Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

Vasárnap, 1957. január 13. SOMOGYORSZÁG______ ______________________ PÁRTNAP HELYETT. Sávolyi gondok Tanulságos beszélgetés volt pénte­ken este Osztopánban. Igaz, hogy a falu kommunistái pártnapra készül­tek, de csak a rossz tájékoztatás, a szervezés hibái okozták a részvét­lenséget. Mindössze hatan ültek ösz­­sze, a helyi MSZMP tagjai. Nem je­gyeztük fel nevüket, nem figyeltük meg külön-külön ki mit mondott, csak egyet, s ez a legfőbb tanulság: nagyon, nagyon sok ilyen beszélge­tésre, véleménycserére van szükség Mi érdekelte ezeket az embereket? Minden! Minden, ami az országban történt, s történik, de legfőképper az osztopáni gondokra vártak vá­laszt. Hogyan lehet kiköszörülni a régi csorbát, tiszteletet, megbecsü­lést szerezni a pártnak, s jobblétet, emberséges bánásmódot, gondosko­dást a népnek. A módszer, mellyel lefolyt ez a beszélgetés, bebizonyítot ta életképességét. Nem tartott hosszú, unalmas beszámolót az előadó, nem Is­mertette a nemzetközi helyzetet bevezetőként, csak megkérdezte: miről akarnak hallani, mi újság a községben? És nem kellett nógatni az embereket, nem kellett hosszú percekig várni, hogy valaki megszólaljon, mint az­előtt. Egyik legégetőbb gond: mi lesz a földekkel? Mikorra várható a föld­­használati rendelkezés? Várják a községben a tsz nyilatkozatát, hogy mennyi földre tart igényt. S ez ért­hető, hisz a faluban közel 150 csalá­dot érint a föld rendezésének dolga. Valljuk meg, nem tudott, nem tud­hatott mindenre pontos választ adni az előadó. De véleménye, a beszél­getés mégis jó hangulatot keltett. Elmondták a kommunisták, hogy kiváncsiak: továbbra is fennáll-e a 4 forintos boradó? Mert ezt nagyon jogtalannak tartják. Jogtalannak azért, mert a jó, minőségi bort ter­mő vidéken ugyanannyit fizettek eddig, mint náluk, pedig Osztopán nem dicsekedhet valami jó borokkal. De hozzáfűzték mindjárt azt is, hogy a falu lakói nem szólnak az adó el­len, nincsenek olyan hangok, hogy a begyűjtés eltörlése után a rendes adó eltörlését is várnák. Megértik, hofey az adófizetésre szükség van, csak hát a 4 forint ellen szólnak. Sú­lyosnak tartják a 600 forintos lóadót is, de legfőképpen az érdekelte őket: milyen irányelvek elé nézhetnek a mezőgazdaság tekintetében? Érdekes, hogy így vetették fel: vajon a lengyel, vagy a jugoszláv példát követjük. A válasz megelége­dést keltett: egyiket sem, de min­dent, ami a magyar adottságoknak megfelelő. Hosszú beszélgetés ala­kult ki arról, mit kéne termelni lég­éképpen a magyar parasztnak? Hogy a több takarmány jobb gazda­ságot jelent, hogy az aprómag valu­­a volt azelőtt, a pulyka, baromfi ke­resett exportcikk. Jó lenne figyelem­be venni ezeket. Aztán, hogy meny­nyire célravezetőbb a szerződéses termelés, s az állam így is kötelezett­séget tud vállalni más országokkal szemben. Hangzott el javaslat is ezen a megbeszélésen. Azt mondták az emberek: sokkal nagyobb önálló­ságot kell biztosítani a helyi földművesszövetkezetnek. Jó lenne, ha saját maguk szereznék be az árut, s akkor nem kellene át­vennie különböző szükségtelen cik­keket. Nem beszélve arról, hogy a központi árubeszerző nem törődött egyes emberek óhajával. Szó esett д szövetkezés egyszerűbb formáiról, s az általános vélemény az volt, nogy így lesznek szövetkezetek, de hagy­ják, hogy az emberek meggyőződése, akarata folytán jöjjenek létre. Mit bizonyított mindez? Azt, hogy a kommunisták falujuk érdekében akarnak tevékenykedni, s a nép hangját tolmácsolták a megyei veze­tőnek. Jó jel ez, s az egyik mód, hogy valóban megbecsülést szerezze­nek a pártnak. Sok kérdés nyomán kielégítő vá­laszt kaptak Osztopán kommunistái az októberi eseményekkel kapcsolat­ban. Az előadó példákat sorolt fel a Fehér Könyvből, a ma már tudott epizódokból, melyek az ellenforrada­lom gálád tevékenységét igazolták. Aztán ők is elmondták helyi tapasz­talataikat, s hozzáfűzték: a paraszt­ság nagy többsége mélyen elítélte a restaurációs törekvéseket. Vita alakult ki hazánk további belpolitikájával, az osztályharc­cal kapcsolatban, de keveset be­széltek a kommunisták a párt­ról, saját munkájukról, s ezt joggal kifogásolhatjuk Kétségtelen, hogy az új életkezdés mindig nehéz. Osztopánban 10 taggal alakult meg az MSZMP-szervezet, de a kommunisták még nem álltak ki az élet porondjára, még nem hal­latják hangjukat. Pedig ez lenne most a legégetőbb. Nagyon találóan jellemezte az egy in jelenlévő a múlt visszásságait, s arra adott választ: miért szakadtak el a parasztok a párttól? — Mindent, ami a parasztságnak sérelmes volt, rossz volt —- mondot­ta —, mi, kommunisták »-magyaráz­tuk meg«. Pedig ami a parasztnak fájt, nekem is fájt, hisz én is paraszt vagyok. De azt mondták akkor: a kommunistáknak ez a kötelessége. Ezért akartunk olyan dolgokat elhi­tetni, amely nem felelt meg a való­ságnak. S aztán elmondták véleményüket. Egy és nagyon fontos uolgot kell szem előtt tartani: ne hazudjunk többé! Mondjuk meg az igazat őszintén, bátran, s akkor lesz becsülete a pártnak. Mindent a népért cselekedjünk, akkor követni fog­nak, s nem húzódoznak tőlünk az embe­rek. Nagj on sok igazság van ebben A célkitűzés tehát adva van, ezt ma­guk határozták meg, a falu kommu­­n.rtái. Pe »z még kevés. Az utóbbi hetekben, s e beszélgetés folyamán :s sokat tapasztaltak Osztopán kom­munistái. Tovább kell adni ezeket a tapasztalatokat. Jelenleg még olyan érzése van a kívülállónak, mintha Osztopánban illegálisan szerveznék a pártot, mintha a kommunistáknak tartaniuk kellene valamitől, s ezért nem mutatkoznak az emberek kö­zött. Pedig kell, hogy most már vé­leményükkel, állásfoglalásukkal odaálljanak a parasztemberek elé. Nem szükséges ehhez feltámasztani a népnevelőmunka régi unalmas és rossz módszereit, de beszélniük kell, vitatkozni még akkor is, ha nem tud­nak mindenre kielégítő választ adni. S ha igy van, ne szégyelljék bevalla­ni tájékozatlanságukat, de alkossa­nak véleményt mindenről, ne vár­janak felsőbb utasításra. Keressék fel a családokat, beszélgessenek, ér­veljenek, mint ezen a megbeszélésen tették, hisz az élet talán soha nem adott annyi alkalmat, s olyan szük­séget erre, mint most. Igazi megbe­csülést, bizalmat Osztopánban is csak úgy tudnak szerezni az új párt­nak, ha most a nehéz időkben a nép mellé állnak a kommunistáink, s velük együtt, velük közösen gyógyít­­gatják a fájdalmas sebeket. Több ilyen megbeszélésre van szükség, sokkal több érdeklődő em­ber felvilágosítására, tájékoztatásá­ra, ez most az osztopáni kommunis­ták legfőbb teendője. A SOMOGYORSZÁG POSTÁJÁBÓL Nagyon hérjük a köabenjáráat Eredetileg a Gazdasági Vasutak kaposvári központjához szándékoz­tunk fordulni, de jobbnak látjuk, ha a Somogyország segítségét kérjük. Községünkbe 1956-ban nagy költ­séggel bevezették a keskenyvágánvú vasutat. Boldogan ünnepeltük a fel­avatást 1956. október 15-én. Ünnep­lés volt csak, de a forgalom nem Indult meg. Közbejöttek az október események. Most, miután helyreállt a rend, nagy szükség vc’na, hogy használhassuk a vasútunkat. Több­ször érdeklődtünk, de az a hír jár­ta, hogy a készülő hidak miatt még nem lehet forgalom. Ennek ellenére privát áruszállításokra bejár időn­ként a vonat, csak éppen rendszeres forgalom nincs. Kérdezzük, nem azért volt-e a nagy költség, hogy a község lakosságát segítse? Ha igen. akkor kérnénk, szíveskedjenek oda hatni, hogy a vonat menetrendsze­rűen járjon és szállítsa az utasokat és árut. Sőt, mivel az utóbbi időben az autóbuszforgalom is bizonytalan­ná vált, a postai forgalmat is le le­hetne bonyolítani a község által cflyan rég várt vasúton. A község la­kossága csak 2—3 napos újságot tud olvasni akkor, amikor mindenki ki­váncsi az ország helyzetére, mert 12 kilométerre kell postáért elmenni, mivel autóbusz mines. Ez a kéré­sünk azért nem teljesíthetetlen, mert a vonat mindennap menetrend sze­rint közlekedik Balatonifenyves és Páümajcr között, ez csupán 2—3 km-re van a község szelétől. Nagyon kérjük a közbenjárást, mert az nem jelent szerintünk sem­mi újabb kiadást, csak szervezés kérdése csupán. Előre is köszönjük szívességüket. Scrmogyszen tpál község dolgozói 62 aláírás Örökszép melódiák? JÁVORI BÉLA Múlt vasárnap, 6-án a csurgói kultúrotthon operettestet rendezett a fenti cím alatt a Kaposvári Cslky Gergely Színház fiatal tenoröstája Juhász Pál közreműködésével. A ke zelmúlt eseményei után ez volt Csur­gón az első kulturális megmozdulás, és mivel a színház művészeit a csurgói közönség már jól ismerte, meg is telt a kultúra háza, hogy a szürke hétköznapok gondjai után végre ünnepeljen. De mekkorát csaló­dott az a lelkes közönség, amely telt házzal adta tamújelét a művészet megbecsülésének, amikor az előadás során azt tapasztalta, hogy Juhász Pálon kívül a többi szereplő még a jó műkedvelői színvonalat .is alig érte éL Juhászról pedig csak annyit, hogy nem az adomázóra, hanetm csak az énekesre voltunk kíváncsiak. Ez a műsoros est nagyfokú lebecsülését jelentette a falunak. Juhász Pál találóan jegyezte meg: a közönség az ő énekszámait kivéve végig­gyötrődte az előadást. A Kaposvári Csáky Gergely Színház illetékeseit arra kérjük, hogy a jövőben válogassák meg azt a művészegyüttest, me­lyet falura küldenek s melynek nemcsak kötelessége, de hivatása is a kultúrát terjeszteni. Egy csalódott néző Ha már lúd, hát legyen kövér! Erre gondol Borcdi »-úr«, a BAR­­NEVÁÍL főkönyvelője is. Nem titok, hogy Borod! úr megmutatta igazi ar­cát az október 23-i események nyo­mán. összehívta a vállalat dolgozóit és közölte velük, hogy a »kommu­nizmus« összeomlott!. Igaz, politikai előrelátásától többet nem is lehet Várni. Ezért nyúlt mindjárt olyan eszközökhöz, hogy egyszerű munká­sokat, vagy munkásokból lett veze­tőket pódiumra állított. Ez viszont képességének megfelelt. No meg az, hogy a munkások után, ha azok megfogták az ajtó kilincsét, mielőtt ő maga hozzányúlt, letörölte, vagy a könyökével nyitotta ki. Gondosan ügyelt arra is mindenkor, nehogy egy asztalhoz kerüljön étkezésinél a dolgozókkal. Ha előzőleg munkás ét­kezett az asztalnál, a térítőt meg­fordította ön téved, ha azt hiszi, hogy a munkások mindezt elfelejtet­ték. Mikor ön is kénytelen volt tudo­másul venni, hogy az ellenforrada­lom pssjzeomiáik, idegei («felmond­ták« a szolgálatot és kórházba vo­nult, hogy idegállapotának »rendbe­jövetele« után visszalopakodjon funkciójába. Borod! úr! Mi tudjuk, hogy ne­künk, munkásoknaik jónéhány sérel­münk volt. De azt is tudjuk, hogy nem Borodi uráli oldják azt meg. hanem csakis, a munkásfiatalom. Mi­vel a fentiekkel ön is tisztában van. helyzetén úgy próbál változtat­ni, hogy elmenne az üzemiből három havi felmondási összeggel. Tehát az a társadalmi rendszer, melyet ön gyűlöl, legyen önnel szemben humá­nus. Az üzem dolgozói teremtsék elő azokat a javakat, melyek további gazdasági erőt adnának önnek a gyű­lölet szításához. önt és az önhöz hasonló urakat nem hatotta át olyan humanizmus, mikor sztrájkra, munkásvezetők eltá­volítására uszítottak. Önök tisztába voltak azzal, hogy vállalataik tönk­retétele az önök érdekeit szolgálja. Most tehetne ön egy szívességet: azt, hogy megszabadítaná személyétől a vállalatot. J. M. — Uj termelőszövetkezet alakult Mikén Kossuth névvel. A tsz 112 holdon gazdálkodik. Tíz holdon ter­melnek burgonyát, három holdon pe­dig dohányt fognak termelni. Saját gépkocsijuk van, s így a szállítást is saját maguk bonyolítják le. Küldöttség jött a napokban Sá­voly a ‘községből a Megyei Tanács­ra. Vezetőjük »felső« Szabó János írást hozott magával, amelynek rö­vid tartalma: a község lakói ké­rik a Megyei Tanácsot, hogy az ok­tóberi eseményekkor a községi for­radalmi tanács vezetőjének megvá­lasztott Béres Gyulát ismerjék eil a községi tanács elnökének. így szól az írás. Alatta pedig 63 név Mindössze 63-an írták alá, s mégis a nép akaratáról beszélnek. Érdekeit a dőlök, s ezért utaztam ki Sávoly­ra, megnézni, mi is az igazság. Sok emberrel beszéltem, megtudtam, ho­gyan áll a helyzet. íme a valóság »RÉGI NEM KELL, KOMMUNISTA NEM KELL!« Sávoly kis község, de az októberi események vihara alaposan felka­varta nyugalmát. Ebben nagy sze­repe volt Lukács János pesti mun­kásnak, aki ebben az időben jött ha­za szüleihez. Persze nem maradt egyedül. Jó segítőtársra talált »fel­ső« Szabó János, a községi nópfron! elnöki .tisztéről jogtalanul leváltott gazdában. Szabó úgy látta, eljött az ő ideje, most elégtételt vehet a rajta esett sérelemért és falugyűlést hí­vott egybe. Ezen a gyűlésen a falu kis számú .becsületes gazdáin kívül leginkább a rokonság, no meg egy csomó részeg ember vett részt. Sza­bó itt azután elmondotta minden .gátlás nélkül azt, amá a szívét nyomta. Lényege az volt, hogy a község vezetőit újjá kell választani. Hogy ki jöhet számításba, azt is megmondotta világosan. »Régi nem kell, kommunista nem kell« — je­lentette ki .határozottan. Jóli'smart szavak. Nagyon sokat hallottuk az elmúlt hónapok során azoktól az el­lenforradalmi elemiektől és spekér­­tcáóLktól, akik izzó gyűlölettel visel­tetnek a népi hatalom és azok ve­zetőd iránt. Nem azt mondom, hogy Szabó tudatosan segítette az ellen­forradalmat, de e szavaival hozzá­járult, hogy a községben is Lábra­­kaptak az ellenforradalmi elemek. A gyűlés »jól sikerült.« Etávolítot­­ták a község választott vezetőit, s megalakították a forradalmi taná­csot. RETTENETESNEK TARTOTTAK A TSZ-TAGOKAT, VISSZAHÍVTAK A FÖLDBIRTOKOS ÖRÖKÖSÉT A falugyűlés, Szabó kijelentése megindította a vihart a községben Már az asszonyok is kötetet »Ígér­gettek« a kommunisták feleségei­nek. A község volt vezetőinek .be­verték az ablakait. A volt begyűj­tési megbízottat hosszú ideig ke­resték, hogy agyonverjék. Megver­tek egy tsz-tagot, s a többinek is agyonverést »ígérlek«. Állandó ret­tegésben tartották a tsz-tagokat. amiért aztán a tsz rövid idő alatt fel is oszlott. Közben, hogy ‘kinek a kezdeményezésére ez nem derült ki, levelet írtak Nemestóty Csabá­nak, a földbirtokos l örökösének, bogy jöjjön vissza, vegye át az örökségét, — a tsz gazdaságát. S hogy rend és nyugalom legyen a községben, nemzetőrséget "is yüiakí-. tottak, melynek parancsnokául Ha­­nász Jánost, volt csendőrszakaszve­­zetőt tették meg. Hogy ez a nem­zetőrség kit védett volna meg, az mindenki előtt világos... Közben az országban visszaverték az ellen­forradalom mesterkedéseit és Sá­volyon is megcsendesedtek a hang­adók. A harc azonban, ha csende­sen is, de tovább folyt, most már azért, hogy ki kerüljön a község élére. KI LEGYEN A KÖZSÉGI TANÄCS ELNÖKE? A községi tanács választott elnö­ke, Bide János szegényparaszt. Ahogy meghallgattuk több ember véleményét, ellene nincs panasz. Nem hajtotta túl a hibás intézke­déseket, választói szeretik, becsü­lik. Mégis Szabó és társai mindent elkövetnek, aláírásokat gyűjtenek, .hogy az 6 jelöltjük, Béres Gyula legyen a tanács elnöke. Tiszteljük és becsüljük a nép akaratát és vé­leményét. Államunknak is érdeke, hogy olyan emberek legyenek a községek élén, akiket a községek dolgozói szeretnek, becsülnek. Ezért is hagyta jóvá a község lakóinak kérésére a Marcali Járási Tanács és bízta meg Kánya Lászlót — ideiglenesen — a titkári teendők ellátásával. A régi titkár, Rintómé erőszakos módszereivel népszerűt­lenné vált a községben és helyesnek tartjuk a község választását, amikor Kánya Lászlót javasolták helyére. Kánya azonban nem tanácstag. Mindaddig, amíg egy választókör­zetben meg nem választják tanács­tagnak, majd a tanácsülés vb. tag­nak, addig csak ideiglenesen lát­hatja el a titkári teendőket. Egé­szen más azonban Bide és Béres kérdése. Csak azért leváltani vala­kit, mert régi, — nem Cehet, és a tanácstörvény sem engedi ezt meg. És az a 63 ember, aki aláírta Bé­resnek elnökké való megbízását, nem képviseli az egész község aka­ratát. Bizonyítja ezt az is, hogy Béres Sándor, aki az elnökjelölt Béres Gyula bátyja, az egyik gyűlé­sen kijelentette, hogy helyesebb, ha Bide János marad a községi tanács vb elnöke. Bidét szeretik választói és továbbra is meghíznak benne. 0 tehát jogosan és törvényesen a ta­nács elnöke mindaddig, amíg man­dátuma le nem jár. Ha választói úgy látják, hogy csalódtak benne, jogukban áll visszahívni és olyant választani, aki méltóbb a bizalmuk­ra. Béres azonban nem lehet a közsé­gi tanács vb elnöke, mert nem ta­nácstag . .. Ezek a kérdések nem­­csupán Sávolyban talá’hatók meg Nagyon sok községben a tanácselnö­kök és titkárok e'len egyesek har­cot indítottak, mivel ők is régiek közé tartoznak. LEGYEN VÉGRE REND ÉS NYUGALOM A KÖZSÉGBEN! Rendet és nyugalmat akar az egész ország ezt akarják Sávoly község dolgozói is. S hogy ez meg­valósulhasson, az rajtuk áll. Meg­értjük azt, hogy első indulatukban, amikor még naigyon is magukon érezték a régi vezetés hibáit, bű­neit, ellene fordultak a régi veze­tőknek. De azóta eltelt egy ‘kis idő, Volt lehetőségük a józan gondolko­dásra Azóta leszűrhették már azt a ta­nulságot is, hogy nem minden régi vezető rossz, és ezért nem mind­egyiket kell eltávolítani. Ha nyu­galmat és rendet akarnak a köz­ségben, ha azt akarják, hogy ne le­gyen gyűlölködés a falu felső és al­só részének gazdái között, akkor nem a huj tógátokra, a hangosko­­dókra, hanem józan eszükre hall­gatnak. Ezt nemcsak államunk ér­deke, de saját érdekük is így kí­vánja. Szalai László. A külföld humora GYERMEKSZÄJ % Rudi így szól egy úrhoz, akinek a kezében kiskutya póráza van: »Ké­rem, tarthatnám egy kicsit a ku­tyát?« Az úr: »Nem. Nem ismer téged és megharaphat.« Rudi: »És ha megmondom neki a nevemet?« A kis Emil állandóan kérdésekkel kínozza anyukáját. Végül anyuka kitör: »Hagyd már abba az örökös kérdezősködést. Olyan gyerek, mint te, büntetés egy anyának!« Emil erre így szól: »Anyukám, csak még egy kérdésre felelj. Te mit csináltál, hogy velem büntettek meg téged?« IGY IS JÓ »III. Richard« londoni előadá­sán, amikor a címszereplő felkiált: »Egy lovat, egy lovat, egy lóért or­szágomat!« egy szemtelen hang leszól a karzatról: »Egy szamár nem tenné meg?« Erre III. Richárd megszemélye­sítője, Sullivan ezt kiáltja a kar­zatra: »Dehogynem, barátom. Jöj­jön csak le gyorsan a színpadra!« NEHÉZ ESET Egy férfi bemegy egy kis vendég­lőbe ebédelni. Nagyon siet. így szól a pincérhez: »Kérem, hozza nekem gyorsan azt, amit a hölgy eszik a szomszéd asztalnál. Kevés időm van.« Erre a pincér dadogni kezd: »Jó, kérem... de nem tudom, hogy a hölgy engedi-e, hogy elvegyem az ebédjét?« A HARCIAS LORD Egyszer Thomas Gainsborough angol festőművésznek a követke­zőket írta egy lord: »Egy egész vagyont adtam egy valódi Rubens képért. A képnek valódinak kell lennie. Aki az ellenkezőjét állítja, összetöröm a csontjait Kérem lá­togasson meg és mondja meg ne­kem egészen őszintén, hogy való­di-e a kép«:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom