Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-08 / 32. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! C * Som ogyor szag, AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ОйИНЙЬ. n- évf„ 32. szám. Péntek, 1957. február 8. ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA JHj JL ÄRA 50 FILLÉR Norma legyen vagy órabér? Válaszolnak a Gépjavító Vállalat dolgozói Vigyázni kell a szavak könnyelmű döbálásával. Sokszor, akiikor a hibákat ostorozzuk, nem vesszük észre, hogy közben nem egyszer agyoncsapjuk a jót is. Általában elharapódzott egy olyan ferde nézet, mely szerint feltétlen rossz volt minden, ami az elmúlt 12 év folyamán szokássá vált. A bírálatok kereszttüzében állt és még áll ma is a norma szerinti bérezési rendszer is. Nos, a legtöbben a szó hallatára csak negatívumra gondolnak, csak valami szükséges rosszat sejtenek és a legtöbb ember szemében olyan gazdasági melléfogásnak tűnik, amelyet mindenképpen — de lehetőleg azonnal — töröljünk el a közhasználatból, helyébe pedig jöjjön az órabérrendszer. — Vajon nem elhamarkodott kijelentés-e ez? Ezek az állásfoglalók előbbre vitték-e akár csak egy lépéssel is gazdasági életünket? Segítettek-e a munkásosztály döntő többségén? A Kaposvári Mező-azdasági Gépjavító Vállalattól vártunk feleletet a kérdésekre, hiszen vannak tapasztalataik az elmúlt évek bérezési rendszeréből és saját pénztárcájukon tapasztalták az október után létrejött bérezés egész skáláját. Elöljáróban hadd szólaljon meg néhány azok közül, akiket legközelebbről érint a kérdés. Az MVE 280-as esztergapad dolgozója a normarendszer híve — Ne gondolja azonban — fűzi hozzá —, hogy egyetértek az elmúlt évek, lélektelen, hozzáértés nélküli normakidolgozásával. Egy új, reális normarendszert örömmel üdvözölnék. Én ugyanis szeretnék még fél év múlva is munkát kapni ennél a vállalatnál. Ha azt az általános órabért használnánk továbbra is, ami például januárban átmenetileg létrejött — aligha tehetném meg ezt. A sokat emlegetett buzgóság nem tartana erőkké és egy napon arra kellene rádöbbenni, hogy a kifizetett bérek mögött nincs meg a szükséges termelés • Mennyit keresett normában? • 2000—2500 forintot. Órabérben? 1500—1600-at Böröcz Sándor máskén! vélekedik Esztergapadján nem szériában végzi munkáját. Többnyire javítást végez. Sok az időkiesése. A szériamunkánál nem ellensége a darabbérezésnek, az ő munkaterületén azonban úgy véli, nem lenne teljesen igazságos ennek bevezetése. És a harmadik, akinek mindegy. Fülöp Tibor nyíltan megmondja véleményét, anélkül, hogy valamelyik bérezési rendszer, mellett állást foglalna. Nem keresi a mázos szavakat. — Nézze — mondta —, kétségtelen, az órabérrendszernél többet lehet lógni... — Elneveti magát — és az üzem eredménye? Igen, ő már erre nemigen gondol. Lesz, ami lesz. Az üzem sorsáról döntsenek mások. Egyébként mindkét bérezési rendszerben megkereste a kétezer forintot, normában néha 2500-at is. Búcsúzóul még megjegyzi: — Azért, azért a reálisan kidolgozott normarendszer inkább megfelelne ... Zoltai Zoltán főmérnök: órabérrel képtelenség gazdaságosan termelni Zoltai Zoltán főmérnök dús hajába tolja ujjait és gondterhesen simítja végig sápadt arcát. Nem tudná megmondani, hányadik cigarettánál tart tegnap óta. Lassan kimondott, megfontolt szavaiból érezni a felelősséget. Nézetei a teljes tárgyilagosság síkján mozognak. Megoldást kell találni! A helyes út megválasztása dönt az üzem és sok munkás jövendő sorsa felett. A melléfogás végzetes lehet. Ebben a most folyó bérezési munkában támaszkodik a munkástanács véleményére és javaslataira. Egyetért azzal, hogy az elmúlt évek bérezési rendszere több szempontból is rossz volt. Túlnyomó részt, csak a termelés mennyiségére terjedt ki. Elveti azonban azt a gondolatot, miszerint elvedül üdvözítő bérforma az órabérrendszer. »Ösztönzési bérezés« nélkül, csupán órabérmunkával képtelenség üzemet gazdaságosan vezetni. Ezzel a rendszerrel teljes egészében kiveszne a munkához szükséges ambíció. Hiszen az a munkás, aki a normarendszerben éppen lustasága, vagy hanyagsága révén csak 80 százalékra teljesített — most órabérben megkapná a régen 120, vaov annál is több százalékra teljesítő munkás fizetését. Az utóbbi viszont hiába feszítené meg erejét, tudását — keresetét aligha fokozhatná. Kinek a rovására menne mindez? Nyilvánvaló, a döntő többségben lévő jó szakmunkások rovására. Az ilyen munka ellanyhuláshoz, sok hanyagsághoz vezetne. Jövő héten megkezdik az önállósítást kölcsön folyósítását Kik kaphatják? Hogyan kell visszafizetni? Mire lehet felhasználni? Hol fizetik ki? Mint ismeretes, az állam önállósítási kölcsönnel igyekszik megkönynyíteni azoknak az elhelyezkedését, akik átszervezés következtében állás nélkül maradtak. Ünállósítási kölcsönt azok a racionalizált dolgozók kaphatnak, akiknek jogosultságát érdekképviseleti szervük — kisiparosoknál a KIOSZ, kiskereskedőknél a KISOSZ — javasolja. Azoknak, akik semmiféle érdekképviseleti szervhez nem tartoznak és munkájuk (háziipar, selyemhernyó-, nyúltenyésztés) vagy egyéb jövedelmező foglalkozás megkezdéséhez kérnek kölcsönt, az illetékes tanácsokhoz kell fordulniuk. A kölcsönigénylőknek elsősorban a telephelyükön levő takarékpénztárakban kell beszerezniük a hiteligénylő lapot és a »javaslat« című nyomtatványt. Mint ezekből is kitűnik, önállósítási kölcsönre csak azok tarthatnak igényt, akik előzetesen már kiváltották iparigazolványukat, vagy megkapták működési engedélyüket és munkájuk megkezdéséhez biztosították a megfelelő helyiséget, illetve munkahelyet. A kétezer forinttól — indokolt esetben — húszezer forintig terjedhető kölcsönre megfelelő fedezetet kell biztosítani, amely lehet ingatlan, ingó vagyontárgy, békekölcsönkötvény és két kezes. Az ötszázalékos kamatra adott önállósítási kölcsönt legkésőbb öt év alatt, havi egyenlő részletekben kell visszafizetni. Az első részlet a kölcsön folyósítását követő három—hat hónapban esedékes. A »javaslat«-ot kiállító szerv felelős érte, hogy az igénylő a kölcsön összegét rendeltetésének megfelelően: műhely, üzlet, telep vagy egyéb munkahely kialakítására, munkaeszközök beszerzésére, nyersanyag, vetőmag vagy állatvásárlásra fordítsa. A KIOSZ, a KISOSZ, illetve a tanács tesz javaslatot a kölcsön öszszegére vonatkozóan is. Egyben igazolnia kell azt is, hogy a munka megkezdéséhez és eredményes folytatásához szükséges feltételek megvannak, Az aláírt »javaslat«-ot a kitöltött »Hiíeligénylés«-sel együtt az Országos Takarékpénztár illetékes fiókjához kell beadni, ahol elbírálják a kérelmet. Az igényjogosultak számára néhány napon belül folyósítják a pénzt. A kölcsönigényíéshez szükséges nyomtatványokat a jövő hét elejétől adják ki az OTP-fiókok. ;— Erőfeszítéseket teszünk a helyes bérezési rendszer kialakítására. Vannak elképzeléseink. Hangsúlyozom azonban, hogy ezek még csak tervek, és döntést az elkövetkező időben fogunk hozni, ügy véljük, hogy a következő elgondolás nálunk beválna. Alapos műszaki előkalkuláció alapján megállapítanánk a munkabér hányadát. Ennek a bérhányadnak egy részét előlegként kifizetnénk addig, amíg a munka be nem fejeződik. Befejezése után utókalkulációt végeznénk. Meghatároznánk a közben ráfordított bér menynyiségét is. A tiszta maradványt pedig az elért teljesítmény ég az elért selejtszázalék arányában felosztanánk, illetve levonnánk. Persze, semmiképpen sem óhajtunk a nyereségrészesedés vonalára csúszni. Ez a módszer természetesen normarendszer lenne, de úgy véljük, reális és emberséges. A terveket — reméljük — rövidesen sikerül kivitelezni. Eeyes helyeken azonban, mint például a villan—^erdőknél vagy a kísérleti anyaggyártásnál, persze szó sem lehet darabbérrendszerről. Nem elvetendő bérezés a helyes normarendszer. Ha jól, ügyesen, körültekintéssel alakítják ki, mindenké»nen veri az órabért... A dolgozók kezébe adja bérük irányítását, jövedelmezőbbé teszi az üzenj gazdálkodását. Kialakítása bizony nem könnyelmű játék, hanem súlyos felelősség. Sohase tévesszék ezt .szem e’ől az üzem vezetői és a munkástanács tagjai, valahányszor csak e kérdéshez nyúlnak. Szegedi Nándor AZ OKTÓBERI ESEMÉNYEKBŐL: Támadás a Józsefvárosi telefonközpont ellen Gondolatok a Lengyeltóti Gépállomás pártnapja után Ne tűrjük meg az ellenforradalom próbálkozásait iskoláinkban Gyermekkacajtól hangos Lellén a Balaton partja Kossá István pénzügyminiszter lesz a péntek esti nagygyűlés szónoka A Magyar Szocialista Munkáspárt kaposvári ideiglenes intézőbizottsága 1957. február 8-án, pénteken délután 5 órakor a Városi Moziban nagygyűlést tart. A nagygyűlés előadója: Kossá István pénzügyminiszter. Felhívjuk az üzemek dolgozóit, ha vannak olyan kérdéseik, amelyekre választ szeretnének kapni, azt csütörtökön, 7-é* délig juttassák el az MSZMP városi intézőbizottságához. Egyben közöljük, hogy a nagygyűlésre meghívót a pártalapszervekoél kérhetnek az érdeklődők. A nagy érdeklődésre való tekintettel közöljük olvasóinkkal, hogy Kossá elvtárs beszédét a Városi Tanúsé nagytermében hangszóróval közvetítik. A belépéshez meghívó nem szükséges. 136 százalékra teljesítette januári tervét az Újpesti Cérnagyár nagyatádi telepe Mi az oka ennek a jó teljesítésnek? A Nagyatádi Fonalgyár néveri ismert üzem minden dolgozója derekasan megállta helyét és kivette részét a munkából. Úgy tervezték, 25 tonnát teljesítenek januárban, februárban 40 tonnát, márciusban még többet. Az első negyedév végére utol akarják érni az októberi termelési színvonalat. Az, hogy januárban sikerült túlteljesíteni a tervet, az áramellátás váratlan megjavulásáuak is köszönhető. A gyenge minőségű szén miatt még nem tudják üzembe helyezni saját erőtelepüket, s így az üzemeltetéshez szükséges energia drágább. Remélik azonban, hogy rövid időn belül erre is sor kerül. A nagyatádi telepen csak a kikészítő üzemrésznél vetették el teljesen a norma szerinti bérezést, mert itt a teljesítményrendszer a minőség rovására ment. A többi munkafolyamatnál azonban a helyes és régen is jól bevált normával, valamint órabérrel dolgoznak. Ha létszámban kisebb is, de hitben, egységben, összefogásban a réginél is erősebb, gazdagabb lesz a barcsi Vörös Csillag Nem a legjobb hírek keringtek a barcsi Vörös Csillagról az októberi-novemberi események után. A szövetkezeti eszme sok igaz hívében, a többre, jobbra vágyó dolgozó parasztokban megdöbbenést keltett, hogy a megye, sót az ország egyik legjobb hírű termelőszövetkezetén is rést tudott ütni az ellenforradalom, s olyan tagokat tudott szembeállítani a szövetkezeti mozgalommal, akiket ez a gazdálkodási forma tett jómódú parasztokká. Persze, nem állítjuk, hogy itt minden a legnagyobb rendben ment. hiszen a szervezeti megkötöttségek, a meghonosodott bürokratikus irányítás, a szövetkezeti parasztokat önállótlanságra nevelő »mintaalapszabály«-sablon — most már teljes valóságában látjuk — itt is éreztették kártékony hatásukat. A tsz tagjai közül sokan megszokták, hogy őket csak dicsérni lehet, bírálnivalójuk nincs, ebből sokan azt hitték, nekik csak jóakaróik, barátaik vannak, ellenség sehol. Október 23-a után aztán előrukkoltak a megtorlás, a fenyegetődzés borotvaéles fegyverével, kövekkel és dorongokkal, gyilkolási szándékkal — így állították szembe áldást, jólétet osztó szövetkezetükkel a tagokat. A Vida-féle ellenforradalmárok nép- és szövetkezetellenes cselekedeteiről, Barcson viselt dolgairól már több esetben beszámoltunk olvasóinknak. Óriási az a kártétel, amit legfőképpen a lelkekben, gondolkozásban okoztak pár napi működésük alatt. December 19-i cikkünkben a forrásnak induló borhoz hasonlítottuk a barcsi Vörös Csillagot. A »bor« egy része azóta már megforrt, megtisztult. A bizakodás, a jövőbe vetett biztos hit lett úrrá ezeken az embereken. Tovább a szövetkezés útján — de új módon, ne csak a nevében, a gyakorlatban is nagyüzemi módon, az életdiktálta szabályok szerint! — ez a jelszó hódít mind nagyobb tért a szövetkezeti tagok között. A szövetkezet régi táblái egyben maradnak, de új lesz a mód. ahogy a nagyüzemi gazdálkodást folytatják e földeken. A vezérelv, hogy ténylegesen magáénak érezze a szövetkezeti tulajdont mindenki, s valójában érdekelt legyen a termelésben, a munkában — ez legyen a legfőbb fegyelmező eszköz. Igaz, könnyű ezt kimondani, de hogyan lehet a szavakat az életbe átültetni? Keresnek erre is utat. A terveik szerint önelszámoló brigádokat szerveznek, előreláthatólag 200—300 hold terjedelmű egységekkel. A brigádba csak azt veszik be, akit a brigád valamennyi tagja elfogad. Annyi földet igényelnek, amenynyit meg bírnak művelni. Adót, közterheket, költségeket év utolján saját zsebükből rendezik. Minden ilyen csoport kap a meglévő közös állományból igaerőt, gazdasági felszerelést. Ezek véglegesen tulajdonukba kerülnek, mégpedig úgy, hogy az állatok, gazdasági felszerelések árát 25 év alatt egyenlő részletekben visszafizetik az MNB-nek. Az igavonók takarmányozásáról, gondozásáról, felszerelések javításáról, felújításáról minden csoport saját költségén gondoskodik. Ugyanígy átveszik a műhelyeket, felszereléseket a szövetkezet iparosai. Ök szerzik be az anyagokat, s az egyes csoportoknak készpénzfizetés ellenében végzik el az általuk igényelt munkát, ezt a pénzt a szövetkezet előlegezi a csoportoknak, s az évvégi termésből fizetik vissza a szövetkezetnek. A műhelyek egyénieknek és másoknak is dolgozhatnak, természetesen fizetés ellenében. Év végén ők is abból osztozkodnak, amit megtermeltek, természetesen ők viselik a terheket is, ha egy gépet, szerszámot eltörnek vagy elkoptatnak. Az állatok — igásállatokon kívül — a szövetkezet tulajdonában maradnak államadósság fejében. Az állattenyésztésben használt felszerelések azonban az állattenyésztők tulajdonába kerülnek. A talajmunkákat a gépállomás végzi. A gépi munkák díját a csoportok elismervénye alapján a fez egyenlíti ki, amelyet év végén, termésbetakarításkor fizetnek vissza a tsz-nek. A termés és jövedelem felhasználása A termelőegységek (brigádok) az általuk termelt terméssel szabadon rendelkeznek, a termést a szövetkezet vásárolja fel. Az állatok takarmányellátásának biztosítása céljából az állattenyésztők szerződést kötnek az egyes csoportokkal, aszerint: mikorra, mennyi zöld- és egyéb takarmányfélét kötelesek biztosítani. A szalmáért dupla súlymennyiségben istállótrágyát adnak a csoportoknak. A termelőegységek földterületükre saját maguk készítenek vetéstervet, a vetőmagról is maguk gondoskodnak a szövetkezetén keresztül. A termelési terveket aztán a szövetkezet vezetősége összehangolja, megrendeli a csoportok tervei szerint szükséges gépeket, műtrágyát, vetőmagot, elosztja a szerződéses növények termelését az egyes csoportok között, megszervezi a termények és termékek előnyös áron való értékesítését, egyszóval irányítja a közös gazdaságot. Évente kétszer ül össze a szövetkezet legfőbb igazgatási szerve: a közgyűlés, ez hivatott megválasztani, vagy elmozdítani az intéző bizottságot és annak elnökét, dönt a tagok felvételéről, vagy kizárásáról. A függetlenített apparátus három főből: elnökből, könyvelőből, raktárosból áll. Fizetésüket év végén az elért jövedelem alapján a közgyűlés szavazza meg. E szabályzatforma igen fontos és érdekes jellemvonásai. hogy: 1. mindenki azon osztozhat, amit ténylegesen megtermelt; 2. anyagi és személyi felelősség érvényesülése az átvett vagyontárgyakért; 3. azt termelik és úgy dolgoznak, hogy abból a legnagyobb haszon származzék.-- A gazdálkodás fő üzemágai: növénytermelés (árutermelés), marhahizlalás, sertéstenyésztés és hizlalás. Törekedni fognak a gépesítésre minden munkafolyamatnál. A jövőben tehergépkocsik helyett inkább gumikerekű univerzál traktorokat tartanak, ez mindenre felhasználható, s csak egy tehergépkocsi lesz főleg szállítások lebonyolítására. Nem volna helyes hibamentesnek, a legjobbnak kikiáltani ezt a programot, hiszen ezt a jövő, az élet dönti el. Annyi bizonyos, mindennap több lesz azoknak a száma, akik ezt a programot magukévá teszik. A szövetkezethez hű tagok bíznak abban, hogy nem sok idő telik bele, s azok is melléjük állnak,' akiket az ellenforradalmi megfélemlítés, ámítás ideiglenesen félreállított. V. J„.
