Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-04 / 2. szám

4 ___________BOMOGYORSZAG __________________________________________Péntek, 1957. január 4.

Nem a ruha teszi az embert!

Nem a ruha teszi az embert. — Nagyon régi és nagyon igaz közmondás ez. Azzal pedig, hogy ezt a történetet elmesélem, sikertelenül is cáfolnám: sőt, a kivétel erősíti a szabályt alapján, még csak iguzabbá válik.

De nagyon elébe vágtam a dolognak. Inkább elölről kezdem.

Még tavaly, azaz december egyik havas reggelén sietve igyekeztem a munlcahelyemre, amikor az Arany János Heren taiílkoztam egy ' régi ismerősömmel. Belenézett az arcomba, de látszott rajta, hogy valami nem tetszik neki, vagy csak, azt várta, hogy előre köszönjek? Én az utóbbit gondoltam és nem is mulasztottam el az üdvözlést.

Ismerősöm egy pillanatra megállt, majd kissé zavartan megjegyezte:

■— Alig ismertelek meg ebben a sapkában.

Fejemen ugyanis prémes honvédtiszti sapka volt, mely nagyon kellemes viselet a hideg téli napokban.

Csak este derült fény arra, hogy megjegyzése mit is rejtegetett magában. Feleségem is összejött

ugyanis ismerősünkkel, s neki elmondta a magyarázatát:

— Nagyon csodálkozom azon, hogy a férje még most is prémes sapkát visel, pedig mindenki tudja Kaposvárott, hogy az igazi magyar tiszt bocsikaiban jár, csak a sztálinisták tartanak ki az orosz sapka mellett.

Szerencsére jó humorom nem szokott elhagyni a legkellemetlenebb helyzetben sem. Jót nevettem az egészen, s ellenbizonyításként csak ennyit szóltam:

— Bölcs esze van a mi kedves ismerősünknek, bátran alkalmazhat tó lenne röntgen-gép helyeit is, hiszen a sapkáról meg tudja állapítani, hogy ki milyen hazafi. De várjunk csak! Hát azzal mi lesz, aki svájci vagy mici-sapkában jár? No és a hajadonfővel járók? Azok tán egyenesen anarchisták?

Értem már. A magyar huszárok a legigazabb hazafiak. De csak április 4-én, a díszelgésen. Amikor a 48-as egyenruhában feszítenek ficánkoló paripáikon. És már kész is az újítás: vitézkötéses harckocsik, aranyrojtos géppisztolyok és kacagdnyos lökhajtásos vadászok.

HÍREK

— Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen — s erről az egyetem tanácsa értesíti a hallgatókat — január 2-án megkezdődött a munka. Az egyetem tanszékein ismét rendszeresen oktatnak, s a január 2 és 13 közötti időben konzultációkat és egyéb foglalkozásokat tartanak.

— 16 vagon rizs érkezik a közeljövőben Somogy megyébe, melyet a vidéki üzletekbe osztanak szét.

— Fegyverrejtegetőt tartóztattak le. Horváth János 32 éves böhönyei lakos személyében, akinél egy darab TT-pisztolyt találtak. Horváth Jánost őrizetbe vették.

— Gyulai kolbászt, szalámiféleséget, kolbászt, disznósajtot készít a kaposvári vágóhíd. A szalonnát a tavaszi értékesítésig a Hűtőházban tárolják. Vidékre napi 1000—1500 kilogramm tölteléket és füstölt árut szállítanak, friss húsból pedig 500— 700 kilogrammot.

Petróleum érkezett az ÁFORT

megyei kirendeltségéhez. Az elmúlt időszakban sok nehézséget okozott a lakosságnak a rendszertelen utánpótlás miatt a petróleum beszerzése. Most javult az utánpótlás és nagyobb mennyiségű petróleum érkezett az ÁFORT telepére, melyből a vidéki kirendeltségek is kapnak,

— Háromszázhatvan nyugat-német pilóta kiképzésére kötött szerződést a Német Szövetségi Köztárs -ág K.. iádéval — jelelhette a kanadai külügyminisztérium.

— Ormáudy Jenő, az F.gyestilt Államokban élő világhírű magyar karmester, a philadelphiai szimfonikus zenekar vezetője az osztrák fövi. tusba érkezett. A magyar karmester a közeli napokban a bécsi filharmonikus zenekar két hangversenyét fogja vezényelni, melynek tiszta jövedelmét Magyarország megsegítésére létesített alapnak juttatják.

— Horgászok Ügyeimébe! 1957-re engedélyt csak az kaphat, aki január lO-i^ „Fogási eredmény-napló”.-ját leadja. Leadási helyek: Szári, Kimmel és Vadas sport társaknál. Vezetőség.

— Öt vagon rizs van útban Kaposvárra, melyből bizonyos mennyiség már meg is érkezett, de ezt még az üzletekbe nem szállították ki.

— Disszidálni akart Végh Sándor 32 éves szobafestő és felesége, debreceni lakosok. Somogyudvarhelyt választották ki a határ átlépésére, s Jugoszlávián át akartak nyugatra menni. Mindkét személy ellen eljárást indítanak.

— Helyreigazítás. Illetékesek közölték szerkesztőségünkkel, hogy Sallós Endre — aki megkéselte társbérlőjét — már nem katonatiszt. Két hónapja leszerelt.

Hivatalos totó-nyeremények

Négy pályázó érd el 12 találatot. Egy-egy nyertes szelvényre 36 726,25 forintot fizettek ki.

11 találatot kilencvenhét pályázó ért el. Ezek egyenként 1515 forintot nyertek.

A 10 találatos szelvények száma 1363. Egy-egy nyertes szelvényre 143,75 forint nyeremény jut.

Január 8-tól, keddtől fizetik a III. osztályú nyereményeket, míg a 11 és 12 találatos szelvényekre január 10- től, csütörtöktől adják ki a nyert Összegeket.

Van azért élet a labdarúgásban

Mit csinálhat vajcn a Magyar Labdarúgó Szövetség ideiglenes intéző bizottsága — kérdezik sokan ezekben a napokban.

Illetékesektől kapott válasz szerint mindazt, amit az MLSZ elnöksége tenne, ha már meg volna, így: a bajnokságok lebonyolítására történt javaslatokat dolgozzák fel, hogy majd ezeknek alapján történjék meg г bajnoki kiírás, különböző igényekkel, kérésekkel foglalkoznak, ülföldi túrákról tárgyalnak, válogatott mérkőzések időpontját állapítják meg s a nemzetközi labdarúgó k övetséggel való minél szorosabb i kapcsolat kiépítésén tárgyalnak

Újjászületett a Barcsi Vasutas SC

Megyénk egyik legrégebbi, s gazdag hagyományokkal rendeLkező sportköre született újjá a minap Barcson, ahol kimondták az egybegyült sportbarátok a Barcsi Vasutas Sport Club újjáalakulását.

Sportberkekben nem ismeretlen a BVSC neve. Ez a kicsi, de eredményekben gazdag barcsi sportkör mindenkoron a megyei labdarúgás élvonalához tartozott, ökölvívó szakosztálya pedig nemcsak Somogybán, hanem országszerte ismert volt. A barcsi vasutas ökölvívók közül nőtt ki például az 1948. évi londoni olimpián részvevő olimpikonok egyike, Kapocsi György. De Kapocsin kívül is/ jónéhány ismertnevű öklözővei rendelkezett a BVSC.

Ismeretes az is, hogy a barcsi vasutasok sportköre a múlt évben milyen nagy áldozatot hozott a barcsi sport érdekében akkor, amikor lemondott önállóságáról, s fuzionált a Barcsi Traktorral.

A Barcsi Törekvés helyén vett részt a Barcsi Vörös Csillag Traktor labdarúgócsapata a megyei bajnokságban. Most természetes, hogy a BVSC visszakapja korábbi jogait.

Barcson azt remélik, hogy a megyei bajnokságban 6. helyen végzett barcsi csapatot beosztják majd az NB.III-ba.

PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY MEZŐŐRI ÁLLÁSRA

A Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1957. év január 1-től 1957. december 31-ig terjedő időre Kaposvár város, területére mezőőri állásra pályázatot hirdet.

A földművelésügyi miniszter 5/1956 IV. 12. rende'.ete I. fejezet 1. §. 3. bekezdése alapján mezőőrnek az a magyar állampolgár alkalmazható, aki:

1. 20. életévét betöltötte.

2. Nem áll büntető Ítélet hatálya alatt és nincs ellene bűntett elkövetése miatt eljárás folyamatban.

3. Erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esik, és nincsen olyan elmebeli, testi vagy erkölcsi fogyatkozása, amely hivatásának teljesítésére képtelenné tenné.

A pályázatokat 1957. január hó 10-ig kell beadni a Városi Tanács VB Mezőgazdasági Osztályán (Városház, földszint balra 1. ajtó), ahol a mezőőrök munkaviszonyára és járandóságára megfelelő felvilágosítást adnak az érdeklődőknek_____________

Eladó egy darab francia mester nagybőgő. Lengyel, Füredi u. 45. sz.

Gyapjúfonál (kézisodrásút is) gépi kötését vállalom. Kocsisné, Kanizsai u.

9. sz. ________________________(23805)

A Kaposvári Rendelőintézet szakképzett fűtőt keres. Jelentkezők keressék fel a kórház vezető technikusát a részletes megbeszélés végett.________________

Lószőrből készült, rugós matracos gyermekágy eladó. Cím: Állami Hirde tőben.

Ló- és csikóárverés. 1957. január hó 8-án. kedden délelőtt 10 órakor az Allatértékesitő Vállalat a Kaposvári Cukorgyár Célgazdaságának használati lovait és csikóit árverezi Kaposvárott a Vásártéren.____________ (23969)

Eladó ház a Vöröshadsereg útja 178. sz. alatt. Vétel esetén elfoglalható.

Állást keresek, villanyszereléshez, gépkezeléshez és adminisztratív munkához értek. Lakás szükséges. Cím a Kiadóhivatalban.

Másfél hold földet, esetleg többet Kaposvárott hosszabb időre bérbe vennék. Az utóbbi lehet épülettel. Cím a Kiadóhivatalban.

Vagy tényleg nem a ruha leszi az embert?

De félre a tréfával! Mi, akik a polgári életben, vagy a honvédségben prémes sapkával járunk a csikorgó hidegben, épp olyan — vagy talán jobb! — hazafiaknak érezzük magunkat, mint a kalapban, svájcisapkában, vagy éppenséggel föveg nélkül járó polgártársaink.

Kék overállban, sofőrbundában, élesr evasalt nadrágban, egyenruhában és bármilyen formájú sapkában az az igazi magyar, aki ezekben a nehéz napokban helytáll, aki becsületesen dolgozik, aki a jövőn munkálkodik.

Kár a külsőségekben való turkálással zavarni a rendet, kár a sapkafajták szerint osztályozni a dolgozókat. Nem a ruha teszi az embert! Ezt üzenem régi ismerősömnek.

B. J

BÍZNI VALÓBAN

Átok vagy áldás hinni a jóban, küzdeni érte,

érdemes élni, bízni valóban?

Egy ember kevés, még nem az eszme.

Testvérek nélkül

hazug brigantik között elveszne

De az elv nem egy ember

magában,

nyolcszáz millió folyik össze a zuhatagában.

Nem egy név maga, nem egy nép maga:

múlt, jelen, jövő, korunk süvöltő, nagy diadala.

Ha a kar bénán lehull — nincs

vége,

a zászlót ezer

munkáskar tartja fennen az égre.

Nem átok— áldás hinni a jóban, küzdeni érte,

élni kell érte, bízni valóban!

fehér kálmAn

Tisztelt Szerkesztőség!

NYILT-TÉR

1956. december 15-én a Scmogyország egy cikket közcúí »Nem pazarolják érdemit elemre a ’azaímat-* címmel, amellyel! nem értek egyet. Mik a tények?

A Patyolat Váiilalaitmái október vége felé, az ellenforradalom tobzódása idején az odáig meghúzódó elérnek zajos asztalverdesésére megalakul! a vállalatnál a munkástanács, melyben többen az uszítok közül, pl. Miamscihauzer Vince, ez az ismeretlen és zavarosműltú ember is helyet kapott, mákoris kijelentette, hogy most eljött a mi időnk, a mi napunk nem keleten, hanem nyugaton kel. Ki a kommunistákkal az üzemibők nem kell igazgató. Szabóné és társai hálát adtak a jó Istennek, hogy vége a kommunista világnak, végre szabadon imádkozhatnak. Az ekkor megválasztott munkástanács. elnöke, a vállalat főkönyvelője, Deák Sándor lett, akiről Vadál Ferencné, volt üzemi párttitkár is azt állítja, hogy nem tud róla semmi rosszat mondani, még az efflénfomnadailcm idején is derekasan helytállt. Igaza van az elvtáirsnőnek, hogy derekasan helytállt, de amró.1 miár nemi beszél, hogy a derekai helytállás közben akarták a kommunista deigozekat, köztük nemcsak az igazgatót, hanem a párttitkár eüvtéranőt is és a vállalat többi kommunistáit az üzemiből eltávolítani. Hisz ezeknek a Deák-féle Horthy katonatiszteknek ebben nagy gyakorlatuk van, s nem rajtuk múlott, hogy ezt nem tudták végrehajtani.

Deák Sándornak a dereka® -kiállását bizonyítja az ellenforradalom mellett az is, hogy az üzem dolgozóinak utasítást adott már a szovjet hadsereg ittlétekor, hogy az üzemiben a benzint palackozzák szét, vattával dugaszolják, s ha az üzem környékén tankok jelennek meg, úgy ezeket fel kell gyújtani. Ezekről js kellett volna beszélni

Vadál elvtórsnőnek, mert tud ró'a éppen úgy, mint az a jó néhány dolgozója a váfflaiatnak, akik ezekel különféle helyeken elbeszélték. Vagy ipl. hol szaladgált ezekben az időkben a vállalat autója Deák utasítására, mit szállított? Vagy miért nem arról beszéltek a Patyolatnál lévő elvtársak és párton kívüliek, hogy ki az a néhány munkás, aki már régtől fogva a tegféktelenebbüil uszít a népi demokrácia ellen, s uszítanak ma is. Az ellenforradalmi propaganda szervezetnek, Amerika Hangjának és Szabad Európának az üzem dolgozói közötti terjesztői, mint Mairschauzer Vince, Szabóné, Táncosné, Ja-kabné és társai. Ezek támogatják Deák Sándort és társait. Kommiundstaelliénes propagandát folytatnak és terrorizálják a vállalat becsületes dolgozóit. Támogatást kapnak még ezek az elemele a Megyei Tanács VB egyes osztályainak mstruktoraitól ás. Pár nappal ezelőtt kint volt a Patyolatnál a Megyei Tanácstól két egyén, egyik a tervosztálytól, a másik a pénzügytől. Ezek valósággal felbiztatták az ilyen Marschauzer-féle, munkástanácsba befurakodott, nagyhangú demagógokat, hogy joguk van úgy vezetni a vállalatot, hegy Deák egvszemélyben igazgató és főkönyvelő is legyen. Mondván ez a két esyén, hogy az üzemvezetés így olcsóbb lesz, mert nem kell az igazgatót fizetni. Meg különben is a mai vállalatvezetéshez (képzettebb emberek kellenek, mint munkásokból lett igazgatók. Példát hoztak fel, hogy hasonló esetek már máshol is megtörténtek.

Világos, hogy Deák Ferenc és társai zavarossá akarják tenni a Patyolat Vállalatnál lévő állapotokat, a saját céljaikra akarják .azt felhasználni. Most a dolgozókon van a sor, hogy leleplezzék azokat, akik az ellenforradalom ellen ítészéivé, forradalmi jelszó alatt ; reakciót támogatják.

К APÓS VÁR—MELBOURNE—К A POS VÁR

OLIMPIAI ÚTIEMLÉKEK

Elmondotta: Dóri András

Nemcsak a kisavermeket, de még a felnőtteket is rendszerint lázba hozza egy várható nagyobb utazás híre. így érthető, hogy a múlt év októberében, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a legnépszerűbb Somogy megyei sportember, Dóri András tagja az olimpiai csapatnak s Melbournebe utazhat, lázas izgalom közepette készülődött nemcsak ő, de az egész Dóri-család a 47 ezer kilométeres repülőútra.

Az olimpia azóta már régen veget ért. Dóri és a magyar olimpiai csapat nagy része nem kis izgalmak közepette nekivágtak a melbournei, majd a hazafelé vezető útnak, sőt szerencsésen haza is érkeztek már Dőriék. Ki tudná vajon megmondani, hány ember tette fel azóta a kérdést Dőrínek, hogy miként is volt az új viláarészben, mit látott, tapasztalt az ázsiai városokban, s maradt-e valami emlék Afrikából, ahol szintén leszállt a hazafelé tartó gép.

Ha egy újságírónak alkalma nyitna egy ilyen útra betársulni, azt hiszem sok-sok jegyzetfüzet telne meg feljegyzésekkel. Akár a nyugalomra térés előtt elkészült naplószerű feljegyzések, akár a mementóként odavetett szavak és sorok tárnák elébe egész életén át egy ilyen út minden valamirevaló emlékét. Dőrí Bandi _ azonban mint maga mondja, nem írónak született. Valahogy haragban is van az írással, s ezen nincs is mit csodálkozni, mert Bandi barátunkat inkább gyakorlati embernek ismeri mindenki. így aztán nem is csodálkozunk, hogy amikor olimpiai útijegyzetei iránt érdeklődünk nála, a válasz nemleges volt. A melbournei útról Dóri Bandi versenynapjában találunk csupán néhány sort. Ezek megörökítik Dőri két olimpiai mérkőzésének minden fontosabb mozzanatát, de egyéb emlékek csak Dőri agyában raktározódtak el. S bizony úgy kell őket előkapiskálni.

Igaz, nem megy nehezen. Amikor az úti élményekre tereljük a szót, megindul lassan a szavak áradata. Sok-sok élmény, érdekes kép, különös emlék teszi még a hallgató számára is izgalmassá, változatossá az elmondottakat. Az újságíró úgy véli, hogy nemcsak az ö számára, de a sport barátainak is érdekesek lehetnek Dőri elmondott szavai. Ezért, amit az olimpikon Dőri András elmulasztott, azt az újságíró pótolni iayekszlk. Igaz, kissé különös feladat az, hogy beleélje magát az ember abba, amit más élt át. De nem is nehéz. Alig fél óra múlva úgy »belemelegedtem« a jegyzetelésbe, mintha magam is ott Jártam volna Isztambul macskaköves utcáin. Mintha együtt -.landoltunk volna az iraki Abadán repülőterén, aztán útitársak lettünk volna Karacsiban, együtt gyönyörködtünk volna Szingapúrnál a tenger szépségeiben, együtt »kereszteltek« volna meg bennünket az egyenlítőn áthaladtunkkor, s Dérivel együtt léptünk volna ki a repülőgépből Darwinban most már Ausztrália földjén, hogy innen Meibourneig meg se álljunk következő útunk alkalmával.

Hamarosan rájöttem azonban, hogy nem is lebecsülendő a feladat, amire vállalkoztam. Hogy visszaadjam egy világotjárt sportember élményeit oly hűen, mint ahogy azt tőle hallottam, íme, csokerba gyűjtöttem Dőri útiélményeit ős ezennel átnyújtom a Somogyország kedves olvasóinak,

Milyen érzés olimpikonnak lenni?

Csaknem két éve folytak már az előkészületek a melbournei olimpiára. A számbajöhető versenyzők között ott találtuk Dőri András nevét is. Ezidőtájt Dőri sportpályafutása határozottan felfelé ívelt. Gondoljunk csak az 1S54-es esztendőre, amikor sorozatos nemzetközi győzelmek jelezték Dőri András útját. Majdan ez óv augusztusában Dőri főiskolai világbajnok lett. Ismeretes azonban ezeket a sikereket követő megtorpanás története is. így aztán hiába volt az 1956-os év szeptemberéig Dőri a legeredményesebb magyar ökölvívó* egyike, mégsem lehetett biztosra venni azt, hogy Dőri tagja lesz a Melbournebe utazó csapatnak.

Október elején azonban mégis eldőlt, hogy kik ölthetik magukra a magyar válogatott mezét a távoli ausztráliai versenyeken. A Magyar Olimpiai Bizottság választása két ökölvívóra esett, Papp Lászlóra és Dőri Andrásra.

Annak ideién futótűzként terjedt tova a hír Somogybán: Dóri olimpikon lett. Sok-sok álmatlan éjszaka után Dőri András egyszer végre mégis nyugodtan hajtotta pihenőre este a fejét. Beteljesedett vágyálma s az a hosszú és kemény munka, amellyel ő az 1956-os évre készült, nem volt hiábavaló.

Milyen érzés olimpikonnak lenni? — tettük fel a kérdést annak idején Dőri Andrásnak. A válasz valahogy ekként hangzott: — llgy vélem, egy sportember számára nem lehet szebb, felemelőbb és megtisztelőbb érzés, mint az a tudat, hogy a legszebb s a legnagyobb világversenyen hazája színeit képviselheti.

Ezektől az érzésektől fűtve folytatta Dőri András most már meg nagvobb lelkesedéssel készülődéseit. Munkahelyén szabadságot kapott, úgyhogy egész napon át csak az ökölvívásnak élt. Edzője, Szegfű László csak akkor vált gondterheltté, amikor a Bp. Vörös Lobogó elleni csapatbajnoki mérkőzésen Dőri szemhéja felrepedt.

— Határozottan balszerencse volt ez — emlékezik vissza Dőri. — Évek óta nem szenvedtem egyetlen mérkőzésen sem ilyen komoly sérülést. Leragasztott szemöldökkel és könnyező szemmel búcsúzott a kaposvári fiú egy kora reggelen a kaposvári vasútállomáson édesanyjától, öccsétől, edzőjétől, klubtársaitól, akik kikísérték a pályaudvarra, s még egyszer jókívánataiknak adt3k kifejezést a nagy út előtt,

Budapesten lázas olimpiai készülődés fogadta Dőri Andrást. A magyar ökölvívás vezetőinek, s az Olimpiai Bizottság képviselőjének valami köszönömfélét mormolt, amikor megérkezett a Szabadság-hegyi üdülőtáborba. Sérülése miatt csak gimnasztika: edzések voltak műsoron. Amikorra kesztyüzni is lehetett volna, váratlan események következtek be Magyarországon.

Indulunk? Nem indulunk?

Ez я kérdés foglalkoztatta az október 23-át követő napokon az olim-Vigh Pál

piára készülődő sportolókat.

— A magyar sport világhírneve megköveteli, hegy ott legyünk аг olimpián — hangzott az egyik válnmé n у

— Ilyen körülmények között céltalan nekivágni egy ilyen útnak — mondották az aggályoskodók.

Aztán mégis az az álláspont kerekedéit felül, hogy a magyar versenyzőknek e! kell utazniok Melbournebe. A.zt z hibát persze elkövettük — emlékezik vissza Dőri —, hogy nem kellő körültekintéssel lett megszervezve az olimpiai elindulás. Ezért volt az, hogy egyik óráról a másikra kapkodá.sszerűen kaptuk meg az elindulási parancsot. A tataiak, s a fővárosban készülődök a Margitszigeti Nagyszállóban találkoztak. Akik Pesten laktak, az éjszaka leple alatt kiszökdöstek, hogy elbúcsúzzanak hozzátartozóiktól. Volt olyan is, aki a hazaruccanás közben órákra bennszorult a tűz alatt tartott Kilián-laktarya környékén. —> Ml, vidékiek persze hazamenésre nem gondolhattunk. Annál nagyobb aggodalommal a szívünkben gondoltunk azonban ptthonmaradt hozzátartozóinkra, mert hisz rémhírek ekkor* már voltak garmadával.

— Kaposvárról is a legkülönbözőbb hírek Jártak a fővárosban. Bizony szorongó érzések közepette szálltam fel arra az autóbuszra, amely olimpiai lobogókkal megjelölve, fegyveresek által kísérve gördült ki a Margitszigetről a budaörsi vasútállomásra. Az volt ugyanis a terv, hogy Budaörsről Komáromon át indulunk Prágába. Itt vár bennünket majd a francia repülőtársaság gépe, s innen utazunk két-három nap múlva tovább Melbournebe.

— Budaörsön a vasútállomáson azonban némi meglepetés érte a »mindenáron el« alapján álló csapatvezetőket. A vasutasok kijelentették, hegy sztrájk van, nem hajlandók a mi vonatunkat sem továbbítani. itt felvetődött, hogv várjunk pér napot, s akkorra tisztázódik a helyzet, s nyuqodtabb körülmények között tudunk útnak indulni.

— Egyes vezetőknek (ma már tudjuk, hogy kiknek) azonban nagyon »sürgős« veit a melbournei út. Azaz talán nem is Melbourne volt a cél, hanem az, hogy kívül legyenek a magyar határon. Ez azonban népi ment könnyen. Végül is olyan döntés született, hogy autóbuszon tesszük meg a Budapest —Prága utat.

— Október 30-án a déli órákban

aztán Budaörsről el is indultak az autóbuszok a komáromi határállomás felé. Még az autóbusz motorának zaján keresztül is hallottuk a budai hegyekből a puskák ropogását. Nehéz sóhajok szálltak fel a keblekből. Még a szokásos kártyapartik is elmaradtak. Mi lesz az itthoniakkal? Ez volt a központi kérdés. Az olimpia nem is igen jutott eszünkbe. Csak akkor vettük észre, hogy olimpikonok vagyunk, amikor Komáromnál felemelkedett előttünk a cseh határsorompó, s elég hosszú vám- és útlevélvizsgálat után csehszlovák földre léphettünk. (Folytatjuk)

KOVÁCS SÁNDOR

SOMOGYORSZAG

Szerkeszt’ a szerkesztőbizottság. Felelőg kiadó: Az MSZMP megy»! intézőbizottsága.

Szerkesztőség: Kaposvár, Március 15. u 14. sz. 'telefon: 15-10, 15-11. Somsgy megytl Nyomdaipari Vállalat.