Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-23 / 69. szám
Hzombat, 1957. március 23. _________________SOMOGYORSZÁG ________________3_ A MUNKÁSTANÁCSOK FÓRUMA Néhány észrevétel Tatárvári Gyula: A munkástanács és a választók közti viszonyról című cikkéhez EGYETÉRTEK AZZAL, hogy a munkástanácsokbaä* sok néphez hű, becsületes ember is van és ezekrél kevés szó esik. Azonban ha megnézzük az érem másik oldalát, mindjárt látjuk, -hogy miért esik kevés szó a sok becsületes emberről. Köztudomású, hogy a munkástanácsokat az ellen(«rradalom által teremtett zűrzavar közepette választották. Az is igaz, hogy a véglegesen megválasztott munkástanácsok zöme az ideiglenes munkástanácsok tagjaiból tevődik össze. Az is igaz: jó néhányan annak köszönhetik megválasztásukat, hogy sok rágalmat szórtak a munkáshatalomra, hangosan tudtak kiabálni es ígérni. És sajnos, sok helyen még ma is ezek a vezetőbeosztásúak. A munkástanácsok intézőbizottságaiban ők viszik a prímet és az ottlévő csendes, becsületes menkások hallgatnak. Ma már azonban nemcsak ígérni, hanem cselekedni kellene Megszervezni az üzem gazdaságos termelését, véget vetni az egyenlősdinek, helyreállítani a munkafegyelmet, stb. A Faipari Vállalatnál pl. hetekig azon vitatkoztak, hogy -kevés a béralap, bár a kormány utasítása értelmében a régi béralapot 16 százalékkal megemelték. De nem esett szó az improduktív munkaerő csökkentéséről, a munkafegyelemről. Az igaz, hogy ezek nem népszerű feladatok, bár legelőször e területen kellene cselekedni. ön felveti, hogy a helyezkedőknek ne legyem helye a munkástanácsban. Ez helyes is. De rendben van-e önöknél e téren minden? Nem hajlott-e az önök munkástanácsában egyes vezető személyiségek keze kissé magukfelé. K. kartársuk 1600 forintos fizetését 2170 forintra emelték, feleségét 950 forintról 1150 forintra, munkakörüket új címkével látták el, hogy indokok is legyenek. P. kartársék saját irodai részlegüknél csökkentették a létszámot, a megtakarított bérösszeggel saját fizetésüket rendezték. ön felveti, hogy a munkástanácsok magukra voltak hagyatva. Elfelejti azonban hozzátenni, hogy egyes munkástanácsaink mesterségesen idézték mindezt elő. Nem egy helyen még az igazgatót is kirekesztették üléseikről, mint a Szikvíz-üzemnél. Tűzzel-vassal harcoltak, uszítottak és lazítottak a párt ellen, akadályozták az üzemi pártszervek létrehozását. A racionalizálás felvetésekor legfőbb gondjukká az vált, hogy az elvhű kommunistákat vezető beosztásaikból eltávolítsák. Pontosan Önöknél H. elvtársat is ezért akarták posztjáról leváltani, de munkatársai nem egyeztek bele. Emlékeztetném arra is, hogy amikor H. elvtárs, a már akkor létrejött pártszervezet véleményét próbálta egyes kérdésekben szóvátenni, lehurrogták azzal, hogy most nem' kommunista aktíván van. Csak január 15-e után kezdtek a párt, a kormány határozott állásfoglalása után munkástanácsaink hatalmi mámorukból kijózanodni, amikor határozottan kijelentettük, hogy hazánkban a szocializmus építését csakis a munkásosztály pártja vezetheti. A PÄRT A MUNKÄSTANÄCSOKAT magáénak tekinti és nem tőle idegennek, vele szemben álló erőnek. Jelenleg még az a baj — véleményem szerint —, hogy legtöbb munkástanácsban valami szatócs-szellem uralkodik, szociális, anyagbeszerzés, stb. ügyekkel foglalkozik. A szociális problémák intézése a szakszervezeté, követeljék, hogy az végezze is el azt. Az anyagbeszerzést egyes üzemeknél egész osztály, kisebbeknél egy-két ember végzi. Követelje meg a munkástanács, hogy ezek az emberek végezzék el munkájukat becsületesen, vagy ha nem, javasolják a vállalat vezetőjéneK, hogy távolítsák el munkakörükből. Semmiesetre sem helyes, hogy a munkástanács jár kiildöttségileg anyagbeszerzésre. Ezt azért vetem fel, mert a bürokráciára, a kilincselésre panaszkodik. Az üzem gazdaságos termelésének megszervezését, és a munkafegyelem szilárdítását semmiféle bürokratikus intézkedés nem köti. Nevelő és felvilágosító munkával harcba kell érte indulni. Lehet, hogy e célok megvalósítása során nem mindig lesznek népszerű emberek, de a szocializmus építése, a munkások érdeke ezt követeli meg. Márton János cSömijepuszta múlttá mi fa felenfa&l ff ej, ndcsoda emberek vannak! ... A maguk fajtájából való vezető nem kell nekik, nem hallgatnak a szavára. Hát nem szégyellni való ez?... Vagy visszakívánják az ispánt, annak majd megtagadják a szavát?... Keserűen buggyannak ki e szavak a cserzett arcú, éltes parasztember ajkai közül. S aztán némán, révetegen néz valahova messzire ... Látszik, hogy fújnak a gondolatai. Két társa borús ábrázattal, hallgatagon szemlélődik a terebélyes iák alatt, itt a puszta közepén. Itt találkoztunk velük össze, véletlelenül. Alkonyodon már, amikor Sörnyepusztán átvágtunk, hogy utunkat rövidítsük. Három ember bandukolt előttünk ráérősen, egykedvűen. Egyikük öles földmérőt vitt hóna alatt. Amint beértük őket, megtudtuk, hogy a volt termelőszövetkezet őszi árpáját mérték föl, onnan jönnek. Most pontosan megállapították, hogy mekkora az árpavetés és így tudják, hogy kinek mekkora darabot adhatnak belőle, a kivitt földterület arányában. Nem. akarják, hogy emiatt is zsörtölődjön valaki. A múgy is elég a veszekedés ... Kutya egy dolog ez az osztozkodás! Dehát miért kell most szétcibálni azt a szép kis közös gazdaságot? Uj ismerőseink először csak olyan általános feleletet adtak, hogy »jobb lesz egyénileg«. Mi azonban nem hagytuk annyiban a dolgot., tovább faggattuk őket. S megeredt a szavuk, mint a tavaszi zápor. Most egy éve alakult meg a termelőszövetkezet, harminchárom családdal, hatvannyolc taggal. A háromszáz hold földjüket négy táblába vonták össze a múlt nyár végén. No, persze, az első közös terményt még[ c kisparcellákról takarították be, j de aztán már a nagytáblán köny- i nyebben ment volna a munka, 3 Építettek egy új istállót a közös jószág részére, s ha nehezen is, del igyekeztek megalapozni a szövetke- 3 zeti gazdálkodást. Hanem az ősz- 3 szel aztán a fejére állt itt minden, j A közössel még csak alig megba- j rá tkozott tagokat megtévesztette a 3 zűrzavar, s visszaléptek az új út- 3 ról a régire. Nem hallgattak a\ szövetkezet vezetőire. Pedig azok3 -figyelmeztették őket, hogy rosszul3 teszik ... Hisz valamennyien itt cse- 3 lédeskedtek, ebben a pusztábanJ gróf Somssich Miklós egykori bir- 3 tokán. S a földet akkor is nagy-l táblákban, sőt '.később már traktorokkal művelték. Virágzott itt az\ á llattenyésztés és hizlalás is. A há- 3 romezer holdas birtokon hatvan j cseléd dolgozott. Később egy Hirsch Imre nevű 3 bérlő bírta ezt a gazdaságot. Abban < яг időben — emlékeznek rá a volt i cselédek — ezrével adta el Hirsch i :í róság innen a pusztáról a hízott j jószágot. Volt trágya bőven, s a] föld is megadta a magáét... Egy-! szóval jól megszedte magát a bérlő j néhány év alatt ezen a birtokon, pedig ő fizette a cselédeket és egyéb költségeket, s persze a földesúrnak járó bérletet is. S lám, őneki megérte... Pedig a cseléd sohsem dolgozott olyan szívesen, mint az az ember, aki tudja, hogy magának dolgozik. Hát vajon ezeknek a volt cselédeknek nem jobb lenne, ha közösen, nagyüzemileg gazdálkodnának? Bizony még annál is sokkal többre vihetnék összefogva, mint annak, idején a bérlő. Hisz a termelőszövetkezet vagyona az övék, s a közösben maguknak dolgoznak. Ha gyarapodik a közös vagyon, többet jövedelmez tagjainak. S ide botos ispánra sincs szükség, hogy a munka menjen. Csupán a vezetőkkel kell szót ér teniük. S persze, azt is maguknak kell eldönteni, hogy kit bíznak meg a vezetéssel. És ha valakibe belehelyezték a bizalmat, akkor nem úgy kell ránézniük, mint az ispánra, ha az a vezető megköveteli a rendet és a fegyelmet. S akkor méltó lehetne ez a puszta hamarosan a volt termelőszövetkezet nevéhez, a Virágzó Földhöz. Mert fel tudnák virágoztatni itt a gazdálkodást egy-kettőre, ha összefognának. T\e igy,. egyénileg hova juthatnak? Ezelőtt 12 évvel a hatvan cseléd között kiosztottak mintegy 600 hold földet. A többit a környékbeli szegényparasztok kópiák meg. Azóta itt majdnem minden család épített magának házat, a volt cselédházakból és a lebontott gazdasági épületekből. A régi kis kastélyt átalakították iskolának, tanítólakásnak. Ma már vagy nyolcvan gyereket tanít itt két pedagógus. A régi világban egy tanerős volt a puszta iskolája. így hát az egykori cselédek közép- és kisparasztok lettek, maguk házában laknak, a maguk földjén maguknak dolgoznak. No, de nő az új nemzedék. A lányok férjhezmcnő, a fiúk pedig nősülni való sorba kerülnek. Uj családok jönnek létre. A fiatal családok is igyekeznek egy kis saját földön tanyát ütni. Na már most, abból a 10—12 holdból, ami egy-egy család birtokába került, nem sokat jussoViatnak a fiatalok. Főleg ott, ahol több gyerek osztozik a szülők vagyonún. S arra nem számíthatnak hogy itt valaha is még földosztás lesz. Föld nélkül pedig olyan a paraszt, mint a huszár ló nélkül. S míg az egyéni gazdaságokban van a föld, addig igen sok veszekedést, bajt idéz elő. Fennáll a veszélye annak, hogy az egyik gazda elszegényedik, míg a másik gyarapodik. Már pedig nem volna szép azoktól az emberektől, akik a cselédsorban együtt húzták az igát, most, amikor szabad emberek, egymás elnyomására törekednének. Ennek a veszélye pedig fennáll, báirhogy is latolgatják a dolgot, mindaddig, amíg a föld egyéni tulajdonban van. És mindezt a bajt, amit a magángazdálkodás rejt magában, csakis összefogással, a nagyüzemi gazdálkodással lehet kiűzni a paraszti életből. ^ ez áll Sörnye-pusztára is. SZŰCS FERENC A HÉT KÖNYVEI Akadémiai Kiadó •Hatvány Lajos: így élt Petőfi. 4. kö; tét. 579 old. 45,: Hegel: Á logika tudománya. 1. rész. 366 old. (Filozófiai írók tára. Uj évfolyam 13.) 46,— Állami Irodalmi [ és Művészeti Kiadó, Bukare, [Sadoveanu: Nyestfiak. Regény. 861 [ old. 47,— Bibliotheca Könyvkiadó »Frank László: Szélhámosok — [ landorok. 203 old. ; Ham—vegh István: Fejedelmi l Veiny. K13Q. Otiö Old. ál,— [Shaw: A szerelem komédiája. Szín[ mű. 86 old. (Népszerű drámák [ 28.) 10,Corvina Könyvkiadó E Shakespeare szonettjei. 844 oldal, t Félbőrkötésben $0,— £ Ifjúsági Könyvkiadó [Fekete István: Bogáncs. Regény. E 326 old. 23,sí kail.— bál-Magvető Könyvkiadó A. France: A pingvinek szigete. Regény. 2. kiad. 358 old. 28,50 Móra Ferenc Könyvkiadó Rónaszegi Miklós: A nagy játszma. Benyovszki Móric viszontagságai. 2. kiad. 444 old. 24,— Szépirodalmi Könyvkiadó Balzac: Eugénie Grandet. Regény. 293 old. (Olcsó Könyvtár 1957. 2.) 4,Hegedüs Géza: Szatírák könyve. 112 old. ' 11,Jókai Mór: Kisregények. 1—2. kötet. 677, 670 old. (Jókai Mór válogatott müvei.) 84,— Weöres Sándor: A hallgatás tornya. Harminc év verseiből. 43Í old. 50,50 Táncsics Könyvkiadó Karinthy Frigyes: A bűvös szék és egyéb komédiák. 2. kiad. 59 old. 2,50 Zrínyi Honvéd Könyvkiadó Március vallomása. 176 old. 5,A SOMOQYI EXTRÁMAQYAROK TÜNDÖKLÉSE ÉS BÜKÄSA ... Harmadik: nap a város olyan volt, mint egy megbolygatott méhkas. Különböző hírek érkeztek a fővárosból, és ezeket az úgynevezett — és ebben az időben gombamódra feltűnt — »ébredők-« el is ferdítették, vagy a változatosság kedvéért meg is toldották hazugságokkal. Az utcákon lépten-nyomon gondterhes emberek csoportjával lehetett találkozni ezekben az órákban. Tanakodtak, kik aggódva, kik bizakodva latolgatták hazánk szívében lezajló eseményeket, miközben a Zrínyi Kör Budapestről szerzett tippjei alapján megszervezte a vörös csillagok leszedését. Ez nem is okozott különösebb nehézséget számukra, hiszen egyes tef usok és vasutasok az ilyen és hasonló munkában minden segítséget megadtak az ellenforradalom főszervezőinek. így történt aztán, hogy október 26-án egy, az utcán összeverődött tömeg a vörös csillagok eltávolítását követelte és akadtak is néhányan, akik szívesen vállalkoztak erre a »megtisztelő« feladatra. Úgy gondolták, hogy cselekedeteikkel méltóak lesznek a »-szent forradalomhoz« és nevük aranybetűkkel fog bekerülni a történelem nagykönyvébe. így gondolkozott Nagy Tamás volt újságíró is, aki az események láttára és hallatára gyorsan köpönyeget fordított. Még munkatársait is elárulta, s a volt ÁVH klub tetején elsőnek tűnt fel és »kommunista« létére résztvett a nemzetközi munkásmozgalom szimbólumának ledöntésében. Ebben még két hasonló gondolkozásű társa is segítette és a jól végzett munka után Nagy Tamás büszkén mutogatta ismerőseinek, hogy még a keze is megsérült »hazafias« tettében. Sokan csóválták fejüket és nem értettek egyet a vörös csillagok eltávolításával. Pirult a kommunisták arca, amikor olyan hazaárulókat láttak, mint amilyen Nagy Tamás volt, aki ezekben az órákban párttagságát is megtagadta. Nem egy helyen a párttagok összetépték tagsági könyvüket is. Vajon kik voltak ezek? Nem nehéz rá a felelet. Akik a pártot eszköznek használták céljaik elérésére, eltiporva maguk előtt minden becsületes eszközt, párttagságukra hivatkozva kovácsoltak maguknak előnyöket. De vajon kinek fájt az, hogy a vörös csillagok 12 éven át városunk középületein hirdették a nemzetközi munkásmozgalom összefogását? Es mit árult el az, aki az ötágú vörös csillagra szemtelenül ráfogta, hogy az szovjet jelvény? A későbbi események, melyek városunkban lezajlottak, világos választ adnak mindezekre. A letűnt rendszer, a Horthy-fasizmus visszasírói voltak. Amikor az utolsó vörös csillag is a földre hullt, megkondultak a templom harangjai, közben a Vaskombinát előtt Kunszabó irányításával nagy tömeg gyülekezett, hogy a Petőfi-szobornál tüntessenek. Ezalatt motorosok nemzetiszínű zászlóval és függetlenséget követelő táblákkal járták a várost és szervezték a felvonulást. Tizenkét óra körül már nagy tömeg állt a Petőfi-szobomál és Kunszabó megnyitó szavai hangzanak: — Emberek! Polgártársak! Petőcz Sándor felolvassa a Zrínyi Kör követeléseit. Itt már szovjetellenes, pártellenes hangok is hallatszottak. A Csiky Gergely Színház egyik művésze elszavalja a Szózatot, közben Kovács Sándor, a kaposvári járási pártbizottság titkárának vezetésével megérkeznek a diákok is. ' Ezen a tüntetésen Kunszabó javas[ latára egy küldöttséget választottak, [ mely a kormányhoz készült felmen[ ni követeléseinek előterjesztésére, [na meg azért, hogy körülnézzenek !egy kicsit, tapasztalatokat szerezzejnek további munkájukhoz. Nyilván [szolidaritásukat akarták kifejezni [a budapesti szabadságharcosoknak, [hogy segítséget ajánljanak fel szá[ mukra. Kunszabó szívére tett kézzel [ígérte meg az egybegyűlt tömegnek, [hogy addig vissza sem térnek, amíg [ eredményre nem vezet küldetésük és vasárnap délelőtt tíz órakor ugyancsak a Petőfi-szobornál számol majd be errőL Amikor a tömeg szétoszlott, egyre gyakrabban hallatták hangjukat a szocializmus esküdt ellenségei. A Szovjetuniót, a pártot becsmérlő szavak röpködtek a levegőben, a vezetők elleni hangulatot igyekeztek felkorbácsolni és csak a hibákról beszéltek az emberek között. A Nyugatról, az uránról, mint a kimérhetetlen lehetőségekről szajkóztak és ezekben az órákban nem ok nélkül aggódtak a józanul gondolkodók, akik féltették hazánkat és pártunkat egyaránt. A hangulat, mely szinte órárólórára jobban hatalmába kerítette a város dolgozóit, a honvédség soraiban is éreztette hatását. Itt is akadtak néhányan, akik feltűnési viszketegségben szenvedve, igyekeztek a zavarosban halászni. Adorján százados vezetésével a honvédségen belül egy csoport alakult, amely élve a kínálkozó helyzettel, fokozta az eddigi nézeteltéréseket és bírálta a hadosztályparancsnoknak azon intézkedéseit, amely az országosan elrendelt gyülekezési tilalom betartását akarta érvényre juttatni. Adorján százados úgy vélte, hogy ha a számára kínálkozó nagy lehetőséget elmulasztja, soha többé nem lesz módjában babérokat aratni. A helyőrség erekben a napokban még szilárdan állt, Adorjánék csoportosulása ellenére is, a tisztek többsége hallgatott a megfontolt, józanul gondolkodó hadosztályparancsnokra, Marties ezredesre. Szombaton délelőtt egy újabb csoportot szerveztek a kaposvári kalandorok, akik a börtön elé vonulva követelték a foglyok szabadonbocsátását. A tüntető csoportot a honvédségnek sikerült minden összetűzés nélkül szétoszlatni. Ezekben az órákban egyes csoportok már arra tettek kísérletet, hogy a városban szolgálatot teljesítő katonáktól elvegyék a fegyvereket, de a járőr tagjainak erélyes fellépése ezt is megakadályozta. Már ilyen hírek szállingóztak a városban: fegyver kellene a fiataloknak, s a budapestiekhez hasonlóan le kellene fegyverezni az ÄVH-t, a rendőrséget, stb. És ezeket a híreket Kunszabóék sugalmazták saját embereik révén és a bizonytalanság, a félelem magját hintették mindenütt, mert tisztában voltak vele, hogy a hamis jelszavakkal megzavart emberek között a pánik előidézésével eredményesebben tudnak dolgozni céljaik megvalósításáért. A zrínyisták már odáig leereszkedtek, hogy nyíltan beszéltek a falusi parasztok felvonultatásáról is. Ezzel is nagyobb nyomatékot akartak adni elhatározásuknak és meg voltak győződve arról, hogy őket egy emberként fogja majd követni a nehéz helyzetben is józanul gendolkozó parasztság, amely ezekben a napokban a jövő évi kenyérnekvalő megteremtésén fáradozott. Dúlt már a véres vihar hazánkban, ölték, mészárolták a legjobb hazafiakat és dolgozó parasztjaink e nehéz órákban is a jövőbe néztek, a földeken állták ki a próbát: — nekünk jövőre is kenyér kell, az ország előtt mi leszünk felelősek, ha most nem vetünk és csak a forrófejű fajankókra hallgatunk! — mondogatták. Igazuk volt! Tisztelet és köszönet helytállásukért! Káplár Jözsef (Folytatjuk.) Gyakorlattal rendelkező gépész mérnöke t, vagy technikust keresünk, fömechanikus beosztással, azonnali belépésre. I,akás biztosítva. DÉLMA GYARO RSZÁGI FŰRÉSZEK, BARCS Már csak 8 napig van érvényben a kötelein biztosítás, április l-lől kártérítést csak azok a tízkárosültak kaphatnak, akik önkéntes biztosítást kötnek. Fizesse be a címére már kiküldött biztosítási levélben közölt összeget, vagy forduljon az Állami Biztosító körzet felügyelőjéhez, vagy helyi megbízottjához. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ
