Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-24 / 70. szám

* 4 ; Д _________________________ SOMOOYORSZAG ______ Vasárnap, 1957. március 24. Ahol a bérek összhangban vannak a termeléssel Hogyan értek el jó eredményeket a Kaposvári Rendeltszabóság dolgozói Az energiaellátás rohamos meg­­j-avulása, a szénbányászat serény igyekezete aránylag rövid idő alatt bizonyos stabilizációt hozott létre ha­záinkban. Ipari üzemeink épp úgy, mint a szolgáltató vállalatok, harcot indítottak az októberi, illetve az 1956. harmadik negyedévi termelési szint elérésére. Ugyanakkor a termelési költségek csökkentése terén — be kell vallani — elég rosszul állunk még a mai napig is. A vállalatok többsége az októberi események fo­lyamán létrejött objektív nehézsé­gekre. hivatkozik, továbbá a meg­emelt bérekre, az anyagellátás döcö­­gésére, s más egyéb hasonló okra. Az; biztos, hogy a vállalatok jövedelmezőségét többnyire a bérkérdések knszáít­­sága rontotta le, s az, hogy nem tartották be a kormányzat bér­ügyi intézkedéseit. Hát azok zavaros idők voltak, nem tudtuk, mit fizessünk ki, mit nem — mondogatják többnyire a vállalatok vezetői. Könnyű most okosnak len­ni. Pedig nem így van. A termelési és bérfegyelem alapfeltétel; az or­szág nehéz gazdasági helyzetébő! való -kilábolás ábécéje. Időleges stabilizációnkat veszé­lyeztetjük, ha lényegesen nena szilárdítjuk meg a bér- és mun­kafegyelmet, nem emeljük a ter­melést, ugyanakkor nem csök­kentjük a termelési költségeket. Egy példát a bérfegyelem betartásá­ról és annak következményeiről; A R endélts zab óságnál megtartott vizsgálat szerint a vállalat novem­ber hóra a 13/1956. sz. kormányhatá­rozat szerint számolta el a béreket, E szűkszavú megállapítás azonban sok fáradságot, vesződséget, a bér­demagógia leküzdését jelentette a vállalatnál. De menjünk tovább. ' A vállalat a teljesítménybért ál­landóan mértef!). A munka elvégzé­se szabályszerűen bizonylatolva van. Ledolgozott órák után teljesítmény­bért fizettek. Nézzünk egy kis sta­tisztikát: november havi tervteljesítés 92 százalék — bérfelhasználás 105 szá­zalék; , december havi tervteljesítés 74 százalék, bérfelhasználás 93,4 száza­lék; január havi tervteljesítés 138 szá­zalék, bérfelhasználás 127,2 százalék. Itt tehát, dacára a decemberi visz­­szaesésnek, a bérfelhasználás javuló tendenciát mutat. Közben pedig a vállalat munkabéremelést is vég­­zett-A vállalat termelési értéke je­lentősen felfutott; ugyanakkor a bérhányada csökkent. Elmond­hatjuk a vállalatról, hogy állan­dóan figyelemmel kísérte a ter­melés és a bérek közötti össz­hangot, a kifizetett bérek mögött megvolt a teljesítés. A természetbeni juttatások a rende­letnek megfelelően történtek. A vál­lalatnak a gépi munkák elvégzésé­hez szükséges gépparkja megvan, azok kihasználása megfelelő. A vállalat 1957. március 31-ig a harmadik negyedévi önköltségi szin­tet eléri, sőt 1,3 százalékos önköltség­megtakarítást biztosít. Az 1957. I—XI. hónapnál vizsgálva az önköltség ala­kulását, megállapíthatjuk, hogy a vállalat a megtervezett veszteséggel szemben — a terveit túlteljesítése révén — nyereséget ért el. Az egy főre eső termelési érték viszont 1957 első negyedének hó­napjaiban az 1956. harmadik ne­gyedévhez viszonyítva csökkent, mivel a honvédségi részleg leállt, a munkásokat a konfekció részlegnél kellett foglalkoztatni. A termelé­kenységet növelni kell, az egy mun­kásra eső 19 356 forintot, amit a har­madik negyedévben már elért a vál­lalat, túl kell szárnyalni. A jó eredményeket elsősorban annak köszönheti a vállalat, hogy fokozta a termelést, mert ez elsődleges feladat. így nö­vekszik a nemzetgazdaság árualap­ja és a lakosság ellátottságát is job­ban biztosíthatják. A vállalat az ön­költségcsökkentés terén is megtett minden tőle telhetőt, csökkentette az álló-órák számát, takarékoskodott az anyaggal, alaposan megvizsgálta a kiadások jogosultságát. Különösen jelentékeny módon be­folyásolta a vállalat működését, hegy az ellenforradalom ideje alatt is dolgoztak és a munkát állandóan teljesítménybérben végezték(!). A Kaposvári Rendeltszabóság jó úton indult meg a harmadik negyed­évi eredmények elérésére és túl­szárnyalására. A vállalat dolgozói tö­rekedjenek arra, hogy állandósítsák ezeket az eredményeket, még reintá­­bilisabbá tegyék üzemüket. Ezzel nagyban segítik gazdasági Sietünk talpraállását. Sz. I. Zietorok, vonlotok eladásával is .. ; Sog! csíkozik a Somogy megyei MEZOSZOV Több mint négymillió forint értékkel több mezőgazdasági kisgépei vásároltak az idei évben a gazdák, mint 1956 első negyedévében. Míg a tavalyi első negyedben csak hatvan, addig az idei két első hónapban 274 darab eke fogyott el, 103-mal több borona, 128-al több vetőgép és mintegy 540 darabbal növekedett a megvásárolt permete­zők száma, pedig a MEZÖSZÖV vállalat október után a szükséglet­nek alig ötven százalékát tudta csak biztosítani. Az elkövetkező hónapokban már várható lesz bizonyos fokú javu­lás — a 14-soros vetőgép gyártása már teljes erővel folyik. A né­gyes és ötös számú eketípúsok márciusra várhatók. Nagyobb meny­­nyiségű boronát április közepére í gértek a gyárak. A ~ 12—13-soros vetőgépszállítmányok azonban csak a harmadik negyedévre érkez­hetnek a somogyi MEZŐSZÖV-hö z. Ugyancsak később kap a válla­lat Vermoler-rendszerű permezetőg épet. Egyébként a hatos és hetes számú ekéből és a nem Vermoler-tfpúsú permetezőgépből kielégítő az ellátás. A második negyedévben új vonással bővül a MEZÖSZÖV feladat­köre. Zetcr utánszállító, hidralika, és vontatók diszponálását is bizto­sítja a tsz-ek és állami gazdaságok megrendelésére. Ez sok költséges budapesti utazástól mentesíti máj d a tsz-ek és állami gazdaságok gépbeszerzőit. 'JupJé^ — Ipari tanuló szerződések megkö­tését a Könnyűipari Minisztérium 661/IV. 3.—1957. számú leiratában foglaltak szerint folyamatosan 1957. augusztus 15-ig lehet eszközölni. Fel­világosítást az illetékes ipari osztály ad. — Horgászok, figyelem! Kedden este 7 órakor a KlOSZ-moziban (Iparosszék­­ház) három külföldi színes horgászfil­­met vetítünk. — Kincstári ruhaneműt és na­gyobb mennyiségű lakatosszerszámot találtak Szabó László 22 éves orda­csehi motorszerelő lakásán. A bűn­jelekkel együtt őrizetbe vették, a nyomozás folyik. — Tűz ütött ki március 16-án a balatonmáriai legeltetési társulat legelőjén. A tűz következtében mint­egy ezer fenyő- és kilencszáz cser- és tölgyfacsemete égett le. A tűz keletkezésének megállapítására nyo­mozás indult. — Ibolyabált rendez a KISZ me­gyei szervezőbizottsága március 30- án hat órakor az Iparosszékházban. A zártkörű bálon szépségverseny is lesz. Őrizetbe vették Szabadkai Já­nos ötvöskónyi lakost. Szabadkai az ellenforradalom idején szökésben tévő körözött személyeket, Bajor Károlyt és három társát több napig rejtegette lakásán. — Orvosi hír. A városi főorvos ér­tesíti a város lakóit, hogy a körzeti orvosok részéről szombat délután két órától, hétfőn reggel hét óráig ügyeletes szolgálat van a kórházban. Telefon: 15—00. — Ismeretlen tettesek felfeszítet­ték 21-én a somogyvári terményfor­galmi vállalat góréját és hat mázsa tengerit loptak el. A kár mintegy kétezer forintra becsülhető. Nyomo­zás indult a tettesek kézrekerítésére. — Korszerű tartósító berendezést vásárolt a tahi földművesszövetke­zet. A tartósító berendezés, mely a paprika, paradicsom és zöldségfélék I legkorszerűbb tartósítását teszi le­­t hetővé, mintegy negyedmillió fo- I rintba kerül. Az új berendezéssel az t üzem nemcsak a járás, de a balatoni I igényeket is kielégíti majd. ♦ — Mintegy háromezer farint érté­­l kfi szerszámfát lopott Bácsi Lajos ; visnyeszéplaki lakos ez év januárjá- I ban a kardosfai erdőgazdaság vis­♦ nyeszéplaki erdészetéből. A fatolvaj ellen megindították az eljárást. — A műtrágyaszükséglet fedezé­sére a kormány megbízta a külkeres­kedelmet, hogy külföldön szerezzen be műtrágyát. Ennek eredményeként Ausztriában 130 000 tonna linzi sót kötött le az illetékes vállalat. A cse­peli szabadkikötőbe mostanában gyakran érkeznek linzi sóval meg­rakott uszályok. Eddig 87 ezer ton­nát szállítottak és március végéig összesen százezer tonnát várnak. A megállapodás szerint a teljes lekötött mennyiséget április végéig küldik el. A külföldről vásárolttal együtt az idén kétszer annyi műtrágyához jut a parasztság mint az előző évek­ben. ’ Heltai Jenő Kossüth-díjjal való kitüntetése alkalmából a Csiky Ger­gely Színház ismét műsorra tűzte az író A néma levente című vígjátékát. Előadásra kerül 27-én, szerdán este fél 7-kor és csütörtökön délután 3 órakor. Kifosztották Karádi József kaposhomoki lakos szőlőhegyen lévő pincéjét március 19-én éjjel. Az 1200 forintos kár a következő ellopott ér­tékekből tevődik össze: 1 darab ser­téssonka, egy tokaszalonna és egy bődön zsír (mintegy 20 liter). A tol­vajok után nyomoznak. — Tiltott határátlépés kísérlete miatt indítanak eljárást Rinyai Gé­za 19 éves homokszentgyörgyi la­kos ellen. Rinyai 21-én az esti órák­ban Perdócmajomál akart áíszökni Jugoszláviába. — Uj tsz-tagok. Az istvándi Uj Élet Termelőszövetkezetbe e hét kö­zepén négy üj tag kérte felvételét. A belépők összesen 21 kh. földdel növelték a szövetkezet földterületét. Csiky Gergely Színház: Csárdás­királynő. Délelőtt 10 órakor. A mosoly országa. Este fél 7-kor. Vörös Csillag: Két vallomás. 3, 5, 7 és 9 órakor. Szabad Ifjúság: Kávéház a főúton. 3, 5, 7 és 9 órakor. KIOSZ Béke-mozi 24-én 4, 6, 8 órakor: Első szó. Bábszínház: Tájelőadás Attalán. Hippi-Rónai Múzeum: Régi nagy­mesterek képkiállítása, Kaposvár várostörténeti, somogyi népművé­szeti kiállítások. Nyitva 10—14 óráig. Októberi számvetés AZ ESŐ LASSAN SZEMER­KÉL, állhatatosan már tegnap este óta'. A házak teteje, a kazlak kucsmája, a kerítések oldala egyre feketébb lesz az őszi nyirokban. Az út'sarában elmerül a csizma, a ba­kancs. ' A tanácsház, a templom, a kűltúrház üstökébe tűzött három­színű zászlók ernyedten, fáradtan csüngnek. A faluvégen, a temető akácai között népes varjúsereg va­sárnapol. A mi falunkban ilyenkor mindig csend van. Az utcán, a földön, az udvarqkon nem igen akad sürgős dolog. Az emberek legtöbbnyire ott­hon vknfiak, s ki-ki szokása szerint foglalatoskodik. A mai' napon azonban nem így van.. A gyerekek kint vágtáznak a kocsiút' latyakjában. Az asszonyok fejükre hűzott szoknyával a kapuk mögött', kíváncsiskodnak. Az öregek nyűtt kalapja, vedlett birkasüvege a kerítenék ■ mögül kandikál ki, mint a nyári Virágok dicsekvő bóbitája. A férfiak egyrésze csoportokba ve-, rődve ácsorog az utcán, míg mások állatokat zavárnak portáik felé. Mindez azért van így, mert teg­nap este elhatározták a Nemzeti Bi­zottságban, hogy feloszlatják a ter­melőszövetkezetet. A tagok többsé­ge, határozott nagy nekibuzdulásá­ban. Az egyéni gazdák dicsérték szándékukat, s Szabó Lajos, a Vö­rös, még sorba is csókolgatta mind­nyájukat. Ez pedig nagy dolog egy nagygazdától, aki eddig úton-útféíen csak köpködte őket. Hát így volt. Miután ma egész délelőtt a járandó­ságon veszekedtek, délben már meg­kezdték az osztozkodást. S most hajtják, viszik, hordják a részt a közösből, saját otthonaikba. Hát ezért nincs csend a faluban. Látványosabb dolog ez, mint a mar­cali vásár, mint Varga Margit la­kodalma volt, vagy teszem fel a Hegyi Károly esete, aki már any­­nyira bolond volt szegény, hogy éppen bűcíú napján akasztotta fel magát a körhinta árbocrúdjára. Péter János egy tehenet és egy fi­cánkoló üszőt terelget maga előtt Borostás arcán megelégedett mosolj ül. Szemében büszke öröm. Szájá­ban kialudt a cigaretta. — Itt lakik a gazdátok! — kiált rá az állatokra háza előtt. A kaput nem az asszony nyitotta ki, hanem a szomszédék legényfia, Gergő. Segítette behajtani az álla­tokat az udvarra. Szalmát is nyűtt a két állatnak, míg Péter János a fásszínt pakolta ki, mivel istálló­ja nem volt, s ide szándékozta be­kötni a két jószágot. A gyerek se­gített s így is jóidő telt el, míg vé­geztek.- Juliska! Fejd meg a tehened! kiáltott be az asszonynak. Ácsorgott egy kis időt a torná­con. Felesége tett-vett odabent, hal­lotta, amint a tűzhelyen szöszmötöi. Megúnta a várást. A gyereknek vagy öt cigarettát nyomott a markába. Sapkáján taszított egyet, s kifordult az udvarból, mert még tíz mázsa szénát, meg hat zsák szemest kel] elhoznia, ami az osztozás szerint része még. OÉTER JÁNOS BOLDOGNAK ÉRZI magát. Ö még nem volt szabad ember soha. Ügy érzi, most azzá lesz. A háború előtt az uraság cselédje volt, csírás a Jankovics majorban. Végeredmény­ben a szövetkezet is csak szolgaság, mert mindég csak a közös, meg a közös. Ö még soha sem állhatott ki a legelő szélére, hogy megnézze, ho­gyan legel a csordában a saját te­hene. Földje szélén sem tudott meg­állni még soha, hogy megnézze, ho­gyan sarjad az 6 vetése. A sajátja. Igaz, hogy míg a fogságban volt, az asszony íratott, s kapott is földet. Négy holdat osztottak a nevére. Túrták, vetették akkor nélküle, ahogy Julis és a két öreg bírta, be­fogó nélkül. Amikor megjött negy­vennyolc nyarán, sokat próbálko­zott, de nem tudott talpraállni. Ép­pen hogy csak voltak. Akkor télen meghalt az apja is, meg az anyja is, s a temetés elvitte azt a kis pénzt, amit tehénre takargattak. Tavasz­­szal jég szaggatta meg a kukoricát, megtépázta a rozsot is, pedig már egy szekérre számított, melyre meg is alkudott Barát Jóskával. Mit csi­nált volna a négy holddal? Megen­ni nem lehetett. Szaladgált olcsó napszámba, hisz kapálni, aratni le­hetett a régi gazdáknál, vagy a pap földjén. De hát mi volt az? Bizony igen kutyáúl volt, amikor ötvenben a közösbe állt. Az esze sem vitte oda, a szíve sem, hanem a muszáj. Cselédnek, szolgának ismét csak. Persze később lett valami látszatja is, mert testrevaló is csak jutott, s két éve össze sikerült ütni ezt a házat is. De azért nem a maga ura volt. Mert mi volt ott az övé? A munkaegység utáni járandóság? Az a kis pénz? Azután még? A sok civakodás, zsörtölődés, meg a lené­zés. Mert sokszor egymást is le­nézték. S főleg a régiek, az egyé­niek. Pedig ő is van olyan ember, ha egyszer megmutathatja... — Most szabadok leszünk — vidult benne a lélek. Este, úgy hét óra felé volt már. amikor végzett. Cefetül fáradt volt, nem is annyira a teste, inkább a feje. Az asszony zsírral leöntött krumplit tett eléje, meg egy bögre tejet. A bögréhez nyúlt először. Odavitte a lámpa világa alá. Nézte, lötyögtette a mázas edényben. — Hej, zsíros tej ez — mondta az asszonynak, meg magának is elé­gedetten. Az asszony nem szólt vissza, csak lekuporodott a tűzhely mellé. Egy kiszakadt nadrágot foltozott. Hang nélkül. — Mondom, zsíros a tej — mor­dult ismét, az asszony felé. — Látom, — felelt vissza felesé­ge, de szeme a rongyos nadrágon volt, nem nézett fel az urára. 'Tegnapelőtt kaptak ÖSSZE, azóta nem beszélnek. Az asszony fene csökönyös termé­szet. Egy-egy összeveszés után na­pokig belefagy a szó. Úgy látszik most sem enged fel. Pedig ugyan­csak szamárság, amin összekoccan­tak, szóra sem érdemes. Úgy volt, hogy tegnapelőtt, amikor jókésőn hazaért a kocsmából, ahol késő estig forgatták a pesti híreket, az asszony rászólt: — Hol tekeregsz ilyen későn? Kocsmában! — Nincs vasárnap, hogy te kocsmába járj! — De most lehet, hogy az van. Azután elkezdte mesélni a dolgo­kat, úgy ahogy a későbe nyúló be­szélgetésben felszedte. A kommunis­ták megbuktak, a kormány is meg­bukott, a tanácsok is megbuktak, meg minden. Bolond beszéd — tamáskodott a az asszony. — Biztosan megint a Papp Lajost hallgattad. Hisz ő már vagy tíz éve mondja. Hiszen tudod. Azután, ha mégis úgy lenne, te úgy­sem leszel miniszter. Ezen még nevettek is. — Lesz a fene... De, de most megszüntetik a népek nyúzását, az adót, a beszolgáltatást. — Be vagy rúgva János! — Rosseb! Hiszen alig ' ittam. A Bencéjük veje, tudod, az a vasútas, most jött Kanizsáról, azt mondja, hogy a hivatalokba visszajönnek a régi urak, s az elvtársak, ezek a mostaniak, mehetnek kapálni. — Hát akkor a Jankovics is visz­­s zajön?! — Nyavalyába. A földekre ez nem áll. De hiszen csak próbálnák meg. A föld a miénk. Erre törvény van. De ha úgy lenne is, mi ugyan nem engednénk... — Hát akkor feküdj le. Tudod, hogy holnap vettek az Almásdülő­­ben. Korán kell kelned. — Vet ám a rosseb! Hát éppen itt kezdődött az össze­­vesaés. János elmondta az asszony­nak, hogy többen már arról beszél­nek, hogy fel kellene rúgni a szö­vetkezetét. Ha már szabadság van, ne nézze le őket senki a közös miatt. Meg igaz, ami igaz, a magyar ember nem kolhozba való. Szabad­ság kell... — Elment az eszed, János? Meg a többieké is? Hát senki nem mond­ta nektek, hogy ostobaságot csi­náltok? — Kovács Feri mondta. Hát aztán az öreg Balázs arculköpte, s a le­gények úgy vágták ki az ajtón, mint a rongyot. — S te ezt hagytad? — Hagytam hát, hiszen a nép el­len beszélt. A szövetkezetei pár­tolta, melyet a kommunisták erő­szakoltak a nyakunkra. Mert így igaz. Ügy sem volt köztünk béke soha, s tarthattuk a nyakunkra erő­szakolt elnököt, meg azt a csibész könyvelőt. Urasa n tartottuk őket, hogy a fene... , Az asszony erre felpattant. — A Kovács Ferit nem ti tartot­tátok, hisz annyit dolgozott, mint tfz hitvány lefetyelő. Többet, mint te. Becsületes volt, magad is tudod, hogy mit köszönhetünk neki. S te ezt hagytad? Disznó vagy, gané vagy, Péter János. — Védd csak a szeretődet — vá­gott vissza a férfi. Kovács Feri miatt már többször is veszekedtek. Amikor még Péter fogságban volt, Kovács Feri két ti­najával többször is kisegítette őket ß fogatos munkában. Ingyen, szí­vességből, meg becsületből, hiszen a háború -alatt katonatársak volta' — János is csak ezt tenné, ha ér эт kerültem volna haza — szokta mon­dani, hogy elhárítsa a hálálkodást. S hogyan lett Julis szeretője? Seh»gy. Csak úgy híresztelték akkor. Péter maga sem hitte, csupán az asszony bosszantására szokta mondani. Ha időnként kirúgott a hámból, s fele­sége litániázott vele, ezzel mindig be tudta a száját forrasztani. Most meg azért mondta, mert egy kicsit resteilte a dolgot, hogy arpikor ko­vács Ferit a kocsmában kikezdték, nem állt melléje. - De miért éppen csak én? — dohogott magában. Ma­gyar Vendel votársa, s még csak a kisujját sem mozdította. A többi sem, pedig jóegynéhány cimborája volt ott. Éhes volt. Jó étvággyal ette a krumplit, s időnkint nagyokat kor­­tyintot a tejből. v- A Jóska írt — törte meg vá­ratlanul a csendet az asszony. JÓSKA AZ EGYETLEN GYE­REKÜK. Volt még egy lányka is, de két éve meghalt. A fiú most Kanizsára jár, gimnáziumba. Jófe­jű legényke, apja is, anyja is büsz­ke rá. Orvos akar lenni, amit a faluban többen is tudnak, э Péter János boldogan derül ezen. Tavaly autóbusszal járt be a gyerek, de az idén kollégiumba adták. — A fenét rázassa magát minden áldott nap negyven kilométert. Azt a pénzt mégcsak kibírjuk — mondta ki még szeptemberben Péter János a szen­tenciát. — Mit ír a gyerek? — kíváncsis­kodott fel János a vacsorától, meg kusza, sokfelé szaladó gondolataiból. — Azt Írja, hogy most már igen kellene neki az a kabát, amit Ígér­tünk, mert hidegek vannak, s az a vékonyka esőkabát nem bírja tar­tani még a szelet sem. Hát még mit ír? Más fontosat nem. Tiszteltet, csókoltat... Hát gondolom, hogy szombaton bemegyek Vidra, s meg­veszem azt a kabátot Vasárnap el is vihetném neki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom