Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-22 / 44. szám

Péntek. 1»57. február »2. SOMOGYORSZAO ________________ » A MUN К ÁSTA CSŐK-f ó г и m, a-A munkástanács szerepe egy üzem életében nagyjelentőségű, igen, elsősorban az üzem éleiében, azontúl egy nép jövőjének alakítá­sában, egy ország gazdasági életé­nek talpraáXlításában. Hatalmat, gazdasági hatalmat kaptak kezük­be. Ezt lelkiismeretesen felhasznál­ni, tudása, képessége legjavát nyúj­tani feladata ma minden munkás­tanácstagnak. A magyar munkás­­tanácsok bebizonyították eddig, hogy életképesek, megfelelitek, ér­vényt tudnak szerezni az üzemi munkásvezetésnek. Az eltelt idő azonban arra is következtetni en­gedett, hogy sokan közülük bi­zonytalanok, szakmai képzettség hiányában kerültek erre a fontos posztra, azért, mert a dolgozók bíztak bennük, mert feltételezték róluk, hogy betölthetne hivatásu­kat. Ez helyes is. Első dolog a bi­zalom, a népi érdekek méltó kép­viselése. A baj az, hogy több mun­kástanács problémanélkülivé vált, munkája ellaposodott, egyszerűen nem talált« munkát magának, vagy na igen, akkor nem saját feladatai­val foglalkozott. Sajnos, nehéz poli­tikai és gazdasági időszakban hív­­luk életre munkástanácsainkat és alapos működési előkészítésről nem lehetett szó. Még az egészen jólmű­ködő munkástanácsaink is érzik időnként ennek hiányát, és éppen ezért, ahol csak lehetőség nyílik rá, hangot adnak abbeli nézetüknek: rendezzenek számukra tájékoztató összejöveteleket, ankétokat (esetleg rövid tanfolyamot), ahol feladataik­hoz mérten bővíthetik ismereteiket. Nem egyszer kérték már, hogy a sajtó is írjon többet munkájukról, vesse fel a problémákat, segítsen azok megoldásában. A most megin­duló »munkástanácsok fóruma« ro­vatunk ehhez akar hozzásegíteni. Számos kérdést igyekszik felvetni еду-еду üzem gazdasági működésé­ről, olyanokat, amelyeknek ha nyilvánosság előtt hangot adunk, sok tapasztalattal, okulással és út­mutatással szolgálhatnak. Miért ne tanulhatna egyik üzem munkástaná­csa a másik példájából, miért ne okulhatna a másik hibájából. Okul­hat, tanulhat. Ezt a célt szolgálja fórumunk. Ez a rovat akkor lehet teljes és sikeres, ha valóban fórum lesz. Ha gátlás nélkül, őszintén írnak bele az üzemek nvunkástanácstagjai. Ezt szeretnénk és ezt kérjük tőlük a sa­ját és mindannyiuk érdekében. Minden írásból lehet tanulni, még akkor is, ha egyszerű szavakkal mondták el, vagy csak részben üd­vösek, részben hasznosíthatók. De céljuk legyen: a segíteniakarás! Ho­gyan lehet egy üzem gazdasági éle­tét helyes mederbe vinni? Hogyan lehet a munkástanács tömegkapcso­latát kiszélesíteni? Hogyan a vál­lalat vezetőivel való kapcsolatát? Milyen legyen a munkástanács és a pártszervezet viszonya? Mind-mind fontos és jövőnk szempontjából nem közömbös kérdések. Várjuk az írásokat és reméljük, hogy nap mint nap fel is keresik szerkesztőségünket. Legyen szorosabb a vállalat vezetőinek és munkástanácsának együttműködése! Amikor a munkástanácsok megalakultak, a kormányhatározat ki­hangsúlyozta, hogy olyan gazdasági szerv létrehozásáról van szó, amely a vállalat vezetőivel szoros egyetértésben, együttműködve dönt az üzem további sorsáról, gazdasági működéséről, a követendő leghelye­sebb, leggazdaságosabb irányvonal kijelöléséről, a meghozott határoza­tot pedig a lehető legrövidebb úton meg kell valósítani. A Rendeltszabóság munkástanácsának és a vállalat vezetőségének munkájáról már nem mondhatom el, hogy jól együttműködik. De pil­lantsunk csak vissza az elmúlt hónapokra. Ez a munkástanács ambí­cióval kezdte meg munkáját a megalakulás után. Szíwel-lélekkel dol­gozott minden tagja azért, hogy eredményessé, gazdaságossá tegyék a Rendeltszabóság üzemeltetését. Különösen nagy erőfeszítéseket és fá­radhatatlan munkát végzett a munkástanács akkor, amikor a bérek kialakításában tevékenyen részt vett. Megtorpan a munka Egy napon azonban minden megváltozott... Történt ugyanis, hogy egy állandó bonybdalmat okozó, termelőmunkát zavaró személyi kér­­.dést kellett megoldani. A munkástanács ki is dolgozta erre a ter­vét, amely előreláthatólag végképpen pontot tett volna a káros hatású huzavonára. Az igazgatóval és a még illetékes vezetőkkel egyetértés­ben döntöttünk a kérdés felett. A munkástanács javaslata helyesnek bi­zonyult. Mindennap vártuk hát a végrehajtását, amely egyre csak maradt. Nemrég értesültünk arról, hogy az igazgató és még néhány vezetőségi tag a munkástanács részvétele nélkül úgy döntött, hogy nem hajtja végre a korábbi határozatot és marad minden a régiben. Még annyi fáradságot sem érdemeltünk, hogy legalább hivatalosan közöljék velünk megokolásaikat, vagy a határozat megtagadását. Mondanom sem kell, hogy ez arculütés volt a Rendeltszabóság munkástanácsának és számkivetették a kölcsönös bizalmat. Az utóbbi időben ugyanis gyengült a szabóság munkástanácstag­jainak tevékenysége. Egy-két tagon úrrá lett a nemtörődömség. Nos, ez az eset végképp meghozta káros következményét és elkeseredést szült a tanácsban. Minek törődjünk mi az üzem ügyével, a fáradságunkat semmibe sem veszik, a hátunk mögött visszacsinálnak mindent, vagy nem hajtják végre. Nem akarom hosszúra nyújtani, de a vállalat ve­zetőinek tanulniuk kell. Bizalmat, bizalmat és együttműködést! Tájé­koztassanak minket a vállalatvezelők és igazgatók az üzem gazdasági dolgairól és segítségünkét hasznosítsák. Ne érezzük azt, ho*rv ötödik kerék vagyunk a szekérben, mert lám. a dolog vége ez. Nincs meg­oldva a probléma, csökken vagy elveszik a kölcsönös bizalom. A tör­téntek után is bízom abban, hogy a munkástanács tagjai túlteszik ma­gukat ezen a törésen. És a pangást ismét felváltja az eleven, életteli munka. De ne idézzünk elő meggondolatlanul ilyen hibákat. A vállalat­­vezetők is értsék meg végre, hogy együtt kell haladnunk. Hiszen közö­sek céljaink, közösen oldjuk meg hát a feladatokat is. Fodor József, a Rendeltszabóság munkástanácsának elnöke AZ ÚJSÁGÍRÓ JEGYZETÉBŐL A naptár még telet, az időjárás azonban már tavaszt jelez. A föld­műves emberek kíváncsian lesik, várják a föld pirkadását. Ha újabb havat-hozó hideghullám nem jön, nemsokára megindul a tavaszi mun­ka a mezőkön. Bizonyára sok szövet­kezetei és gazdát aggaszt kissé a ko­rai kikelet, ha nincs meg a megfélelő vetőmagjuk. Az 6 megnyugtatásukra közöljük, a Terményforgalmi Válla­lat és a Megyei Tanács Mezőgazda­­sági . Igazgatóságának üzenetét: ide­jében megkapják a minőségi vető­magot. A termelők türelmére és az érdekelt szervek gyors intézkedésére van szükség. A napokban jelent meg a vetőmagakciót szabályozó rendelet, amelyről rövidesen tájé­koztatjuk az olvasókat. Annyit előre is közölhetünk, hogy pl. tavaszi ár­pából minden igényt ki tud elégíteni a Terményforgalmi. Az ország más részéről hozzák a vetőmagot, mert a szakemberek tapasztalatai szerint jót tesz a levegő- és talajváltozás az árpának. Cserébe, kölcsön vagy készpénz ellenében kapható-e vető­mag? Ezekre a kérdésekre is pontos választ ad a rendelet, amelynek vég­rehajtásán máris serényen dolgoz­nak a mezőgazdasági termelés me­gyei irányítói. Amit most leírunk, Takács József­től hallottuk a Marcali Földműves­­szövetkezet Vasáruházában. Három vetőgépet kaptak az idén — egy nap alatt gazdára lelt mind. Szekrényes kukorica-morzsoló is kellene, mert a két darabból álló készletük kime­rült. Harminc permetezőgépet is el­adtak, néhány még várja a vevőjét. A húsz darab répavágó is kevésnek bizonyult, hiszen egy hónap óta egy sincs belőle. Szecskavágót is hiába keresnek az áruházban. Tíz garni­túra borona is a gazdák fészerébe került, s pillanatnyilag magtakaró­val sem szolgálhatnak. Rögtörővei azonban igen. Aki két hét óta ekét kér, ezt a választ kapja: sajnos, nincs. Hiába, mi az a tizenöt darab, amit január elseje óta kaptak. Gyáraink figyelmébe ajánljuk tehát, hogy nagy az érdeklődés eke, morzsoló, szecskavágó, répavágó és vetőgép iránt. Összehasonlításként megemlít­jük, hogy kereken kétszerannyi kis­gépet adtak el Marcaliban az idén, mint tavaly ugyanabban az időben. Csak a tavasz közeledtének van ré­sze ebben? Nem, hanem a termelési kedv növekedésének is ... Nem mindennapos kérdésen akad­tak fel Nemesvid községben azok, akik latolgatják, hogyan kellene el­rendezni a földügyeket. A kormány­rendelet mindenben ad tanácsot, de egy dologban nem: mi legyen a vi­tézi birtokokkal? Laski Ferenc és Gál Sándor 15—15 holdat kapott ilyen címen a Horthy-rendszerben. Az elmúlt évek dórán felajánlották földjüket. Most szeretnék visszaigé­nyelni. Mi a megoldás? A Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósá­gán kérdésünkre elmondták a ten­nivalókat. A vitézi birtokok tulaj­donjogának megszüntetéséről nem jelent meg negyvenöt óta rendelet. Most, a földrendezésnél Laki és Gál igénye ugyanolyan elbírálás alá esik, mint az egyéb felajánlott föld tulaj­donosaié. Tehát 10—10 holdat visz­­szakaphatnak, ha marad a község határában 25 holdnál kisebb parcel­lában lévő tartalékterület. íme, itt az útbaigazítás. Józsi bácsi — ígí) szólítják : a min­den szövetkezet kedves látogatóját, Farkas József megyei tsz-főköny­­velőjét. Igaz, megcsappant a somo­gyi szövetkezetek száma, mégis sok dolga akad. Járási és termelőszövet­kezeti könyvelők várják hasznos ta­nácsait a kilépések és feloszlatások ügyvitelében, vagy a megmaradt és széthurcolt közös vagyon nyilván­tartásában. Józsi bácsi fáradhatat­lanul járja a mernie t.sz-eit. Emiik nap Barcson, másnap Nagyberkiben tanyázik, kedden a nemesvidi Al­kotmány. szerdán pedig a böhönyei Szabadság meglátogatását vette be útitervébe. Nemcsak szakmai útmu­tatás van tarsolyában, de a közös gazdálkoő.ásba vetett hitét is hir­deti. Az ellenforradalom napjaiban sem fordított hátat a szövetkezeti mozgalomnak. Bántotta, hogy köz­vetlen munkatársai lelkendezve új­ságolták neki egyik-másik szövetke­zet feloszlását. О ózonban megin­gathatatlanul állt a lábán. Amint az ellenforradalmi vihar elült, mind­járt nyakába vette a megyét. Ment azokban a novemberi napokban is, amikor még sokan nem. igen mer­ték szájukra venni ezt a szót: ter­melőszövetkezet. Nem félt az agyonveréstől, az elkergetéstöl — amit tett, meggyőződésből, lelki pa­rancsra tette. »Vedd elő a jobbik eszedet« — talán szószerint ugyan­ezt mondta Berkics Mihálynak Bar­cson, Havasi Józsefnek Nagyberki­ben és még sok egykori tsz-tagnak, a.ki maga mögött bezárta a tsz ka­puját. Józsi bácsi szavai méltók a megszívlelésre KUTAS JÓZSEF Leliet-e enyhíteni a rendelőintézet zmifoltságiivi? Még a múlt évben, szeptember de­rekán foglalkozott a Somogyi Nép­lap a Megyei Tanács Rendelőinté­zetének munkájával, az orvosok és a betegek ügyével, s számos javas­lat nyomán elindult a segítés akció­ja. Sajnos, a hazánkban lejátszódó véres események más, fontosabb dol­gokra irányították az illetékesek figyelmét. De térjünk vissza a szep­temberi állapotokra, nézzük meg, ja­­vult-e azóta a helyzet, vagy rosszab­bodott. »Fáradt, kimerült orvosok, jogosan türelmetlen betegek a Me­gyei Tanács Rendelőintézetében« ... írta az újság, és ebben a mondatban lényegében benne volt a reális hely­zet értékelése. A Rendelőintézetet 1942-ben ti­zennégyezer biztosított részére építet­ték. Azóta ez a szám felugrott nyolcvannégy ezerre. Az állami vál­lalatok növekedése, szaporodása, a termelőszövetkezetek fejlesztése ma­gával hozta a biztosítottak létszá­mának óriási emelkedését. Ugyan-Dr. Vély gyermekorvos vizsgálja kis betegét. Néhány szó a betegek és ax orvosok panaszáról akkor az intézetet nem bővítették. A rendelőintézetben helyiséghiány mutatkozott. Legégetőbben jelentke­zett ez a gyermekgyógyászaton, a se­bészeten és a belosztályon. Mi most a helyzet? A gyermekgyógyászaton soha ilyen tumultus még nem volt. Ezt persze a hamar beköszöntött jó idő és az ezzel járó influenza-megbete­gedések rosszabbítják. Bármely hét­köznap a folyosón alig lehet keresz­tülmenni, oly sok a beteg. Bíró dok­tor elmondja például, hogy szerdán 56 gyermeket vizsgált meg, s mutat­ja a névsor-könyvecskét is, mely szerint ez állandó létszám egy orvos­nál. Helyszűke van, szükség lenne a bővítésre. Kedden dr. Mózsa gyer­mekorvos lélekszakadvá rohant fel a főorvosi hivatalba, fizikai segítséget kérni a rend helyreállításához, mert a beteg gyermekek szülei majd be­törték az ajtót. Tóth Margitka nagy­mamája elmondja, hogy reggeltől sokszor délutánig kell várnia. A A sebészeten talán még többen várnak. múltkori feliratkozáson száznégyen voltak előtte, pedig délelőtt idejében érkezett. A helyzet itt szinte tartha­tatlan. Nem is beszélve arról, hogy a beteg és egészséges, fertőző és más bajban szenvedő gyermekek össze­keverednek a zsúfoltságban. Egy anya elmondja, úgy adtak injekciót kislányának, hogy egyik kezében a gyermeket tartotta, másikban a gyermek holmiját, mert nem volt hely, ahova gyermekét letegye. Az egy emelettel feljebb lévő se­bészeten is a folyosó valóságos küz­dőtér. Szeptember óta a betegek száma nem csökkent, hanem emel­kedett. Fizikai, lelki, idegkimerülés­sel jár minden rendelés — mondja Baudis doktor. Miért nem segítenek a helyiségszűke megoldásban? Ezt kérdezem később dr. Cseke fő­orvostól, aki nem tud kiutat találni a nehéz helyzetből. Sajnos, a bőví­tés olyan beruházást igényel, amit nem lehet a mai nehéz gazdasági helyzetben végrehajtani. Több mil-Egy kis várakozó a gyermekosztály folyosóján. " lió forint beruházásra lenne szükség. Valami más kiutat kellene keresni a probléma megoldására, azonban úgy tűnik, hogy ez szinte teljesen kilá­tástalan. А когтей orvosoktól áram­lanak a betegek a szakrendelésekre. A körzeti orvosok is nagyon elfog­lalt emberek. Dr. Gyócsi és dr. Arató körzeti or­vosokat rendelőjükben keresem fel. Délután, a rendelés befejeztekor dr. Gyócsinál még mindig vagy tizenöt beteg ül a várószobában. Végre be­jutok. Kérem véleményét. A gyer­mekosztály zsúfoltságán lehetne se­gíteni — válaszolja kérdésemre. Az kellene, hogy a rendelőintézet mellett még két vagy három helyen építenének egy kis rendelőt és ott gyermek-szakrendelés lenne. Arató doktor mindjárt ajánlja is az Ezred­év utcát, a Donnert és a Cukorgyá­rát. Ne kelljen az anyáknak oly messziről behozni csecsemőiket. Ez olcsóbb lenne, mint a rendelőintézet bővítése. Esetleg még röntgent, bel­­szakrendelést és sebészetet is lehet-Br. Meszlényi Zoltán főorvos rendelés közben. ne ezeken a helyeken telepíteni. A körzeti orvosok létszámának növelése is könnyítene a helyzeten — mondja dr. Gyócsil Tizenegy kör­zeti orvos kevés Kaposvárott. Na­ponta. ötven—hatvan betegem van. A válasz megkönnyebbít, lehetne segíteni a problémákon. Igenis, le­het gyógyírt találni a betegek pana­szára. Dr. Hosszú József, a Megyei Tanács egészségügyi osztályának ve­zetője azonban nem helyesli az el­gondolást. A jövő inkább az — mondja —, hogy a szakrendeléseket csoportosítsák, egy helyen legyenek, i egy épületben. Lesz javulás, mert a i Lazaretbe átvisszük az onkológiát és más könnyítéseket is tervezünk a helyiséghiány leküzdésére. A körzeti orvosok számát vidéken kell először gyarapítani, mert ott lényegesen több beteg jut egy orvosra. Mi a véleménye dr. Marton Sán­dor főorvosnak a rendelőintézet ve­zetőjének? A cukorgyári és a város többi részében tervezett kis gyer­mekrendelő felállítása nagyon jó do­log lenne. Ezért évek óta küzdünk. Sajnos azonban helyispghiány miatt minden hasonló elképzelés illuzóri­­.kussá válik. A körzeti orvosok lét­számát nem emelhetjük, mert nincs keret. Egyetlen egészséges 'megoldás lenne azonban, a rendelőintézet ki­bővítése. Ezt kellene előrehozni, mi­előbb megvalósítani. Igen. Bár súlyos, nehéz helyzetben vagyunk, mégis a jövőben ennek az elképzelésnek valóra kell válnia. És addig is keresni, kutatni kell a lehe-, tőségeket, a kevés kiadással járó, de enyhítő lehetőségeket Nagvobb megbecsülést az orvosaknak a bete­gek részéről is, az illetékesek részé­ről is, akik a kereteket biztosítják. Támogatást az Egészségügyi Mi­nisztérium részéről, hjogy mielőbb megvalósuljon a betegeik és az orvo­sok kívánsága, hogy megszűnjön a rendelőintézetben a sok jogos panasz és elkeseredés a helyiséghiány mi­att. SZÜTS — JÁVORI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom