Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

ШИ. JrtMi* 34, _____________ВДМ«МИВИА< 5 ^ —HI ■ , ,г—щ--------—и—мша ишииюмии—ии——w■—— ■»■■■—наммм—мин—■иццц на— ш, я ятткшшатшшшт щ штат........-mu-v.u,-- ,■ -■»-Egyedüli kiút a létbizonytalanságból Merre tartson * falusi szegénység? Szerdán befejezte munkáját a bizottság Soraogy­­döröcskén, felszámolták a. Béke Termelőszö­vetkezetet. Most tovább állt egy házzal. Másutt más bi­zottság dolgozik. Számba veszi к s rheglévő és széthor­dott vagyont, a bevételt, járandóságot, a hitelekből adódó terheket és mindegyiket beírják a megfelelő rub­rikába. Nem papirosmunka ez csupán! Sokkal több en­­*él. A feloszlást kérő szövet kezetekbe kiküldött embe­rek érezzenek erkölcsi felelősséget a kilépni szándéko­zó, vagy elszéledő tagság holnapja iránt. Ne elégedje­nek meg annyival, hogy közgyűlésen eléjük tárják a szövetkezetieknek: fel is út, le is út. Szabad azt is meg­mondaniuk, hogy bár jó dolog kilépni, szétmenni, most a szövetkezeti gazdaságból szépen jussolhatnak — de azt se hallgassák el, hogy mégis csak érdemesebb, ha kisebb létszámmal is, de együtt maradni. A ma pilla­natnyi előnyeit szétrombolja, felfalja a holnapi, keser­ves kínnal megkezdett egyéni sors könyörtelensége. Igen, erről is szabad és kell beszélni. És nemcsak a fel­számolás előtti közgyűlésen, hanem akikor is, amikor elszámolás végett egy-egy kilépő felkeresi a bizottsá­got. Ahol ez a rend uralkodik, van eredmény. A bi­zottságnak nyilván részé volt abban, hogy az andocsi szövetkezet kettéhasadva és megfogyatkozva ugyan, de tovább él. Igaztalan dolog lenne azzal a váddal illetni a dö­­röcskei brigádot, hogy nem volt egyetlen jó szava sem a szövetkezet megmaradása mellett. Más bizottságokról sem tételezzük fel ezt. Tudjuk, nehéz helyzetben van­nak, hiszen a példák özönét sorakoztathatnánk fel an­nak bizonyítására, hogy a szövetkezetek legszilárdabb hívei sem merik azt mondani megkérdezésükkor, amit szívük, eszük diktál, hogy a közösben szeretnének ma­radni. Különös félelem igazgatja falun az embereket. Az ellenforradalom rúgott a szövetkezeteken. Tudunk arról, hogy tsz-vezetők napokon keresztül az erdőben bujdostak, mintha bűnösök lennének. Vincze István tsz­­elnöknek erőnek ereiével alá kellett írnia a törökkop­­pányi Rákóczi feloszlatását. Megyeszerte toborozták a nemzetőröket, de szövetkezeti tagnak úgyszólván sehol sem adtak fegyvert a kezébe. Úgy látszik, Nemesvid községben inkább tartották a rend hivatott "fenntartói­nak a volt hat csendőrt, mint bármelyik szövetkezeti parasztot. És milyen rend volt ez? Milyen rend az, ami­kor bárki — kulák is — hordhatta, vihette, ami sze­mének, szájának megtetszett a termelőszövetkezetek portáján? Ez rendetlenség, anarchia. Ez nem a szocia­lizmust építő szövetkezeti mozgalom bátor katonáinak rendie, hanem a múlt kizsákmányolóié. És ezek után, a néhol elszenvedett fizikai és min­denütt tapasztalt erkölcsi arculcsapás után van-e cso­dálkoznivalónk azon, hogy félénkek, hallgatagok let­tek, visszahúzódtál, a szövetkezeti tagok? Az esemé­nyek teljes megértése nélkül meglepődhettem volna a marcali járás egyik szövetkezeti vezetőjének szavain. Idézem őt: »Úgy írjon, meg mindent, ahogy elmondtam. Az az igazság. Csak a nevemet meg ne említse a cikk­ben ... -« Meg kell értenünk ezeket az embereket, akik szétdúlt szövetkezetük romjain csaknem puszta kézzel kezdenek hozzá az új élethez. Meg kell értenünk vívó­dásukat, félénkségüket, tartózkodásukat. Nem nehéz megtalálni e tulajdonságaik igazi okait. Állítom, kevés olyan szövetkezeti tag van, aki az októberi napokban nem végezte volna el az önszámvetést. Am bűn nem terheli lelkiismeretüket. Jót akartak — és erről tet­teik is beszélnek — saját maguknak, közösségüknek Azért szövetkeztek, mert tapasztalatból tudták: az egyéni gazdák a múltban sem vehették fel a versenyt a nagybirtokokkal. Szövetkezetei alakítottak, hogy a több váll közösen, könnyebben tartsa az élet terheit, hogy nagyobb darab kenyeret teremtsen mindnyájuk asztalára az összefogás. Ezt akarták, ezt csinálták — együtt törtek ki a magárahagyott egyéni bizonytalan­ságból a közösség, s benne minden tag biztos élete megteremtésének. A régi cselédek, zsellérek, szegény­parasztok eszéből kiveszett volna ennek az igazságnak a tudata? Nem veszett ki. Csupán ott a baj, hogy no­vember óta, ha kaptak is, mégsem kaptak elég bátorító szót. Nem ért még véget lelki vívódásuk, mert még nem maradnak el a fenyegetések. Ha a kulák szájából hangzanak el ezek, van ereje államunknak e támadás hatékonyságának megtörésére. Igenis lépjenek fel bát­ran, határozottan a szövetkezetellenes kulákhangoikkal szemben a szegényparasztok! Ha az ősszel a szövetke­zetek megátalkodott ellenségei néhányan elég erőt érez­ők magukban a tsz-tagok rettegésben tartásához, mennyivel nagyobb erő lakozik a szövetkezeti tagság­ban, vagy a szétkergetett szegényparasztságban. Es nemcsak az állam, a párt, hanem az igazság is mellet­tük áll! Ezt nyíltan megmondjuk barátnak, ellenség­nek egyaránt. Nem írunk mindent a kulákok, volt csendőrök ro­vására. Jól tudjuk, nagyon sokan vannak félrevezetett, a saját érdeküket rosszul felfogó, becsületes emberek is a falun, akik — enyhén szólva — közmegvetésben részesítik a szövetkezeti tagokat, vagy azokat, akik melengetik a szétvert közös gazdaság életrekeltésének gondolatát. A nem rosszindulatú, kilépett szövetkezeti tagok tsz-ellenes nézeteinek megvannak az anyagi in­dítékai. így gondolkodnak: »Szépen jussoltam a közös vagyon szétosztásából, boldog, gazdag ember vagyok. Ha újjáalakul a szövetkezet, sok mindent, a jogos ré­szesedésen felüli terményt, állatot vissza kell adnom!» Itt azonban lezárul a látóhatár! Vajon nem gondoltak arra pl. a somogydöröcskeiek, hogy a »szép juss» a kö­zös munka gyümölcse? És ha a jövőt fürkészné tekin­tetük, ígérne-e a holnap az egyéni úton is ilyen biztos megélhetést, mint a szövetkezet? Vagy említsük meg az ugyancsak döröcskei telepeseket. Többet közülük az csábított ki a közösből, hogy kivihetik ingyen és bér­mentve a földalaptól kapott állatokat és felszerelést. De most a feloszlatás után kiderült: rossz lóra tettek. Az említett vagyontárgyakat az államtól kapták, s a szövetkezetbe — saját szövetkezetükbe vitték be. Ezek tehát szövetkezeti vagyonná váltak. Az ilyen, államtól kapott érték azonban csakis teljes térítés ellenében mehet át egyéni tulajdonba. Ha most ki kell fizetnie egy-egy családnak mondjuk a harmincezer forintot az egy pár lóért, kocsiért, szerszámért, vetőgépért és más egyébért, akkor... Akkor hogyan, mivel tovább? Nem lehet erre a kérdésre mást válaszolni, mint azt, hogy a szövetkezetben. Ez a szépítetlen valóság. Nem látnak — nem láthatnak más kiutat az ag­rárproletárok sem. Gépállomásról elbocsátott traktoro­sok, földnélküliek — Bognár Lajosék, Schmidt Jáno­sok, Kelemen Istvánék, Varga Józsefék —- szinte nap­ról näprä felkérésiк Somogydöröcskén Mészáros Amb­rust. Hozzá jönnek, a falunak ahhoz az emberéhez, akiben megtestesedik a szövetkezeti mozgalom, akinek, neve köré fonja jobb, biztos élete minden reményét a falusi szegépység. Megérzi, meglátja a falusi nép, kiben bízhat szilárdan. Mészáros Ambrus keményen állta az őszi vihart. Kérte, kérlelte az akkori szövetkezeti párt­titkárt, Szabó Lajost: fogjon össze a tízegynéhány kom­munista, védjék meg a szövetkezetei. Biztatás helyett ezt kapta a párttitkártól: hadd menjen szét a nép, úgy­is egészségtelen a tsz. Látta ezt Mészáros is, de ő nem agyonütni, hanem meggyógyítani akarta a beteget. Minden utolsó szalmaszál kihullott a kezéből. A szö­vetkezet által használt portát, gazdasági épületeket visszakapta a régi tulajdonos, Kurucz. Ha együttmarad­nának is, hová tennék a közös állatállományt? És még most is van lehetőség. Kár, hogy nem tud hangos szót ejteni a megkezdett, félig kész, ötven férőhelyes istálló, amelynek falai az égre meredve kérnék: vegye párt­fogásba egy új szövetkezet. A falak készek, a tető­anyag még megvan — az állam segít a befejezésben. Kár, halálos kár lenne elszalasztani ezt az alkalmat. ön a ió idő, ez bizonyára meghozza a szegény­­° parasztság jobb gondolatát is. Nemcsak So­­mógydöröcskén —- az egész megyében sok parasztember -vívódik önmareangolva, tele félelemmel, megannyi ag­godalommal. Kérjük a felszámoló bizottságokat, ne csak szükebb értelemben vett adminisztratív munká­jukat lássák el. Szóljanak a közös gazdálkodás lehető­ségeiről is. Állami és pártszerveink támogassák jobban a szövetkezni vágyó szegényembereket. A tsz meggyő­­ződéses hívei magyarázó szóval oszlassák el a kis­­hitűek, bizonytalankodók kételyeit, a megtévesztett em­berek hibás nézeteit. Sokan azt mondják, nem nép­szerű dolog ma a szövetkezeteket szóba hozni. Látni kell, hogy kinek a szempontjából népszerűtlen ez. A szegényparasztok, agrárproletárok előtt biztosan nép­szerű és vonzó a közös gazdálkodás létrehozásának la­tolgatása, hiszen létalapjukról van szó. Ha ezt belát­ják, s felszabadulnak a lelkűkre nehezedő nyomás alól, megtalálják a szövetkezetbe vezető utat. Ehhez hozzá­segíteni a falu egykori kisemmizettjeit — helyes, szük­séges és népszerű feladat. Az agronómus tanácsa A fejtrágyázásról Kutas József Tapasztalatból tudjuk, hogy jó terméssel csak akkor számolhatunk, ha a növényt megfelelően ellátjuk a szükséges táplálóanyagokkal. Külö­nösen fontos a nitrogéntápanyag pótlása pétisóval. Főleg akkor kell fejtrágyázni, ha az őszi vetés rossz elővetemény (kalászosok, kukorica, burgonya) után következett. Akkor is fejtrágyázzunk, ha a talaj táp­anyagban szegény, vagy ha nem volt elegendő idő a jó talajelőkészí­tésre, s ha később vetettünk és emiatt a vetés nem tudott kellőkép­pen megerősödni. Ugyancsak szük­séges a tavaszi fejtrágyázás, ha a vetés felfagyott. Mindenesetre fej­trágyázzunk tehát, amikor a növény gyenge eréllyel kezdené meg tavaszi fejlődését. A íejtrágyázásnak február végén van az ideje. A megfelelően szik­kadt talajba fogasolással munkáljuk bele a pétisót. A műtrágyát nem szabad azonban nedves, deres, har­matos növényre kiszórni, hanem csak akkor, amikor a talaj jól fel­­szikkadt és az ember a vetésre ká­rosodás nélkül rámehet. A fogasolást pedig akkor végezzük, amikor már a talajfelszín annyira megszikkadt, hogy a fogas nem tesz a vetésben kárt. Mennyi pétisót szórjunk ki fejtrá­gyának? Sok esetben a fejtrágyázás azért nem volt eredményes, mert kevés pétisót alkalmaztak. Például 40—50 kg pétisó nem elegendő a kí­vánt hatás elérésére. Ez a mennyi­ség^ csupán a kezdeti fejlődés megin­dítására elegendő. így nem marad a növénynek éppen a legkritikusabb időben: a magkötés idején elegendő tápanyag. Ezért legalább 100 kg pé­tisót adjunk egy-egy hold vetésnek, így várhatunk jelentős terméstöbb­letet. Ezt a mennyiséget két részlet­ben is kiszórhatják. Egyik részét kora tavasszal, a másik részét pedig a szárbaszökés előtt, de a fogasolás elmaradhatatlan. A pétisó hatására azonban a gyo­mok is erőre kapnak, úgyhogy a hasznos növényt teljesen elnyom­hatják. Ezért a vegyszeres gyomir­tásról is gondoskodni kell. A gabona teljes bokrosodásakor, illetve a szárbaszökés előtt — április közepé­től május közepéig — permetezzünk D ikonirt vegyszeres gyomirtóval. Kát. holdanként egy kg Dikonirt szükséges, melyet folyamatosan 400 liter vízben feloldva permetezzünk ki, használati utasítás szerint. Állatexámláláe lesx márciusban A Központi Statisztikai Hivatal So­mogy megyei Igazgatósága az előző évekhez hasonlóan ebben az évben is március 1. és 8-a között állatszám­lálást végez. Az állatszámlálás célja az egyéni, szövetkezeti és állami tu­lajdonban lévő gazdaságok állatállo­mányának felmérése. Az állatszámlálást a Központi Sta­tisztikai Hivatal összeírási megbízot­tak, ellenőrök és számlálóbiztosok útján hajtja végre. Az egyéni gaz­daságok állatállományát megszám­lálás útján veszik számba. A dol­gozó parasztok megnyugtatására kö­zöljük, hogy az állatállomány szám­bavétele semmiféle,' új adóztatási rendszer kidolgozására nem szolgál, ennek tisztán statisztikai céljai van­nak. Az egész mezőgazdaság állatte­nyésztési arányának helyes kialakí­tása, a lakosság bőséges tej-, hús- és zsírellátása és egyéb fontos népgaz­dasági érdekek megkövetelik, hogy az állatállomány számbavétele pon­tos és megbízható legyen. Aki az állatok számbavételekor szándékosan a valóságnak nem meg­felelő, hamis adatokat szolgáltat, vagy a szükséges felvilágosítást megtagadja, törvénysértést követ el. AZ ÚJSÁGÍRÓ Gölle általában kiváló állattenyész­téséről volt nevezetes. De ne felejt­sük el, hogy a jó állattenyésztéshez okszerű földművelés is szükséges. S hogy hozzáértőn és szeretettel bán­nak földjükkel a göllei gazdák, ez nem vitás. Időben felismerték a mű­trágyázás jelentőségét is. Sérelmez­ték Is az elmúlt években, hogy nem kapnak elegendő műtrágyát. No de az idén már nem lesz hiányuk mű­trágyából. Erről a helyi földműves­­szövetkezetek vezetői gondoskodtak, miután a kormány intézkedett, hogy az egyéni termelők is több műtrágyá­hoz juthatnak. A közelmúltban meg is érkezett a községbe 628 mázsa pé­tisó. S ebből még az első tavaszias napokban több mint 300 mázsának akadt gazdája a dolgozó parasztok között. Érdemes megemlíteni, hogy például az elmúlt esztendőben az egész község és a hozzá tartozó pusz­ták sem használtak fel 300 mázsa pé­tisót. Igaz, akkor az egyéni termelők csupán a szerződéses növényekre kaptak műtrágyát. A földművesszö­vetkezet vezetői úgy nyilatkoznak, hogy mind a 626 mázsa pétisó el is kél hamarosan. Ha csak ezt a meny­­nyiségű pétisót használják fel a köz­ségben, akkor a legóvatosabb számí­tás szerint is legalább 1200 mázsával több termésre számíthatnak a gaz­dák, mint amikor nem kaptak péti­sót. Ez pedig hasznára lesz a terme­lőknek és az országnak egyaránt. Hadd mondjunk néhány dicsérő szót a göllei asszonyokról is. Mert megérdemlik ... Gondosan bánnak a baromfiakkal, s ezért szorgalmas to­­joga-tással fizetnek a tyúkok. Persze kell is a tojás, mert várják a váro­siak, meg mitagadás, abból pénzel­nek a háziasszonyok, hogy a fölös to­jást eladják a földművesszövetkezet­nek. Ebben a hónapban csak 20-ig 23 000 darab tojást adtak el a göllei asszonyok a földművesszövetkezet­nek. A baromfifelvásárlás most in­dult meg nagyobb mértékben s csak néhány nap alatt közel 200 kiló ba­romfit adtak el a gazdasszonyok. Reméljük, hogy a városiak örömére, s a maguk hasznára ezután is adnak sc-k tojást, baromfit a városnak a göllei gazdasszonyok. Mendöl Béla főmérnökkel beszél­gettünk arról, hogyan készültek fel a megye gépállomásai a tavaszi me­zőgazdasági munkákra. Mendöl elv­társ szerint a jelenleg mutatkozó igé­nyeket már az eddigi felkészültsé­gűkkel is ki tudnák elégíteni a gép­állomások. Ugyanis a tavaszi mun­kákhoz szükséges erő- és munkagé­pek 75 százalékát kijavították. Per­sze jobban is állhatnának már a géniavítással, de hátráltatja a gép­állomások munkáját az alkatrész­­hiány. Nagy a hiányuk 'eke kormány­­lemezből, eke tengelyperselyből, csa­varokból. Pedig ezek hazai gyártmá­nyok. De még nagyobb a szükség a Wilföldi gyártmányú alkatrészekből. Házilag, nagy üggvel-bajjal próbál­ják előállítani a hiányzó alkatrésze­ket. Ez pedig lassan megy ... Üzemanyag elegendő áll rendelke­zésükre a gépálom ásóknak. A szer­ződéskötésekkel azonban többet kell törődniük, mert hamarosan rá le­het menni a szántóföldekre... S csak úgy dolgozhat ráfizetés nélkül a gépállomás és csakis akkor keres­hetnek a traktorosok, ha biztosítják a gépek jó kihasználását. Sokáig húzódott az MSZMP-alap­­szervezet megalakítása a Tapsonyi Gépállomáson — mondja Nagy Ár­pád elvtárs, a gépállomások megyei igazgatója. — Ennek az volt az oka, hogy a gépállomás kommunistái té­továztak, nem akadt, aki bátorítsa őket. A minap aztán, hogy ott jár­tam a tapsonyiaknál, összehívtam a gépállomás dolgozóit, s ott előttük elmondtam, hogy mi a párt és a kormány álláspontja, s hogy nincs semmi tétovázni valójuk a kommu­j egyzeléhől nistáknak. Láttam a|z emberek ar­cán', melyik, hogy vette szavaimat. De annyi bizonyos, hogy a kommu­nisták és a jószándéifcú nem kommu­nista dolgozók fellélegeztek. S az ö kezdeményezésükre tizennégyen megalakították az MSZMP-alapszer­­vezetet. És nemcsak; ölj anok lépteit az új pártszervezsibe, akik azelőtt MUP-tagak voltak, hanem olyan is, alti sohasem voll ríiég párttag. Ez az ember elmondta, uogy az őszi el­lenforradalmi események érlelték meg benne az elhatározást. Mindezt okulásként mondtam el — fejezi be Nagy elvtárs —, hojíy ha mi, kpmr munisták bátran kiállunk, s őszin­tén beszélünk a dolgokról, akkor erő­södünk és könnyebben haladunk elő­re. Néha olyan furcsa dolgokat hall az ember a megyét járva, hogy önkén­telenül is ökölbe szorul a keze. Ilyen dolog az alábbi is.;, Régi ismerősöm a Ne»--atádi Gép­állomás főgópésze. be amit hallot­tam róla, azt bizonyítja, hogy roSz­­szul ismertem őt. Tudtam róla, hogy az MDP-nek tagja, ; s újításokkal, ésszerűsítésekkel is j szokott foglal­kozni. Most utólag azonban a követ­kezőket tudtam megi róla, s úgy lát­szik, ez az igazi énjé... Több esetben lopta a gépállomás vagyonát, gondatlanságból is több­ször okozott kárt a közvagyonban. Alikor sírva könyörgött, hogy ne jut­tassák börtönbe, megtéríti a kárt. S felsőbb vezetői humanitástól vezé­relve lehetővé tették, hogy jóváte­­gye hibáját. Azóta is a gépállomá­son dolgozik. Kár!... Mert az ősszel, amikor az ellenforradalom tombolt, 6 is tombolt, s rombolt és megszé­gyenítette önmagát. Egy alkalommal itt járt a megyei igazgatóságon, s amint az irodahelyiség egyik sarká­ban megpillantotta a Szabadság-szo­bor kicsinyített mását, úgy felbő­szült, mint a bika a véres ing láttán. Dühösen megragadta a kis szobrot, s a W. С.-Ьев a kagylóba vágta úgy, hogy az apró darabokra törött. De ma sem tagadja meg önmagát. Szid­ja a kormányit, s a kommunistákat »Kádár-legények<-nék titulálja. Ah­hoz azonban van képe, hogy havoR- ta felvegye a fizetést azon a posz­ton, ahova ennek a rendszernek 1 a jóvoltából került. Azt hiszem, bemutattam eléggé ezt az embert, s tetteivel kiérdemel­te, hogy kiközösítse a gépállomás kollektívája. Mert nem pótolhatát­­lan szak-ember. Azért a fizetésért, amit ő kap, becsületesebb embert is találnának arra a posztra ... Az emberek általában nem hívei a száraz adathalmazoknak, számosz- Icpoknak, Vannak azonban olyan számoszlopok, amelyek — ha első rápillantásra nem is, de alapos vizs­­gálgatás nyomán — jóleső érzést kel­tenek az emberben. Ehhez hasonló az a kimutatás is, amelyből azt tud­juk meg, hogy egy év alatt jelentő­sen nőtt megyénkben a tej hozam a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló te­heneknél. Itt van például a törzs­könyvi felügyelőség j által ellenőrzött tehenészetek adata, amely azt mu­tatja, hogy az elmúlt gazdasági, év­ben, az előző évihez viszonyítva át­lagosan 2539 literről 2845 literre emelkedett a tehenenkénti tej hozam. Eszerint egy-egy tehéntől 306 liter­rel több tejet fejtek az 1955—56-os gazdasági évben, mint előtte. Hát nem szép adat ez?!... Bizony szép, mert az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy több és olcsóbb tej és tejtermék jut azok asztalára is, akik­nek nincs tehenük. Ha pedig az ál­lattenyésztő szemével nézzük, dom­borodik a mellünk: lám, mégis jól végeztük a törzskönyvi ellenőrzést, s hasznosak voltak a gazdáknak adott jótanácsaink. Igaz-e, Czeglédi és Dombi elvtárs!?... Szinte látom, hogy egyetértőén bólintanak: igen... Szűcs Ferenc Naponta kilenc márkát költenek az NDK-ban üdülő gyermekek élelmezésére Az októberi események után a Né­met Demokratikus Köztársaság nem­csak ruha- és élelmiszerküldemé­nyekkel segített hazánkon, hanem több ezer gyermek üdültetését is vál­lalta. A rászorultak gyermekei, a 6 —12 éves fiúk és lányok első cso­portja decemberben indult az NDK- ba, az utolsó csoport február 26-án kel útra. összesen 3700 gyermek üdül három hónapig a baráti orszá­gokban. A vendéglátók messzemenően gon­doskodnak a magyar fiatalokról. Na­ponta 9 márkát költenek egy gyer­mek élelmezésére, ami csaknem 56 forintnak felel meg. Az üdülőottho­nok lakóit a játékok tömege, film és színházi előadások szórakoztatják. Gondoskodnak a gyermekek oktatá­sáról is, magyar pedagógusok fog­lalkoznak velük. Azok a csoportok, amelyek az iskolai vizsgákra nem érkeznek haza, ott tesznek tanúbi­zonyságot előmenetelükről. Az NDK összesen 4 258 000 márkát költ a magyar gyermekek üdülteté­sére. Ebből az összegből hazautazá­sukkor egy rend új ruhát is kapnak a gyermekek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom