Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-17 / 40. szám
j _______________ _____________________SOMOGYORSZÄG_____ Vasárnap, 1W7. február 17. Dolgozhat — vagy pusztulnia kell Д robogó vonat, alig tíz méterre szalad el mellette. Az ódon falak tántorogva állnak. Mint egy századokból ittfelejtett emlék, olyan árván gunnyaszt az osztopáni téglagyár. Csend van... A frissen vágott pártoldal árulkodik csak, hogy denevéreken kívül emberek is élnek a gyárban. Keresgélés után felbukkan egy-két földet lapátoló munkásfej, és roppant magánosán időnként legördül egy-egy megrakott csillekocsi. — Ez a gyár ittfelejtődött és elfelejtődött. Itt maradt Zalánki Ödön részvényes embertelenségéről tanúskodva úgy, ahogy ő hagyta; és mi tíz év után sem mozgattuk meg szörnyű nyugalmát. Az egyesülés felszabadulás óta mindössze'egy másfél méter átmérőjű órát rajzoltatott az egyik falra és melléje írták: »Minden órában a szocializmusért«. Azóta se bolygatták A koponya reccsenve hullott szét. A: három ember lapátja nyisszanva szeli az egykori temető agyagot. Valahonnan Tolnából hozta ide őket a szakma szeretete: a férj. az aszszony és após. A tervek, hogy sokat dolgoznak, sokat keresnek, hogy egy igazi gyár szíve, lelke lesznek, már tovaszállt. Ehelyett tanúi lettek egy nagy jövő előtt álló helyi ipar pusztulásának, ipargyilkosok garázdálkodásának. Mit lehetett tenni? Mit, akkor, ha látja az ember, hogy а папок nem hoznak az üzem életébé' változást? Mit, amikor egy csupa adottság gyár napról napra sorvad, mit, amikor, ha a telepvezetők részegen tántorognak, és mit, ha a felelős vezetők lelkiismerete végképp elhallgatott ... ? Átkozódni..., zokogni, siratni a kiadott pénzt, az elkészítetlenül hagyott rengeteg téglát és várni és várni... Várni, míg valaki leszáll a vonatról és megírja, hogy mindaz, ami történik, szégyenteljes munkálkodás, a téglaipar kigúnyolása, múlt századbeli módszerek és egy nagy halom lelkiismeretlen nemtörődömség. Mindezt leírni regény kellene, amelyet a Bánya- és Építőanyagipari ES szakemberei aligha tennének ki az ablakba. — Nem hiszem, hogy akadna még téglagyár, amelynek égető kemencéjéből szinte a vagonba lehet szórni a téglát... a magas töltésen emelkedő gyár óriási védett rak- és szárítóberendezéssel dicsekedhet. A nyersanyag korlátlanul ’rendelkezésre.’áll. Egyszóval, ide már időtlen idők óta téglagyár kívánkozott. Egy jól alkalmazott üzemkorszerűsítés a megye legolcsóbb téglagyártó üzemévé változtathatta volna. Ugye, ezt Zalánki Ödön jól tudta. De a mi szakembereink fejében benne rekedt a gondolat és elhagyták valahol a közgazdasági jóérzéket. Mi történt hát itt? — Semmi. És ez volt a legnagyobb baj. Azaz, hogy mégis: vezető-váltogatás. Az évi norma négy személy — vezetőből, téglából a kétmilliós kapacitású üzemben csupán 500 ezer. Ahogy nőtt a vezető-váltogatás, úgy csökkent a téglák száma és a munkások keresete. Míg Mohács szigetén dúlt a vihar, addig itt üresen gördültek a szállítóvagonok. És a megöregedett, düledezővé vált gyár néhány munkáscsaládjának feje felett teázott a tető. Ma már csak a megrajzolt óra és a felírás^ mutatja, hogy a mienk. Az osztopáni téglagyár sorsa megpecsételődött. Valahol az Egyesülésnél kimondták rá a halált. Már majdhogy végrehajtották гр: ítéletet, mert bontani kezdték. Valami azonban megakadályozta ezt az őrületet, azóta van .. .1 Vannak, akik garantálják, hogy itt a további tett is elmaradjon. Itt az üzemben viszont vannak, akik garantálják, hogy ez a gyár megmaradjon. Igaz, nem cseng úgy a nevük, mint az Egyesülés egyes vezetőinek. — Nem. Alig néhány család. De elszántak, erősek és kitartanak az utolsó zsindelydarabig. Tudom, hogy az igazság beszél a szívükből és nem tételezem fel róluk, hogy félőrültek vagy eszelősek. Azt is tudom, hogy egyszer mások is belátják az igazukat és lesz itt még kétmillió tégla, még akkor is, ha gazdasági életünk szekerét sokan hátrafelé tolják. Dajkamese csak, hogy homokos a talaj. Igaz, homokosabb, de kitűnően lehet használni. Ha az Egyesülés nem hallgatta meg, akkor mi megszólaltatjuk a községi tanácsot: fájó szívvel szemléltük ezt az évekig tartó pusztulást. A rossz vezetés, az elhanyagolás juttatta idáig ezt a gyárat. Földjük jó, ha kifogyna egyszer, a tanács tud nekik juttatni. Éz Szomorú István tanácstitkár és mások véleménye. Amikor leszálltam a vonatról, az a cél vezérelt, hogy boldogan mutathatom meg egy gyár tízéves technikai és gazdasági fejlődését. Nem sikerült. Ezért. Meggyőződésem, hogy nem tipikus jelenséggel találkoztam: sv áraink óriási lépéssel haladtak előre a tíz év alatt. Ez az osztopáni téglagyár súlyos szépséghiba csupán, amely csúfosan a zsebünkre megy. Nem' szabad elpusztulnia! Egy lépés „A NÉPQAZDASAQ ÉRDEKEI" Karcolat A gyű lésteremben egy pisszenés sem hallatszott. A zöld asztal mellett két sorban fáradt, ideges, gyűrött arcú emberek _ tanakodtak. Vágni lehetett a cigerettafüstöt. Néhán.van már levetették kiskabátjukat, kigombolták ingük nyakát, letépték nyakkendőjüket. Félóránként bejött a »Bambi Ellátó Tröszt« képviselője és hűsítőket csepegtetett á félájult emberek szájába. De most a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, ha lett volna légy. De tél volt és a legyek elmentek délre. Túlzó Bence beszélt és most tényleg nagy_ csend uralkodott a teremben. Ki kockáztatná, hogy most ordítson, úgy mint az előbb, amikor a nagy Túlzó Bence beszél, a Lehelletkiszerelő Vállalat munkástanácsának elnöke. Bence felemelte a bambisüveget és ivott. Megtörölte száját, izzadó homlokát, hátra csapta csapzott haját és folytatta:... — Szaktársak... a népgazdaság érdeke a racionalizálás. Ezt tudják a szaktársak is. Hogy nekünk az adminisztrációból el kell bocsátanunk pár embert, ez is a népgazdaság érdeke. Kuli Elemér, általam nagyrabecsült könyvelő szaktársam azt állítja, hogy Lógó Tihamér főosztályvezetőre nincs szükség. Inkább őt bocsájtsuk el, mert Lógó fizetése 2400 forint és akkor két másik ember megmenekül. Én azonban ezzel nem érték egyet! Hogy Lógó Tihamérnak nincs gyereke? Hát Istenem, mindenkinek nem sikerülhet. Viszont Lógó Tihamér nagybátyja a minésztériumban van és azt nem fogják racizni. Mi tehát magunkra haragíthatjuk az egész főhatóságot. Nem szaktársak. Ez az ember nem mehet! — Menjen akkor Fölvág Elekné a léhelletosztály osztályvezetője — kiáltott Hajba-Kap József, a munkástanács intézőbizottságának másik tagja. Fölvág Elekné férje is jól keres, megélnek egy fizetésből is! Túlzó Bence ismét ivott egy kortyott, majd lenézően elmosolyodott. — Nem lehet... Szaktársak nem lehet... A feleségek kérdése egy nagyon kényes kérdés! Vigj'áznunk kell, mert a nők a termelésben ... a női egyenjogúság nagyon kényes dolog. Nekem is van feleségem. Hogy szegény mit dolgozik a laborban? — Bocsássuk el Sut-Tog Tamást a lehelletpsztály előadóját — ordította Csak-Engem-Ne Lajos. — Elküldjük? Ne! Felesége a megyei tanácson van. Nem lehet. Igen! De.... Micsoda? Minek, kinek, mit, hogyan? — Csend legyen, csend legyen, szaktársak, mit ordibálnak itten? Civilizált emberek vagyunk. Ne idegeskedjünk, ne kiabáljunk. Nekem van egy ragyogó ötletem. Halljuk... — Átszervezéssel oldjuk meg a dolgot. így senki nem jár rosszul, mindenki meg lesz elégedve. Lógó Tihamért leváltjuk főosztályvezetői tisztségéről, ő lesz az osztályvezető. (Fizetése természetesen marad.) Fölvág Eleknét leváltjuk osztályvezetői posztjáról, ő lesz az előadó. (Fizetése marad.) Sut-Tog Tamás csak segédelőadó lesz. (Fizetése marad.) A segédelőadó díjnok, a díjnok takarítónő. A takarítónő??? Nos... szaktársak? ... Elbocsájtjuk! És ezzel megoldódik a probléma. — Éljen, hurrá, éljen....! Többen felugrálnak az asztal mellől. Odaröhannak Túlzó Bencéhez, átölelik. A fényképészek hada megörökíti a nagy pillanatot. A zenekar »tust« húz. Keblemre — ordítja Túlzó Bence — Csókok, ölelések, uszi-puszi, bambisüvegek dugói pukkannak. S az olvasó majd meg pukkad, mert eszébe jut, hogy némelyik vállalatnál sajnos, így csinálták. már történt is az életrekeltés felé, akkor, amikor Bösenbach Mihály, ez a fiatalember került az üzem élére. Most minden munkás tekintete rászegeződik és tőle várják az újjáélesztést. Egyedül azonban kevés, még ha olyan ambiciózus is. Segítséget! Segítséget! Segítséget neki! Д vonat lassan eltűnik az út л fordulójában. Ahogy visszapillantottam, elszorult a szívem. Árván, elhagyatottan áll a magyar ipar e csöppnyi támaszpontja. Miért nem tarthatott lépést a többi, szépen fejlődő tízezer üzemmel? Miért? Szegedi Nándor Egy ügyesen alkalmazott „mentési művelet“ Mern történt tűzeset, vízbe se fűit senki. A dolog, amelyről szólni akarok jóval egyszerűbb, de annál gazdaságcsabb. Úgy is írhattam volna: minden rossznak akad fényóldala is: a selejtnek is. Persze nem jelenthet felhívást a keringésre, a több selejt gyártására, de vannak esetek, amikor sajnos mindenképpen elkerülhetetlen. Ilyen selejttermékke! kel« bajlódnia a Kaposvári Textilműveknek is. ÜzeiTf közben számos or. són szakad el a szál és akadnak köztük olyanok, amelyeken jóval többször is, mint az megengedhető volna. Az így keletkezett »copszot« nem tudják felhasználni szövödéink. Két választás marad tehát: eldobni a nem éppen kis értéket képviselő »copszot«, vagy ha van rá mód, úgy másra kell felhasználni. És akadt más mód a felhasználásra. Sikerült az »átmentési« művelet. A copszot ugyanis a Kaposvári Rendeltszabóság veszi meg és nem is akármilyen módon hasznosítja. Több elszakadt szál összesodrásával cérnafonalakká alakítják. Az így nyert, további feldolgozásra kitűnően alkalmas anyagból elsőrendű kötöttárut készíttet a szabóság. Azért mondom, hogy készíttet, mert még saját kötőgépek hiányában ezt a műveletet mások végzik el. Tárgyalások folynak azonban olyan elképzelések megvalósításáról, mely saját gépek üzemeltetését teszik lehetővé. így mindenképpen olcsóbban, tervszerűbben lehet megoldani a kötési munkálatokat. Az állam évenként — a 27 százalékos forgalmiadó útján — több mint 240 ezer forint jövedelemhez jut a copsz-fonalak ily mc dón való felhasználásából. Természetesen az ilyen eljárás a Rendé Itszabóság nyereséges működéséhez is nagyban hozzájárul. Elősegítette a jól kialakult bérezést. A pénzbeni bérezésen kívül a szabóság fizikai munkásai textilanyag-juttatásban is részesülnek miszerint a 250 forintos befizetéssel mintegy ezer forint értékű textiláru vásárlására jogosító utalványt kapnak. Ez a legutóbbi intézkedés mintegy 140 dolgozó évi nyereségét érintette. Lám, az ésszerű lehetőségeket mindig egészében kihasználó munka semmiképpen sem végződhet ráfizetéssel. Körül kell hát tekinteni másutt is, sok lehetőséget hagyunk még mindig gondatlanul tovaszaladni .. . Sajnos nemcsak a lehetőségek szaladnak el. mert velük megy, fecsérelődik a pénzünk is ... dl Miért nem csinálják, ha lehetséges? AZ MSZMP megyei intézőbizottsága határozatot hozott a racionalizálással kapcsolatosan. A határozat a többi között kimondotta, hogy vizsgálják felül a vállalatok annak lehetőségét, hogyan lehetne az üzem, gyár, vállalat profiljába beilleszteni némely közszükségleti cikk előállítását, hogyan lehetne ezáltal megakadályozni a munkások elbocsátását stb. A termelt árukat Somogy megyében lehet értékesíteni. A határozat sokat segített volna, ha végrehajtásáért a vállalatok többet tesznek. Nem állíthatjuk, hogy eddig ez irányban semmi intézkedés nem történt, de ez még mindig kevés és sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig ez a határozat olyan széles perspektívákat nyithatott volna meg, ami teljesen megszüntethetné megyénkben a munkanélküliséget, sőt jelentősen emelné a közszükségleti cikkek gyártását is. Igaz — mondhatnánk azt is — kár törni a fejet ilyesmin, az Építőipari Vállalat úgyis felvesz alkalmazottakat (kb. 500 fizikai dolgozóra lenne szükségük), ez pedig halálos csapást mérhet a munkanélküliségre. Persze ez jó és szerencsés dolog is, még sem teljes megoldás a munkanélküliség megszüntetésére. Miről is lenne itt szót Melyik üzemek jöhetnének számításba a határozat alapján? A Kaposvári Vaskombinát szép példáját nyújtja a közszükségleti cikkek gyártásának, sőt a megye mezőgazdasága megsegítésének is. Tudvalévő delog, hogy a Vaskombinát répavágókat, szőlőpréseket és egyéb más cikkeket is gyárt, amit aztán a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat hoz forgalomba. Jó a kapcsolat a Finommechanika és a Vasnagyker. (között is. Szerződésre lépett egymással a két vállalat és a Finommechanika szállít a szerződés alapján kerítésfonatot, kútvedreket, füstcsöveket, gyermekkocsikat, stb. Ugyanakkor a Gépjavító Vállalat is gyárt néhány hasonló cikket. Lehetne-e fokozni itt a gyártmányok termelését, méginkább kitérni a határozat által megszabott útra? Kérdést intéztünk Wágner elvtárshoz, a Városi Tanács ipari osztályának vezetőjéhez. Wágner elvtárs a kérdés lényegét abban látja, hogy szorosabb együttműködésre van szükség, jobb kooperációra a Vasnagyker. és a Vaskombinát, illetve a Finommechanika között. Fejlődés lehetséges, sőt a gyártmányok skáláját is fokozni lehet — mondotta Wágner elvtárs. , Hogyan nyilatkozik Tinusz elvtárs, a Vasnagykereskedelmi Vállalat kereskedelmi osztályának vezetője? — A kapcsolat megjavult közöttünk, jó is, de sajnos az anyagellátással van a legnagyobb hiba. Ez országos probléma, segíteni nehéz. Kapacitással győznék a vállalatok, gépeik, szerszámaik is vannak az előállításhoz, de anyag kevés van. — És nem anyagigényes cikkekkel lehetne-e bővíteni a termelést? — Szerintem lehetne. Például a Csurgói Faipari Vállalat a keményfa hulladékját átadhatná a Finommechanikának mérlegek készítése céljából. A mérleggyártáshoz kevés vasra van szükség. A Vaskomhinát gyárthatna esetleg még kukoricadarálókat is, kis kézidarálókat. Mi eladnánk, amennyi csak lenne belőle. A Gépjavító Vállalat esetleg vaskerítéseket, kerítésoszlopokat készíthetne. Lenne jövője Kaposvárott egy olyan üzemnek, mely például a ba~ latonpartra való és előregyártott elemekből álló házakat készítene? Tinusz elvtárs helyesli a javaslatot. — Ennek nagy jövője lenne, mert ezeknek a kis házaknak gyártási költsége alacsony. Ott vannak a Cukorgyár mérlegházai. Ez jó típus lenne. — Salaktégla előállítását is meg lehetne szervezni? — Igen. Az is jó lenne a házhoz, de nagyszerűen bevált a fasziácsos, betonos keverék is. Van egy vasszerkezet, a Gépjavító Vállalat le is gyárthatná, abba illesztik ezeket az előregyártott lemezeket. Pár óra alatt kész az épület. Két-háromezerért lehetne adni, úgy vennék, mint a cukrot. Kispénzű embereknek, kistelkű embereknek, akik szombaton kijárnak a Balatonra és hétfőn visszajönnek, nagyszerűen megfelelne. Még sok más hasonló gyártmánnyal lehetne gazdagítani Somogy megyét és az ország iparát. TINUSZ ELVTÁRS felvilágosítása megnyugtat. Érdemes cselekedni. Csakhát valakinek intézkedni, kezdeményezni kellene. A párt meghozta a határozatot, óriási lehetőségeket adott, utat mutatott az ipar, a kereskedelem vezetőinek, parancsnokainak. Élni kellene a lehetőséggel. De valami, valaki, valahogyan, valami Okból, valami miatt, valamiképp mindig elmarad. Pedig érdemes lenne foglalkozni a gondolattal, mert jól járnának a dolgozók is, az állam is, a népgazdaság is. Egy jó határozat csak akkor válik hasznossá, ha valóra váltják. Itt az ideje, hogy ezen az illetékesek elgondolkodjanak. VIRÁGOS KAPOSVÁR ТГ aposvár szép város — mondхж- la egy vonatbeli ismerősöm Budapest és Győr között. Valamikor sokat jártam arra. Tudja mi tetszett nekem legjobban? ?? — A sok virág. Majdnem minden utcában kis virágszigetek voltak a szép zöldellő, gömbölyű, gondozott fák alatt. Meg valahogy Kaposvár utcái is sokkal szebbek, mint más városé, mondjuk Nagykanizsáé vagy Fehérváré. Egyenes, tiszta sugárutak. És az a nagy park!? Tavasszal a virágzó fák alatt, amikor a méhek döngicsclnek, sétáltunk a kavicsos utakon, nézegettük az aranyhalakat a szökőkúti medence vízében. Hely, de szép is volt, fiatal voltam ... Ugye most is olyan szép ez a kis város, a virágos Kaposvár? Igen, igen — válaszoltam persze, természetesen. Nem akartam szétrombolni a Kaposvárról alkotott képet. Mi értelme lett volna elmondani, hogy bizony a virágos Kaposvár virágos ugyan most is, de olydn, mint egy foghíjjas nagijanyó. A platánfák alatt kis gruppokból kivesztek a virágok, a park gyepén keresztülkasul gyalogutat vágtak a sietők. Kaposvár szép tiszta utcái, nem is olyan tiszták. Legpiszkosabb a Május 1 (Fő) utca. Л Városi Tanács az oka, gondolhatná az olvasó, persze, mert a tanács nem ápoltatja, gondoztatja Kaposvár díszét, a szép parkokat, virágágyakat. Pedig téved, aki erre gondol. Mert Kaposvár köztisztaságára 1956-ban 759 ezer forintot, a kertészetre pedig 527 ezer forintot költöttek, ami óriási összeg. Csakhát olyan anya nincs a világon, amelyik örök rendet tydna tartani akkor, ha gyermekei mindig mindent megrongálnak, szétszórnak, bepiszkítanak. Durva kezek sokszor tevéstől tépik ki a gyepszegélyek virágait, rongálják a padokat, letapossák a pázsitot. Utcákat lehetne felsorolni, ahol a gépkocsivezetők a virágágyásokon keresztül forgolódnak, mivel sem sem törődve. Hát így persze nem lehet! A rongálókat büntetni kellene, s ebben a rendőrség segítségére van szükség. Nincs a világon olyan város, melyben ne ez lenne a sorsuk. Csak így lehet megőrizni a közösség kincsét, Kaposvár díszét. Most újra jön a tavasz, sokan már így is mondják: itt a tavasz! A Kertészeti és Köztisztasági Vállalat 171 dolgozója serény munkával készül a város széppétételére. Doboli Jenő részlegvezető végigvezet a melegágyak hosszú üvegtetős sorfala között. Itt bizony már tavasz van, zöldellnek a kis palánták, várják a kiültetés napos idejét. A sorfák nyesését már elvégeztük a városban, most a pázsitokat gereblyéztetjük át, festjük a padokat és ahol kell pázsitpótlást végzünk — mondja. A telep legszebb része a Kapós-parti üvsgviró.gház. Itt melegednek a városi üzletben árusításra szánt virágok, együtt a kiültetésre kerülő gumókkal. Kovács Ilona és Kovács Jolán munkásnők vigyázó kezekkel ápolják a kis növényeket. Színpompás kép fogad az első csarnokban. Az üvegtetőn belopódzó napsugár vízcseppet csillogtat a leveleken. Van itt ezernyi virág. Jácint cserépben, lyukas levelű philodendron, muskátli, a másik csarnokban fehér hortenzia néz szembe a vastaghúsú ficus elasticával. A téli szegfű világoskék mezőjében már nyílik egy-két piros, rózsaszínű bimbócska. A pálmakertben kis zöld gyümölcseit tartja féltve a citromfa. Egész kis birodalom ez, mely gyönyörködteti a szemet. Egy betonmedencében halak úszkálnak. Tavasszal helyezik őket ki a Szabadságparki szökőkút medencéjébe. A Kertészeti Vállalat felkészült, hogy újból kedvessé, széppé tegye városunkat. A lakosságon múlik, hogy ez sikerüljön nekik és kérik a város lakóinak támogatását. CP alán igaza lesz vonatbeli is-*• merösömnek? Eljön Kaposvárra és boldogan látja, milyen szép ez a város. Elkgpog fekete magasszárú cipőjében a Szabadságparkba, belenéz a szökőkút szívárványos sugarába, elcsodálkozik a tovasikló aranyhalakon, a szomorúfűz bánatos levelein és ebben a színpompás tükörben meglátja távlatszépitette, boldog ifjúságának városát. SZÜTS ISTVÁN