisztelettel beszél, viselkedik, mint édesanyjával szemben. Kerüljék azokat a lányokat, akik a lejtőn lefelé haladnak, ha mér elvesztették megbecsülésük lehetőségét a fiúk előtt, trágárságukat ne fűszerezzék hasonlóval, hanem igenis értessük meg velük azt,’ hogy a társadalom fiatal férfitagjai csakis a jómodorú, tartózkodó, intelligens, szorgalmas leányokra tudnak felnézni és becsülik meg. Befejezésül annyit, ha célul ezt tűzi ki maga elé minden fiatal, szebb lesz az életünk, nagyobb egymásiránti megbecsülésünk, s nem fogunk letérni az udvarias viselkedés járható útjáról. K. l.-né pedagógus TAVASZ a színházban M intha valami tréfáskedvű kis tündérike varázslata lenne, ' * ' olyan fiatal, üde, friss minden a színházban. Beköltözött a tavasz a színházba... Vagy csupán azért érezzük ezt, mert a Marica grófnőt tűzték műsorra?... Mert valahogy ez így van, beköltözött a Marica grófnő próbáival a tavasz is a színházba. Csupa dal, csupa vidám tréfa, csupa bájos tánc ez az operett. Szinte maga a kikelet. Ezekben a napokban mindenki örül a színházban. Kezdve a világosítókon, közbevéve a rendezőt és a színészeket, egészen a portásig, valamennyi színházi ember arca kivirul. Még talán az alagsor sok tavaszt megélt, kapott falai is ezt kongják: falrengető siker lesz... Mert, hogy siker lesz, az biztos. Megvannak ugyanis ennek is a csalhatatlan előjelei. Ilyen például, ha a díszleteken lyukakat fúrnak a műszakiak, hogy munka -közben, pihenés helyett kileshessenek a színpadra. Ez már maga a biztos siker! S ha még ráadásul a zenekar tagjai főpróba közben felállnak és az elmésségeken, vagy a színészek játékán kórusban nevetnek (nem a komoly részeknél), akikor — még biztosabb a siker... S ez most mind megtörtén-t. Az operettet Miszlay István rendezi. Miszlay saját bevallása szerint is igen -sokat dolgozott a szövegkönyvön, javítgatta, mert —hogy úgymondjuk — szeretne »kirukkolni« ez alkalommal, ugyanis nem épp hosszú rendezői pályafutása alatt a Marica grófnő az első nagyoperettje. Még a technikai megoldásokkal is babért akarnak aratná, de hogy mik ezek, azt ma mé{f nem árulhatjuk el, meglepetésnek szánják őket. Egyszóval a rendező megmutatja j -a kaposvári közönségnek, hogy mi is az a nagyoperett. Véleménye szerint egyébként ez a darab nemcsak a rendezőnek, de a színészeknek is jó alkalom, hogy megmutassák, mit tudnak ... Kitűnő szerepek vannak a darabban, sőt mi több, Miszlay István szerint a közönség számára is -kínálkozik jó alkalom. Idézzük szavait: Jó alkalom a. közönség számára is, hogy halálra nevessék magukat. Reméljük azonban, hogy ezt nem a szó szoros értelmében gondolta. A Marica grófnőben csaknem kivétel nélkül fellépnek színházunk kedvencei. Találkozunk Juhász Pállal, aki az előző szerepével, Szu Csöng finom alakjával ellentétben most egy mulatós, robbanékony figurát elevenít meg. Barcza Évával, aki a Csárdáskirálynő után most újból Juhász partnere. Lehotzky Zsuzsával, Far-jkas Annyval, Rassy Tiborral, Gálfy Lászlóval, Pusztai Péterrel, Gábor Marával és a többiekkel. Az operettben egyébként eddig Kaposvárott még nem látott hatalmas tömegjelenetek is lesznek. Várkonyi Sándor, színházunk kitűnő karmestere vezényel, s a kibővített zenekar tolmácsolásával nagy sikerre tarthat számot az operett igen népszerű muzsikája. Az operett muzsikája sokszínű, az elmélyült romantikától egészen a pajkos, majd tánczenei könnyedségű számokig fellelhető benne minden árnyalat. Egyszóval már magában a muzsika is minden pénzt megér, nemhogy egy színházjegyet Igen sok a tánc is a Marica grófnőben. Koreográfus Sallay Zoltán. S mi mást mondanánk előre a táncokból, mint azt, hogy Sallay Zoltán tanította be. BÖNQÉSZÖ „ismeretlen” szovjet könyvek között Jó pap holtig tanul — s ez egy kicsit áll a böngészőre is. Legtöbben azt hittük, hogy a szovjet irodalom egy nagy nyitott könyv előttünk, csak bele kell itt-ott olvasni, hogy lássuk, mennyire ismerjük már. Hiszen olyan szoros kultúrkapcsolatban álltunk a Szovjetunióval, hogy méltán hihettük •— ismerjük irodalmát. S egyszerre csali sosem hallott neveket hozott felénk a rádió vagy a nyomtatott betű. Igen, így volt. Nem láttuk, mert nem ismerhettük meg, csalc egyoldalúan a hatalmas szovjet irodalmat. Még nem késő, bőven van lehetőség a hiányok pótlására, hiszen ezekről az írókról nevükön kívül még alig tudunk valamit s könyveikből sem sok került még el hozzánk. Itt van mindjárt Pausztövszkij, akinek eddig csak egy soványka könyvét, az Aranygyapjú földjén címmel olvashattuk. Pedig elbeszéléseinek száma többet is megengedett volna ennél. Pausztövszkij a nagy orosz elbeszélők közvetlen örököse. De csak elbeszélő stílusában, abban a hangban, melyet Csehov és Turgenyev tett meg az orosz elbeszélés az egész világon oly jellemzőnek ismert és elismert stílusává. Csakhogy az ő mondanivalója a szovjet életet, a szovjet embert viszi lágyan, dús érzelmekkel, töprenkedésekkel, vergődésekkel az olvasó elé. Ezért következett az ellenvetés: Pausztövszkij nem szocialista realista, nem pártos és nem harcos. Jeszenyin nevét már úgy, ahogy hallottuk. Sőt — igaz, nem nagy példányszámban jelent meg •— válogatott költeményei is ott állnak már a könyvespolcokon. Jeszenyin végigharcolta a Nagy Októberi Forradalmat, a Téli Palota elfoglalásakor a vörös katonák soraiban volt. S mégsem tudta megérteni a szovjet rendszert. A parasztság költője volt, annak életét, bajait, lelkivilágát és táját énekelte meg nagyszerű művészettel. S ha a hálált nem sürgeti meg önkezével, eljutott volna a teljes felismerésig: á szovjet élet és a szovjet valóság elismeréséig. Jeszenyin kortársa volt Majakovszkijnak épp úgy, mint Alexander Bioknak, kit szintén csalt most fedezhet fel a böngésző szeme. Legnagyobb költeménye, mely az Októberi Forradalomról szól, még nem is jelent meg magyar nyelven. Annak is alig hat hónapja, hogy könyvesboltjainkban kapható az Orosz erdő, Leonyid Leonov regénye. Pedig íróját a szovjet olvasók táborában Solohov mellett emlegetik. Számtalan regényében és színművében az elmélyülten jellemző, aprólékosságra törekvő lélekrajza az orosz irodalom legnemesebb hagyományainak ápolását jelzi. A külső eseményeket az emberi lélekben méri fel és minden propagandahatás' és nyílt agitáció nélkül, | éppen ezzel az elemzéssel bizonyítja legékesebben a szovjet ember új, jobb és emberibb élétét. A Szovjetunióban milliós példányszámban nyomják és szerte ismerik és Szeretik Leonovot. Ideje lenne, hogy a magyar könyvkiadás is nagyobb gondot fordítson rá ... Hatalmas a szovjet népek irodalma, soha meg nem ismerhető. Mindig újra és újra ízlelhetjük s mindig találunk benne eddig ismeretlent s mégis oly nagyszerűt. Kétszázmilliós nép adja nekünk, de ki tudná megmondani, még hány és hány millió táplálkozik belőle? És az egységes szovjet irodalomban Gorkij és Majakovszkij után Solohov vagy Azsajev mellett, Bek vagy Tyi’honov mellett Pausztövszkij, Jeszenyin, Blok, Leonov és még sokan mások egyaránt beletartozna^:. Elvtársaink és barátaink épp úgy, ahogy egymásnak azok. Nem árt kicsit többet böngészni közöttük, mert ha néha meglepetést is okoznak, cisak örülni fogunk, mert az csak kellemes meglepetést jelent. Fehér Kálmán 3Di KÉRDEZZ — FELELEK m 1. Lehet-e jó házasság abból, amij az újságból a házassági hirdetésekből hoznak létre? »Férjhez mennék, de így nem merek.« (jelige.) 2. Miért zárkóznak el az ifjúság iskolán kívül i foglalkoztatásától a pedagógusok ma, amikor ismeretes előttünk az, hogy a múltban nem ezt tették. »Igényeljük a nevelőket.« 3. Hogy ne csalódjak, milyen leyen a barátnőm? Vagy létezik-e olyan barátnő, akinek minden titkom elmondhatom ? »B. P. Böhönye.« 4. Nagyon szeretek egy fiút, szüleim ellenzik, hogy udvaroljon. Próbáltam már szótfogadni, de úgy érzem, Ö számomra az igazi. Ha nem mehetek hozzá belehalok. »Nélküle céltalan az életem.« 5. Miről szeretnétek hallani és olvasni az ifjú figyelőben? Szerkesztőség. Kedves Olvasóink! A hozzánk beküldött kérdéseket esetleges válaszadás céljából Önök éjé terjesztjük. A kérdésekre a választ az olvasók tanácsaiból a Szerkesztőség a legközelebbi számunkban (jövő szerdán), az Ifjú Figyelő kérdezz—felelek rovatában adja meg.
