Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-24 / 70. szám
^ -KÉT VALLOMÁS- Magyar film — Az egyik szereplő: az ítélőbíró ezt mondja: «- A társadalomban kell a baj okát keresni, azt, hogy miért jutottak ezek a fiatalok ide?« Ezzel az egy mondattal lehetne a film igazi célját is elmondani — ha tényleg az az ok-keresés peregne a mozávászonon. Helyette azonban csak néhány fiatalkorú bűnöző eléggé felszínen mozgó történetét láthatjuk. Különböző rétegekből összeverbuválódott kirakat- és üzletfosztogatófcandát ismerünk meg, amelynek tagjai valamennyien fiatalok. A film két ember visszaemlékezésén keresztül tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy milyen úton süllyedhet le valaki a különféle alvilági pénzszerzési módokhoz és kerülhet az ítélőbíró asztala elé. A téma nem ritka. Csak be kell kukkantani a fiatalkorúak bíróságának tárgyalótermeibe, éppen ezért valóban az okot kellett volna keresni, sakkal következetesebben, mint a Két vallomás teszi. Nem mondható szerencsésnek a szirupos befejezés sem, mert az végképp eltereli a nézők figyelmét azokról az eseményekről, melyek eddig történtek, tellát mind szerkezetileg, mind művészileg csak kárára van a filmnek. A fiatal szereplők közül Öze Lajos játéka a legmaradandóbb, akinek első filmbemutatkozása jól sikerült. 'Töröcsik Mari Erzsije kissé halvány, több élettel hitelesebbet tudót volna adni. Krencsey Marianne leginkább szépségével vonta magára a figyelmet. Elgondolkoztató, hogy mennyire nem élnek a fiatal szereplők a filmművészet egyik fontos kifejezőeszközével, a mimikával. Ebből a szempontból talán a kis Csőgör Tibor érdemel figyelmet. Ránki György zenéje az első pillanattól kezdve Körhinta hangulatot ébreszt. Keleti Márton rendezőtől már ötletgazdagabb rendezést is láttunk. ZENEI MOZAIKOK ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ: NYAKAS JÓZSEF Percek az évszázadokhoz, színes foltok, melyek az elrendező akarat nyomán nagytávlatú képekké válhatnak, kis örömök, melyek nagy élményt jelenthetnek, morzsányi rögök a nagy életművek hegyőriásaihoz, néhány tollvonás alkotókról és alkotásokról, zene és élet végső egységéről, régi és újabb nemzedékek hangján hozzánk egyaránt szóló szellemiségről, — mely az alaktalan időt történelemmé formálja, az előrenéző embert a szellem bátor munkásává avatja, ezekről szeretnének szólni olvasóinkhoz a ZENEI MOZAIKOK. Shakespeare: Párbeszéd A VELENCEI KALMÁR-ból (1596.) Lorenzo: Lágyan szunnyad a holdsugár e halmon, Itt leülünk, s a zene hangjai Fülünkbe surrannak, s a puha csönd S az éj az édes összhang burka lesz. Jessica, ülj le. Nézd, aranyköröcskéfc Sűrűn borítják a menny boltozatját: S nem láthatsz ott oly kicsi csillagot, Mely, míg mozog, ne zengne, mint egy angyal, A csillószemű kerubok karában. A nem múló lelkek összhangja. ez. De míg ez a vesszendő sárgunya Takarja durván, addig meg se halljuk. (Belépnek a zenészek.) Gyertek himnusszal kelteni Dianát. Édes játékkal úrnőtök fülét Érjétek ed, s vonzzátok haza őt. Jessica: Engem az édes zene nem vidít. í Lorenze: Azért, mert szellemed feszül olyankor. Figyeld csak meg a vad és laza nyájat, Vagy betöretlen csikók fajzatát, Amint bolondul szökellnek, nyihognak, Mert vérük heve ezt kívánja meg; De ha meghallják a trombita hangját, Vagy bármely zene éri fülüket, Látod, hogy némán állnak, s vad szemük Szelíd fénybe fordul a zene édes Hatalmától. Mondják. így mozgatott meg Orpheus fákat, köveket, folyókat: Mert minden kemény és konok dühöt A zene megszelídít egy időre. Az ember, aki legbelül zenétien S nem hat rá édes hangok egyezése, Az kész az árulásra, taktikára, S szelleme tompa, mint az éjszaka S érzelme komor, mint az Erebus:* Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére! Erebus: Az ókori hitregében az alvilág legmélyebb és legsötétebb pontja. Mi látható a zalai Zichy-emlékmúzeumban NEMCSAK AZ ORSZÁGBAN, de Somogy megyében is kevesen tudják, hogy Zichy Mihály, a múlt század egyik legnagyobb magyar festője, Somogyból indult el a világhírnév felé. És talán még kevesebben tudnak arról, hogy a -kiváló művésznek és hazafinak« — ahogy Godebsky lengyel szobrász nevezte őt — emlékmúzeuma van a Tab melletti Zala kisközségben. Itt volt ugyanis a Zichyek kúriája, melynek egyik szárnya ma gondos meszelésével már messziről elüt az épület többi, omladozó részétől. Ebben a fehérre meszelt házban őrzik a Zichy relikviákat. Négy szobát töltött meg a -Mester« hagyatéka, ehhez még az ősszel hozzáadtak kettőt, hogy ne kelljen az értékes anyagot zsúfolni. Mit is láthat a látogató ebben a kis, félreeső múzeumban? Itt vannak összegyűjtve a nagy mester személyes holmijai, bútorai'. Az egyik sarokban ott a bölcső, melynek két vasszegxe akasztott kis ágyacskájában ringott a kis gróf. Nem messze tőle üveg alatt egy nagy ibolyakoszorú, cirill betűs szalagokkal: Pétervárról hozták a halott művésszel együtt. És bútorok: kézzel faragott indiai, berakott kaukázusi asztal, melynek apró mozaikjain, ki tudja meddig dolgozott készítője? Fegyverek és egyéb hadiszerszámok. Tatár és perzsa kardok, sisakok, magyar páncélok és puskák. Eszkimó sámán áldozati ruhája halbőrből. Epy szoba polcait roskadásig megtöltő könyvek német, francia és magyar nyelven. Példaául Gcetbe több kötetben, németül, Demofcritos franciául, és Jókai Magyar nábobja, magyarul. öt eredeti kép a művésztől: az Autodafé, a -Szirének éneke« sorozatból egy kép, és -A pusztítás géniuszának diadala« eredeti vázlatban és még két kisebb jelentőségű mű. És rendetlenség! Mert ez ragadja meg leginkább a nézőt. A tárgyak beporosodva. szanaszéjjel hevernek, mint holtak az elhagyott csatatéren. Itt egy kosár fegyver, amott egy nedvességtől oszladozó körkép-reprodukció várja, mig valaki bejön ide a -hivatalosak« közül és szakértő kézzel elrendezi az értékes tárgyakat. Az ősszel ugyanis festették a szobákat, és ez a rendetlenség igazi szülője'. De hat hónap — még az őszi eseményeket is beleszámítva -—sok már ahhoz, hogy ilyen -pazar« rendetlenségben tárolják a múzeumi anyagot) S amint hírlik, talán egy hónap is kell még ahhoz, hogy ne a -Zárva« vendégriasztó tábla fityegjen az ajtón. Ä szobák átfestését, a tetőszerkezet javítását már rég, az ősszel befejezték. Olyan rég, hogy azóta .az egyik szobában leszakadt a mennyezet, a műteremben pedig körülbelül egy négyzetméternyi helyen vizes a felső sarok. (!!) Ugyanitt a salétromtól köröskörül nedvesek a falaik, s ez a nedvesség lassan, de biztosan mállasztja az amúgyis kevés reprodukció anyagot. Egyébként nem tartjuk helyesnek azt az eddigi elvet, miszerint a régi, négyszobás múzeum túlnyomó többségében csal: a művész holmijainak kiállítására szorítkozott. Nem arról van szó, hogy több eredeti festményt állítsanak ki, hanem sokkal több reprodukciót. Hogy a laikus szemlélő elsősorban ne a műgyűjtő gróf benyomásával távozzon, hanem a nagy festő lenyűgöző hatásával. Tagadhatatlan, nagy kárára van ennek a rendkívül gazdag múzeumnak, hogy kiesik a forgalomból. Mégis megérné, ha valamivel nagyobb propagandát csinálnánk a zalai kincseknek. Valószínű, nem lenne káros, ha a balatoni vendégek véletlenül rátalálnának egy balatoni Baedeckerben a zalai múzeumról szóló néhány sor írásra és a megközelítés módjára. HA A LÄTOGATÖ végigmegy a szobákon, egy hófehér gipsz mellszobor már messziről szemébe tűnik. A gondolkodó, a mélázó Zichy-t ábrázolja, mintha csak •mostanában kapta volna el a rég meghalt festőnek azt a pillanatát a szobrász, amint éppen azon gondolkozik, vajon mikor is lesz rend a zalai múzeumban!? Király E. Kíváncsi voltam, milyen az a bábszínház Tíevallom én is csak a rosszemlékü Paprikajancsit ismertem eddig.-Paprikajancsi Színház-«!? Mi az oka annak, hogy ebben az elnevezésben annyi a lenézés, tűnődtem sokáig, míg végül rászántam magamat, hogy magyarázatot kérek a »Somogyi Tücsök Bábszínház« vezetőjétől, Gáts Tibortól. A Paprika Jancsi Pozsonyban született az abszolitizmus korában, ebbban a légkörben, amikor az osztrák kormány képmutatókat »B'ánkelsnägereket« bérelt fel arra, hogy Kossuth személyét, a 48-as eszmét, a szabadságot kicsinyítsék — adja meg jn választ Gáts Tibor. Szóval a Paprikajancsi a magyar nép kigúnyolására született? — Igen! úgy van! És mi most bemutatjuk majd, hogy milyen a mi bábszínházunk, volt a felelet. Így érkeztünk Mezőcsokonyára egyik nap délután egy órakor, miközben a színház lelkes művészei jót falatoztak, mert ők ebédelni sem érnek rá máskor. Megérkezésünk után a szokásos hivatalos ügyek elintézése került sorra, majd pillanatok alatt elkészült a színpad, s a gépkocsi hangszóróval adta tudtul a lakosságnak, hogy megérkezett a Somogyi Tücsök bábszínház, hívta őket az előadásra. Kíváncsi gyerekek és felnőtt arcok tűntek fel az utcákon és délután négy órakor az iskola valamennyi gyermeke ott szorongott a kultúrház bejárata előtt. Megszólal a 'gong. Kijött a közel 80 centi magas tücsök hegedűjével, s amikor elkezdett hegedülni, óriási kacagás, taps fogadta. így ment ez végig az előadás alatt. Leírni sem lehet, talán csak a fényképész tudná megörökíteni azokat a ragyogószemű, mosolygósarcú kis gyermekeket, akik hol a hahotától, hol az izgalomtól könnyezve, zsebkendőt gyűrve, tapsolva nézték végig az Emide-amoda humoros kalandjait a bikával, vagy az erdő gyengéinek, a nyuszinak és a mókusnak az összefogását az elnyomó zsarnok erdei urakkal szemben a rókával és a farkassal. Nem is beszélve a szabadságharcban született Vitéz László előadásáról, melyet nevető, visongó, valósággal lázban égő gyermeksereg közepette néztem végig, — magam is kissé gyermekké válva. Olyan lendületes, csillogóan eleven derűs és tüzes ez a játék, hogy a legfölényesebb szkeptikus felnőtt néző sem vonhatja ki magát hatása alól. Rövid negyvenperces szereplése alatt két szellemet és három ördögöt püfül el fura fegyverével a palacsintasütővel. A gyermeksereg körében hatalmas sikert aratott műsort a felnőtteké követte este hét órakor. FEL NAP A PARKBAN Park ... Naponta elmentél mellette sokszor, gondolataidat inkább a tüzelőbeszerzés hétköznapi munkájára terelted, s azután egyszer lekerült rólad a télikabát, és észrevetted, hogy milyen csinosan vannak öltözve azok a hölgyek, akikkel reggel munkábamenet találkozni szoktál. Majd egy napon észreveszed, hogy -nini, a parkban kivirágzóit az aranyeső« és hogy megint megjött a tavasz. Az újságíró sem bírja a márciusi szobafogságot, hanem inkább elindul az első tavaszi délutánon felfedezni a parkot. A park több mint egyszerű hely. A park egy darab élet. Van, aki csak egy futó pillanatig vár. Van, aki sokáig itt van és vár... Azt az öreg urat, aki már több mint egy órája ül és böngészi az újságot, s aki csak árnyéka egykori daliás önmagának, inkább csak a nap csalogatta ide. De azért a biztonság kedvéért hátára terítette otthon a fekete malaclopóját, mint egy kétkedéssel fogadva a tavaszi nap kacérkodását. Fel se néz, ha valaki elmegy előtte. Csak olvas, mintha egy hosszú tél után csak ma, az első tavaszi napon lehetne először újságot olvasni. Időnként fiatal lányok rajzanak át nagy viháncolással a piros szigetsorként húzódó padok között. Hátra-hátra tekintenek, ahol néhány fiú baktat utánuk, magukkal hordozva a diákok messziről árulkodó bélyegét, a táskát és a félszegséget. Aztán megint csend lesz. Valahol az emlékmű körül cérnahangon hangzik fel: — Zsipp. zsupp, kenderzsupp, Ha megázik, kidobjuk. Néhány padot már megszálltak. Vagy a kisbabákkal napozó mamák, vagy szerelmesek. Talán az utóbbiak vannaik többségben. Most tavasz van, tavaszi délután és semmi más nem létezik, csak az éledező tavaszi park. A város felől újabb pár közeledik. Az ismeretség még frisskeletű lehet, mert elég távol jön egymás mellett a fiatal fiú és lány. Bejönnek a fősétányig, tanácstalanul körülnéznek, aztán elindulnak egy pad felé. A fiúnál kis könyvecske van. Leülnek, s aztán hamarosan elvesni kezd, időnként a lányra pillantva: »A ritkás ágak zöldjén átvet) A messzi nap a sűrű suqarat, Mint vágtslcn aranysodronyt, egy égi Vezeték dús hálózatét, s a fák Zsonganak, mint sínmenti nyurga Of fJUAÍ ICIC-j I ( Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül.5 A földnek a Tavasz telefonál ...« í Komolyan olvas, néha ingatja a fejét, s aztán megáll és valamit közösen vizsgálgatnak a könyvben, amihez természetesen közelebb kell ülni egymáshoz. Aztán beszélgetni kezdenek. Miről? Ugyan ki kíváncsi arra, hogy mit beszélhetnek tavaszkor egymással a fiatalok?! Aztán nógatni kezdi a lány, hogy olvasson tovább. »És reszket a liget, mint zsenge szüzlány, Feszül ezer kis lombkeble keményen — Tovább nem tudja folytatni, mert meglöki a kislány. Mindketten a templom felé néznek, aztán mintegy tanácskérőén körülj ártat ják szemüket, de a közelben csak az egykori polgármester szobra áll, és az sem lát ide, csak a jobbkezével tesz úgy, mintha azt mondaná: -Nyugalom, nem lesz semmi...« Majd felállnak és sietve eltűnnek a vendéglő mögött az utcán. Pedig semmi más nem történt, ■lint az iskola igazgatója jött sétálni a tavaszi parkba... (kJ Még a kultúrház ablakiban is csüngtek az emberek, sokaknak nem jutott hely, még a falu tanácselnökének Farkas János elvtársnak sem. A műsor előtt a bábszínház vezetője ismertette a bábjáték történetét, hogy megismerjék a magyar bábjátszást és feledjék a rosszemlékű Paprikajancsit. A felnőtt műsor célja: görbe tükrön keresztül, szatirikusán bemutatni a kispolgári élet groteszk és céltudatos udvarlási móajait, a jelen torzszülöttének a jampecnek beszéd-stílusát, öltözködését és táncát. A műsorközlő a helyes beszédre, a fiatalság magatartására az idősebbekkel szemben humoros, vicces formában adott tanácsokat. Óriási nevetés fogadta a vendéglő közismert alakját, a részeget. Tipikus éneke, a híres somogyi bicskás hetvenkedő mondatai, de a feleségétől félő (mint minden ember) tjpikus figura volt, a lassú és többször előhívásra kerülő pincérrel együtt. Tíz óra volt, amikor a bábú harmonikaművésze búcsúztatta a kedves és hálás közönséget. Meg kell dicsérni a bábukat mozgató paraván nyögött verejtékező művészeket, akik fáradtságot nem ismerve igyekeznek minél több gyermeknek és felnőttnek kedves, vidám estét szerezni. Csima András tanár is hozzájárult a sikerhez, aki mindenben segített a bábszínháznak. Éjfél felé járt már az idő, amikor megérkeztünk Kaposvárra. A művészek vidáman búcsúztak egymástól; holnap megyünk tovább, a következő faluba. \ Sokáig néztem ezek°t a lelkes enibereket, akik a nehézségek ellenére is rendületlenül dolgoznak, mert szeretik a hálás közönséget, munkájukat és erőt ad nekik az a sok megelégedett arc, mosoly, taps, amit jutalmul kapnak esténként. Én mint újságíró azzal tértem haza, hogy most már én is tudom, mi az a bábjáték. Amikor a szobámba érve megláttam két kis alvó gyermekemet, egy gondolat vetődött fel bennem; Vajon miért nincs Kaposvárott bábszínház? De jó lenne örömet szerezni a mi kis (gyermekeinknek is. A rra kérem az illetékeseket, kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a Somogyi Tücsök bábszínház minél előbb megnyithassa kapuit Kaposvárott. Nem bánjuk meg. (KÁPLÁR)
