Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-05 / 29. szám

."л v ’ ’’ Világ proletárjai egyesüljetek! Somogy ország, AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA II. évi., 29. szám. Kedd, 1957. február 5. ÄRA 50 FILLÉR Szükség van kisiparosokra A csurgói járásban ez év végéig 235 iparigazol­vánnyal rendelkező kisiparos dolgozott. Ez a szám azon­ban kevésnek bizonyult,- mert még mindig vannak olyan községek, ahol valamelyik szakmában egyáltalán nincs iparos. Az őrtilosiaknak például égetően szüksé­gük lenne borbélyra. A kormány határozata és felhívása során megnö­vekedett a kisiparosok munkakedve is. A járási tanács ipari osztályának tájékoztatása szerint január hónap­ban 17 iparigazolványt adtak ki, hétnek az elbírálása pedig folyamatban van. A kisiparosok a lakosság igé­nyeit többé-kevésbé már ki tudják elégíteni, de a járás számos községe még ezen felül is tudna iparosokat foglalkoztatni. й ráülő is közvetíti ä szent láng előadását A nagy érdeklődésre való tekintettel több újság van a Csiky Gergely Színházban. Az egyik az, hogy egész február hóban játszani fogják Maugham: A szent láng című drámáját, sőt még márciusra is marad be­lőle. Ennél nem kisebb hír az sem, hogy a Magyar Rádió helyszíni közvetítést ad az előadásról. A fel­vételek február 12—13—14-én készülnek el, de azt még nem lehet tudni, hogy a közvetítésre mikor kerül a sor. A febr. 15-én bemutatásra kerülő Lehár: A mosoly országa című operettjét is közvetíteni akarja tervei szerint a Magyar Rádió. Érdemes hát odafigyelni a rádió adására, mert már a napokban is ízelítőt kap­hatunk az Innen-onnan rovat egyik riportjában A mosoly országáról és színházunk terveiről. Megnövekedett a külföldről érkező és külföldre menő csomagforgalom így is lehet racionalizálni ? Higyje el, nem volt érdemes! Csak beszélnek róla ... ?! Színházunk líLíai méidtye Mi kockáztatja 150 dolgozó megélhetését a Baromfifeldolgozó Vállalatnál A Baromfifeldolgozó Vállalat Ka­posvár egyik legjobban felszerelt, legkorszerűbb üzeme. Százötventől— kétszázig terjed a termelésben köz­vetlen részvevő dolgozók létszáma. A vállalat tevékenysége, különösen az utóbbi évek folyamán nagyon hasz­nos volt, mind a lakosság, mind a népgazdaság számára. Működési kö­rük kiterjed a baromfi, tojás expor­tálására is, sőt az üzem termelésé­nek 75 százalékát tette ki az export­kötelezettségek teljesítése, amiért ál­lamunk komoly összegű valutát ka­pott. Akadtak azonban súlyos nehézsé­gek, melyek 1951 óta akadályozták a vállalat munkáját. Most pedig nemcsak akadályozzák, hanem egye­nesen megbénítják a termelést, koc­káztatva százötven—kétszáz dolgozó kenyerét. Ostoros elvtárs, a Barom­fifeldolgozó Vállalat igazgatója elpa­naszolja a hibákat. A közbe iktatóit szervek, a közbeiktatott huza-vonával 1947-ben kezdte meg, mint állami vállalat működését a Barnevál. Ek­kor még közvetlen kapcsolatuk volt a parasztsággal, tudniillik a vállalat alkalmazottai vásárolhatták fel a to­jást és a baromfit. Ez az állapot ide­ális volt, ésszerű és olcsó. 1951-ben rájöttek az illetékesek egy közbeiktatott szerv szükségessé­gére. Létrejött a "Baromfibegyűjtő Vállalat«. A tojást és a baromfit ezentúl a »Baromfibegyűjtő" vásá­rolta fel és adta át feldolgozásra a Barneválnak. Ez a megoldás nehéz­kesebb volt, költségesebb *és bürok­ratikusabb. Létjogosultságáért vi­szont temérdek íróasztal harcolt. 1953-ban hogy-hogysem, visszaad­ták az iparnak a felvásárlást, mert meggyőződtek az illetékesek arról, így jobb és kevesebb költségbe ke­rül. A Barnevál szakemberei töké­letesen el tudták látni a felvásárlás feladatát, a termelés jól ment, a költségek szépen csökkentek, örö­mük azonban rövid ideig tartott. 1955 januárjában újból megjelent a közbeiktatott szerv, most már a Mezőért neve alatt. Érv: ... nem le­het, hogy a falusi földművesszövet­kezetektől egy állami vállalat vásá­roljon, azért van a szövetkezeti rend­szerű felvásárló, hogy ő töltse be ezt a tisztet. A Barnevál átadott egy­két szakembert, akik januártól fog­va .a Mezőértnél kapták fizetésüket, ahol külön felállítottak egy tojás és baromfival foglalkozó csoportot, kb. 20—30 fővel. 1956 decemberében újból megkezd­hette a Barnevál a baromfi-tojás fel­vásárlást. örültek is a dolgozók, hisz úgy látszott, az évek óta húzódó nagy csatában mégis győzött az ésszerű­ség. Közbeszól a Mezőért Míg a falusi földművesszövetkeze- < tek úgy nyilatkoznak, szívesen átad-; ják az iparnak árujukat, hisz a Me-j zőérttől sem kapnak több pénzt ér-: te, addig a Mezőért egyes felvásár-i lói megdorgálják a földművesszövet-i kezeti alkalmazottakat, ne merjék a; Barneválnak adni a tojást és a ba-j romfit. A Barnevál még kelletlenül: ugyan, de belenyugodna a dologba,: hisz eddig is nagy gyakorlatuk van: a közbeiktatott szervek szeszélyei-; nek eltűrésében, viszont a Mezőérttől elvárnák, hogy nekik adják el tisz­tességes áron a felvásárolt cikkeket. Am a Mezőért nem igen óhajtja az ilyen megoldásokat támogatni. Miért?; Budapesten a Közértekben és más­hol a nagykereskedelmi (mondjuk) 1,55-ös ár helyett 2 forintot tudnak kiszorítani a tojásért. Miért adják ak­kor oda a Barneválnak? Csordás elvtárs, a Barnevál mun­kástanácsának elnöke azt mondja: a Mezőért, a felvásárolt tojást úgy adja el a piacokon, ahogy felvásá­rolta. Ám ha átadná a Baromfifeldol­gozónak, itt átvilágítanák, megvizs­gálnák, osztályoznák, válogatnák, stb. A kórházaknak, az exportra ke­rülő tojásoknak elsősorban jó minő­­ségűeknek kell lenni. Nem is beszél­ve arról, hogy a Mezőértnek nincs meg a vizsgálathoz szükséges appa­rátusa. A Barneválnak 0,11 fillérjé­be kerül egy tojás átvilágítása, cso­magolása, stb., ami nem sokkal emeli meg a tojás árát, viszont megéri a fáradságot. Van még ok a tarisznyában A Mezőért nemcsak az "üzletet« nézi. Azt is, ha a Barnevál fogja a felvásárlást eszközölni, akkor náluk el kell bocsátani egy-két embert. Ezt viszont nem akarják. Hogy a Barne­­válnál 150 ember, három—négy gyer­mekes apák, anyák válnának mun­kanélkülivé, az már másodrendű kér­dés? És a szép, korszerű épületek, berendezés, melyekre az állam, a nép milliókat költött? Azzal mi len­ne? Kihasználatlanul heverne, vagy talán — egy lépés vissza — szövet­kezeti tulajdonba kerülne? Nem. Ez nem megoldás! Mi hát a Barnevál dolgozóinak kérése? 1. Elégedjék meg a tisztességes ha­szonnal (a nagykereskedelmi árral) a Mezőért, ha már ő is vásárol fel baromfit. 2. Döntsék el már végre Pesten a SZÖVOSZ és az Élelmiszeripari Minisztérium vezetői, ki vehessen tojást és baromfit. 3. Vessenek véget a huza-vonának és annak a vállalati (szövetkezeti) sovinizmusnak, mely kockáztatja családok megélhetését, kockáztatja az országban tizenegy jólfelszerelt ipari üzem biztonságos termelését. SZÜTS ISTVÄN JÓ HÍREK A FALUNAK Kifizetődőbb a cukorrépatermelés, mint eddig A cukorrépa igényes növény. Sze­reti a kövér talajt, korán a földbe kívánkozik. Nem bánja, ha nehéz henger megjárja a hantokat, rögö­ket vetéskor, hadd tudjon mielőbb a napfényre bújni a kis csíranövény. Aztán a fogatos és kézikapával mi­nél többször szeret találkozni, nincs kedvére a száraz, cserepes talaj, fél a befulladástól kelés idején. Az együttélést nem kívánja a gyomok­kal. Fontos éltető eleme a korai egyelés, s hálás érte, ha gazdája nagyon haragszik kártevőire, főleg a barkóra. Gyors növekedéssel kö­szöni meg a pétisót. A sok fárado­zást, hajlongást, gondosságot, hát­­görnyesztést nemcsak 6 — a cukor­répa —, hanem a cukorgyár is kel­lően honorálja már az idén. Jobban, mint eddig szokta. Milyen ez az új fizetség? A cu­korrépa minden száz kilogrammjá­ért három kg kristálycukor jár, térí­tés nélkül. Tetejébe még 10 forint készpénzt is kap a termelő. Ha a cukorra nem tart igényt, kilója he­lyett 10,60 forintot vehet kézhez. Az állatok takarmányozásához jó segít­séget jelentenek a melléktermékek is. Egy mázsa beadott répa ellené­ben 65 kg egyszer préselt nyerssze­let, vagy 3 kg szabvány minőségű száraz szelet és fél kg szörplé között lehet választani. Ézt is ingyen adja a gyár. Ám ha a melléktermékek helyett készpénz kell a termelőnek, megkaphatja a hivatalos áron szá­mított ellenértéket. A Kaposvári Cukorgyár így veszi át az idén termelt cukorrépát ter­melőszövetkezetektől és egyéni gar­dáktól egyaránt. Kevés munkáért sok pénz! Megkezdődött a selyemhernyótenyésztési szerződéskötés Rég rájöttek az emberek, hogy az utakat szegélyező, vagy az udvaro­kon álló eperfák nemcsak arra jók, hogy a nyári nap hevében üdítő ár­nyékot adjanak az embernek, állat­nak. Azzal sem vesszük el teljesen a természet eme adományát, ha e fák gyümölcséből pálinkát főzünk. Más­ra is jó az eperfa! Levélzete nem egyedüli, de legjobb tápláléka a se­lyemhernyóknak. Amolyan időszaki munka ez, egy hónapnál nem tart tovább. Nem sorolhatjuk a nehéz testi munkák közé, hiszen iskolás g3Termekek, nők is könnyen megbirkóznak vele. A hernyók etetése, gondozása nem okoz különösebb fáradságot, élelmük meg­­szedése is csupán órák kérdése, na­ponként. Ezen is segít a gallyas etetés: egy-kétéves vesszőket kell le­metszeni, s ezzel takarmányozhat­­juk a hernyókat a negyedik vedlés után. Megtérül a fáradság? Említsünk meg válaszképpen két példát. Isó Lajosné Siófokon két doboz hernyó­ból 96 kiló gubót adott be, több mint 3100 forintért. Antal Ferenc somogyszili lakos ugyancsak két do­boz hernyó "felnevelését« vállalta. Csaknem 2300 forintot fizettek ki neki az átvételkor. Akik tenyésztet­tek már selyemhernyót, azok ta­pasztalatból tudják: hasznos mellék­­foglalkozás ez. Prólbálkozzanak meg vele mások is, biztosan megtalálják számításukat. A selyemhernyóte­nyésztés megyei felügyelőségének tájékoztatása szerint a gubó beváltá­si ára ugyanannyi, mint tavaly: az első- és másodosztályúért kilónként 32,50, a harmadosztályúért pedig 5 forintot fizetnek. Ezért fejeződött már be pl. Igaion a szerződéskötés. Másutt azonban még lehet szerződni a helyi termelési felelősnél, vagy az Országos Gyógynövény- és Selyem­­gubóforgalmi Szövetkezeti Központ kaposvári és nagyatádi kirendelt­ségén. Selyemtenyésztési szándékát bárki bejelentheti a helyi földműves­szövetkezetnél is. Lényegesen felemelték a szerződéses növénymagvak átvételi árait A földművelésügyi miniszter szom­baton kiadott rendeletében szabá­lyozta az 1957. évi szerződéses mag­termelésre vonatkozó árakat és át­vételi feltételeket. A rendeiet alap­ján életbelépő árak az elmúlt évi áraknál lényegesen magasabbak. Ig.v például a fehérhere-mag múlt évi 1600 forintos arával szemben az ú ár 2600 forint mázsánként. Az an­gol perje 600 forintos árát 1200 fo­rintra , a lucerna 250 forintos árát 400 forintra, a somkóró 750 forintos árát 1100 forintra emelték. Hasor.K arányban emelkednek a többi szer­ződéses a. apón termelt növény magok árai is Érdemes tehát szerződéses magvakat termelni A kaposvári erdőgazdaság 200 vagon bányafát szállított eddig a bányák részére A Középsomogyi Erdőgazdaság majdnem 300 vágásterületén a nagy havazások idején sem állt meg a munka. A hét motor- és kettő villany­fűrész segít ebben, és szaporán csattognak a fejszék, nőnek a tűzifa- és iparifa-rakások a több mint 1200 fakitermelő munkás szorgos keze nyomán. Ebben az erdőgazdaságban eddig mintegy 43 ezer köbméter fát ter­meltek ki, aminek 40 százaléka iparifa. Október 1-től a bányák részére 200 vagon bányafát, 4 vagon bányaszéldeszkát szállítottak el. Ezenkí­vül 220 vagon tűzifát küldtek a városok részére, és 230 vagon fűrész­­rönköt a fafeldolgozó üzemeknek. A Középsomogyi Erdőgazdaságban az elszállított faanyagon kívül mintegy 25 ezer köbméter van készen tő mellett, amely élszállításra vár: MAQUKRA VETETTEK KÖVET. Borongós őszi délután ... Pisz­kos, szürke felhők lebegnek a falu felett, hűvös eső permetezi az amúgy is sáros utcát. A szél is egy­­jre élénkül. Mintha vihar készülne... : Mégis többen vannak az utcán, [mint máskor ... Nyüzsög a falu, mint j a megvadított méhraj. Sietve jönnek­­í mennek az emberek, s úgy zajonga­­>nak, mintha valamennyinek égne a íháza... Sokan szinte futva igyekez­nek a falu végére. Itt van a terme­­ílőszövetkezet központja... t — Gyerünk, asszony — biztatja li­­thegő feleségét egy idősebb, nagyba­­[juszú, zsíros kalapos ember — ne- Shogy más vigye el a mienkét... ► — Erre emberek — kiált a tömeg léién haladva egy bilgeri csizmás, I bőrkabátos, fiatal férfi. — Először {bejelentjük az elnök úrnak, hogy »lejárt az ideje, s visszük, ami a l miénk. ► — Minden a miénk, ami itt van, Ivigye ki mit ér... — rikácsolja egy •női hang... , »Sa tömeg egyrésze az istállóhoz ; akar szaladni, a másik része pedig |a szövetkezeti iroda elé nyomul. A {kopott irodaajtónak hátat vetve, el- 1 szánt tekintettel mered a fenyegetó- Iző emberekre F. Gy., a szövetkezet {elnöke. — Mi történt, elvtársak, mit akar­nak tőlem? — kérdi az elnök, túl­harsogva a nagy lármát. — Semmi elvtárs ... nincs többé elvtárs, visszük, ami a miénk kiáltják többen is. — De emberek, miért hamarkodják el... hiszen mindennek van törvé­nyes útja — próbálja jobb belátásra bírni a tagságot. De ezzel nemhogy csitítaná, még inkább felbőszíti őket... S a bilgeri csizmás torka­­szakadtából biztatja a többit. — Hallják, emberek? ... Még most is a törvénnyel fenyegetőzik... Za­varjuk a fenébe!... — s azzal felkap egy fél téglát a földről, s az elnök felé hajítja. Célt tévesztett, s az iroda ablaká­nak repült a tégla ... Egy üvegszi­lánk azonban odacsapódott F. Gy. arcához és nyomában vér serkent... Aztán újabb dobások, s csak áll ren­dületlenül a kőzáporban. Látja, mi­re megy a játék. De amint észreve­szi, hogy egyik régi cselédtársa keze is meglendül a levegőben: mintha a szívébe döftek volna ... — Hát te is? ... Ennyire elvakul­tak ezek?... — fut át agyán a fájó gondolat, s egyszerre úgy elszorult a torka, mintha ezer kéz markolná. Mire szóhoz jutna, már hiába.;. Ott­hagyták valamennyien, megcsúfolva, vérezve. A többiek pedig vezetik, te­relik a közös vagyont, az állatokat, s nyomukban, mint egy elhagyott csatatéren a seregétvesztett vezér, áll a szövetkezet széthányt portáján magába roskadva F. Gy. Nagysokára magához tér, s gondolkozni próbál. De fáj neki minden gondolat. Saj­nálja mindazt, ami most történt. Lassanként aztán kikristályosodik előtte a valóság... A bilgeri csiz­más ... Igen, annak érdeke, hogy felbomoljon a szövetkezet. Fáj a fo­ga a régi harminc holdra... S lám, mcst megragadta az alkalmat. A nagy dumájával megtévesztette a többi becsületes embert... Csak leg­alább ez az N. Sándor ne vetett vol­na követ... Hiszen sohasem voltak rosszban ... együtt szolgáltak a grófi birtokon, együtt vitték őket a csend­őrök az egyik aratósztrájk alkalmá­val. S negyvenötben együtt húzták a mérőláncot ugyanazon a grófi birto­kon. Övék lett végre a föld. Ezután igaz, egy időre eltávolodtak egymás­tól, mert N. Sándor feljebb tört a középbirtokosok sorába, azáltal, hogy felesége nagynéniétől örökölt tíz hcldat. F. Gy. pedig továbbra is kis­­paraszt maradt. Kommunistához méltóan, példásan művelte földjét, s tanulmányozta a gazdálkodási lehe­tőségeket. Szívesen hallgattak taná­csára a régi gazdák is. S példájára, meg a felvilágosító szóra többen ösz­­szefogtak vele ezelőtt néhány évvel hegy közösen, táblásán műveljék földjüket. S volt is szép eredmé­nyük ... Ez vonzotta a többi kívül­állót is. Ekkor került közelebb is­mét N. Sándorhoz, s sokszor felele­venítették az egykori cselédsors ke­serűségeit. Hanem egyszer ismét el­vágta valami meleg barátságuk kö­telét. F. Gy.-nek kellett kimondani az ítéletet a közgyűlés előtt, amiért megrövidítette a tagságot. Hát emiatt vetett volna most kö­vet őrá régi sorstársa? Ha igen, hát akkor szégyellje magát. S ha van benne az emberségnek, a be­csületnek egy szikrája, akkor bizo­nyára szégyenkezik is ... Ö ugyan sohasem veti a szemére... Hisz a bilgeris B. Mátyás vésztjósló szavai másokat is megtévesztettek>.. Nena ismerték fel, hogy az nem velük, ha­nem ellenük... No de mindennek el­jön az ideje... Feleszmélnek majd az emberek... S akkor majd rá­döbbennek, kire vetettek követ? Most hirtelen arcához kapott, amely sajgott, vérzett. S az­tán lassan elindult hazafelé, az alko­nyaiban ... Lába alatt cuppogott a» ismert gyalogút sara.,; Szűcs Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom