Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-20 / 42. szám

Vüág proletárjai egyesüljetek! Somogyország, A5K MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA — II. évi., 42. szám. Szerda, 1957. február 29. IS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Tavaszi gondok a mezőgazdaság áruellátásában A kötelező beszolgáltatás eltörlése óta jelentősen megnőtt a parasztság termelési kedve és nagyobb mennyi­ségű mezőgazdasági gépet és szer­árut vásárolnak. A falu ellátásáról a MEZÖSZÖV vezetői az alábbi tá­jékoztatási adták: Az utóbbi hetekben a kereskede­lem nem tud lépést tartani a mező­­gazdasági szeráru és a kisgépek irán­ti kereslettel. Falun ma már olyan cikkeket is keresnek, ami azelőtt nagy tételekben hevert a raktárak­ba«. Ilyen a kocsitengely, a lópatkó, a lécáru és sok egyéb. Kevés a lapát, az ásó, a kapa. Ha Salgótarján, Szentgotthárd és Pécs márciusig nem tud megfelelő mennyiségű szerárut szállítani, úgy nem tudjuk kielégíte­ni tavasszal az igényeket. Nem sokkal biztatóbb a helyzet a mezőgazdasági kis- és nagygépek­nél sem. Mindössze néhány ezer eke utánpótlásra van szükség. A prés- és kovácsoltárugyár már jelezte az eke­gyártás megindítását. Csepel előre­láthatóan a második negyedévben kezdi szállítani az ekét. Az ipar anyagellátási gondokkal küzd. Igen sokat segítene a mező­­gazdaságnak, ha illetékes szervek soronkívül biztosítanának anyagot a mezőgazdasági eszközök gyártásá­hoz. A hiányon úgy igyekszünk se­gíteni, hogy a legszükségesebb szer­számokat külföldről szerezzük be. Tárgyalások folynak pl. fogatos ve­tőgépek, motoros kézivetőgépek és egyéb mezőgazdasági gépek import­járól is. Rövidesen megkezdik a tőzeg kitermelését A kedvező időjárású tél sokhelyütt meggyorsította, többszörösére emelte a téli munkák eredményét, különösen ott, ahol a munka a sza­badban folyik. A fonyódi tőzegtelepen az évszakhoz nem várt eredmé­nyek születtek. Míg tavaly a szállítási munkákat megbénította a ferge­teges tél, addig az idén a januári tervüket 300 helyett. 320, a februárit 150 helyett' 250 vagonra teljesítették. Most folyik az előkészület a márciusban beinduló termelési munká­latokra. Itt újdonságot jelent az úgynevezett »-marásos« eljárás. A két új lánctalpas traktor üzemeltetésével lehetőség nyílik erre. Ezek a kiváló teljesítőképességű lánctalpasok ugyanis alkalmasak arra, hogy nagyobb­­méretű tárcsákat vontassanak a tőzegréteg feltörésére és felaprózására. A megkevert és kiszáradt tőzeget aztán prizmákba húzatják. Ettől az új módszertől jó eredményeket várnak. A Tőzegkitermelő Vállalat megtett minden tőle telhetőt a tél’folya­mán, és elvégezte valamennyi fontos feladatát. Jelenleg mintegy 80 va­gon homokos talaj javítására alkalmas »dúsított« tőzeget tárol telep­helyén, amely elszállításra vár. Megjelent az egyes állami boltok bérbeadásáról szóló kormányhatározat A kormány határozatot hozott az állami boltok bérbeadásáról. A hatá­rozat kimondja, hogy az állami kis­kereskedelem és vendéglátóipar egyes kisforgalmú boltjait az állami vállalatok tehermentesítése, vala­mint a lakosság ellátásának megja­vítása és az árualapok pövelése ér­dekében megánosoknak bérbeadjaató. A bérbeadás feltételeit a belkeres­kedelmi minisztérium vezetője a pénzügyminiszterrel együtt határoz­za meg. A bérlő kereskedelmi tevé­kenységét az iparigazolvány alapján folytatja. A bérlő családtagját sza­badon foglalkoztathatja, munkavál­lalót és tanulót tarthat. A bérleti szerződés legalább három, de legfel­jebb öt évre köthető. Eisenhower megszakítja szabadságát AZ ENSZ CSÜTÖRTÖKRE HALASZTOTTA KÖZÉPKELETI VITÄJÄT London (MTI). Mint a BBC jelenti, Eisenhower elnök elhatározta, hogy megrövidíti georgiai szabadságát és azonnal visszatér Washingtonba, hogy tárgyalásokat folytasson a kö­zépkeleti helyzetről. Először Dulles külügyminiszterrel fog tárgyalni, szerdán pedig a kongresszus veze­tőit fogadja. Ugyancsak a BBC jelenti, hogy az ENSZ-közgyűlés az eredetileg kedd­re tervezett középkeleti vitáját csü­törtökre halasztotta. ÄRA 50 FILLÉR Szántanak a traktorok a nagybereki határban A Balatonnagybereki Állami Gaz­daságban elég nagyfokú a gépesítés. Gépparkunk 16 lánctalpas traktor­ból, 13 Zetor-traktorból, hat Lanz­­bulldog, hat G—35-ös traktorból és nagyon sok más munkagépből áll. Eddig a téli gépjavítást 90 száza­lékban végezték el. Az időjárás kedvező. Kijavított gé­peinkkel megkezdtük a talajmun­kákat. A pálmajori traktoros-brigád folyó hó 12-én 4 lánctalpas traktor­ral megkezdte a talajmunkákat. Je­lenleg cukorrépa alá és erdősítés alá végezzük a talajmunkákat. Traktorosaink nagy lendülettel kezdték meg munkájukat. Elég szép teljesítményeket érnek el a jól kija­vított traktorokkal. Például Lukics János ezen a napon tíz katasztrális holdon végzett a' szántással. Nem na­gyon maradtak le mögötte társai, Mándli József, Csima József és Me­zővári József traktorvezetők sem. Szvoboda János, traktoros brigádvezető, Balatonfenyves. — A Képzőművészeti Alap Ipar­művészeti Vállalata pályázatot hir­det: kézifestésű textiliák (kendők, térítők, falvédők, stb.), továbbá kerá­mia-tárgyak és kerámiafigurák (egy- vagy többalakos figura, illet­ve kompozíció, humoros állat és fali figurák, lámpatest, stb.) készítésére. Mindkét pályázat nyilvános és jeli­gés. A textíliákat március 11-től 13- ig, a kerámia munkákat március 18-tól 20-ig kell beküldeni a Képző­­művészeti Alap Iparművészeti Vál­lalatához. (Budapest, V., Kossuth L. utca 12. félemelet.) A munkások. parasztok, értelmiségiek mindjobban felsorakoznak a párt mellé Nem hamvad el a szövetkezés tüze Kötésén A néma levente Tengődön FILMEKRŐL - röviden aiLZ&mp ketufixel adiámL A könyvesbolt sárgára festett pultja előtt egy magas, feketehajú, csinos asszonyka álldogál. Türel­mesen várakozik, míg rákerül a sor. Közben, hogy az időt töltse, enyhén félrehajtott fejjel a polcon sorakozó könyvek címeit betűz­­geti. Parancsoljon, — fordul hozzá az eladó. — Színművek érdekelnek. Drá­mák, — mondja magabiztosan. — Kérem, önnek szerencséje van. Még akad Shakespeare soro­zatunk. — Shakespeare? — villan meg a szeme. S mi tiszteletteljesen né­zünk rá, az eladó szemüvege is vi­dámabban csillog, hiszen élvezet kiszolgálni az ilyen vevőt. Leg­alább egy százast itt hagy. — Igen, a négy kötet csupán há­romszáz forint — s már nyalábol­­ja is le a szép, szürke kötésű könyveket a polcról. Rakja az asz­­szony elé. Háromszáz?- Igen... Szinte alkalmi vétel Nagy is az érdeklődés iránta. — Csak ez az egy sorozat van már? ■ — Hát azért... akad még ... — És mondja csak ... biztos, hogy ebben benne van Shakespeare összes színműve? Hogyne kérem ... természete­sen . S nem hibásak? ■.. Mert már jártam úgy, hogy Nem, dehogy, mindet átvizs­gálták. — Nagyszerű__De mégsem ezt viszem. Inkább valami magyart Valami klasszikust. Kérem, szolgáhatunk azza is, mondja a fáradhatatlan eladó De a Shakespeare sorozatot nem rakja vissza, meri azt már mi Ы pozgatjuk, akik időközben szép számmal felsorakoztunk az asz­­szonyka mögött. — Itt vannak kérem, Móriez színmüvei. Hat kötet. Mutassam? — Igen, kérem. Kötetenként 25 forint. — És egyenként is lehet kapni? — kérdezi, miközben a könyveket simogatja. Lehet. Melyik tetszik? Más színben nincs? Nem tet­szik ez a kék kötés. — Sajnos, de nem szolgálhatunk vele. Csak ebben a színben Más szerzőtől is van? Igen kérem — A csoportunk szerepre ké­szül. Szeretnénk vádami szép szín­darabot előadni. Jaj, most jut az eszembe, fel is írták a színdarabok címét: Nem tudom> hol van a pa­pír ... — Táskájában keresgél, s végre megtalálja aj kis papírdara­bot. Diadalmasan fordul az eladó­­ho%. Dulszka asszony erkölcse Ez meg van? — Meg, hogyne lenne meg. — só­hajt az eladó. Színjátszók kis­könyvtára sorozatban jelent meg. Blokkolhatom? Igen. — Marad 3 forint ■ ■. És szegény eladó hajában perctől kezdve néhány szállal több ősz szál csillog... Pedig nem történt semmi különös, csupán egy asszony könyvet vásárolt. SZÁNTÓ — Még pár nap, aztán kimondják ránk a megszüntető ítéletet — közli csüggedten Kiss István, a Somogy megyei Tejipari Vállalat igazgatója. — Higgye el, teljesen ésszerűtlen dolog lenne — érvel Alkonyi terv­ei őadó, és számokat sorol. — A népgazdaság csak veszít ez­zel — mondja Vass Gyula munkás­tanácstag. — A munka rovására is megy, így senki nem tudja, hová kerül, mi lesz vele és családjával. Elhelyezik vagy állástalan lesz? —■ folytatja keserű iróniával Kiss elvtárs. — Ja­nuár első napjaitól tart a huzavona, a megszüntető javaslat ellen számta­lan ellenjavaslatot nyújtottunk be, de mindez hiába. A Tejipari Igaz­gatóság nem enged a negyvennyolc­ból. Már szinte nevetséges ez a hasztalan erőlködés, még azt hihet­ne valaki, hogy csak a saját bőrün­ket féltjük. Pedig, hogy ez nem így van, lássa a tényeket. — Kiss elv­társ adatokat, érveket, a vállalat el­számolásával kapcsolatos írásokat mutat. A Tejipari igazgatóság- a fel­oszlatás javaslatánál két do­logból indult bt. Az egyik: csökkenteni az igazgatási költ­ségeket, a másik: a helyes pro­fil-kialakítás. Nézzük az elsőt. A Kaposvári Tej­ipari Vállalatnál 31 munkavállaló dolgozott. Ök irányították szakmai­lag, ők ellenőrizték, könyvelték a hozzájuk tartozó Kaposvár I., Kapos­vár II., igali, csurgói, lengyeltóti, marcali, siófoki üzemrészek elszá­molását. A központ megszűnésével az üzemek szétszóródnának. Marcali és Lengyeltóti a tejipari vállalatok központjait nézve Balatonfüredhez tartozna. A kaposvári 40—64 kilo­méterre! szembei 120, illetve 140 ki­lométerré kerülne a két üzem a Nem minden átszervezés eredményez megtakarítást Néhány megjegyzés a Somogy megyei Tejipari V. megszüntetése előtt vállalattól. Csurgó Zalaegerszeghez tartozna, ami 102 kilométerre van. Igái pedig Székszárdhoz, ami 134 ki­lométeres utazgatást eredményezne az eddigi 26 km helyett. A kaposvári két üzem Pécshez tartozna. Siófokot pedig már el is csatolták Fehérvár­hoz. A költségek csökkentésének le­hetősége tehát így szappanbuborék­ként pukkanna széjjel. Sőt, a több­let kiszállási díjakkal, szállításokkal, s egyéb — a vállalat által pontosan kiszámított kiadásokkal — mintegy félmillió forint költ­ségemelkedés állna elő. De nézzük meg a vállalat fenn­maradása esetén, milyen nyereséget tud biztosítani. A Somogy, megyei Tejipari Vállalat mindig nyereséges volt, bár a tervezett, azaz előirány­zott nyereséget nem tudta elérni. En­nek azonban nyomós okai voltak és nem teljesen a vállalaton múlott a veszteség. 1956-ban a tervezett kb. 9 millió forintos nyereséget lerontot­ta a Kaposvár I. üzem, mely ka­zeint és tejcukrot gyárt. Ezért csak 3 millió forint körül jár a nyereség. A kazein- és a tejcukorgyártás, ha­bár oly fontos alapanyagok — az egyik a repülőgépiparban, a másik a penicillin gyártásánál kerül felhasz­nálásra —, készítésük ráfizetéses, mert korszerűtlen gépek, elhanya­golt berendezések miatt termelési költségük többe kerül, mint ameny­­nyit a vállalat kap értük. Viszont kötelezően előírták a gyártását. A veszteséget nem lehet tehát a válla­lat terhére róni. A többi üzem egytől egyig nyereséges volt. De menjünk csak tovább. Szükséges a vállalat központjában 31 fő? Nem! A vállalat már korábban terv­bevette a racionalizálást, mely 7—8 fővel csökkentené a lét­számot. Ha viszont az üzemeket elválasztják, mindegyik központ csak felvenne egy-két embert a többletmunka el­végzésére. A létszámon tehát nem takarékoskodnának népgazdasági szinten. Hogyan állunk a másik szempont­tal, a helyes profil-kialakítással? Ka­posvár I. tejcukros, kazeinos tizem. Igái, Marcali, Lengyeltóti sajtos, a többi vajas üzem. Baranya megye, ahol csupán sajtos üzem van, kapná meg a két kaposvári üzemet, mely egyik sem sajtos. Igáit Szekszárdról irányítani egyenesen nevetséges. Azt mondja a Tejipari Igazgatóság:... Igen ám, de Keszthelyen van egy nagy sajtérlelő pince, melyet több milliós beruházással építtettünk és eddig évek óta csak 25 százalékig lett kihasználva. Most, ha Marcali, Lengyeltóti odatartozna, ez egy jó kooperatív lehetőséggel és a költsé­gek csökkenésével kecsegtet. (Hogy Keszthelyen teljesen indokolatlan volt több millió forintos beruházás­sal egy sajtpincét készíteni, amikor tudvalévő, hogy az üzemnek korlá­tozott tejterülete van, most nem bolygatjuk, ez más lapra tartozik.) Sajtban az igazság, sajtban az igaz- ezt tartják az Igazgatóságon, mert a sajtot korlátlan mennyiségben le­het exportálni. Jó, rendben van mondják a vállalat szakemberei. Legyen helyes profil-kialakí­tás! Legyen sajtos-központ Keszthely, tar­tozzon oda szakmailag Marcali, Len­gyeltóti. Működjenek szépen együtt. De uram bocsá’! Hát akkor kell lenni vajas-, vagy tejes-profilnak is és akkor kérjük Kaposvárhoz csatol­ni Dombóvári, ami csak 30 kilométer Kaposvártól, Baranyából pedig Szi­getvárt. Mivel ezen üzemeknek azo­nos profiljuk van, úgy a szakirányí­tás, mint ellenőrzés és adminisztrá­ció tekintetében, továbbá földrajzi­lag is legkedvezőbben kapcsolódná­nak Kaposvárhoz. Igái esetében — a rövid időn belül megalakuló tej­szövetkezetek miatt, melyek szövet­kezeti fölözésre térnek át —• olyan változás következik be, mely eset­ben a sajtgyártás lehetetlenné válik, s az üzem kénytelen lesz exportvaj készítésére átállni. A Tolnához való csatolása egy Somogy szívében fekvő üzemnek irreális, és felrúgja az ész­szerűség minden elvét. A magyar tejipar érdeke megkö­vetelné, hogy a kazeingyártást az Alföldre tegyék át, mert az alföldi tejek renyhe alvadó-készségük miatt nem alkalmasak annyira sajtgyár­tásra, viszont nagyszerűen lehetne felhasználni kazein készítésére. KUIönösen ellentmondó az a megállapítás, hogy Kaposvár szakirányítása Baranyából cél­szerűbb, e ahol tudvalévőén kazein és tejcukor gyártásához nincs szakember. Siófoknak Székesfehérvárhoz való csatolása a balatoni íejellátás körül­ményeit figyelmen kívül hagyta. Ha Siófok nem tudja ellátni a Balatoo környékét, úgy Fehérvár fog tejet adni Kaposvárral ellentétben. Vi­szont Fehérvár Budapestre kénysze­rül szállítani tejet. Ugyanakkor a Pestről hiányzó mennyiséget talán Kaposvárról fogják pótolni? Mindezek az., érvek helytállóak és a vak is láthatja, ésszerűtlen lenne a Kaposvári Tejipari Vállalatot fel­számolni. A vállalat vezetői hiába siettek az Élelmiszeripari Miniszté­riumba érvelni és könyörögni, de mindez ügy látszik hiábavaló. A népgazdaságnak viszont nincs feles­leges kidobnivaló pénze, ezt ma щЬг mindenki tudja. Miért feledkeznek erről meg a Tejipari Igazgatóság ve­zetői? Ma, amikor a termelési költségek csökkentése az ipar legfőbb felada­ta, minden szervezési problémát a lehető legjobban kell megoldani; Nem lehet megkockáztatni, hogy bi­zonyos idő múlva újból átszervezés­re kényszerüljenek a Tejipari Igaz­gatóság vezetői. Az oktalan kísérle­tezgetésből már sok millió forintnyi kára származott a népgazdaságnak. Ezért óvjuk ismételte^! a Kaposvári Tejipari Vállalat főhatóságát, tegye komoly megfontolás tárgyává a So­mogy megyei Tejipari Vállalat fel­oszlatását, mert szerintünk ez sem­miféle költségcsökkenéssel nem jár­na, sőt nagy gazdasági kárt eredmé­nyezne. Szűts István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom