Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-16 / 12. szám

Szerda, 1»57. január It. ______________ ___________SOMOGYOBSEAQ _________________ A földművelésügyi miniszter rendelete az önkényesen elhurcolt vagyontárgyak visszaadásáról és az erőszakkal feloszlatott tsz-eknek eredeti jogaikba való visszahelyezéséről Az 1958. október 23-a utáni esemé­nyek miatt számos termelőszövetke­zet súlyos anyagi károkat szenvedett. A termelőszövetkezetekből kilépet­tek egy része és más kívülállók ön­kényesen, gyakran minden ellenszol­gáltatás nélkül elhurcolták a terme­lőszövetkezet vagyonát. Az ellenfor­radalmi elemek és más szövetkezet­ellenes egyének sokszor erőszakkal oszlattak fel termelőszövetkezeteket. A Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány kinyilatkoztatta, hogy minden rendelkezésre álló esz­közzel támogatja a parasztság törek­véseit a mezőgazdasági termelés fel­lendítése érdekében és gazdasági tá­mogatást nyújt a szövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasz­toknak egyaránt. A kormány megte­remtette a paraszti termelés bizton­ságát, ezért nem tűri azokat a súlyos törvénysértéseket sem, amelyek a termelőszövetkezetekkel kapcsolat­ban tapasztalhatók. A termelőszövetkezeti közös va­gyon megvédése és az erőszakkal feloszlatott termelőszövetkezetek helyzetének rendezése érdekében az alábbi rendelkezéseket adom ki: 1. § A megyei tanács vb. mezőgazda­­sági igazgatósága (fővárosi, megyei jogú városi tanács vb. mezőgazda­­sági osztálya) haladéktalanul köteles felülvizsgálni a termelőszövetkeze­tek egyes vagyontárgyainak a kilé­pett tagok részére történt kiadását, továbbá a feloszlott termelőszövet­kezetek vagyontárgyainak a volt ta­gok közötti elosztását abból a szem­pontból, hogy az a fennálló törvényes rendelkezések (65/1956. XI. 27. F. M. és 72/1956. XI. 27. F. M. — P. M. számú utasítások) megtartásával tör­tént-e. 2. § 1 Abban az esetben, ha a vizsgá­lat során megállapítják, hogy a ter­melőszövetkezet volt tagjai vagy más személyek egyes vagyontárgyakat törvénytelenül, vagy a közgyűlés ha­tározatával szembehelyezkedve, ön­kényesen vittek el, a járási tanács vb. me.zőgazdasági osztálya határo­­t’hívj-i e vagyontárgyak bir­tokosait, hogy az önkényesen elvitt vagyontárgyakat 15 nap alatt adják issza a termelőszövetkezetnek, ille­­.őieg — megőrzés végett — a köz­ségi tanácsnak. Amennyiben a fel­hívás ellenére, a határozatban meg­szabott határidőn belül, az ilyen va­gyontárgyakat nem adják vissza a termelőszövetkezet, illetőleg a köz­ségi tanács birtokába, a járási tanács vb. mezőgazdasági osztálya — szük­ség esetén karhatalom igénybevéte­lével — gondoskodjék a törvénytele­nül elvitt vagyontárgyak visszaállí­tásáról. 2. Abban az esetben, ha a tör­vénytelenül elvitt vagyontárgy már nincs a volt termelőszövetkezeti tag vagy más illetéktelen személy birto­kában, köteles annak ellenértékét 15 nap alatt megtéríteni; e kötelezett­ség elmulasztása esetén az ellenér-Növényekből fontos gyógyszer A fehérfagyöngy, tölgyfazuzmó és nyárfarügy gyógynövény gyűjtése or­szágszerte megindult. Az említett gyógynövényeket a földművesszövet­kezetek vásárolják fel az Országos Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Központ megbízásából. A fenti cik­kek gyűjtésével a gyűjtők szeretnek foglalkozni, mert megtalálják számí­tásukat. Mindhárom gyógynövény fontos gyógyteák, gyógyszerek alap­anyaga. A fehérfagyöngyöt magas vérnyo­más elleni teák alapanyagául hasz­nálja fel a gyógyászat. , A tölgyfazuzmó az illatszer készí­tésnél nyer felhasználást. MEGYEI ELOSZTÖ központokat állít fel VIDÉKEN A VÖRÖSKERESZT A közeljövőben megkezdik műkö­désüket a Vöröskereszt megyei el­osztó központjai. A vidéki élelmi- és ruhasegélyek szétosztását kizárólag a megyei központok bo­nyolítják le. A Magyar Vöröskereszt Országos Központja kéri a rászoruló /idék' lakosságot, hogy a tanács ál­­láttamozott írásbeli kérelmüket közvetlenül az illetékes területi el­­os"‘5 központhoz nyújtsa be. Segé­lyezési ügyben ne utazzanak Buda­pestre, mert ez csak felesleges időt és anyagi veszteséget jelent (MTI) ték megtérítésére irányuló igényt bí­rói úton kell érvényesíteni. 3. § 1. Feloszlottnak csak az a termelő­­szövetkezet tekinthető, amely a tör­vényes rendelkezések megtartásával, a tagság egészének közgyűlésen ho­zott határozatával — minden külső befolyásolástól mentesen — kimond­ta feloszlását. 2. Abban az esetben, ha a felosz­lás a törvényes rendelkezések meg­sértésével történt, a megyei tanács vb. mezőgazdasági igazgatóságának vezetője a feloszlást határozatilag törvénytelennek nyilvánítja és fel­hívja a termelőszövetkezet vezetőit és tagjait, hogy az érvényben lévő rendelkezések és az alapszabály ér­telmében közgyűlésen döntsenek a további teendők felől. 3. Az erőszakkal feloszlatott ter­melőszövetkezetek tagjait — kéré­sükre — eredeti jogaikba vissza kell állítani. . § 1. Amennyiben a jelen jogszabály­ban említett személyek a termelőszö­vetkezettől elvitt vagyontárgyakat a felhívás kézbesítésétől számított 15 nap alatt visszaállítják, vagy annak ellenértékeként megtérítik, ellenük büntetőfeljelentést nem kell tenni. 2. Azok ellen, akik a termelőszö­vetkezet vagyontárgyait törvénytele­nül széthordták és azokat felhívás ellenére sem hajlandók visszaadni, vagy ellenértékét megfizetni, a tár­sadalmi tulajdon büntetőjogi védel­méről szóló 1956. évi 11. számú tör­vényerejű rendelettel módosított, il­letve kiegészített 1950. évi 24. szá­mú törvényerejű rendelet alapján büntető eljárást kell indítani. 3. Azok ellen, akik a termelőszö­vetkezetet fenyegetik, vagy annak tagjaival szemben erőszakot alkal­maznak, a termelőszövetkezetek, tag­jaik és vagyonuk fokozott büntető­jogi védelméről szóló 2560/1949. (III. 19.) Korm. számú rendelet alapján kell büntető eljárást indítani. 4. A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Dögéi Imre s. k. földművelésügyi min. Jóból is megárt a sok avagy mikor mit illik tenni Amerikában... Nagy gondban van így újév táján az amerikai polgár. A nagy gondnak az az oka, vajon kis piros noteszébe feljegyezte-e azokat a napokat^ és heteket, amelyek »-külön jelentősé­gűek«, mert ha ezt nem teszik meg, akkor előfordulhat, hogy az Orszá­gos Mosolygás Hetében (március 4- től 9-ig) talán elfelejt mosolyogni, vagy talán megfeledkezik arról, hogy április 1 és 8 között, az Országos Ne­vetés Hetében nevetnie kell, és így kiteszi magát annak, hogy polgár­társai műveletlen fickónak tekintik. Valóban szükséges efféle naptárt vezetni, mert különben honnan is tudná az ember, hogy április 26-án ünnepük az Országos Tréfanapot, április 28-án pedig az Országos Anyósnapot és hogy május 10-én nem kell adót fizetni, mert ez az Országos Adómentes Ünnep? Állatbarátok a következő idősza­kokban ünnepelnek: szeptember 22- től 28-ig Országos Kutyahetet ren­deznek, a lóbarátok október 13—19 között ünnepük a Lovak Hetét és a macskaimádók november 3—9 között az Országos Macskahét keretében dédelgetik kedvenceiket. Képzeljük el azt a nemzeti szerencsétlenséget, ha egy kutyabarát tévedne a pontos dátumban és pont az Országos Macs­kahét alatt ünnepeltetné kedvenc kutyáját. Nem akarjuk olvasóinkat további nagy gondokkal terhelni, így hát nem soroljuk fel pontosan, mikor is tartják a Kávénapot, a Jó Reggeli Hónapját, a Vegyes Savanyúságok Hetét, a Tenyésztési Hetet, a Rizs Hetet, a Bor Hetet, az Alma Hetet, az Áfonya Hetet, a Nyúl Hetet, stb. Alkalomadtán majd ezt is közöljük. Talán nem sértjük meg a mélyen tisztelt cenzúrát, ha szóvá tesszük mennyire örülnénk, ha az évben csak egy hét lenne, amikor nem kellene mosolyogni, nevetni, vagy vegyes savanyúságot enni. Ezt a he­tet mi az Országos Semmittevés He­tének vagy Nirvana Hétnek nevez­nénk. Tudjuk, egy ilyen hét negatív eredménnyel járna, holott valameny­­nyi amerikai százszázalékos pozitív beállítottságú. De valljuk be őszin­tén — egy ilyen hét úgye nagy tréfa lenne? Emberséggel és igazságosan intézzék minden Farkas István ügyét 1952-ben kitelepítették őket. Kisírt szemekkel, fájó szívvel hagyták ott a házat, a földet, az állatállományt, amely a kuporgató, a harminceszten­dős verejtékes munka nyomán szü­letett. Farkas Istvánék egyszerű kis­emberek voltak Szentán. Valamikor semmi nélkül, üres kézzel került össze az ifjú pár — úgy mint sokan mások. A férj kőműves volt, iparos. Dolgoztak mindketten, koplaltak, nélkülöztek, egy cél hajtotta őket: a földszerzés, hogy biztosítsák a nyu­godt, békés öregkort, s hogy gyerme­keiket ne üres kézzel indítsák neki az életnek. Harminc esztendőn ke­resztül lassan-lassan összevertek 14 hold földet. Farkas bácsi ezentúl már csak a földnek élt. Igazi gazdaemberré, középparaszt­tá lett. A veje a vasúthoz járt vago­nokat rakni, jól keresett, így hát a Farkas birtok jól bírta a paraszt­­gazdaságokra ránehezedő terheket. Egy fillérnyi tartozással soha el nem maradtak. Telve volt az istálló jószággal: 2 tehén, két növendék, két ló állott a jászol előtt. Ugyanígy a disznóólak is. Nem félt a következő esztendőtől sem. Nagy kár, hogy a helytelen politika, a kitelepítések el­sodorták a faluból, a gazdálkodástól a Farkas családot is. Most a Farkas­család is visszatérhetett otthonába. Visszavárta őket a falu is. Beköltöz­tek a távollétük alatt idegen kezek megviselte házba. Kezelésbe vették a parcellánként összeszerzett 14 hold földet is. Egyenjogú polgárai lesznek ezentúl ők is a falunak. A kormány által meghirdetett gazdálkodási szabadság gyümöl­cseit ők is élvezhetik. Ám itt álljunk meg egy szóra. Farkasék bizakodása bizonytalanság­gal, megtorpanással vegyül, övék újra a ház, s a föld — eddig ezt tar­talékterületként kezelte a község, a megoldás így könnyen ment végbe, de nincs igavonó, nincs jószág, ami trágyát termelne, nincs gazdasági felszerelés, amivel dolgozhatnának. Híre-hamva sincs elveszett bútoruk­nak. Pedig 52-ben, kitelepítésükkor még mindenük megvolt. Az ittha­gyott javak körülbelül 30 ezer forin­tot értek a bútorzaton kívül. S most 5000 forint kártérítést kaptak az ál­lamtól. Újrakezdéshez ez az összeg vajmi kevés — gyenge támasz a Qlíha ел о do t mond az eLoreí/dóJ?! & Karcolat két képben — írta: Szüts István Sze replők: Könyök Elemér, a HOKIVÁ LL főosztályvezetője és fele­sége, Judit. Történik: napjainkban. Első szín: Könyök Elemér, a Ho­rogkiszerelő Vállalat fő­osztályvezetőjének. laká­sa. Könyök Elemér — egy testes nagy darab em­ber — ül szobájában, egy öblös karosszékben, az olvasólámpa alatt. Térdén cigarettán'egek­kel teleszórt hamutartó. A szoba pazarul beren­dezett, sötét tónusú stíl­bútorokkal, óriási heve­rővei. A világvevő rádió halk zenét sugároz a rö­vidhullámról. Könyök Elemér kezében a Nép­­szabadság aznapi száma susog. Felesége, Judit a szobából nyíló konyhá­ban pepecsel, majd be­jön Elemérhez. Karján tálca, melyet férje elé tesz. JUDIT: Egy kis iteát hoztam, Pucikám. Egyél valamit! ELEMÉR (felsóhajt, eldobja az újságot, ne­kiüli az evésnek, de csakhamar abbahagyja és újból cigarettára gyújt). JUDIT (rémülten): Csak náncs valami iba­­jcd, drágám? ... ELEMÉR (dühösen): De van! Racionalizálnak nálunk... JUDIT: Csak nem szüntetik meg a horog­­hegyező főosztályt? ELEMÉR: Nézd, fi­am! Ez még olyan ko­csonyás dolog. Itt nem az osztályokról van szó. Tudod, ilyenkor hogy megy ez? A személyi összeköttetés... minden. Ha jóba van az ember az igazgatóval, vagy a munkástanácsi elnöké­vel, nincs semmi baj. JUDIT: Hát legyél jó­iba veíiük. Én tegnap a piacon találkoztam az itgazgatónéval, vett egy übáit és én segítettem neki hazacipelni ELEMÉR (kétségbe­esetten fejéhez kap és felugrik): Megőrültél? Te úristen! Ha most meglátott valaki az üzemiből, beköpi a mun­kástanács eümökének, aki nincs jóba az tgazgató­­vaiL Még azt fogja mon­dani, hogy ez a Könyök jobbkeze az igazgató­nak, azaz jobbkör.yö­­ke... Ajaj... JUDIT: Mit vagy úgy begyulladva? Nincs még semmi el veszve. Ha nem marad más hátra, be­lépsz az MSZMP-toe. Mondd már, beléptél az MDP-.be is, és főosztály­­vezető lettél. Most be­lépsz az MSZMP-Ьэ és nem racázmak. ELEMÉR: Jaj... Is­tenem! örültem, hogy megszűnt a tagságom és­­most ebben a szerencsét­len, zavaros időben lép­jek be, amikor senki nem tudja, mi lesz még itt? JUDIT: Pszt! Valaki kopog (felugrik, kimegy, s egy negyven év körüli, egyszerűen öltözött em­berrel tér vissza. Le­ereszkedően tessékeli befelé, de amikor meg­pillantja Elemér mosoly­ra szétterült ábrázatát, ő is vaguon kedves lesz.) Tessék beljebb! ELEMÉR (felugrik nagy pátosszal): Jóestét, Szabó élvtárs! Mi szél hozta erre? Foglaljon helvet! SZABÖ (lassan, meg­fontoltam ejti ki a szava­kat): Az újonnan meg­alakult pártszervezet ügyében jöttem. Könyök elvtárs tagja volt az MDP-nek. Megkérdem most, bélé(p-e a mi pár­tunkba, az MSZMP-be? KÖNYÖK ELEMÉR: Oh... Szabó elvtárs! Hát persze! Igen ... Szó­val ... Én éjjeleken át hánykolódtam, _ törtem magam ... a kérdésen... a kérdéseken. Én már felállítottam magamban a kérdéseket... Szóval nekem ott a helyem a szocializmusért küzdő népek első vonalában. SZABÓ (unja a szó­áradatot és kissé gúnyo­san fordul Könyök fe­lé): Úgy hallottam, ed­dig nagyon húzódozott, Könyök elvtárs! KÖNYÖK: Hát. . . Az ember ugye л> ifjyen nehéz . .. Szóval én be­lépek. SZABÓ: Hát jó, akkor holnap odaadom a felvé­teli lapot kitöltésre. Do­hát sietek, el is megyek. V iszontlátésra! (Veszt sapkáját, Könyök kikí­séri.) MÁSODIK KÉP Szereplők: Könyök Elemér, Fekete igazgató, Gulyás, a munkástanács elnöke. Második szín: A HOiKIVÁLL igazgatói irodája. Az íróasztal mellett ül az igazgató, a munkás­­tanács elnöke, egy szak­­szervezeti ember és a főmérnök. Fekete igaz­gató felemeli a telefont és behívatja Könyök Elemért. Könyök jön, kopog, belép, hangos szabadság­gal köszön. FEKETE IGAZGATÓ: Könyök elvtárs, kissé kellemetlen hírt kell magával közölnöm. Meg­szüntetjük a horoghe­gyező főosztályt. Ezzel természetesen megszün­tetjük a főosztályveze­tői állást is. A végki­elégítésieket rendben megkapja. KÖNYÖK elsápad, le­ül a hirtelen alájatolt székbe): Mi? ... GULYÁS: Könyök elvtárs! Amennyiben kedve tartja, lejöhet a műhelybe dolgozni, hogy mégis ne maradjon munka nélkül. Ha nem is tudja megkeresni a 2200-at, de a tisztes megélhetése meglesz. KÖNYÖK: Hová?... A műhelybe?... De elv­társaik, én kipróbált, ré­gi harcos vagyok... Én a pártnak ... FEKETE: Annál in­kább 'be kell látnia, ez­zel a párton segít, a né­pet szolgálja... A be­osztottainak is meg kell magyaráznia az ország nehéz helyzetét. KÖN YÖK (kitántorog a szobából, becsukja az ajtót. Az előszobában össztaláUíozik Szabóval, az MSZMP olapszerve­­zetének tagjával.) SZABÖ: Jó, hogy ta­lálkoztunk, Könyök elv­­társ, itt van nálam a be­lépési nyilatkozat, mind­járt odaadom, kitöltésre. KÖNYÖK (fölényesen és megvetően: Ml? ... Csak nem képzeli . .. (el­harapja a szót és meg­­juhászkodva folytatja) ... szóval, Szabó elvtárs, én úgy érzem, nem va­gyok még eteig fejtett... én még várok a pártba való belépéssel, én még nem látom tisztán a s.. SZABÓ (felhúzza a szemöldökét és mosolyog magában): Ja úgy? ... Szóval még nem látja tisztán?! (FÜGGÖNY) meginduláshoz. Hiszen felmentek a lóárak. Egy valamirevaló igavonóért П—io ezret is elkérnek a vásáron. Kitelepíttésükkor 4 szarvasmarhát, 13 sertést, 3 birkát, és a többi gaz­dasági felszerelést hagytuk itt. Ezek állítólag az azóta feloszlott szövetke­zetbe kerültek. Most itt állunk a 14 hold földdel semmi nélkül. Nemso­kára itt a tavasz, mivel műveljük meg a földeket? Ehhez kérek felvilá­gosítást a szerkesztőségtől — hang­zik a hozzánk küldött panaszos le­vél. Valljuk meg őszintén, nem köny­­nyű, s nem is egyszerű ezekre a kér­désekre elfogadható választ adni. A jelenleg érvényben lévő ren­deletek szerint 5000 forint kárta­lanítást fizet az állam minden kitelepített, s most visszatér* családnak. Ezenkívül a már ko­rábbi kormányintézkedések sze­rint a gazdálkodás újrakezdésé­hez 10 ezer forintos kölcsön fo­lyósítható. Az első megoldás egyeseknek, akik kisebb értékű vagyont hagytak hát­ra — megfelelő, míg másoknak, tör­ténetesen Farkas Istvánoknak nem jelent megfelelő kárpótlást. A másik bonyolult és nehezen ki­deríthető kérdés: hova lett, mi tör­tént az itthagyott vagyonnal. Ezeket akkoriban egy községi és járási em­berekből álló bizottság leltározta és értékelte fel — gyakran áron alul. Ez döntött a javak sorsáról is. Az állatok nagy részét szövetkezetek vették meg, hangsúlyozzuk: megvet­ték az államtól, s éppen ebből követ­kezőleg a szövetkezet tulajdonából bárminemű állat, vagy felszerelés önkényes eltulajdonítása, törvényel­lenes, büntetendő cselekmény. Azt is figyelembe kell venni, hogy az így értékesített javak ellenértékét a leg­több esetben a kitelepített személyek adó, vagy más közteher tartozása fejében jóvá írták. Ezeknek vélemé­nyünk íszerint semmiféle követelé­sük nem lehet az állammal szemben. De mi legyen azokkal, akik adósság nélkül hagyták itt a tisztességes úton szerzett vagyo­nukat, és ezentúl is a tisztessé­ges gazdálkodásból akarnak élni? Úgy véljük, ide tartozik Farkas Ist­ván szentai középparaszt esete is. Minthogy jelenleg is még bizonyos rendeletek, intézkedések kötik az al­sóbb szerveket az igazságos és hu­mánus intézkedésekben, mivel több, Farkas Istvánhoz hasonló sérelem érte dolgozó parasztságunkat déli határmenti községeinkben, szerin­tünk helyes és indokolt volna, ha a Megyei Tanács az ilyen sérelmek orvoslása céljából egy 4—5 tagú bizottságot küldene ki, amely a helyzet alapos felmérése után segítséget adna a kárt szenve­detteknek, illetve bizonyos ese­tekben kérné a kormány segít­ségét. Hangsúlyozzuk: emberséges, humá­nus, igazságos, de határozott intéz­kedésekre gondolunk a törvényes keretek figyelembevételével. Ez az intézkedés segítené a becsü­letes, a belterjes gazdálkodásra, többtermelésre, az ország több éle­lemmel való ellátására törekvő dol­gozó parasztokat — de nem jelenthet ugródeszkát a volt kizsákmányoló elemek (kulákok) gazdasági erejének visszaszerzésére, újabb kizsákmá­nyoláshoz illetéktelen haszonhoz va­ló jutáshoz. Szó sem lehet arról például, hogy a kulákok visszakapják régi 40—50 holdas, vagy ennél is nagyobb bir­tokukat, s földet — ez mindenkire vonatkozik — pedig csak a tagosítat­­lanból, vagy a községben rendelke­zésre álló tartalékterületek erejéig és mértékéig lehet szétosztani. Ter­melőszövetkezetek, állami gazdasá­gok földjéhez, vagyonához büntetle­nül nyúlni senkinek sem lehet. Or­szágunk helyzete rendkívül nehéz. Csak addig takarózhatunk, amíg a takarónk ér. Kölcsönt, segélyt is csak annyit adhat az állam, ameny­­nyi háztartásából telik és csak azok­nak, akik rá vannak utalva. Ezt is látni kell. Ha anyagilag rosszul is állunk — emberségből nem szűköl­ködhet egyetlen vezető sem. Ha szükség is van a felsőbb szer­vek segítségére, a hibákat első­sorban helyben kell kijavítani. Milyen jól esne például Farkas Ist­­vánéknak is, ha a tanácselnökük, Bútor József nem durváskodna ve­lük. hanem emberséggel intézné ügyüket. Ha mást nem, [jó szót jogo­san etoárnak azoktól, akiket veze­­cőjükké választottak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom